Vegán péntek Steiner Kristóffal: „A spenótos pitével olyan mély szerelembe estem, hogy minden reggel befaltam belőle egyet”
„Elhiszed, hogy ahogy ez az esztendő véget ér majd, belevágunk a görögországi életünk hetedik esztendejébe?!” - tettem fel a kérdést Niminek, mikor 2024 első reggelén a tengerparton kortyolgattuk a kávénkat Mexikóban.
„Mi hiányzik otthonról legjobban?” - szegezte nekem a kérdést a párom, majd gyorsan hozzátette: „A cicáinkon kívül!”, ami alaposan megnehezítette a válaszadást, de azért túl sokat nem kellett gondolkodnom…
„A szpanakopita!” - vágtam rá.
Hogy kezdődött a függőségem?
Eleinte heti egy-két alkalommal vásároltuk csak, Petrosz barátunk pékségében - és mindig egyet feleztünk el ketten Nimivel. Aztán azon kaptam magam, hogy többet és többet, és mindig méggyakrabban AKAROM.
Ez a viszony addig tartott, míg egy szép napon ráálltam a mérlegre - miután gyanúsan feszes volt rajtam minden egyes ruhadarabom, és
Ám az imádatom nem veszett el, csak átalakult, ahogyan egy kis odafigyeléssel a testem is visszakapta régi formáját - de azér időnként ma is megengedem magamnak, csak mértékkel, idő közben pedig kikísérleteztem egy kevésbé pocakpukkasztó változatot.
Íme gluténmentes, vegán, alacsony(abb) kalóriatartalmú, és millóféleképpen variálható burek, burekász, vagy szpanakopita - azaz a tradicionálisan levelestésztába, nálam rizspapírba göngyölt péksütemény receptem.
Gluténmentes szpanakopita
Hozzávalók - 2 szpanakopitához:
8 lap rizspapír (másnéven rizslap - amit a tavaszi tekercshez szokás használni)
4 evőkanál olívaolaj
250 g fagyasztott, vagy 1 kg friss spenót
½ szál póréhagyma
4 gerezd fokhagyma
Friss vagy szárított kapor ízlés szerint
4 kiskanál csicseriborsó liszt
1 evőkanál szezámmag (opcionális)
Só és bors
Hogyan készült?
1. A sütőt 180 fokra melegítettem fel. A póréhagymát és a fokhagymát apróra vágtam, pici olívaolajon serpenyőben karamellizáltam, hozzáadtam a kaprot és a spenótot, és még pár percig kavagásztam, majd megkínáltam két kiskanál csicseri liszttel - ez fogja összefogni. A maradék csicseri lisztet simára kevertem annyi vízzel és egy csipet sóval, hogy nagyjából felvert tojás állagot kapjak.
2. Ez után jön a trükkös rész: két egymás mellé helyezett rizspapírt megkentem olívaolajjal, majd a másik kettőt egyszerűen rájuk raktam. A dupla rétegeket egyenként megmártottam meleg vízben, majd a nedves-olajos lapokat ismét egymás mellé helyeztem egy megolajozott sütőpapíron, most úgy, hogy összeérjenek - kvázi legyen egy kis „komplementer halmazuk". (Tibi bácsinak igaza volt anno, mégis jól jön az a matek...)
3. A tölteléket vízszintesen tettem bele, felhengergettem kígyó formájúra, majd megkentem a csicserilisztes kutyulékkal, és csiga formára tekertem fel.
4. 180 fokon, sütőpapírral bélelt tepsin, vagy rácson 20-25 perc alatt sütöttem készre, amíg aranybarna lett. Rácsra helyezve hagytam kicsit hűlni őket, majd... belakmároztuk! Ennyi az egész!
És akkor most beszéljünk kicsit a változatokról:
Pontosan ugyanez a recept elkészíthető burgonyapürével, édesburgonyával, sütőtökökkel, gombával is.
Édesen pedig dióval és egy kis természetes sziruppal - mint rizs, agave, juharszirup, vagy akár szőlőmust - így gluténmentes baklavát készítve, de almával és fahájjal akár rétes-tekercset is alkothatunk.
Néhány hasznos tipp:
Bármennyire is csábító, ne töltsétek túl töltelékkel, mert a lap eltörik, vagy elszakad, és ne tekerjétek fel túl szorosan, mert a forró levegőnek a rétegek közé is be kell jutni! Izgatottan várjuk az alternatív változatokat!
További receptek szakácskönyveinkben, és a Kristóf’s Kitchen YouTube csatornán. Instagram: @kristofsteiner és @nimrodagan