GASZTRO

A mediterrán étrend titkai + 3 könnyű nyári olasz vacsora

A mediterrán étrend azóta szerepel a címlapokon, amióta a kifejezést körülbelül hat évtizeddel ezelőtt kitalálta valaki. Szerencsére nem kell a Földközi-tenger partján élnünk, hogy élvezhessük ennek az étrendnek a csodálatos ízeit és jótékony hatását.

Hegedűs Noémi írása, Fotók: Freepik.com - sassy.hu
2023. augusztus 15.

Egyetlen másik diéta sem rendelkezik ennyi, jól dokumentált bizonyítékkal arról, hogy jótékony hatású. És a kutatások egyre újabb egészségügyi előnyökre derítenek fényt: a mediterrán étrend javítja a szív- és érrendszer állapotát, csökkenti a 2-es típusú cukorbetegség és a rák kockázatát. A becslések szerint minden nyolcadik szív- és érrendszeri haláleset elkerülhető lenne ezzel a diétával.

A legújabb bizonyítékok azt mutatják, hogy még a demencia ellen is védelmet nyújthat.

A mediterrán étrend előnyeivel először az 50-es és 60-as években kezdtek foglalkozni, amikor a tudósok felfigyeltek rá, hogy a krónikus betegségek, például a szívbetegség, sokkal ritkábbak Görögországban és Olaszországban, mint Európa északibb részén. Amikor egy tanulmány 12 000 férfi étrendjét és életmódját követte nyomon, kiderült, hogy az étrend és az életmód közvetlenül hatással van a szív állapotára.

A gyümölcsön és zöldségen, hüvelyeseken és olívaolajon alapuló étrend és a hosszú, egészségben töltött élet között szoros összefüggés van.

Egy nemrég megjelent tanulmány ennél is tovább megy: a kutatók azt találták, hogy a mediterrán étrendek követőinél ritkábban fordul elő a demencia. A vizsgálat 60 000-nél is több, 60 év körüli férfi és nő egészségügyi és életmódbeli adatait elemezte. A résztvevők étrendjét megvizsgálva azt nézték, hogy az mennyire felel meg az ideális mediterrán diétának.

Akik a leginkább betartották azt, azoknál 23%-kal ritkábban alakult ki demencia a vizsgálat 10 éve alatt, mint akiknek az étrendje a legkevésbé felelt meg az elvárásnak.

De milyen is a mediterrán étrend? Egy egész kultúra kapcsolódik hozzá, az is számít, hogy az ember hogyan eszik, kivel, nem csak az, hogy mit.

Ezek az ideális mediterrán étrend összetevői:

Naponta:

OLÍVAOLAJ - 4 evőkanál

ZÖLDSÉGEK- 2 vagy több adag (egy adag 200g)

FRISS GYÜMÖLCS - 3 vagy több adag (3 x 80-100g)

VÖRÖS- ÉS FELDOLGOZOTT HÚSOK - kevesebb, mint 1 adag (100-150g)

VAJ, MARGARIN VAGY TEJSZÍN - Kevesebb, mint 1 adag (128g)

CUKROZOTT- VAGY ÉDESÍTETT ÜDÍTŐITALOK Kevesebb, mint 1 ital.

Hetente:

HÜVELYESEK (bab, lencse, borsó...) - 3 vagy több adag (3 x 150 g)

HAL - 3 vagy több adag (3x 100-150g)

DIÓFÉLÉK - 3 vagy több adag (3x30g)

DESSZERTEK? SÜTEMÉNYEK? KEKSZEK - Kevesebb, mint 3 adag

Sok más étrend tartalmaz a mediterrán étrendhez hasonló összetevőket, mégis van egy fontos különbség.

Sokat nyomnak a latban a kulturális és életmódbeli elemek, amiket a Földközi-tenger partján annyira jól ismernek.

Tudják, hogy nem csak az étel fontos, amit eszel, hanem az is, hogy hogyan eszel, és kivel osztod meg az asztalodat. Tudják, milyen fontos friss, szezonális élelmiszerekkel dolgozni, amelyeket feldolgozatlanul visznek a konyhába, otthon főznek meg és a családdal meg a barátokkal fogyasztanak el.

Ja, és ott van a bor, amiből egy pohárnyi mindig jár a vacsorához.

Habár a bor tele van hasznos vegyületekkel, amelyek tényleg védik az egészséget, a pontos napi mennyiség állandó vita tárgya. Abban a legtöbb orvos egyetért, hogy napi egy pohár vörösbor nem árthat (ezt a mennyiséget a régi doktorok kifejezetten javasolták, még Magyarországon is). Persze aki nem szereti, csak emiatt ne kezdjen el inni, hasonló vegyületeket találhat a vörös szőlőben, az áfonyában, a feketeszederben, de még a földimogyoróban is.

Az olaszok és görögök étrendje hagyományosan gazdag gyümölcsökben és zöldségekben, szeretik a hüvelyeseket (bab, borsó és lencse), a teljes kiőrlésű gabonaféléket, bőséggel használnak olívaolajat, dióféléket és magvakat, halat, tojást, baromfit, tejterméket, valamint módjával vöröshúst és füstölt húsféléket, alkoholt és cukrot. A rostokban, vitaminokban, ásványi anyagokban bővelkedő gyümölcsök és zöldségek központi helyet foglalnak el az asztalukon. Az étrend elég gazdag olyan zsírokban is, amelyek képesek a rossz koleszterin csökkentésére.

Ha az átlagos napi menüjüket nézzük, az a követezőkből áll: a reggeli egyszerű, például valami szezonális gyümölcs egy maréknyi vegyes diófélével, vagy natúr görög joghurt granolával és bogyós gyümölcsökkel, esetleg hozzáadott cukor nélküli müzli magvakkal. Ebédre jöhet a saláta, például répa-, feta- és diósaláta; tonhal vagy görög saláta.

A vacsorának viszont megadják a módját. Nagyon gyakori a tészta, amit lehetőleg együtt főznek, de mindenképpen családi vagy baráti eseménynek számít, ahol nincs helye se telefonnak, se tévének, csak a beszélgetéseknek és utána egy jó esti sétának.

Az Olaszországban vagy Görögországban élő emberek számára, akik évszázadok vagy inkább évezredek óta így élnek, mindez magától értetődő. Nálunk nem mindig jut idő otthon főzni, és nem sok család tud együtt enni minden étkezéskor.

Nehéz lassítani – de ha átvesszük a mediterrán életmód egyes elemeit, azzal valószínűleg az egészségügyi előnyökből is be tudunk gyűjteni néhányat.

Ha belevágnál, itt van 3 pofonegyszerű olasz recept, melyek könnyűek, gyorsan elkészülnek és tökéletesen beleillenek a mediterrán étrendbe.

Nyári tészta

Egy nyers szósszal tökéletes megoldást kínálunk a kánikulára, amikor túl meleg van a hosszú főzőcskéhez. A recept a lehető legegyszerűbb és legizgalmasabb módon hozza ki a legtöbbet a napérlelte paradicsomból: azt legjobb barátjával, a bazsalikommal párosítva. Csak néhány összetevőből áll, így jól kiemeli a paradicsom édességét, a bazsalikom illatát és az extra szűz olívaolaj ízét.

Hozzávalók 4 főre:

1 kg lédús, érett paradicsom

120 ml extra szűz olívaolaj,

1 nagy csokor bazsalikom

1-2 gerezd fokhagyma

400 g Fusilli

só

Elkészítés:

Vágd előbb negyedekre, majd apróra a paradicsomot. Ha nem szereted a magját, akkor a negyedelés után egy kanál segítségével magozd ki. Tedd egy nagy keverőtálba az összevágott paradicsomot, tépkedd bele a bazsalikomlevél nagy részét, és nyomd hozzá a fokhagymát. Öntsd hozzá az olívaolajat, és sózd meg tengeri sóval. Jól keverd össze és tedd legalább egy órára, de legfeljebb 2 napra a hűtőbe. Ezalatt a paradicsom kiengedi a levét, és az ízek szépen összeérnek.

Főzd meg a tésztát a dobozon lévő leírás szerint. Csöpögtesd le, és a forgasd bele a paradicsomba. Ha szükséges, még sózd meg. Tálalás előtt szórd rá a maradék bazsalikom levelet, és locsold meg még egy kevés olívaolajjal

Spagetti Carbonara

A carbonara klasszikus római étel – ha van tojás és szalonna a hűtőben, akkor már minden van, ami kellhet. Ez a spagetti szereti a fekete borsot és egy kis chilit is jól visel. Tejszín nincs benne - a felvert tojás, a reszelt pecorino és egy kevés tésztafőző víz gyönyörűen krémes, selymesen sima bevonatot ad a tésztának. Késő nyári estéken egy jó pohár bor mellett csodálatos vacsora.

Hozzávalók 4 főre:

20 g vaj

100 g kockára vágott húsos szalonna felkockázva

2-3 gerezd fokhagyma, finomra vágva

3 nagy tojás, jól felverve

50 g pecorino vagy parmezán finomra reszelve, plusz ízlés szerint valamennyi a tálaláshoz

370 g spagetti

Elkészítés:

Egy jó nagy (tényleg nagy!) serpenyőben olvaszd fel a vajat, és abban pirítsd meg közepes lángon a szalonnát. Legyen jó ropogós, akár 5 perc is kellhet neki. Tedd bele a fokhagymát és a chilipehelyet, és pirítsd további 1 percig, majd vedd le a serpenyőt a tűzről.

Tedd fel főni a tésztát és a dobozon lévő leírás szerint főzd meg.

Közvetlenül a spagetti leszűrése előtt kislángon melegítsd fel a szalonnás keveréket. Tegyél bele a tészta habos főzőlevéből 2-3 evőkanállal.

Ha a tészta elkészült, szűrd le és forgasd a nagy serpenyőben lévő szalonnás keverékhez. Öntsd hozzá a tojást és a sajtot, és keverd jól össze. Azonnal tálald – a tojásnak még krémesnek kell lennie, és nem szabad teljesen megfőni. Egy kis extra sajttal és frissen őrölt borssal a legfinomabb.

Mozzarellás padlizsán

A mozzarella és az olívaöntet a legtöbbet hozza ki a padlizsánból, és tökéletes mediterrán vacsorává teszi. Feldobhatod dióval, mandulával vagy mogyoróval, és ha egy kevés umami ízre vágysz, tegyél szardellát is az öntetbe.

Hozzávalók 2 főre:

2 nagy padlizsán, hosszában félbevágva

2 vastag szelet (kb. 100 g) fehér kenyér, az olaszok héj nélkülit választanak

1 kis chilipaprika apróra vágva (vagy ½ teáskanál chili pehely)

5 evőkanál olívaolaj

40 g magozott zöld olajbogyó (vagy fekete is fincsi)

125 g mozzarella golyó,

1 nagy csokor korianderlevél (ha nincs, petrezselyemlevéllel is finom)

1 gerezd fokhagyma, apróra vágva

só

tálaláshoz lime- vagy citromlé, esetleg balzsamecet

Elkészítés:

Melegítsd elő a sütőt 190°C-ra. A padlizsánokat vágott oldalukkal felfelé tedd egy sütőlapra, kend meg 2 evőkanál olívaolajjal a felszínét, szórd meg sóval és süsd 25 percig.

Ezalatt az olajbogyót és a korianderlevelek felét vágd apróra. Tedd egy tálba a fokhagymával és a chilivel. Keverj hozzá 2 evőkanál olívaolajat, sózd meg és tedd félre. (Ez az a pont, ahol a szardella is landolhat a keverékben.)

A kenyeret kockázd 1-2 cm-es darabokra és tedd sütőlapra, locsold meg 1 evőkanál olajjal, egyenletesen terítsd szét.

Fordítsd meg a padlizsánokat vágott oldalukkal lefelé, és tedd vissza a sütőbe 10 percre, a sütő felső polcára az utolsó 5 percre told be a kenyeret is, és süsd együtt őket, amíg a kenyér aranybarna lesz, a padlizsán pedig megpuhul.

A padlizsánt a vágott felével felfelé tedd tányérra, kanalazd rá az öntet nagy részét, majd tépegesd rá a mozzarellát. A tetejére szórd a krutonokat, aztán mehet a maradék öntet és szórd meg a maradék korianderlevéllel is. Tetszés szerint facsarj rá lime- vagy citromlevet, esetleg locsold meg egy kevés balzsamecettel.

Kapcsolódó

Az olasz lányok 5 wellness trükkje

Karcsúak, vidámak és nagyon tudnak élni. Mi lehet a titka az olasz lányoknak akik később, amikor már nénik lesznek, szépségükkel még mindig meg tudnak igézni minden férfit?

Népszerű

Ajánljuk

Címlapról ajánljuk

GASZTRO

Egy kisfiú felfedezése sokkolta az internetet: ez az állat rejtőzik a Toblerone logójában!

Az emberek most kezdik csak észrevenni a Toblerone logóban elrejtett állatot.

Fehér Adél, Fotó: Justin Sullivan/Getty Images - sassy.hu
2024. november 18.

A Toblerone jellegzetes háromszög alakja évek óta kedvenc, de egy kisfiú az internet sztárjává vált, miután felfedezte a csomagolás rejtett érdekességét.

A Toblerone, amely sokak számára az ünnepek egyik kedvelt csokoládéja, rejtett érdekességet tartalmaz a csomagolásán, amit eddig szinte senki sem vett észre.

Ez a mézes-mandulás nugáttal ízesített édesség világszerte népszerű, különösen most, hogy a gyártása idén Svájcból Szlovákiába került át.

Ennek következtében a csomagoláson a „Svájcban alapított” felirat szerepel az eddigi „Svájci termék” helyett. De ki az, aki alaposan megvizsgálja a csomagolást, mielőtt nekiállna ennek az ellenállhatatlan édességnek?

Nos, egy éles szemű kisfiú pontosan ezt tette, és felfedezése azonnal felkapott lett az interneten. A Twitteren egy felhasználó megosztotta fia váratlan megfigyelését, amely teljesen zavarba hozta az édesanyát.

A The Mirror szerint a kisfiú épp az első Toblerone-ját készült megkóstolni, amikor egy olyan részletre kérdezett rá a csomagoláson, amit az anyja soha nem vett volna észre.

Az édesanya a Twitteren osztotta meg a történetet:

„A fiam ma evett először Toblerone-t. Azt kérdezte: 'Miért van ott a medve?' Én: 'Milyen medve?' Ma tudtam meg, hogy van egy medve a Toblerone logójában!”

A medve, amely két lábon áll, a kéttónusú logó része. Bár a hegy ábrázolása nemrégiben megváltozott, úgy tűnik, a medve marad.

Egy közösségi média felhasználó magyarázata szerint: „A Toblerone Bernből, Svájcból származik, amelyet a medvék városaként is ismernek.”

A kisfiú éleslátása nagy elismerést váltott ki az interneten. Egy kommentelő viccesen írta:

„Nyilvánvalóan nincs medve a Toblerone logójában... ó, ott van. Francba.”

Egy másik hozzátette: „Ezt még soha nem láttam!!! A fiad zseniális!”

Egy harmadik így kommentálta:

„50 éve eszem, de soha nem vettem észre. A fiad egy zseni. Mentségemre szóljon, hogy amikor Toblerone-t kapok, a csomagolás az utolsó, amire figyelek.”

Kapcsolódó

Itt a forrócsoki-diéta: napi egy csésze csoki is segít a fogyásban!

Vannak diéták, amiket csak összeszorított foggal lehet végigcsinálni, de van, ami kényeztet is közben.

Ajánljuk

GASZTRO

Csak erős idegzetűeknek! Ez a sokkoló specialitás az új őrület New Yorkban

Elég bátor lennél ahhoz, hogy megkóstold ezt az ételt?

Fehér Adél, Fotó: Freepik.com - sassy.hu
2024. november 13.

New York ínyencei most egy különleges ecuadori csemegét, a tengerimalacot fedezik fel maguknak, és „nagyon ízletes” fogásként ünneplik. Igen, arról a kedves kis szőrös, csipogó hangot adó háziállatról van szó, amit a gyereknek vettél nemrég.

Legalábbis a La Casa Del Cuy nevű étteremben egyre népszerűbb a fogás, és ahogy a neve is sugallja, a hely a tengerimalacokra (cuy) specializálódott.

Az étterem grillezve, egészben, gyakorlatilag minden részét felszolgálja. a kis házi kedvenceknek

NewYorkTimes újságírója szerint hétfő este az étterem tele volt vendégekkel, akik 1,2 kilós, körülbelül 40 centiméter hosszú állatokból lakmároztak. A házi kedvencként tartott tengerimalacok általában kisebbek, de súlyuk elérheti a 90 dkg-ot, esetleg a 1,5 kilót.

„Jobb, mint a csirke. Jobb, mint a nyúl” – mondta az étterem vezetője, Lucio Barrera a The Post-nak, és hozzátette, hogy szerinte a fej a legfinomabb része.

Lucio szerint a 110 dollárba (kb. 43.000 Ft) kerülő tengerimalacokat úgy viszik, mint a cukrot, ezért az étteremnek nagy mennyiségben kell beszereznie az állatokat. Azonban a dél-amerikai rágcsálók importja nem egyszerű.

Az ecuadori farmokról érkező fagyasztott példányokat vámkezelni kell, ami időigényes folyamat.

„Nehéz, mert nagyon sokat használunk” – magyarázta Lucio, aki Cuenca városából, Ecuadorból származik, és férjével, Marcelo Barrerával együtt vezeti az éttermet.

Kezdetben csak grillcsirkével foglalkoztak, de a COVID-19 járvány alatt, az ecuadori közösség igényeire reagálva, feltették a tengerimalacot is az étlapra.

„Az emberek sorra kérdezték: miért nem készítetek tengerimalacot a csirke helyett?” – mesélte Lucio. „Azt mondtam, csináljunk valamit, mert az élet túl rövid.”

Így született meg a La Casa Del Cuy. A tengerimalacok Dél-Amerikában az őslakosok étrendjének fontos részét képezik, alacsony zsírtartalmuk, magas fehérjetartalmuk, valamint könnyű tenyészthetőségük miatt. Támogatóik szerint még fenntarthatóbbak és jövedelmezőbbek, mint a hagyományos haszonállatok, mert kevesebb helyet és erőforrást igényelnek.

Az ecuadori kultúrában gyakran különleges alkalmakkor – például esküvőkön – tálalják őket, és a menyasszony családjának hagyományosan egy pár tengerimalacot ajándékoznak.

„Nálunk az országban ez egy nagyon különleges étel” – mondta Lucio, aki maga is nagy rajongója az állatnak, amit az USA-ban házi kedvencként tartanak. „Imádom. Minden nap eszem” – vallotta be.

Most nyugodtan hagyja abba az olvasást mindenki, akinek volt már ilyen cuki kis kedvence: az étteremben a tengerimalacokat nyársra húzzák, fokhagymával és más fűszerekkel pácolják, majd egy grillen lassú tűzön ropogósra sütik. A kész ételt rizzsel, burgonyával, mote kukoricával és mogyorószósszal tálalják, mielőtt egy hatalmas ollóval darabokra vágják.

A La Casa Del Cuy éttermében a tengerimalac nemcsak az ecuadoriak, hanem kalandvágyó gringók és a kínai gasztronómiai rajongók körében is népszerű.

Te megkóstolnád?

Mindenesetre a rettenetes képeket itt nézheted meg.

Ajánljuk

GASZTRO

Steiner Kristóf: Vegán vakáció New Yorkban - ilyen egy különleges gasztrotúra a világ közepén

Vendégeinkkel együtt adtuk át magunkat New York varázslatos őrületének, és szívtunk magunkba mindent, amit adni tudott. Erről szól ez az útinapló.

Kép és szöveg: Steiner Kristóf - sassy.hu
2024. november 23.

Amióta az eszemet tudom, van egy visszatérő álmom, ami visszatartott az USA-ba utazástól: a New York-i járatom készen áll a felszállásra, amikor kiderül, hogy valami nincs rendben a repülőgéppel. Néha nem is hagyjuk el a földet, máskor kényszerleszállást hajtunk végre, de olyan is volt, hogy lezuhantunk, és… meghaltam.

Amikor felmerült az ötlet, hogy kreatív tanulmányúttal egybekötött vegán vakációt szervezzünk New Yorkba, önkifejezési workshopokkal, és a legizgalmasabb falatok felfedezésével, izgatott voltam és aggódtam is.

Csak amikor leszálltunk, mertem fellélegezni: álmomban a repülőgép-baleset csak egy jelkép volt, én voltam az akadály, ami visszatartott.

Vendégeinkkel együtt adtuk át magunkat New York varázslatos őrületének, és szívtuk magunkba az ihletet. Erről szól ez az útinapló.

A nagy csapattal az isztambuli reptéren találkoztunk - ahol szervezőtársunk, Horváth Eszter a Serpentin tours színeiben legfoglalt nekünk egy lounge-t - itt méltóképpen, humusszal és falafellel indíthattuk a közös gasztrokalandot. Az ismerős arcokkal, akik sokadszorra térnek vissza hozzánk, szorosan öleltük egymást - még mindig hitetlenkedve, hogy valóban New Yorkba utazunk együtt, az új vendégeinkkel pedig hamar akadtak közös témáink.

Eztán következett a tizenkét órás repülőút, ami bevallom, nekem igazi megváltás volt: olyan ritkán adatik meg az embernek, hogy egy helyben ülhessen ennyi időn át, és semmit se tegyen, azon kívül, hogy falja a filmeket, és a cuki kis tányérokon elé érkező finomságokat. Természetesen vegán menüt rendeltünk az útra, amire a mellettem ülő mindenevő hölgy minden étkezéskor kissé irigyen tekintgetett - és meg is tudom érteni… ha ennék húst, se akartam volna csirkés tésztát tabule saláta, és spenótos börek helyett.

Éjjel 1 is elmúlt, mire Times Square közeli szállodánkba értünk - naivan azt hittük: ideje ledőlni rápihenni a holnapra.

Ám a tudat, hogy ott vagyunk a világ közepén nem hagyta az álmot a szemünkre ereszkedni - így kitébláboltunk a Times Square-re, és néma ámulattal csodáltuk a minket körülvevő színesen villogó világot. Azt mondtam Niminek: „Bár még sosem jártam itt, mégis úgy érzem: New York mindig is bennem volt.”

A Times Square-en néma ámulattal csodáltuk a minket körülvevő színesen villogó világot

Másnap reggel „Ki vagy te? Ki vagyok én?” címmel tartottunk kreatív bemutatkozó kört, ahol mindenki elmesélte, mi hozta ide hozzánk, mit hozott magával ott belül, és mit vinne magával egy hét múlva. Majd nyakunkba vettük a várost: egyenesen Brooklynba metróztunk, hogy egy másik aspektusból csodáljuk meg Manhattant. Út közben beugrottunk a Time Out Marketbe is, ahol nagyon nehezen álltam meg, hogy ne kóstoljak bele minden létező finomságba, pedig egyáltalán nem voltam éhes. Végül egy tökéletes kávéval kiegyeztem.

A Brooklyn-hídon sétálva Eszter izgalmas sztorikat mesélt a híd építéséről - a kedvencem az volt, mely szerint New York lakóinak nagyja egészen sokáig nem hitte el, hogy a híd biztonságos. Az ok? Korábban egyszer pánik tört ki a hídon: a gyalogosok kiáltozni kezdtek, hogy az építmény összeomlóban van. Válaszként a városvezetés elefántokat és dromedárokat vezényelt át a hídon - a nép csak ez után volt hajlandó újra birtokba venni. Azért ez sokat elmond az emberi természetről…

A Brookly bridge-nek van egy húzása

A naplemente már az egykori ikertornyok helyén épült One World Trade Center kilátóján ért minket - a zavarbaejtően szépséges kilátás, az aranyból púder rózsaszínbe váltó színek, és az, hogy mindezt együtt éltük át, egészen új szintre emelt minket. Végtelen hálát éreztünk érte, hogy élünk, és összeszorult szívvel gondoltunk a 9/11-es terrortámadás áldozataira.

New York látképe a naplementében

Volt, akinek születésnapját ünnepeltük együtt egy korábbi közös utazáson, anya-lánya, akik sokadszorra utaznak velünk, és miden alkalommal egyre többet jelentenek nekünk, volt akivel Mexikóban szilvesztereztünk együtt korábban, akivel ugyan először találkoztunk, de évek óta szeretjük és tiszteljük egymás munkáit és megszólalásait, volt, aki nagymama korúként döntött mellettünk - ráadásul egyedül érkezve Malajziából, volt aki most utazott velünk először, mégis olyan érzés volt, hogy az ő kedves és előzékeny odafigyelése fogja össze az embereket. Sőt, olyan is, aki „földink”: évek óta barátok vagyunk, Methanán, ahol élünk.

A Burger Village étteremben vacsoráztunk, ahol ki-ki összeállíthatta a személyes kedvenc burgerét -

én pedig kipróbálhattam az impossible, azaz „lehetetlen” névre keresztelt vegán „húst” az én hamburgeremben, ami egészen megdöbbentően egyezett a marhahús pogácsával.

Az asztalnál arról (is) beszélgettünk: miért akar egy vegán „műhúst” enni - nos, nem mindenki akar, egy velünk utazó vegán vendégünknek például túl sok volt a hasonlóság. Ami engem illet: nem azért hagytam abba a húsevést másfél évtizede, mert nem szerettem a burgert, hanem mert azt nem szeretem, ami az állatokkal történik a húsiparnak „hála”.

Másnap reggel kávé mellett vágtunk bele Tudatos közösségi média workshopunkba, amelynek során az offline személy az online világban való kihívásairól és megoldásairól beszélgettünk. Vendégeink közül sokan érezték úgy: csak muszájból foglalkoznak a közösségi platformjaikkal, így megpróbáltunk elszakadni az elvárásoktól, és megtalálni a hang tónust, amit használva öröm írni, posztolni, nem pedig keserű kötelesség.

Az egykori magasvasút pályája mára sétálóutca

A High Line-on, egy egykori vonat felüljárón kialakított sétálóutcán érkeztünk meg a Chelsea Markethez, ahol mind elvesztünk a kézműves termékek forgatagában, majd folytattuk az utunkat Carrie Bradshaw valódi lakása felé, út közben pedig a sorozathoz kapcsolódó kvíz kérdéseket tettem fel - a csapat meglepően jól vizsgázott, nagy büszkeségemre. A túránk része volt a Magnolia pékség, Carrie kedvenc cupcake-jeivel, és a Pleasure Chest nevű szex shop is, ahol Charlotte vásárolta a híres-hírhedt nyuszi vibrátort.

Bár a Szex & New York sztorija szerint a főhősnő az Upper East Side-on él,

a híres-neves ház valójában a Perry utca 66-os szám alatt áll a West Village negyedben.

Hosszasan álltunk előtte, csendben, mintha valami templom volna, indulás előtt pedig adományoztunk: a lépcsőre erősített ládácskába dobott pénzt kóbor cicák orvosi kezelésére fordítják a ház lakói.

Carrie Bradshaw valódi lakása, hosszan álltunk előtte

Vacsora előtt elsétáltunk a Stonewall Inn előtt, amely a Pride mozgalom megszületésének helyszíne. A bár vendégköre már az 50-es-60-as években is LMBTQ emberekből állt, így rendszeresek voltak a rendőrségi razziák, ám 1969. június 28-án a környék lakosai megelégelték a rendőri erőszakot, és egy emberként álltak ki a queer közösség jogaiért. Megható volt ennek a történelmi eseménynek formálisan a részévé válni.

Kóstolómenü, mindenki bele-belekóstolhatott az összes fogásba

Az Anixi kortárs közel-keleti étteremben vacsoráztunk - a fine dining vegán étterem kóstolómenüje olyan sokszínű volt, hogy szinte mind mást rendeltünk, így mindenki bele-bele kóstolhatott az összes fogásba. A legcsodásabb azonban minden kétséget kizáróan a desszert volt - amelyet Barta Zsuzsi, magyar származású szabadúszó séf készített az étteremnek.

A legcsodásabb azonban minden kétséget kizáróan a desszert volt.

Másnap reggeli „Miért vegán?” című kerekasztal beszélgetésünkön a növényi alapú étkezésről és a vegán életmód hátteréről beszélgettünk: a csoport vegán tagjai elmesélték saját személyes történetüket, mikor, miért váltottak, a „mindenevők” pedig kihívásaikról vallottak egy ítélkezéstől mentes, támogató közegben.

Ezt a napot a Central Parkban töltöttük, amelynek szegleteit biciklivel jártunk körbe. Olyan szokatlanul meleg volt, hogy Nimi és én póló nélkül kerekeztünk.

A legcsodálatosabb pillanatot John Lennon egykori lakása mellett élhettük át, ahol egy virtuóz utcazenésszel együtt énekeltük: „Every little thing is gonna be all right”, azaz röviden: “Minden rendben lesz.”

És egy kicsit sikerült is elhinni, hogy ez (lehet) az igazság.

A Central Parkban az Imagine-mozaikon napoztunk

Mielőtt elindultunk a Broadway felé megnézni a Louis Armstrong életét, és dalat feldolgozó A Wonderful World című musicalt, még egy mesébeillő naplemente várt ránk, ezúttal a Rockefeller Center tetejéről - ahol a híres, acélgerendán ülő, felhőkarcolót építő munkások képe készült. Az ég ezúttal vörösbe és narancsba borult, és mire megjelentek a csillagok, mi már a Studio 54-ban voltunk, megnézni az előadást. Azaz csak néztük volna, ha a pont mostanra mindannyiunkat utolérő álom nem nyom el minket egyesével, és mire Louis elénekelte a címadó dalt, mind magunkhoz tértünk…

A következő reggelt a „Mindenki tud írni!” kreatív írás workshoppal kezdtük a szálloda éttermében - ahol egy rövid diskurzus után mindenki megírta a maga kis szerelmes levelét - New Yorkról, de nem New Yorknak, hanem egy otthon maradt szerettünknek. Volt, aki kutyusának írt, más a gyerekének -

Nimi a hat macskánknak címezte az írását, én pedig édesapámnak, aki nagyon szeretett volna velünk tartani a Nagy Alma felfedezésére, de ezt a tervet jövő évre kellett halasztania… mert hogy mi még megyünk, az bizonyos…

Ám ha visszatérünk, valószínűleg Brooklynban szállunk majd meg - sokkal emberibb léptékű, és bár közel van Manhattanhez, kellő távolságra is. Itt éreztem igazán, hogy ez az én közegem, különösképpen Williamsburgben, a hipszter negyedben, ahová Verana, a Vegan Tours NY alapítója kalauzolt minket egy felejthetetlen street food sétára. Volt serpenyős pizza mandulasajttal az Ace pizzázóban (címlapfotónk), érlelt vegán sajt tál (a legjobb, amit valaha ettem) a Garden Carvernél, mexikói meglepetések a Jajaja-ban, és sokféle empanada (még mac’n’cheese-zel töltött is) a Next Stop Veganban, és klasszikus krémes-mázos tortacsodák a Happy Zoe Vegan Bakery-ben.

„Miau! - a macskák ünnepe!” - ez volt a tematikája az idei Halloween felvonulásnak,

így a csapat hölgyei szinte kivétel nélkül cicává változtak a szobáikban (na jó, volt Frida Kahlo-nk is), mi pedig Nimivel vámpírokká vedlettünk - mert ezt tudtuk megoldani jelmez vásárlása nélkül: van egy-egy fekete köntösünk, ez alá fehér inget vettünk, és míg Nimi valóban úgy festett, mint egy szexi vámpír, én leginkább Hófehérke gonosz mostohájára hasonlítottam… átváltozás után.

Fergeteges éjszakánk volt - életem talán egyik legjobbja. Fennhangon énekeltük a Like a Prayert Madonnától az utcán vonulva, tomboltunk egy Abba tribute banda koncertjén, teli torokból üvöltve, hogy „gimme gimme gimme a man after midnight”, megtáncoltattuk legidősebb, és legenergikusabb vendégünket, Audrey-t (Audrey elmúlt hetven - de negyvennek (se) érződik,

hazafelé metrózva pedig musical slágereket énekeltünk, a dalolásba pedig (ha nem lettem volna ott, magam sem hittem volna el) utastársaink is bekapcsolódtak,

egyikükről ráadásul kiderült, hogy profi énekes.

Utolsó közös reggelinkre hagytuk a workshopot, amelyet a legtöbben a legjobban vártunk: szerelmem, Nimi, aki Görögországba költözéskor mondott fel színészként az Izraeli Nemzeti Színházban, dráma terápiás improvizációs játékokat vezényelt le, amelyek még közelebb hoztak minket egymáshoz, és egy kicsit talán önmagunkhoz is. Megindító volt látni, milyen magabiztossággal és profizmussal kezeli a helyzetet, és azt is, ahogy a vendégeink a kezébe helyezték bizalmukat.

Utolsó közös kirándulásunkon Eszter a Liberty-islandre vitt el minket - ahol meglátogathattuk őt, a nőt, aki Amerika szabadságának lángját tartja a magasba. Őszintén… furcsa volt szembesülni vele. Egyfelől, természetesen monumentális, és ámulatos, másfelől viszont kicsit szomorú is volt - azon merengtem, miért kerül olyan gyakran bizonyos emberek szabadsága más emberek rabságába, egyesek biztonsága másik lerombolásába. De erről persze nem a szabadságszobor tehet…

Meglátogathattuk őt, a nőt, aki Amerika szabadságának lángját tartja a magasba.

Búcsú vacsoránkat a Beyond Sushi étteremben fogyasztottuk, ahol három fogásos exkluzív menüsorral vártak minket, az ázsiai konyha legjavából válogatva - köszönhetően Guy Vaknin séf földöntúli tehetségének (még 100% növényi tükör “tojás” is volt).

Ez a tükörtojás nem tojásból van

Körbeültük az asztalt, és mindenki elmesélt egy pillanatot az közös hetünkből - valamit, amit örökre magával visz. Nem tudok mesélni róluk, mert túl személyesek, és azért is, mert megint elbőgném magam…

Eszter, Zsófi, Kata, Andi, Gitti, Mónika, Bogi, Nóri, Audrey, és persze Nimi… ahogyan azt annyiszor elmondtuk egymásnak, magunknak az utazás során: elvárhatatlan ezt az egészet megemészteni, ilyen rövid idővel a búcsúzásunk után. De ez a legjobb benne: ebbe az élmény-kincsestárba, amit együtt hoztunk létre, egy életen (ha nem többön) át visszanyúlhatunk majd.

Kapcsolódó

Steiner Kristóf: „Íme a világ legegyszerűbb muffinreceptje, ami tényleg mindent visz”

Aki egyszer megtanulja a világ legegyszerűbb muffintésztájának receptjét, annak nem lesz többé szüksége útbaigazításra.

Ajánljuk

GASZTRO

Csettegő tannin, tengermélyi fajtajelleg, futócipős mineralitás - különleges bortúrák itthon és a világban

Falusi kabrió, oxigénpalack, ketchup jelmez- egyes boros eseményekhez egészen különleges kiegészítők járnak!

Solomayer Anna, Fotó: Hellowine - sassy.hu
2024. november 03.

Ha az Instagram előtt is létezett volna Instagram, az őszi időszakban a mai pumpkin spice latte-kötött pulcsi-cuki könyvtársarok kontent-hegyek helyett valószínűleg

mindenki szüret előtti és utáni, borozós képekkel tapétázta volna ki a világháló falát.

Ugyan a borfogyasztásnak ma már jóval árnyaltabb a megítélése, a borkóstolók és bortúrák a legtöbb táplálkozási és egészségmegőrzési iskola alkoholtiltása ellenére nagy népszerűségnek örvendenek.

A borászok és borászatok persze igyekeznek a klasszikus programok mellett egy-egy extrémebb kóstolónak is helyet adni, egyrészt, hogy felhívják a figyelmet magukra a nem elhanyagolható reklámzajban, másfelől pedig azért, hogy megmutassák ennek a megkerülhetetlen nedűnek az emberhez és az általa teremtett kultúrához való ezerféle kapcsolódási pontját.

Cikkünkben néhány ilyen különleges módját mutatjuk be a borral való találkozásnak.

Mezőgazdasági kabrióval a pincefaluban

Van egy település Magyarországon, ahol egykor több pince volt, mint lakóház. A kijelentés persze csalóka, mert egy pincében nem csak bort lehet tartani: a Bács-Kiskun megyében található Hajóson is csak minden második pince szolgált a szőlőszármazékok érlelésére, a többiben különféle terményeket tároltak.

A pincefalunak is nevezett községben ma már persze alig akad, aki ne hűtőszekrényben vagy spájzban tárolná a krumplit vagy a tojást, a pincék most már többnyire turisztikai szerepet töltenek be.

A pincelátogatások, borkóstolók mellett az idegenforgalomból élő tulajdonosok igyekeznek újabbnál újabb vendégcsalogató programokat kitalálni, ennek egyik szép példája a csettegős kocsitúra.

Akik nem ismernék a csettegő jelentését és történetét, azok most képzeljenek el egy egészen átlagos települést a hatvanas évek Magyarországában, ahol mindenki igyekszik mindent abból megoldani, ami vagy az ő portáján, vagy a szomszédén fellelhető. 1982-ig teherfuvarozásra magánszemélyek csak állati erővel működő járművet tarthattak, azonban a szükség sok helyen kitermelte a maga gépi megoldásait. Egy ügyesebb lakatos könnyűszerrel össze tudott rakni egy olyan a kis teljesítményű egyhengeres motorral (becenevén csettegővel) hajtott járgányt, ami a nap 24 órájában fel tudott döcögni gazdájával a szőlőbe és vissza.

Ezek a csettegők egyfajta Frankenstein-gépszörnyként magukba olvasztottak bármit, amit más járművekből menthető volt: egyik szervüket egy traktor, másikat egy lovaskocsi adta, így nem is nagyon készült két egyforma darab.

Ma már igen kevés példányhoz adnak forgalmi engedélyt, így egyre ritkábban találkozhatunk velük.

Pedig a velük való 20km/órás suhanás élménye semmihez sem hasonlítható, pláne, ha a suhanás előtt már betértünk egy-két pincészetbe.

A hajósi pincefaluban Csettegő-taxi segítségével tudjuk leküzdeni a különböző borkóstolási helyszínek közti, az poharazások számával hatványozódó távolságot. Választék bőven akad, hiszen a terület bővelkedik az évi napos órák számában, emellett pedig a környezetéből kiemelkedő tengerszint feletti magasság adta csapadékmennyiség egyaránt kedvez a fehér, a rosé és a vörösborok szőlőinek termesztéséhez.

A fehér-és rozé borok zamatban gazdagok és gyümölcsösek, gyakran reduktív technológiával készülnek. A vörösborok mély színűek és határozott csersavakkal rendelkeznek a tradicionális kis fahordós érlelés után

- írják a környékről.

A csendes borok mellett nem szabad kihagyni a gyöngyöző társaikat és a helyi pezsgőket sem. Az őszi időszak nagyobb programjai ugyan már lecsengtek, az érdeklődők azonban már készíthetik az aromajegyekre és tanninokra kíváncsi érzékszerveiket a december 7-i adventi pincenyitogató forralt és kiforrott borainak sorára.

Tengeralattjáró borok

Horvátország kristálytiszta tengeréből ma már nem csak halféléket vagy palackpostát, de kitűnő borokat is horgászhatunk. Persze nem a szó szoros értelmében, az Edivo borászat ugyanis maga helyezi a sós vízszint alá és juttatja újra felszínre 700 nap múlva palackjait.

18-25 méter mélységben a tengerben tárolt borok a kiegyenlített hőmérséklet, a nyomás és a sötétség révén különleges ízvilágot kapnak.

A palackok speciális agyagedényekben (amforákban) kerülnek elhelyezésre, amelyek hagyományos, ókori technikát idéznek. Az amforák nemcsak védenek, hanem esztétikai értékkel is bírnak, hiszen a tengervízben való érlelés során kagylók, algák és korallok tapadnak rájuk, különleges, természet alkotta mintákat hagyva a borosüvegek felületén.

Az Edivo borászatot több éves kutatás és kísérletezés után alapították, és a tenger alatti érlelési technikát a borászat csapata kifejezetten úgy fejlesztette ki, hogy a borok megőrizzék frissességüket, ugyanakkor gazdag, mély ízekkel rendelkezzenek.

A borokban érezhető a természetes ásványosság és egy enyhe sós karakter, amelyet a tenger ad hozzá, így egy valóban egyedülálló érzékszervi élményt nyújtanak.

A borászat kínálatában többféle bor megtalálható, ám a legismertebbek a vörösborok, amelyeket sokáig érlelnek a tenger alatt, miután a földi pincében kezdték meg az érlelési folyamatot.

A borászat nemcsak a borok minőségére, hanem a fenntarthatóságra is figyel, hiszen a tenger alatti érlelés nemcsak energiatakarékos, hanem minimális környezeti hatással jár. Ez a módszer ötvözi a hagyományt és az innovációt, így azok számára is vonzó, akik a borászatban keresik a különleges, újszerű élményeket.

És ha már az újszerű élményeknél tartunk: a borászat különleges pincelátogatásokat is szervez.

A bevállalós vendégek búvártúra keretében úszhatják körbe az tengeri amfora-kertet.

Hasonló borászatot visz spanyol vizeken, illetve alatt Borbély Gergő és felesége, Mariona Alabau is. A borász fiú és a környezetvédelmi szakember lány a tenger alatt találtak rá a szerelemre egy thaiföldi nyaralás során, mind magánéleti, mind szakmai szempontból. Vállalkozásuk, az Elixsea a már említett horvát pincészethez hasonlóan a tenger áldásos, ingyenes és környezetkímélő mikroklímájában érleli a borokat. Mariona munkájából kifolyólag is nagy figyelmet szentel a fenntarthatóságra, a természetes energiával működő vízalatti tárolás mellett rendszeresen végeznek egyéb természetvédelmi tevékenységet is, úgy mint a búvárkodás során végzett szemétszedés vagy egy kis edukáció a Mediterráneum vízi élővilágáról, melynek a palackok és a tárolásukra használt ketrecek is új élőhelyet biztosítanak.

Futtában elkortyolt nedűk

Az alkohol fogyasztásának ellensúlyozására, illetve a miatta kialakult különféle krónikus betegségek tüneteinek enyhítésére a szakemberek a mértéktartó fogyasztás mellett a rendszeres sport fontosságát is ki szokták emelni.

A legegyszerűbb és legnépszerűbb szabadidős sport pedig nem más, mint

a futás, amit tényleg szinte bárhol és bármikor végezhet az ember. Többek között akár szőlődűlők között kocogva vagy pincerendszerek alagútjaiban tekeregve.

Utóbbira az egyik leghosszabb útvonalat a moldovai Milestii Mici kínálja több mint 200 kilométernyi mészkőfolyosóból épül pincerendszerével, ahol 55 kilométeren tárolnak borokat. A folyosókat változó mélységekbe vájták, a labirintus egy része 30, míg a másik része akár 85 méter mélyen is lehet a felszín alatt.

A versenyzők egy 10 kilométeres vonalon keresztül suhanhattak el a legszebb boroshordók mellett, lelkesítő tradicionális zenét hallgatva.

Az egyik legnépszerűbb maraton a borfanatikusok között a Bordeaux-i borvidéken megrendezett Le Marathon du Medoc. A verseny kiírásában minden évben megjelölnek egy témát, és ennek megfelelő az adott esztendő dress code-ja. A 2015-ben esemény a kilencvenes évek hangulatát idézte meg az 59 chateau-t végigjáró úton,

2023-ban pedig a gasztronómia jegyében séfek, csigák vagy például ketchup és mustár párosok is indultak a maratonon.

Olaszország legismertebb borvidékén rendezik meg a Chianti maratont. Közel 900 méteres szintkülönbséget kell legyőzni a klasszikus maratoni távon indulóknak. Az útvonal mezőkön, erdőkön és dűlőutakon megy végig, így még nehezebb leküzdeni a távolságot, azonban a táj kárpótol minden résztvevőt. A svájci-olasz határnál fekvő borvidéken rendezték meg október közepén a Valtellina Wine Trail versenyt, ahol egy hosszabb és egy rövidebb táv teljesítésére is volt lehetőség, mindkét esetben terepen. A maraton során pincéken, dűlőkön haladtak át a versenyzők.

Az egyik legismertebb futó-borász Tom Gilbey, akinek meghökkentő és vicces videói rendre felkerülnek a közösségi média platformjaira.

A londoni maraton minden egyes mérföldjénél egy-egy pohár random bort beazonosító (vagy legalábbis megpróbáló) szakember a futást nélkülöző napjaiban olyan fontos információkkal látja el az internet népét, mint például hogy

milyen bor illik a húsos burek angol unokatestvéréhez, a steak bake-hez, vagy hogy milyen pohárból érdemes a koffeinnel dúsan megrakott, kávés Buckfast vörösbort kóstolni.

Ezek a különleges borízlelő események a minőségi, tudatos és mértékletes borfogyasztás hírvivői, melyek felhívják a figyelmet a borok változatos világára és a velük való hol tiszteletteljes, hol vicces, de mindig különleges kapcsolódási lehetőségekre.

Kapcsolódó

„Megsemmisítő csapás” érte Angelina Jolie-t, újabb fejlemény van az évek óta tartó Brangelina-perben

Az évek óta húzódó vagyonelosztási perek most fordulóponthoz értek, Angelina Jolie-nak muszáj megmutatnia olyan iratokat Brad Pittnek és sztárügyvédeinek, amelyeket eddig sikerült titkosítania.

Ajánljuk