FONTOS
A Rovatból

Virágon és síron túl - így is megemlékezhetünk elhunyt szeretteinkről

Nem mindannyian tudunk elmenni Halottak napján szeretteink sírjához, ezért összegyűjtöttünk pár ötletet arra, hogyan tudunk mégis méltóképpen megemlékezni róluk.
Solomayer Anna - sassy.hu
2024. október 30.


Megosztom
Link másolása

Mindenszentek és Halottak napján megtelnek a temetők gyertyákkal, virágokkal és a tiszteletüket leróni érkező élőkkel. De milyen más hagyományos és kevésbé hagyományos változatai vannak a megemlékezésnek?

Fényév távolság

Kamaszként sokszor töltöttük a családdal az őszi szünet néhány napját egy eldugott kis zalai falu egyik öreg házában. Pihentünk, olvastunk, kirándultunk a hidegen szemerkélő esőben… és elmentünk a helyi temetőbe. Egyetlen ott nyugvó halottat se ismertünk, egyetlen sírhoz se kötődtünk még távolról sem, mégis egy nagy csomag teamécsessel végigjártuk a sírokat, és ahol nem láttunk gyertyát vagy virágot, oda tettünk egy mécsest. Volt, hogy csendben, mindenki a maga gondolataiba merülve, volt, hogy beszélgetve sétáltunk egy rövidet, de tettük ezt mindig azzal a tudattal, hogy akárhol is gyújtjuk a gyertyát, az utat talál ahhoz, akinek szüksége van rá.

Nem mindenki tud eljutni Halottak napja környékén az összes olyan sírhoz, amit szeretne felkeresni.

Egyrészt a távolság sem mindig leküzdhető, hiszen sokaknak nem csak megyéket, de országokat is át kellene utazni ahhoz, hogy le tudják róni a kegyeletet.

Másfelől pedig nagyon kevés az olyan ember, akinek a felmenői ugyanabban az 1-2 temetőben lennének eltemetve, így sokszor nem fér bele ebbe az időszakba az összes érintett sírkert felkeresése.

Temető viszont minden településen van.

Ha nem tudunk saját szeretteink sírjához kimenni, menjünk ki a legközelebbi temetőbe, és ott emlékezzünk rájuk.

Ebben a rohanó világban egyébként is érdemes minden lelassító, lecsendesítő tevékenységre időt szakítani, és hát kevés nyugalmasabb és elgondolkodtatóbb hely létezik egy gyertyákkal kivilágított temetőnél.

Egyedül vagy társaságban, de érdemes egy fél órás sétát tenni, mécsest gyújtani azokon a sírokon, amiket már nem gondoz senki, elgondolkozni vagy beszélgetni arról, mi milyen temetést, emlékőrzést szeretnénk majd magunknak.

Halotti beszélgetés

Nem beszélünk a halálról, nem beszélünk a temetésről, nem beszélünk a halottainkról, a halottainkkal meg pláne nem.

Pedig kellene.

Legtöbbünk halhatatlannak tűnően éli az életét, és az elmúlás gondolatát igyekszik magától a lehető legtávolabb tartani.

Holott minél többet és természetesebben beszélünk ezekről, annál teljesebben, hálával telve tudjuk megélni az életet.

Ehhez a munkához ráadásul a természet is megfelelő hangulatot kínál: Mindenszentek és Halottak napja környékén a mi klímánkon még a környezet is az elmúlásról beszél, a lehető legőszintébben. A borongós, hamar sötétedő külvilágból jól esik bekuckózni, lelkileg is befelé figyelni, gyertyát gyújtani és beszélgetni azokról vagy azokhoz. akik már nincsenek köztünk. Akár magunkban, akár hangosan, a beszélgetés enyhíti a fájdalmat és segít fókuszba helyezni az igazán fontos dolgokat az életben.

Beszélgetés indítónak készíthetünk közösen „emlékkompótot” is: írjuk fel elhunyt szeretteinkhez köthető legkedvesebb emlékeink hívószavait egy papírra őket egy üvegbe. A vicces vagy megható történetek megosztása összekapcsolja a résztvevőket, közös emlékezetet hoz létre, amiből nehéz napokon erőt meríthetünk.

Ízbe zárva, illatba rejtőzve

Mindenkinek van olyan egészen személyes, zsigeri emlékérzete elhunyt szeretteiről, amit nem tud megmagyarázni: hogy miért jut a szeptemberi eső utáni éles fényekről mindig a nagymamája az eszébe, vagy miért nem a méteres kalácsról, hanem a Szécsi Pál-számokról jut eszébe a dédi.

Az én apai nagyszüleimet  az égett pirítós, a nádas mocsárillata, a tusfürdőkben használt mesterséges kamilla illat vagy érdekes módon a kezdetektől utált állott cigarettaszag rögzítette az emlékeimben, így akármikor megérzem ezeket az illatokat, akaratlanul ők jutnak eszembe.

Van, akinek bizonyos mozdulatok, van, akinek ízek vagy hangok, szófordulatok jelentik a legszorosabb kötődést elhunyt szeretteikhez.

És ez olyan jó.

Ezeket nem lehet intézményesíteni, nem lehet naptári naphoz, kötelezőnek gondolt árucikkekhez vagy akár évszázadok óta működő rituálékhoz kötni, mert ez valóban belülről jön, végtelenül személyes, és titokzatos módon ezt még mi magunk se tudjuk befolyásolni.

Ha lehetett volna választani, én se az állott cigarettaszaggal kapcsolom össze nagymamámat, hanem mondjuk a rántott húséval vagy a barackbefőtt ízével, de ez nem kívánságműsor.

És ez benne az izgalmas és szép.

Az ünnepnapokról szóló Hoppi mesék című sorozatnak van egy része, mely a Halottak napjáról szól. Ebben

az egyik szereplő túrós rétest süt a nagymamája emlékére, egy másik felteszi a nagypapája kedvenc lemezét, és így tiszteleg az emléke előtt.

Nem nehéz nekünk sem olyan apró gesztust találnunk, ami, ha fizikai valójában nem is, de érzékeinkben megidézi azt, akire emlékezni szeretnénk. Vegyünk egy csokorral a kedvenc virágából, tegyük be azt a filmet, amit együtt néztünk rongyosra annak idején, sétáljunk ki a padhoz, ahol az utolsó években üldögélt… vagy csak gondoljuk végig, milyen íz, illat, hang vagy tapintás által élnek tovább bennünk. Ezeket a felismeréseket érdemes egyébként a közeli családtagokkal is megosztani, egészen érdekes tud lenni, hogy ugyanaz a személy kinek hogy maradt meg az érzékeiben.

Neves vagy névtelen adakozók

„Holtak a holtakkal, élők az élőkkel…”-mormogja a Macskajajban Zare nagyapja, és gondolják mások is, ha a halál kerül szóba. Sokan ugyanis nem koszorúval és sírhely kiváltással ápolják szeretteik emlékét, hanem azzal, hogy a nevükben igyekeznek valami jót tenni az élőkkel.

Így születnek sokszor tragikus veszteségekből az elhunyt nevével fémjelzett emlékalapítványok, kutatási alapok, ösztöndíjak.

Azonban a kevésbé látványos jótékonykodásnak is nagy hagyománya van.

Régi szokás volt például Halottak napján, vagy az adott elhunyt temetésének évfordulóján adakozni.

Utóbbi a zsidó vallásban a jorcajt vagy jorcájt  néven ismert szokás, mely során az évforduló napján (ha szombatra esik, akkor pénteken) meglátogatják az elhunyt sírját és ott jótékony célra felajánlanak egy összeget.

A keresztények körében szokás volt Mindenszentek környékén kolduskalácsot készíteni, melyet a temető kapujában várakozó koldusoknak adtak, hogy cserébe imádkozzanak halottaikért.

„A szegényeket és az utazókat a katolikus és az ortodox egyház a halottak földi képviselőjének tekintette, következésképp a róluk való gondoskodás egyenértékűnek számított a halottakról való gondoskodással” – írja Hesz Ágnes néprajzkutató „Élők, holtak és adósságok” című kötetében a szokás hátteréről.

Nem csak magyar területen, de angolszász vidékeken is szokás volt Mindenszentek előestéjén, All Hallow’s Eve-kor, azaz Halloween estéjén és másnapján is soul cake-et, lélek sütit sütni ugyanezen célból, csak ott a koldusok „házhoz jöttek”, és a regöléshez hasonlóan énekkel kérték a háziak adományait az imákért cserébe. Egyes kutatók ezt a házról házra való járást tekintik a mai „Trick or treat!” egyfajta előképének.

Kezdjetek el élni

Az elhunytak felé talán a legnagyobb tiszteletet azzal adjuk meg, hogy kiszívjuk az élet velejét.

Hogy nem várunk különleges alkalmakra ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.

Hogy arra (is) használjuk az időnket, hogy felvállaljunk fontos ügyeket, legyen az biztonságos lakhatás, a gyermekszegénység felszámolása vagy adott esetben az élet méltósággal történő befejezésének kérdése.

Hogy teszünk valamit azokért, akik talán majd csak elbeszélésből vagy egy sírfeliratból fognak minket ismerni.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Anyák öröme helyett mindenki bánata lesz az SZJA-mentesség
Adóparadicsom helyett adónarancs csupán a két- és háromgyermekes anyák SZJA mentessége, hiszen, ne legyenek kétségeink, kampánycélt szolgál ez a húzás. Igazából még ez sem lenne érdekes, ha közben nem a társadalmi szakadékot mélyítené ahelyett, hogy bármilyen problémát is orvosolna. Gyermekes anyák szerint sem jó, gyermektelenként meg már varrhatok is fel valami sárgát a kabátomra.

Megosztom
Link másolása

- Te mit szólsz a tenyészkanca kedvezményhez? - tették fel a kérdést, és egyből tudtam, hogy nem agrárjóléti támogatásról faggatnak. Már most, a jelenlegi megkülönböztetési rendszerek mellett megy az ilyen vice versa mikrogyűlölködés, ha anyák több pénzt fognak kapni ugyanazért a munkáért, a feszültség csak nőni fog. Ez pedig sehonnan, semmilyen oldalról nézve nem jó,

mindenre van szüksége a társadalomnak, ilyen széthúzásra nincs.

Élethosszig tartó anyasági személyi jövedelemadó-mentesség ötletét villantotta fel ugyanis a kormány, a tervek szerint a háromgyerekes anyákat már ősszel érinti a kedvezmény, a választás évében pedig, micsoda nem várt fordulat, több lépcsőben vonatkoztatják majd a kétgyermekes nőkre is. Társadalmi sorsfordító szerepe kétségtelen - de sajnos nem a virágzás kora köszönt bevezetésével a társadalomra.

- Megszűnik a bérszakadék, nektek nőknek ez jó, nem?

- Mentünk tovább a legnagyobb döbbenetemre. Már elnézést, de ezt a mentességet nem nők kapják, hanem a több gyermekes anyák, így semmi köze nincs a férfi-női egyenlőtlenséghez. Az anyák több lóvét kapnak, sőt - az eleve többet kereső anyák még többet, a szegény meg épphogy valamennyit.

A gyermektelen vagy egy gyermekes ugyanazért a munkáért majd kevesebbet visz haza.

A gyermektelenek eddig is úgy látták, hogy az édesanyáknak több ki nem mondott kedvezményük van, hiszen ha a gyerekkel történik valami, nyilván nem egy árufeltöltést vagy meetinget fog előnyben részesíteni, legalábbis reméli az ember. De az, hogy ez pénzben is meg fog mutatkozni, botrányos lesz. Holott

egy gyermektelen is élhet hátrányos helyzetűként, lehet élete filmje egy szociális Mad Max,

mert mi nem csak Hawaii kirándulásokra és Rudasban töltött hetekre költjük - az egyébként kevesebb pénzünk.

Hogy miért nem szociális alapon juttatja pénzhez az embereket a kormány?

Mert ez kampányfogás jövőre, kampányfogás az elvesztett választás idejére, amikor majd a sátánbérenc „mások”, mert ugye itt is kell növelni a szakadékot, vérben forgó szemekkel, foggal-körömmel tépik ki a magyar nők (!) pénztárcájából a kenyérre- és pelenkára valót migránssimogató létesítése végett - én meg majd megkérdezem a könyvelőm, a jóslás milyen TEÁOR alatt fut, de inkább ne legyen igazam.

Pozitív hozadéka lesz ennek az egész agymenésnek abban, hogy egy csomó házhoz plusz pénz áll,

és lesz mit elkölteni, ez valahol jó, tágabb értelemben viszont nem, mert nem a szociálisan érzékenyek egyenlítődnek felfelé, a milliomos 3 gyerekes jár majd a legjobban. Annyi talán örömteli, hogy a nevelésben teljesebb mellszélességgel lesznek ott az apák, amíg anya szja-menteskedik. Hacsak a munkáltatója ki nem mondja a bruttócsökkentés varázsszavát, mert ezt a pénzt azért vállalati szinten sem lesz móka s kacagás kitermelni.

Ha esetleg olyan népességpolitikai kérdést is ideveszünk, hogy gyermekalapú kedvezmény miatt születik majd több magyar, az semmiképp nem pozitív, és itt szorul össze igazán az ember szíve-arca,

és gyűrődik káromkodásra a száj, mert már megint a gyerekek szívják meg.

Mert ha bevezetik, a gyerekek gazdasági bizonytalanságba születnek, a szüleik meg nem tudnak majd magukra figyelni, mert hova is mennek orvoshoz? Ha az szja-t kivesszük az eddig is döglődő egészségügyből, hova megyünk? A felvirágzott, még drágább magánba, ahol így akkora várólisták lesznek, mint ide Novoszibirszk? Juj, de jó!

A gyermekpszichológiai kérdések mellett se menjünk el. Egy gyerek nyakába varrni a nulladik pillanattól bármilyen funkciót - problémás,

márpedig ha a komolyzenére reagál egy magzat, az efféle gazdasági megfontolást is megérzi. Egy ilyen startolási csomaggal minden lesz az a gyerek, csak boldog magyar nem. Látjuk ezt a CSOK-os gyerekek első nemzedékénél, és fogjuk még látni bőven. A jelek szerint jó hosszú évtizedekig.

Egy egészséges társadalomban nem a termékenységi ráta a fontos, hanem hogy milyen minőségi életet tudunk elérni és másnak adni.

Szóval sokasodjunk, de mit adunk mi annak a gyereknek?

Már most sincs normális egészségügyi ellátás, támogatási rendszer, egészségre és egészségtudatra nevelés, gyermekvállalásra nevelés, egyáltalán bármilyen nevelés,

a nemzet koronaékköve, az oktatási rendszerünk száraz vázában félig elporladt virágcsokorként tündököl, és mi komolyan ezt akarjuk felvillantani a gyerekeknek?

A ma gyerekei közül minden hetedik mentális problémával küzd, az elmúlt 30 évben a szorongás és a depresszió 50%-kal nőtt a felnőtt lakosság körében Magyarországon úgy, hogy egyébként számos esetet nem is tudnak regisztrálni, hiszen nincsen megfelelő mentálhigiénés ellátás, infrastruktúra vagy bármi.

Nem az a kérdés, hogy hová szüljük a gyerekeket, mert egy utolsó úszógumiból apszájkolt sátorban is világra lehet hozni egyet (vagy hármat), itt az a kérdés, mi mit tudunk nekik villantani. Ezt?

Szorongó, éretlen, boldogtalan szülőket, bizonytalan társadalmi kereteket, közben pedig annak a terhét, hogy ő már a születése pillanatától a konyhapénz mozgatórugója?

Persze itt nem csak a szülésről van szó, hiszen a már meglévő gyermekek után is jár minden 2-3-4 gyerekes anyának az szja mentesség.

Ezzel gyakorlatilag az ország negyede nem fog szja-t fizetni, ami bárhonnan nézzük, a társadalmi egyenlőtlenségek szakadékát növeli, és tényleg a közösen használt rendszereinkből fog kifolyni a pénz. Iskola, orvos, egyebek.

A kivételnek maximális tisztelettel, beteg szülők beteg gyerekei vagyunk, a társadalomban az a státuszszimbólum, ha betegre dolgozzuk magunkat és szarul táplálkozunk, és ezen változtatni kell, de így nem fogunk tudni. Mert hiába költi majd az eddig túlélési üzemmódban tengődő anya a pénzét zellerszárra, ha közben nem lesz intézmény, ahol felírják a gyógyszert az eddigiek miatt kialakult állapotaira.

Alsó hangon 3,5 millió magyart érint magas vérnyomás, nálunk 48%-kal magasabb a nem csak vizuális kellemetlenséggel járó elhízottsági arány az EU-s átlagnál, ha már itt tartunk,

az EU-ban másodikak vagyunk a szívinfarktus okozta halálozásban, nálunk a legmagasabb a 100 ezer lakosra jutó rák miatti elhalálozás, és világelsők (!) vagyunk az alkohol számlájára írható rendellenességek lakosságarányos számában.

EU-s átlag alatt van a Global Women’s Health Index szerint a nők egészségügyi helyzete Magyarországon.

A mentális jólléttel a magyarok 23%-a foglalkozik csak, ez az arány pedig átlagolva is nagyon alacsony, ha pedig azt nézzük, milyen állapotban vagyunk, és mekkora szükségünk lenne rá… elkeserítő.

Ahogy az is, hogy épp a bejelentés után estem be nőgyógyászhoz az éves rákszűrésemre, és vidáman meséli az orvos, hogy az intézményük patikája mellett legolcsóbb a HPV oltás, csak 47 ezer darabja. Ebből három kell. Felírta. Nem véletlenül nem adattam be eddig, és bár megosztó a mellékhatásai miatt, de nem lenne rossz elérhetőbbé tenni, mert előfordulását nézve méhnyakrákban is top 10-esek vagyunk világviszonylatban. Véletlen? Aligha.

Ezek olyan területek, amelyekkel sokkal égetőbb lenne foglalkozni a magyarság érdekében, a nők és anyák boldogságának növelése érdekében.

Vagy, ha már pénzosztás, tudok mondani teljes településeket, ahol létminimum alatt tengődnek „teljesült gyermekek” mennyiségétől függetlenül, vagy az elhelyezkedni nem tudó,

a nem gazdasági érdekek mentén gyermeket vállaló családoknál is lenne mit szétosztani, szja mentesség helyett más módon.

Ha ezeket rendbe tettük, utána akár a teljes lakosságra is el lehet törölni az szja fizetést, bánja kánya, legyünk egy rántott hús alakú kommuna, osszunk vissza pénzt bárkinek, tök oké. De ez a jelenlegi konstrukció senkinek nem segítség - főleg nem a nagycsaládos anyáknak, annak a 2-3 gyereknek végképp.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Milliók életét veszélyezteti a népszerű orvosi vizsgálat? – Kiderült: rákot okozhat a túl gyakori használat!
Megdöbbentő eredményre jutott egy friss kutatás: az itthon is évente több százezer emberen elvégzett vizsgálatok valójában jelentősen növelhetik a rák kialakulásának kockázatát!

Megosztom
Link másolása

Egy gyakran használt orvosi vizsgálat, a CT lehet, hogy pont azt okozza, amit kimutatni hivatott: kutatások szerint ugyanis jelentősen növeli a rák kockázatát.

A komputertomográfia (CT) részletes képeket készít a testről röntgensugarak segítségével, így képes idejekorán felismerni a daganatokat, sérüléseket, belső vérzéseket, vagy épp azt, hogy hatásos-e egy adott kezelés.

Csakhogy ezekhez a részletes felvételekhez nagy dózisú sugárzásra van szükség, aminek ráadásul a mértéke gépenként durván eltérő lehet.

2009-ben kutatók már azt számolgatták, hogy évente akár a daganatos esetek 2 százalékáért is felelős lehet a CT-vizsgálatok magas sugárdózisa. Ez évente nagyjából 30 ezer rákos megbetegedést jelent.

Ahogy pedig egyre több a CT, úgy lesz még több a sugárzás okozta daganat is – figyelmeztetnek a szakértők.

A CT persze életmentő lehet, ha időben elkapnak vele egy kezdődő betegséget vagy sérülést. Csakhogy a kutatók szerint gyakran indokolatlanul végzik el a vizsgálatokat, főleg külföldön, mert az kifizetődő a kórházaknak, vagy mert egy rossz diagnózis életekbe kerülhet.

„Ez az egész felfoghatatlan. Egyre több és több CT-t végzünk, közben egyre magasabbak a sugárdózisok”

– mondta Dr. Rebecca Smith-Bindman, a University of California San Francisco professzora, aki már a 2009-es kutatásban is részt vett.

Smith-Bindman szerint előfordul, hogy két különböző CT-készülék között akár tízszeres (!) különbség is lehet a sugárdózisban ugyanarra a vizsgálatra - írta meg a DailyMail.

„Itt nem 10 százalékokról van szó, hanem tízszeres különbségről, miközben ugyanazt a klinikai problémát vizsgálják.”

Az IMV orvosi kutatócég szerint évente körülbelül 93 millió CT-vizsgálat történik az USA-ban, és ez a szám folyamatosan nő. A sugárzást millisievertben (mSv) mérik, és bár mindenki naponta kap egy kevés sugárzást (például repülés közben vagy a környezetből), egy CT ennél sokkal intenzívebb.

Egy 2007-es kutatás a New England Journal of Medicine-ben már figyelmeztetett arra, hogy bár az egyénre nézve egyetlen elvégzett CT kockázata viszonylag alacsony, de a társadalom egyre növekvő sugárterhelése később komoly közegészségügyi probléma lehet.

A CT miatti daganatok a teljes daganatos megbetegedések 1,5–2 százalékát teszik ki.

A Smith-Bindman-féle 2009-es kutatás során 1119 felnőtt beteg 11 különböző CT-vizsgálatának sugárdózisait elemezték. Az eredmények döbbenetes eltéréseket mutattak: egy fej-CT átlagosan 2 mSv dózissal járt, míg egy hasi-medencei vizsgálat akár 31 mSv-t is jelenthetett. Összehasonlításként: egy New York–Tokió repülőút csupán 0,19 mSv dózist jelent, egy sima gyomor-röntgen pedig 0,6 mSv-t.

A kutatók ráadásul azt is kimutatták, hogy ugyanannál a vizsgálattípusnál a különböző kórházak CT-gépei között akár 13-szoros sugárdózis-különbség is lehetett.

A kutatás becslése szerint például azok közül a 40 éves páciensek közül, akik szívközeli artériák CT-vizsgálatán estek át, minden 270. nő és minden 600. férfi a CT miatt lesz rákos.

Egy rutin fej-CT-nél ugyanez a szám már jóval alacsonyabb (8100 nőből egy, 11 ezer férfiból egy),

de húszéves korban ezek az arányok duplázódnak, míg 60 éves korban feleződnek.

Azt nem részletezték, hogy pontosan milyen rákok kialakulására gondolnak, de az amerikai nukleáris hatóság szerint korábban sugárzással összefüggőnek találták már például a leukémiát, illetve a mell-, vastagbél-, hólyag-, gyomor-, petefészek-, tüdő- és májdaganatokat is.

A kutatók konklúziója egyértelmű:

„A leggyakoribb diagnosztikai CT-k sugárdózisa jóval magasabb és változékonyabb annál, mint amit korábban gondoltunk. Sokkal szigorúbb szabályozásra lenne szükség.”

Amerikában idén már szigorítottak a CT-gépekre vonatkozó szabályokon, és a kórházaknak jelenteniük kell, hogy pontosan mennyi sugárzásnak teszik ki betegeiket. Ha nem tartják be, súlyos bírságot kapnak.

Magyarországon egyelőre nincs hasonló szigorítás, így továbbra is lutri lehet, mekkora dózist kapunk egy-egy vizsgálat alatt.

A szakértők azt tanácsolják: a betegek bátran kérdezzék meg az orvosuktól, valóban szükséges-e az újabb CT-vizsgálat, vagy elegendő lehet egy másik, kevésbé kockázatos vizsgálati eljárás is.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Felháborodtak az emberek, nőkre és férfiakra nézve is degradáló lett ez a magyar mosógépreklám
Mikor tűnnek már el a szexista és leegyszerűsítő sztereotípiák a hirdetésekből?
Sassy - sassy.hu
2025. március 13.


Megosztom
Link másolása

Kiakadtak a kommentelők egy közösségi oldalon egy nemrég megjelent reklám miatt.

A hirdetésben egy férfi küszködik az ajtó kinyitásával, már feszítővasat ragad, amikor egy nő odalép és egyszerűen kinyitja az ajtót a kilincs lenyomásával.

"Nem csak szép és okos, de meg is éri"

- ez a fő üzenete a reklámspotnak, nagyjából ez hangzik el benne.

A hirdetés, amely egyébként mosógépet reklámoz, így gyakorlatilag egy mosógéphez hasonlítja a nőket, a férfiakat pedig ostoba fajankónak nézi, akiknek annyi eszük sincsen, hogy önállóan kinyissanak egy ajtót.

Íme:

A "Nem tehetsz róla, tehetsz ellene" Facebook-oldalon a kommentelők többsége szóvá tette, hogy nem csak a nőkre, hanem a férfiakra is káros ez a személet, hiszen hülyének nézi a férfiakat is. Azt is írta az egyik hozzászóló a hirdetés azt sugallja, ami nem működik, azt inkább lecseréljük ahelyett, hogy megjavítanánk...


Megosztom
Link másolása


FONTOS
OKFŐ: nem történt szakmai mulasztás a kistarcsai horrorszülések ügyében
Lapunk munkatársát az OKFŐ úgy tájékoztatta, a belső vizsgálatot lezárták annak a két kismamának az ügyében, akiknek szülése tavaly decemberben majdnem tragédiával végződött. A válasz elképesztő.

Megosztom
Link másolása

Két nő ugyanazon az estén majdnem belehalt a szülésbe 2024. decemberében a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban. Mindkét nő esetében sürgősségi császármetszést alkalmaztak, de a kismamák kérését figyelmen kívül hagyva csak az utolsó pillanatban hajtották végre a műtéteket. Az egyik kismama méhe megrepedt, a másik esetben állítólag a kisbaba is maradandó sérülést szenvedett - írta akkor a Válasz Online.

Az anyák szerint kis híja volt a tragédiának

A két eset az után kavart óriási port, miután a két kismama a lapnak nyilatkozott.

"A szobatársammal lélegeztetőgépre kerültünk, de csak ekkor tudatosodott bennem, hogy tényleg majdnem meghaltunk"

- idézte fel a lapnak az egyik anyuka, Lázárné Sélley Szandra, aki méhrepedése után közel egy liter vért kapott.

Orosz Szintia a másik páciens, akin a kérése ellenére nem hajtották végre korábban a császármetszést.

"Ugyan anyuka, működjön együtt, én is megszültem három gyereket, menni fog"

- mondta a szülést levezető orvos Szintia szerint.

Szintia eközben a szomszéd szobában vajúdó Szandra üvöltését hallgatta, míg ő maga órák óta fájdalmakkal küzdött, a baba nem jött, és még a mellette álló férje szerint sem lehetett normál szülésről beszélni. Majd este megjelent egy másik doktornő, aki

az édesapa szerint Szintia feje mellé térdelve az asszony hasát nyomta, és ki akarta préselni belőle a gyereket.

"Az utolsónál vér lövelt ki a feleségemből. Próbáltam volna nyugtatni őt, de olyan pánikban voltam, hogy hangosan sírtam, és könyörögtem, hogy császározzák már meg. Szintinek elmondhatatlan fájdalmai voltak" - mondta el a férj a lapnak, miközben felesége szerint az orvosok és a padló is csurom vér volt.

Ekkor vitték a nőt a műtőbe. A császármetszés gyorsan zajlott, és

bár látszólag jól volt a nő, a hasa mégis tele volt vérrel a megrepedt méhe miatt.

A szervet végül sikerült megmenteni.

Szandra is ugyanennél a doktornőnél szült. A kismama többször kérte órákon keresztül, hogy hajtsanak végre rajta császármetszést, mert az ő szülése sem indult egyszerűen. Órák múlva vették észre, hogy a baba a szülőcsatornában van már nem megfelelő pozícióban. Ekkor rendelték el a császármetszést.

A baba végül megszületett, de nem sírt fel, és a gyomrából is ki kellett mosni a lenyelt, szennyezett magzatvizet.

Az anya is rossz állapotba került.

"Szandra a zárójelentések szerint izomsérülésből fakadó vérzéses sokkot kapott, lerepedt a méh mellső fala, lélegeztetőgépre került"

- írja a Válasz Online a zárójelentések elemzését követően.

Szandráék babájának feje hetekkel a születése után is hiperérzékeny, a szülők szerint ez az őt ért fizikai nyomás miatt van.

OKFŐ: lezárult a belső vizsgálat

A párhuzamos kálváriák ügyében az Országos Kórházi Főigazgatóság vizsgálatot indított, amíg le nem zárták ezt, nem nyilatkoztak. Mint kiderült, azóta ez a helyzet változott, és az OKFŐ nem talált problémát a két ügy kapcsán.

"Az említett esetekben a belső vizsgálat lezárult, az szakmai mulasztást nem tárt fel, a szakma szabályai szerint járt el az intézmény"

- írta munkatársunknak szűkszavű válaszát az OKFŐ március 10-én, hozzátéve, hogy "további személyes adatokat" nem közölnek. Mint írták, a császármetszés szükségességéről az orvosok mindig a "szakmai irányelvek és protokollok szigorú betartásával, a várandós anya és a magzat egészségét szem előtt tartva hoznak döntést."

Kerestük a két édesanyát is, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.


Megosztom
Link másolása