GASZTRO
A Rovatból

A világ legcsábítóbb ünnepi süteményei és hihetetlen történeteik

Kevés dolog dobja fel úgy a karácsonyi hangulatot, mint a sütemény. Az évszázadok során a legtöbb, karácsonyt ünneplő ország már tökéletesítette a saját ehető boldogság-receptjét: panettone, fekete sütemény, pavlova, lássuk, hol mivel fogadják a vendégeket a nagyvilágban.

Megosztom
Link másolása

Fatörzs, bejgli, zserbó vagy mézes krémes? Nehéz a döntés, de mindent mégsem süthetünk meg arra a három napra, vagy mégis? Ha megnézed, milyen különleges desszertekkel várják az ünnepet a Föld népei, még az is lehet, hogy idén egy új süti kerül az asztalodra.

Most ezzel az összeállítással tisztelgünk a klasszikusok előtt, miközben mutatunk néhány kevésbé ismert isteni finomságot is. A következőket a világ a legjobb karácsonyi sütemények között tartja számon.

Panettone - Olaszország

Lehet, hogy minél finomabb egy sütemény, annál több legenda övezi keletkezését? Ez igaz lehet a foszlós, gyümölccsel teleszórt kalácsra, amelynek első említése az 1470-es évekből való. A számos eredettörténet közül a legkedvesebb egy Toni nevű mosogatófiút emleget. Amikor a milánói herceg szakácsa odaégette a karácsonyi süteményt,

Toni a maradék tésztából és gyümölcsökből készült édes kenyérrel sietett a segítségére.

A rögtönzött édesség olyan nagy tetszést aratott a hercegnél, hogy rögtön el is nevezte a fiúról, így a sütemény Panettone (azaz Toni kenyere) néven vált ismertté.

A panettone hosszú évszázadokon keresztül lapos kalács volt. A tészta emelkedése 1919-ben kezdődött, amikor Angelo Motta milánói cukrászmester élesztőt adott hozzá, és hagyta, hogy a tészta háromszor 20 órán át keljen, mielőtt egy tornyos, kupola alakú kalácsot sütött belőle. Nem sokkal később a gyümölcsös kalácsokat már ipari mennyiségben sütötték a milánói pékségek. A panettone világszerte népszerűvé vált, mivel az észak-olasz kivándorlók magukkal vitték a receptet mindenhová.

Ma már ugyanolyan népszerű Londonban, mint Peruban és Brazíliában - sőt,

a brazil Bauducco a világ legnagyobb panettone-gyártója, évente több mint 200 000 tonnát állít elő, aminek csak 10 százalékát exportálják, a többit a brazilok maguk eszik meg.

A globális változatok nem tisztelik az eredeti receptet, Peruban például kólalisztet és kandírozott papayát is tesznek bele, az olasz pékek azonban szigorúan ragaszkodnak az autentikus verzióhoz, amely szerint az igazi panettone-nak legalább 20 százalék kandírozott gyümölcsöt és 16 százalék vajat kell tartalmaznia, nem beszélve a kelesztés hosszú és fáradtságos munkájáról.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Paris chez Sharon (@parischezsharon) által megosztott bejegyzés

Fatörzs - Franciaország, Kanada (Quebec)

A legtöbb karácsonyi hagyományhoz hasonlóan a bűche de Noël (karácsonyi fatörzs) is pogány eredetű. A kora középkori Franciaországban karácsony este a családok szokása volt, hogy egy gyümölcsfáról származó fahasábot helyeztek a kandallóba, hogy az újévben bőséges termést biztosítsanak.

Miután sót, szentelt vizet és/vagy bort hintettek rá, a fahasábot meggyújtották, és ha mázlijuk volt, legalább három napig égett.

Az extra szerencse érdekében a családtagok a megmaradt hamut és parazsat használták a villámcsapás elleni védelemre. Ez a hagyomány Franciaországban és Québecben is folytatódott egészen az 1800-as évekig, amikor a kandallók fokozatosan átadták helyüket a kályháknak. Ezt követően az ünnepi rönköket a vacsoraasztalok díszítésére használták, aztán ez egyre interaktívabbá vált, később pedig az ehető változat ihletője lett. A XIX. század végi Párizsban feltalált Fatörzs minden fatörzs sütik anyja: egy könnyű piskóta alappal készült, amelyet csokis krémmel megkentek és felcsavartak, a fatörzs hasonlóság érdekében kakaós vajkrémmel vonták be, és egy villával megkarcolva a külsejét, adták meg a fához hasonló textúrát. A habcsókgombák és marcipánlevelek extra botanikus hangulatot adtak neki.

Ma már számtalan változata létezik a klasszikus receptnek. Az innovatív verziók gyümölcsöket is használnak a krémhez, például körtét vagy szárított citromot.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nils (@basilic_et_citron_vert) által megosztott bejegyzés

Stollen - Németország

A legtöbb ember a stollent egy sűrű, fűszeres, citrusfélék kandírozott héjával, mazsolával és marcipánnal telepakolt német karácsonyi süteménynek ismeri. Nemcsak a tésztája vajas, hanem a németek képesek a szeleteket vajjal megkenni és porcukorral meghinteni.

Az eredeti stollent, amelynek legkorábbi említése 1474-ből, Drezdából származik, nem ez a vajas bujaság határozta meg.

Az adventi böjt idején kínált stollenek liszt, élesztő és víz határozottan nem ünnepi keverékéből álltak.

Nem, édesítés szóba sem került. Abban az időben a katolikus egyház bűnös élvezetnek tekintette a böjt idején az olyan luxuscikkeket, mint a vaj, de Ernest herceg, Szászország választófejedelme felmentést kért a pápától e szigorú szabály alól, és csodálatos módon a pápa engedett, így 1491-ben a pékeknek lehetővé tették, hogy vajat és más finom összetevőket is adjanak a stollenhez. A hercegnek tulajdonképpen komoly érdeke fűződött mindehhez;

egy drezdai hagyomány szerint karácsonykor az uralkodókat hatalmas méretű stollenekkel lepték meg

(a hagyomány 1730-ban érte el csúcspontját, amikor Augustus választófejedelem számára 100 pék 1,8 tonnás stollent sütött). És határozottan kellemesebb volt elmajszolni a gyömülcsös-vajas verziót, mint a fojtósan szigorú elődjét.

Ma már számos változat létezik ebből a finom süteményből. Az eredeti, Dresdner Christstollen néven ismert változat azonban védett státuszt élvez. Az Európai Bizottság által elismert verzió még mindig az eredeti, XV. századi recept szerint készül, amely Hans Röckenwagner szakértő szerint

„többnyire gyümölcsökből áll, amelyeket egy kis sütemény tart össze”.

Az egymást követő kelesztési, pihentetési és érlelési időszakok miatt a teljes stollen elkészítése négy napot vesz igénybe - de persze jóval kevesebbet az elfogyasztása.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

BROTPROFI RICARDO FISCHER (@brotprofi) által megosztott bejegyzés

Karácsonyi gyümölcskenyér - Anglia

A modern kori gyümölcskenyér, más néven karácsonyi torta, legalább akkora ellenszenvet vált ki hazájában, mint amekkora rajongást. A Smithsonian Magazine az ellenszenv nagy részét a XX. század eleji, tömegesen gyártott, és postai úton kiszállított változatoknak tulajdonítja, amelyek kéretlenül - és szárazon, állottan - jelentek meg az emberek küszöbén. A brit karácsonyi sütemények rajongói azonban tudják, hogy ha hűek az eredeti, házi recepthez, akkor ez a desszert verhetetlen.

A klasszikus, viktoriánus angol gyümölcstorta tojásban és vajban gazdag, jó minőségű aszalt gyümölcsökkel van tele, és most jön a lényeg: whiskyben vagy brandyben ázik.

Az ókori rómaiaknak is volt egy satura nevű sütemény-változata, amely árpapüré, mazsola, fenyőmag és gránátalmamag keveréke volt, mézes borral és fűszerekkel megöntözve. Beszédes, hogy egy másik római találmányt - a szatírát - ez az édes-savanyú édesség ihlette.

A ma ismert angol gyümölcstorta a XVII. század közepén jelent meg. Bár számtalan változata létezik (cukros mázzal a tetején és anélkül), az egyetlen állandó dolog benne, hogy a sosem lehet elég ideig érlelni. A sütés módjánál (lassan, alacsony hőfokon) sokkal fontosabb, hogy hogyan tároljuk: hűvös helyen, szeszes itallal átitatott vászonba csomagolva és szorosan lefedve hetekig vagy akár hónapokig is karácsony előtt. Ebben nagyon hasonlít az angol karácsonyi pudingra, csak szeletelhető verzióban.

Karácsonyi torta (Sri Lanka)

Vannak olyan karácsonyi sütemény fanatikusok, akik már a világ minden lehetséges sütiváltozatát kipróbálták, majd a szerencse, az utazás vagy házasság révén rábukkannak a Srí Lanka-i sütemény titkára. Rachel Bartholomeusz gasztronómiai író azt állítja, hogy

a Srí Lanka-i karácsonyi sütemény sokkal lelkesebben terjedt el a szigetországban, mint maga a kereszténység

(amelyhez a lakosságnak mindössze 7 százaléka ragaszkodik). Ennek ellenére a Srí Lanka-i kis keresztény közösség olyan örökséggel büszkélkedhet, amely tükrözi a sziget portugál, holland és brit gyarmati uralom alatti összetett történelmét. A sokféle hatás egy olyan karácsonyi süteményben összegződik, amelyben a gyarmati kulináris örökség keveredik a hazai hagyományokkal és összetevőkkel.

Ez a süti alapvetően különbözik sok más ünnepi desszerttől abban, hogy búzaliszt helyett nedves rulangot (egyfajta búzadara) használ, valamint rengeteg darált kesudiót (ezt például a portugálok hozták be a szigetre). Az elképesztő mennyiségű tojás - recepttől függően 12 és 55 között - és még több tojásfehérje biztosítja, hogy a sütemény rendkívül dús legyen.

A brit gyarmatosítók eperdzsem iránti vonzódása magyarázza, hogy miért adnak egész üvegekkel a helyi gyümölcsökhöz (és zöldségekhez!), köztük a sütőtökhöz és a chow chow-hoz.

A fűszerek kifejezetten ázsiaiak: a gyömbér, a fahéj és a kardamom keveredik a vaníliával és a rózsavízzel. A süteményt hagyományosan marcipánnal vonják be, amelyet a szokásos mandula alap helyett helyi kesudióból készítenek. Nem csoda, hogy decemberben az is ezt eszi Sri Lankán, akinek semmi köze a keresztény hagyományokhoz.

Fekete sütemény (Karibi szigetvilág)

A karibi édesség sötétebb, mélyebb és összességében magával ragadóbb, mint bármely más gyümölcsös karácsonyi süti a világon. A szigeteken a gazdag, sötét nádmelasz és a barna karamell mellett saját termesztésű barnacukrot is használnak ehhez a fantasztikus édességhez. A fekete sütemény receptje az angol karácsonyi sütemény alapjára épül, amelyet a gyarmatosítók hoztak a brit karibi szigetekre. A süteményben a helyi ananász és mangó helyett (drága és importált) mazsolát és aszalt szilvát használnak, és ezeket a fényűző összetevőket néha hónapokig is rumban áztatják. Sütés előtt az áztatott, megpuhult gyümölcsöt pépesítik, ettől a sütemény selymes állagú és mély ízű lesz.

A karácsony előtt sütött fekete süteményt a karácsonyi vacsorához szolgálják fel. A maradék aztán büszkén díszeleg az ünnepi asztalon év végéig is (ha addig kitart).

Nem kell attól tartani, hogy a napokig takarás nélkül kiállított sütemény kiszárad, ha véletlenül mégis ez történne vele, megvan a helyiek tökéletes megoldása: egyszerűen még több rumot kell ráönteni.

Pio Quinto karácsonyi torta (Nicaragua)

A nicaraguai Pio Quinto torta egy másik, ugyancsak rummal átitatott karácsonyi sütemény, amely az Egyenlítő közeléből származik. A közép-amerikai süteményt egy XVI. századi pápa nevét őrzi, aki kemény eretnekellenes álláspontjáról volt ismert, de a névadás oka homályba vész. Az azonban nem titok, hogy a torta miért vált a nicaraguaiak kedvenc ünnepi édességévé.

A Pio Quinto torta saját szentháromsággal rendelkezik.

Az alapját egy sütemény képezi, amelyet búzaliszt és finom fehér kukoricaliszt keverékéből, valamint kakaóporból, fahéjból és tejből sütnek. A mazsolával és aszalt szilvával fűszerezett rumot sűrű sziruppá főzik, ezt sopa borracha néven (ami részeges levest jelent) ismerünk, és amelybe a megsült süteményt áztatják. Ezt követően a tocsogó tésztát egy réteg gazdag tejes, fahéjjal ízesített pudinggal fedik be, majd mazsolával és aszalt szilvával díszítik. A lenyűgöző látványon kívül az így kapott hármasról az a hír járja, hogy olyan bűnösen finom, hogy még a névadó V. Pius sem tudott volna ellenállni neki, hírhedt szigorúsága ellenére sem.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Jocy Hernandez (@beawesomesweets) által megosztott bejegyzés

Bibingka (Fülöp-szigetek)

Ki mondta, hogy a karácsonyi süteménynek desszertnek kell lennie, vagy hogy egyáltalán édesnek? A Fülöp-szigeteken a bibingka egy kedvelt karácsonyi rizstorta, amelyet a hajnali mise utáni reggelinél kínálnak, sőt, gyakran árulják a templomok előtt.

A bibingka elkészítésének klasszikus folyamata kissé bonyolult. A hagyományos tészta galapóngból, egy enyhén erjesztett, ragadós rizstésztából és kókusztejből áll.

A terrakotta edényeket banánlevelekkel bélelik ki, amelyeket a rizskeverék köré tekernek, majd forró parázsra helyezik.

Míg a modern sütőben sütés gyorsabb és kevésbé macerás - konkrétan bibingka formákban sül, ami hasonlít a muffin formára -, a régi módszerrel lapos, mégis zamatos süteményt kapunk, amelynek felülete finoman elszenesedik, és átjárja a pirított banánlevél íze.

A dolgok különösen érdekessé válnak, ha feltétet adnak hozzá. A variációk végtelenek. Édesek és sósak egyaránt, az alaptól (vaj, cukor, kókuszreszelék) a ritkaságokig (jackfruit, durian, sózott kacsatojás) terjed a skála. A bibingkát melegen eszik, és gyakran kísérik forró csokival vagy gyömbérteával. A hagyományos karácsonyi sütemények tengerében pedig csodával határos módon gluténmentes.

Kurisumasu Keki (Japán)

A karácsonyi sütemények valóságos jelenségnek számítanak Japánban, és mind az ínyenc pékségekben, mind az áruházakban árulják őket. Pedig a japánoknak csak körülbelül egy százaléka keresztény. Valójában a karácsony még csak nem is hivatalos ünnep náluk, mégis ünneplik. Az egyik kedves karácsonyi rituáléjuk, amelyet a japánok december 24-én végeznek, hogy összegyűlnek, és együtt kajálnak a KFC-ből, majd megeszik a karácsonyi sütemény saját verzióját.

A legtöbb karácsonyi süteménytől eltérően a japán Kurisumasu Keki könnyű és egyszerű, piskóta alapra tejszínhabcsúcsokat nyomnak, és művészien elrendezett, rubinvörös eperrel díszítik.

A süteménynek nincs vallási jelentősége, inkább a kereskedelem és a jólét szimbóluma.

Bár a piskótatészta a XVII. század óta ismert volt a szigetországban, a legfontosabb tortaösszetevők - cukor, tej és vaj - ritka luxuscikknek számítottak. A II. világháború után Japán gazdaságilag nem állt jól, nagy volt az élelmiszerhiány. Az édes finomságok, például azok, amelyeket az újjáépítésében segédkező amerikai katonák osztogattak, nagyon keresettek voltak. Ezek az amerikai típusú sikeres élet szimbólumaivá váltak, amelyeket a japánok utánoztak, a karácsony kereskedelmi változatával együtt,

ennek szimbóluma lett a piros-fehér színű kerek sütemény, ami a nemzeti zászló formáját és színeit utánozza.

Hogy mennyire népszerű és fontos nekik, azt mutatja az is, hogy a mobiltelefonodon a karácsonyi tortát is megtalálod az emojik között.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

okawari by azusa (@okawaribyazusa) által megosztott bejegyzés

Pavlova (Új Zéland és Ausztrália)

A pavlova népszerűségéről tanúskodik, hogy egy évszázaddal a feltalálása után az új-zélandiak és az ausztrálok még mindig azon vitatkoznak, hogy melyik ország cukrászai készítették el először ezt a klasszikus karácsonyi desszertet. A feljegyzések szerint Anna Pavlova, orosz balerina 1926-os turnéja során mindkét országban megfordult, és ez egybeesett a desszert helyi receptkönyvekben való megjelenésével. Az eredettől eltekintve, az alapreceptben az ausztrálok és az új-zélandiak is egyetértenek: ropogós habcsókalap, mályvacukrosan puha belsővel, tetején a tejszínhabtengerből kiemelkedő szezonális gyümölcsökkel.

Egy kutatócsoport két éven át 20 000 újság és 10 000 szakácskönyv átvizsgálásával próbálta véglegesen tisztázni a recept eredetét.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a pavlova nem csupán jóval a névadó balerina turnéja előtt ismert volt már, de a XIX. századi amerikai habcsók-őrületből ered, amelyet a kézi habverő feltalálása indított el.

Viszont, azzal mindkét hadviselő fél vigasztalódhat, hogy a Pavlova-ihlette ételek közül (Pavlova-fagylalt az Egyesült Államokban, a békacomb à la Pavlova Franciaországban) az egyetlen étel, amely ma népszerűbb, mint valaha, az a kiwi és/vagy ausztrál pavlova. Mert ez a desszert kivételes: könnyű és habos, nem tölti meg a hasat, így mentőcsónak lehet a karácsonyi vacsorában fuldoklók számára.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Conor Curran (@creamy_confusion) által megosztott bejegyzés

Mákos bejgli, és más közép-európai verziói a mákos kalácsnak

Kétségtelen, hogy vannak olyan karácsonyi süteményimádók, akiknek a rajongása a függőség határát súrolja, de csak a mi bejglink elfogyasztása képes pozitív drogtesztet produkálni.

A bejgli, ki ne tudná, egy felcsavart mákos sütemény, amely a közép-európai asztalokon annyiban tér el egymástól, hogy milyen tésztából készül. Lehet puha, kelt, lehet zsírosabb, tömörebb, a lényeg, hogy nem túl édes. Míg maga a tészta is elég finom, a fő attrakció mégis a mák. A sűrű, gazdag pasztává főzött, citromhéjjal, cukorral ízesített csillogó, koromfekete krém feltűnő kontrasztot alkot a halvány színű süteménytésztával.

Az alapreceptet minden család a maga módján variálja, egy dologban azonban mindenki egyetért: minél több a mák, annál jobb.

Ez nem csak azért van így, mert a mák tele van nagyon hasznos tápanyagokkal. És nem is csak azért, mert jól tudjuk, hogy a mák fogyasztása szerencsét és jólétet hoz a ház népének. A mákfogyasztástól a világ más tájain eléggé tartanak az emberek, mióta tudják, hogy az ópium, a morfium és a heroin is a mák egyes részeiből készül. Úgyhogy ha a világ más tájairól érkeznek vendégek hozzátok karácsonykor, érdemes másfajta édességet is kitenni az asztalra, mert csak kevesen olyan vállalkozó szelleműek, hogy megkóstolják a legeslegfinomabb karácsonyi süteményt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

@vivkonyha által megosztott bejegyzés


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
A TikTok új őrülete: Így lesz a görög joghurtból és egy csomag kekszből isteni tiramisu-szerű sütemény
A mindössze sűrű joghurtból és kekszből álló édesség januárban vált virálissá a TikTokon. Dietetikus szerint magas fehérjetartalma előnyös, de a kekszben lévő cukor miatt érdemes mértéket tartani.

Megosztom
Link másolása

Két hozzávaló, egy hűtő és néhány óra türelem: ennyi kell a legújabb gasztronómiai jelenséghez, amely januárban hódította meg az Instagramot és a TikTokot.

A japán ihletésű, sütés nélküli joghurtos „sajttorta” lényege a pofonegyszerűségében rejlik, a nyugati adaptáció pedig a Lotus Biscoff keksznek és egy kevés kávénak köszönhetően meglepően tiramisu-hangulatúvá teszi a végeredményt.

A trend Japánból indult, ahol eredetileg sablé-típusú kekszeket nyomtak sűrű joghurtba, majd a hűtőben pihentetve érték el a krémes, sajttortaszerű állagot.

A nemzetközi áttörést az hozta el, amikor a könnyebben elérhető, karamellás ízvilágú Biscoff vette át a főszerepet. A Food&Wine magazin januárban részletesen elemezte a jelenséget, és tisztázta, hogy a „japán” jelző a módszer online gyökereire utal, nem pedig a klasszikus, habkönnyű, sütött japán sajttortára kell gondolni.

@kikiskitchen

Viral Japanese Cheesecake aber mit weniger Kalorien und in der Tiramisu-Edition Vanilleskyr, Lotus-Kekse, Kaffee und Kakaopulver. Mindestens 4 Stunden kühl stellen, damit die Kekse einweichen.

♬ original sound - daniella

A módszer egyszerű, de hatásos: a kekszlapokat függőlegesen a sűrű, görög típusú joghurtba állítják, majd az egészet lefedve hűtik legalább négy-hat, de ideálisan egy egész éjszakán át.

Ezalatt a kekszek nedvességet szívnak magukba a tejtermékből, így puhává, süteményszerűvé válnak, miközben a joghurt besűrűsödik, és az állaga a krémsajthoz kezd hasonlítani.

A tiramisu-hatást a recept kávés továbbgondolásával érik el: a kekszeket egy-két másodpercre hideg eszpresszóba mártják, mielőtt a krémbe nyomnák őket, a kész desszertet pedig tálalás előtt cukrozatlan kakaóporral szórják meg.

Bár a közösségi médiában „két hozzávalós csodaként” terjedt el, a felhasználók gyorsan elkezdték testre szabni.

Van, aki egy kevés mézzel vagy juharsziruppal édesíti a joghurtot, mások vaníliakivonatot adnak hozzá.

Az édesség egészségügyi oldalát is górcső alá vették. „Pozitív fényben látom ezt a trendet, mivel egy magas fehérjetartalmú desszertről van szó” – nyilatkozta a Newsweeknek Kristy Thomas regisztrált dietetikus, aki ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a kekszek „sok hozzáadott cukrot és finomított szénhidrátot” tartalmaznak.

Javaslata szerint az arányokra érdemes figyelni: egy nagyobb, 400-500 grammos joghurthoz 4-9 darab keksz az ideális.

Sassy tipp! Aki maga is kipróbálná a tiramisu-hatású verziót, a recept a következőképpen néz ki négy adagra.

Keverjen simára 400 gramm sűrű görög joghurtot, ízlés szerint egy-két evőkanál mézzel. Mártson 12-14 darab Lotus Biscoff kekszet villámgyorsan 60 milliliter lehűtött eszpresszóba, majd állítsa őket sűrűn, függőlegesen a joghurtba.

Fedje le a tálat, és tegye a hűtőbe legalább hat órára. Tálalás előtt szórja meg vastagon cukrozatlan kakaóporral.

A siker kulcsa a valóban sűrű, zsírosabb görög joghurt vagy skyr használata, a hígabb verziók ugyanis nem adják meg a kívánt krémes állagot.


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Veszélyben a tejbegríz trónja, egy elfeledett magyar desszert lehet a gyerekek új kedvence
Újra a figyelem középpontjába került a tejbetarhonya, a tejben főtt, kásajellegű tésztaétel. A gyors és olcsó fogás népszerűsége komolyan megingathatja a tejbegríz és a tejberizs eddigi egyeduralmát.

Megosztom
Link másolása

A komfortkaják dualizmusát, a tejbegríz-tejberizs tengelyt egy régi-új versenyző támadja, ami annyira retró, és annyira menő, hogy meg kell ismerned.

Tényleg ez lesz-e a gyerekek új kedvenc édessége, amiért nem kell könyörögni, hogy megegyék?

A tejbetarhonya lényegében a kásaételek és a tészták szerelemgyereke: egy krémes, édes, tejes fogás, ami pont annyival izgalmasabb a simára főzött társainál, amennyivel a tarhonya szemei haraphatóbbak a gríznél.

Az elkészítéséhez nem kell gasztroforradalmat indítani: 250 gramm tarhonyát egy kanál vajon kicsit átforgatunk, felöntjük két deci vízzel és egy csipet sóval, majd ha a vizet magába szívta, fél liter tejjel, alacsony lángon krémesre főzzük.

A végén jöhet bele a cukor, a vanília, esetleg egy kis reszelt citromhéj, és a húszperces meló után mehet a tetejére a kakaópor, a fahéjas cukor, vagy az igazi aduász, a sűrű házi baracklekvár.

A tejbetarhonya visszatérése egybeesik a kásák reneszánszával.

A kása a magyar népi konyha alapköve volt, amit a 17. század végéig a szegények és a gazdagok is ettek, csak a feltét volt más.

Nemcsak a mindennapok túlélőétele volt, hanem szimbolikus fogás is: ették szilveszterkor szerencsehozónak, lakodalmak végén pedig a „kitolókása” jelezte a buli végét.

A tarhonya pedig messze nem csak a sós ételekben tudott nagyot menni.

Bár ma a legtöbben a lecsós vagy pörköltszaftos verzióra esküsznek, régen simán készítettek belőle édes fogásokat, és olyan különleges egytálételeket is, mint a kiskunsági hebedunda vagy a nyárlőrinci tutajos.

„A gasztronómia nálunk egy olyan terület, ahol mindenkinek igaza van, és csak neki van igaza” – mondta Cserna-Szabó András író a Nosaltynak, és ez a tarhonya édes-sós kettősségére különösen igaz.

A receptet ma már persze simán lehet turbózni: működik kókusztejjel vagy más növényi itallal, mehet bele aszalt gyümölcs, fahéj, egy kis kardamom.

Ételérzékenység esetén - laktóz, glutén, vagy fűszerek - érdemes körültekintőnek lenni. A klasszikus baracklekváros tálalásnál pedig számolni kell azzal, hogy a tavalyi szezon gyenge volt, így a bolti lekvárok minősége ingadozó lehet – a legjobb, ha van otthon egy üveg a nagymama-féle, sűrű, igazi gyümölcsből készült verzióból.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
„Első alkalommal lépünk ki Erdélyből” – hatalmas gasztrofesztivált hoznak Szentendrére a szervezők
A magyar premier csak a kezdet, a szervezők Kolozsvárt és Bukarestet is bevennék. Trucza Adorjánék nagyot álmodtak, és a Pilis alatt indítják a hódítást

Megosztom
Link másolása

Aki eddig csak tervezgette, hogy megnézi magának Erdélyt, de valami mindig közbejött, annak most a lába elé hozzák a tutit. Március 27. és 29. között ugyanis a szentendrei Skanzenbe költözik a Taste of Transylvania fesztivál, ami Erdélyben 2022 óta nagyot megy, de Magyarországon most debütál. A dolog lényege, hogy

három napra az egész „Erdély” tájegység egyetlen hatalmas, szabadtéri gasztrokulturális központtá alakul.

A helyszínválasztás nem véletlen, ahogy azt a fesztivál magyarországi házigazdája, dr. Cseri Miklós, a múzeum főigazgatója el is mondta: „A skanzen Erdély tájegységét a 2022-es nyitás óta több százezer ember látogatta már meg. Bár a borospataki helyszínt nehéz felülmúlni, úgy gondolom, a Pilis hegyvonulatai ugyancsak pompás hátteret adnak majd a fesztiválhoz – a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnál alkalmasabb helyszínt tehát keresve sem találhatnánk. A programok sokszínűsége ugyancsak garancia arra, hogy ez a rendezvény a közösségek és a kultúrák igazi, élő találkozása legyen”.

A hétvége legizgalmasabbnak ígérkező dobása az Örömfőzde lesz, ahol a ring egyik sarkában tapasztalt erdélyi háziasszonyok, a másikban pedig Michelin-csillagos séfek állnak majd.

A csavar az, hogy ugyanazokból az alapanyagokból kell főzniük, párhuzamosan, bemutatva, hogy a hagyományos és a modern gasztronómia mennyire másképp nyúl ugyanahhoz a répához vagy húshoz. A végeredményt pedig a nép, vagyis a fesztiválozó kóstolhatja meg. A felhozatal elég combos: ott lesz Rácz Jenő, Kaszás Kornél, Szabi, a pék, a romániai csúcsséf Alex Petricean és persze a fesztivál alapítója, Trucza Adorján is.

És ha már legendák: a sajtótájékoztatón megjelent a máréfalvi Ilonka Rozália, vagyis Róza mama is, akinek édes tejfölös lepényeit végre a magyarországi közönség is megkóstolhatja.

A menüsor amúgy nem áll meg a magyar ízeknél, bepillantást enged az erdélyi román, zsidó, szász és örmény konyha világába is.

Aki pedig nemcsak enni jön, annak is lesz program: pénteken a 4S Street, szombaton a Bagossy Brothers Company, vasárnap pedig az Alma együttes ad koncertet. Emellett lesznek filmvetítések, például a Bölöniről szóló film, és könyvbemutatók is. A termelői vásár pedig gondoskodik róla, hogy a húsvéti sonka és tojás is bekerüljön a kosárba.

A fesztivál főszervezője, Trucza Adorján szerint ez csak a kezdet.

„Első alkalommal lépünk ki Erdélyből, és bízunk benne, hogy a Taste of Transylvania a magyarországi közönség szívét is meghódítja majd.

Az idei évben nagyszabású terveink vannak: a szentendrei esemény után a rendezvényt más nagyvárosokba, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Bukarestbe is elvisszük. Közben természetesen már készülünk az elmaradhatatlan őszi borospataki fesztiválra is”. Szóval a terv az, hogy Erdély ízei és kultúrája nemcsak egy hétvégére költöznek a Pilis alá, hanem elindulnak egy komolyabb turnéra.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Vörös- vagy fehér hagyma? Kiderült, mi a legfontosabb különbség, és nem az, amire gondolnál
Sokan csak legyintenek, pedig a rossz választás tönkreteheti a kedvenc ételünket. Eláruljuk, mikor melyiket kell használni.

Megosztom
Link másolása

Ott állsz a konyhapultnál, kezedben a kés, és épp azon agyalsz, hogy a pörköltbe vagy a szószba most a vörös- vagy a fehér hagyma a jobb-e. Vagyis dehogy agyalsz, csak leveszed a polcról, ami van, és kész. Pedig a nagy hagymakérdésben van egy pokoli fontos különbség, ami megváltoztathatja az egész fogást, és meglepő módon nem is annyira az íz, hanem a textúra az igazi vízválasztó.

A lényeg, hogy a hagyma nemcsak ízt ad, hanem szerkezetet is: vagy érezhetően ott marad a falatban, vagy diszkréten a háttérbe vonul, és csak selymes testet ad a szósznak.

A vöröshagyma jobban tartja a formáját főzés közben, kevésbé hajlamos szétesni. Bár idővel ez is megpuhul és édesedik, megőrzi azt a komplex, mély ízét, ami nem tűnik el teljesen a háttérben. Ezért tökéletes, ha sült hagymát, karamellizált hagymát, pörkölteket vagy olyan leveseket készítesz, ahol elvárod, hogy a hagyma ne csak egy távoli emlék legyen, hanem konkrétan ott legyen a tányéron. Nyersen viszont más a helyzet: a vöröshagyma íze szezonális.

Ha nincs túl sokáig tárolva, nyáron és kora ősszel édesebb, télen viszont sokkal csípősebbé válik.

Ezzel szemben a fehér hagyma a nagy beleolvadó, főleg ha sokáig kapja a hőt. Könnyebben szétfő és feloldódik, így ideális, ha az a cél, hogy szinte észrevétlenül építse fel az ízalapokat, például szószokban vagy alaplevekben.

Mivel édesebb és enyhébb ízű, mint a vörös, jó alap savanyításhoz vagy gyorsan készülő wokos ételekhez is.

Nyersen pedig megvan benne az az élénk, friss karcosság, ami miatt kiválóan működik mártogatósokban, salátákban vagy friss feltétként. Ráadásul az íze egész évben nagyjából ugyanolyan marad.

És ha ez nem lenne elég, a vöröshagyma a spájzban is jobban bírja. A Nemzeti Hagyma Szövetség szerint

a fehér hagymát kompakt sejtszerkezete miatt nem lehet olyan sokáig tárolni, mint más fajtákat.

A vöröshagyma egyébként is a népszerűbb, szóval jó eséllyel amúgy is vörös van otthon a kamrában.

A jó hír, hogy a legtöbb főtt ételben simán felcserélhetők. De ha nyersen használnád, és csak vörös van kéznél, szeletelés után elég hideg vízben átöblíteni, hogy megszelídítsd az ízét.

A lényeg tehát: ha azt akarod, hogy a hagyma megőrizze a karakterét, válassz vöröset.

Ha azt, hogy selymesen beleolvadjon az ételbe, a fehér a nyerő. Szóval most már tudod: nem mindegy, melyik hagyma miatt sírsz a deszka fölött.

Via Tasting Table


Megosztom
Link másolása