FONTOS

Fradi-leves és betonfőzelék helyett menzabizottság és gasztropszichológia?

Szabadszedéses konyha? Kevesebb leves? Vagy elég egy jól működő menzához minden asztalhoz egy jól evő gyerek? A közétkeztetésre mindenkinek van ötlete, a kérdés csak az: ki tudja őket megvalósítani?

Megosztom
Link másolása

Felcakkozott mosogatórongy műanyagvödör szórással - középiskolában csak így hivatkoztunk egymás között a menza milánói makarónijára. A kifejezésnek annál is inkább volt létjogosultsága, mert az nem tőlünk, diákoktól, hanem egyik tanárunktól származott.

Utólag azt mondom, kár volt.

Ezzel ugyanis még annak is elvette az étvágyát az aznapi ebédtől, aki egyébként szerette ezt az ételt, vagy egyáltalán: csak éhes volt.

Hogy mennyire káros tud lenni adott esetben egy-egy ilyen mondat, hogy mennyire fontos az iskolai közétkeztetésben (is) a pszichológia, a megmondó emberek véleménye, de egyébként a tér kialakítása, vagy akár az ételek hivatalos megnevezése is, az az utóbbi évek menza-újítási kísérleteiből és felméréseiből úgy világlik ki, mint piskótakocka a csokiöntetből.

Persze nem csak pszichológiai, hanem pénzügyi és dietetikai fronton is van, volt honnan felfejlődni. Egyik tényező a másiktól szétválaszthatatlan gubancban várja, hogy valaki megtalálja hozzá a megfelelő konyhatechnológiai eljárást, és végre nap mint nap eltűnhessen a tányérokról a gyerekek gyomrába. Ez azonban még papíron sem könnyű feladat.

A puding próbája… sok minden

Az említett piskótakocka volt talán az egyetlen iskolai ebéd, amiből generációkon keresztül mindig minden adag elfogyott. Ami viszont gyerekként, kamaszként szimpla szerotonin-forrás volt, az felnőttként már sokkal inkább anyagi és táplálkozástudomományi sokismeretlenes egyenlet.

Valószínű ugyanis, hogy a mindenki által várva várt pénteki piskótakocka egy mai dietetikus szemével nézve maga a táplálkozástudományi Lucifer, aminek láttán a szakemberek sűrű keresztvetések közepette rázzák az egészségügyi kolompot.

Talán a pénzügyisek is inkább átcsoportosították volna a hét többi napjára az erre szánt összeget, hogy a pénteki vigaszdíj miatt landoljon a keddi lucskos káposzta vagy a szerdai babfőzelék a kukában.

A menza - a gyerekek nagy bánatára - a közkedvelt ételek vetésforgója helyett sajnos mindig is tápanyagokkal és forintokkal való zsonglőrködés volt.

Az alapvetően a szegénykonyhákból kifejlődött közétkeztetés értelemszerűen mindig a lehető legkevesebből próbálta megoldani a kevésbé tehetősök élelmezését.

Krumpli, tészta, főzelék - ezek voltak az alapok, melyekhez néha az adott államvezetés, adott időszakokban az erre kinevezett közellátásügyi miniszter különféle rendeletekkel hozzátoldotta, amit máshonnan el tudott venni (egy 1948-ban  hozott rendelet alapján aki kapott engedélyt magánfelhasználású sertésvágásra, annak a saját háztartásának államilag meghatározott szükségletein felül lévő zsírt be kellett szolgáltatnia. )

Ez a szigorú, túlélésre és nem minőségi, hosszú életre való berendezkedés aztán valamiért a háborús hiánygazdálkozás után is megmaradt.

„A nem túl távoli múltban a közétkeztetésben megjelenő túlzott mennyiségű száraztészta alapú étel, illetve a nem elegendő mennyiségben kínált zöldség-gyümölcs volt a két legfontosabb negatív tendencia, amely alapot jelentett a közétkeztetési rendelet 2014-es módosításához”

- áll ebben a tanulmányban.

Ugyanebben az írásban említik azt a sokszor górcső alá sem kerülő szempontot, ami az étel fizikai létén és élettani hatásán kívül a fogyasztók lelkét illeti.

Persze, ki gondolna pszichológiai szempontokat is figyelembe venni, amikor a cél az éhenhalás elkerülése?

Pedig a háborús időszak alatt például a magántisztviselők hiába szorultak rá a közkonyhára, a legtöbben büszkeségből és az esetleges munkaerőpiaci negatív diszkriminációtól tartva mégsem vették igénybe az olcsó vagy ingyenes konyhát.

Ha pedig a létfenntartáshoz szükséges étkezéssel kapcsolatban egy felnőttet ilyen mértékben befolyásolnak a lelki tényezők, mi minden szabhat gátat egy gyerek „evőkéjének”?

Nem csak kalória, érzelem is

Abban, hogy mennyire sokat számít a légkör és a környezet, Forgács Attila gasztropszichológus is egyetért:

„Az iskolai menzán nem pusztán az étel íze fogja eldönteni, hogy ízlik-e a gyerekeknek, hanem rengeteg más, érzelmi és kontextuális tényező.”

Az ételhez fűződő viszonyunk persze sokkal nagyobb arányban függ az otthoni rutintól, szokásoktól: közösségi esemény-e a hétköznapokban is a családi étkezés, milyen berögzült viszonya van a szülőknek egyes ételekkel kapcsolatban

(például közös utálatnak örvend-e tökfőzelék, mert nekik is csak traumatikus élményük van vele kapcsolatban), van-e ételérzékenység, ismerik és alkalmazzák-e maguk a szülők a modern táplálkozástudományi elveket.

Az ételt a gyerekek a közintézménybe kerülésükig jó esetben mindig egy szeretett személytől kapják, akitől bizalommal fogadják el azt, és akin látják, hogy ő maga is azt eszi, amit eléjük tett.

Ezzel szemben a menzán sokszor még a tanárok közül sem mindenki ül le a gyerekek előtt enni, a gyerekek így jobbára egymástól lesik el az ételekhez, étkezési kultúrához való viszonyt.

Ezért alakul ki hamar a nagyhangú tanulók hatására az olyan ételgúnynevek, minta Fradi-leves („Mindent bele!), a trutty-, fika-, iszap- vagy betonfőzelék,

amitől később már akkor sem tud egykönnyen szabadulni az ember, ha közben megszerette az adott ételt vagy ételtípust (mert hát egy menzás, egy otthoni és mondjuk a Kistücsök étterem tökfőzeléke között igen nagy különbségek vannak)

A táplálkozáspszichológia és a gasztropszichológia által nyújtott tudás tehát egyáltalán nem elhanyagolható jelentőségű, és jó lenne, ha a közétkeztetés alakításában is kiemelt szerepet kapna. Az ételek szellemi és lelki közértezünket befolyásoló hatása, a bél-agy tengely működése fontos és szerencsére egyre többet kutatott terület, aminek köszönhetően talán egyszer a menza is elősegítheti a depresszió vagy más mentális betegségek megelőzését. A gasztroenterológusok is örömmel értesülnének például arról, ha vissza- vagy bekerülnének a diákok étrendjébe a különböző bélflórát támogató pro-és prebiotikus ételek, mondjuk a fermentált zöldségek, a fermentált gyümölcsitalok.

Ezek ráadásul más, pénzügyi, logisztikai és ételpazarlási problémákra is megoldást nyújthatnának.

Megkötözött kézzel főzni

A gyerekekre főző cégek számára a menzareformok nem sok jót hoztak. Minden téren újabb és újabb megszorítások, szigorítások kerültek bevezetésre, amiket nagyon nehéz rentábilis módon betartani. Nehéz helyzetben vannak az önkormányzatok is, hiszen a rendeletek miatt az ő költségeik is növekedtek, de mivel a diákok átlagosan 50%-a kedvezményesen kell, hogy kapja a napi adagot, a támogatások ellenére a végén mindig az önkormányzatnak kell a saját zsebébe nyúlnia.

Onnan pedig a legtöbb településnek sokkal nagyobb problémákat kell finanszíroznia.

Amíg viszont az önkormányzatoknak nincs erre több pénze, a szolgáltatók sem tudnak érdemben javítani az ételek minőségén.

„Ebből az árból egyszerűen nem lehet profitábilis üzletmenetet kikalkulálni, nem tudunk fejleszteni, és nagyon nehezen találunk munkaerőt” – nyilatkozta egy névtelenséget kérő érintett cég vezetője ebben a cikkben.

Nem csak az anyagiak, az alapanyagok kérdése is problémás. Papíron talán egyszerű, a gyakorlatban azonban szinte megoldhatatlan a 2014-es EMMI rendelet azon része is, hogy az iskolában étkező gyerekek csak napi 5 g sót fogyasszanak.

Ma egy felnőtt olyan 14-17 gramm sót fogyaszt, ezt harmadolná a rendelet, ami egy drasztikus váltás: nem változtathatjuk meg az ízlelésünket gondolati síkon. Egy zsömlében 1-1,7 g só van.

Ha a gyerekek egy sajtos zsömlét kapnak tízóraira, kiadtuk aznapra az egész adag engedélyezett sómennyiséget.

Az írásban megemelt zöldség-és gyümölcsadagokat is nehéz úgy előteremteni, hogy a hazai gyümölcsszezon nagy része a nyári, szünidei időszakra esik, a zöldségeket pedig alapból nem szívesen fogyasztják a gyerekek. A rendelet így csak papíron szép. Az otthon általában hidegen fogyasztott gyümölcslevesek is egy előírásnak engedelmeskedve lesznek húsleves-hőfokúak a menzán: „Az ételeknek vagy 4 fok alatt, vagy 63,5 fok felett kell a gyerekek elé kerülnie, ilyen nagy mennyiségű gyümölcsleves lehűtésére viszont nincs meg a technológiai lehetőségünk, és nincs rá elég idő, hogy lehűljön.”

A tápanyagbeviteli szabályok mellett most már fenntarthatósági, környezetvédelmi szempontokat is figyelembe kell venni: országos célkitűzés, hogy a közétkeztetésben használt termékek 80 százaléka rövid ellátási láncban beszerzett termékekből, illetve helyi élelmiszertermékekből származzon, valamint, hogy minél kevesebb étel kerüljön a kukába.

A pénz hiányával párhuzamosan nőnek a feladatok, a kapacitások azonban végesek. Sok helyen ezért segítségek kérnek a szülőktől, különböző civil szervezetektől is, hogy a gyerekek érdekében minél hamarabb javuljon a helyzet.

Többfrontos megközelítés

Az elmúlt évek menzareformja során minden intézmény a maga lehetőségeivel és eszközeivel igyekezett az új elvárásokhoz idomulni, azokat kreatív módon megvalósítani. Van, ahol asztalközösségeket alakítottak ki, és minden asztalhoz igyekeztek egy-egy jól evő (és hangadó) gyereket ültetni.

Van, ahol szabadszedésűvé alakították a rendszert, hogy mindenki csak abból és annyit egyen - akár csak egy kóstolónyit - amivel személy szerint meg tud birkózni.

Egyes iskolák pedagógusai más szakemberekkel együtt részt vettek a Greenpeace ökomenza workshopján, tájékozódtak, ötleteket gyűjtöttek a szervezet honlapjáról.

Sok helyen helyeztek ki egészséges táplálkozással kapcsolatos táblákat, képeket,

van, ahol a vízivás fontosságára a pisi színével jelzett infografikával hívják fel a figyelmet.

Ehhez a merokanal.hu -n, a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) információs oldalán számtalan edukációs anyagot találnak a pedagógusok és a szülők, például menzabizottságok felállításához is.

Minden, a menzához így vagy úgy kötődő ember tehet azért, hogy a következő generációknak már csak városi legenda legyen az eddmegleves vagy a finomnak távolról sem nevezhető finomfőzelék.

Addig is érdemes a gasztropszichológia olyan titkos fegyvereihez nyúlni, mint a kreatív és szofisztikált névváltoztatás: egy meg nem nevezett északi nép a pénteki maradékfelhasználó, mindentbele ételekre csak így szokott hivatkozni:  Heti kulináris visszapillantás.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Ez a véleménye egy Budapesten élő amerikai nőnek a turistalány meggyilkolása után Budapestről
Sokan tették fel a kérdést a történtek után, hogy mennyire biztonságos Budapest, érdemes-e ideutazni.

Megosztom
Link másolása

Egész Budapestet megrázta annak az amerikai turistának a halála, akit Budapesten gyilkolt meg egy ír férfi.

A fiatal nő, Kenzie Michalski november 4-én, hétfő éjszaka a bulinegyedből adott magáról utoljára életjelet, azután nyoma veszett.

Mint kiderült, egy olyan ír férfi ölte meg és rejtette el a holttestét, akivel aznap éjjel ismerkedett meg, és aki most azt állítja, hogy intim együttlét közben halt meg a lány, úgy hogy "véletlenül oxigénhiányos állapotba került".

Rengetegen foglalkoztak az esettel, most pedig sokan teszik fel a kérdést a külföldiek közül, hogy biztonságos hely-e Budapest.

Egy Budapesten élő amerikai nő most TikTok-videóban mondta el a gyilkosság kapcsán a véleményét Budapestről és a közbiztonságról.

Azzal kezdte, hogy pár mondatban ismertette, mi történt.

Elárulta, hogy itt kiemelkedő hír volt a turistalány halála, mert Budapest nagyon biztonságos város, és ő maga hasonló gyilkosságról még nem hallott. Budapest az egyik legbiztonságosabb európai város, és egész Budapestet sokkolta az eset.

Volt, aki megkérdezte, érdemes-e egyedül ideutazni, és szinte mindenki azt tanácsolta, ne tegye.

Ő, aki Budapesten él, azt tapasztalta, igenis biztonságos a város, és a gyilkossággal gyanúsított férfi is egy ír fickó, aki, mint kiderült interneten rá is keresett arra, hogy hogyan lehet valakit eltenni láb alól, és hogy mennyire megbízható az itteni rendőrség. Ő úgy gondolja, eleve készült erre a tettre a férfi, és éppen ez a nő volt a szerencsétlen áldozat, aki ezzel a szörnyeteggel találkozott.

Sajnos ilyesmi időnként megtörténik, de ezeknek az eseteknek semmi közük ahhoz, hogy mennyire biztonságos egy város. Emellett azért elmondta azt is, hogy természetesen a nőknek nem árt az óvatosság, ám Magyarország szerinte az egyik legjobb hely.

A teljes videót itt láthatjátok, várjátok meg, amíg betölt:

@economyvodka Lets be realistic now. #budapesthungary #budapest #budapesttravel ♬ Up Piano version By Jose España - José España

Megosztom
Link másolása

FONTOS
Aki tavasszal is tett ki szotyit a madaraknak, valószínűleg ölt már fiókát – hogy néz ki a helyes madáretetés?
A madáretetést lehet jól és nagyon rosszul csinálni. Mutatjuk, hogyan nyerhet ezzel ember és állat egyaránt, pusztulás nélkül.

Megosztom
Link másolása

A bokrokon bolondozó madárkákat örömmel figyelik kicsik és nagyok, éppen ezért télen rendszeresen tesznek ki számukra eleséget. Ugyanígy a vizeken úszkáló hattyúkat és kacsákat is élelemmel látogatják.

Az, hogy mikor és milyen élelemmel eteti az ember a madarakat, konkrétan élet-halál kérdése.

Nézzük, miért. A hazai madárfajok egyike sincs rászorulva plusz élelemre.

Tehát két dolog miatt etet az ember madarat: hogy önmagának örömet okozzon a látvánnyal,

és - ez főleg kistelepüléseken élő hagyomány - hogy a gyommagvakhoz csábítsa a tollas pajtásokat, akik az etető körül összeszedik a földművelés rákfenéit. Egyik sem ördögtől való helyzet, arra azonban nagyon tudatosnak kell lenni, hogy bármiért is szórunk ki eleséget a madaraknak, azt jól csináljuk.

A helyes madáretetésnek két főtétele van.

Az egyik, hogy kizárólag fagyos időben etessünk, nagyon maximum áprilisig. Április után például a cinkék vihetnek a kihelyezett napraforgómagokból a friss fészekalljba, a kismadarak viszont nem tudják megenni a szotyit.

Ettől tömegesen pusztulhatnak kínok közt a kismadarak, hiába a legnagyobb jószándék.

Az sem mindegy, mivel etetjük a madarakat.

Kenyérrel és péksüteményekkel például szigorúan tilos,

mivel ezek, és az esetleges rájuk telepedő penész gyulladást okozhatnak a madarak bélrendszerében, hosszú távú egészségkárosodást okozva. Még akkor se tegyük ezt, ha "régen is ezt csinálta mindenki." Különösen igaz ez a tóban úszkáló kacsák esetében, bár őket a kihelyezett eleséggel se kéne megkínálni.

"A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus téli etetőket látogató énekesmadarakétól, ezért

etetésük több öngyilkos viselkedéstorzulást is kivált, rengeteg szenvedést okoz a madaraknak, súlyosan környezetszennyező és az emberi egészséget is veszélyezteti"

- írja oldalán a Magyar Madártani Egyesület.

Arra utalnak, hogy a vízi madarak az etetés miatt a természetes táplálkozással teljesen felhagynak, ami betegségeket okoz. A kis fiókáknál "angyalszárny" betegség alakul ki az egyoldalú kenyérdiéta miatt, amitől röpképtelenek lesznek. Ősszel az etetés miatt a vonuló madarak egy része nem repül el, télen pedig tömegével fagynak a vizekbe. A víz minősége egyébként romlik az etetéstől, és számos más környezeti és emberre veszélyes, közvetett hatása van annak, ha bármivel is etetjük a vízi madarakat. Szakmai szemmel az egyesület szerint

szeretetteljesebb inkább a kenyeret nem falatozó állatokat nézegetni, mint adni nekik bármit is.

A magevő énekesmadaraknak adható eleségek közt szerepel a faggyú, de ez nem egyenlő a sós szalonnával. Erre nagyon figyeljünk, mert utóbbi a madár vesztét is okozhatja. Különböző adható magvakat és gyümölcsöket listáz a Magyar Madártani Egyesület, ezekből lehet válogatni. Egyébként otthon is lehet faggyúból és magvakból eleséget gyúrni, amely esztétikusan kihelyezhető akár a városi balkonokra, akár a kertekbe.

Ha már etetünk, akkor az legyen folyamatos.

Az elég aljas húzás, ha novemberben megkezdjük az etetést, a madarak odaszoknak, de a legnagyobb januári-februári hidegben már nem biztosítunk számukra ennivalót, ők pedig keresni fogják.

Fontos, hogy ha etető van kinn, itató is legyen. Fagyoknál mondani sem kell, hogy ebben rendszeresen cseréljük a vizet, és

legyen mindig folyékony halmazállapotú az itatásra szánt víz.

Az etetőt és itatót számunkra könnyen elérhető magasságba helyezzük, de a távolság ne kedvezzen a ragadozóknak, mint a macskák vagy menyétek. Bizonyos ragadozó madarak érdeklődését is fel lehet kelteni, ezért egy kicsit az ágak közé tolva lehetőséget adunk az énekes madárkáknak arra, hogy könnyebben menekülőre foghassák, ha lecsapnak húsevő társaik.

A felelős madáretetésnek számos egyéb praktikája van,

és rengeteg kérdést vet fel. A Magyar Madártani Egyesület a Zöldítők csoportjával karöltve ezért is edukálja a lakosságot, hogy könnyebb legyen valóban jót tenni - hogy a madarak is jól ehessenek.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Mindenki ugyanazt gondolja, aki megnézi a Coca Cola idei karácsonyi reklámját, amit az AI generált
Az ünnepi szezonra készült mesterséges intelligencia által generált Coca-Cola-reklám vihart kavart az interneten.

Megosztom
Link másolása

A vállalat legújabb, karácsonyi reklámját sokan „hátborzongató disztópikus rémálomként” emlegetik.

Az új reklámfilm a Coca-Cola 1995-ös Holidays Are Coming kampánya előtt tiszteleg, vagy hát lopja az ötletet, még akkor is, ha az a cég sajátja volt. A videóban egy piros kamionflotta szeli át a havas utakat, hogy jéghideg Coca-Colát szállítson a karácsonyi díszbe öltözött kisváros lakóinak.

A klip sarkában azonban egy diszkrét felirat figyelmeztet: „Real Magic AI által készítve,”

utalva a Coca-Cola saját mesterséges intelligencia szoftverére.

Nem mindenki érzi az ünnepi varázst

Bár a kampány egy pillanatképet nyújt arról, hogy milyen lehet a reklámok jövője, sok fogyasztó csalódott a videóban, amelyet „szemétként,” „csúnyaként” és „lustán összedobottként” bíráltak.

„Vége a világnak, ha már a Coca-Cola karácsonyi reklámját is AI készíti”

– írta egy felhasználó az X platformon, a The Independent szerint. Egy másik a YouTube-kommentekben tette hozzá: „Szomorú látni, hogy egy AI program készítette ezt.”

„Most láttam egy AI által generált Coca-Cola reklámot a tévében… tényleg hagyjuk, hogy ez megtörténjen?”

– kérdezte egy másik X-felhasználó a Daily Mail beszámolója szerint.

„Olyan érzésem van, mintha a művészet és a bolygónk halálát nézném, és senki a világon nem törődne vele” – fakadt ki egy kommentelő.

A Coca-Cola érvei: gyorsabb, olcsóbb, modernebb

Jason Zada, az AI stúdió Secret Level alapítója – akik közreműködtek a projektben –, viszont azzal érvelt, hogy az emberi tényező még mindig ott van a reklámban, és ez adja a „melegségét.”

Zada az AdAge-nek elmondta, hogy egy ilyen komplex reklám AI használatával történő elkészítése nem olyan egyszerű, mint megnyomni egy gombot. Pratik Thakar, a Coca-Cola generatív AI-ért felelős alelnöke pedig hozzátette, hogy

a kampány ötvözi a márka „örökségét” a „jövő és a technológia” víziójával.

A technológia használatával nemcsak pénzt, hanem rengeteg időt is megspórolnak – érvelt Thakar. „Az időtényező az igazi előny. A hagyományos produkció sokkal tovább tartott volna. Ezen felül sokkal több változatot, személyre szabott és egyedi megoldásokat lehet készíteni” – magyarázta.

Mégis: hiányzik az érzelem

A reklám azonban sok Coca-Cola-rajongó szerint épp azt a meghittséget és érzelmet nélkülözi, ami a márka karácsonyi kampányait különlegessé tette. Íme az eredeti, 1995-ös film:

A vita már most komoly kérdéseket vet fel arról, hogy milyen irányba halad a reklámipar az AI technológia térhódításával.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Mi történik valójában, amikor leállsz az Ozempic-kel? Itt a válasz!
A gyógyszer lehet, hogy csodát ígér, de a valóságban sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol.

Megosztom
Link másolása

Egyre több ember szedi az Ozempic és Wegovy fogyókúrás gyógyszereket, amelyek csodát ígérnek: gyors és látványos súlycsökkenést. De vajon mi történik, ha valaki leáll velük? A válasz: semmi jó. Egy friss tanulmány szerint a gyógyszerek abbahagyása után a páciensek többsége visszahízza a leadott súly kétharmadát, ráadásul romlik az egészségük.

Veszélyes játék a kilókkal

A gyógyszerek hatóanyaga, a semaglutid, a kutatók szerint ugyan látványosan segít a fogyásban, de

ha valaki leáll vele, emelkedik a vérnyomása és a koleszterinszintje, és megnő a szívroham vagy stroke kockázata.

Nem véletlen, hogy az orvosok egyre többet vitatkoznak arról, érdemes-e egyáltalán elkezdeni ezt a kezelést, ha az abbahagyása ilyen súlyos következményekkel járhat.

Mennyibe kerül ez a „csoda”?

Az Ozempic és Wegovy nem olcsó mulatság: ha a társadalombiztosító nem állja a költségeket, Amerikában havi 1000 dollárba is kerülhet, és ezt sokan egyszerűen nem engedhetik meg maguknak hosszú távon. Nem csoda, hogy az emberek 71%-a már az első évben abbahagyja a szedését, gyakran azért, mert elérte a célját, vagy nem bírta a mellékhatásokat vagy a költségeket.

Csak az ár a gond?

Nem csak az. A semaglutid szedése alatt is jelentettek már komoly mellékhatásokat, például

súlyos hányingert, hányást, sőt öngyilkos gondolatokat is.

Mégis, a gyógyszer forradalmasította az elhízás kezelését: 2023-ban körülbelül 5 millió embernek írták fel, és ezek 40%-a nem is cukorbetegség, hanem kifejezetten fogyás miatt kezdte el szedni.

Életre szóló kezelés?

A kutatók szerint, ha valaki hosszú távon meg akarja tartani a gyógyszerrel elért eredményeket, lehet, hogy egész életében szednie kellene. De vajon megéri ez az áldozat?

Az orvosok és a páciensek most azon vitáznak, hogy a gyógyszer valóban megoldás-e az elhízás problémájára, vagy csak egy újabb drága divat.

Az Ozempic és Wegovy lehet, hogy csodát ígér, de a valóságban sokkal több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszol. Az biztos, hogy nem szabad félvállról venni, és mindenkinek alaposan át kell gondolnia, mit vállal, mielőtt belevág ebbe a kezelésbe.

Via Daily Mail.


Megosztom
Link másolása