GYEREK
A Rovatból

„A gyereknek nem hallgass a neve, az asszony nem verve jó” - sokan magukra ismerhetnek az év legfontosabb előadásában

Az idei évad legfontosabb előadása hamarosan színpadra kerül. Különlegessége, hogy ezennel civil emberek történeteit hallhatja a közönség. Gyerekkori bántalmazásról, abúzusról, szexuális visszaélésről. A szívszorító történetekről Szalai Kriszta rendező mesélt nekünk.

Megosztom
Link másolása

Szalai Kriszta kiemelkedő érzékkel és szenvedéllyel választja meg történeteit és karaktereit. Stílusa egyedülálló, emberi nyitottsága irigylésre méltó. Alkotásai maradandó nyomot hagynak a nézőkben, nincs ez másképp új projektjével sem. Április 21.-én Kiabálj címmel a Marczibányi téren egy színházi este keretében  14 ember meséli el traumatizált gyermekkorát és a legfontosabbat, hogyan tudott abból talpra állni.

- Az előadás teljesen független a magyar közélet eseményeitől. Egy éve kezdtem foglalkozni ezzel a projekttel, lehidaltam, amikor kiderült, hogy gyerekbántalmazás ügyben kegyelemet adtak egy bűnrészesnek. Ahogy egyre hangosabb lett a közvélemény, úgy egyre jobban féltem, hogy mi lesz, ha ez az ügy megzavarja a projektemet, ugyanis az április 21-i előadás célja, hogy az emberek merjenek beszélni arról, ami történt velük, és a személyes történeteiken keresztül gyógyítsanak másokat. Végül a közéleti események nem befolyásolták az ötletemet, sőt az emberek elkezdtek figyelni a gyerekbántalmazás témájára, aminek régóta itt volt az ideje.

Érdekes, hogy éppen egy kegyelmi ügy kellett ahhoz, hogy végre nyilvánosságra kerüljenek az elhallgatott esetek.

Tehát ezt a programot nem a politikai botrány inspirálta, hanem valójában egy film, a Három óriásplakát Ebbing határában. Ez a film egy nőről szól, akinek megerőszakolták és megölték a lányát, az édesanya pedig küzd az igazáért, de a küzdelme idegesítővé válik a társadalom számára – érdemes megnézni a filmet. Ugyanis ez történik hazánkban is, aki előáll a történetével, újra bántalmazottá válik. Amikor napvilágra kerül egy gyerekbántalmazási ügy, akkor hirtelen mindenki felháborodik, de végül semmi sem történik. Ezért feladatunk, hogy megtanítsuk a gyerekeket arra, hogyan tudnak beszélni arról, ha bántalmazás áldozatai lettek. Vagyis nem csupán egy színházi előadásról van szó, hanem egy három részből álló programról. Elsősorban a zaklatás, abúzus és szexuális visszaélések témájában indítottunk el tanórai foglalkozásokat, amelyet április első hetében vittünk el az első iskolába, és terveim szerint folyamatosan fogjuk vinni újabb oktatási intézményékbe.

- Hogyan lehet megtanítani a gyerekeket arra, hogy bátran és nyíltan beszéljenek arról, amiről sokszor még a felnőttek sem tudnak?

- Az iskolai foglalkozások során tiszteletben tartjuk a gyerekek intim terét, nem teszünk fel nekik egyértelmű kérdéseket, helyette azt kérdezzük, tőlük: mit csinálnál, ha egy társadat bántalmaznák? Ezáltal

ráismerhetnek a saját esetükre, amennyiben áldozattá váltak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal több az érintett, mint gondoltuk.

Volt iskola, ahol előzetesen kérték, hogy ne beszéljünk kifejezetten a szexuális bántalmazásról, mert az osztályban több áldozat is van. Az tanórai foglalkozások célja, hogy a gyerekek felismerjék, hogyan és kinek mondhatják el, ha bántalmazzák őket. Ezen kívül most a közelgő színházi előadásra koncentrálok, amelynek célja a bántalmazott felnőttek gyógyítása.

Szalai Kriszta estje megtörtént eseteket tár fel

- Civil emberek a színpadon, a téma: gyerekbántalmazás. Hogyan vetted rá az érintetteket, hogy újra feltépjék a régi sebeket?

- Nem kellett rávenni senkit, egyszerűen kiírtam Facebook-on, hogy érintett személyeket keresek, az emberek pedig önként vállalták, hogy megosztják velem a történeteiket. Végül olyan sokan jelentkeztek, hogy másfél órán belül összegyűlt egy estére való történet. Az előadásban tizennégy felnőtt történetét hallhatjuk, ők főleg civilek, de van köztük egy színésznő és két terapeuta is. A többségüket nem ismertem korábban, az említett színésznő viszont régi ismerősöm, megdöbbentő a története.

A résztvevők között van két személy, akik nem tudják vállalni, hogy színpadra állnak, ugyanis túl szörnyű dolgokat műveltek velük ahhoz, hogy ezt nyilvánosan megosszák, ezért az ő történeteiket felolvassuk.

Illetve van, akinek alkoholisták voltak a szülei, így vált áldozattá. Nagyon érdekes volt, amikor ez a férfi elmesélte nekem, hogy ittak a szülei, majd hozzátette, hogy ez teljesen átlagos, mondván a legtöbb kisfiúval pontosan ugyanez történt gyerekkorában: az apja elvitte őt a kocsmába, ahol jól lerészegedett.

- Mi a helyzet a projekt harmadik részével?

- Mondatokat gyűjtök a gyerekektől arról, hogy mit üzennek a felnőtteknek, a fő kérdés, hogy mitől lehet biztonságos egy gyerek élete. Az üzeneteket gyereknap környékén szeretném kiplakátolni.

- A bántalmazásnak számos arca van. Egy előadás nem fog áttörő változást hozni, de sokat segíthet. Mit remélsz ettől a projekttől?

- Szeretnék elindítani egy változást, hogy a gyereknek nem hallgass a neve, a gyerek nem verve jó, az asszony nem verve jó. A gyereknek is van szava, az asszonynak is van szava. Végső soron pedig merjük kimondani, mi történt velünk, és ezzel másokat is bátorítsunk a megosztásra, a cselekvésre, a segítségkérésre.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása

GYEREK
6 árulkodó jel, ami a gyerek autizmusára utalhat
Sok gyereknél már csecsemőkorban észlelhetőek bizonyos eltérések, mások viszont csak pár év elteltével mutatnak tüneteket. Mutatjuk, mire érdemes figyelni!

Megosztom
Link másolása

Az autizmus egy nagyon speciális feljődési zavar, ami a szociális, kommunikációs kognitív készségekben jelentkezhet. A betegség egy egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet, ami lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot.

Mint kiderült, manapság sokszor csak négy éves kor után jutnak el oda a szülők, hogy szakemberhez vigyék a gyermekeiket. Emiatt csak jóval később sikerül diagnosztizálni őket, ami miatt csak később kapják meg a szükséges segítséget.

Éppen ezért összeszedtük a hat legtipikusabb tünetet, amik jelezhetik, hogy autizmus gyanúja áll fönt.

1. A szemkontaktus kerülése

A szemkontaktus elmaradása egy nagyon árulkodó jel. Sok autista gyermeknél a szemkontaktus kerülése csökkenteni a szorongást - magyarázza Dr. Shah, aki Inside Our Autistic Minds című, 2023-as BBC-dokumentumsorozat első epizódjában szerepelt.

2. Érzékszervi érzékenység

Zavarják a hangok? Nem bírja a hangos vagy a túl színes dolgokat? Ezek mind-mind árulkodó jelek lehetnek. Az érzékszervi érzékenység ugyanis megnehezíti számukra az irreleváns zajok kiszűrését, ami kényelmetlen és nyomasztó érzéshez vezet.

„Általánosságban elmondható, hogy az autista gyermekek különböző dolgokra érzékenyek” - mondta Dr. Shah.

„Ez gyakran kiszámítható dolgokra, például az erős fényekre és a hangos hangokra, de szokatlan színek és minták esetében is megnyilvánulhat. Ez tényleg az adott személytől függ.”

3. Beszédzavar

A szavak és mondatok ismétlése vagy az, hogy nem beszélnek annyit, mint más gyerekek, szintén mutathatják az autizmus jeleit.

Dr. Shah elmondta: „A beszéd általában egy kicsit késik az autista gyermekeknél, de nem mindig. Egy másik jel lehet az ismétlődő hangok vagy beszéd - néha echolália néven ismert -, ami az szintén az autizmus egyik jellemzője.”

A nyelv nagyon szó szerint való átvétele szintén olyan kommunikációs nehézség, amellyel az autista gyerekek gyakran küzdenek. Előfordulhat például, hogy nem értik meg az olyan kifejezéseket, mint például a "lábtörés", és túlságosan szó szerint veszik.

4. Ismétlődő viselkedés

A nagyon szigorú napi rutin betartása, valamint az, ha egy kis változásra is érzékenyen reagálnak, szintén az autizmus egyik jele.

„Jellemzően ez abban nyilvánulhat meg, hogy a napi rutinnak kiszámíthatónak kell lennie és a napi tevékenységeknek szigorúan kell követniük egymást” - mondta a szakértő.

A Child Autism UK szerint azok az autista gyerekek, akik szeretik a rutint és az ismétlődő viselkedés jeleit mutatják, minden alkalommal ugyanúgy játszanak egy játékkal, vagy sorba rakják a tárgyakat.

A jótékonysági szervezet kiemeli, hogy az is jelnek vehető ha csak egy bizonyos tevékenységet csinálnak, például csak sárga ételeket eszik meg, ugyanazt a műsort nézik újra és újra, vagy csak a kedvenc pulóverüket hajlandóak felvenni.

5. Ismétlődő mozgások

Nem csak az ismétlődő rutin lehet azonban gyanús, az autista gyerekek ugyanis hajlamosak bizonyos mozdulatok ismételgetésére is.

Kisgyermekeknél ez úgy jelentkezhet, hogy csapkodnak a kezükkel, csettintgetnek az ujjaikkal vagy ringatják magukat.

6. Az érzelmek félreértése

A Child Autism UK szerint az autista gyermekek számára nehezebb lehet barátokat szerezni, és gyakran inkább egyedül játszanak.

Néhány gyermeknek az is nehezére eshet, hogy kimondja, mit érez, és néha nem érti, mit éreznek mások.

Az érzelmek félreértelmezés és az, hogy látszólag nem értik, mit gondolnak vagy éreznek mások, azonban több állapot jele is lehet.

Dr. Shah elmondta: „Ez valóban személyfüggő, és gyakran inkább az autizmussal átfedő állapotokhoz, például az alexitímiához (vagy érzelmi vaksághoz), mint magához az autizmushoz köthető.”

Forrás: Daily Mail


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Könyörtelen anya: kirakta a házból terhes tinédzser lányát, amikor kiderült, hogy a baba miatt otthagyta az egyetemet
Elég extrém húzás, na de meg fogja-e bánni? Valószínűleg.

Megosztom
Link másolása

Amikor egy tinédzser terhes lesz, az anyák számára hatalmas kihívást jelent, hogy megállapítsák, hogyan segítsenek a gyermeküknek a nehéz időszakban. Egy anyuka most azon tanakodik, hogy helyesen cselekedett-e, amikor

a lányának azt mondta, hogy költözzön ki a házból, miután kiderült, hogy otthagyta a főiskolát, hogy felnevelje a babáját.

Az anya a Reddithez fordult segítségért. Azt mondta, hogy a "kemény szeretet" útját választotta, miután megtudta, hogy hamarosan nagymama lesz. Az anya leírta, hogy lánya mindig kiváló tanuló volt, és ösztöndíjat kapott egy fantasztikus főiskolára.

Néhány hónappal ezelőtt azonban egy olyan fiúval kezdett randizni, akiről az anya úgy gondolta, nem megfelelő a lányának. Annak ellenére, hogy figyelmeztették, a lány továbbra is vele maradt, és végül terhes lett.

Az anya felajánlotta az abortusz lehetőségét és segített volna a lányának az eljárásban és a felépülésben. De a lány nemet mondott és a barátjával maradt.

Az anya ellenezte azt az ötletet, hogy a fiú beköltözzön, és azt tanácsolta lányának, hogy költözzön ki, mivel már elég idős ahhoz, hogy saját magát és a babát eltartsa.

Az anya úgy véli, hogy a lánya döntéseinek következményei már nem az ő vállát terhelik. A nő a saját tapasztalataira hivatkozva mondja, hogy a lánya a múltban is elutasította a segítségét, és most sem hajlandó beszélni vele. Bár nehéz döntést hozott, úgy érzi, hogy a kemény hozzáállás szükséges volt.

Ez egy minden szempontból szörnyű helyzet, de ennek az anyának rá kell jönnie, hogy az együttérzés és a támogatás nagyban hozzájárulhatna ahhoz a kapcsolathoz, amelyet a jövőben nemcsak a lányával, hanem az unokájával is kialakíthat.

Forrás: Your Tango


Megosztom
Link másolása


GYEREK
7+1 módszer, amivel a legfinnyásabb gyereket is ráveheted, hogy mindent megegyen
A dietetikus nem ígér csodát, de ezekkel a lépésekkel a te gyereked is egészséges viszonyt tud majd kialakítani az ételekkel.

Megosztom
Link másolása

Tízből hat szülő személyre szabja a családi ételeket a finnyás gyerekek miatt - derült ki egy új kutatásból. Ez azonban rengeteg energiát igényel, ami kisgyermekes szülőknél amúgy is ritkaság.

Lucy Upton gyermekdietetikus és táplálkozási szakértő most a The Sun-nak mondta el tanácsait, amit minden finnyásgyereket-nevelő szülőnek ajánl.

„Tévhit, hogy a gyerekek életük első évében mindent megtanulnak az ételekről, amit meg kell tanulniuk. Ez nem igaz. Ez egy hosszabb folyamat, úgyhogy ne érezzük magunkat rosszul, ha időbe telik.”

- mondta Upton, aki hasznos tanácsokkal is ellátta a szülőket, hogy a hozzászokás folyamata minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen.

1. Vacsora reggelire:

A társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy reggel reggelizzünk és este vacsorázzunk, de Lucy szerint nem számít, hogy mikor fogyasztjuk el az ételt.

„Beleragadunk ebbe a társadalmi narratívába. De valójában, ha a gyereked csirkét szeretne reggelire, ne mondj neki nemet - hagyd, hogy megegye! Ha zabpelyhet akar vacsorára, az is rendben van! A tápérték vagy az íz nem változik.”

- mondta a dietetikus.

2. Édeset a sóssal:

Míg az érettebb ízlelőbimbók talán megütköznek a gondolattól, Lucy szerint a desszert főfogással való tálalása remek módja annak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy minden étel egyenrangú.

„A kekszek bolognaiba mártogatása számunkra bizarrnak tűnik, de a gyerekeket nem fogja érdekelni, hiszen kísérleteznek, és ez a kulcsa az ételekkel való jövőbeli egészséges kapcsolatuknak.”

Hagyjuk, hadd fedezzék fel, hogy mit mivel szeretnek párosítani.

3. Felejtsd el a jutalmazást:

Lucy szerint, ha jutalmazással tanítod a gyereket arra, hogy egyen, és ne pedig a saját élvezetéért tegye, azzal neki és magadnak is több kárt okozol, mint hasznot.

A szakértő szerint két hét után a gyerekek ráunnak a jutalmazós taktikára és akkor foghatod a fejedet.

4. Biztonságos ételek:

A válogatós gyerekeknél gondoskodni kell arról, hogy egy „biztonságos” étel is kerüljön az asztalra, olyasmi, amit szeretnek és ismernek, amikor egy új ételt tálalunk.

„Ha a gyerek az asztalhoz lép, és nem lát semmilyen számára ismerős ételt, az szorongást okozhat. De ha van ott valami, amit ismer, az arra ösztönzi, hogy bekapcsolódjon és új dolgokat is kipróbáljon.”

- magyarázza Lucy.

5. Gyorskaja:

Ha megtagadunk a gyerekektől egy adott ételt, csak még jobban kívánják azt. Lucy szerint érdemes lazán kezelni a dolgot:

„A valóság az, hogy a gyerekek néha megesznek egy McDonald's szendvcset és ez rendben is van, amíg mindent megteszünk azért, hogy a kiegyensúlyozott étrend részeként szerepeljen”

A dietetikus szerint, ha odafigyelünk, hogy a gyorskaják mellé friss zöldséget is tálaljunk, akkor nem kell bűntudatot éreznünk.

6. Svédasztalos vacsora:

A szakértő úgy véli, hogy sok szülő túlbecsüli, hogy a gyereknek mennyit kell ennie. Ennek eredményeképpen anyu és apu túl sokat ad a kis drágának, ami viszont elriasztja a gyereket az étkezéstől.

„Javaslom, hogy a vacsorát svédasztalos formában tálaljuk. Tegyük az asztalra a különböző elemeket különböző tálakba, és hagyjuk, hogy a gyerek maga döntsön, hogy miből mennyit eszik.”

A gyerekek szeretik ezt a függetlenséget.

7. Ne mondd, hogy finom:

Ha van valami, amit szakértőnk nem kedvel, akkor az, amikor a gyerekeknek azt mondogatjuk, hogy minden finom, hogy rávegyük őket az evésre.

„Ezek a szavak nem tények, hanem vélemények. És a vélemények a gyerekek számára nyomást gyakorolhatnak.”

Szerinte sokkal nagyobb sikert érhetünk el, ha az ételeket vicces, kedves dolgokhoz hasonlítjuk vagy becézve nevezzük őket.

+1. Ne használjunk etetőszéket:

A szakértő szerint nagyjából egy éves koruk után már ne ültessük a gyerekeket etetőszékbe. Ha stabilan tudnak ülni, nekik is jobb élmény lesz egy méretüknek megfelelő kisszéken ülni, ahol leér a lábuk a földre.

Ez stabilitást és szabadságot adhat nekik.


Megosztom
Link másolása