GYEREK

Tintanyúl, Alma és Pitypang - meglepően sok kihívással néznek szembe a gyerekzenekarok

Alma Együttes, Farkasházi Réka és a Tintanyúl, Pitypang Zenekar. Gyerekzenekarok, amelyeknek a slágereit fejből fújják a kicsik. De vajon hogyan készítik ezeket a slágereket? Milyenek a mindennapjaik, és hogyan készülnek a gyerekkor felejthetetlen dalai?

Megosztom
Link másolása

Meglepően sok kihívással néznek szembe a gyerekzenekarok, kezdve a végeláthatatlan munkától az anyagi megbecsülésig. Három frontembert kérdeztünk arról, milyen valójában egy gyerekzenekar élén dolgozni. Buda Gábor, az Alma együttes frontembere, Farkasházi Réka, a Tintanyúl együttes frontembere és Matkó Zsuzsanna, a Pitypang Zenekar frontembere mesél.

Ez nagy felelősséggel járó feladat

A gyerekprodukciók helyzete gyakran nehéz, még akkor is, ha szinte minden napra jut egy koncert. „Egész évben vannak koncertjeink, gyakran több koncertünk van egy évben, mint ahány napból áll egy év” – kezdi a beszélgetést Buda Gábor, az Alma együttes frontembere, majd a gyerekprodukciók fontosságát hangsúlyozza. Mint mondja, valójában sokkal nagyobb felelősség van rajtuk, mint például a felnőtteket célzó együtteseken, hiszen ők a gyerekekhez szólnak, és ezzel formálják a kicsiket. „Önmagában érték, hogy felhőtlen szórakoztatást nyújtunk, de ezt illik minőségbe csomagolni. Mi, akik gyerekprodukciókat készítünk, nagy felelősséggel tartozunk a hallgatóságnak. Éppen ezért írtunk már dalt Down-szindrómás gyerekekről, vízvédelemről vagy éppen az állatok szeretetéről, hogy ezzel is tanítsuk a legfiatalabb közönséget, és ezzel egy kicsit szebbé tegyük a világot” – mondja Gábor.

Az Alma együttes tagjai balról: Mits Marci, Buda Gábor, Berkesi Alex (Fotó: Alma együttes)

Honnan tudjuk, mi a jó?

Mind tudjuk, hogy a népszerűség és a minőség nem mindig járnak kéz a kézben.

„A népszerűség önmagában nem egyenlő a minőséggel. Hiába kap valaki tízmillió lájkot, míg más csak háromezeret, nem biztos, hogy az lesz a rosszabb, akit kevesebben kedvelnek a közösségi médiában”

– mondja Buda Gábor. Hangsúlyozza, hogy a közönség hajlamos a közösségi média alapján megítélni a zenekarokat, mondván, kinek van több követője, de ez nem tükrözi a valós tudást. Onnan tudjuk, hogy a gyerekünk számára valóban értékes zenét találunk, ha látszik a kicsin, hogy élvezi, és aktívabb lesz a zene hallatán. A tömeggyártásban készülő gyerekzenéket is élvezhetik a kicsik, de hamar megunják, míg a gyerekzenekarok egyfajta közösséget biztosítanak számukra. Az Alma együttes számára fontos, hogy ne csak a gyerekeknek, hanem a családoknak, a szülőknek is adjanak valamit, amit a szívükbe zárhatnak. Ezt a célt szolgálja közelgő táboruk is.

„Lesz egy háromnapos táborunk, ahol a családok velünk együtt pihenhetnek, este pedig együtt ülünk a tábortűz köré, hogy zenéljünk. Ezen kívül egy jelentős megújulással készülünk a közönség számára, hiszen tudjuk, fontos, hogy időről időre felfrissítsük a produkciókat” – magyarázza Gábor, majd a Tintanyúl együttessel készülő projektről mesél nekünk.

„Farkasházi Rékával és zenekarával készítettünk egy közös dalt, hogy ezzel is bebizonyítsuk, szükség van a gyerekzenekarok közötti együttműködésre”

– zárja a beszélgetést a frontember. A gyerekzenekarok jelentősége tehát nemcsak a szórakoztatásban rejlik, hanem abban is, hogy értéket közvetítenek, és fontos üzeneteket adnak a gyerekeknek.

A Farkasházi Réka és a Tintanyúl zenekar tagjai balról: Kálmán Tamás, Jávor Delov, Farkasházi Réka, Studniczky László, Csiszár Ferenc (Fotó: Farkasházi Réka és a Tintanyúl)

Elsődleges cél: tanítsuk a gyerekeket!

Farkasházi Réka, a Tintanyúl együttes frontembere is megosztott néhány részletet az új dalról. „Az együttműködés ténye önmagában különleges, mert gyerekzenekarokra nem jellemző az ilyen közös munka. A közös dal sok új ötletet hozott, és a közös munka során olyan zenei és vizuális elemeket is beépítettünk, amelyeket korábban sosem. A célunk az volt, hogy a közönség minden tagja, kicsik és nagyok egyaránt, élvezzék a produkciót” – mondja Réka, majd rögtön megjegyzi, hogy az ilyen együttműködések segítenek megmutatni a közönségnek és a szakmának, hogy a gyerekzenekarok munkája sem különbözik attól, amit a popelőadók csinálnak, sőt, olykor még nehezebb is. A gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló dalok megírása kihívás, de Réka szerint ez fontos része a munkájuknak. „Azt szeretnénk, hogy a családok együtt szórakozzanak és táncoljanak. Az üzenetünk egyszerű: a zene mindenkié, és minden korosztály számára lehet örömforrás. Szeretnénk, ha a közönségünk élvezné a zenét, szórakozna, és közben talán tanulna is valamit. A zene egyesít, összekapcsol minket, és ezt az érzést szeretnénk továbbadni minden fellépésünkkel” – mondja az idén 18 éves zenekar frontembere.

A gyerekzenekaroknak nagyon fontos szerepük van a gyerekek fejlődésében és nevelésében. A zene fejleszti a kreativitást, az érzelmi intelligenciát és a szociális készségeket,

emellett a gyerekeknek minőségi szórakozást nyújt, szemben a silány minőségű gyerekprodukciókkal, amelyekből sajnos manapság egyre több van. „Igyekszünk olyan zenét készíteni, ami nemcsak szórakoztat, hanem tanít is, és pozitív üzeneteket közvetít. Ez egy gyerekzenekar legfőbb feladata, ahol nem ez az első, azt talán nem érdemes meghallgatni.”

A Pitypang zenekar tagjai ballról: Kovács Zsolt, Homoky Viktor, Matkó Zsuzsanna, Rechner Csaba, Györök Máté (Fotó: Pitypang zenekar)

Irodalmi fűszer

A Pitypang Zenekar különleges története egy családdal kezdődik. Közel egy évtizede Matkó Zsuzsanna és férje, Csaba, gyerekeknek szóló verseket kezdtek megzenésíteni barátjukkal, Lohonyai Zolival. Első gyermekük születése után vált egyértelművé számukra, hogy gyerekzenekar formájában szeretnék kiélni tehetségüket, majd a zenekar hivatalosan kislányuk első születésnapján debütált, és azóta is elkötelezetten dolgoznak a gyerekekért. „A Pitypang Zenekar minden dala élő zenekari háttérrel készül, hogy a gyerekek megismerhessék az élő zene varázsát és a hangszereket.

Például van egy harsonánk, amit minden koncertre elviszünk, és meglepetten látjuk, hogy egyre kevesebb gyerek ismeri fel, milyen hangszert lát a színpadon”

– mondja Matkó Zsuzsanna frontember. Mint mondja, a gyerekeknek szánt zenék megalkotása kihívást jelent minden zenész számára. A dalszerzés során arra törekszenek, hogy a dalok interaktívak és könnyen énekelhetők legyenek.

„Csaba a dalszerző és a szövegíró, és néha egyszerűsítenie kell a zenei gondolatait, hogy mindenki számára érthető legyen. De sosem szeretnénk feláldozni a minőséget az egyszerűség oltárán. Mi akkor teljesítjük jól a munkánkat, ha a gyerekek gazdagabbak lesznek a koncertek után. Nem primitív zenét akarunk, hanem olyat, amiből a gyerekek tanulnak is.”

Mindig szezon van

Ahogy a Pitypang zenekarnak, úgy az Alma együttesnek és a Tintanyúl zenekarnak is előre tele a koncertnaptár. Bár számukra a május, azon belül is a gyereknap a legzsúfoltabb időszak az évben, nyáron, illetve ősszel és tavasszal sem pihennek. A gyerekprodukciókat sok helyre hívják, és mivel a műfaj anyagi megbecsültsége alulmarad a popszakmához képest, a megélhetési gyerekzenekarok szinte mindennap koncerteznek. Ebben a körben senki sem számít hosszú nyaralásra, de mint kiderül, nem is ezekért az élvezetekért dolgoznak, hanem azért, hogy értéket csempésszenek a legkisebbek életébe.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Sváby András minden férfinak azt ajánlja, 50 évesen vállaljon be még egy gyereket
Szerinte az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. „Nem teherként élem meg a közös programokat, van türelmem vele foglalkozni.”

Megosztom
Link másolása

Interjút adott Sváby András az nlc.hu-nak. A beszélgetés több témát is érintett, többek közt azt, milyen szülőnek lenni.

Amikor Holczhaffer Csaba megkérdezte a tévést, hogy sokat "lazított-e" rajta a harmadik gyermeke, mivel fiatalos energiájú apukának látszik, Sváby András azt válaszolta, hogy rengeteget.

"Minden férfitársamnak ajánlom, hogy 50 körül merjen bevállalni még egy gyereket. Huszonévesen is csodálatos volt apának lenni, de ez a mostani, érettebb időszakom teljesen más energiákat hoz felszínre belőlem. Ennyi idősen nagyon izgalmas kisgyermekes édesapának lenni"

- mondta.

A 9 éves fia a második házasságából született. Édesapja szerint "óriási dumagép", és talán ő majd folytatja az apja hivatását, bár ezt most még nem lehet megjósolni. Mindenesetre szeret youtubereset játszani, mert a kisfia számára ők a menők.

Arra a kérdésre, van-e ideje a kisfiával foglalkozni, Sváby András azt felelte:

"Az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. A párom, Andrea orvosként rengeteget dolgozik, ügyeletet is vállal, így sokat vagyok Milánnal. Kifejezetten élvezem, hogy én viszem iskolába és különórákra. Nem teherként élem meg a közös programokat, van türelmem vele foglalkozni."

A tévés azt is elárulta, hogy úszni is járnak, mert fontos, hogy a fia szeresse a vizet.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
Ráthonyi-Palácsik Tímea elárulta, mi lesz a kislánya neve, és azt is, hogy mekkora baba
Az influencer azt is elárulta: megálmondta, hogy az utolsó beültetés sikeres lesz, és kislánya születik.

Megosztom
Link másolása

Ráthonyi-Palácsik Tímea volt nemrég Kandász Andrea podcast műsorának vendége.

4 baba elvesztése, 15 hormonkezelés és 17 műtét után sem adta fel az álmait. Most, 42 évesen életet adhat második gyermekének.

Los Angeles-i otthonából adott interjút a Sztár Mamik című adásnak.

Elmondta, hogy elkeserítő volt a kudarc. Amikor nem sikerült teherbe esnie, először magát hibáztatta, aztán a párját is.

Egy idő után nem hitte el, hogy valaha is anya lehet. Ám az orvosa biztatta.

Az első beültetés a béranyánál sem volt sikeres.

Ennek ellenére nem adták fel, tovább próbálkoztak. Az egyik barátnője is támogatta ebben, ő ugyanis 45 évesen lett anya. Ez a barátnője küldte el immunológushoz, ott derültek ki további egészségügyi problémák.

Ráthonyi-Palácsik Tímea arról is beszél, hogyan érzi magát mindenórás terhesen.

"Most már az utolsókat rúgom, azért, mert óriási a pocakom. Zoli azt mondja, úgy nézek ki ebben a ruhában, mint egy nagy gombóc szellem"

- viccelődött. "Valahogy extra nagy a hasam, nagy a baba is, szerintem a rengeteg vitamintól, amit szedtem. Meg azt mondják, a lombikos babák általában nagyobbak." Hozzátette:

"Nagy lesz, magas, mint Ben, ő is több mint három és fél kilóval született."

Azt is elárulta, hogy mi lesz a kislány neve:

Hailey-nek fogják hívni, mert férje kedvence Hailey Bieber.

Ben pedig Ráthonyi-Palácsik Tímea kedvenc színészéről, Ben Affleckről kapta a nevét.

Az influencer azt is elárulta: megálmondta, hogy az utolsó beültetés sikeres lesz, és kislánya születik.

A teljes beszélgetést itt hallgathatjátok meg:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
4 fájdalmas igazság a családodról, amik csak felnőttkorban válnak világossá
És mindegyik nagyon keményen meg fog érinteni, amikor rájössz.

Megosztom
Link másolása

Valószínűleg te is jól ismered azt a családi helyzetet, amikor nehéz természetű rokonok próbálják elhitetni veled, hogy csak azért, mert vér szerinti rokonok vagytok, mindent el kell viselned tőlük – még akkor is, ha azzal fájdalmat okoznak.

Pedig akik szeretnének végre a saját jólétükre fókuszálni, azoknak nem árt megkérdőjelezni ezt az állítást.

Íme öt fájdalmas igazság a családodról, ami igazán szíven üthet, ha egyszer végre felismered őket:

1. A családod átlépi a határaidat

Egyik legkeményebb igazság, amit fel kell ismerned a családoddal kapcsolatban, hogy a vér szerinti kötelék nem ad senkinek felhatalmazást arra, hogy átlépje a személyes határaidat. A családtagok gyakran úgy gondolják, hogy a rokoni viszony felmenti őket, és hogy el kell tűrnöd a túlkapásaikat, mert egy család vagytok.

Azonban ha az őszinteség, a tisztelet és az integritás sérül, még a legerősebb családi kötelék is megszakadhat.

Fontos felismerned, hogy az egészséges kapcsolatok – még a családban is – csak a kölcsönös tiszteleten és megértésen alapulhatnak. Ezek nélkül semmilyen családi kapcsolat nem maradhat tartós.

2. A családod hajlamos a problémákat szőnyeg alá söpörni

Előfordulhat, hogy idővel rájössz: a családodban sokan ferde szemmel néztek rád azért, mert elmondtad az igazságot. Meg kellett tanulnod, hogy az ő érzéseik nem akadályozhatnak meg abban, hogy kiállj magadért vagy segíteni próbálj másokon.

Az igazság kimondásával nem ártani akartál, hanem lehetőséget adni másoknak is, hogy feldolgozzák és meggyógyítsák a saját sebeiket.

Ha a családod inkább titokban tartotta volna a régi bántásokat, az az ő döntésük, nem a tiéd – és fel kellett ismerned, hogy nem mindenki akar gyógyulni. Szembesülnöd kellett azzal is, hogy sokan inkább a tagadásban élnek, és úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Így élnek tovább a fájdalmukkal és haragjukkal – neked viszont jogod van úgy dönteni, hogy nem szeretnél így élni.

3. A családod nem szeret igazán

Most jön az egyik legdurvább dolog. Sokan szeretnék elhinni, hogy a szüleik „a tőlük telhető legjobbat tették”, amikor és ahogy felnevelték őket. De felnőttként egyre többen jönnek rá, hogy a szülők „legjobbja” nem volt elég ahhoz, hogy egészséges, boldog felnőtté váljanak. Amikor felnősz, már tisztán látod a hibáikat, a hiányosságaikat, és megérted,

mennyivel boldogabb lennél most, ha gyerekként több vagy feltétlen szeretetet és együttérzést kaptál volna.

Ha gyakran érzed magad kívülállónak, ha nem hívnak el családi eseményekre, ha csak te telefonálsz a rokonaidra, ők nem találják meg a te számodat, akkor bizony el kell fogadnod, hogy a családod nem szeret igazán. Nem csoda, hogy ilyen előzmények után sokan megfogadják: ők másképp fognak bánni a gyerekeikkel.

4. A családod nem olyan, amilyennek te szeretnéd látni

Fájdalmas felismerni, hogy a családtagjaid képtelenek segíteni a saját érzéseid vagy sebezhetőséged kezelésében. Lehet, hogy szeretnének melletted állni a fájdalmadban, de

sokszor egyszerűen nincs meg bennük az érettség vagy az érzelmi intelligencia ahhoz, hogy valódi biztonságot, megértést és támogatást nyújtsanak.

A család néha kegyetlen tud lenni, és az igazság, amit felnőttként meglátsz mögöttük, még kegyetlenebb. De ha felismered, hogy a családtagjaid is esendő emberek, akik a saját démonaikkal küzdenek, lehetőséged nyílik együttérzéssel fordulni feléjük, vagy eldönteni, hogy kiket akarsz valóban közel engedni magadhoz a saját, választott családodban.

Via Yourtango


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
Tényleg szükségük van a gyerekeknek az unalomra? Egy új kutatás ijesztő választ ad a kérdésre
Sok szülő aggódik, ha gyermeke unatkozik, főleg nyáron és most kiderült joggal. Új kutatások szerint az unalom nem mindig hasznos, sőt veszélyeket is rejt a gyerek fejlődésre nézve.

Megosztom
Link másolása

Javában tart a nyári szünet, ilyenkor nagy a nyomás a szülőkön, ha elhangzik, hogy „unatkozooom, anya, mit csináljak?”. Vajon segíteni kell, vagy hagyni, hogy a gyerek egyedül találja fel magát? A válasz nem fekete-fehér:

Az „unalom jót tesz” mítosza megkérdőjeleződik

Unalom esetén vannak szülők, akik azonnal programot szerveznek, mások tudatosan nem reagálnak, mert azt hallották, hogy az unalom jót tesz. Az utóbbi években ugyanis egyre népszerűbb lett az a gondolat, hogy

a gyerekeknek szükségük van unatkozásra, mert az serkenti a kreativitást, segíti az önállóságot

és a problémamegoldó képesség kialakulását.

Ezzel a megközelítéssel azonban most több új kutatás is kritikusan néz szembe. Az eredmények arra utalnak, hogy nem minden unalom egyforma, és különösen gyermekkorban az unalom mértéke és kezelése döntő szerepet játszik abban, hogy előnyös vagy éppen káros hatása lesz.

A kreativitás forrása? Csak részben igaz

A korábbi nézetek szerint az unalom arra készteti az embert, hogy új dolgokat próbáljon ki – vagyis előmozdítja az alkotókészséget. Az egyik kísérletben például egyetemistákat kértek meg, hogy találjanak ki szokatlan módokat hétköznapi tárgyak használatára. Azok a résztvevők,

akik előtte unalmas feladatot végeztek, később sokkal kreatívabb ötletekkel álltak elő, mint társaik.

Hasonló eredmények születtek óvodáskorú gyermekekkel végzett megfigyelések során is: amikor a gyerekek unatkoztak, de mégis figyeltek, és nem hagyták elkalandozni a gondolataikat, az elmélyülés jobb tanulási eredményekhez vezetett.

Ezek az adatok azonban főként átmeneti, enyhe unalomra vonatkoztak,

tehát arra, amikor valaki rövid ideig érzi magát passzívnak vagy érdektelennek egy adott helyzetben. Ez az állapot önreflexióra késztethet, és pozitív eredménye lehet.

De mi van, ha az unalom állandóan jelen van?

A tudományos figyelem ma már arra is kiterjed, hogy nem minden unalom hasznos.

A kutatók szerint kétféle unalom létezik:

Helyzeti unalom: konkrét eseményhez vagy körülményhez köthető (pl. hosszú autóút, unalmas óra),

Krónikus unalom: személyiségvonássá válik, az egyén gyakran és tartósan unatkozik, akkor is, ha elvileg lenne mit csinálnia.

A krónikus unalom különösen problémás, mert összefüggésbe hozták mentális zavarokkal,

például depresszióval, szorongással, ADHD-val, valamint szenvedélybetegségekkel is. Egy amerikai tanulmány szerint azok a tizenévesek, akik gyakran unatkoznak, 50%-kal nagyobb valószínűséggel nyúlnak dohányhoz, alkoholhoz vagy drogokhoz.

Az unalom hatása már óvodás korban mérhető

A legtöbb kutatás eddig serdülőket vagy felnőtteket vizsgált. Most először a Washington State University kutatói 4–6 éves gyerekeket is bevontak. A 2024 júliusában megjelent tanulmány szerint

a krónikus unalom már ebben a korban is megjelenhet személyiségvonásként.

Az ilyen gyerekek általában:

- nehezen találják fel magukat szabadidőben,

- kevés önálló ötletük van játékra vagy elfoglaltságra,

- hajlamosabbak a frusztrációra, ha nincsenek azonnal lekötve.

A kutatók szerint ezeknek

a gyerekeknek gyakran hiányzik az unalom leküzdéséhez szükséges szükséges belső eszköztár, ezért kell rávezetni, segíteni a feladatok, ötletek kitalálásához.

Japán kutatók pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az unalomra való hajlam részben genetikai, és sokszor együtt jár figyelemzavaros tünetekkel, mint például az ADHD.

Ez azt jelenti, hogy bizonyos gyerekeknél az unalom nemcsak nehezebben kezelhető, hanem tartós fejlődési problémákhoz is vezethet, ha nem kapnak megfelelő támogatást.

Mit tehet a szülő? A kulcs: irányított támogatás

A szakértők hangsúlyozzák, a szülőknek nem kell állandóan szórakoztatniuk a gyermeküket, de nem is szabad teljesen magukra hagyniuk őket az unalommal.

A cél nem az, hogy kiküszöböljük az unalmat, hanem hogy megtanítsuk a gyerekeket egészségesen reagálni rá.

Erin Westgate pszichológus szerint az unalom akkor válik hasznossá, ha a gyerek megtanulja felismerni az érzést, és elindul az önálló megküzdés útján.

Ehhez viszont, segítség kell, különösen kisgyermekkorban,

a szülő emlékeztetheti a gyereket azokra a tevékenységekre, amelyeket szeret

például a rajzolás, az építés, a szerepjáték. Érdemes közösen ötletelni, mit lehetne kipróbálni, és dicsérni kell, ha a gyerek önállóan lép át az unalmon.

Az egyik legfontosabb üzenet: az unalom önmagában nem jó vagy rossz, de nem szabad természetesnek venni, hogy a gyerek „majd csak feltalálja magát”. Vannak, akiknek ez megy, másoknak viszont tanítani kell, és ez szülői odafigyelést, érzékenységet igényel.

Az unalom lehet a kreatív gondolkodás forrása, de ha túl gyakori vagy túl intenzív, akkor pszichológiai kockázatot is jelenthet akár már óvodás kortól.

Nem igaz tehát, hogy minden gyereknek „kell az unalom”.

Inkább arról van szó, hogy meg kell tanulniuk kezelni azt, és ebben a szülőknek kulcsszerepük van.

A legjobb, amit tehetünk, ha a gyerekeinket nem hagyjuk magukra az unalom érzésével, de nem is próbáljuk állandóan elűzni azt. Segítsük őket abban, hogy felismerjék, mit éreznek, és adjunk nekik eszközöket a saját megoldásaik megtalálásához.


Megosztom
Link másolása