FONTOS
A Rovatból

Jocó bácsi: „Nem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be”

Hogy lehet az, hogy Balatoni József, azaz Jocó bácsi történelem szakos lett, amikor ilyen élvezettel beszél az irodalomról? Erről is szó esik, de az is kiderül, hogyan születnek a könyvei, miért nem jó közben borozni és mire jó a mulatós zene.

Megosztom
Link másolása

Balatoni József tanár, és nem mellesleg megjelent már 8 könyve. Az oktatási rendszerünk is megkerülhetetlen téma lesz természetesen és feltettük a nagy kérdést is: „Hova vigyem iskolába a gyerekemet?” Rutai Gábor interjúja.

- Szerinted mitől lesz valaki karakteres tanár? És biztosan nem a szerethetőségen múlik.

- Szerintem ez személyiségtípus kérdése. A pedagógus a személyiségével dolgozik. Azzal dolgozik amilyen, ahogy beszél, ahogy tanít, amilyen módszerekkel tanít, amilyen közvetlen vagy nem közvetlen. Nem a szerethetőség a legfontosabb a pedagógiában. Valahogy nekem is azok az emberek ragadtak meg, akik kultikusak, vagy pozitív, vagy negatív érelemben, mert én azt gondolom, hogy a negatívat is fel tudjuk idézni, hogy ki volt az a szigorú néni, aki a pecsétgyűrűjét megfordítva ütött bennünket.

Azt gondolom, hogy talán az a legfontosabb kulcs pedagógusként, hogy ki az, aki önazonos.

Mert hogyha látod, hogy valaki önazonos, és látod, hogy ő az életben is ilyen, akkor sokkal könnyebben elfogadod, mint azt, hogyha valaki eljátssza, hogy szigorú, vagy eljátssza azt, hogy jó fej. Nagyon sokan tanárszerepet vesznek magukra, ő kitalálja azt, hogy a fejében milyen a jó tanár, vagy milyen a megközelíthetetlen tanár, és azt játssza. De a diák észreveszi, hogy ez így nem stimmel.

- Nagyon-nagyon jó, amit mondtál. Eszembe sem jutott volna ez a megközelítés, vagyis hogy önazonosnak lenni. Annál nagyobb csend, mint a matektanárom, Terike néni. óráin volt, nem létezik. Rettegett tőle mindenki. Gondolkodás nélkül pofon vágott bárkit, aki nem megfelelően viselkedett. De annyira érthetően magyarázta a matekot, mindent ott tudtam összeszedni nála. És én is kaptam tőle pofont, de kitűnő tanuló voltam.

- Az alapokat megkaptátok, igen. Az egy más kérdés, hogy ilyenkor az ember félelemből tanul és koncentrál vagy a tanár tényleg nagyon jól tanít. De akkor ő régi típusú pedagógiát képviselt, maradjunk ennyiben.

- Te viszont történelemtanár vagy, de vajon miért választottad ezt? Nekem az a gyanúm, hogy jó mintát kaptál.

- Abszolút. A gimnáziumi történelemtanárom javasolta, hogy az egyetemen menjek történelem szakra, mert ő azt látja bennem, de mellette magyar fakultációra is jártam.
De be kell vallani, általános iskolában gyűlöltem olvasni. Amikor hatodik osztályban az Egy magyar nábobot kell elolvasni vagy inkább végigszenvedni egy gyereknek, az szerintem nem annyira jó, és nem igazán szeretteti meg az irodalmat. De képzeld el, hetedikes voltam, amikor Sütő András Anyám könnyű álmot ígért című műve volt a feladat egy könyvtári versenyen. Én attól a könyvtől annyira megszerettem olvasni, hogy aztán elkezdtem falni a könyveket.

- Egy kis településen nőttél fel, faluszélen. Akik nagy vágyakkal képesek rendelkezni, azok általában az irodalom útján kezdik bejárni a világot. Nálad mégsem így volt.

- Apukám nagyon szeretett olvasni. A gyerekkorom úgy telt, hogy télen ment a kályha, apukám olvasott, anyukám meg kötögetett, és sült gesztenyét ettünk közben. Én meg vagy játszogattam, vagy valamit csináltam. Viszont valahogy nem tudtam megbarátkozni az apukám ízlésével, vagy a nagypapám ízlésével. Nekem ezek az indiános könyvek, vagy akár a Rejtő Jenő-féle könyvek egyszerűen valamiért nem ragadtak meg, és maradtak a kötelezők, amik meg nem voltak jók.

- És hogy vagy az írással? Most már több könyved is született.

- Már nyolc. 2015-ben jelent meg az első, és aztán 16, 17-ben kettő, 18-ban kettő, és aztán most.

- Ezt nagyon irigylem, mert sok történetem van, kettőt már el is kezdtem, de egyik sincs még befejezve. Meg kell kérdeznem, hogy te hogy csinálod?

- A kiadóm felé ötlettel állok elő, és leszerződök, tehát van határidő. Onnantól kezdve nagyon szabálykövető vagyok, a határidőket tartom az életem minden területén. Viszont előtte van, hogy évekig egy-egy könyvön dolgozom magamban, fejben gondolkodom, és utána, ha leülök és írok, akkor az már nagyon-nagyon gyorsan készen van. A Kamaszharc regényem, ami az első volt 2017-ben, ott augusztus végén álltam neki és szeptember második felére kész lett a regény. Egy 250 oldalas regény. Onnantól kezdve már, hogy valami gondolat van a fejemben, akkor nagyon gyorsan írok.

- Írsz előtte vázlatot, hogy körülbelül hogyan fogod beosztani a tempóját a könyvnek?

- A tempóját nem, azt fejben szoktam végig gondolni. „Oké, akkor még van harminc napom, hogyha kétnaponta egy fejezetet megírok, akkor baromi jó vagyok.” Aztán persze elcsúszom, és akkor az utolsó két hétben általában éjjel-nappal írok. 
Ilyen kicsi papírkákra írogatok dolgokat, ami útközben eszembe jut. Felkelek reggel, és megyek a kutyával, aztán „uh, ez az egy gondolat, de jó lenne valamilyen fejezetben”, és akkor azt leírom magamnak kézzel.

- Aztán leülsz írni, és azt mondod magadnak: 4-5 órát most föl se állok.

- Igen. Vagy éppen amennyit, vagy kitűzöm azt, hogy ha megvan az 50 ezer karakter, akkor kimehetek enni egy csokit, vagy elszívhatok egy cigit, vagy nem tudom. Átlagban azért napi 20-30 ezer karaktert írok és nekem mindig kell hozzá zene. Mindig van egy kifejezett stílus.

- Amire jól tudsz írni?

- Minden könyvemnél más volt. Elkezdek zenéket hallgatni írás közben és egyszer csak valamilyen stílus bekattan. Például mondjuk a Tanár vagyok én is könyvemnél két éve a latin zenék. Most mivel kamasz téma, ezért az Azariah és mindenféle ilyen, de például volt olyan könyvem, aminél a rockosabbakat, volt aminél a retrót, és volt aminél a mulatós zene szólt.

- Tehát csinálsz egy mesterséges atmoszférát.

- Igen, és nagyon sokszor ez éjszaka megy, ami azért egy házasságnak nem tesz túl jót, főleg hogyha egy térben vagytok, amikor írsz, és ott kalimpálsz. Bár most már megtanultam napközben is írni. De régen csak éjszaka és aztán

írókkal beszélgettem, és mondták, hogy ők úgy szokták, hogy megisznak egy pohár bort például, hogy megteremtődjön a hangulat.

Egyszer próbáltam ki, és aztán amikor a második üveget is kibontottam, és még nem írtam egy betűt sem, ellenben elkezdtem felöltözni és elindulni az éjszakába, akkor rájöttem, hogy nekem nem szabad innom írás közben.

- Igen, a vörösborra mondják, hogy nagy gondolatokat tud elindítani.

- Hát nem tudom. Most például Olaszországban voltam, és gondoltam, hogy én úgyis korábban kellek, mint a párom, akkor ott lesz a laptop, és reggel kiülök a szőlősbe, a kőháznál. De annyira elragadott a táj, hogy csak bámultam ki a fejemből, hogy milyen szép a napfelkelte meg a szőlő. Tehát nekem tényleg otthon kell egy magam által létrehozott mesterséges környezet, ahol dolgozom.

- Igen, én is arra szoktam gondolni, hogy ha egy hónapra el tudnék vonulni egy kis erdei faházikóba, akkor ott meg tudnám írni a regényem, de ezt soha nem próbáltam ki, és valószínűleg nem is nagyon lesz erre lehetőségem. Esetleg 65 évesen, majd akkor ki fog derülni.
De most felmerül bennem, hogy ha ilyen közel áll hozzád az irodalom, akkor miért nem ezt tanítod? Ehhez képest a történelem, az egy száraz tárgy.

- Dehogy is.

- Most csak sarkítok. De ott emberek, dátumok, események sora van, amit lehet nyilván izgalmasan tálalni, de kamaszokkal, versekről, könyvekről, irodalomról beszélgetni, az egy teljesen másfajta tevékenység, ami mintha közelebb állna a te személyiségedhez.

- Igen, mert nem hallottál még történelemről beszélgetni. Nekem azért volt szerencsém többször, hosszabb ideig magyart tanítani helyettesként és nagyon szerettem. Szerettem beszélgetni velük, eljátszani, továbbírni, kitalálni, és a többi, és a többi. Mert ez egy sokkal szubjektívebb történet. De igen, persze a töri az ugye évszámok és személyek és dolgok, de ugyanolyan érzéseket tud kiváltani egy történelmi téma, mint egy vers pl. Mert az ember érintett benne, mert az embernek van róla gondolata, mert az ember egyetért, vagy nem ért egyet az adott történelmi korszakkal, döntéssel, dolgokkal.

Én például nagyon sokszor csináltam egyveleget, amikor a történelembe becsempésztem az irodalmat, vagy fordítva, mert hogy ezt a kettőt együtt tökre jól lehet kezelni és tökre jól lehet tanítani.

Akkor pedig már az egészről lehet beszélgetni, hogy most a történelemkönyvben lévő nagyon harcos Petőfi és az irodalomkönyvben lévő nagyon szerelmes Petőfi az ugyanaz az ember volt.

- Ez nagyon jó, amit mondasz.

- …mindezt úgy, hogy Petőfit nem szeretem annyira.

- Sokan mondják, hogy nem szívesen lettek volna a barátai abban az időben. Valószínűleg egy nagyon idegesítő kis pojáca lehetett.

- Egy igazi influencer.

- Hogy lehet átjárás különböző tantárgyak között, az egy nagyon izgi kérdés. Láttam egyszer egy dokumentumfilmet, talán valamelyik skandináv országban tanulnak úgy, hogy nincsenek tantárgyak, hanem csak projektek vannak. Csoportban dolgoznak ugyanazokon a projekteken az osztályban, és ahogy ezt a projektet végigviszik valami cél felé, kénytelenek menet közben fölszedni azt az összes tudást történelemből, matematikából, fizikából, ami kell, hogy eljussanak a végcélig. És ez annyira izgalmas.

- Nagyon izgalmas, sőt, ennek hallottam Angliából az egyetemi verzióját is, amikor egy közös projekten dolgoztak, és összeraktak gazdaságit, művészt, bölcsészt, tehát 5-6 féle szakterületről embert, és nekik közösen kellett dolgozni. Mondjuk egy művész meg tudott világítani olyan dolgokat egy matematikusnak, ami annak magától soha nem jutott volna eszébe, vagy nem látta volna ezt át.
Tanítottam epochális rendszerben még ez előtt tíz évvel.

Az epocha rendszer az azt jelenti, hogy több tantárgy van egy blokkban, és ott például történelmet tanítottam egy-két hétig, utána a következő tantárgy a technika, illetve a rajz volt, azok erre épültek.

Tehát ugyanazt folytatták. Amikor az őskort tanítottam, akkor technikából például barlangot készítettek a gyerekek, és aztán meg kis baltát, majd rajzórán barlangrajzot festettek rá. Nagyon fárasztó, tehát szaktantárgyat művészeti tárggyal együtt oktatni, az nagyon-nagyon nehéz, mert hogy az egyik az egy sokkal szabadabb és sokkal kisebb követelmény-rendszerű történet, de én baromira hiszek abban, hogy akár a kémiát, a fizikát, matematikát lehet együtt tanítani a történelemmel, mert hogyha komplex világot akarunk vizsgálni, akkor komplexen kell nézni.
 Pont

az a baj az ennyire tantárgyas oktatással, hogy a gyerekek fejében dobozok alakulnak ki. Még azt sem rakja össze, hogy a 7. év végén töriből tanult Petőfi, meg a 4. év elején irodalomból tanult Petőfi az ugyanaz,

mert közte neki eltelt három-négy év az életéből, és az agyában azok ilyen különböző rekeszekbe ment. És ha mondjuk töri órán kérdezel más tantárgyból, akkor a diák azt fogja mondani, hogy ez nem az az óra, ezt nekem itt nem kell, hogy tudjam.
 Blokkok vannak az agyukban. Ezért tök jók ezek az oktatási típusok, ahol nem tantárgyak vannak, és hogy közben meg ugyanaz a történelmi adatmennyiség átmegy, azokat a képleteket megtanulják, amit meg kell tanulni, csak egy tök más rendszerben. Nekem ez egy nagy vágyam, hogy ilyen oktatási rendszer felé menjen a magyar oktatás.

- Igen. Nagyon szoros átjárás van akár a matematika, fizika, kémia között is, és hogyha ezeket külön tanárok, különféle időpontban, külön módszerekkel tanítják a gyereknek, lehet, hogy nem is áll össze, hogy az egyik készségemet tudom használni egy másik fajta tantárgynál is.
Nekem négy gyerekből három érintett per pillanat a magyar oktatási rendszerben, és nem csak az a probléma, hogy milyen az oktatási rendszerünk, hanem az, hogy milyen az oktatói állományunk.

- Hát az meg egy másik kérdés.

- Mert az valamilyen rémesen elkeserítő dolog, ami történik. A nagyszüleim korában a faluban a pap meg a tanár volt a két értelmiségi.

- Hát abszolút, és kiemelt személyek voltak a közösségi életében is. Ma már nem annyira.

- …és te ugye a státusztörvény kapcsán meg is lépted a magadét, ami teljesen indokolt. De van-e kiút? Mi a te víziód arra, hogy bármi is itt megváltozhat, és hogyan kéne ennek nekiállni szerinted?

- A kiút az egyértelműen az, hogy végre a pedagógustársadalom az nem megalkuvó és mindent végrehajtó, hanem a gyerekek és a szabad oktatás érdekeit néző emberek legyenek újra, és akkor van kiút. Addig nincs. Addig az van, hogy történik, ami történik.

Láthatjuk azért azt, hogy a státusztörvény miatt azért jó páran felmondtunk, viszont utána a csekély béremelésnek a hatására nagyon elcsendesedett mindenki, aki addig mondjuk lázadozott.

A tíz pontból egy, ami minimálisan megvalósult, és annyi elég volt nagyon sokaknak, hogy akkor újra visszaálljanak a rendszerbe.
Holott nem a pedagógusfizetés a legnagyobb probléma a magyar oktatásban. Én továbbra sem bántam meg, hogy voltam annyira tökös, hogy ezt már nem vállaltam be, ez teljesen egyéni döntésem volt.

Azóta is látom, hogy nagyon sokan büntetést kapnak, hogyha véleményt mernek alkotni,

és azt gondolom, hogy ez nem jó, mert ilyen emberek hogy fognak gondolkodásra és önmagukért kiállni képes emberekké nevelni?

- A legnagyobb probléma az, hogy nincs elég nagy szabadság a tanárok kezében?

- Nincs, egyáltalán nincsen szabadság. Jó, természetesen amíg becsukom az ajtót, addig továbbra is az történik, amit én akarok, és olyan módszerekkel lehet dolgozni, ahogy, de közben ott van egy teljesíthetetlen nemzeti alaptanterv, egy elvárás halmaz.

A teljesítményértékelési rendszer teljes őrület, és csak arra jó, hogy a pedagógusokat leminősítse és a fizetésüket lecsökkentve lehessen őket még inkább sakkban tartani vagy rendszerhűvé tenni.

Tehát azt gondolom, hogy ilyen értelemben nincsen szabadság.
A szabadság az az lenne, hogy egyáltalán minden iskola összerakhatná magának, hogy milyen struktúrában tanít, és mi az a tényleg kötelező minimum amit megtanít, és azon felül pedig hadd válaszon, amit akar. Most mondjuk akár a magyar irodalmat nézzük, ha megnézed, akkor több kötelező mű van, mint ahány tanóra a középiskolában. És ennek mondjuk a 40 százaléka az regény, tehát egy óra van két regényre, és emellett ott van az, hogy vannak kötelezően szabadon választható elemek, amiből felsorolnak ötöt és akkor abból lehet választani. 
Tehát be vannak szorítva a tanárok, és annyi mindent kell megtanítani kötelező jelleggel, és annyiféle módon lehet ellenőrizni egy pedagógust, hogy egyszerűen agyrém, ami van. Erre mondom azt, hogy nincsen szabadság.

- Vannak még elhivatott tanárok?

- Rengetegen vannak. Nagyon sokan már magánintézményekben tanítanak, vagy egyéni utakon járnak, vagy pedagógusokat képeznek, ez is nagyon érdekes és izgalmas, vagy egyszerűen kicsinálja őket a rendszer.

De nagyon sok tantestületben én is tudok sok lelkes pedagógust, aki akkor is minőségi munkát végez, amikor már összedől az iskolai épülete,

mert olyan rossz állapotban van, de ő szívből tanít, mert vérbeli pedagógus. Ilyenből rengeteg van, és én iszonyatosan sajnálom azokat, akik nem kapnak elég eszközt, elég pénzt, elég szabadságot, mert hogyha így, ebben a formában ennyire ki tudnak teljesedni mellettük a diákok, akkor mit lehetne velük kezdeni, hogyha meg lehetne a szabadság, és meg lehetne az eszköz hozzá. Szóval ez egy nagyon messzemenő történet, én nagyon szomorú vagyok.

Nekem a legszebb dolog ebből az elmúlt két évből, ami a tiltakozások, a felmondásom és az én lelki utam volt az, ahogy a diákok kiálltak a pedagógusok mellett.

Az volt az egyetlen pozitív ebben az egészben, és ami megmutatta azt, hogy hátha a jövőben ez már másképp lesz.

- Ennek nagyon sokan drukkolunk szülők is. A nem iskolaérett gyermekek szüleinek, akik már most vakarják a fejüket, - és mondjuk nem tehetik meg, hogy kiköltözzenek Dániába beiskoláztatnia a gyereket, - mit tudnál tanácsolni, javasolni? Mert szerintem sokan vagyunk bajban, hogy hol és hogyan taníttassuk a gyereket.

- Régen konzulensként azt mondtam, hogy ne iskolát válasszanak, hanem tanítót. De ma már nem tudom ezt mondani, mert lehet, hogy márciusban kiválasztja, és szeptembertől az illető felmond, elmegy, külföldre költözik, és a többi. Tehát ma már ezt nem lehet. Rengeteg alternatív lehetőség van, csak sajnos ezek már piaci alapon működnek, és bármennyi pénzt elkérhetnek, mert a szülő elő fogja teremteni, hogyha annyira akarja. Tehát én azt gondolom, hogy ez nem feltétlenül megoldás.

Tegyük hozzá, hogy azért a most nyíló vagy nemrég nyílt alternatív iskolák egy része semmivel sem jobb, mint egy állami oktatási színvonal, csak szebb a pad, és több a laptop.

Tegyük hozzá, ez csak az én véleményem. Mert van egy piaci igény, amit nagyon sokan megláttak. Ők ezt üzleti alapon csinálták meg, és arra már nem futotta, hogy a tanárállományt összerakják. Én tudok olyan magániskolát is, ahol állami iskolában dolgozó pedagógusok tanítanak be. Tehát ugyanazok tanítanak itt is, meg ott is.

- Nyilván azt gondolják, hogy az államiból amikor átsétál egy másik órát megtartani a magániskolába kétszer annyiért, akkor majd kétszer olyan lelkes lesz.

- De nem. Ugyanazt fogja csinálni ugyanabban az intézményben is, mert megteheti. A szülő meg felhatalmazva érzi magát, hogy ő kifizette ezt az x millió forintot évente, akkor már pedig az legyen, amit ő mond, és a gyerek ne kapjon egyest. Abba már nem szól bele a szülő sok esetben, hogy milyen módszerekkel tanítsák a gyereket, csak abba, hogy ne kapjon intőt vagy egyest. Szóval óvatosan ezekkel a gombamód kinövő alternatív iskolákkal. Az a helyzet, hogy nagyon megnyugtató és nagyon elfogadható választ jelenleg nem tudok adni.
 Lesz majd egy választás két év múlva, amikor alaposan végig kell gondolni, hogy ki az, aki tényleg valós oktatási koncepciót fog letenni, mert még nem nagyon tudom, hogy ki az, aki egyáltalán bármilyen változást generálni tud vagy akar. Mert az, hogy ami eddig volt, azt megszüntetjük, az nagyon jól hangzik, de mi lesz utána? A választásokon nagyon jól meg kell gondolni az X-et, és addig is nyitott szemmel kell járni és tényleg pénzt gyűjteni. Sajnos ezt tudom mondani. Én nagyon bízom benne, hogy lesz változás. Csak az oktatási rendszer változásához az oktatási szereplőknek is kéne, hogy cserélődjenek és utánpótlás meg nem nagyon van.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Tudod, miért kapott enyhítést a volt barátnőjét felismerhetetlenre verő katonatiszt? Mert elvesztette a munkáját!
Néhol egészen szürreális elemeket tartalmazott az a bírói indoklás, amely alapján felmentették az egyik fülére máig nem halló Orosz Bernadett egykori katonatiszt párját. A fotójára biztos emlékszel, a nő felismerhetetlenségig torzult arccal kért segítséget a nyilvánosságtól. Mindösszesen 1 év 4 hónap lett az eredménye.

Megosztom
Link másolása

Van hová fejlődnie a magyar joggyakorlatnak a nők és családok védelmében, ezt bizonyítja az az enyhítő ítélet is, amely az Orosz Bernadettet összeverő katonatiszt ügyében született 2025. 04.16-án.

Mind közül a legszürreálisabb elem pedig, amely kommentelni szólította a fél országot, a bírói indoklás volt.

A 24.hu-nak adott interjút a nő az ítélettel kapcsolatban, amelyen ő maga személyesen nem vett részt. Ebben mondta el, hogy

"a legnagyobb ütést most kaptam."

Még 2019-ben verte össze úgy áldozatát (akkori partnerét) egy katonatiszt, hogy az azóta is maradandó egészségkárosodások sorával él. A sajtót és a közösségi médiát bejárta Orosz Bernadett fotója és segítségkérő posztja, amelyben leírta a történetét - és a bántalmazója minden adatát.

A képeken felismerhetetlenre dagadt arccal látható. Az orra akkor eltört, és Orosz Bernadett állítása szerint nem sok kellett ahhoz, hogy a férfi meg is fojtsa.

Mint kiderült, a férfi korábban is módszeresen bántalmazta, az ominózus eset pedig egy bujáki honvédüdülőben rendezett esemény után történt. A férfi féltékenységi jelenetet követően az ajtót magára záró nőre rátörte azt, majd ütni-verni kezdte. A nő segítséget tudott kérni a szobából kimenekülve, de a férfi visszahúzta őt, és

tovább ütötte, pontosan addig, amíg az üdülő vendégei és dolgozói közbe nem léptek.

A posztolást követően a jó hírnévhez való jog megsértése miatt még a férfi perelte a nőt 5 millió forintra, majd a nő egy viszontkeresetben ennek dupláját követelte. Ebből az ügyből nem lett semmi a 24.hu cikke szerint.

Az ügyészség akkor három és fél évet kért a katonatisztre, ha az beismeri a tettét. Ez nem történt meg, tárgyalásig jutott tehát az ügy.

A férfi súlyos testi sértés és kétrendbeli könnyű testi sértés miatt 1 év 10 hónap letöltendő büntetést kapott. Ezt most tovább enyhítette a Fővárosi Ítélőtábla 1 év 4 hónapra.

Az enyhítő körülmények közt olyan csemegék szerepelnek, minthogy a férfi büntetlen előéletű, sok idő eltelt már a bűntett óta, és - megszakad a szív - a férfi a munkáját is elvesztette.

Az első ítélet ellen az ügyészség azért fellebbezett, hogy a férfit életveszélyt okozó testi sértés kísérlete miatt is mondják ki bűnösnek.

"Az ítélet szerint az elkövetőnél sem súlyos, sem maradandó egészségkárosodás előidézésére való szándék nem volt megállapítható"

- írja a 24.hu. A kérdés, hogy akkor milyen szándékkal lehet még agyba-főbe verni egy nőt úgy, hogy annak 5 évvel az eset után is szemlencsét kell hordania, nem hall az egyik fülére, a lelki megrázkódtatás miatt cukorbetegséggel és vastagbélgyulladással él.

A tanácselnök az indoklás során is nagyot mondott, ezt kénytelenek vagyunk idézni.

"Kétségtelen, hogy vizuálisan rossz képet mutatott a sértett,

sokkal súlyosabbnak látszottak a sérülései, mint amilyen valós sérüléseket szenvedett.

Hogy mi ennek az oka, azt gondolom, hogy teljesen mindegy ilyen szempontból, mert azt lehetett látni, hogy a sérülések, amik keletkeztek, azok nem keletkezhettek olyan erőbehatásra, ami ennél súlyosabb sérüléshez vezetett volna."

A felfoghatatlan ítélet és indoklás Orosz Bernadett szerint tökéletes tükre annak, Magyarországon mennyiben mérik egy ember életét.

"Ez nem példaértékű szankció, és az erőszaktevőket sem fogja elrettenteni.

A mundér becsülete és egy katona élete fontosabb volt, mint egy hatgyermekes anyuka, egy háromszoros nagymama élete.

Azon gondolkozom, hogy ezek után egyáltalán az országban maradjak-e. Lehetséges, hogy külföldre költözöm, mert itt okkal és joggal nem érzem magam biztonságban" - mondta el a lapnak.

Azt, hogy a brutális erőszak során szerezte sérüléseit, nem ő találta ki, ezt öt egymástól független orvosszakértő támasztotta alá, és a büntetőügyben eljáró szakértő is neki adott igazat.

"Az orrsövényem mind a mai napig nincs rendben, folyamatosan be van gyulladva, véres, gennyes pörkök távoznak. Nem tudok rendesen levegőt venni, és azóta sem hallok a bal fülemre. Tartós stressz állapotában voltam és vagyok, s emiatt cukorbeteg lettem, és vastagbélgyulladásom lett. A jobb szememben azóta is műlencse van a bántalmazás miatt"

- részletezte.

A nőnek még egy kártérítési pere folyamatban van a háromból, amit indított. Az elsőért kapott 1,4 millió forint kártérítést, de - és ez is milyen bájos - még

behajtóval sem tudta behajtani azt, mert ügyvédet nem tudott ehhez megfizetni.

Orosz Bernadett 5 és fél évvel ezelőtti posztja immár nem lehet elrettentés, sem figyelemfelhívás, sem példaérték. Egyszerűen egy memento maradhat. Álljon hát itt.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
A Rovatból
Nem a pénztárcánkhoz szabták a Jennifer Lopez jegyárakat, hanem ahhoz, hogy kicsoda és mit tett le az asztalra
Miért koncertezne fillérekért egy világsztár? Miért várnánk el, hogy akciós jegyeket adjanak el a fellépésére? Vélemény.

Megosztom
Link másolása

A magyar nyilvánosságot új hír hozta lázba: nyáron Jennifer Lopez Budapestre jön.

Az MVM Dome július 20-án a popkultúra egyik legfényesebb csillagát látja vendégül.

Ám a hírek szerint a jegyárak nem mindenkinek tetszenek. Az állóhely 65.000 forint, a kiemelt állóhely 95.000 forint, a legjobb ülőhelyek 90.000 forintosak, a legolcsóbbak pedig 49.000-59.000 forintba fognak kerülni, de ezeket még nem lehet kapni.

Sokan zúgolódnak, hogy mennyire drága, milyen sokba kerül, és hogy nem a magyarok pénztárcájához szabták a jegyárakat.

De itt az ideje, hogy kimondjuk: Jennifer Lopez nyilván nem a magyar átlagbérhez árazza magát. Hanem ahhoz, hogy ki ő.

Jennifer Lopez nemcsak egy popénekes. Ő popkulturális ikon, egy jelenség, egy több évtizedes karrierrel rendelkező művész és egy több évtizedes, szívós munkával felépített brand arca.

Híresség, akit nemcsak a dalairól, hanem filmszerepeiről, stílusáról, megjelenéséről is mer az egész világ. Olyan személyiség, aki befolyással bír a showbizniszre.

Az énekesnő fellépett Super Bowl félidei show-ban, Grammy-díjátadót nyitott meg, ő maga is díjakat nyert, és közben példaként szolgál fiatal lányok millióinak ahhoz, hogy csak kezdjék el csinálni, ami érdekli őket, és ne hagyják, hogy bárki eltérítse őket az útról, amelyen járni akarnak.

A koncert bevételének egy része nem egyszerűen éneklésért jár neki, hanem azért a karrierért, ami mögötte van. Azért az elképesztő munkáért, amit a fellépésbe belerak.

Ahelyett, hogy sopánkodunk a jegyárakon, akár örülhetünk is annak, hogy ilyen kaliberű világsztár fellépnek nálunk is. Jennifer Lopez budapesti koncertje egy világturné része – és az, hogy ennek az egyik állomása Budapest, szerintem óriási dolog..

Hajlamosak vagyunk úgy gondolkodni, hogy "Na de ez Magyarország, itt nem keresünk ennyit, miért nem olcsóbb a jegy?" Csakhogy egy nemzetközi turné nem a célország gazdasági helyzetéhez igazodik, hanem a turné költségeihez, a produkció méretéhez – és nem utolsósorban a fellépő sztár piaci értékéhez.

Jennifer Lopez nem "kedvezményes kelet-európai csomagban" érkezik, hanem ugyanazzal a látványvilággal, táncoscsapattal, technikai stábbal és ugyanazon a színvonalon, mint amit megkap London, New York vagy Párizs is. Ez nem akciós, árengedményes változat. Ez a nő ugyanaz a J.Lo, csak most épp Budapesten.

Az viszont, hogy a legolcsóbb jegyek még vásárolhatók meg, egy régi és jól működő (egyesek szerint pofátlan) marketingtrükk, ami a kereslet-kínálat logikája szerint működik. A koncert nem egy napi menü a sarki kisvendéglőben vagy irodai étkezdében, hanem a gasztronómia Michelin-csillagos élménye. Nem kötelező, nem alapvető szükséglet, hanem - akár tetszik, akár nem - luxuscikk.

Attól, hogy valaki sajnos nem tudja kifizetni a jegyet, nem a koncert lesz túlárazott. Nem Jennifer Lopezről, hanem arról az országról és az abban az országban elérhető lehetőségekről árul nagyon sokat...

A turné promóciós videója:


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Járai Kíra: „Megdöbbentő az a képmutatás és az az elfojtás, ami ezt a társadalmat jellemzi”
Úgy véli, ha valaki jól érzi magát a bőrében, őszintén elmondja, hogyan él, nem szégyenkezik miatta, és meg is éli, az általában félelmet, meg nem értést és gyűlölködést vált ki.

Megosztom
Link másolása

Szily Nóra vendége volt nemrég Járai Kíra, és nagyon izgalmas volt kettejük beszélgetése.

Szó esett arról, hogy milyen utat járt be az önismeretben a mentálhigiénés szakember, de a házasságáról is beszélt.

"Mindig úgy éreztem, és ez is jött visszajelzésként a külvilágtól, hogy én más vagyok, hogy én ufó vagyok. Ezt gyakran megkaptam gyermekkoromban és kamaszkoromban - most már talán kevésbé. De valószínűleg még mindig így gondolják, csak nem jut el hozzám ez az információ"

- hangzott el. "A kamaszoknál ez lázadás is lehet és kívülállóságot is jelent" - mondta erre Szily Nóra.

"Egy darabig, mivel ezt hoztam magammal a családomból, én erre büszke voltam: igen, én más vagyok, én kívülálló vagyok, és nekem ez így jó, de most már tudom, hogy ez sosem volt jó. Mindig szerettem volna sokkal jobban beilleszkedni, nagyobb baráti társasággal rendelkezni."

- válaszolta a Járai Kíra.

Úgy véli, hogy az, aki kívülálló, egy idő után védekezésképpen kezdi el mondogatni ezt.

Szily Nóra említette, hogy a Nyerő Párosban tett kijelentésük, hogy nyitott kapcsolatban élnek, rájuk irányította a figyelmet, és erősítette ezt a kívülállóságot. Ezzel kapcsolatban szó volt arról is, hogy az életmódjukkal sok embertől kaptak negatív reakciót.

"Megdöbbentő az a képmutatás és az az elfojtás, ami ezt a társadalmat jellemzi, és ha valaki jól érzi magát a bőrében, őszintén elmondja, hogyan él, nem szégyenkezik miatta, és meg is éli, az általában félelmet, meg nem értést és gyűlölködést vált ki"

- mondta Járai Kíra.

Emögött szerinte az állhat, hogy azok az emberek nem önazonosan élnek, mindent elfojtanak.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Szabó Franciska exatlonos kitálalt: az esküvő előtt egy nappal verte meg és rángatta a földön a vőlegénye
Elmondta, hogy a férfi a torkánál fogva lefeszítette az ágyra, és levert neki egy pofont, mielőtt a szobán végigráncigálta.

Megosztom
Link másolása

Megdöbbentő és torokszorítóan szomorú dolgokról számolt be Szabó Franciska sportoló, volt exatlonos nemrég egy interjúban.

A Ki vagy te valójában? című podcast vendége volt. Elsősorban a karrierjéről volt szó az adásban, de beszélgetett a műsorvezetővel a magánéletéről is, és arról is, hogy bántalmazó kapcsolatból szabadult.

Szabó Franciska korábban már elmondta, hogy 19 éves volt, amikor az apja férjhez adta az első barátjához. Még fiatal volt, nem akart ellenkezni.

"Egy nappal az esküvőnk előtt a vőlegényem a torkomnál lefeszített az ágyra, levert egy pofont. A vőlegényem rám emelte a kezét. A hálószobában voltunk, és a torkomnál lefeszített az ágyra, levert egy pofont. Ott én lesokkolódtam, hogy miért éppen most? Ha összeházasodok vele, ő végig ilyen lesz? És ez egy nappal volt az esküvő előtt"

- mondta.

"Az elején sokkos állapotba kerülsz, nem akarod elhinni, hogy ez a valóság, mert összetöri azt az illúziót, amiben éltél. Én nem így képzeltem el, hogy ilyen lesz az első házasságom. Összetör benned sok mindent"

- tette hozzá.

Máskor is bántotta, például amikor háztartási munkában segítséget kért tőle. "A frissen műtött vállammal lerántott a földre és végigráncigált a szobán". Nem csak fizikailag bántalmazta a férje a házasságuk alatt, hanem más módon is. Például nem lehetett saját e-mail címe, közösségi média fiókja, hanem a férjével közös e-mail fiókot kellett használnia.

Szabó Franciska azt is elárulta, hogy a kapcsolatnak végül ő vetett véget.

A teljes beszélgetést itt láthatjátok:


Megosztom
Link másolása