GYEREK
A Rovatból

Bántalmazás az is, ha tudunk a bántalmazásról, de nem szólunk róla - Mit csináljon a gyerek, ha iskolai abúzust tapasztal?

A bántalmazás semmilyen szinten nem elfogadható magatartás, és nem egy magánéleti esemény. Aki elfordítja a fejét, az is a bántalmazás részévé válik éppúgy, mint az elkövető vagy a bántalmazott.

Megosztom
Link másolása

Mit lehet tenni, ha bántalmazást tapasztalunk, és egyáltalán mi a bántalmazás? Hogyan lépjen fel ezzel szemben egy kisgyerek? Mi a teendő, ha a pedagógus a bántalmazó? Ezeket a kérdéseket jártuk körbe.

Nőket, gyerekeket és férfiakat is érhet bántalmazás, semmi nemspecifikus vagy kortól függő nincs a jelenségben. Generációnként eltérhet, hogy a lakosság mit gondol bántalmazásnak. Pár évtizede a vesszővel verésnek és a kukoricán térdelésnek is nagy hagyománya volt, míg ma már tudjuk, milyen fokú lelki sérülést és továbbgörgetett társadalmi problémát okozhat az ilyesmi.

Különösen a gyermekkorban átélt bántalmazások borzasztóak a kiskorúak védtelensége, befolyásolhatósága miatt.

Egy gyereknek testi, lelki, szellemi és szociális egészségre, biztonságra, orvosi ellátási lehetőségre, egy problémák megbeszélésére fogékony, „meghalló iskolára” alapvetően szüksége van,

és ezen felül extraként még egy háttérben szinte láthatatlanul, de elérhető távolságban lévő, felkészült és erős gyermekvédelmi hálóra is, ha esetleg szükség lenne rá. Az értő figyelem, odafordulás és gondoskodás a szülők és családtagok részéről elengedhetetlen. Azt például tudtad, hogy az elhanyagolás bármely formája is bántalmazás?

Mi számít bántalmazásnak?

Tökéletesen körülhatárolt definíció van a bántalmazásra, amit az Egészségügyi Világszervezet (WHO) határozott meg, és gazdagon magyarázzák a bántalmazás körébe tartozó fogalmakat is.

Minden magatartás gyermekbántalmazás kivétel nélkül, ami a gyerek testi, lelki, érzelmi és erkölcsi fejlődését veszélyezteti.

Ide tartozhat a fizikai bántalmazás, amikor az eszköztelen szülő a síró gyerekét megrázza, vagy ha bármikor fizikailag bántalmazza - megveri, kikötözi, megmérgezi (akár tudatlanságból is), leejti, felrúgja, ott az ominózus kukoricás büntetés, satöbbi. Tehát minden testi bántalmazás ebbe a kategóriába esik a „csak egyetlen atyai pofonnal” bezárólag.

A Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány tájékoztatása szerint az Egyesült Nemzetek Gyermekjogi Bizottsága a testi fenyítést úgy határozta meg, mint „minden olyan büntetés, amelyben fizikai erőt alkalmaznak, és amelynek célja, hogy bizonyos fokú fájdalmat vagy kényelmetlenséget okozzon, bármilyen enyhe is legyen”.

Bántalmazás az érzelmi és pszichológiai bántalmazás, a verbális erőszak bármely formája.

A csökkentértékűségért felelős becsmérlő szavak használata, a bullying, a mérgező szavak, a másik megalázása, kiszolgáltatott helyzetbe hozása, a szégyenítés, az elnyomás, vagy a hatalommal való verbális visszaélés is bántalmazás.

Iskolai bántalmazás példái a közelmúltból

Az iskolai bántalmazás gyakori, és nem csak valami szegregátumi speciális jelenség, bárhol és bárkivel előfordulhat. Rosta Ágnes pszichológus, a Hintalovon intézményi bántalmazás megelőzésével foglalkozó Nemecsek Programjának szakmai munkatársa szerint a tanárok, a szülők és a gyerekek felkészültsége kritikus fontosságú.

Alábbi példa nemrég keltett felháborodást a médiában. Egy Fejér megyei pedagógus terrorizálta és hangolta egy kislány ellen az egész osztályt, rendszeresen becsmérelve, meghazudtolva, explicit fizikai bántalmazással fenyegetve őt. Erre a szülők csak akkor jöttek rá, amikor hangfelvevőt tettek

az akkor már öngyilkosságon gondolkodó, a módszeres bántalmazást titkoló kilenc éves gyerekük táskájába.

Vizsgálatot a tankerület kizárólag az RTL riportja után indított, holott a szülők addig is szolgáltattak nekik bizonyítékot az esetről, és a médiavisszhang után elbocsátották a tanárt. Akit azonban tanárhiány miatt mégis felvettek egy másik intézménybe. A kislányt egyébként szintén másik iskolába íratták a szülei.

Egy dunavecsei iskolában az iskola vezetője ellen folyamatban van egy rendőrségi eljárás, a vád szerint

legalább nyolc áldozata van egy fizikai és verbális gyermekbántalmazási ügynek, amelyet értelmileg akadályozott 7-16 éves gyermekek ellen követtek el módszeresen.

Ez csak két példa, rengeteg hasonló esetről hallani mostanság - és rengeteg olyan is van, ami nem kap nyilvánosságot.

A pszichológus szerint a bántalmazás bármilyen intézményben, bármikor folytatódhat azért, mert

„a bántalmazó ezt megteheti, senki nem állítja le. Így ha a szemtanúk tesznek lépéseket, fellépnek a bántalmazás ellen, akkor már hozzájárulnak ahhoz, hogy megváltozzon a helyzet.”

Ezért fontos lépni. Hogy megtudd, ennek milyen fokozatai vannak, olvass tovább.

További bántalmazási formák

Lelki bántalmazásnak minősül a szexuális erőszak is, ami verbális és behatolás nélküli szexuális abúzus is lehet, például nézi/látja mások szexuális tevékenységét.

Keveset említett bántalmazási forma az elhanyagolás, amit fizikailag és érzelmileg is megtehet egy szülő. Ha étlen-szomjan hagyja a gyerekét, nem járatja iskolába, az kimeríti a gyermek veszélyeztetésének fogalmát. Elhanyagolás például, ha a gyerek fejlődését a szülő nem követi, ha az iskolai teljesítmény-problémákra nem figyel, vagy épp ha a gyerek nem viselkedik a szülő elvárásának megfelelően, akkor az szeretetmegvonást alkalmaz, és érzelmileg nem elégíti ki a gyerek szükségleteit.

Bántalmazás az is, ha a gyereket mondjuk nem veri meg a felnőtt vagy épp a gyerektársa, de ő maga szemtanúja az erőszaknak.

A rendszerszintű bántalmazás zaklatás formáját is öltheti, ilyen abúzus tipikus esete, amikor az iskolában egymást bántják a gyerekek. Az iskolai bántalmazás mint olyan szintén brutális károkat tud okozni egy gyerekben és az egész közösségben. Ez lehet a testalkat miatti csúfolódás vagy az, amikor a pedagógus verbális megalázását az osztályközösség tovább viszi.

Bántalmazás az is, ha a gyerek sérelmére elkövetett fenti cselekmények bármelyikét nem akadályozzuk meg,

vagy nem szólunk róla a megfelelő személynek, pedig tudunk róla vagy látjuk azt, és megakadályozhattuk volna a saját épségünk megőrzése mellett.

Magyar közvélemény: a megszégyenítés vagy a pofon se bántalmazás?

Magyarországon az ENSZ Gyermekjogi egyezményének értelmében zéró tolerancia van érvényben a gyermekbántalmazással szemben (nem mellesleg a felnőtteket érő bántalmazási formák iránt is). Ezzel szemben a KSH összesítésében szereplő UNICEF felmérése arról tanúskodik, hogy

a megkérdezettek 16 illetve 9 %-a a fizikai bántalmazásnak minősülő pofont és a gyermek bezárását egyáltalán nem tartja bántalmazásnak.

Mint írják, a válaszadók 6 %-a szerint nem minősül lelki bántalmazásnak az a mondat, hogy „bárcsak meg se születtél volna.”

Te például nem éreznéd magad rosszul vagy bántva, ha ilyet mondanának a szeretteid vagy az, akire rá vagy utalva az életben?

Az, ha valaki ráüvölt a gyerekére, minden harmadik válaszadó szerint teljesen oké, és a nyilvános megszégyenítés sem éri el sokaknál az ingerküszöböt: minden nyolcadik válaszadó mondta azt, hogy ez nem bántalmazás.

A fegyelmezés vs bántalmazás - abúzus-e nemet mondani?

Nehéz meghúzni a határt főleg, hogy különböző érzékenységű emberek vagyunk, különböző gyerekkori háttérrel. Ezért is fontos iránytű a gyermekvédelmi szervezetek hivatalos álláspontja és ajánlása.

A kommentszekciókban ennél a pontnál - vagy már jóval korábban - szoktak megérkezni azok a vélemények, hogy „persze, majd akkor csak mosolygunk a gyerekre, bármit csinál.”

Természetesen ez is egy fatális tévedés, a gyerekeknek ugyanis még neves pszichológusok szerint is kellenek a keretek az életükbe, ezek mentén tanulnak meg egészségesen élni, ezek határozzák meg az öndefiníciójukat. A keret viszont soha nem egyenlő a korláttal.

Gyurkó Szilvia, a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány alapítója korábban azt nyilatkozta, hogy

a fegyelmezés és büntetés közt van különbség. A gyereknek nemet mondani, határokat húzni nem bántalmazó,

még ha a gyerek esetleg sír is akkor, ha nem kapja meg a négyezredik legóját.

„A gyereknek nem árt, sőt kell is, hogy tapasztalása legyen arról, hogy nem minden úgy alakul, ahogy ő szeretné, hogy időnként vannak nehéz helyzetek, amikkel neki is meg kell birkóznia, és hogy ez lehet frusztráló. Ilyenkor sírhat is, és lehet neki nehéz. De ettől még ez nem bántalmazás. Sőt. Ez a felelős felnőtt magatartás” - mondta el Gyurkó.

Hogyan viselkedjünk, ha bántalmazást tapasztalunk?

Ha gyermekbántalmazás lehetősége felmerül, akárha a szülő, egy pedagógus vagy egy másik gyerek vegzálja a bántalmazottat, a megfelelő hatóságnak jelezni kell azt mielőbb, tartja a Hintalovon Gyermekvédelmi Alapítvány.

A bejelentés sose azt tartalmazza, hogy mi mit feltételezünk az otthoni vagy iskolai körülményekről, hanem a tényeket: amit mi láttunk, amit a gyerek mesélt, a gyerek viselkedését, fizikai-lelki tüneteit.

Jelzést a gyermekjóléti szolgálatnál, gyermekjóléti központnál, az iskolai/ óvodai szociális segítőnél vagy gyámhivatalnál tehetünk az alapítványi tájékoztatás szerint, feljelentést pedig a rendőrségen lehet tenni szóban vagy írásban.

Jelezni akkor célszerű, amikor magunk sem tudjuk, vajon bántalmazás történt-e, vagy miről van szó. Ilyenkor a megfelelő hivatali személy megvizsgálja a helyzetet, és ha kell, megteszi a feljelentést is, legalábbis be tud avatkozni.

Ne hagyjuk magára a gyereket!

Ha nem jelzünk, és mégis bántalmazás áll fenn, akkor igazából nem történt más, minthogy cserben hagytunk egy elesettet. Sok esetben azért nem értesítik az emberek a megfelelő személyeket a bántalmazásról, mert félnek a következményektől, prekoncepciók alapján lemondanak a helyzetről mondván, úgysem történik majd változás, nem ér semmit a szavuk. A Hintalovon csapatánál tapasztalat, hogy elbizonytalanodnak az emberek, illetve kényelmesek is - minek bejelenteni bármit is, hiszen úgyse a mi gondunk.

„A gyerek biztonsága az első, de a jelzésnél természetesen gondolhat a felnőtt a saját biztonságára is.

Lehetőség van kérni a jelzésnél az adatok zártan kezelését, de előzetes esetkonzultációt is kérhet a gyermekjóléti szolgálattól az, aki bizonytalan abban, hogy hogyan tegye meg a jelzését. A jelzés a felnőttek felelősségvállalása abban, hogy ne az elkövetőkkel, bántalmazókkal legyenek cinkosok, hanem a gyereknek segítsenek” - tanácsolja az alapítvány.

Amit mindenképp taníts meg a gyereknek!

Nem megoldás, ha a gyerekeket burokban nevelve nem beszélünk a bántalmazások formáiról és azok helytelenségéről. Sajnos ez a dolog nem úgy működik, hogy ha nem hozzuk szóba, akkor majd nem történik meg, épp ellenkezőleg: a gyereknek így nem lesz eszközkészlete arra, mit kell tennie, ha őt vagy egyik pajtását, családtagját bántják.

„Egy bántalmazásos helyzetben az osztálytársak, szemtanúk közbeavatkozása vagy passzivitása meghatározza a bántalmazás kimenetelét.

Emiatt, ha egy gyerek azt látja, hogy bántják egy társát, akkor mindenképp tennie kellene valamit. Itt lehetőségéhez mérten a helyzettől függően akár be is avatkozhat, közvetlenül az áldozat mellé állhat, vagy szólhat egy felnőttnek, hogy segítséget kérjen. A felnőttek szerepe itt óriási, hiszen sokan reagálnak úgy erre a segítségkérésre, hogy „ne árulkodjon” a gyerek.

Ha hozzánk fordul egy gyerek, mindenképp hallgassuk meg, vegyük komolyan és köszönjük meg, értékeljük a bátorságot és a bizalmat, amivel hozzánk fordult”

- mondta el részletesen a cselekvési láncot Rosta Ágnes pszichológus iskolai bántalmazás eseteit illetően.

Vannak olyan körülmények, amikor a gyerek be nem avatkozása indokolt, például ha veszélyben érzi az életét, vagy fél, hogy ő is célponttá válik.

A felnőtteknek a társas készségeket, akár a matematikát, meg kell tanítania a gyerekeknek.

Tehát mikor érdemes beavatkozni, és hogy az is fontos, hogy ő maga biztonságban érezze magát. A gyerekek beavatkozási lehetőségei végesek a szakember szerint, de például kisebb kockázatú esetekben az is rengeteget segíthet, ha

az áldozatot négyszemközt biztosítja arról, hogy nincs egyedül, nem pletykál az esetről, nem nevet a rosszindulatú vicceken, és nem rekeszti ki az áldozatot. Ezeket mind a felnőtteknek kell megtanítani a gyerekeknek.

Fontos, hogy nyíltan beszéljünk a gyerekekkel a bántalmazásról, így tanulhatják meg például, hogy nem csak a verés az. A szülő megkérdezheti, hogy milyen lépéseket tart kockázatosnak a gyerek, és melyeket kevésbé.

„A bátorság és független gondolkodás, a tetteinkért való felelősség vállalása szintén fontos képességek. Ha a gyerekünk elegendő önbizalommal rendelkezik, akkor hisz abban, hogy ő is képes jól dönteni, bízik az ítélőképességében. Az önálló, elemző gondolkodással pedig tudja a helyzetet értékelni, kevésbé hat rá a kortársnyomás” - összegez a pszichológus.

Amit a tanár tehet

„A pedagógus rengeteget tud tenni azért, hogy megelőzze az iskolai bántalmazást, és itt sokszor nem kell nagy dolgokra gondolni. Például

ahelyett, hogy folyton versenyhelyzetbe hozza a gyerekeket, együttműködésre ösztönző feladatokat ad nekik. Példát mutat azzal, hogy ő maga sem bánt egy gyereket sem,

sőt kiáll amellett, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, és így kerek a világ. Az iskolai bántalmazás egyik forrása, ha a gyerekek azt látják a tanártól, hogy megengedhető az adott közösségben a megalázás, a gúnyolódás. Akár azért, mert a tanár maga is így beszél néhány gyerekkel, akár azért, mert nincsenek következményei annak, ha egy gyerek bánt egy másik gyereket.”

Amikor a pedagógus bántalmaz

Nagyanyáink korában a mogyoróvessző, mint fegyelmezési eszköz volt divat, ma már szerencsére azt sem tudják a gyerekek, mi az. Az iskolai bántalmazás viszont még mindig élő jelenség, a pedagógusok ma már főleg verbális bántalmazást alkalmaznak. Ami nem kevésbé rossz, mint a fizikai erőszak.

„Ha egy pedagógus bántalmaz egy diákot, az a gyerekek és az egész közösség, a többi pedagógus számára is nehezebben kezelhető. Amikor egy tanár a bántalmazó, mert gúnyol, megaláz, kirekeszt, vagy esetleg más határokat lép át egy gyerekkel szemben, akkor a gyerekek nagyon nehezen tudnak szólni és segítséget kérni egy másik felnőttől.”

A szülőnek iskolai abúzus esetében megfelelő sorrendben kell végig járnia a lehetőségeit. Először intézményen belül kell eljárni, vonja be eseti kezelésbe az iskolai szociális segítőt, keresse fel az intézmény vezetőjét. Ha ez nem vezet eredményre, a tankerülethez lehet fordulni Rosta Ágnes szerint.

„Nagyon fontos szempont, hogy soha ne a gyerekünk feje fölött kezdjünk el intézkedni.

Neki tudnia kell arról, hogy az iskolában fogjuk jelezni a problémát. Kérjünk fogadóórát, készüljünk fel a beszélgetésre” - emeli ki.

Elmondja azt is, hogy a gyereket kivenni az iskolából a végső döntés kell legyen, sem a bántalmazó, sem a bántalmazott kiemelése nem minden esetben megoldás.

„Ilyenkor a közösség újra kitermelheti magából az áldozat és a bántalmazó szerepeket, hiszen nem kezelték azt az okot, amiért kialakult a bántalmazás. Így ez csak egy látszatmegoldás.

Sokszor a mediáció, az átlátható eljárásrend a hasonló helyzetek kezelésére megelőzhetné azt a végső lépést, amikor iskolát kell váltani. Amennyiben az iskola nem működik együtt, és nem teszik meg a szükség lépéseket, nem veszik komolyan a helyzetet többszöri beszélgetés, felszólalás és jelzés után sem, az jelezheti azt, hogy egy másik iskolában biztonságosabb lenne a közösség.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
9 dolog, amit az apa nélkül felnőtt csajok tesznek, anélkül, hogy felfognák: ártanak maguknak
Az apa hiányából fakadó lelki sebek mély és tartós hatást gyakorolhatnak a lányokra, még akkor is, ha úgy érzik, minden rendben van velük.

Megosztom
Link másolása

Az apahiány vagy az apa következetlen jelenléte (akár fizikailag lép ki a családból, akár „csak” érzelmileg) súlyos érzelmi és pszichológiai hatást gyakorol a lányokra, amely szerencsétlen esetben felnőttkorukban is meghatározhatja kapcsolataikat és az önértékelésüket.

Az alábbiakban kilenc olyan viselkedési és érzelmi mintát mutatunk, amelyek gyakran megjelennek és rombolnak az apahiányos nők életében:

1. Megfelelési kényszer

Az apahiányos lányok gyakran próbálnak mások kedvében járni, hogy elkerüljék az elutasítást. Ez a gyerekkorban kialakult reflex felnőttkorban is megmarad, és azt eredményezheti, hogy

az érintett nők elnyomják a saját szükségleteiket, csak hogy boldoggá tegyenek másokat a környezetükben, hogy elérjék, hogy mások szeressék őket és velük maradjanak.

Patricia Bonnard életvezetési tanácsadó szerint ez alááshatja a kapcsolatokat, mert a megfelelési kényszerrel élők nem mindig tudnak jól kapcsolódni a partnerükhöz.

2. Kötődési nehézségek

A gyerekkori elhagyatás fájdalma miatt sok nő érzelmi falakat épít maga köré, ami megnehezíti az egészséges kötődést. Félnek megnyílni más előtt, hiszen úgy gondolják, újra el fogják hagyni őket. Ezek a falak gyakran elriasztják a potenciális partnereket, és megakadályozzák az érintetteket abban, hogy valódi intimitást éljenek meg.

3. Függőség a kapcsolatokban

A kapcsolati függőség, például az állandó megerősítés és figyelem igénye, gyakran az apahiányos gyerekkor következménye. A nők olyan viselkedési mintákat alakítanak ki, amelyek célja az érzelmi biztonság elérése, de ezek gyakran megterhelik a kapcsolatot, és végül annak felbomlásához vezethetnek.

4. Depresszió és szorongás

Az apahiány traumája gyakran depresszióhoz és szorongáshoz vezet. A depresszió a veszteség fájdalmából ered, míg a szorongás a jövő bizonytalanságából fakad – abból a félelemből, hogy a történtek megismétlődhetnek. Ezek az érzelmi állapotok hosszú távon akadályozhatják az érintettek boldogulását.

5. Alacsony önértékelés

Az apahiányos nők gyakran úgy érzik, hogy nem elég jók, és ez mélyen gyökerező önértékelési problémákhoz vezethet.

Úgy gondolják, hogy ha rendben lennének, nem hagyták volna el őket,

ami hosszú távon megakadályozza őket abban, hogy egészséges kapcsolatokat alakítsanak ki. Gyakran belemennek olyan kapcsolatokba, melyek mélyen s saját szükségleteik alatt vannak, mert azt gondolják, úgysem érdemelnek jobbat.

6. Intimitás zavarai

Sokan úgy próbálnak intimitást elérni, hogy rövid időn belül fizikailag is közel kerülnek a másikhoz, abban a hitben, hogy a korai szex erősebb érzelmi kötődést eredményez. Ez a módszer azonban gyakran nem hoz tartós kapcsolatot, és újabb csalódásokhoz vezet.

7. Bizalmi problémák

A bizalom elvesztése egy másik gyakori következmény.

Ha az apa, aki a gyerekkori biztonság alapja, kilép a családból, akár fizikailag, akár csak lelkileg, a lányok később nehezen bíznak meg bárkiben,

különösen a romantikus kapcsolatokban. Ez az állandó bizalmatlanság megakadályozza, hogy egészséges, stabil kapcsolatokat alakítsanak ki.

8. Hűtlenség

Néhányan az apahiányos nők közül úgy gondolják, hogy ha előbb hagyják el a partnerüket, mint ahogy az elhagyná őket, akkor kevésbé fognak sérülni a kapcsolatban. Ezért néha hajlamosak a hűtlenségre, hogy érzelmileg idő előtt elhatárolódjanak a párjuktól, ami végül még nagyobb fájdalmat okoz mind a két félnek.

9. Érzelmi instabilitás

Az érzelmi szabályozás nehézségekbe ütközhet, például intenzív hangulatingadozások, impulzivitás vagy kontrollálási kényszer alakulhat ki.

Az érzelmileg vagy fizikailag elérhetetlen apa traumája az agyi folyamatokat is befolyásolja,

ami megnehezíti az érzelmek kezelését.

Megoldási lehetőségek

Bár ezek a minták mély gyökerekkel rendelkeznek, kezelhetők. A terápia, a gyógyszeres kezelés és az önismeret fejlesztése segíthet az érintetteknek a gyógyulásban.

Az apahiányos nők számára fontos felismerni, hogy a múlt fájdalma nem határozhatja meg a jövőjüket,

és léteznek eszközök a kapcsolatok javítására és az érzelmi stabilitás elérésére.

A gyógyulás folyamata hosszú lehet, de az érintettek képesek egészséges, boldog életet élni, ha időben segítséget kérnek.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
Kembe Sorel: Hogyan nevelj önző, nárcisztikus, gyereket? Kényeztesd el, és teljesítsd minden kívánságát!
Tanulságos videóban magyarázta el a műsorvezető, miért nem jó, ha egy gyerek úgy érezheti, ő a világ közepe.

Megosztom
Link másolása

Ismét tanulságos videót osztott meg TikTokon Kembe Sorel.

A műsorvezető arról beszélt, hogyan lehet elbaltázni egy gyerek nevelését azzal, ha a környezete elkényezteti.

"Ha egy gyerek kicsi korában megkap mindent, amit csak akar, az több szempontból is negatívan befolyásolhatja a személyiségfejlődését"

- kezdte a mondanivalóját.

"Ha minden kívánságát azonnal teljesítik, nem tanulja meg az értékteremtés fogalmát, és azt, hogy az erőfeszítés és a türelem szükséges a célok eléréséhez"

- folytatta.

"Az azonnali jutalmazás hatására kialakulhat majd az érzelmi éretlenség: a gyerek nehezen viseli a várakozást, a frusztrációt vagy azt, hogy valaki nemet mond neki. Az a gyerek, aki állandóan a figyelem középpontjában van, megkap mindent csak akar, azt érezteti vele, hogy ő különb másoknál, és ez a nárcisztikus hajlamok alapja lehet"

- magyarázta Kembe Sorel.

"Ha egy gyerek mindig csak azt tapasztalja, hogy az ő igényei állnak a középpontban, nem alakul ki benne az empátia mások érzései vagy szükségletei iránt. Emiatt nekhezen tud együttműködni másokkal, előfordulhat, hogy lenézi a társait, és úgy érzi, hogy különleges bánásmódot érdemel" - mondta.

Arról is beszélt Kembe Sorel, hogy az ilyen gyermek nem tudja majd kezelni a későbbiekben a kudarcot.

A teljes videót itt láthatod, várd meg, amíg betölt:

@iamkembesorel A mindent megkapó gyermek esete a személyiségtorzulással‼️IG: iamkembesorel #fyp #kembesorel #gyerek #ajándék #szülők ♬ Babel Sound - edivieira

Te erről mit gondolsz?


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„Repüljön újra a kis mackóm a világban” - üzent a német karácsonyi vásári merénylet 9 éves áldozatának anyukája
A német karácsonyi vásár legfiatalabb áldozatáról posztolt az édesanyja, először azóta, hogy életét vesztette a merényletben.

Megosztom
Link másolása

A kilenc éves André Gleißner először látható fotón a közösségi médiában azóta, hogy a négy nő életét is kioltó, további 205 sérültet hátrahagyó magdeburgi karácsonyi támadás megtörtént, írja a The Sun.

Egy 50 éves szaúdi orvost, akit a helyi média Taleb al-Abdulmohsenként azonosított, még a piacon letartóztattak, miután behajtott furgonjával a tömegbe.

A gyanúsítottat szombaton bíróság elé állították, öt ember megölésével vádolják. Köztük van a kiskorú André Gleißner, akinek összetört szívű édesanyja, Désirée a piaci támadás óta először posztolt a közösségi médiában egy érzelmes üzenetet fiának.

"Repüljön újra a kis mackóm a világban... André nem ártott senkinek semmit. Csak 9 évig volt velünk a Földön. Miért te... miért? Nem értem... Most a mennyországban vagy a nagymamával és a nagypapával. Nagyon hiányoztál nekik, amennyire most hiányzol nekünk itt. Mindig a szívünkben fogsz élni, ezt ígérem."

Többezer like érkezett már a posztra, és több mint 190 000 ember osztotta meg.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Jó szülő vagy? Kérdezd meg ezt az egy dolgot a gyerekeidtől, és megtudod
Sőt, magadnak is felteheted ezt a kérdést a szüleiddel kapcsolatban.

Megosztom
Link másolása

Alain De Botton, az The Architecture of Happiness (azaz a Boldogság építészete) című könyv szerzője elárulta, hogy egyetlen kérdéssel megtudhatjuk, jó szülők vagyunk-e.

A Harry Stebbings által vezetett 20VC podcast egyik epizódjában a filozófus arról beszélt,

hogyan deríthetjük ki, hogy magabiztos gyermeket neveltünk-e fel. A kulcskérdés pedig: szeretnének-e híresek lenni?

A válaszból kiderül, hogy jó szülő vagy-e:

„A jó szülőség egyik jele, ha a gyermekednek nincs vágya arra, hogy híres legyen”

– vallotta be De Botton Stebbingsnek.

A szakértő kifejtette, hogy azok a gyerekek, akik nem áhítoznak a hírnév után, elegendő belső megerősítést kapnak, így nincs szükségük külső elismerésre.

„Nem vágynak arra, hogy idegenek ismerjék őket” – tette hozzá. „Elégedettek azzal, ha egy kis, valóban közel álló emberekből álló körben ismerik és értékelik őket.”

Azok a gyerekek, akik nyilvános elismerésre vágynak, inkább egyirányú közvetítési rendszert keresnek, mintsem valódi, kétirányú kapcsolatot.

De Botton szerint a hírnévre vágyók azt remélik, hogy népszerűségük révén tiszteletet és szeretetet kapnak.

Azonban a híres emberek gyakran éppen az ellenkező érzésekkel találkoznak: irigységgel, bizonytalansággal és negatív visszajelzésekkel.

Sokan hasznosnak találták De Botton nézőpontját saját viselkedésük megértéséhez, míg néhányan bevallották, hogy a felismerés túlságosan is közelről érintette őket.

„Ez sok mindent megmagyaráz” – vallotta be egy hozzászóló. „Most már minden világos.”

„Tesó, most leleplezted anyámat” – döbbent meg valaki.

„A fenébe, most mindannyiunkat lebuktattál” – írta egy másik.

„Ó, ne. Mindig sztár akartam lenni. Ez mindent megmagyaráz” – osztotta meg egy néző.

Mások viszont teljesen egyetértettek azzal, hogy nincs szükségük a hírnévvel járó külső elismerésre.

„Egész életemben kritizáltak, nem szeretném, ha ezt az egész világ is megtenné” – írta egy néző.

„Én csak gazdag és ismeretlen akarok lenni” – tette hozzá egy másik.

„A belső megerősítés felbecsülhetetlen érték” – jelentette ki egy TikTok-felhasználó.


Megosztom
Link másolása