Elromlott, elszakadt, meghibásodott? Ha kidobás helyett megjavítjuk, az a Földnek és a pénztárcánknak is jót tesz!
Murphy&Stapp meg a dolgok romlandósága
„Ami el tud romlani, az el is romlik” - szól a híres Murphy-törvény, mely mondat egyébként egy fain kis rakétaszános, gravitációs erőket vizsgáló katonai kísérlet közben hangzott el még az ötvenes években, természetesen Amerikában. 1954. december 10-én huszonkilencedik, egyben utolsó kísérlete során
(Ezek után érdekes, hogy a történethez fűződő szállóige végül nagyobb hírnévre tett szert, mint maga a kísérlet vagy Stapp, pedig neki még a Beatles keresztneveiből is rögtön kettő jutott.)
Ekkortájt látogatott a támaszpontra egy parancsnok, a mérnöki végzettségű Edward A. Murphy mérőműszerekkel megpakolva. Az eszközök valamiért rendre csődöt mondtak, ami alaposan felbosszantotta Murphyt, és állítólag ezen idegállapotban hagyta el a száját a cifra káromkodás helyett (vagy mellett) az ismert mondat. Később egyébként ő és Stapp is próbálták a "törvény" pozitív oldalát hangsúlyozni: „Úgy kell értelmezni, hogy ha valami megtörténhet, az meg is fog történni, nem úgy, hogy ami elromolhat, az el is romlik” - de a mondat akkor már saját rakétaszános köreit futotta.
A hibák, mulasztások minden vállalkozás elkerülhetetlen részei. A kérdés, hogy mit tudunk kezdeni a hibákkal? Akarunk, tudunk-e egyáltalán foglalkozni a kijavításukon?
Tervezett elavulás
Ha beírjuk a Google keresőjébe az alábbi szavakat: „meddig érdemes javítani”, a befejezetlen kérdésre a legtöbb találat autókkal kapcsolatos lesz.
Ez persze nem meglepő, hiszen
(Itt jegyzem meg, hogy a múltkor az autószerelőnk- akihez környezet-és pénztárcakímélés címén évek óta visszük a matuzsálemi kort megért Twingonkat- közölte, hogy szerinte ideje lenne vagy a kocsit, vagy a férjemet lecserélni. Nehéz kérdés, mert mindkettőt szeretem, mindkettőre szükség van a családban, de a fiatalabbik már tényleg csak egy pénznyelő automata…)
Az autójavításra szerencsére számtalan lehetőségünk van a márkaszervíztől a helyi autószerelőn át a házi bütykölésig. Vannak azonban tárgyak, amelyek esetében egyre nehezebb akár csak egy apró meghibásodás esetében is elkerülni az új megvásárlását.
Becker András oknyomozó újságíró, az XForest egyik alapítója 2021-es cikkében arról ír, hogy a tervezett elavulás valójában inkább élettartamra tervezés: a mérnökök nem egy kitűzött „elromlási időre”, hanem – sok más paraméter figyelembe vételével – egy megadott minimális üzemidőre optimalizálnak a tervezésnél.
Akárhogy is, azt minden fogyasztó érzékeli, hogy egyre több termék - jellemzően háztartási gép és számítástechnikai eszköz - hibásodik meg a vártnál hamarabb, és a javítás sokszor idő- és pénzigényesebb, mint az új termék megvásárlása. (Arról már nem is beszélve, milyen környezeti terheléssel jár egy új termék előállítása.) A kérdéses elmélet tehát azt feltételezi, hogy egyes termékeket eleve úgy terveznek, hogy bizonyos idő vagy mennyiségű használat után meghibásodjanak - bár ezt az érintett cégek szeretik fogyasztóvédelmi jófejségnek beállítani, mondván:
Tehát hiába működne még az adott nyomtató vagy telefon, vagy hiába oldhatnád meg esetenként akár csak egy megfelelő méretű csavarhúzó segítségével a problémát, a tervezők/mérnökök már jó előre megkötötték a kezedet. Pedig az elektronikai eszközök javítása jót tenne a környezetnek, a gyártáshoz szükséges munkaerőt át lehetne csoportosítani javításra vagy ügyfélszolgálati tevékenységre stb. Ez persze pénzbe meg időbe kerülne a cégeknek, az meg ugye nekik se a fán nő. De úgy tűnik, akármi is áll a háttérben, a létező problémára az EU például igyekszik megoldást találni.
(You gotta) fight for your right... to repair
(A Beastie Boys örökbecsű, partizáshoz való jogokat firtató számának dallamára.)
Az Eurobarométer felmérése szerint az uniós fogyasztók 77%-a szívesebben javítaná meg termékeit, mintsem hogy újat vásároljon, de ezt az üdvözlendő szándékot rendre derékba törik a cégek. Ennek azonban úgy tűnik, vége - papíron legalábbis.
Az Európai Bizottság a „javításhoz való jogra” vonatkozó javaslatát az új fogyasztóügyi stratégia és a körforgásos gazdaságra vonatkozó cselekvési terv keretében jelentette be.
„Tehát ösztönzi a javítást, mint fenntarthatóbb fogyasztói választást, amely hozzájárul az Európai Zöld Megállapodás éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseihez.”
Jellemző probléma, a gyártók a garanciát azonnal érvénytelenítik, ha a tulajdonos a márkaszervízt megkerülve próbálja a megjavítani vagy megjavíttatni az adott terméket. Ezzel a jogkövető ügyfeleket belekényszerítik a kereskedők által szabott javítási költségek megfizetésébe, ami esetenként magasabb, mint a termék eredeti ára.
A 2023. márciusában beadott újabb tervezet pedig többek között szorgalmazza egy online felület létrehozását is, ahol könnyedén kereshetővé válhatnak a helyi szakemberek, szervizek, illetve transzparens módon lehet összehasonlítani a különböző árazásokat. A Bizottság szerint mindez növelheti a szervízszolgáltatások közti versenyt, ami végeredményben az árak csökkenésében testesülhet meg.
Kis javítás az embernek, nagy javítás az emberiségnek
Amíg ezek az ígéretes gazdasági változások be nem következnek, a legtöbb ember továbbra is igyekszik majd "okosba megoldani" az ilyen természetű problémáit. Legtöbbünknek van olyan laptop szakértő/hobbi villanyszerelő/házi ezermester haverja, aki pár sörért szívesen segít a kisebb-nagyobb javításokban.
Ugyanígy: valószínűleg mindenkinek van olyan tudás a birtokában, amivel a maga vagy a környezete segítségére lehet, ha a hivatalos szervíz vagy szolgáltatás drága lenne. Ha ügyesen varrunk, vagy tudunk barkácsgépekkel dolgozni, esetleg a hétvégéinket rendre passzióból történő hegesztéssel szoktuk elütni, azzal magunknak és a hozzánk forduló ismerősöknek is rengeteg pénzt spórolhatunk, arról nem is beszélve, hogy minden egyes kidobástól megmentett termékkel óvjuk a Földet is.
