GYEREK

Környezetbarát tanszerlista elsősöknek füzettől a tornacipőig

Hol nézzünk körül, ha fenntartható forrásból szeretnénk füzetet venni, mire figyeljünk egy ragasztó kiválasztásánál és mi az a taneszköz, aminek beszerzéséhez ki se kell mozdulnunk otthonról?
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. augusztus 09.


Megosztom
Link másolása

Hamarosan becsöngetnek, az iskolakezdés lélektani kapujában pedig a szülők nekiállnak beszerezni a füzeteket, ceruzákat, vonalzókat. Az on-és offline papírboltok minden igényt kielégítő készleteket halmoztak fel, hogy a kedves vevő megtalálja a neki valót, így ma már nem csak kétféle tolltartó vagy háromféle radír közül lehet választani.

A hatsávos autópálya-széles paletta viszont nem csak segíti, hanem gátolja is az adott gyereknek megfelelő, neki és a szülő pénztárcájának is tetsző darabok kiválasztását. Nem csak a könnyebb választás, de a környezet védelme miatt is érdemes lehet zöld nagyító alá venni a kínálatot.

Ebben segítünk most egy elsősökre szabott, Föld-kímélő tanszerlistával!

Kiváló állapotú iskolatáskát másodkézből!

Iskolatáskát választani nem könnyű. Meg kell felelni többek között a gyermekortopédiai ajánlásoknak, a közlekedésbiztonsági előírásoknak, az iskola tankönyvtárolási lehetőségeinek, a gyerek ízlésének és a családi büdzsének is.

A jó hír, hogy pont az iskolatáska ma már olyan tanszer, amit nyugodt szívvel tudunk másodkézből beszerezni, hiszen az elmúlt években számtalan hiperkényelmes-szuperstrapabíró hátizsákot cseréltek le a kis tulajdonosok legkésőbb a második tanévre,

mert menet közben kiderült, hogy mégsem jó a fekvése, mégsem kell annyi könyvet cipelni vagy Pistikének novemberre már ciki lett a Mancs őrjáratos táska, és a nagyszülők inkább vettek neki egy Star Wars-osat.

Ahogy a ruháknál, úgy az iskolatáskák közül is az a legkörnyezetbarátabb, amit egyszer már legyártottak.

A Marketplace, a Vatera vagy a Jófogás tele van alig használt elsős-másodikos iskolatáskákkal, de

ha sikerül a gyereket lebeszélni ezekről a telibejégvarázsozott darabokról, nyugodtan vehetünk neki -szintén használtan- túrázásra tervezett hátizsákot is.

Ezek ugyanis biztosan kényelmes darabok, derék-és mellpántokkal ellátva, így sokkal nagyobb eséllyel fogja a gyerek a saját táskáját cipelni, és semleges megjelenésük miatt sokkal tovább fogják őket használni is.

Fentiek közül jellemzően a nőknek tervezett biciklis darabok állnak a legközelebb az elsősök méretéhez és igényeihez (a női darabok kisebbek és legtöbbjük unisex megjelenésű), de mindig fontos összevetni az adott Pistike és az adott táska méreteit.  Ha pedig mindenképpen újat szeretnénk venni, részesítsük előnyben a fenntartható darabokat.

„És a tolltartómban lesznek ceruzák, matricák, kirakós…”

Az óvodai ballagások egyik népszerű aláfestő zenéjében Kardos-Horváth János, a Kaukázus és a Hahó Együttes frontembere ezekkel a szavakkal utal arra, mire való hivatalosan és mire igazából egy tolltartó. Ugyanis a tanítónénik által ajánlott és preferált "mindent IS külön zsebbe/helyre rakó" tolltartók a tanév első pár napja után íróeszköz tároló helyett inkább hasonlítanak egy 30 lakásos társasház nem szelektív kukájához.

Van bennük az összedobált ceruzákon kívül egy adag kiömlött hegyezék, morzsákra szedett radír, uzsonnamaradék és focis kártya, kívülről pedig megtippelhető róla az előző három nap uzsonnája és az aktuális padtárs grafikai tudása is.

Értjük a tanerők rendre nevelési és az erre a készségre támaszkodó tanmenet gyorsítási szándékát ( „Legyen minden ceruzának helye, hogy ne kelljen percekig keresgélni például a postairónt!”), de a legtöbb felnőtt se képes rendet tartani a cuccai között, miért várjuk ezt el egy 6-7 éves gyerektől? Ezért aztán tulajdonképpen felesleges a sokfedeles, gumirozott ceruzahelyes,100% PET tartalmú új tolltartót megvenni, hiszen az az általános tolltartó-morálból kifolyólag a második félévre gyakorlatilag használhatatlan, de esztétikailag mindenképpen lestrapált lesz.

Az elsősök eszközpark mérete miatt a felnőttek által használt kis fa vagy fém tolltartó dobozok nem játszanak, helyettük vehetünk- vagy átminősíthetünk- például egy uzsonnás dobozt vagy egy kisebb textil nesszeszert.

Azokban legalább őszinte és állandó lesz az elkerülhetetlen káosz.

Felelős ceruzák, kíméletes festékek

Az első tétel a tanszerlistán, amit nem könnyű, és ezért nem is ajánlott másodkézből beszerezni.

Ma már a legtöbb boltban és webshopban a hagyományos ceruzák között könnyen találunk olyat is, aminek FSC minősítése van (Az FSC® a Forest Stewardship Council® rövidítése, egy nemzetközi nonprofit és címkéző szervezet a fenntartható erdőkből származó fa és papír számára).

Ilyen például a német Stabilo cég Greencolors 12-es színesceruza készlete vagy Greengraph HB-s ceruzája, illetve a francia Maped vállalat háromszögletű „Black’Peps” készlete, melyek számos forgalmazóval rendelkeznek hazánkban is.

A tanszerlistán szerepel még egy-egy vízfesték- és temperakészlet is. Ezek esetében érdemes megemlíteni a környezettudatosság egy másik fontos elemét, a lokális erőforrások és helyi gyártók előnyben részesítését. Minél kevesebbet utazik egy termék, annál kevesebb plusz terhelést jelent a környezet számára.

Hazánkban a Pannoncolor, mint az egyetlen magyar művészfesték gyártó 1954-óta készít festékeket minőségi alapanyagokból a kézműves és üzemi technológia ötvözésével.

Termékeik között találunk kifejezetten a kisiskolás korosztálynak ajánlott vízfestéket és vízbázisú tempera készletet is.

A rajzórai alkotáshoz szükséges ecsettál és ecsettörlő beszerzéséhez a legtöbb esetben a konyháig kell csak elmenni, hiszen egy műanyag tálka vagy egy kiürült, laposabb margarinos doboz is tökéletesen meg tudja tartani a vizet, törlésre pedig egy régi törülköző vagy konyharuha egy darabja is megfelel. Ecsetet már nehezebb otthon találni, bár a legtöbb óvodás gyerekkel bíró háztartásban azért valószínűleg fellelhető 3 db különböző méretű ecset. Ha mégis vennénk inkább, hazai ecsetgyártókból szerencsére meglepően jól állunk, így elég beírni a keresőbe, hogy „magyar ecset”, és már válogathatunk is, melyik hazai vállalkozást támogatnánk a kötelezően elköltendő pénzecskénkkel.

Papíripari paripák

A lokalitás mezején maradva jó hír, hogy a folyamatos digitalizálódás mellett esetenként mégiscsak szükséges papír alapú taneszközökért, például újrahasznosított füzetekért sem kell már messzire mennünk.

A Humusz Szövetségnél például idén is lehet rendelni környezetbarát A5 méretű sima, négyzetrácsos, elsős vonalazású és klasszikus, felsősöknek való vonalas füzetet is.

Ha a szervezet füzeteinek mintája nem jönne be a fiatalságnak, akkor próbáljunk a boltban vagy a webshopban a már említett FSC logóval ellátott termékeket keresni. Az elsős vonalazású füzeteken kívül a többi típusból valószínűleg fogunk találni többféle borítójút, ilyen például a Zöldboltban kapható Pigna Nature Flowers, de a sok helyen kapható Lizzy Card füzetek is rendelkeznek FSC tanusítvánnyal.

Ugyanígy a rajzlapok, kartonok és írólapok esetében és használjuk a „környezetbarát” vagy „FSC” keresőszavakat.

Apróságok a múltból: papírkorongok, pálcikák, zsebtükrök

Nem tudom, ki emlékszik vissza az első osztályos napjaira, kinek rémlik, hogy használta volna a papír dobókockában lakó papírkorongokat vagy a műanyag pálcikákat. Mert hogy a tanszerlista ezen része (logikai készlet, pálcikák, 2 doboz papírkorong, műanyag óra, vonalzó, stb) évtizedek óta nem változott.

Éppen ezért viszont akinek kallódik a fiókban alig használt vagy esetleg konkrétan csak megsétáltatott mérőszalag, téglalap alakú zsebtükör vagy papírdobókocka, az porolja le és kéretlen anekdotázások közepette csomagolja be a gyerek cuccai közé ezeket a relikviákat.

Teljesen felesleges ezeket újra venni, ahogy a gyerek kézbe illő kisméretű olló is jó eséllyel megtalálható a háztartásban.

Többszínű zöld gyurma, átlátszó zöld ragasztó

Örömteli, hogy hazánkban a legszélesebb körben használt Technokolból (mely gyakorlatilag a folyékony ragasztók köznevesült megszólítása) a zöld jelzésű környezetbarát összetételt takar. Tehát elég a piros helyett a kék-zöldet leemelni a polcról ahhoz, hogy mindannyiunk számára egészséges alternatívát használjunk. Stiftes kivitelben pedig például a szintén zöld csíkkal jelölt Prittet tudjuk választani.

Gyurmából az iskolai használathoz praktikusabb, sorba rendezett „hurkás” kivitelűből első körben sajnos csak egyet találtunk: az Astra ECO 12 hengeres változatát.

A többi környezetbarát gyurma jellemzően még tégelyes kiszerelésű, ami szállítás és tárolás szempontjából is nehézkes, ha technika órai felhasználásról beszélünk.

Remélhetőleg a tégelyes gyártók is megtalálják ezt a piaci rést, és nemsokára a könnyű beszerezhetőség miatt már „környezetbarát gyurma készlet” lesz olvasható a tanszerlistán.

Pistike torna órai outfit-jét a Vinted támogatta

A hosszabb-rövidebb tanszerlista végén ott szokott állni az unásig ismert tornaórai felszerelés: sötét alsó, fehér trikó, fehér talpú cipő, fehér zokni.

Akinek már iskolás korba került a gyereke, annak valószínűleg nem kell bemutatni a Vinted vagy a Facebook különböző, kitűnő minőségű használt gyerekruháinak piacteret adó csoportjait. Átnőtt, csak lecímkézett darabok, sőt, kész ruhacsomagok is várják, hogy új gazdához kerülhessenek.

A már említett „Mindig zöldebb, ami már megvan”- elmélet alapján ez a legkörnyezetkímélőbb módja a gyerekruhák beszerzésének, arról nem is beszélve, hogy így pénzt takarítunk meg.

Ez is elmúlik egyszer

Fontos része a vásárlásoknak, hogy végiggondoljuk, a használat végén mi fog történni az adott termékkel. Mondjuk a zsírkréta maga elfogy, de a csomagolásával mi lesz? El tudnánk ásni nyugodt szívvel a kert végében, ahogy eleink tették? A kilyukadt tornagatya lebomlana a komposztban a következő évre? A füzeteket károsanyag kibocsátás nélkül el tudnánk égetni a kályhában?

Ezekre a kérdésekre akkor tudunk megnyugtató választ adni, ha tudatosan a tartós vagy könnyen lebomló, természetes alapanyagú termékeket választjuk. Semmi sem tart örökké, de a végtisztességet a tárgyaknak is úgy illik megadni, hogy az senkinek se legyen kárára.

Remélhetőleg a 2020-ban az első két évfolyam számára megszüntetett környezetismeret óra hiányát a szülők és a közösség kellőképpen tudják ellensúlyozni, és

a szeptembertől iskolapadba kerülő gyerekeknek nem kell hosszan magyarázni a tanszereik környezettudatos kiválasztásának okait.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A mesterséges megtermékenyítéssel született babák esetében sokkal gyakoribb ez a betegség
Ráadásul egyre nő a mesterséges megtermékenyítéssel született babák száma.

Megosztom
Link másolása

A mesterséges megtermékenyítéssel fogant babáknak 36%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy komoly szívhibával szülessenek, mint azoknak, akik természetes úton jöttek a világra – derült ki egy friss kutatásból.

Persze, még így is ritkák a szívproblémák, de az adatok azért beszédesek: a természetes úton fogant babáknál ez az arány 1,15%, míg az IVF-es babáknál 1,84%.

Ha többes terhességről van szó, az IVF-es babáknál ez a szám már 2,47%-ra emelkedik.

Ez az egyik legnagyobb kutatás ebben a témában, több mint 7,7 millió születést vizsgáltak meg Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban.

„Korábbi kutatások már jelezték, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fogant babák esetében nagyobb a koraszülés és az alacsony születési súly esélye”

– mondta a kutatás vezetője, Ulla-Britt Wennerholm, a svéd Göteborgi Egyetem professzora. „Most arra voltunk kíváncsiak, hogy a szívfejlődési rendellenességek kockázata is magasabb-e.”

Wennerholm csapata összevetette a természetes úton fogant babákat azokkal, akik IVF-fel, ICSI-vel (amikor egyetlen spermiumot közvetlenül a petesejtbe fecskendeznek), vagy fagyasztott embrióval fogantak. Ezután megvizsgálták, hogy hány babánál diagnosztizáltak súlyos szívhibát a méhen belül vagy az első életév során.

A kutatók az anyai életkortól kezdve a terhesség alatti dohányzáson át a cukorbetegségig és szívproblémákig mindent figyelembe vettek. A céljuk, hogy eredményeik segíthessenek a szívhibák korai felismerésében, így időben megkaphassák a babák a szükséges kezelést. A kutatók remélik, hogy a múlt héten a European Heart Journal című szakfolyóiratban közzétett eredményeik a szívhibák időben történő diagnosztizálásához és életmentő beavatkozáshoz vezetnek.

„A veleszületett szívhibák komoly problémát jelenthetnek, gyakran már nagyon fiatal korban műtétre van szükség, ezért fontos tudni, mely babák vannak nagyobb veszélyben, hogy a lehető legkorábban diagnosztizáljuk őket és biztosítsuk a megfelelő kezelést”

– tette hozzá Wennerholm. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság szerint az Egyesült Államokban minden 40. születés mesterséges megtermékenyítés eredménye.

Dániában az IVF aránya még ennél is durvább: az élveszületések 9%-a mesterséges megtermékenyítésből származik, ami világviszonylatban is a legmagasabb.

Wennerholm szerint ahogy egyre többen választják a mesterséges megtermékenyítést, várhatóan a szívhibás esetek száma is növekedni fog.

„Az a tény, hogy a szívhibák kockázata nagyjából azonos minden típusú mesterséges megtermékenyítésnél, azt sejteti, hogy lehet valamilyen közös tényező a szülők meddősége és a babák szívproblémái között”

– mondta.

Az IVF-et eredetileg az 1970-es években fejlesztették ki olyan nők számára, akiknek elzáródott a petevezetékük, de azóta már más helyzetekben is használják, például férfi meddőségnél, ismétlődő vetéléseknél vagy béranyaság esetén. Az eljárás során a petesejteket laboratóriumban termékenyítik meg spermiumokkal, és az így létrejött embriókat beültetik a méhbe.

Az embriókat genetikai rendellenességekre is tesztelhetik beültetés előtt, hogy növeljék a siker esélyét.

A genetikai tesztek után a sikerarány 60-65%, de ha az anya idősebb, vagy a méhe nem ideális állapotban van, ezek az esélyek csökkennek.

Idén a Kaliforniai Egyetem kutatói egy új, nem invazív módszert mutattak be, amely segít előre jelezni az embriók minőségét az IVF során.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
DNS-tesztet csináltatott az anyuka, mert nem hitték el neki, hogy a szőke kislánya a vér szerinti gyermeke
Utálja, amikor azzal vádolják, hogy csak kölcsönzi a gyereket, és amikor megkérdezik, kié a kislány.

Megosztom
Link másolása

Alex és Rob boldog amerikai pár.

Ám DNS-tesztet végeztettek a legfiatalabb gyermekük, Pudge Pudge miatt, hogy a teszt megerősítse, a kislány tényleg az ő gyerekük.

Az afroamerikai nő és kaukázusi férfi három gyermeket nevel: a hétéves Chub Chub-ot, az ötéves Bubba-t és a kétéves Pudge Pudge-ot. Ám amikor Pudge Pudge megszületett, ők maguk is meglepődtek, hiszen fehér volt a kislány bőre.

Alex a Truly-nak elmondta:

"Azért döntöttünk úgy, hogy elvégezzük a DNS-tesztet, mert annyira fehér volt. Mesterséges megtermékenyítéssel estem teherbe vele, és mivel hibák ennál az eljárásnál is előfordulhatnak, szerettük volna kizárni ezt a lehetőséget."

Alex néhány évvel ezelőtt kezdett el szórakozásképpen posztolni a közösségi médiában.

Miután egy idegen megdicsérte, hogy "milyen jó dadus", posztolt erről, ami után támogató, de negatív kommenteket is kapott.

Sajnos máskor is hasonló élményben volt része.

A háromgyerekes édesanya elárulta, hogy főleg az ehhez hasonló beszólásokat utálja: "Ez kinek a fehér gyereke?". De olyan is akadt, aki azzal vádolta, hogy "kölcsönzi" a fehér gyereket a videók elkészítéséhez. És persze a szokásos rasszista megjegyzések sem hiányoznak.

Míg Alexnek beszólnak a kislánya miatt, fehér bőrű férjének nem, az ő szülői mivoltát nem kérdőjelezik meg, és senki sem ellenőrizgeti.

A pár reméli, hogy a jövő boldogságot tartogat a családjuk számára, a gyereknevelést ugyanis csodálatos dolognak tartják.

Íme, a róluk készült videó:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„És akkor egyszer csak feltűnt, hogy már nem tudja betéve a kedvenc meséjét"
Vannak a gyerekkornak tudományosan mérhető mérföldkövei, és vannak, amiket csak a szülők ismernek. De léteznek-e a szülőségben is fejlődési lépcsőfokok, és ha igen, miért érdemes velük foglalkozni?

Megosztom
Link másolása

- Hogy átérezte-e mások érzéseit a fiam, amikor két éves volt?

Talán őt kéne erről megkérdezni.

- Öt évesen többször bukfencezett-e előre anélkül, hogy oldalra eldőlt volna?

A kérdést sem értem.

- Tudott-e játékban, versenyben veszíteni, amikor hét éves volt?

Százalékot mondjak vagy ez egy eldöntendő kérdés?

A fentiekhez hasonló kérdésekre adott válaszok egyébként a hazai védőnőket szokták éredekelni, az éves szűrővizsgálatnál ugyanis ezekre és még számos hasonló mérföldkőre kíváncsiak a szakemberek.

Ezek a sokszor furcsa információk azonban nagyon fontosak, az esetleges neurológiai, ortopédiai vagy egyéb problámákat segítenek időben felismerni, hogy a kicsik minél hamarabb megkaphassák a megfelelő fejlesztést.

Viszont amint túlesnek a megnyugtató válaszokon, a legtöbb szülő el is felejti őket.

A közfelfogás szerint ezek helyett legtöbbjüknek sokkal inkább az olyan mérföldkövek maradnak meg erős emlékként, mint az első mosoly, az első viccesen mondott szavak, vagy például az óvodai/iskolai lét első napja.

Azonban sok olyan fordulópont létezik a szülő-gyerek kapcsolat fejlődésének során, amit csak azok ismernek, akik már átélték ezeket a kívülről lényegtelennek vagy egyenesen bizarrnak tűnő pillanatokat.

Már nem kell szőlőt félbevágni, beiratkozást intézni

A tudomány, főleg a  pszichológia szakemberei már sokféleképpen igyekeztek különböző szakaszokra bontani a gyerekkort.

A különböző iskolák eltérően közelítik meg a gyermeki fejlődést, de egy dologban mindegyik egyetért: a gyerekkor tele van olyan kulcsfontosságú életszakaszokkal, amelyek meghatározzák a felnőtté válás folyamatát. Ezek a szakaszok nemcsak a gyerekek testi, hanem lelki és szociális fejlődésére is hatással vannak. Erik Erikson a pszichoszociális fejlődés szakaszait a különböző krízisek szempontjából állította fel. A csecsemőkori bizalom – bizalmatlanság vagy az 1 és 3 éves kor között autonómia – szégyen, kétely  tengelyen való elhelyezkedés problematikája minden szülő számára ismerős, ha nem is ilyen komoly tudományos magasságokban,

a „Nahát, csak most tűnik fel, hogy hetek óta senki sem ordít a fürdőszoba ajtaja előtt, amíg zuhanyzom!” - típusú ráeszméléseken keresztül mindenképpen.

Jean Piaget tanuláselmélete (melynek a mai komplex matematika tanítást is köszönhetjük) szerint a 2 és 7 éves kor közötti időszak (Műveletek előtti szakasz) során a gyerekek még nem rendelkeznek a megfordítás képességével, gondolkodásukat a vizuális ingerek uralják, nem értik, hogy pl. a víz mennyisége egy magas, keskeny pohárból egy alacsony, szélesebb pohárba átöntve megmarad.

A szülők számára ennek egyik látványos példája, amikor a gyerek már nem borul ki, ha ugyanazt a mennyiségű édességet egy kisebb vagy egy nagyobb tálban kapja meg.

A tudomány mindig talál valami új és fontos (vagy annak látszó) nézőpontot a gyerekek fejlődésének vizsgálatában, felállít hozzá különféle mérhető rendszereket és megugorható léceket. A legtöbb szülő azonban ennek az élethosszig tartó folyamatnak túlnyomó részt a számszerűsítehetetlen oldalával találkozik.

Mert hát ki tudja azt megmérni, vagy akár csak megmagyarázni, mi játszódik le egy anyában vagy apában az olyan mérhetetlen mérföldkőnek számító pillanatokban, mint amikor mondjuk először hányja le őt a gyermek, vagy amikor először mondja neki azt, hogy „Utállak!”

(Hogy ne csak mindig a pozitív eseményekről emlékezzünk meg.)

Hogyan lehetne mérhető adattá változtatni azokat az élményeket, amikor valami először történik meg a gyerekkel és/vagy a szülővel? Hogyan tudná bárki tudományos vizsgálatnak alávetni az olyan ráeszméléseket, mint amikor már hetek óta nem kéri a 7 éves, hogy vágjuk le neki a lekváros kenyér héját, felezzük meg a szőlőt vagy hámozzuk meg az uborkát?

Megkérdeztünk néhány szülőt, nekik milyen hasonló, személyes rácsodálkozásuk volt a gyerekükkel kapcsolatban, ami egyszerre volt felszabadító és egyben szívszorító is.

„Tavaly volt egy ilyen: Anya, képzeld ma beiratkoztam a könyvtárba! - ekkor jött a felismerés, hogy már nélkülem is elintéz dolgokat, van az életének egy része, amiben nem vagyok jelen.

A másik ilyen, ami annyira természetesen és fokozatosan történt, hogy észre sem vettem, de már nem jön át hajnalban, hogy szundítson még egy kicsit hozzámbújva.”

„Amikor a rongyosra nézett, kívül belül megtanult és tudományos pontossággal ismert Thomas a gőzmozdonyból idézek egy tipikusat és először látom az arcán, hogy nem emlékszik.”

„A legkisebb most tanulta meg magát segítség nélkül bekötni. Addig áthajoltam felette, becsatoltam, aztán puszizás. Most beugrik mindenki a helyére, és indulás. A puszi meg sehol. Erre most ébredtem rá. Úgyhogy külön puszizást kell beiktatnom.”

„Utoljára mostam ki a második gyerek után az ovis ágyneműt és utána odaadtam az óvónőnek, hogy legyen az ovinak pót. Mindketten megkönnyeztük.”

És kifejezetten léleksimogató volt, amikor már felnőtt gyerekek szülei válaszoltak arra a kérdésre, milyen furcsa, keserédes pillanatokat tudnak okozni a már többdiplomás, kétméteres csetemék is:

„Gyerekszobába teregetni.

Egyszer csak a kiürült szekrénybe saját cuccot pakolni.

Gyerekét dajkálni.”

Szülői mérföldkövek

És itt eljutunk egy fontos kérdéshez: nem kellene a kicsik méricskélése mellett a szülőség mérföldköveivel is foglalkozni?

Nem kellene őket ugyanígy mérni, vizsgálni, tanulmányozni, sőt, ünnepelni?

Nem lenne ugyanolyan fontos mérföldkőként fel-és elismerni, amikor mondjuk egy anya először megy bankba, postára, ügyeket intézni a gyerekkel?

Vagy amikor egy apa először marad otthon egyedül az esti fektetésre?

A személyiségfejlődésben a legnagyobb ugrás állítólag a huszas és a negyvenes éveink között történik. Dr. Sasha Heinz fejlődéspszichológus, a felnőttkori fejlődés kutatója szerint nem csak azért fontos ezekkel a korszakváltó pillanatokkal tisztában lennünk, hogy bölcsebbek és érettebbek legyünk. Az élethosszig tartó szülői önismereti utazás hozzásegíthet minket ahhoz, hogy egyre könnyebben tudjuk kezelni a gyerekneveléssel járó nehéz helyzeteket.

A szakértő azt ajánlja, érdemes a belső munkát azzal kezdenünk, hogy számba vesszük az összes, általunk követett szülői szabályt. Ha ez kész, nézzünk egy-egy adott szabály mélyére: honnan származik? Saját gyerekkorunkból hozzuk, vagy pont annak ellentéteként került fel a listánkra?

A környezetünk várja el tőlünk az adott szabály betartását? Ha nem lenne, milyen lenne a szülői magatartásunk? Van értelme ennek a szabálynak? Egyáltalán tetszik ez a szabály? Az őszinte válaszokból sok mindent megtudhatunk magunkról.

Fontos megjegyezni, hogy szabály alatt nem csak a korlátozásokat értjük. Ugyanannyi időt és energiát igényelnek a szülőségünk képéhez kapcsolódó pozitív elvárások is. Például lehet ez az a kép, hogy „A boldog/elégedett/követendő családok minden évben elmennek nyaralni” vagy hogy az olyan klasszikus kisbabás időszakra vonatkozó szabályok, mint az együttalvás- nem együtt alvás témaköre vagy a hozzátáplálás tankönyvi megvalósítása. Ezeket a „szabályokat” is át lehet világítani.

A fejlődésünk mérföldköveinek feldolgozása megköveteli, hogy elengedjük a családunktól, kultúránktól vagy a médiától szerzett prioritásokat. Mi dönthetjük el, hogy „elég jók” vagyunk-e.

És itt jön be még egy nagyon fontos kérdés: mi magunk hogyan definiáljuk a sikeres szülőséget? Mit jelent számunkra jó szülőnek lenni? Heinz azt tanácsolja, legyen reális képünk magunkról és családunkról, és megugorható elvárásokat támasszunk mind saját magunk, mind szülőtársunk, és természetesen a gyerek irányába is.

Ehhez nagy segítség lehet egy már komolyabb múlttal rendelkező, általunk jól ismert másik szülő példája: neki mik (voltak) a saját szabályai, hogyan oldja vagy oldotta meg a szabály áthágások problémáját vagy a szabályok priorizálást, stb. Ez a személy lehet a saját felmenőink közül valaki, de az is előfordulhat, hogy a másik szülő rokonságából, baráti körből találunk valakit, akinek inspirló a szülősége.

A „felnőttkori fejlődés” gyakorlatára érdemes úgy gondolni, mint az öngondoskodás eszköztárának egy fontos elemére.

És ne feledjük: nem az a cél, hogy a valaha volt legjobb szülő legyünk. Hanem az, hogy szülői mivoltunkban is képesek legyünk az önreflexióra és a folyamatos fejlődésre és a saját gyerekünk számára a körülményekhez képest a lehető legjobb szülők legyünk.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A 7 éves kislány olyan beszédet mondott a közös játék fontosságáról, amitől leesik az állad
Ha csak egy videót nézel meg ma, ez legyen az!

Megosztom
Link másolása

A mindössze 7 éves Molly Wright kiállt a színpadra, és mindenkit lenyűgözött.

Az ausztrál iskolás lány 2021-ben adott egy inspiráló TED-előadást, amiben a közös játék fontosságáról beszélt a gyermekkori agyfejlődés korai szakaszában.

A kislány olyan magabiztossággal mondta el a hozzáértő felnőttek által összerakott beszédet, hogy azt sokan megirigyelhetnénk.

„Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a ’kukucska’ játék megváltoztathatja a világot?”

– kezdi az előadást.

Ezek után egy ismerős kisbaba példáján keresztül mutatta be, milyen hatással van a kicsikre, ha a szülők a rájuk fordított figyelem helyett inkább telefonjukat nyomkodják.

Kutatások kimutatták, hogy a korai fejlődési szakaszban a gyerekeknek rendkívül fontos a megfelelő figyelem és gondoskodás, mert ez az időszak alapozza meg az agy fejlődését és a későbbi érzelmi, szociális, valamint kognitív készségeket.

A figyelemhiányos környezetben felnövő gyerekek gyakran nehezebben alakítanak ki kapcsolatokat. A kötődés hiánya gátolhatja az érzelmi szabályozás képességét, ami növelheti a szorongás, depresszió és más érzelmi problémák kockázatát a későbbi élet során.

A kis Molly előadásából megtudhatjuk, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából mennyire meghatározó az első 5 év. Ebben az időszakban hihetetlen mértékben fejlődik az emberi agy.

A kislány előadása arra világít rá, hogy egy olyan hétköznapi dolog, mint a közös játék, aminek talán nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, mégis mekkora hatással lehet gyermekeinkre.

„Látjátok, a kukucska tényleg meg tudja változtatni a világot!”

– fejezte be beszédét a kis Molly, aminek üzenete napjainkban is igazán aktuális.


Megosztom
Link másolása