5+1 érdekesség, amit nem sejtettél a gombák világáról
Bedurrant az őszi gombaszezon, igazi csemegéket és furcsaságokat rejt ilyenkor az erdő - amelyeket, sírva kérünk, ne Facebook csoportokban határoztass meg! Mondjuk mindjárt azt is, hogy miért.
Hallucinogén gombák
Nem csak távoli világok és az internet rendelős bugyrai rejtenek pszichedelikumokat tartalmazó gomba- és növényfajokat, hazánk erdeiben is vannak ilyenek. Főleg trágya- és badargombafajokról van szó, de a légyölő galóca is hallucinogén. A gombaszakellenőr óva int attól, hogy ezeket leszedjük és megegyük, egyrészt a hazai fajok hatásukban nem tartalmaznak annyi ilyen anyagot, hogy számottevő „utazást” lehessen velük elérni, cserébe mérgezőek, és igen erős gyomorrontást okoznak.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Nagyon kevés hatóanyagot tartalmaznak, egy-egy termőtestben eltérő lehet ezek mennyisége.
A mi „varázsgombáink” közel sem annyira varázslatosak, mint a dél-amerikaiak, inkább más csodáikra érdemes figyelni” - összegezte a szakma intelmeit Nagy Krisztina gombaszakellenőr.
Tényleg nem éri meg mérgező gombákat fogyasztani, ráadásul legyengült immunrendszerűek, idősek vagy gyerekek sokkal rosszabb állapotba is kerülhetnek ezek elfogyasztásával, a halálos gyilkos galócáról nem is beszélve.
Megpendítjük még azt is, hogy a pszichedelikumok klinikumban való alkalmazásában ígéretes kísérletek állnak rendelkezésre, partydrogként vagy élményhajhászásra használva azonban nem ajánlott fogyasztásuk, mert nem megfelelő keretek közt alkalmazva veszélyesek lehetnek amellett, hogy illegálisak.
Határokon átívelő hatóanyag különbségek
Tájegységenként jellemzően nem tér el ugyanannak a gombafajnak a hatóanyag-koncentrációja, ám kontinensenként némely esetben igen.
Tanulj a hibáikból, és mindig nézd meg más országok szabályozását, mielőtt ott gombát szedsz.
„Más-más kontinensen eltérő lehet ugyanannak a fajnak az étkezési értéke. Néhány éve Ázsiából érkezők jól belaktak Lengyelországban a gyilkos galócából, természetesen és sajnos csak egyszer. Azért ették meg, mert náluk van egy nagyon hasonló, étkezési célra használt gomba, itt viszont a vesztüket okozta.” - emlékezett vissza Nagy Krisztina. Hozzátette, hogy Finnországban még a közétkeztetésben is rendszeresen jelen van a nyírfa szőrgomba, ami nálunk a mérgező listán szerepel.
Bárhol gyűjthetem, amit itthon is
Országonként eltérőek a szedési szabályok a gombaszakellenőr szerint. Van, ahol minden gomba szedése tilos, kivéve, ha magánerdővel rendelkezünk. Van, ahol a csók mellett a szedés is szabad, de mennyiségi korlátozás van érvényben. Mint például nálunk, egy fő egy nap leforgása alatt csak 2 kilót gyűjthet maximum a gombákból. Nem a veszélyesség miatt van ez a szabályozás, sokkal inkább természetvédelmi okai vannak.
Ezzel szemben mondjuk Lengyelországban, Franciaországban, Olaszországban, Romániában tömegek járják az erdőt a csemegékért.
„Ha a csiga megeszi, nekem sem lehet tőle bajom”
Ez az egyik legközkedveltebb tévhit. A csigák emésztése és lebontási képessége teljesen más, mint a miénk - hiszen korhadékevők, tehát imádják megenni a rohadt fát is, a mi gyomrunk azzal kevésbé birkózna meg. Ez a méreganyagokkal is így van.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nem adunk kóstolót kutyáknak, nem minden fán élő gomba ehető, és az ezüst kanál megfeketedik a mérgező gombától se legyen mérvadó állítás, meg a többi botorság sem.
Gombát nem határozunk a közösségi médiában
Nem a legjobb út, ha mindenféle gombász csoportokba kiteszünk egy fotót az általunk megtalált gombáról, és határozást kérünk. Nagy Krisztina gombaszakellenőr szerint összesen 2 olyan gombás csoport van, ami valódi tudással rendelkező szakembereket gyűjt, a többit tapasztalatból sem ajánlja, mert simán félreinformálják az embert.
Ha mindenképpen lefotóznád a gombát, és egy gombaszakellenőrnek mutatnád meg,
(vagy egy másik képen a színhely, ahol szedted). Ha az élőhelyén elkészült a gomba portfóliója, ki lehet emelni óvatosan a földből.
„Az így kiemelt gombáról készítsünk egy újabb fotót, amin látszódik a tönk, a termőréteg, tehát a lemezek, a szivacsos réteg vagy akár redők, tüskék, és a talaj alatti részek is. A határozáshoz pedig ezeket kell tudnunk:
Hol nőtt az adott gomba? Egyedül volt, vagy több termőtest is volt a helyszínen? Milyen a növényzet a gomba körül, milyen fák vannak a közelben, milyen bokor alatt nőtt? Milyen illatot áraszt? Amikor elvágtad, tapasztaltál színváltozást? A gombák ugyanis kékülhetnek, sárgulhatnak, vörösödhetnek és meg is feketedhetnek”
- adta a tippeket Nagy.
Azt is kiemelte, hogy az újhullámos „vidékizős”, növényhatározós és egyéb közösségi média csoportosulások nem alkalmasak a határozásra, bármilyen szomorúnak vagy barbárnak hangzik is ez az állítás.
Az ország legjei
A szakértő szerint mind közül a legfurább a tintahal gomba. Büdös egy fajról van szó, és ráadásul „nem csak úgy néz ki, mint egy nagyon távoli világból érkező idegen létforma, hanem valóban az is.
Persze nem űrlény, csak egy Új-Zélandról Európába került invazív faj. Pár évtizede jelent meg a kontinensen, és már Magyarországon is felbukkant, az Őrségből és a Zemplénből vannak eddig adatok az előfordulására.”
A legdrágább gombák természetesen a földalatti szarvasgombák.
Legnagyobb fajtánk is van a gyűrűs tuskógomba képében, ami a föld alatti részével vívta ki ezt a címet, a micélium hálózata ugyanis több kilométer hosszú is lehet.
Hamarosan pedig kultúrkörtől függően halottak napjához és halloweenhez is elérkezünk, amibe bizonyos gombák is bevonhatók. A legijesztőbb gombafaj ugyanis a bunkós agancsgomba, ami úgy nő, akár egy zombi kezén az ujjak. Dead man’s fingers néven illetik angolul, ami nem véletlen.
egyébként teljesen ártalmatlan, szívós, fás állagú, és hazánkban is igen gyakori. Akár egy erdei kiránduláson, túraútvonal mellett is belefuthatunk.”
Ha gombászni mész, néhány alapszabályt be kell tartanod. Erről korábban az Ehető erdő: ezek a csak tavasszal gyűjthető finomságok a vadonban című cikkben írtunk részletesen.