Szeptember gyakorlatilag a közmegállapodásosan szeszélyes április őszi párja: a reggelek és az esték már hűvösebbek, napközben viszont még konkrétan gatyarohasztó meleg tud lenni. Pontosan ez az időjárás az, ami robbanás-szerűen üríti ki az óvodákat, iskolákat és munkahelyeket, hiszen még az egészséges szervezet számára is megterhelő ez a hőmérséklet ingadozás.

Megelőzésre, de sokszor a gyógyszeres kezelést kiegészítő támogatásra is nagyon jó, ha az étkezések közül mondjuk a vacsorát kicsit tudatosabbra vesszük: behozzuk a csípősebb ízeket, a tartalmas, minőségi alapanyagokat, átöblítjük őket a szezonalitás szűrőjén, vagdosunk és keverünk kicsit, aztán tálalunk, eszünk, és örülünk a jóízűre sikeredett láthatatlan védőpajzsnak. Cikkünkben ehhez a pajzskészítéshez adunk néhány tippet!

Nosztalgiás pirítós

Ha van olyan tipikus betegségmegelőző vagy kúráló őszi vacsora, amit senkinek sem kell bemutatni, az a fokhagymás pirítós. Igazából egy bögre hárs vagy bodzateával önmagában is megállja a helyét, de ha eszünk hozzá valamilyen zöldséget és fehérjét (lásd később), olyan vacsorát állíthatuk össze magunknak, amire egy dietetikus is rábólintana.

Nem mindegy persze, milyen kenyérről beszélünk, hiszen pont az ilyen igazán letisztult ételek követelik meg maguknak az őszinte odafigyelést.

Úgyhogy nyugodtan kezdjük az immunerősítő vacsorához szükséges bevásárlást egy kovászos kenyérrel. Minden más hozzávaló ugyanis sokkal jobban ki tudja fejteni a hatását egy jól működő bélflóra esetében, aminek az egyik alapköve a mikrobiom-barát kenyér.

És ha már a más hozzávalónál tartunk: ami gyerekként valószínűleg sose jutott eszünkbe fokhagymás pirítós evés közben, az felnőttként már az említésére is beugrik: a szaga. Sajnálatos, hogy a vámpírriasztó vegyületek ilyen kénköves illattal társulnak, és csak nagyon erős érzelmi töltet (vagy módosult tudatállapot) mellett tudjuk őket jó szívvel elviselni. Ez van. Viszont ha van olyan napszak, amikor a fokhagyma illatot a leginkább távol tudjuk tartani embertársainktól, az az este. Lehet próbálkozni tejjel ivással, túróba keveréssel vagy petrezselyem rágcsálással, de a legegyszerűbb beletörődni abba, hogy amint a szépségért, úgy az egészségért is meg kell szenvedni.

A másik lehetőség, hogy nem egyetlen atomfegyverre bízzuk a külpolitikánk alakulását, és mondjuk az egy gerezd fokhagyma mellé (ami egyébként két-három normál méretű pirítóshoz elég is) felveszünk a fegyverarzenálba más védelmi mechanikával működő ételeket is.

Esti orvosság, amiből van sörös, jeges és fekete is

Ugyan a retek a népi hagyomány szerint „reggel méreg, délben étek, este orvosság" , ugyanolyan jól tud esni reggelire a hónapos piros fajta mondjuk a rántotta mellé (mert hogy csak arra figyelmeztet a bölcsesség, hogy éhgyomorra ne fogyasszuk!), mint vacsorára saláta alapnak valamelyik őszi változat. Ennek a gyökérzöldségnek az összes fajtája nagyon egészséges, tartalmaz A-, B1-, B6- és C-vitamint, kálciumot, magnéziumot, rezet, mangánt és vasat is, aminek jobb felszívódásához a természet még folsavat is rakott a csípős zöldségbe. Nyersen fogyasztva az összes retek  kitűnő gyulladáscsökkentő, keringésjavító, jót tesz a májnak, az epének és az egész bélrendszernek.

Szerencsére ősszel is sokféle retekből válogathatunk: a hatalmas, hógolyó-szerű sörretek gyakorlatilag nem is csíp, ezért a gyerekek is szokták szeretni. A jégcsapretek a távol-keleti konyha kedvence, hazánkban pedig főleg a zöldségszegény tél végi időszakban kerül a kosarakba. A fekete retek pedig inkább gyógyszer, mint étel, ugyanis annyira csípős, hogy nyersen gyakorlatilag csak fűszer-mennyiségben lehet megenni.

A kétféle fehér retek mellé jól illik a tökmagolaj vagy a szójaszósz: mindkét esetben elég vékonyra vágni vagy gyalulni a retket és meglocsolni majd összefogatni az olajjal vagy a szósszal. Annyira intenzív és összetett mindkét folyadék íze, hogy igazából felesleges bármilyen más fűszerrel vagy hozzávalóval elrontani az összhangot.

A salátából kimaradt részeket pedig érdemes gasztro-szemmel is átnézni, hiszen a retek levele ehető! Elsősorban a sörretek nagy, sima leveleivel érdemes kísérletezni: diófélékkel, olajjal és fűszerekkel remek pesto vagy szendvicskrém készíthető belőlük, de pár szebb levél felcsíkozva ehető szendvics dekorációnak sem utolsó.

Akik pedig szívesen kísérleteznek a konyhában, azok fermentáljanak belőlük további egészségmegőrzési skill-ekkel rendelkező finomságokat!

Tökös-mákos üzemanyag

Sokan még mindig tartanak a rendszeres és minőségi olaj fogyasztástól, pedig azon túl, hogy nélkülözhetetlenek az idegrendszer, a hormonális és immunrendszer normális működéséhez, a különböző növényi olajoknak számos egészségőrző hatása is van.

A retek salátánál említett tökmagolajat például nem véletlenül nevezik az Őrség zöld aranyának.

(Hogy mi a BPH? Benignus prosztata hiperplázia, vagyis jóindulatú prosztata megnagyobbodás. Ha a férfiak meg tudták tanulni mondjuk a PMS vagy a PCO jelentését, a hölgyek is felvehetik a szótárukba ezt a diszkrét egészségügyi rövidítést.)

Nőként a tökmagolajat magas cinktartalma miatt érdemes fogyasztani, mely támogatja az immunrendszert, a benne található telítetlen zsírsavak karban tartják a koleszterinszintet, magas antioxidáns tartalma pedig csökkenti az oxidatív stressz okozta sejtkárosodást.

Akinek pedig a tökmagolaj túl erős, vagy kipróbálna új ízeket is, az nyugodtan nézelődjön a magolaj készítéssel foglalkozó őrségi kistermelők portékái között, mert egészen különleges (és petpalackos kivitelben meglepően olcsó) olajokat ismerhet meg az ember. Dióolaj, lenmagolaj, mákolaj, kendermagolaj is megtalálható a legtöbb termelő kínálatában, melyek nem csak saláta ízesítésre használhatunk, hanem akár az arckrémünkbe is keverhetünk belőlük, hiszen megtalálható bennük többek közöt a közismerten bőrszépítő E-vitamin.

Adjunk az izmoknak!

A vacsora úgy lesz teljes értékű, ha kerül bele fehérjeforrás is. Ez lehet egy egyszerű sajt, egy zöldfűszeres túrókrém vagy körözött, egy doboz lecsepegtetett tonhal egy kis citromlével…vagy egy tökmag pesto! Ez a mag ugyanis kiemelkedően magas fehérjetartalommal bír: míg 100 gr csirkehúsból 23 gr a fehérje, addig a tökmagnak 100 grammja  34 gr fehérjét tartalmaz! Turmixoljuk össze a salátának vett sörretek megmosott leveleivel, ízesítjük sóval, citromlével, ha kell, öntsünk hozzá egy kis tökmagolajat is, amíg kenhető állagot nem kapunk. A maradék pestohoz másnap csak tésztát kell főzni, és kész is a vitamindús ebéd. Egy másik nagyon egészséges alapanyagunk a szinte csak Újévkor fogyasztott lencse. Pedig olcsó, egészséges, és nagyon jól variálható étel, ráadásul 10 dkg lencsében másfélszer annyi  a fehérje, mint ugyanannyi marhahúsban. Fűszerezhetjük magyarosra, keletiesre, arabosra, vagy le is turmixolhatjuk egy üveg szárított paradicsommal, a lencse immunerősítő hatása ízvilágtól függetlenül érvényesülni fog.

Dobozos fagyi helyett aromaterápiás nasi

Legtöbbünknek az édességfogyasztás egyfajta önjutalmazás. Lehet, hogy  gyerekkorból hozzuk („Ha szépen megeszed az ebédet, akkor kaphatsz csokit!”), vagy idő híján pihenés vagy sportolás helyett a cukorban tudunk csak megnyugvást találni, esetleg úgy vagyunk vele, hogy az alkohollal vagy a drogokkal szemben ez még mindig nem számít társadalmilag elítélendő függőségnek. Igazából mindegy is. A baj az, hogy az étkezés utáni desszert-evés szokását nagyon nehéz kiiktatni. Mivel a legtöbben túl gyorsan, elegendő rágás nélkül étkezünk, még ha tele is ettük magunkat rendes étellel, szinte mindig úgy érezzük: a „desszert-gyomorba” azért még fér valami. Az agyba még nem jutott el a jóllakottság érzése, ezért gondolkodés nélkül nyúlunk még valami kis nasi után.

Ezt a rossz szokást a legegyszerűbben saját magunk kicselezésével tudjuk átírni: készítsünk előre egészséges finomságot, amit csak lassan, sok rágással vagy sok fújással, lassítva tudunk enni. Az őszi időszakban az egyik legjobb csali-desszert a sült alma: cukor és méz nélkül, csak fűszerekkel és magvakkal ízesítve még vacsora előtt tegyük a megmosott és magháztalanított almákat a forró sütőbe, utána pedig élvezzük, ahogy a vacsora végére betölti a lakást a sült alma semmihez sem fogható mesebeli illata.