GASZTRO

A világ legcsábítóbb ünnepi süteményei és hihetetlen történeteik

Kevés dolog dobja fel úgy a karácsonyi hangulatot, mint a sütemény. Az évszázadok során a legtöbb, karácsonyt ünneplő ország már tökéletesítette a saját ehető boldogság-receptjét: panettone, fekete sütemény, pavlova, lássuk, hol mivel fogadják a vendégeket a nagyvilágban.

Megosztom
Link másolása

Fatörzs, bejgli, zserbó vagy mézes krémes? Nehéz a döntés, de mindent mégsem süthetünk meg arra a három napra, vagy mégis? Ha megnézed, milyen különleges desszertekkel várják az ünnepet a Föld népei, még az is lehet, hogy idén egy új süti kerül az asztalodra.

Most ezzel az összeállítással tisztelgünk a klasszikusok előtt, miközben mutatunk néhány kevésbé ismert isteni finomságot is. A következőket a világ a legjobb karácsonyi sütemények között tartja számon.

Panettone - Olaszország

Lehet, hogy minél finomabb egy sütemény, annál több legenda övezi keletkezését? Ez igaz lehet a foszlós, gyümölccsel teleszórt kalácsra, amelynek első említése az 1470-es évekből való. A számos eredettörténet közül a legkedvesebb egy Toni nevű mosogatófiút emleget. Amikor a milánói herceg szakácsa odaégette a karácsonyi süteményt,

Toni a maradék tésztából és gyümölcsökből készült édes kenyérrel sietett a segítségére.

A rögtönzött édesség olyan nagy tetszést aratott a hercegnél, hogy rögtön el is nevezte a fiúról, így a sütemény Panettone (azaz Toni kenyere) néven vált ismertté.

A panettone hosszú évszázadokon keresztül lapos kalács volt. A tészta emelkedése 1919-ben kezdődött, amikor Angelo Motta milánói cukrászmester élesztőt adott hozzá, és hagyta, hogy a tészta háromszor 20 órán át keljen, mielőtt egy tornyos, kupola alakú kalácsot sütött belőle. Nem sokkal később a gyümölcsös kalácsokat már ipari mennyiségben sütötték a milánói pékségek. A panettone világszerte népszerűvé vált, mivel az észak-olasz kivándorlók magukkal vitték a receptet mindenhová.

Ma már ugyanolyan népszerű Londonban, mint Peruban és Brazíliában - sőt,

a brazil Bauducco a világ legnagyobb panettone-gyártója, évente több mint 200 000 tonnát állít elő, aminek csak 10 százalékát exportálják, a többit a brazilok maguk eszik meg.

A globális változatok nem tisztelik az eredeti receptet, Peruban például kólalisztet és kandírozott papayát is tesznek bele, az olasz pékek azonban szigorúan ragaszkodnak az autentikus verzióhoz, amely szerint az igazi panettone-nak legalább 20 százalék kandírozott gyümölcsöt és 16 százalék vajat kell tartalmaznia, nem beszélve a kelesztés hosszú és fáradtságos munkájáról.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Paris chez Sharon (@parischezsharon) által megosztott bejegyzés

Fatörzs - Franciaország, Kanada (Quebec)

A legtöbb karácsonyi hagyományhoz hasonlóan a bűche de Noël (karácsonyi fatörzs) is pogány eredetű. A kora középkori Franciaországban karácsony este a családok szokása volt, hogy egy gyümölcsfáról származó fahasábot helyeztek a kandallóba, hogy az újévben bőséges termést biztosítsanak.

Miután sót, szentelt vizet és/vagy bort hintettek rá, a fahasábot meggyújtották, és ha mázlijuk volt, legalább három napig égett.

Az extra szerencse érdekében a családtagok a megmaradt hamut és parazsat használták a villámcsapás elleni védelemre. Ez a hagyomány Franciaországban és Québecben is folytatódott egészen az 1800-as évekig, amikor a kandallók fokozatosan átadták helyüket a kályháknak. Ezt követően az ünnepi rönköket a vacsoraasztalok díszítésére használták, aztán ez egyre interaktívabbá vált, később pedig az ehető változat ihletője lett. A XIX. század végi Párizsban feltalált Fatörzs minden fatörzs sütik anyja: egy könnyű piskóta alappal készült, amelyet csokis krémmel megkentek és felcsavartak, a fatörzs hasonlóság érdekében kakaós vajkrémmel vonták be, és egy villával megkarcolva a külsejét, adták meg a fához hasonló textúrát. A habcsókgombák és marcipánlevelek extra botanikus hangulatot adtak neki.

Ma már számtalan változata létezik a klasszikus receptnek. Az innovatív verziók gyümölcsöket is használnak a krémhez, például körtét vagy szárított citromot.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nils (@basilic_et_citron_vert) által megosztott bejegyzés

Stollen - Németország

A legtöbb ember a stollent egy sűrű, fűszeres, citrusfélék kandírozott héjával, mazsolával és marcipánnal telepakolt német karácsonyi süteménynek ismeri. Nemcsak a tésztája vajas, hanem a németek képesek a szeleteket vajjal megkenni és porcukorral meghinteni.

Az eredeti stollent, amelynek legkorábbi említése 1474-ből, Drezdából származik, nem ez a vajas bujaság határozta meg.

Az adventi böjt idején kínált stollenek liszt, élesztő és víz határozottan nem ünnepi keverékéből álltak.

Nem, édesítés szóba sem került. Abban az időben a katolikus egyház bűnös élvezetnek tekintette a böjt idején az olyan luxuscikkeket, mint a vaj, de Ernest herceg, Szászország választófejedelme felmentést kért a pápától e szigorú szabály alól, és csodálatos módon a pápa engedett, így 1491-ben a pékeknek lehetővé tették, hogy vajat és más finom összetevőket is adjanak a stollenhez. A hercegnek tulajdonképpen komoly érdeke fűződött mindehhez;

egy drezdai hagyomány szerint karácsonykor az uralkodókat hatalmas méretű stollenekkel lepték meg

(a hagyomány 1730-ban érte el csúcspontját, amikor Augustus választófejedelem számára 100 pék 1,8 tonnás stollent sütött). És határozottan kellemesebb volt elmajszolni a gyömülcsös-vajas verziót, mint a fojtósan szigorú elődjét.

Ma már számos változat létezik ebből a finom süteményből. Az eredeti, Dresdner Christstollen néven ismert változat azonban védett státuszt élvez. Az Európai Bizottság által elismert verzió még mindig az eredeti, XV. századi recept szerint készül, amely Hans Röckenwagner szakértő szerint

„többnyire gyümölcsökből áll, amelyeket egy kis sütemény tart össze”.

Az egymást követő kelesztési, pihentetési és érlelési időszakok miatt a teljes stollen elkészítése négy napot vesz igénybe - de persze jóval kevesebbet az elfogyasztása.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

BROTPROFI RICARDO FISCHER (@brotprofi) által megosztott bejegyzés

Karácsonyi gyümölcskenyér - Anglia

A modern kori gyümölcskenyér, más néven karácsonyi torta, legalább akkora ellenszenvet vált ki hazájában, mint amekkora rajongást. A Smithsonian Magazine az ellenszenv nagy részét a XX. század eleji, tömegesen gyártott, és postai úton kiszállított változatoknak tulajdonítja, amelyek kéretlenül - és szárazon, állottan - jelentek meg az emberek küszöbén. A brit karácsonyi sütemények rajongói azonban tudják, hogy ha hűek az eredeti, házi recepthez, akkor ez a desszert verhetetlen.

A klasszikus, viktoriánus angol gyümölcstorta tojásban és vajban gazdag, jó minőségű aszalt gyümölcsökkel van tele, és most jön a lényeg: whiskyben vagy brandyben ázik.

Az ókori rómaiaknak is volt egy satura nevű sütemény-változata, amely árpapüré, mazsola, fenyőmag és gránátalmamag keveréke volt, mézes borral és fűszerekkel megöntözve. Beszédes, hogy egy másik római találmányt - a szatírát - ez az édes-savanyú édesség ihlette.

A ma ismert angol gyümölcstorta a XVII. század közepén jelent meg. Bár számtalan változata létezik (cukros mázzal a tetején és anélkül), az egyetlen állandó dolog benne, hogy a sosem lehet elég ideig érlelni. A sütés módjánál (lassan, alacsony hőfokon) sokkal fontosabb, hogy hogyan tároljuk: hűvös helyen, szeszes itallal átitatott vászonba csomagolva és szorosan lefedve hetekig vagy akár hónapokig is karácsony előtt. Ebben nagyon hasonlít az angol karácsonyi pudingra, csak szeletelhető verzióban.

Karácsonyi torta (Sri Lanka)

Vannak olyan karácsonyi sütemény fanatikusok, akik már a világ minden lehetséges sütiváltozatát kipróbálták, majd a szerencse, az utazás vagy házasság révén rábukkannak a Srí Lanka-i sütemény titkára. Rachel Bartholomeusz gasztronómiai író azt állítja, hogy

a Srí Lanka-i karácsonyi sütemény sokkal lelkesebben terjedt el a szigetországban, mint maga a kereszténység

(amelyhez a lakosságnak mindössze 7 százaléka ragaszkodik). Ennek ellenére a Srí Lanka-i kis keresztény közösség olyan örökséggel büszkélkedhet, amely tükrözi a sziget portugál, holland és brit gyarmati uralom alatti összetett történelmét. A sokféle hatás egy olyan karácsonyi süteményben összegződik, amelyben a gyarmati kulináris örökség keveredik a hazai hagyományokkal és összetevőkkel.

Ez a süti alapvetően különbözik sok más ünnepi desszerttől abban, hogy búzaliszt helyett nedves rulangot (egyfajta búzadara) használ, valamint rengeteg darált kesudiót (ezt például a portugálok hozták be a szigetre). Az elképesztő mennyiségű tojás - recepttől függően 12 és 55 között - és még több tojásfehérje biztosítja, hogy a sütemény rendkívül dús legyen.

A brit gyarmatosítók eperdzsem iránti vonzódása magyarázza, hogy miért adnak egész üvegekkel a helyi gyümölcsökhöz (és zöldségekhez!), köztük a sütőtökhöz és a chow chow-hoz.

A fűszerek kifejezetten ázsiaiak: a gyömbér, a fahéj és a kardamom keveredik a vaníliával és a rózsavízzel. A süteményt hagyományosan marcipánnal vonják be, amelyet a szokásos mandula alap helyett helyi kesudióból készítenek. Nem csoda, hogy decemberben az is ezt eszi Sri Lankán, akinek semmi köze a keresztény hagyományokhoz.

Fekete sütemény (Karibi szigetvilág)

A karibi édesség sötétebb, mélyebb és összességében magával ragadóbb, mint bármely más gyümölcsös karácsonyi süti a világon. A szigeteken a gazdag, sötét nádmelasz és a barna karamell mellett saját termesztésű barnacukrot is használnak ehhez a fantasztikus édességhez. A fekete sütemény receptje az angol karácsonyi sütemény alapjára épül, amelyet a gyarmatosítók hoztak a brit karibi szigetekre. A süteményben a helyi ananász és mangó helyett (drága és importált) mazsolát és aszalt szilvát használnak, és ezeket a fényűző összetevőket néha hónapokig is rumban áztatják. Sütés előtt az áztatott, megpuhult gyümölcsöt pépesítik, ettől a sütemény selymes állagú és mély ízű lesz.

A karácsony előtt sütött fekete süteményt a karácsonyi vacsorához szolgálják fel. A maradék aztán büszkén díszeleg az ünnepi asztalon év végéig is (ha addig kitart).

Nem kell attól tartani, hogy a napokig takarás nélkül kiállított sütemény kiszárad, ha véletlenül mégis ez történne vele, megvan a helyiek tökéletes megoldása: egyszerűen még több rumot kell ráönteni.

Pio Quinto karácsonyi torta (Nicaragua)

A nicaraguai Pio Quinto torta egy másik, ugyancsak rummal átitatott karácsonyi sütemény, amely az Egyenlítő közeléből származik. A közép-amerikai süteményt egy XVI. századi pápa nevét őrzi, aki kemény eretnekellenes álláspontjáról volt ismert, de a névadás oka homályba vész. Az azonban nem titok, hogy a torta miért vált a nicaraguaiak kedvenc ünnepi édességévé.

A Pio Quinto torta saját szentháromsággal rendelkezik.

Az alapját egy sütemény képezi, amelyet búzaliszt és finom fehér kukoricaliszt keverékéből, valamint kakaóporból, fahéjból és tejből sütnek. A mazsolával és aszalt szilvával fűszerezett rumot sűrű sziruppá főzik, ezt sopa borracha néven (ami részeges levest jelent) ismerünk, és amelybe a megsült süteményt áztatják. Ezt követően a tocsogó tésztát egy réteg gazdag tejes, fahéjjal ízesített pudinggal fedik be, majd mazsolával és aszalt szilvával díszítik. A lenyűgöző látványon kívül az így kapott hármasról az a hír járja, hogy olyan bűnösen finom, hogy még a névadó V. Pius sem tudott volna ellenállni neki, hírhedt szigorúsága ellenére sem.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Jocy Hernandez (@beawesomesweets) által megosztott bejegyzés

Bibingka (Fülöp-szigetek)

Ki mondta, hogy a karácsonyi süteménynek desszertnek kell lennie, vagy hogy egyáltalán édesnek? A Fülöp-szigeteken a bibingka egy kedvelt karácsonyi rizstorta, amelyet a hajnali mise utáni reggelinél kínálnak, sőt, gyakran árulják a templomok előtt.

A bibingka elkészítésének klasszikus folyamata kissé bonyolult. A hagyományos tészta galapóngból, egy enyhén erjesztett, ragadós rizstésztából és kókusztejből áll.

A terrakotta edényeket banánlevelekkel bélelik ki, amelyeket a rizskeverék köré tekernek, majd forró parázsra helyezik.

Míg a modern sütőben sütés gyorsabb és kevésbé macerás - konkrétan bibingka formákban sül, ami hasonlít a muffin formára -, a régi módszerrel lapos, mégis zamatos süteményt kapunk, amelynek felülete finoman elszenesedik, és átjárja a pirított banánlevél íze.

A dolgok különösen érdekessé válnak, ha feltétet adnak hozzá. A variációk végtelenek. Édesek és sósak egyaránt, az alaptól (vaj, cukor, kókuszreszelék) a ritkaságokig (jackfruit, durian, sózott kacsatojás) terjed a skála. A bibingkát melegen eszik, és gyakran kísérik forró csokival vagy gyömbérteával. A hagyományos karácsonyi sütemények tengerében pedig csodával határos módon gluténmentes.

Kurisumasu Keki (Japán)

A karácsonyi sütemények valóságos jelenségnek számítanak Japánban, és mind az ínyenc pékségekben, mind az áruházakban árulják őket. Pedig a japánoknak csak körülbelül egy százaléka keresztény. Valójában a karácsony még csak nem is hivatalos ünnep náluk, mégis ünneplik. Az egyik kedves karácsonyi rituáléjuk, amelyet a japánok december 24-én végeznek, hogy összegyűlnek, és együtt kajálnak a KFC-ből, majd megeszik a karácsonyi sütemény saját verzióját.

A legtöbb karácsonyi süteménytől eltérően a japán Kurisumasu Keki könnyű és egyszerű, piskóta alapra tejszínhabcsúcsokat nyomnak, és művészien elrendezett, rubinvörös eperrel díszítik.

A süteménynek nincs vallási jelentősége, inkább a kereskedelem és a jólét szimbóluma.

Bár a piskótatészta a XVII. század óta ismert volt a szigetországban, a legfontosabb tortaösszetevők - cukor, tej és vaj - ritka luxuscikknek számítottak. A II. világháború után Japán gazdaságilag nem állt jól, nagy volt az élelmiszerhiány. Az édes finomságok, például azok, amelyeket az újjáépítésében segédkező amerikai katonák osztogattak, nagyon keresettek voltak. Ezek az amerikai típusú sikeres élet szimbólumaivá váltak, amelyeket a japánok utánoztak, a karácsony kereskedelmi változatával együtt,

ennek szimbóluma lett a piros-fehér színű kerek sütemény, ami a nemzeti zászló formáját és színeit utánozza.

Hogy mennyire népszerű és fontos nekik, azt mutatja az is, hogy a mobiltelefonodon a karácsonyi tortát is megtalálod az emojik között.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

okawari by azusa (@okawaribyazusa) által megosztott bejegyzés

Pavlova (Új Zéland és Ausztrália)

A pavlova népszerűségéről tanúskodik, hogy egy évszázaddal a feltalálása után az új-zélandiak és az ausztrálok még mindig azon vitatkoznak, hogy melyik ország cukrászai készítették el először ezt a klasszikus karácsonyi desszertet. A feljegyzések szerint Anna Pavlova, orosz balerina 1926-os turnéja során mindkét országban megfordult, és ez egybeesett a desszert helyi receptkönyvekben való megjelenésével. Az eredettől eltekintve, az alapreceptben az ausztrálok és az új-zélandiak is egyetértenek: ropogós habcsókalap, mályvacukrosan puha belsővel, tetején a tejszínhabtengerből kiemelkedő szezonális gyümölcsökkel.

Egy kutatócsoport két éven át 20 000 újság és 10 000 szakácskönyv átvizsgálásával próbálta véglegesen tisztázni a recept eredetét.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a pavlova nem csupán jóval a névadó balerina turnéja előtt ismert volt már, de a XIX. századi amerikai habcsók-őrületből ered, amelyet a kézi habverő feltalálása indított el.

Viszont, azzal mindkét hadviselő fél vigasztalódhat, hogy a Pavlova-ihlette ételek közül (Pavlova-fagylalt az Egyesült Államokban, a békacomb à la Pavlova Franciaországban) az egyetlen étel, amely ma népszerűbb, mint valaha, az a kiwi és/vagy ausztrál pavlova. Mert ez a desszert kivételes: könnyű és habos, nem tölti meg a hasat, így mentőcsónak lehet a karácsonyi vacsorában fuldoklók számára.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Conor Curran (@creamy_confusion) által megosztott bejegyzés

Mákos bejgli, és más közép-európai verziói a mákos kalácsnak

Kétségtelen, hogy vannak olyan karácsonyi süteményimádók, akiknek a rajongása a függőség határát súrolja, de csak a mi bejglink elfogyasztása képes pozitív drogtesztet produkálni.

A bejgli, ki ne tudná, egy felcsavart mákos sütemény, amely a közép-európai asztalokon annyiban tér el egymástól, hogy milyen tésztából készül. Lehet puha, kelt, lehet zsírosabb, tömörebb, a lényeg, hogy nem túl édes. Míg maga a tészta is elég finom, a fő attrakció mégis a mák. A sűrű, gazdag pasztává főzött, citromhéjjal, cukorral ízesített csillogó, koromfekete krém feltűnő kontrasztot alkot a halvány színű süteménytésztával.

Az alapreceptet minden család a maga módján variálja, egy dologban azonban mindenki egyetért: minél több a mák, annál jobb.

Ez nem csak azért van így, mert a mák tele van nagyon hasznos tápanyagokkal. És nem is csak azért, mert jól tudjuk, hogy a mák fogyasztása szerencsét és jólétet hoz a ház népének. A mákfogyasztástól a világ más tájain eléggé tartanak az emberek, mióta tudják, hogy az ópium, a morfium és a heroin is a mák egyes részeiből készül. Úgyhogy ha a világ más tájairól érkeznek vendégek hozzátok karácsonykor, érdemes másfajta édességet is kitenni az asztalra, mert csak kevesen olyan vállalkozó szelleműek, hogy megkóstolják a legeslegfinomabb karácsonyi süteményt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

@vivkonyha által megosztott bejegyzés


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Vegán péntek Steiner Kristóffal: „az a ropogós sült krumpli, amit pár éve készítettetek nekünk – nem bírok nem gondolni rájuk”
Ha elkezdenéd a növényi alapú táplálkozást, kipróbálnád, vagy egyszerűen csak kicsit másra vágysz, pont jó helyen jársz.

Megosztom
Link másolása

Az emberek gyakran kérdezik tőlünk, hogy nem unatkozunk-e  egy kis tengerparti faluban Görögország dél-keleti csücskében, egy apró félszigeten, amely az évek során egyre inkább feledésbe merült és szinte elhagyatott lett.

És a válasz az, hogy… nem! Először is azért, mert

itt vagyunk egymásnak, és mert keményen dolgozunk azon, hogy jó kapcsolatokat alakítsunk ki saját önmagunkkal, de azért is, mert hihetetlenül jó barátaink vannak.

Akikkel mindig azon viccelünk, hogy lehet valami közös vonás mindannyiunkban, hiszen a legtöbb ember számára nem magától értetődő választás, hogy egy ilyen Isten háta mögötti helyen építsen otthont.

Ezúttal Gittit, Tomast és gyönyörű szőrös kislányukat, a négylábon járó Junát mutatom be. Amikor nem Svájcban tartózkodnak, és sí- és snowboard felszerelést és ruházatot árulnak, egy csodaszép helyen, kis sétatávolságra laknak otthonunktól, egy hagyományos, régi falusi házban, amelyet Gitti gyönyörűen felújított, saját tervei alapján.

Mindketten imádjuk Gitti ízlését, nagyra értékeljük egyszerűségét, színkombinációit és a különleges érzéket, hogy az apró részletekre is odafigyel.

Ételei olyanok, mint az otthona: egyszerű ízek, izgalmas színekkel és részletekkel, amitől minden örömteli és nagyon finom lesz.

Legutóbbi összejövetelünkre készülvén arra kért minket, hogy készítsük el „azt a ropogós sült krumplit, amit pár éve készítettetek nekünk – nem bírok nem gondolni rájuk”.

Íme - egyszerűen, szeretettel:

Rázott krumpli sütőben ropogósra sütve

Hozzávalók:

10/15 kis méretű burgonya, vagy 6/8 nagy burgonya 4-be vágva.

¼ csésze olívaolaj

6 gerezd fokhagyma

Egy teáskanál mustár

Egy teáskanál füstölt paprika

Fél csésze sörélesztő (opcionális)

2 evőkanál kukoricadara

zsálya / kakukkfű / rozmaring

só és bors

 

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A burgonyát csak megmossuk, mert az élet rövid, nem vesztegetünk időt a hámozásra.

A krumplit egy lábosban megfőzzük 2 evőkanál sóval. Nem akarjuk, hogy túl puhává váljanak.

Lecsepegtetjük, és visszatesszük az edénybe. Az összes fent említett hozzávalót ráöntjük a burgonyára, és a fedővel a tetején az egészet alaposan összerázzuk.

A burgonyát tepsire borítjuk anélkül, hogy bármelyik takarná a másikat, és 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük 45 percre.

Opcionális öntet: 2 evőkanál tahini, fél csésze víz, 2 citrom, 1 kanál olívaolaj, kanál élesztő, só és bors… vagy csak egy jó fokhagymás majonéz.

További receptek szakácskönyveinkben, vagy ingyenesen a YouTube csatornánkon: Kristóf’s Kitchen, és Instán: @kristofsteiner & @nimrodagan


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Steiner Kristóf: „Jöjjön a padlizsán burgundi mártásban - egy étel, ami szinte bűnösen finom”
Vegán pénteki receptünk nem csak azokat csábítja el, akik nem esznek húst, a padlizsán füstös-fokhagymás ízével mindenkit megbabonáz.

Megosztom
Link másolása

Nincs az a nem-vegán, akit ne csábítana el ez a sütőben fokhagymával tökéletesre sült, füstös padlizsán, vörösborban karamellizált lilahagyma, szárított paradicsom és sárgarépa raguval megpakolva, illatozó mandula morzsával szórva…

A receptem összetevői - ahogyan ez minden ételemre igaz - nem túl hűségesek a fogáshoz,

bátran neki lehet esni pár hozzávaló hiányában is, mások kiválthatóak, és persze társíthatóak spontán felbukkanó alapanyagokkal is, mi több:

padlizsán helyett cukkíni,

hagyma helyett édeskömény,

paprika helyett káposzta levelek,

szárított paradicsom helyett olajbogyó,

répa helyett zeller, vagy karalábé,

paradicsompüré helyett spenót - kész is a könnyedebb, mediterrán változat.

Az én gasztro-ideológiám szerint az ételkészítés játék és szenvedély - még egy ilyen kulináris klasszikus esetében is.

Ezért is adom kölcsön rendszeresen éttermi együttműködések során: volt már vendég a Liszt Ferenc-téri Menza konyháján, és a debreceni Kis Padlizsánban is.

Most pedig már évek óta a Makery, a világ első és egyetlen „csináld magad” étterme menüjén várja a foodie-kat, akik barátokkal, családdal, munkatársakkal, vagy akár kettesben, egy szokatlanul szexi randin készítenék el közösen.

Aubergine au vin - azaz padlizsán burgundi mártásban

Hozzávalók (2 személyre):

1 nagy, vagy 4 bébi padlizsán

1 lilahagyma, vagy 8 szem gyöngyhagyma

6 gerezd fokhagyma

1 közepes szál sárgarépa

½ szál fehérrépa

1 kisebb kápia paprika

2 szem vargánya, vagy (ne legyünk kajasznobok) más gomba

6 szem aszalt paradicsom

babérlevél, rozmaring, zsálya, kakukkfű (vagy ami éppen akad)

só, bors, füstölt paprika

1 ágacska rozmaring

1 ágacska kakukkfű

1 babárlevél

Olívaolaj

pár csepp természetes szirup - mint agave, juhar, vagy almaszirup

1 evőkanál sűrített paradicsom

1 kiskanál mustár

1 dl száraz vörösbor

2 evőkanál mandulaforgács

Elkészítése:

180 C-fokra melegítem a sütőt, és amíg forró lesz a hangulat, 4 fokhagyma gerezdet hosszában elfelezek, olívaolajjal csepegtetem.

Kis késsel kis lyukakat döfök a padlizsánba, és beléjük csúsztatom a gerezdeket, majd mindegyik mellé odacsúsztatok néhány rozmaring levelet is.

Kikeverek 4 evőkanál olívaolajat fél kiskanál mustárral, füstölt paprikával, kis sóval, borssal, pár csepp sziruppal, és az édes-ragacsos mázzal megmasszírozom a padlizsánomat.

Sütőpapírral bélelt tepsire téve a sütőbe tolom a padlizsánt, és hagyom megizzadni, majd megpörkolődni. Közben előkapok egy jókora serpenyőt - jöhet a bohém zöldségragu.

A paprikát és a szárított paradicsomot egyforma csíkokra szeletelem. Ha lilahagymát használok, kövér hajócskákra negyedelem, ha mogyoróhagymát, semmi dolgom velük.

A maradék két fokhagymát karikákra szeletelem, a répákat pedig egész vékonyka karikákra nyesem, akár krumplihámozóval - így nem kell majd előfőzni.

Az igazán gazdag vaj-szerű ízért olíva és kókuszolajat olvasztok össze - ezen pirítom aranylóra a sokszínű, mégtöbb ízű zöldségeimet, az aromás babérlevél társaságában.

Mikor majd’ megégnek, loccsantok rájuk egy kis vörösbort, mustárt, szirupot, és rámorzsolom a kakukkfüvet. Ekkor kerül bele a negyedekre szelt gomba is.

Alaposan összerázom magas lángon, hogy kapjanak még egy kis színt és extra ízt, egy kis füstölt paprikával szórom, majd gyengéden átforgatom a ragut.

A padlizsán, méretétől függően 20-25 perc alatt sül belül vajpuhára, kívül kissé ropogósra - ez egy késdöféssel azonnal kideríthető.

Ha majd’ elolvad, kiveszem a sütőből, kanyarintok belé egy kis hasadékot, s finoman felnyitom - ide pakolom a ragú ⅔-át, míg a maradékot sebtiben leturmixolom a sűrített paradicsommal.

Végül száraz serpenyőben illatosra megpirítom a mandulát - ez kerül az ételköltemény tetejére, amely zsályás-gyömbéres édesburgonya pürével szinte bűnösen finom.

Ha pedig egy balzsamecetes lilakáposzta saláta, vagy egy citromos-fokhagymás ceruzabab is társul mellé, nincs visszaút a dekadenciából: függő leszel, és örökre magadénak akarod.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Vegán péntek Steiner Kristóffal: „Ez a Buddha-tál receptje, szeretettel Methanából”
Ha elkezdenéd a növényi alapú táplálkozást, kipróbálnád, vagy egyszerűen csak kicsit másra vágysz, pont jó helyen jársz.

Megosztom
Link másolása

„Melyik volt a kedvenc fogásotok?” - tesszük fel a kérdést elvonulásainkra látogató vendégeinknek minden retreat utolsó lakomáján, a válasz pedig többnyire ugyanaz: A Buddha-tál.

Ez a mandala-szerűen tálalt, száz színű, minden-ízű fogás nem egy kőbevésett recept szerint készül: gasztro mottóm, a „minden kiváltható mindennel” itt különösen igaz.

Csodálatos egyesével végig kóstolgatni minden külön árnyalatát, majd összekeverve, gazdag salátaként habzsolni. Küldjük mindazoknak, akik már jártak nálunk Methanán

…és azoknak is, akik még úton vannak hozzánk. Reméljük egyszer elkészíthetjük neked 150 éves falusi házunk, Khelone konyhájában, amelyet a fogáshoz hasonlóan magunk terveztünk.

Methana Buddha bowl, 2 főre

A mázas édeskrumpli:

Sütő 180 fokra melegítve! 1 kisebb édesburgonya hosszában félbevágva, majd megkenve 1 evőkanál szójaszósszal & pár csepp alma (vagy más) sziruppal, sózva-borsozva, kis római köménnyel, szezámmaggal hintve, majd sütőpapírral bélelt tepsiben, vágott felivel lefele, szezám olajjal fröcskölve, 15-20 perc alatt készre sütve.

Az izgalmas quinoa:

1/4 csésze (kb. 60 gram) quinoa - száraz lábasban 1 percig pirítva, majd felöntve másfélszeres vízzel, felforralva, aztán lefedve főzve takarékon 11 percen át, jobb, ha tálalásig nem is vesszük le a fedőt. Ekkor kerül bele 4 szem szárított paradicsom - apróra vágva, 6-8 levél friss bazsalikom, apróra vágva, plusz só és bors.

A kukorica-mogyoró kence:

4 evőkanál morzsolt főtt kukorica 2 evőkanál sós mogyoróval, 4 evőkanál növényi tejjel, 1 evőkanál szezám olajjal, 1 evőkanál szójaszósszal simára turmixolva (de chili is mehet bele).

A ragacsos-ropogós tofu:

100 gramm tofu kinyomkodva, ormótlan falatokra bontva, meghempergetve 2 evőkanál keményítőben, 1 evőkanál sörélesztő pehelyben, 1 evőkanál lenmagban, 1-1 csipet: kurkumában, sóban-borsban. De préselt fokhagyma, és gyömbér is jól áll ám neki! Mindez kis olívaolajon lepirítva, utolsó percekben füstöltpaprikával megszórva.

A céklás-lilakáposztás lencsesaláta:

1/2 főtt cékla, 1/8 lilakáposzta, 1 szál zellerrel és 1/4 lilahagymával apróra vágva, 6 evőkanál főtt lencsével keverve, balzsamecettel, olívaolajjal, só-borssal ízesítve.

Az avokádó-korona:

1 avokádó félbe vágva, 1 citrommal meglocsolva, 1 szál koriander zölddel megkoronázva, himalájai fekete sóval hintve - ez kerül a tálra utoljára, nehogy megbarnuljon.

Mindez mandala-szerűen tányérra pakolva, majd a dicséreteket bezsebelve fogyasztva, akár pirított tortillával, akár egy szelet friss kenyérrel.

Még több recept Insta oldalainkon - @kristofsteiner & @nimrodagan, YouTube csatornánkon - Kristóf’s Kitchen, és szakácskönyveinkben.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Itt a világ legegyszerűbb kenyér-receptje, amit nem kell dagasztani sem!
A lusta szakácsok és kenyérimádók egyaránt rajonganak érte!

Megosztom
Link másolása

Egy TikToker megosztotta a legegyszerűbb házi kenyér receptjét, amely mindössze négy összetevőből áll, és egyáltalán nem igényel dagasztást – ráadásul nagyon jól néz ki.

A frissen sült kenyér illata tagadhatatlanul az egyik legkellemesebb illat, főleg, ha a te otthonodat tölti be éppen. A friss, ropogós héjú kenyér igazi csemege, amivel nem tud vetekedni a bolti soha.

A házi kenyér elkészítése azonban elsőre ijesztőnek tűnhet, különösen, ha a tészta dagasztásának és kelesztésének hosszadalmas folyamatával kell szembenézni.

A dagasztás milyensége ugyanis döntő része a kenyér minőségének, legtöbbször azon múlik, hogy kellemesen könnyű cipót kapunk vagy valami sűrű cuccot.

De most a közösségi médiában végigfutott egy videó, ami szerint teljesen kihagyhatod a dagasztást, és így is tökéletes kenyeret süthetsz mindössze négy egyszerű hozzávalóból.

A receptet a @lets_eat_uk felhasználó osztotta meg, aki praktikus főzési tippjeiről ismert.

Íme a dagasztás nélküli kenyér receptje:

Hozzávalók:

450 g kenyérliszt

Két teáskanál instant élesztő

Két teáskanál só

375 ml jó meleg, de nem forró víz

Az amatőr pék így lelkendezett: „Ez a legegyszerűbb, leglustább és legfinomabb házi kenyérrecept, amely abszolút nem igényel dagasztást.”

@lets_eat_uk Easy Homemade Bread - No Kneading and only 3 ingredients Ingredients  450g bread flour  2 Tsp fast action or instant yeast  2 Tsp Sea Salt or Kosher Salt  375ml very warm water (not hot) Method Add your Flour, Yeast & Salt into a mixing bowl whisk or mix well to make sure all the ingredients are well incorporated.  Then add 375ml of warm water and mix well. Then place cling film or a kitchen towl over the top and let proof for 2-3 hours Once your dough has doubled in size and is wobbly like jelly, Preheat your oven to 230°C/450°F (220°C fan) and place your baking tray or pot into the oven to heat up for 15 minuets  Flour your surface and place on your dough, lightly flour and form your shape by twisting and tucking the dough underneath, you then then score at this point if you'd like Grab yourself some baking paper and place the dough onto the paper  If you don’t have a Dutch oven, boil the kettle and grab an oven proof pot or tray to create a steam effect . Remove your pot from the oven and place your dough inside using the baking paper. Put into the oven on the middle shelf along with the boiling water and cook for around 40 minuets If you have a dutch oven, place in oven with lid on for 30 mins then remove lid for 10 mins. Remove from oven and let cool on a cooling rack for 15 minuets and that’s it! #bread #baking #foodie #howto #satisfying #easyrecipe ♬ Little Things - Adrian Berenguer

Elkészítése:

Ennek a finom kenyérnek az elkészítéséhez egyszerűen keverd szárazon össze a kenyérlisztet, a sót és az élesztőt. Ezután add hozzá a meleg vizet, és egy fakanál nyelével alaposan keverd össze, amíg egynemű lesz.

Fedd le a tálat konyharuhával, és hagyd pihenni a tésztát körülbelül két-három órán keresztül, amíg a duplájára nő.

Ha a tészta megkelt, melegítsd elő a sütőt 220 C-ra, és tedd be üresen a kiválasztott sütőedényt, körülbelül 15 percre, hogy átforrósodjon, amíg előkészíted a tésztát.

A konyhában egy sima felületet szórj meg liszttel, és borítsd rá a tésztát. Óvatosan nyújtsd ki és hajtsd vissza az oldalait hatszor-nyolcszor, mielőtt megfordítanád és sima, kerek cipót formáznál. Lisztezd be a tetejét, de azt a felületet is, amin hagyod.

Takard le a tésztát, hogy tovább keljen – de csak amíg a sütő felmelegszik. Vedd ki a sütőből a felforrósodott formát, tedd át bele a kenyeredet, ha akarod, gyorsan felhasíthatod egy nagyon éles késsel 1-3 helyen a tetejét, majd tedd vissza a sütőbe. Kétszáz fokon egy órát süsd.


Megosztom
Link másolása