GASZTRO
A Rovatból

A világ legcsábítóbb ünnepi süteményei és hihetetlen történeteik

Kevés dolog dobja fel úgy a karácsonyi hangulatot, mint a sütemény. Az évszázadok során a legtöbb, karácsonyt ünneplő ország már tökéletesítette a saját ehető boldogság-receptjét: panettone, fekete sütemény, pavlova, lássuk, hol mivel fogadják a vendégeket a nagyvilágban.

Megosztom
Link másolása

Fatörzs, bejgli, zserbó vagy mézes krémes? Nehéz a döntés, de mindent mégsem süthetünk meg arra a három napra, vagy mégis? Ha megnézed, milyen különleges desszertekkel várják az ünnepet a Föld népei, még az is lehet, hogy idén egy új süti kerül az asztalodra.

Most ezzel az összeállítással tisztelgünk a klasszikusok előtt, miközben mutatunk néhány kevésbé ismert isteni finomságot is. A következőket a világ a legjobb karácsonyi sütemények között tartja számon.

Panettone - Olaszország

Lehet, hogy minél finomabb egy sütemény, annál több legenda övezi keletkezését? Ez igaz lehet a foszlós, gyümölccsel teleszórt kalácsra, amelynek első említése az 1470-es évekből való. A számos eredettörténet közül a legkedvesebb egy Toni nevű mosogatófiút emleget. Amikor a milánói herceg szakácsa odaégette a karácsonyi süteményt,

Toni a maradék tésztából és gyümölcsökből készült édes kenyérrel sietett a segítségére.

A rögtönzött édesség olyan nagy tetszést aratott a hercegnél, hogy rögtön el is nevezte a fiúról, így a sütemény Panettone (azaz Toni kenyere) néven vált ismertté.

A panettone hosszú évszázadokon keresztül lapos kalács volt. A tészta emelkedése 1919-ben kezdődött, amikor Angelo Motta milánói cukrászmester élesztőt adott hozzá, és hagyta, hogy a tészta háromszor 20 órán át keljen, mielőtt egy tornyos, kupola alakú kalácsot sütött belőle. Nem sokkal később a gyümölcsös kalácsokat már ipari mennyiségben sütötték a milánói pékségek. A panettone világszerte népszerűvé vált, mivel az észak-olasz kivándorlók magukkal vitték a receptet mindenhová.

Ma már ugyanolyan népszerű Londonban, mint Peruban és Brazíliában - sőt,

a brazil Bauducco a világ legnagyobb panettone-gyártója, évente több mint 200 000 tonnát állít elő, aminek csak 10 százalékát exportálják, a többit a brazilok maguk eszik meg.

A globális változatok nem tisztelik az eredeti receptet, Peruban például kólalisztet és kandírozott papayát is tesznek bele, az olasz pékek azonban szigorúan ragaszkodnak az autentikus verzióhoz, amely szerint az igazi panettone-nak legalább 20 százalék kandírozott gyümölcsöt és 16 százalék vajat kell tartalmaznia, nem beszélve a kelesztés hosszú és fáradtságos munkájáról.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Paris chez Sharon (@parischezsharon) által megosztott bejegyzés

Fatörzs - Franciaország, Kanada (Quebec)

A legtöbb karácsonyi hagyományhoz hasonlóan a bűche de Noël (karácsonyi fatörzs) is pogány eredetű. A kora középkori Franciaországban karácsony este a családok szokása volt, hogy egy gyümölcsfáról származó fahasábot helyeztek a kandallóba, hogy az újévben bőséges termést biztosítsanak.

Miután sót, szentelt vizet és/vagy bort hintettek rá, a fahasábot meggyújtották, és ha mázlijuk volt, legalább három napig égett.

Az extra szerencse érdekében a családtagok a megmaradt hamut és parazsat használták a villámcsapás elleni védelemre. Ez a hagyomány Franciaországban és Québecben is folytatódott egészen az 1800-as évekig, amikor a kandallók fokozatosan átadták helyüket a kályháknak. Ezt követően az ünnepi rönköket a vacsoraasztalok díszítésére használták, aztán ez egyre interaktívabbá vált, később pedig az ehető változat ihletője lett. A XIX. század végi Párizsban feltalált Fatörzs minden fatörzs sütik anyja: egy könnyű piskóta alappal készült, amelyet csokis krémmel megkentek és felcsavartak, a fatörzs hasonlóság érdekében kakaós vajkrémmel vonták be, és egy villával megkarcolva a külsejét, adták meg a fához hasonló textúrát. A habcsókgombák és marcipánlevelek extra botanikus hangulatot adtak neki.

Ma már számtalan változata létezik a klasszikus receptnek. Az innovatív verziók gyümölcsöket is használnak a krémhez, például körtét vagy szárított citromot.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nils (@basilic_et_citron_vert) által megosztott bejegyzés

Stollen - Németország

A legtöbb ember a stollent egy sűrű, fűszeres, citrusfélék kandírozott héjával, mazsolával és marcipánnal telepakolt német karácsonyi süteménynek ismeri. Nemcsak a tésztája vajas, hanem a németek képesek a szeleteket vajjal megkenni és porcukorral meghinteni.

Az eredeti stollent, amelynek legkorábbi említése 1474-ből, Drezdából származik, nem ez a vajas bujaság határozta meg.

Az adventi böjt idején kínált stollenek liszt, élesztő és víz határozottan nem ünnepi keverékéből álltak.

Nem, édesítés szóba sem került. Abban az időben a katolikus egyház bűnös élvezetnek tekintette a böjt idején az olyan luxuscikkeket, mint a vaj, de Ernest herceg, Szászország választófejedelme felmentést kért a pápától e szigorú szabály alól, és csodálatos módon a pápa engedett, így 1491-ben a pékeknek lehetővé tették, hogy vajat és más finom összetevőket is adjanak a stollenhez. A hercegnek tulajdonképpen komoly érdeke fűződött mindehhez;

egy drezdai hagyomány szerint karácsonykor az uralkodókat hatalmas méretű stollenekkel lepték meg

(a hagyomány 1730-ban érte el csúcspontját, amikor Augustus választófejedelem számára 100 pék 1,8 tonnás stollent sütött). És határozottan kellemesebb volt elmajszolni a gyömülcsös-vajas verziót, mint a fojtósan szigorú elődjét.

Ma már számos változat létezik ebből a finom süteményből. Az eredeti, Dresdner Christstollen néven ismert változat azonban védett státuszt élvez. Az Európai Bizottság által elismert verzió még mindig az eredeti, XV. századi recept szerint készül, amely Hans Röckenwagner szakértő szerint

„többnyire gyümölcsökből áll, amelyeket egy kis sütemény tart össze”.

Az egymást követő kelesztési, pihentetési és érlelési időszakok miatt a teljes stollen elkészítése négy napot vesz igénybe - de persze jóval kevesebbet az elfogyasztása.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

BROTPROFI RICARDO FISCHER (@brotprofi) által megosztott bejegyzés

Karácsonyi gyümölcskenyér - Anglia

A modern kori gyümölcskenyér, más néven karácsonyi torta, legalább akkora ellenszenvet vált ki hazájában, mint amekkora rajongást. A Smithsonian Magazine az ellenszenv nagy részét a XX. század eleji, tömegesen gyártott, és postai úton kiszállított változatoknak tulajdonítja, amelyek kéretlenül - és szárazon, állottan - jelentek meg az emberek küszöbén. A brit karácsonyi sütemények rajongói azonban tudják, hogy ha hűek az eredeti, házi recepthez, akkor ez a desszert verhetetlen.

A klasszikus, viktoriánus angol gyümölcstorta tojásban és vajban gazdag, jó minőségű aszalt gyümölcsökkel van tele, és most jön a lényeg: whiskyben vagy brandyben ázik.

Az ókori rómaiaknak is volt egy satura nevű sütemény-változata, amely árpapüré, mazsola, fenyőmag és gránátalmamag keveréke volt, mézes borral és fűszerekkel megöntözve. Beszédes, hogy egy másik római találmányt - a szatírát - ez az édes-savanyú édesség ihlette.

A ma ismert angol gyümölcstorta a XVII. század közepén jelent meg. Bár számtalan változata létezik (cukros mázzal a tetején és anélkül), az egyetlen állandó dolog benne, hogy a sosem lehet elég ideig érlelni. A sütés módjánál (lassan, alacsony hőfokon) sokkal fontosabb, hogy hogyan tároljuk: hűvös helyen, szeszes itallal átitatott vászonba csomagolva és szorosan lefedve hetekig vagy akár hónapokig is karácsony előtt. Ebben nagyon hasonlít az angol karácsonyi pudingra, csak szeletelhető verzióban.

Karácsonyi torta (Sri Lanka)

Vannak olyan karácsonyi sütemény fanatikusok, akik már a világ minden lehetséges sütiváltozatát kipróbálták, majd a szerencse, az utazás vagy házasság révén rábukkannak a Srí Lanka-i sütemény titkára. Rachel Bartholomeusz gasztronómiai író azt állítja, hogy

a Srí Lanka-i karácsonyi sütemény sokkal lelkesebben terjedt el a szigetországban, mint maga a kereszténység

(amelyhez a lakosságnak mindössze 7 százaléka ragaszkodik). Ennek ellenére a Srí Lanka-i kis keresztény közösség olyan örökséggel büszkélkedhet, amely tükrözi a sziget portugál, holland és brit gyarmati uralom alatti összetett történelmét. A sokféle hatás egy olyan karácsonyi süteményben összegződik, amelyben a gyarmati kulináris örökség keveredik a hazai hagyományokkal és összetevőkkel.

Ez a süti alapvetően különbözik sok más ünnepi desszerttől abban, hogy búzaliszt helyett nedves rulangot (egyfajta búzadara) használ, valamint rengeteg darált kesudiót (ezt például a portugálok hozták be a szigetre). Az elképesztő mennyiségű tojás - recepttől függően 12 és 55 között - és még több tojásfehérje biztosítja, hogy a sütemény rendkívül dús legyen.

A brit gyarmatosítók eperdzsem iránti vonzódása magyarázza, hogy miért adnak egész üvegekkel a helyi gyümölcsökhöz (és zöldségekhez!), köztük a sütőtökhöz és a chow chow-hoz.

A fűszerek kifejezetten ázsiaiak: a gyömbér, a fahéj és a kardamom keveredik a vaníliával és a rózsavízzel. A süteményt hagyományosan marcipánnal vonják be, amelyet a szokásos mandula alap helyett helyi kesudióból készítenek. Nem csoda, hogy decemberben az is ezt eszi Sri Lankán, akinek semmi köze a keresztény hagyományokhoz.

Fekete sütemény (Karibi szigetvilág)

A karibi édesség sötétebb, mélyebb és összességében magával ragadóbb, mint bármely más gyümölcsös karácsonyi süti a világon. A szigeteken a gazdag, sötét nádmelasz és a barna karamell mellett saját termesztésű barnacukrot is használnak ehhez a fantasztikus édességhez. A fekete sütemény receptje az angol karácsonyi sütemény alapjára épül, amelyet a gyarmatosítók hoztak a brit karibi szigetekre. A süteményben a helyi ananász és mangó helyett (drága és importált) mazsolát és aszalt szilvát használnak, és ezeket a fényűző összetevőket néha hónapokig is rumban áztatják. Sütés előtt az áztatott, megpuhult gyümölcsöt pépesítik, ettől a sütemény selymes állagú és mély ízű lesz.

A karácsony előtt sütött fekete süteményt a karácsonyi vacsorához szolgálják fel. A maradék aztán büszkén díszeleg az ünnepi asztalon év végéig is (ha addig kitart).

Nem kell attól tartani, hogy a napokig takarás nélkül kiállított sütemény kiszárad, ha véletlenül mégis ez történne vele, megvan a helyiek tökéletes megoldása: egyszerűen még több rumot kell ráönteni.

Pio Quinto karácsonyi torta (Nicaragua)

A nicaraguai Pio Quinto torta egy másik, ugyancsak rummal átitatott karácsonyi sütemény, amely az Egyenlítő közeléből származik. A közép-amerikai süteményt egy XVI. századi pápa nevét őrzi, aki kemény eretnekellenes álláspontjáról volt ismert, de a névadás oka homályba vész. Az azonban nem titok, hogy a torta miért vált a nicaraguaiak kedvenc ünnepi édességévé.

A Pio Quinto torta saját szentháromsággal rendelkezik.

Az alapját egy sütemény képezi, amelyet búzaliszt és finom fehér kukoricaliszt keverékéből, valamint kakaóporból, fahéjból és tejből sütnek. A mazsolával és aszalt szilvával fűszerezett rumot sűrű sziruppá főzik, ezt sopa borracha néven (ami részeges levest jelent) ismerünk, és amelybe a megsült süteményt áztatják. Ezt követően a tocsogó tésztát egy réteg gazdag tejes, fahéjjal ízesített pudinggal fedik be, majd mazsolával és aszalt szilvával díszítik. A lenyűgöző látványon kívül az így kapott hármasról az a hír járja, hogy olyan bűnösen finom, hogy még a névadó V. Pius sem tudott volna ellenállni neki, hírhedt szigorúsága ellenére sem.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Jocy Hernandez (@beawesomesweets) által megosztott bejegyzés

Bibingka (Fülöp-szigetek)

Ki mondta, hogy a karácsonyi süteménynek desszertnek kell lennie, vagy hogy egyáltalán édesnek? A Fülöp-szigeteken a bibingka egy kedvelt karácsonyi rizstorta, amelyet a hajnali mise utáni reggelinél kínálnak, sőt, gyakran árulják a templomok előtt.

A bibingka elkészítésének klasszikus folyamata kissé bonyolult. A hagyományos tészta galapóngból, egy enyhén erjesztett, ragadós rizstésztából és kókusztejből áll.

A terrakotta edényeket banánlevelekkel bélelik ki, amelyeket a rizskeverék köré tekernek, majd forró parázsra helyezik.

Míg a modern sütőben sütés gyorsabb és kevésbé macerás - konkrétan bibingka formákban sül, ami hasonlít a muffin formára -, a régi módszerrel lapos, mégis zamatos süteményt kapunk, amelynek felülete finoman elszenesedik, és átjárja a pirított banánlevél íze.

A dolgok különösen érdekessé válnak, ha feltétet adnak hozzá. A variációk végtelenek. Édesek és sósak egyaránt, az alaptól (vaj, cukor, kókuszreszelék) a ritkaságokig (jackfruit, durian, sózott kacsatojás) terjed a skála. A bibingkát melegen eszik, és gyakran kísérik forró csokival vagy gyömbérteával. A hagyományos karácsonyi sütemények tengerében pedig csodával határos módon gluténmentes.

Kurisumasu Keki (Japán)

A karácsonyi sütemények valóságos jelenségnek számítanak Japánban, és mind az ínyenc pékségekben, mind az áruházakban árulják őket. Pedig a japánoknak csak körülbelül egy százaléka keresztény. Valójában a karácsony még csak nem is hivatalos ünnep náluk, mégis ünneplik. Az egyik kedves karácsonyi rituáléjuk, amelyet a japánok december 24-én végeznek, hogy összegyűlnek, és együtt kajálnak a KFC-ből, majd megeszik a karácsonyi sütemény saját verzióját.

A legtöbb karácsonyi süteménytől eltérően a japán Kurisumasu Keki könnyű és egyszerű, piskóta alapra tejszínhabcsúcsokat nyomnak, és művészien elrendezett, rubinvörös eperrel díszítik.

A süteménynek nincs vallási jelentősége, inkább a kereskedelem és a jólét szimbóluma.

Bár a piskótatészta a XVII. század óta ismert volt a szigetországban, a legfontosabb tortaösszetevők - cukor, tej és vaj - ritka luxuscikknek számítottak. A II. világháború után Japán gazdaságilag nem állt jól, nagy volt az élelmiszerhiány. Az édes finomságok, például azok, amelyeket az újjáépítésében segédkező amerikai katonák osztogattak, nagyon keresettek voltak. Ezek az amerikai típusú sikeres élet szimbólumaivá váltak, amelyeket a japánok utánoztak, a karácsony kereskedelmi változatával együtt,

ennek szimbóluma lett a piros-fehér színű kerek sütemény, ami a nemzeti zászló formáját és színeit utánozza.

Hogy mennyire népszerű és fontos nekik, azt mutatja az is, hogy a mobiltelefonodon a karácsonyi tortát is megtalálod az emojik között.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

okawari by azusa (@okawaribyazusa) által megosztott bejegyzés

Pavlova (Új Zéland és Ausztrália)

A pavlova népszerűségéről tanúskodik, hogy egy évszázaddal a feltalálása után az új-zélandiak és az ausztrálok még mindig azon vitatkoznak, hogy melyik ország cukrászai készítették el először ezt a klasszikus karácsonyi desszertet. A feljegyzések szerint Anna Pavlova, orosz balerina 1926-os turnéja során mindkét országban megfordult, és ez egybeesett a desszert helyi receptkönyvekben való megjelenésével. Az eredettől eltekintve, az alapreceptben az ausztrálok és az új-zélandiak is egyetértenek: ropogós habcsókalap, mályvacukrosan puha belsővel, tetején a tejszínhabtengerből kiemelkedő szezonális gyümölcsökkel.

Egy kutatócsoport két éven át 20 000 újság és 10 000 szakácskönyv átvizsgálásával próbálta véglegesen tisztázni a recept eredetét.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a pavlova nem csupán jóval a névadó balerina turnéja előtt ismert volt már, de a XIX. századi amerikai habcsók-őrületből ered, amelyet a kézi habverő feltalálása indított el.

Viszont, azzal mindkét hadviselő fél vigasztalódhat, hogy a Pavlova-ihlette ételek közül (Pavlova-fagylalt az Egyesült Államokban, a békacomb à la Pavlova Franciaországban) az egyetlen étel, amely ma népszerűbb, mint valaha, az a kiwi és/vagy ausztrál pavlova. Mert ez a desszert kivételes: könnyű és habos, nem tölti meg a hasat, így mentőcsónak lehet a karácsonyi vacsorában fuldoklók számára.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Conor Curran (@creamy_confusion) által megosztott bejegyzés

Mákos bejgli, és más közép-európai verziói a mákos kalácsnak

Kétségtelen, hogy vannak olyan karácsonyi süteményimádók, akiknek a rajongása a függőség határát súrolja, de csak a mi bejglink elfogyasztása képes pozitív drogtesztet produkálni.

A bejgli, ki ne tudná, egy felcsavart mákos sütemény, amely a közép-európai asztalokon annyiban tér el egymástól, hogy milyen tésztából készül. Lehet puha, kelt, lehet zsírosabb, tömörebb, a lényeg, hogy nem túl édes. Míg maga a tészta is elég finom, a fő attrakció mégis a mák. A sűrű, gazdag pasztává főzött, citromhéjjal, cukorral ízesített csillogó, koromfekete krém feltűnő kontrasztot alkot a halvány színű süteménytésztával.

Az alapreceptet minden család a maga módján variálja, egy dologban azonban mindenki egyetért: minél több a mák, annál jobb.

Ez nem csak azért van így, mert a mák tele van nagyon hasznos tápanyagokkal. És nem is csak azért, mert jól tudjuk, hogy a mák fogyasztása szerencsét és jólétet hoz a ház népének. A mákfogyasztástól a világ más tájain eléggé tartanak az emberek, mióta tudják, hogy az ópium, a morfium és a heroin is a mák egyes részeiből készül. Úgyhogy ha a világ más tájairól érkeznek vendégek hozzátok karácsonykor, érdemes másfajta édességet is kitenni az asztalra, mert csak kevesen olyan vállalkozó szelleműek, hogy megkóstolják a legeslegfinomabb karácsonyi süteményt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

@vivkonyha által megosztott bejegyzés


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
Egy terhes dubaji üzletasszonynak köszönhetjük a dubaji csoki őrületet, ennyire kívánós volt kismamaként
Miután egy tiktokker bemutatta, elképesztően népszerű lett a különleges, töltött csokoládé.

Megosztom
Link másolása

Nem tudom, ki az a közösségi oldalak felhasználói közül, aki kimaradt a dubaji csoki őrületből.

Arra már nem emlékszem, honnan kezdett el terjedni - talán TikTokról - de hónapok óta ez folyik a vízcsapból is.

Most kiderült, kinek köszönhető a dubaji csoki őrület.

A 38 éves Sarah Hamouda 12 éve él férjével Dubajban, és 2021-ben alapította a FIX Dessert Chocolatier nevű csokoádégyártó cégét. A terhessége alatt annyira kívánós volt, és annyira vágyott valami újra, hogy kitalálta a pisztáciával, tahinivel és kadayiftésztával töltött csokit.

"Az ötlet egy személyes vágyamból eredt, amelyet a második lányommal való terhességem alatt éreztem. Valami egyedit és kielégítő dolgot kerestem, amit nem találtam a tipikus desszertekben. Olyan csokoládészeleteket akartam készíteni, amelyek különböző textúrákat és ízeket kombinálnak, így jött létre az extrán megtöltött csokoládészeletek koncepciója, amelyek kielégítő és gazdag élményt nyújtanak" – mondta egy interjúban.

Elmesélte, hogy kislánykorában az édesanyja gyakran készített otthon a kadayiftésztából készített künefét, ez az emlék is inspirálta.

Aztán 2023 decemberében egy tiktokker készített egy videót arról, ahogyan falja a különleges töltött csokoládét, és az emberek rácuppantak a videóra. Meg a csokira. Sarah Hamouda pedig nem gondolta, hogy ez lesz belőle.

@mariavehera257 @fixdessertchocolatier WOW, JUST WOW!!! Can’t explain how good these are! When a chocolate, a dessert and a piece of art meet this is what you get! "Can't Get Knafeh of it," "Mind Your Own Busicoff," and "Crazy Over Caramel." Order on Instagram Chatfood or Deliveroo and let me know what’s your FIX? Instagram : fixdessertchocolatier #asmr #foodsounds #dubai #dubaidessert ♬ оригинальный звук - mariavehera257

Te kóstoltad már?

Forrás: Femina


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
Ez a bizarr, új kávéféle tarolhat 2025-től a kávézókban. Te megkóstolnád?
Ez a legújabb kávétrend épp letarolja a közösségi médiát!

Megosztom
Link másolása

Úgy tűnik, hamarosan hagyma latték jelenhetnek meg a kávézók kínálatában, miután ez a szokatlan keverék nagyot megy a közösségi médiában.

A TikTok felhasználói szívesen kísérleteznek különleges hozzávalókkal és receptekkel.

Az egyik legnépszerűbb újdonság a hagyma latte, amely idén már 20 millió megtekintést gyűjtött össze.

A Reviva Coffee szakértői szerint a kávézók hamarosan követhetik ezt a trendet, amelynek lényege, hogy felaprított vagy szárított snidlinget, mogyoróhagymát vagy újhagymát adnak a lattéhoz.

A legtöbben hidegen, hagymás jeges lattéként isszák, de van, aki melegen, fűszeres ízvilágot keresve kóstolja meg.

A legújabb őrület: „ropogós” latte

Az új trendek között a ropogós latte is hódít: a műanyag pohár belső oldalát olvasztott csokoládéval kenik ki, majd a hűtőben kidermesztik. Amikor forró kávét öntenek bele, a poharat összenyomják, így a csokoládéhéj széttörik és elkeveredik a kávéval.

Ez a kreatív megoldás már 50 millió TikTok-megtekintést ért el.

További trendi kávékombinációk:

- Kinder Bueno latte: 11 millió megtekintés

- Karamell felhő latte: 5 millió megtekintés

- Citromos kávé: 4 millió megtekintés

A Reviva Coffee szóvivője szerint: „A hagymás kávé mutatja, hogy a 2025-ös év a merész receptkísérletek éve lesz, ahol a bizarr és az ínycsiklandó határai összemosódnak.”


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
3+1 egészségesnek hitt élelmiszer: eritritmítosztól az air fryer szektáig
Vannak élelmiszerek, amelyeknek szuper hatásuk van a szervezetre megfelelő fogyasztás mellett. A meghatározott keretekből kilépve azonban máris előbukkannak a kártékony hatások, amelyek súlyos problémák sorát okozhatják.

Megosztom
Link másolása

Félreértés ne essék, attól, hogy valaminek van árnyoldala, még nem kell száműzni az étlapról. De azt se felejtsük el, hogy semmi nem csodaszer, és az egyoldalú, bizonyos élelmiszerek mértéktelen hozsannázása visszaüthet.

Hogy ne érjen meglepetésként egy-egy mellékhatás, vagy még jobb: hogy eleve tudatosan tudjunk táplálkozni, oszlassuk el a kezdeti hype miatti rózsaszín ködöt.

1. Eritrit, xilit - napi egy evőkanálnyival jó vagy

Az úgynevezett cukoralkoholok nagy segítséget jelentenek a cukorbetegeknek, alacsony glikémiás indexük miatt ugyanis számukra is fogyasztható, elviekben természetes édesítőszerekről beszélünk.

Legismertebb képviselőik a xilit és az eritrit, amelyeket a lakosság is vásárolhat kilós kiszerelésben gyakorlatilag bármelyik sarkon, bármilyen időpillanatban.

A xilit, vagyis nyírfacukor és eritrit is előfordulhat gyümölcsökben, ezeket fogyasztva nem okoznak problémát. A zacskókba töltött eritritet mesterséges körülmények közt készítik erjesztéssel, a xilitet pedig - szinonimájával, a nyírfacukorral ellentétben - nem nyírfából, hanem élelmezésre alkalmatlan kukoricarostból vonják ki.

Fotó: Unsplash

Mivel a cukor nagy mennyiségben tényleg méreg a szervezetnek, a cukoralkoholok megfelelő pótléknak bizonyultak már az 1960-as években, amikor először xilitolt raktak az édességekbe. Az legalábbis barokkos túlzás lenne, hogy az ugyanúgy túlzásba vitt cukorpótló csak azért, mert a vércukorszintet nem dobja meg (annyira), vég nélkül fogyasztva egészséges.

A normál vagy magasabb dózisú xilit mellékhatásokkal is megkínál, egyes kutatók szerint még toxikus is lehet.

A xilit a FODMAP (Fermentábilis Oligoszacharidok Diszacharidok Monoszacharidok és Poliolok) családjába tartozik. A FODMAP-ok nem megfelelően szívódnak fel a vékonybélben, és puffadást okozhatnak, irritábilis bélszindroma esetén ez fokozottan jelentkezik.

Úgy 15-30 grammot általában tolerál az egészséges szervezet,

viszont gyakran okoz nagy mennyiségben hasmenést. Nem betegség szinten jelenik meg, egyszerű ozmotikus válaszról van szó, de mivel a táplálék így gyorsabban ürül, a felszívódás sem lesz maximális. Ellenben a vízvesztés fokozódik, az elektrolitegyensúly megborulhat. Ha ez rendszeresen előfordul, a bél perisztaltikája csökken, és kevésbé lesz a későbbiekben dolgos az emésztés.

Elvitathatatlan a xilittől, hogy jó a fogszuvasodás ellen, fluoridos fogkrémben például a fluorid remineralizáló hatását növeli, ezáltal erősíti a fogakat. Mindeközben a fogszuvasodást okozó baktériumoknak nem termel táptalajt, szemben a cukorral.

Fogápoló szernek kiváló, de mivel a hashajtáson kívül kardiovaszkuláris kockázatot is jelent, óvatosan kell fogyasztani.

A xilitet és eritritet is összefüggésbe hozták a trombózisképződés fokozásával, egyéb szív-érrendszeri megbetegedésekkel és rákos- illetve stroke mortalitás megnövekedésével is, különösen férfiaknál. Ezekkel kapcsolatban még bőséges kutatói munka szükséges, kevés tanulmány áll ugyanis rendelkezésre erről.

Az eritrit természetesen előfordul bizonyos gyümölcsökben és fermentált élelmiszerekben. A ‘90-es évek óta mesterséges édesítőszerként használják - és ez itt a gond.

Szintén okozhat nagy mennyiségben hasmenést, és a véralvadás kockázatát növeli a vérlemezke-túlpörgetéssel.

Ehhez már naponta fogyasztott 30 gramm xilit vagy eritrit is elég Dr. Stanley Hazen szerint. A véralvadás jó, ha megsebezzük magunkat, ha viszont a zárt érrendszerben alvad meg a vér, az trombózishoz vezethet, ami meg az említett stroke-hoz vagy infarktushoz.

Ha napi egy kanál valamilyen cukoralkoholt belefordítunk a reggeli teába, azért még nem dől össze a világ. Ha viszont fél tepsi cukoralkoholos süteményt megeszünk hamis biztonságérzettel a fejünkben, meg elnassolunk 2-3 zacskó “cukormentes” kekszet minden héten, az kockázatos. Mondjuk ez az összes édesítőre, és magára a cukorra is igaz.

Nagyon fontos édesség fogyasztása esetén, hogy betartsuk a mértéket, itt nincs mese.

Az az egészséges édesítő, ami 1 - természetes formában jut be a szervezetbe (a kristályos eritrit nem az), 2 - ami a megengedett beviteli küszöbértéket alulról súrolja. De azt is fontos nézni, ki számára ajánlunk édesítőt: a méz például enzimdús édesítő, de egy cukorbetegnek nem ajánljuk.

A teljes cukormentesség is egészségtelen, hiszen a szervezetnek szüksége van a cukorra, de nem mindegy, milyenre és mennyire. A számításnál azt is vegyük figyelembe, hogy a sok feldolgozott élelmiszerrel is bejuthat a szervezetbe extra cukoralkohol, és ha 2 üdítőt meg néhány kocka csokit elfogyasztunk a megengedett mennyiség mellé, már túllőttünk a célon.

2. Minőségi sportitalok

A vitaminos vizek teljesen felesleges termékek, végképp nem tud belőlük hasznosulni a kellő mennyiségű vitamin. Akkor már inkább érdemes tiszta vizet és minőségi, szerves, jól felszívódó vitaminokat fogyasztani - jól kombinálva. Az előre gyártott italokban sok esetben van színezék és plusz cukor, vagy a fent említett édesítők, esetleg szintetikus édesítők. Egyik se túl jó hír.

Fotó: Getty

A mesterséges alapanyagokból készült sportitalok nem tesznek jót a szervezetnek, az általános hivatkozási alap, miszerint az elektrolit egyensúlyt támogatják, kiváltható természetes forrással is.

A kókuszvíz például kitűnő izotóniás italként működik, és az sem véletlen, hogy régen a sportolók banánnal tömték magukat.

„Mivel a sportitalok nagyon hasznos részei lehetnek egy nagyon aktív életmódnak, azt hiszem, egészséges alternatívának tekintik őket, ami valószínűleg félreértés” - nyilatkozta korábban Nancy Rehrer, az új-zélandi Dunedinben található Otago Egyetem testmozgás-anyagcsere-kutatója. Utalt itt arra, hogy a legalább napi 60 perc magas intenzitású sportot űzőknek találták ki a sportitalokat.

A rehidratálásban és az edzés során elvesztett sók pótlásában jók lehetnek a szintetikus italok, főleg az extrém igénybevételt követelő sportoknál, mint a több száz kilométeres országúti kerékpárversenyek. Ilyenkor eleve nincs lehetősége a sportolóknak étkezéssel regenerálni az izomzatot, a sok vízfogyasztás pedig hyponatraemia kialakulását is eredményezheti. A sportitalok ezekben a helyzetekben javíthatják a sportoló teljesítményét.

Bár néha tűnhet úgy, hogy egy maratoni meeting utáni 20 perces kocogás extrém sport, de ilyenkor nem szükséges sportitalt bevetni, hacsak nem a tömegelés a cél.

Az Obesity folyóiratban megjelent egyik tanulmány szerint a sportitalok egyik veszélye a hízás. Azok a fiatalok, akik naponta egy vagy több sportitalt fogyasztottak el a kísérletben, többet híztak három év alatt, mint azok az osztálytársaik, akik nem éltek a sportitalokkal.

3. Kókuszzsír

Hajlamosak vagyunk végletekben gondolkodni, ezért tisztázzuk ismét: nem kell teljesen száműzni semmit az étrendből, a lényeg, hogy legyünk tisztában mindennek a jótékony és káros hatásaival. A kókuszolaj például mindkettőben bővelkedik.

A kókuszzsír varázsereje abban rejlik, hogy az átlagosnál magasabb hőfokon ég,

ezért tovább süthető benne az étel anélkül, hogy rákkeltő anyagok szabadulnának fel sütés során. A 2000-es években emiatt egészségmegőrző zsiradékként vitte boldog-boldogtalan a boltokból, pedig már akkor is tudni lehetett, hogy az LDL-koleszterin szintjét ugyanannyira növeli, mint a disznózsír, hisz mégis telített zsírsavakban bővelkedik. Csak ezzel kevésbé foglalkoztak.

Fotó: Unsplash

Emellett döbbenetes felfedezéseket is tettek már alacsony dózisú kókuszolajjal is egereken végzett kísérletek során. Eszerint

a kókuszolaj megváltoztatja a viselkedési mintát, szorongásos panaszokat okozhat, gyulladásos folyamatokat indít be a szervezetben, miközben hormonális zavarokkal és májgyulladással is összefüggésbe hozták.

Összességében anyagcsere-elváltozásokat okoz a kutatás egyik vezetője, Marcio Alberto Torsoni szerint. Ezzel egyébként az elhízás egyik indikátora is lehet, de persze a kövérséghez ennél több kell.

Zsiradékok esetében egyébként az arany középút a tökéletes választás. Váltogatni kell az olajfajtákat, a salátákhoz esszenciális zsírsavakban gazdag olajokat válasszunk, emellett jótékony lehet a halolaj, sütéshez pedig megfelelő növényi olajat érdemes választani. Egyszer repceolajat érdemes használni, majd napraforgót, és így tovább. A zsiradékra is szüksége van a szervezetnek, de a túl magas beviteli arányt és a teljes megvonást is megbosszulja az egészségre vágyó szervezet.

+1. Az air fryerben sült ételek

Itt nem egy élelmiszerről van szó, hanem azok egy olyan csoportjáról, amelyet magas hőmérsékletű levegővel sütnek.

Azt gondolhatnánk, hogy a zsiradék kiiktatásával egészségesebb ételeket lehet készíteni, de ez önmagában ámítás.

A végtelen mennyiségű olajat elnyelő fritőz küllemét idéző air fryer nagy hőmérsékletű levegőt kever magában, ezért zsiradék nélkül képes sült ételt produkálni. Tény és való, hogy az extrém mennyiségű zsír kerülése jótékonyan hat a koleszterinszintre, jár érte a piros pont az eszköznek.

Fotó: Sean Gallup/Getty

Pont ezért vagyunk hajlamosak túlenni magunkat air fryerben sült étellel: nincs hozzáadott zsír? Hát így máris megszedhetem vele a tányért! Később meg nem jut eszünkbe, mitől is híztunk meg.

A légkeveréses sütési folyamat hossza miatt az air fryerben sült étel tápanyagtartalma csökken, és különösen a C-vitamin és a komplett B-vitamin család elveszhet az ételekből.

Ez hamis biztonságérzet mellett könnyen vezethet alultápláltsághoz is, ha valaki air fryer-fundamentalista, és csak ebben sült ételt eszik.

Azt ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a zöldségek antioxidáns potenciálja a termikus feldolgozás során javult a kísérletek során.

Hogy tápláló-e az air fryerben sült étel, kérdéses, ami az igazi veszélyét rejti, az akrialmid képződés.

„az élelmiszerekben jelenlévő akrilamid lehetségesen megnöveli a rák kialakulásának kockázatát a fogyasztók minden korcsoportjában. Az akrilamid szénhidráttartalmú élelmiszerekben keletkezik azok magas hőmérsékleten (120 °C felett) történő hevítésekor (sütés, pörkölés, grillezés), alacsony nedvességtartalomnál. A különböző sült burgonya termékek, kávék, kekszek, kenyerek az akrilamid fő étrendi beviteli forrásai” - írja a Nébih.

Egy 2024-es friss vizsgálat szerint, amelyben a különböző otthoni sütési eljárásokban vizsgálták a krumpli akrilamid tartalmát, az air fryer teljesít mind közül a legrosszabbul.

A kísérlet során kétféle előkezelési módszert alkalmaztak, mosást és áztatást, ez is érdekes eltérések indukátora volt.

A legmagasabb akrilamid tartalmú burgonyacsíkokat az air fryerből szedték ki,

ezüstérmes az olajban, bronzérmes a tepsiben sült krumpli. A (mindhárom sütési mód előtt) beáztatott burgonya akrilamid tartalma alacsonyabb volt, mint a nem áztatott, csak megmosott burgonyáé.

Az air fryerek viszonylag új eszközök, ezért még további vizsgálatokra van szükség a hatásukat nézve. Az viszont biztos, hogy a mértékletes sütés, és az elkészítési módok változatossága sokkal jobb, mint csak air fryer frakcióban létezni.

Az összes említett élelmiszer esetében tételmondat a mértékletes fogyasztás.

Emellett az se rossz, ha változatosan használunk alapanyagokat, lehetőleg a környezeti terhelésüket is számba véve. Hiszen mi is csak akkor lehetünk egészségesek, ha körülöttünk a környezet az.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
Főzelékes Feri: „Az anyai nagyanyám főzőasszony volt, az apai lakodalmakat szervezett, kódolva van bennem a főzés szeretete”
Szatmári Feri, vagy ahogy sokan ismerik, Főzelékes Feri az elmúlt évek alatt nem csak azt változtatta meg, ahogy a főzelékekre gondolunk. Most azt is elárulja, ő honnan veszi az ihletet.

Megosztom
Link másolása

Szatmári Feri receptjeivel gasztro magazinok és újságok lapjain is találkozhattál az elmúlt években, különleges ízei sokakat elvarázsoltak. Olyan ötletekkel képes feldobni a szinte unalomig ismert ételeinket, amiket aztán sokáig ismételgetünk a saját konyhánkban is, jó időre beépülnek a kedvencek közé. Rengeteg hasznos megoldást tanított már eddig is, de ezúttal egy újabb receptgyűjteménnyel rukkolt elő: tíz év kedvenc főzelékes receptjeit gyűjtötte össze egy kötetbe. Közülük a Zelleres-diós krumplifőzeléket Főzelékes Feri-módra mi is megmutatjuk a beszélgetés végén.

- Évtizedek óta főzöd a főzelékeket. Áruld el, nem unod?

- Ez a főzelékmánia nálam régre nyúlik vissza, de sosem éreztem azt, hogy unnám. Egy kis nyitottsággal sokkal izgalmasabb ételeket lehet főzni. Nem arról van szó, hogy összedobálok néhány zöldséget, egy kis mustárt, és kész is. Régen a főzelék egy standard műfaj volt, mindenki ismerte a krumplifőzeléket és a tökfőzeléket, és ennyi. Sajnos rengetegen vannak, akiknek máig ezek az alapételek ugranak be, ha meghallják a főzelék szót, én ezen próbálok változtatni hosszú évek óta.

Friss fűszerekkel, egzotikus hozzávalókkal, különféle zöldségek kombinálásával és húsfeltéttel teszem színesebbé ezeket az ételeket,

és azt kell mondanom, hogy ennyi idő után is imádom. Amikor már azt hittem, hogy mindent megfőztem, akkor jön az új ihlet, engem ez visz előre.

- Sikerült megváltoztatnod az emberek hozzáállását?

- Azt tudom, hogy a blogomat sokan olvassák és az első receptek megosztása után nem sokkal  jöttek a kiadói megkeresések. Úgy fest, hogy az emberek befogadták az új ízeket, és ez hatalmas előrelépés. A nemrég megjelent Főzelékbibliát is azért készítettem el, hogy még több alternatívát kínáljak a főzni vágyó embereknek.

- Ezen kívül van egy saját üzleted is. Úgy látom, hogy egyre többen fordulnak meg nálad. Kik a te vendégeid?

- Eleinte sokan csak kíváncsiságból jöttek el ide, a Klauzál térre a Hippeace-be, hogy megkóstolják azokat a főzelékeimet, amiket addig csak a blogon vagy a könyvek lapjain láttak. Mostanra leginkább a környékbeli irodákból érkeznek hozzánk, mások kifejezetten engem keresnek meg. Ők azok, akik mára beépítik az étrendjükbe, hogy

heti egy-két napig nem esznek húst, és ilyenkor valami igazán jó zöldséges ételt keresnek.

De érkeznek fiatalok, idősebbek, férfiak, nők – mindenféle vendég megfordul nálam. A kismamák és az alig egy-két éves gyerekek néha teljesen beveszik az üzletet, ilyenkor tele van az étterem babakocsikkal, és én egyszerűen imádom, ahogy a kisgyerekek csak úgy falják a főzeléket. Nekem az a célom, hogy mindenki, aki betér hozzám, tisztességesen jóllakjon, és ne csupán rántással, hanem zöldségekkel.

- Otthon is csak főzeléket főzöl? Biztosan vágysz néha más ételekre is.

- Bármilyen meglepő, de még otthon is főzeléket készítek magamnak. Én tényleg ennyire szeretem. Igaz, a saját konyhámban általában gyors variációkat főzök, például csicseriborsót és egyszerű zöldségeket. Nem bonyolítom túl, és szinte mindig előre gondolkodom, hogy több napra is elég legyen az, amit készítettem. Amikor pedig vendégeket várok, na akkor újra előveszem a kísérletező énemet, és jöhetnek a legkülönlegesebb főzelékek.

- Honnét ered a főzés iránti szenvedélyed?

- Nálunk a családban mindenki főzött. Az anyai nagyanyám főzőasszony volt, az apai nagymamám pedig lakodalmakat szervezett és főzött. Tehát kódolva van bennem a főzés szeretete. Emlékszem, hogy már gyerekkoromban is imádtam a konyhában lenni.

Négy-öt évesen már kísérleteztem az ízekkel, fűszerekkel. Ez mindig is az életem része volt.

Később is egyértelmű volt, hogy szakácsnak fogok tanulni, és az első munkámat is szakácsként kaptam. A többit már tudod.

- Lassan ki ne tudná. Számos gasztronómiai sikerrel büszkélkedhetsz, de mondd, mi az eddigi legkedvesebb élményed?

- Nehéz kiemelni egyet. Sokszor nem is a konkrét sikerekre gondolok, hanem azokra az emberi kapcsolatokra, amiket a főzés által nyertem. Nagyon büszke vagyok például arra, hogy olyan embereket ismerhettem meg, mint Náray Tamás vagy Alföldi Róbert, de említhetném Kulka Jánost is, akivel jó barátok lettünk. Természetesen itt van az én örök segítőm, Mautner Zsófi, aki eleinte sokat noszogatott, irányt mutatott, sőt, néha még piszkált is, hogy haladjak a dolgaimmal. Ezek a találkozások fontosak számomra! Illetve

rettentően hálás vagyok azért, hogy az édesanyám büszke rám. Ha a sikerekről beszélünk, ez sem elhanyagolható,

hiszen egy szülő számára óriási öröm, ha látja, hogy a gyermeke nem kallódott el, hanem letett valamit az asztalra.

- Mautner Zsófival híresen sokat főzöl együtt. Terveztek még az idei évre közös munkákat?

- A Heti Betevő projekt keretében is együtt fogunk főzni az adventi időszakban. Ezennel egy különleges, nagy eseményt is szervezünk, ahol pénzt gyűjtünk a rászorulók javára. Ez most egy kiemelt fontosságú munka az életemben. Úgy érzem, hogy ezzel tényleg sokat segíthetek másoknak, méghozzá a főzésen keresztül, ami számomra mindennél fontosabb.

És most a recept, amit szeretettel küldök a sassy.hu olvasóinak:

Zelleres-diós krumplifőzelék Főzelékes Feri-módra:

 

A zeller és a dió régi klasszikusok. A Waldorf salátában is kéz a kézben járnak, szóval nem nagy cucc, láttunk már ilyet.

De vajon mi lesz akkor, ha házasítjuk őket némi krumplival és belefojtjuk mindhármat egy főzelékbe?

Hát egy csodálatos nász, ahol nehéz lenne megállapítani, hogy ki viseli a nadrágot és kinek kell viselnie az ezzel járó következményeket.

Hozzávalók:

  • 1+1 evőkanál vaj
  • 3+2 evőkanál olívaolaj
  • 1 kisebb fej vöröshagyma, finomra aprítva
  • 3 zellerszár, mosva, darabolva
  • 40 dkg tisztított zellergumó, 1,5-2 centis darabokra kockázva
  • 1,2 kg tisztított krumpli (héjastól kb. 1,5 kg), 3 centisre kockázva
  • 7 dl alaplé vagy víz
  • 2 db babérlevél
  • Fél teáskanál só
  • 1 dl tejföl
  • 3 evőkanál rizsliszt
  • Frissen őrölt bors
  • Fél lime kifacsart leve
  • 10 dkg pirított dióbél, durvára aprítva
  • A szárzeller aprított levele a tálaláshoz

Egy evőkanál vajat egy 3-4 literes edényben, közepes lángon olvasszunk össze 3 evőkanál olajjal. Szórjuk rá a hagymát, finoman sózzuk és 2-3 perc alatt pároljuk puhára. Közben locsoljuk meg egy-egy kanál vízzel, hogy gyorsabban puhuljon. Borítsuk rá a krumplit, öntsük fel az alaplével, sózzuk majd dobjuk bele a babérlevelet is. Fedjük le és a forrástól számítva kb. 15 perc alatt főzzük majdnem puhára.

Közben egy serpenyőben, közepes lángon olvasszuk össze a másik evőkanál vajat 2 evőkanál olajjal, borítsuk rá a kétféle zellert és pároljuk 3-4 percig. Öntsünk alá fél deci vizet, sózzuk, majd lefedve pároljuk 8-10 perc alatt puhára. Ízesítsük pár csepp limelével, majd egy picit le is „kapathatjuk”.

A megfőtt krumpliból merjünk ki egy szűk merőkanálnyit egy magas falú mérőedénybe, pürésítsük össze egy botmixerrel, majd forgassuk vissza az alaphoz. A tejfölt keverjük csomómentesre a liszttel és fél deci főzővízzel, majd sűrítsük be vele a főzeléket. Forraljuk egy percig. Forgassuk hozzá a zellert és a dió kétharmadát. Ízesítsük borssal és lime levével, sózzuk, ha kell. Végül szórjuk meg az aprított dió maradékával és az aprított zeller levéllel.


Megosztom
Link másolása