Videóval! Vegán péntek Steiner Kristóffal: „Soha egyetlen gasztro-videóm sem kapott ennyi figyelmet, íme a középkori recept”
Bár eredetileg nem ezzel a recepttel készültem a hétre, ahogy mondani szokás, „ember tervez - Isten végez”: miután
Mivel soha egyetlen gasztro-videóm sem kapott ennyi figyelmet online, természetesen örömmel teljesítem a kívánságot.
De mielőtt belevágnék - szó szerint -, hadd meséljek róla kicsit. Ez az articsóka nem csak étel - hanem ígéret, hogy a világ változhat. Hogy van szabad akarat, átvehetjük az irányítást a sorsunk felett, és a közösség ereje falakat rombolhat le. A recept egyszerűnek tűnik: articsóka fej citromba mártva, olíva olajban sütve. Ami megnehezíti, az a zöldség előkészítése. Az articsóka nagyja nem ehető, de lehetetlen megmondani, hány levelet kell lefejteni, mennyit kell kifaragni a szárából. Mert minden articsóka kicsit más…
A recept Rómában született, az 1500-as években, mikor a gettóba zárt zsidókat kényszerlakhelyekre, éhezésre ítélte a pápa. A zsúfolt városrésznek nem volt saját kútja, kapuit pedig katonák ellenőrizték.
A gettó falainak lerombolásával azonban nem tűnt el a világból a fajgyűlölet. Pedig a mostani pápa szerint: „Minden ember élete szent, bármely néphez, valláshoz tartozik, értékes Isten előtt, és joga van békében élni.” A római zsidó negyed ma történelem, és sütödék tucatjai kínálnak zsidó articsókát, ám a legendás fogás nemrég célkeresztbe került - az izraeli rabbinátus jelentette be: a zöldség levelei közé férgek férkőzhetnek, így az többé nem kóser.
Legyen ez a történet emlékeztető: nem számít, honnan érkezik az ideológiába burkolt méltánytalanság. Együttérző, bátor ember nem hagyja, hogy egész kultúrák eltörlését kövessék el a „hatalmasok”. És akkor most jöjjön a recept - amelyhez elsősorban friss articsókára lesz szükségünk, melynek éppen most kezdődik a szezonja…
Egy középkori recept Rómából: Articsóka zsidó-módra
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hozzávalók:
Friss articsóka
Friss citrom
Olaj a sütéshez - a tradícionális recept olívaolajat használ, de napraforgó is megfelel
Só és bors
Opcionálisan - majonéz (én vegán majonézt használtam, melybe friss fokhagymát és még egy kis citromlevet préseltem)
Elkészítés:
1. Az articsóka külső leveleit lefejtem, egészen addig, míg egy sokkal világosabb zöld, zsenge „gyűrűt” nem látok a rózsa körül.
2. Az articsóka szára következik - egy éles késsel levágom nagyjából 5 cm-esre, majd óvatosan körbe faragom, hogy csak a zsenge, szintén világosabb zöld közepe maradjon meg. Eztán közvetlenül a rózsa alatt is körbefaragom, lefaricskálva a száraz, tüskés részeket.
3. Most következik a levelek lemetszése - a hegyes csúcsokat lenyesem, ollóval, vagy késsel, végül kinyitom a rózsát, óvatosan, nehogy szétessen, és az articsóka kellős közepéből kiskanállal kikaparom a pihéket.
4. Minden egyes kész articsókát vagy alaposan körbe kenegetek egy félbevágott citrommal, és félrerakom, vagy egy citrommal bőven meglocsolt vízzel teli edénybe dobom. Ez utóbbi esetben nagyon fontos alaposan lecsepegtetni és megszárogatni a rózsákat, mielőtt kisütném őket.
5. Egy mély serpenyőben, vagy kisebb lábosban olajat hevítek, és ha már forró (ezt egy fakanál nyelével könnyedén ellenőrizhetem), rózsával lefelé belehelyezem az articsókát, előbb kissé a serpenyő aljára nyomva, majd minden oldalon aranybarnára pirítva készre sütöm őket.
6. Lecsepegtetve, tányérra helyezve, citromlével, sóval-borssal megkínálva azonnal fogyasztva a legfinomabb - de ahogy írtam, egy kis fokhagymás majonézbe tunkolva még elképesztőbb az ízharmónia.
Még több recept szakácskönyveinkben, és a Kristóf’s Kicthen YouTube csatornán.