FONTOS

Ha a férfiak minden hónapban egy hétig a testük bármely részén véreznének, bátorság-érdemérmet osztanának miatta egymásnak

Bárhogy is hívod, a hónapnak ez az időszaka nem népszerű téma. Főleg a munkahelyen. Pedig itt lenne az ideje, hogy beszéljünk a menstruációs szabadságról.

Megosztom
Link másolása

Mint a legtöbb radikális ötlet, a menstruációs szabadság koncepciója is egészen egyszerű. Kínzó görcseid vannak, amelyek miatt alig tudsz felegyenesedni? Olyan erős a vérzésed, hogy rettegsz, hogy átvérzed a nadrágodat is? A PMS-től szorongsz, vagy éppen olyan alacsony az ingerküszöböd, hogy elsírod magad bármitől? A legjobb, amit tehetsz: kiveszel egy nap fizetett szabadságot. Ha fiatal vagy, akkor abból a huszonegy-kettőből, ami életkor szerint jár. Pedig a koncepció nem is annyira új: a világ bizonyos kultúráiban évezredek óta létezik a menstruációs kunyhó valamilyen formája - pozitív és negatív értelemben egyaránt. Japánban pedig 1947 óta törvényben rögzített jog, hogy menstruáció idején hazamehetsz a munkahelyedről következmények nélkül.

És mégis,

alig van olyan cég, amely menstruációs szabadságot kínál, és ha egy munkaadó úgy dönt, hogy felajánlja - mint például a VI. kerületi önkormányzat -, annak akkora a sajtóvisszhangja, mintha újra ember szállt volna le a Holdon.

Ezerszer nagyobb a valószínűsége annak, hogy pontosan abban a pillanatban ejted el a markodban rejtegetett tampont, amikor az IT-s Marci szembejön a folyosón, mint annak, hogy olyan vállalatnál dolgozhass, amelynek a HR kézikönyve kifejezetten kimondja, hogy a menstruációs tünetek elfogadható okot jelentenek a betegszabadságra.

Pedig a menzesz egy elég átlagos testi funkció. Tizenhét évig dolgoztam nagyvállalati környezetben, és a menstruációról való nyílt beszélgetés vagy a menstruációs tünetek miatti szabadság témájának még a felvetése sem fordult elő. A legtöbb nő fiatal korától tanult szégyenérzetet él meg a menstruációjával kapcsolatban. A téma nagyrészt még mindig tabu, annak ellenére, hogy a betétreklámokban a furcsa kék folyadékot mára vörös festék váltotta fel. Ez sajnos a munkahelyeken fokozottan így van,

általában nem bátorítják a nőket arra, hogy beismerjék, ha a menstruálnak - különösen olyan személyek jelenlétében, akik nem menstruálnak.

Ami abszurdum, amikor egy olyan bolygón élünk, ahol 1,8 milliárd nő menstruál. Ez elég szép szám, mégis lenézik őket emiatt. Arról ne is beszéljünk, hogy

ha a férfiak minden hónapban egy hétig a testük bármely részén véreznének, akkor biztos, hogy az dicsőségnek számítana, és bátorság-érdemérmet osztanának egymásnak azért, mert szembenéztek a görcsökkel, és egy óra alatt átáztatták azt a szuper tampont.

Nevetséges vagy sem, a menstruációról kínos beszélni a munkahelyen - pedig a menstruációs szabadság vállalati politikává tétele egy mindenki számára méltányosabb, befogadóbb munkahelyet eredményezhetne.

Különösen érdekes, hogy a menstruációs szabadságról szóló beszélgetés hogyan nyithatná meg az utat a menopauzáról szóló párbeszéd előtt, ami talán még tabusítottabb téma a munkavállalók között, mint a menzesz. Egy olyan világban, ahol a nő értéke úgy csökken, ahogy az évei száma gyarapodik, a menopauza-témája is kritikusnak számít.

Egy fecske nem csinál nyarat, de amikor Terézváros önkormányzata (majd nem sokkal később a budapesti VII. kerület is) bevezette a menstruációs szabadságot az általa fenntartott intézményekben, azt hihettük, megtört a jég. A polgármester akkor ezt írta ki a facebook oldalára:

A fájdalmas menstruáció nem gyengeség. Nem lehet stigmatizálni. Nem lehet elvárni, hogy „dobj be két algoflexet meg nospát, szorítsd össze a fogadat, és végezd a munkádat”.

Nem lehet hatékony munkavégzést várni attól, aki akár a katedra mögött állva, a számítógépnél ülve vagy a gyártósor mellett fájdalomtól szenved. Márpedig jelenleg a jogalkotás nem vesz tudomást ezekről a nőkről. Kutatások alapján a fiatal nők 60-90 százaléka szenved a dysmenorrheától, azaz a fájdalmas menstruációtól. (…) Terézváros képviselő-testülete ma a javaslatomra elfogadta, hogy az önkormányzat tulajdonában álló cégekben havonta egy extra, fizetett szabadnapot biztosítsunk a dysmenorrheás nőknek. A szabadság nem alanyi jogon jár, a közelmúltban elfogadott spanyol szabályozáshoz hasonlóan orvosi igazolást kell beszerezni a nőknek arról, hogy a menstruáció időszaka alatt erős fájdalmakat élnek át, mely jogosultságot kétévente kell felülvizsgálni.”

Havi 1 nap, és orvosi igazolásra. Már ez is sokkal több, mint amit mások megtesznek. Csakhogy ha azt gondolod, mennyire menő lehet a budapesti belvárosban a polgármesteri hivatalban dolgozni, nagyot tévedsz. Ez a szabadság ugyanis csak az önkormányzat tulajdonában lévő cégek dolgozóira vonatkozik. A polgármester így folytatta:

„Nem véletlenül írtam, hogy a cégeinkben vezetjük be az intézkedést. Egyelőre ennyit tehetünk, hiszen erre a polgármesteri hivatalban a törvények miatt egyszerűen nincs lehetőségünk.

Nem elég, hogy a jogszabályok nem írják elő, hogy a fájdalmas menstruációjú nőknek pótszabadnapot kell biztosítani, még aktívan akadályozzák is, hogy a köztisztviselőkre nézve bármilyen állami intézmény hasonló intézkedést bevezessen.”

De a polgármester hiába ígérte meg, hogy majd törvényjavaslatot nyújtanak be, ami változtat a helyzeten, a helyzet azóta is változatlan.

A munkáltatók nem nagyon szeretnék elfogadni a munkatársaik biológiai szükségleteit. A menstruációs szabadság ennek egy része lenne, de mi a helyzet az összes többi hormonális témával, amin a nők keresztülmennek, mint például a menopauza, vagy a terhesség, a szülés utáni időszak?

A puszta elismerése annak, hogy az alkalmazottaknak fizikai testük is van, ami hatással lehet a munkavégzésükre, még mindig várat magára.

Pedig az is sokat jelentene, ha a HR kézikönyvekbe bekerülne, hogy a menstruációval kapcsolatos kellemetlenségek elfogadható okot jelentenek a betegszabadságra, ez azt jelezné, hogy a munkáltató megérti, hogy vannak fizikai változások, amelyek a dolgozóik testével történnek.

Ehhez szemléletváltásra van szükség, és a szemléletváltást az iskolában lehet kezdeni. Abban az iskolában, ahol még a tornaóra alól is vagy sikerül felmentést kapni a nehéz napokon, vagy nem. Akad ugyankkor egy iskola Magyarországon, ahol már áttörte a hallgatás falát a téma.

Az IBS tavaly tavasszal ezt tette ki az oldalára: „Az International Business School a menstruációs görcsöket és az ezzel járó nehézségeket mostantól olyan elháríthatatlan körülményként kezeli, amely a megengedett hiányzási kvóta feletti igazolt hiányzást indokolhatja. Az ilyen kéréseket a korábbi gyakorlattal ellentétben nem utasítjuk el úgy, mint a hiányzási keretbe „beleférő” kisebb betegségeket, és orvosi igazolásra sincs szükség.” - A továbbiakban felsorolják, hogy hány vállalat él ezzel az eszközzel a világon, a helyzet az, hogy a lista nem túl hosszú, belefért egy cikkbe. Meghökkentő módon ebben az üzleti iskolában azt tanítják a tanulóiknak, hogy mindez a termelékenységet javítja: „Itthon a Sigma Technologies Magyarország cégnél, és pár önkormányzatnál is elérhető a menstruációs szabadság. A termelékenység javulásán túl azt is kimutatták, hogy az effajta kezdeményezések csökkentik a stigmatizációt, és hozzájárulnak ahhoz, hogy a jóléti és egészségügyi kérdések a szervezeti kultúra részévé váljanak.”

A gondolat alulról indult, a diákönkormányzat ötletét karolták fel, és joggal büszkék arra, hogy felsőoktatási intézményeket tekintve az elsők között vannak a világon, akik a menstruációt figyelembe veszik hiányzások esetén. Az innen kikerülő üzletemberek talán már más vállalati kultúrát fognak építeni.

De az ideális az lenne, ha a vezérigazgatók is használnák ezt a kifejezést, nem csak az ifjúsági aktivisták és a menstruációs termékeket gyártó cégek.

Egyes aktivisták szerint a menstruációs szabadság elfogadottá tétel megkönnyítheti például azt is, hogy a férfiak kivehessék a cégük által kínált apasági szabadságot, amelynek igénybevétele körül sokszor egyfajta megbélyegzést érezni. És ha egy vállalat valóban méltányos akar lenni, akkor ezt a juttatást nemcsak az irodai dolgozóknak kell felajánlani, hanem a frontvonalban dolgozóknak is, akiknek a legnagyobb szükségük lenne erre.

A menstruációs szabadságnak azonban van egy másik oldala is. Negatív hatással lehet azokra, akik igénybe veszik, ha a cégnél nem foglalkoznak a mögöttes szexista hiedelmekkel és attitűdökkel, valamint a nemi alapú megkülönböztetés egyéb formáival. Könnyű ugyanis átcsúszni a másik térfélre, ahol úgy láthatják, hogy a menstruáció a nőiesség és a női törékenység jele, és ennek szabadságban kifejezése megerősítheti azt a sztereotípiát, hogy

a nők létének értelme csak a gyermekvállalás, helyük pedig otthon, a négy fal között van. Különösen Magyarországon nem mondhatjuk, hogy erre a férfiak egy jól körülhatárolható csoportja részéről ne lenne igény.

Ez nem azt jelenti, hogy a vállalatoknak nem kellene menstruációs szabadságot biztosítani a dolgozóknak, sokkal inkább azt, hogy össze kellene kötni bizonyos diszkrimináció ellenes képzésekkel.

Felmerülhet még kérdésként a magánélet védelme. Felajánlják ezt a szabadságot, tehát akkor ezt fel kell tüntetni valakinek a naptárában, vagy titokban kell kivenni? A spanyolok már tudják erre is a választ. Spanyolország lett az első európai ország, amely törvényt fogadott el a fizetett menstruációs szabadságról. A törvény értelmében az állam betegszabadságot fizet a súlyos menstruációs fájdalomtól szenvedő nőknek, ha rendelkeznek erről orvosi igazolással. Persze a spanyolok még tovább mentek:

a menstruációs és fogamzásgátló termékeket ingyen osztják a középiskolákban.

Hogy haladunk, azt mutatja egy brüsszeli pártcsalád nőnapra időzített bejelentése is: „A Baloldal az Európai Parlamentben képviselőcsoport az elmúlt hat hónapban lehetővé tette az alkalmazottaknak, hogy havi három nap szabadságot vegyenek ki a menstruációs szabadságra vonatkozó politika részeként. A sikeres eredmények miatt másokat is felszólít, hogy kövessék példájukat. ‘A munkatársaink nagyjából fele menstruál, és egyesek számára ez néha kihívást jelenthet - mondta Francisco Orozco Dopico főtitkár a The Brussels Timesnak. - A munkahelyi mentális és fizikai egészséget nagyon komolyan vesszük, és ahol vannak olyan területek, amelyeken javíthatunk, azon gondolkodunk, hogyan tehetnénk ezt meg.’"

Egyes ellenzők azzal érveltek, hogy a nőknek inkább a menstruációs fájdalmak okának feltárására kellene összpontosítaniuk, és orvoshoz fordulniuk. Akadnak ellenzők, akik úgy érzik, hogy a menstruációs szabadság növelné a munkahelyi egyenlőtlenséget vagy a női alkalmazottak diszkriminációját, míg mások tartanak a rendszerrel való visszaéléstől. Ez utóbbira megfelelő választ adhatott márciusban a brüsszeli képviselőcsoport főtitkára:

„A próbaidőszakban a 92 fős létszámból hat különböző személy összesen 13 alkalommal vett ki ilyen szabadságot. Akik nem vették igénybe ezeket a napokat, azt mondták, azért, mert nem volt rá szükségük.

Ez azt mutatja, hogy a nők szükség szerint használják.”

Ismételjük el: 6 hónap alatt a 92 fős kollektíva összesen 13 napot vett igénybe. Vagyis attól, hogy valami elérhető a számunkra, még nem feltétlenül fogjuk használni is. Csak ha baj van. Ha szükségünk lenne rá.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Vigyázat! Az Európa-szerte kapható összes tonhalkonzerv hatalmas egészségügyi kockázatot jelenthet!
150 mintából 148 bizonyult egészségre ártalmasnak. Mondjuk, mi a probléma velük.

Megosztom
Link másolása

Figyelmeztetést adtak ki a tonhalkonzervekkel kapcsolatban, amelyek egy olyan anyagot tartalmazhatnak, ami „óriási közegészségügyi kockázatot” jelenthet.

150 Európában véletlenszerűen tesztelt konzervből 148-ban higanyt találtak, amely bizonyos ráktípusokkal is összefüggésbe hozható.

A termékek több mint fele meghaladta az EU-ban engedélyezett 1 mg/kg határértéket.

A toxikus fém különösen veszélyes lehet várandós nőkre, mert károsíthatja a magzati agy fejlődését és tüdőkárosodást okozhat.

Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország tonhalkonzervjeit is megvizsgálták; Párizsban egy konzervben például rekordmagas, 3,9 mg/kg higanyszintet mértek.

A Bloom a Foodwatch France-szal közösen végezte a kutatást, és sürgős felhívást intézett a kormányokhoz az eredmények alapján. Felszólították az országokat, hogy „aktiváljanak egy védelmi záradékot” a 0,3 mg/kg feletti termékek értékesítésének megakadályozására.

Emellett kérték, hogy minden tonhalkonzervet távolítsanak el az iskolai menzákról, bölcsődékből, szülészetekről, kórházakból és idősotthonokból.

Karine Jacquemart, a Foodwatch France vezetője hozzátette:

„Ami végül a tányérunkon landol, egy óriási közegészségügyi kockázat, amelyet nem vesznek elég komolyan.

Nem adjuk fel, amíg nem lesz egy szigorúbb európai szabvány.”

Egy átlagos európai évente körülbelül 25 tonhalkonzervet fogyaszt, ami jelentős higanykitettséget jelenthet.

A higany különböző emberi és természetes forrásokból, például szén égetésével kerül a légkörbe. A higany mintegy 80%-a az óceánba jut, ahol a tengeri élőlények fogyasztják el. A tápláléklánc csúcsán végül olyan ragadozókban halmozódik fel, mint a tonhal.

A magas higanyszint kevésbé ismert hatásai közé tartozik a látás, a vesék és az idegrendszer károsodása is.

Patkányokon és egereken végzett kísérletek azt mutatták, hogy a higany fogyasztása különböző daganatokat is kiválthat - írja a The Sun.

A higanymérgezés különösen azok körében okoz aggodalmat, akik évek óta nagy mennyiségnek vannak kitéve.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Ez a véleménye egy Budapesten élő amerikai nőnek a turistalány meggyilkolása után Budapestről
Sokan tették fel a kérdést a történtek után, hogy mennyire biztonságos Budapest, érdemes-e ideutazni.

Megosztom
Link másolása

Egész Budapestet megrázta annak az amerikai turistának a halála, akit Budapesten gyilkolt meg egy ír férfi.

A fiatal nő, Kenzie Michalski november 4-én, hétfő éjszaka a bulinegyedből adott magáról utoljára életjelet, azután nyoma veszett.

Mint kiderült, egy olyan ír férfi ölte meg és rejtette el a holttestét, akivel aznap éjjel ismerkedett meg, és aki most azt állítja, hogy intim együttlét közben halt meg a lány, úgy hogy "véletlenül oxigénhiányos állapotba került".

Rengetegen foglalkoztak az esettel, most pedig sokan teszik fel a kérdést a külföldiek közül, hogy biztonságos hely-e Budapest.

Egy Budapesten élő amerikai nő most TikTok-videóban mondta el a gyilkosság kapcsán a véleményét Budapestről és a közbiztonságról.

Azzal kezdte, hogy pár mondatban ismertette, mi történt.

Elárulta, hogy itt kiemelkedő hír volt a turistalány halála, mert Budapest nagyon biztonságos város, és ő maga hasonló gyilkosságról még nem hallott. Budapest az egyik legbiztonságosabb európai város, és egész Budapestet sokkolta az eset.

Volt, aki megkérdezte, érdemes-e egyedül ideutazni, és szinte mindenki azt tanácsolta, ne tegye.

Ő, aki Budapesten él, azt tapasztalta, igenis biztonságos a város, és a gyilkossággal gyanúsított férfi is egy ír fickó, aki, mint kiderült interneten rá is keresett arra, hogy hogyan lehet valakit eltenni láb alól, és hogy mennyire megbízható az itteni rendőrség. Ő úgy gondolja, eleve készült erre a tettre a férfi, és éppen ez a nő volt a szerencsétlen áldozat, aki ezzel a szörnyeteggel találkozott.

Sajnos ilyesmi időnként megtörténik, de ezeknek az eseteknek semmi közük ahhoz, hogy mennyire biztonságos egy város. Emellett azért elmondta azt is, hogy természetesen a nőknek nem árt az óvatosság, ám Magyarország szerinte az egyik legjobb hely.

A teljes videót itt láthatjátok, várjátok meg, amíg betölt:

@economyvodka Lets be realistic now. #budapesthungary #budapest #budapesttravel ♬ Up Piano version By Jose España - José España

Megosztom
Link másolása


FONTOS
Mindenki ugyanazt gondolja, aki megnézi a Coca Cola idei karácsonyi reklámját, amit az AI generált
Az ünnepi szezonra készült mesterséges intelligencia által generált Coca-Cola-reklám vihart kavart az interneten.

Megosztom
Link másolása

A vállalat legújabb, karácsonyi reklámját sokan „hátborzongató disztópikus rémálomként” emlegetik.

Az új reklámfilm a Coca-Cola 1995-ös Holidays Are Coming kampánya előtt tiszteleg, vagy hát lopja az ötletet, még akkor is, ha az a cég sajátja volt. A videóban egy piros kamionflotta szeli át a havas utakat, hogy jéghideg Coca-Colát szállítson a karácsonyi díszbe öltözött kisváros lakóinak.

A klip sarkában azonban egy diszkrét felirat figyelmeztet: „Real Magic AI által készítve,”

utalva a Coca-Cola saját mesterséges intelligencia szoftverére.

Nem mindenki érzi az ünnepi varázst

Bár a kampány egy pillanatképet nyújt arról, hogy milyen lehet a reklámok jövője, sok fogyasztó csalódott a videóban, amelyet „szemétként,” „csúnyaként” és „lustán összedobottként” bíráltak.

„Vége a világnak, ha már a Coca-Cola karácsonyi reklámját is AI készíti”

– írta egy felhasználó az X platformon, a The Independent szerint. Egy másik a YouTube-kommentekben tette hozzá: „Szomorú látni, hogy egy AI program készítette ezt.”

„Most láttam egy AI által generált Coca-Cola reklámot a tévében… tényleg hagyjuk, hogy ez megtörténjen?”

– kérdezte egy másik X-felhasználó a Daily Mail beszámolója szerint.

„Olyan érzésem van, mintha a művészet és a bolygónk halálát nézném, és senki a világon nem törődne vele” – fakadt ki egy kommentelő.

A Coca-Cola érvei: gyorsabb, olcsóbb, modernebb

Jason Zada, az AI stúdió Secret Level alapítója – akik közreműködtek a projektben –, viszont azzal érvelt, hogy az emberi tényező még mindig ott van a reklámban, és ez adja a „melegségét.”

Zada az AdAge-nek elmondta, hogy egy ilyen komplex reklám AI használatával történő elkészítése nem olyan egyszerű, mint megnyomni egy gombot. Pratik Thakar, a Coca-Cola generatív AI-ért felelős alelnöke pedig hozzátette, hogy

a kampány ötvözi a márka „örökségét” a „jövő és a technológia” víziójával.

A technológia használatával nemcsak pénzt, hanem rengeteg időt is megspórolnak – érvelt Thakar. „Az időtényező az igazi előny. A hagyományos produkció sokkal tovább tartott volna. Ezen felül sokkal több változatot, személyre szabott és egyedi megoldásokat lehet készíteni” – magyarázta.

Mégis: hiányzik az érzelem

A reklám azonban sok Coca-Cola-rajongó szerint épp azt a meghittséget és érzelmet nélkülözi, ami a márka karácsonyi kampányait különlegessé tette. Íme az eredeti, 1995-ös film:

A vita már most komoly kérdéseket vet fel arról, hogy milyen irányba halad a reklámipar az AI technológia térhódításával.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Mi történik valójában, amikor leállsz az Ozempic-kel? Itt a válasz!
A gyógyszer lehet, hogy csodát ígér, de a valóságban sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Megosztom
Link másolása

Egyre több ember szedi az Ozempic és Wegovy fogyókúrás gyógyszereket, amelyek csodát ígérnek: gyors és látványos súlycsökkenést. De vajon mi történik, ha valaki leáll velük? A válasz: semmi jó. Egy friss tanulmány szerint a gyógyszerek abbahagyása után a páciensek többsége visszahízza a leadott súly kétharmadát, ráadásul romlik az egészségük.

Veszélyes játék a kilókkal

A gyógyszerek hatóanyaga, a semaglutid, a kutatók szerint ugyan látványosan segít a fogyásban, de

ha valaki leáll vele, emelkedik a vérnyomása és a koleszterinszintje, és megnő a szívroham vagy stroke kockázata.

Nem véletlen, hogy az orvosok egyre többet vitatkoznak arról, érdemes-e egyáltalán elkezdeni ezt a kezelést, ha az abbahagyása ilyen súlyos következményekkel járhat.

Mennyibe kerül ez a „csoda”?

Az Ozempic és Wegovy nem olcsó mulatság: ha a társadalombiztosító nem állja a költségeket, Amerikában havi 1000 dollárba is kerülhet, és ezt sokan egyszerűen nem engedhetik meg maguknak hosszú távon. Nem csoda, hogy az emberek 71%-a már az első évben abbahagyja a szedését, gyakran azért, mert elérte a célját, vagy nem bírta a mellékhatásokat vagy a költségeket.

Csak az ár a gond?

Nem csak az. A semaglutid szedése alatt is jelentettek már komoly mellékhatásokat, például

súlyos hányingert, hányást, sőt öngyilkos gondolatokat is.

Mégis, a gyógyszer forradalmasította az elhízás kezelését: 2023-ban körülbelül 5 millió embernek írták fel, és ezek 40%-a nem is cukorbetegség, hanem kifejezetten fogyás miatt kezdte el szedni.

Életre szóló kezelés?

A kutatók szerint, ha valaki hosszú távon meg akarja tartani a gyógyszerrel elért eredményeket, lehet, hogy egész életében szednie kellene. De vajon megéri ez az áldozat?

Az orvosok és a páciensek most azon vitáznak, hogy a gyógyszer valóban megoldás-e az elhízás problémájára, vagy csak egy újabb drága divat.

Az Ozempic és Wegovy lehet, hogy csodát ígér, de a valóságban sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Az biztos, hogy nem szabad félvállról venni, és mindenkinek alaposan át kell gondolnia, mit vállal, mielőtt belevág ebbe a kezelésbe.

Via Daily Mail.


Megosztom
Link másolása