FONTOS
A Rovatból

Nem látjuk az uborkától az erdőt - miért baj, ha növényvakságban szenvedünk és mit tehetünk ellene?

Az emberiség évezredeken át nagyon odafigyelt a növényekre, de ma már szinte észre sem vesszük őket, és alig tudunk róluk valamit. Ezt hívják növényvakságnak, ami ellen tudatosan is tehetünk. Mutatunk pár jó módszert.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. augusztus 22.


Megosztom
Link másolása

Ha a gyerek megkérdezi az állatkertben, mi az a négylábú, csíkos, hegyes fogú állat, 10-ből 10 ember rávágja, hogy az a tigris. Sőt, a legtöbben rögtön sorolni kezdik a kérdező számára releváns további tudnivalókat is az állatról – mit eszik, hol él a természetben, énekel-e róla Gryllus Vilmos bácsi, és így tovább. De ha ugyanott egy fára vagy virágra mutatva teszi fel a gyerek a kérdést, a legtöbben bizony csak hümmögünk.

Pedig jelen állás szerint sokkal jobban függünk attól a fától vagy virágtól, mint a rács mögött ásítozó nagymacskától, hiszen még a legkeményebb keto-guruk élete is tulajdonképpen növényi alapú: nélkülük nem lenne levegőnk, és növényevő zsákmányok híjján a húsevők se tudnának mit enni. Mégsem vesszük a növényeket és a jövőjüket kellőképpen komolyan. És ez elég nagy baj.

 A növényvakság ugyanis nem egy betegség, de mindannyiunk érdeke, hogy foglalkozzunk vele.

Életmentők tárgyiasítása

Az, hogy az átlagember érdeklődési köréből a növények kimaradnak, nem meglepő, hiszen fajunk gyárilag úgy van huzalozva, hogy arra figyeljen, ami veszélyt jelenthet rá, vagy ami megjelenésében és viselkedésében közel áll hozzá. A növények pedig a tárgyakhoz hasonlóan nem változtatják a helyüket és ránézésre egyáltalán nem tűnnek fenyegetőnek. (Pont ezért is fordulhat elő például az furcsaság, hogy az ember évszázadok óta olyan, halálosan mérgező cserjéket és évelőket tart a kertjében, mint mondjuk a leander vagy a gyöngyvirág.) Ráadásul a füvek, a fák, a mezők, a virágok az állatokhoz, főleg az emlősökhöz képest gyakorlatilag semmilyen antropomorf tulajdonsággal nem rendelkeznek, így aztán érthető, hogy agyunk vizuális kérge úgy siklik át felettük, mintha csak bútorok lennének.

Ettől függetlenül, ha az ember egyszer hasznot húzott bármilyen körülötte lévő dologból, arra azért generációkon át odafigyelt. Eleink hozzánk képest egyetemi szintű növényismerete is ebből fakad, hiszen az élelem megtermelésétől a gyógyításon át az eszközeik előállításáig számtalan formában kellett támaszkodniuk a növényvilágra.

Amíg nem sikerült az acetil-szalicilsavat szintetizálni, addig az egyszeri ember az eredeti, szabadalom nélküli verziót használta: a fűzfakérget.

Az ACC előtt bodzateát ivott, Bepanthen nélkül körömvirág kenőccsel kenegette a kisebb sebeit, de tudta azt is, hogy mondjuk a cickafark levele külsőleg sebösszehúzó, belsőleg pedig a hormonháztartást javítja.

Ezek ismerete a gyógyszeripar megszületése óta lassan már csak a szakemberek és a műkedvelő gyógynövénybarátok sajátja, ahogy számos más, növényekkel kapcsolatos alapismeret is mára rétegtudássá zsugorodott.

Ezért aztán a legtöbbünkhöz el se jut mondjuk az az információ, hogy ötszázszor gyorsabban pusztulnak ki a növényfajok a Földön, mint az iparosodás előtti időkben, de az olyan pozitív híreknek se csinálnak nagy felhajtást, mint a hamvaskéreggomba rákellenes felhasználása.

Mert a növények nem érdekesek. Azok „csak úgy vannak.”

A növényvakság kifejezés bevezetése erre próbálja meg felhívni a figyelmet, és szólítja fel az emberiséget a tudatos ismerkedés fontosságára. Szerencsére számtalan módja van a növényekkel való kapcsolódásnak és ezáltal az életünkben való szerepük előrább helyezésének, így nem kell a gyógymódot sokáig keresnünk. Mutatunk is néhány példát!

Anya, ez vénasszonybűzlentyű?

A növényvakság „kezelésére” a szakemberek elsősorban azt javasolják, kezdjük a munkát a gyerekeknél. Ugyanis, ha valaki növény- és ezáltal környezettudatosan nő fel, az felnőttként ezen elvek mentén fogja alakítani az életét. Annak nem nyűg, hanem saját jól felfogott érdek lesz az energia-és víztakarékosság, az újrahasznosítás, vagy minimum az, hogy nem viszi ki az erdő szélére a kopott téli gumikat. A kicsik szerencsére alapból kíváncsi természetűek, nekünk csak helyzetbe kell hoznunk őket mondjuk azzal, hogy a következő sétánál vagy kirándulásnál mi magunk is érdeklődéssel fordulunk a növények felé. Válasszunk egy szép virágot, fényképezzük le és keressünk rá a Google Lens vagy egy növényhatározó app, mondjuk a Plantnet segítségével. Olvassuk fel az érdekesebb adatokat róla a kicsiknek. A növényeknek sokszor meghökkentően sok neve van, és egyik-másik egészen szórakoztató, így könnyebben rögzül mindannyiunkban. A muskátlit például vénasszonybűzlentyűnek is nevezik, a csüngő amaránt pulykatakony néven is ismert.

De nem csak a nevekkel tudjuk megszerettetni a növényeket: számtalan népi játék épül a vadvirágokra: a lándzsás útifűvel „puskázni” lehet, a gyújtoványfűvel a tátikához hasonlóan a virágfejek óvatos összenyomásával „beszélhetünk”, a pipacsból babát tudunk csinálni.

Gyerekkorban ezek az apró, pozitív élmények nagyon jól elraktározódnak, és a kutatók szerint ezekből tudunk majd felnőttként építkezni, ha újra elhatalmasodna rajtunk a növényvakság.

Felnőtt fejjel pedig ezek rendszeres kis kutatások fokozatosan hangolják rá az agyunkat (és az algoritmust) a növényekre, és minél többet tudunk róluk, annál fontosabbak lesznek a számunkra. (Mint az a bizonyos kisherceg meg az ő megszelídített rózsája…)

Egyébként érdekes látni, hova tudja sodorni az internet a műkedvelő botanikust. Mondjuk kimegy a kezdő növénybarát futni egyet a Normafához, és azon kapja magát, hogy futás közben eszébe jut megnézni, tölgy vagy hárs, bükk vagy gyertyán volt-e a terület névadó fája. Aztán, mikor a netről kideríti, hogy bükk volt, a rendszer pár nap múlva elésodor egy cikket arról, hogy a magyar erdőkből hamarosan eltűnhet a bükk és a lucfenyő, aztán egyik linkről a másikra ugrálva már ott tart, hogy negyed óra leforgása alatt képbe került a hazai erdők Trianon utáni átalakulásával vagy azon kezd sakkozni, érdemes-e mediterrán növényeket telepíteni a kertbe vagy a hazai klímakutatók szerint nem az a helyes válasz az éghajlatváltozásra.

Szőrtelenített uborka

Egy másik lehetséges növényes kapcsolódási pont a gasztronómia. A legtöbb embert a hasát keresztül lehet megfogni, és ez alól pedig a gyerekek sem kivételek. A gasztronómia ráadásul nem csak a fogyasztási, de a készítési oldalról is tud örömet okozni. A gyümölcsök és zöldségek megszerettetésének munkája nem áll le a babakori pürék kivezetésével: minden korosztállyal újra és újra meg kell ismertetni ezeknek az ételeknek a sokszínűségét. Minden gyerek szereti a fogpiszkálóra szúrt falatkákat, sőt, ha maguk készíthetik el, választhatják ki a hozzávalókat, azzal a kreativitásukat is növeljük. Ma már sok cukrászkellékeket áruló webshopban kapni egészen pici kiszúrókat, amikkel a répa-tulipántól kezdve az uborka-karácsonyfáig  számtalan formában tudjuk az egészséges nasikat elkészíteni.

Apropó, uborka. A cikk szerzője például csak huszonéves korában, egy balatoni nyaralás során találkozott először a betevő uborka valódi, szúrósan friss változatával, addig ezt az uborkafajtát csak savanyúság formájában ismerte. Ez is egyfajta növényvakságnak tekinthető, de ez ellen is könnyen tehetünk.

Járjunk piacra, kérjünk kóstolót a konyhakerttel rendelkező ismerősöktől (cserébe segítsünk be a termesztési folyamatokba), és étteremben is legyünk nyitottak a növényi alapú ételekre, csodálkozzunk rá a fajtagazdagságra.

Az egyes zöldségek és gyümölcsök sokszor több százféle nemesített fajtájának tudatosítása is egy fontos része lehet a növényekkel való ismerkedésnek, hiszen sokan nem is tudják, hogy mondjuk melyik almafajtát pontosan milyen célra nemesítettek ki , vagy hogy a fenti példánál maradva, hogy is néz ki az uborka, mielőtt leszedik. A legjobb persze, ha az embernek saját kertje, balkonládája vagy bentlakásos fűszernövény-gyűjteménye van, és első kézből kapja ezeket az ismereteket, vagy ezek híján becsatlakozik másokhoz egy vegán workshop vagy gyógynövénytúra erejéig.

Flowerpower

Amibe az időnket, energiánkat és figyelmünket fektetjük, az felértékelődik a szemünkben. Minél többféle csatornán engedjük közel magunkhoz a növényeket, annál biztosabb, hogy a jövőjükkel is foglalkozni kezdünk.

Ha nem nagyon figyeltünk biológia/kémia/földrajz órán, akkor érett fejjel csodálkozzunk rá a természet ingyenes szabadalmaira, illessük babérkoszorúval az ökoszisztémák kifinomult működését, és vágjunk fel az új tudással úton-útfélen.

Legyünk zöld mikroinfluenszerek, és sokkoljuk a környezetünket azzal, hogy paszternákot is főzünk a krumplipürébe mellé, hogy nyírjuk szakaszosan a füvünket vagy csak figyeljünk oda egy kicsit jobban zöld társainkra.

Hiszen életünk fenntartásához nélkülözhetetlenek ezek az autotróf élőlények, amelyek képesek szervetlenből szerves anyagot létrehozni. Csak ezeket és a velük táplálkozó élőlényeket fogyasztva juthatunk hozzá azokhoz a szénvegyületekhez, amelyek nélkül nem léteznénk.

Úgyhogy legközelebb, ha uborkát eszünk, gondoljunk arra, mennyi munkába telt neki vízből, fényből és levegőből szőrös és finom ennivalót varázsolnia magából nekünk.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Az Ozempic használata megváltoztatja a személyiséget - a szakértők talán már tudják, miért
A divatos fogyókúrás gyógyszer nem csak a testet formálja át, amit a személyiséggel tesz, az sokkal durvább és sokkal váratlanabb.

Megosztom
Link másolása

Ijesztő és ígéretes hatásokkal is lehet számolni, de az orvosok maguk is óvatosságra intenek. Egyre több használó állítja, hogy a gyógyszer szorongást, depressziót és öngyilkossági gondolatokat okozott, még akkor is, amikor egyébként olvadtak lefelé a kilók.

Az életet megváltoztató injekciót vizsgálva a szakértők rájöttek, hogy az eredetileg cukorbetegség kezelésére szánt gyógyszerek miért változtatják meg az emberek személyiségét és viselkedését. Az Ozempic és más népszerű kezelések, mint például a Wegovy, hatással vannak a dopaminszintre, amely számos funkcióért felelős.

Amellett, hogy befolyásolja az érzelmi és fizikai étvágyunkat, hatással van az olyan dolgok érzékelésére, mint jutalom, az öröm, a motiváció és a mozgás. Ez segíthet megmagyarázni, hogy egyes felhasználók miért állítják, hogy a szer csökkentette a drogok, az alkohol és a szex iránti vágyukat is.

Dr. Kent Berridge, a Michigani Egyetem pszichológia és idegtudományok professzora a Daily Mailnek kifejtette, hogy mind a függőséget okozó szerek, mind az ételek ugyanazokat a dopaminjeleket és jutalomszerző régiókat aktiválják az agyban.

Azt is megjegyezte, hogy:

„A függőséget okozó drogok iránti vágyat az éhség is felerősíti. Az éhség elsősorban az ételre vonatkozik, de ennél általánosabban, sok minden másra is aktiválja a sóvárgást. Ha éhesek vagyunk, megnő a motivációs értéke a dolgoknak, még azoknak is, amelyek nem ételek”.

Mivel ezek a gyógyszerek segítenek a betegeknek abban, hogy hosszabb ideig jóllakottnak érezzék magukat, a szakértők úgy vélik, hogy az ételeken kívül más dolgok, például a kábítószer és az alkohol iránti sóvárgást is csökkentik.

„A jóllakottság nemcsak az étel iránti vágyat csökkentheti, hanem más dolgok iránti vágyat is” - mondta Dr. Berridge.

Úgy tűnik, hogy ezek a gyógyszerek megváltoztatják a motivációs dopaminrendszereket, tompítják a vágyakat. A betegek azt tapasztalták, hogy nem veszítik el az étvágyukat, de kevesebbet esznek, amíg ezeket a gyógyszereket szedik, ami a szakértők szerint más szenvedélyekre is hathat.

„Ez egy jó lehetőség - csökkenteni a sóvárgások erejét, amelyek problémát okoznak, ha valaki fogyni próbál, vagy ha valaki megpróbál leszokni a drogokról” - mondta Dr. Berridge.

Azt is elmondta, hogy a gyógyszerek szedése alatt a libidó csökkenése sem ritka.

Dr. Berridge kifejtette, hogy a jutalmazási útvonal elnyomása csökkent szexuális vágyhoz vezethet.

Kutatások kimutatták, hogy a gyomorszűkítő műtéten átesett embereknél megnő az öngyilkosság és az önkárosító viselkedés kockázata. A tanulmány vezető szerzője, Dr. Alexis Conason, egy New York-i pszichológus, megjegyezte, hogy ez azoknál is előfordul, akik más fogyókúrás kezeléseken, például az Ozempic-en mennek keresztül.

„Az emberek annyi érzelmet és reményt fűznek a fogyáshoz, és eladják nekik ezt a mesét, hogy ha lefogynak, akkor minden rendben lesz az életükben, és minden jó lesz.”

Dr. Gregory Dodell, a Central Park Endokrinológia munkatársa azt is megjegyezte, hogy az étvágyat elnyomó gyógyszereket szedő betegek nem jutnak elegendő tápanyaghoz, ami viszont megzavarja a mentális stabilitásukat.

„A testünk egyensúlyának nagy része arról szól, hogy mit eszünk és mit iszunk” - mondta.

A mentális egészség felborulása egy komoly veszély, amire figyelmet kell fordítani a kezelések alatt - állítják a szakemberek. Azonban a gyógyszerek megnyithatnak egy új utat is, amellyel a szenvedélybetegeket lehetne kezelni, amennyiben ők maguk is úgy gondolják, hogy szeretnének lejönni az alkoholról, a drogról vagy épp a szexuális függőségről.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Az is lehet nárcisztikus, akiről nem is gondolnád – ezek a rejtett nárcizmus jellemzői
A nárcizmus napjaink egyik buzzwordje, a szó hallatán sokaknak ismerősen cseng a túlzott önimádat és az arrogáns magatartás. Azt már kevesebben tudják, hogy létezik egy nehezebben felismerhető, rejtett formája is. Sas Eszter Krisztina pszichológus írása.

Megosztom
Link másolása

Az utóbbi években elöntötte a magazinokat és pszichológiai oldalakat a téma, nincs olyan ember, aki ne találkozott volna már a nárcizmus fogalmával.

Olyan is kevés akad, aki ne ismert volna akár magára, akár valamely hozzátartozójára vagy éppen a partnerére ezeket a tartalmakat olvasva.

Olyan lett a nárcizmus az elmúlt években, mint egy vírus, amely megállíthatatlanul terjed.

És ahogyan egy betegség esetében is általában az a legjobb, ha felkészülünk és igyekszünk megelőzni, a nárcizmus kapcsán is kívülről fújja a legtöbb ember a már-már unásig ismert jellemzőket, hogy minél hamarabb kiszűrhesse az életéből ezeket a személyeket. Arrogáns önteltség és önimádat, felsőbbrendűségi érzés, alacsony empátia és brilliáns manipuláció az elsőre lehengerlő személyiségüknek köszönhetően. Ez csak néhány azok közül a jellemzők közül, amelyekre általában egy nárcisztikus személy kapcsán a legtöbben gondolunk. Ugyanakkor létezik a nárcizmusnak a köztudatban egy kevésbé ismert formája is: a rejtett nárcizmus.

Mi is pontosan a nárcizmus és miért alakul ki?

Ki számít egyáltalán nárcisztikusnak? A kifejezést a pszichológia egyik legnagyobb alakja, Sigmund Freud alkotta meg a hiú és önmagába menthetetlenül szerelmes görög mitológiai alakból, Narkisszosz nevéből eredeztetve. A nárcisztikusok önmagukat mindenkinél jobbnak, szebbnek, kiválóbbnak és különlegesebbnek tartják. Felmerülhet a kérdés, hogy mi állhat annak hátterében, hogy valaki a saját értékét mindenki más fölé helyezi, vagyis mi vezet a túlzott mértékű nárcizmushoz?

Sok más lelki problémához hasonlóan, a nárcizmus gyökerei is gyermekkori hiányokban és sérülésekben keresendők. A nárcisztikus felnőttben egy sérült és bizonytalan kisgyerek lakozik, akinek sorozatosan mellőznie kellett a megfelelő szülői gondoskodást. Többségük magányos és elhanyagolt gyerekként nőtt fel, nem kaptak elég szeretetet, szüleik képtelenek voltak érzelmi biztonságot nyújtani nekik. Hiányzott az őszinte szeretet és az érzelmi kötődés, amelyek az egészséges önértékelés, énkép és a többi emberrel való kapcsolódás fontos pilléreit jelenthették volna.

Gyakran tapasztalhatták azt is, a szüleik csak és kizárólag akkor fogadják el és szeretik őket, ha meg tudnak felelni a velük szemben támasztott elvárásoknak. Ha ez sikerült, végre különlegesnek érezhették magukat, ha viszont nem, gyakran szembesülhettek erős kritikával, szeretetmegvonással, az értéktelenségük hangsúlyozásával, sőt akár bántalmazással is. A folytonos leértékelésből és kritikából fakadó elviselhetetlen szégyen ellen védekezésképp a gyerekben kialakult egy, az átlagnál kiválóbb és nagyszerűbb énkép, amely a későbbiekben a nárcisztikus felnőtt egyik legfőbb jellemzője lesz.

Amikor az önimádat már kóros mértéket ölt

A korábban bemutatott koragyerekkori sérülések tehát túlzott mértékű nárcizmushoz vezethetnek. Ugyanakkor súlyosabb esetben kóros állapothoz, a nárcisztikus személyiségzavar kialakulásához is hozzájárulnak.

A nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő jellemzően:

- saját fontosságával kapcsolatban nagyzoló elképzelésekkel rendelkezik,

- gyakran fantáziál határtalan sikerről, hatalomról, szépségről,

- különlegesnek és egyedinek tartja magát, akit csak a hozzá hasonló emberek érthetnek meg,

túlzott csodálatot vár el,

- feljogosultság és feljogosítottság érzése jellemzi, tehát neki mindent lehet és mindent szabad,

- elvárja, hogy különlegesen bánjanak vele,

- kapcsolataiban másokat kihasznál,

- hiányzik belőle az empátia képessége: nem ismeri el és nem is képes megérteni mások érzéseit és szükségleteit,

- gyakran érez irigységet másokkal szemben,

- arrogáns és gőgös magatartás jellemzi.

A nárcizmus kevésbé felismerhető formája

A nyíltan öntelt és arrogáns nárcisztikus mellett azonban létezik ennek a működésnek egy nehezebben azonosítható formája is, amelynek a felismerésébe néha még a szakemberek bicskája is beletörhet. Ez pedig a rejtett (vagy más szóval sérülékeny) nárcizmus.

Miközben a grandiózus nárcisztikus feljogosítva érzi magát, arrogáns, kizsákmányoló és irigy, addig

a sérülékeny kifejezetten szerénynek és gátlásos személynek mutatkozik. A háttérben viszont ugyanúgy meghúzódnak a nagyzoló elvárások önmaga és mások felé.

Fontosságának és különlegességének megélése ugyanolyan jelentőséggel bír számára, mint a nyíltan önimádó nárcisztikus számára. Azonban, ha ez nem teljesül, extrém mértékben jelentkezhet nála az alkalmatlanság érzése és a harag önmaga felé.

A rejtett nárcisztikusban első pillantásra tehát a sokak által jól ismert nárcisztikus személyiség tökéletes ellentétét fedezhetjük fel.

Sokszor szorongónak tűnnek, komoly önbizalomhiánnyal küzdhetnek, sőt gyakran nyíltan és erőteljesen kritizálják is magukat.

Éppen ezért viszonylag sokáig tudnak e mögé az „álca” mögé bújni anélkül, hogy a külvilág észrevenné rajtuk a nárcisztikus működést.

Azáltal, hogy önmagukról kifejezetten negatívan és kritikusan nyilatkoznak, elérik, hogy a környezetük pozitív megerősítésekben részesítse őket. Hiszen, ha valaki azt mondja nekünk, hogy „mennyire hülye vagyok”, gyakran reagálunk arra úgy, hogy „dehogyis!” Ily módon sokszor tudattalanul is szerezhetnek maguknak elismerést és pozitív megerősítést. A rejtett nárcizmus legfőbb veszélye tehát az, hogy egy szerény, esendő és sérülékeny ember álruhájába bújva, az együttérzésünkre játszva rejtőzhetnek hosszú időn át.

Létezik-e olyan, hogy egészséges nárcizmus?

A nárcizmus többdimenziós jelenség és többféle viselkedésben is megnyilvánulhat. Vajon létezik-e olyan együttállás, amikor a nárcizmus egészséges működést takar?

A nárcizmus jelentheti azt is, hogy tisztában vagyunk a saját értékeinkkel, képesek vagyunk szeretetteljesen és harmonikusan viszonyulni önmagunkhoz. Rendelkezünk önbizalommal, amely a valós tulajdonságainkon alapul. Ily módon a nárcizmus a pozitív énképünk és az egészséges önértékelésünk egyik záloga.

Kutatások alapján a mérsékelt nárcisztikus tulajdonsággal rendelkezők sikeresebbek a munka világában, emberi kapcsolataikban is megfelelő módon tudnak jelen lenni, könnyebben hoznak meg nehéz döntéseket és mernek kockázatot vállalni.

Az, hogy tisztában vagyunk az értékeinkkel, képesek vagyunk önmagunkról pozitív hangnemben beszélni és kiemelni azokat a tulajdonságainkat, amelyeket értékesnek és szerethetőnek tartunk, egyáltalán nem önzés vagy beképzeltség. Egészséges mértékű nárcizmus mindenkiben kell, hogy legyen! Túlzott vagy rejtett formája viszont komoly szenvedést okoz mind az érintetteknek, mind a környezetüknek.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Szülők rémálma: mi az okos eszközök varázsa és hány éves kortól adhatunk a gyerek kezébe kütyüket?
Van olyan életkor, amikor kifejezetten tilos, máskor kifejezetten hasznos. Egy új kutatásból ennél sokkal több is kiderült.

Megosztom
Link másolása

Az okos eszközök különösen vonzóak a gyerekek számára, hiszen korlátlan mennyiségben kínálnak interaktív és szórakoztató tartalmakat, amelyek a tanulást is játékos formában teszik lehetővé. A gyerekek természetükből adódóan kíváncsiak, és az okos eszközök egy új világot tárnak fel előttük, ahol azonnali válaszokat kaphatnak a kérdéseikre, és szabadon fedezhetik fel mindazt, ami egybevág az érdeklődési körükkel.

Az okos eszközök varázsa nem véletlen. Ezeknek a készülékeknek egy sor olyan jellemzőjük van, amelyek különösen vonzóvá teszik őket a fiatalabb generációk számára.

Nézzük meg, miért találják őket annyira elbűvölőnek:

Színes, élénk képernyő

Először is, az okos eszközök képernyője élénken színes, ami azonnal felkelti a legkisebb gyerekek figyelmét is. A mozgó képek, animációk és a változatos tartalmak magukhoz vonzzák a kíváncsi kicsiket és fenntartják az érdeklődésüket.

Interaktivitás

A gyerekek imádják, hogy az okos eszközöket használva nem csak passzív nézők, hanem aktív résztvevők lehetnek; érintésekkel, pöccintésekkel és görgetésekkel maguk befolyásolják a dolgokat. Ez az interaktivitás megadja nekik az irányítás és a felfedezés örömét.

Azonnali visszajelzés

Az okos eszközök gyorsan reagálnak, legyen szó játékokról, oktató programokról vagy kreatív alkalmazásokról, a gyerekek élvezik, hogy azonnali visszajelzést kapnak, ami motiválja őket a folytatásban.

Szórakoztatóan oktató tartalmak

Az okos eszközök egyedülálló kombinációját kínálják a szórakoztató és oktató tartalomnak. Az alkalmazások és játékok tervezésénél gyakran veszik figyelembe azt, amit a fejlődéslélektanban a gyerekekről tanítanak, így célozzák meg a kognitív készségek, a problémamegoldó képesség és a kreativitás fejlesztését.

Személyre szabott tartalom

Ezek az eszközök lehetővé teszik a gyerekek számára, hogy személyre szabott élményt kapjanak, legyen szó játékokról, tanulási alkalmazásokról vagy média tartalmakról. A gyerekek saját érdeklődésüknek megfelelően válogathatnak, ami fokozza az érdeklődésüket és ragaszkodásukat.

A végtelen út élménye

Végül, de nem utolsósorban, az okos eszközök a végtelen felfedezés lehetőségét kínálják a gyerekek számára. Mindig van valami új a láthatáron, legyen az játék, tanulási app, vagy egy videó, ami fenntartja az érdeklődésüket és visszatérésre ösztönzi őket.

Ezeknek az eszközöknek a vonzereje tehát az interaktivitásukban, a szórakoztatásukban és a tanulási lehetőségeikben rejlik. Fontos azonban, hogy szülőként aktívan részt vegyünk a digitális élmények irányításában, ugyanis

egy új kutatás meghökkentő dolgokat tárt fel, és ez nem egyszerűen arról szól, hogy gerincferdülésük lesz-e a sok üléstől és táblagépezéstől.

Egy új tanulmány szerint a 2 év alatti gyerekek hosszas képernyőnézése megzavarja az érzékszervi feldolgozás folyamatát.

Hogy ez mit is jelent pontosan?

Az érzékszervi feldolgozási problémák következtében a gyerekek nehezen dolgozzák fel az érzékszerveiken keresztül érkező információkat, mint például a látványt, hangot, ízt, szagot, vagy érintést. Ez az állapot jelentősen befolyásolja a mindennapi életet, mivel az érintettek másképp reagálnak az érzékszervi ingerekre, ami nehézséget okozhat később a tanulásban, a viselkedésben és a mindennapi tevékenységekben is.

A Drexel Egyetem kutatói tanulmányt tettek közzé arról, hogy a csecsemők és kisgyerekek érzékszervi fejlődésük során túlzott képernyőidőnek való kitettsége káros lehet, annak ellenére, hogy a legtöbb felnőtt is úgy nőtt már fel, hogy egészen fiatalon tévét nézett.

A szakértők azt javasolják a szülőknek, hogy távolítsanak el mindenféle képernyőt, beleértve a televíziót is, amíg a gyerekük be nem tölti a második életévét.

David Bennett, a Drexel Egyetem pszichológia professzora, a tanulmány vezető szerzője megállapította, hogy a 2 év alatti gyerekek képernyőnek való kitettsége érzékszervi feldolgozási problémákhoz vezethet.

A tanulmány szerint

12 hónapos korig a képernyőnek való bármilyen kitettség, szemben a képernyő nélküli élettel, 105%-kal nagyobb valószínűséggel járt együtt a problémás viselkedés megjelenésével 33 hónapos korban.

Másfél éves korban minden további napi egy óra képernyőidő 23%-kal nagyobb esélyt jelentett a későbbi problémás viselkedésre. Kétéves korban minden további napi egy óra képernyőidő 20%-kal megnövekedett esélyt jelentett a problémás viselkedésre 33 hónapos korban.

Az eredmények a csecsemők és kisgyermekek képernyőidővel kapcsolatos egészségügyi és fejlődési korlátainak egyre bővülő listáját gyarapítják, beleértve a később meginduló beszédet, az autizmus spektrumzavart, a viselkedési problémákat, az alvási nehézségeket, a figyelemzavart és a problémamegoldási késedelmeket.

„Ez az összefüggés fontos következményekkel járhat a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar és az autizmus szempontjából, mivel az atipikus szenzoros feldolgozás sokkal gyakoribb ezekben a populációkban" - mondta a vezető szerző , Dr. Karen Heffler, a Drexel Orvosi Főiskola pszichiátriai docense.

Ezek az eredmények tehát arra utalnak, hogy a korai fejlődési szakaszban a képernyőnek való tartós kitettség hátrányosan befolyásolja a gyerek érzékszervi feldolgozási képességeit sok más fejlődési probléma mellett.

Ha ettől különösebben így nem is ijednénk meg, a tanulmány részletezi a várható gondokat:

A gyerek lassan túlérzékennyé válik bizonyos ingerekre:

zavarhatja a zaj, a fény vagy akár az érintés is, ezért kerülheti ezeket az ingereket. Ez sajnos korlátozhatja a társas kapcsolatait és az életminőségét. Az intenzív vagy kellemetlen érzékszervi tapasztalatok elkerülése érdekében később szokatlan vagy szélsőséges viselkedési formákat fejleszthet ki, mint például a folyamatos mozgásigény vagy egyes ingerek teljes elutasítása.

„Ha egy gyerek következetesen nem szereti, ha átölelik, megpróbál menekülni a zajos környezetből, és ez a szülő számára is stresszessé válik, az annak a jele, hogy valami baj van”

- mondta Bennett.

Azoknál a gyerekeknél, akik az életük korai szakaszában sok időt töltenek képernyő előtt – mint például televízió, számítógép, tablet vagy okostelefon –, előfordulhatnak bizonyos problémák az érzékszerveik által fogadott információk feldolgozásában. Ez elsősorban a csecsemőkorra és a kisgyermekkorra vonatkozik, amikor a gyerek agya és érzékszervi rendszerei még nagyon fejletlenek, fogékonyak és gyorsan fejlődnek.

A túlzott képernyőhasználat következtében a gyerek kevésbé lesz képes hatékonyan érzékelni, értelmezni és reagálni a környezetéből származó érzékszervi információkra.

Ha egy gyerek túl sok időt tölt képernyő előtt, kevesebb ideje lesz olyan tevékenységekre, amelyek fontosak az érzékszervi készségek fejlődéséhez, mint például a tapintás, a mozgásérzékelés és a térbeli tájékozódás fejlesztése.

A következmények változatosak, de köztük van a figyelemzavar, a tanulási nehézségek és az érzékszervi feldolgozási zavarok. Ezért tanácsolja a tanulmány, hogy a szülők korlátozzák a képernyő előtt töltött időt, különösen a nagyon fiatal korosztály esetében, és ösztönözzék a különféle fizikai és érzékszervieket stimuláló tevékenységeket, amelyek elősegítik az egészséges fejlődést.

Az alacsony érzékelési küszöb jelei

A gyerekek lassabbnak vagy kevésbé érdeklődőnek tűnhetnek.

A kutatók azt is megfigyelték, hogy az érintett gyerekeknek több, erősebb vagy egyértelműbb ingerre van szükségük ahhoz, hogy észrevegyék a változást a környezetükben vagy reagáljanak egy szociális interakcióra, mint például ha valaki a nevükön szólítja őket.

Ami a képernyő előtt töltött idő és az autizmus közötti kapcsolatot illeti, a tanulmány felhívja a figyelmet arra a lehetőségre, hogy a képernyő előtt eltöltött idő befolyásolhatja a gyerekek fejlődését, beleértve az autizmus spektrum zavarainak kockázatát is. Azonban fontos megjegyezni, hogy a kapcsolat megállapítása nem jelenti azt, hogy a képernyő előtt töltött idő közvetlenül okozza az autizmust. Lehetséges, hogy más, még nem azonosított tényezők is szerepet játszanak, vagy hogy az autizmus spektrum zavarával élő gyermekek hajlamosabbak lehetnek több időt tölteni képernyők előtt. Ezért további kutatásra van szükség a pontos összefüggések megértéséhez.

„Azon gondolkodtunk, mivel összefüggést találtunk a korai képernyőterhelés és az autista viselkedés között, hogy lehetséges-e, hogy az érzékszervi feldolgozás valahogyan része lehet a rejtélynek”

- mondta a professzor.

Szülői útmutató az okos eszközök kezeléséhez

A gyerekek számára kulcsfontosságú lehet tehát a korhatárok és korlátozások észszerű rendszerének kialakítása. Ez segíthet nekik abban, hogy ne töltsenek túl sok időt a kütyükkel, és hogy csak koruknak megfelelő tartalmakhoz férjenek hozzá.

Kezdő lépésként nyugodtan szabd meg, hogy étkezések alatt és lefekvés előtt nincs kézben vagy körülöttetek semmiféle képernyő.

Hasznos lehet bevezetni „okos eszköz-mentes” időszakokat, akár napokat is, amikor a család együtt tölti az idejét - de olyankor sajnos te sem kaphatod elő a mobilodat, sőt a párod sem.

Állíts fel szabályokat és korlátokat, és legyél következetes a betartásukban. Használj nyugodtan applikációkat és eszközbeállításokat, amelyek segítenek nyomon követni és korlátozni a képernyő előtt töltött időt. Használd a szülői felügyeleti beállításokat és alkalmazásokat az eszközökön, hogy korlátozd a hozzáférhető tartalmakat és nyomon követhesd a gyerek online tevékenységét.

Az okos eszközökre tekints úgy, mint a tanulást segítő eszközre, és nem úgy, mint jutalomra.

Mivel nem tagadhatjuk, hogy a XXI. században élünk, és ha teljesen kitiltjuk a gyerek életéből ezeket az alkalmazásokat és eszközöket, akkor komoly versenyhátrányba fog kerülni a későbbiekben a kortársaival szemben, a kreatív és oktató alkalmazások kiválasztása során keress olyanokat, amelyek interaktívak és érdekesek a gyerekek számára, de elsősorban a tanulást és a készségfejlesztést támogatják.

Képezzünk egyensúly az online és offline világ között

A digitális detox, azaz az okos eszközök használatának szüneteltetése segíthet abban, hogy a gyerekek több időt töltsenek a valós világban, javítva ezzel a szociális készségeiket és fizikai aktivitásukat. A közös családi programok, mint a kirándulások, meseolvasás, vagy társasjáték-estek erősíthetik a családi kötelékeket és

lehetőséget adnak a gyerekeknek arra, hogy úgy szálljanak ki az online világból, hogy közben megtapasztalják azt is, nem kell emiatt unatkozniuk.

És ha már kell a képernyő, próbáljatok együtt filmet nézni, együtt játszani videójátékokkal, mert ez lehetőséget nyújthat a közös élmények szerzésére, közös témáitok lesznek, amelyek mélyíthetik a kölcsönös megértést és a jó kapcsolatokat.

Az okos eszközök kezelése a gyereknevelés részévé vált. A szülők feladata most az, hogy megtalálják az egyensúlyt, amely megengedi a gyerekeiknek, hogy kihasználják az okos eszközök által nyújtott lehetőségeket, miközben megóvják őket az online veszélyektől. Jó kis házi feladat mindannyiunknak, ugye?

Mikor kaphat a kezébe okos eszközt a gyerek?

Az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (AAP) iránymutatása szerint:

- 2 éves kor alatt: Az új kutatások szerint egyáltalán nem javasolt a használatuk

- 2 és 5 éves kor között: A napi képernyő előtt töltött időt korlátozni kell egy órára, és azt is szülői felügyelettel, ahol a szülők választanak oktató jellegű tartalmakat, és együtt nézik gyerekükkel ezeket, hogy segítsék a látottak feldolgozását.

- 6 éves kor felett: Ebben a korban is fontos, hogy a szülők állapítsanak meg egyértelmű korlátokat a képernyő előtt töltött időre vonatkozóan, amelyek magukban foglalják a szórakoztató tartalomra szánt időt, valamint figyelembe veszik az online biztonságot, a digitális jólétet és az egyensúlyt az offline tevékenységekkel, mint például a fizikai aktivitás, olvasás és a személyes interakciók. Tanácsos az online szülői felügyelő programok használata, melyek megmutatják, mikor mit nézett a gyerek, és le is tiltják azokat a tartalmakat, melyek károsak lehetnek a számára.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
A nők többsége inkább medvével futna össze az erdőben, mint férfival - szerinted miért?
Több pár szakított már világszerte a medve-férfi dilemma miatt - van aki megsértődik rajta, van, aki nem is érti, mi a baja a nőknek az erőszakos férfiakkal.

Megosztom
Link másolása

A medve-férfi dilemma vírusként terjed a közösségi médiában. Alapja egy kérdés, hogy egy nő mitől ijedne meg jobban egy erdőben: egy medvétől vagy egy idegen férfitól.

„Az emberek elhinnék, ha azt mondanám, hogy megtámadott egy medve. Nem kérdeznék meg, hogy mit viseltem, hogy hány másik medve támadt meg életemben, és nem sejtetnék, hogy én akartam, hogy megtámadjon"

- ez az egyik legszemléletesebb válasz, ami egy TikTok videóban hangzik el, talált rá az RTL. Ráviágít arra is, mennyire félrekezelt ma a társadalomban a szexuális zaklatás vagy egy támadásig fajuló erőszak.

A Screenshot videóra vette, amint véletlenszerűen kérdezik meg a nőket az utcán, ők egyedül sétálva  egy medvével vagy egy ismeretlen férfivel találkoznának szívesebben. Zömük kapásból a medvét választotta volna.

@screenshothq The question of being stuck in a forest with a man or a bear is circulating on TikTok right now and sparking some interesting conversation.... we know what our answer would be #manvsbear #tiktok #tiktoktrend #trending #challenge #streetinterview #voxpop ♬ Terror Music (Scary Song) - IMPERIUM RECORDS

Az óriási médiavisszhanggal pörgő kérdés az RTL szerint több párkapcsolatnak is véget vetett már,

mert egyik vagy másik fél nem fogadta el a másik problematikáról fenntartott véleményét. A párkapcsolati és/vagy nemi erőszak kérdése ugyanis máig megosztó.

A magyar kommentszekciókban is gyakran előkerül a "minek ment oda" áldozathibáztató életérzés prezentálása, amikor nőket ért támadásról számol be a média. Jelen helyzetben sincs ez másképp a nemzetközi közvélekedésben, rengeteg férfi hozzászóló értetlenkedik a TikTok videók alatt.

Egyesek szerint a nemi erőszak egyenesen gyönyörforrás, hiszen az csak szex.

„Miért jobb, ha étel vagy, és széttépnek, mintha egy másféle gyönyör forrásaként használnának, ami nem károsítja a testet?” - idézi az RTL egyiküket. Az is felmerült a férfiakban, hogy AI generálja azokat a válaszokat, amiben a nők medvével találkoznának inkább, mert nem lehet valós, hogy nők ennyire féljenek férfiaktól.

Egy nyugalmazott önvédelmi tréner is megpróbált magyarázattal szolgálni. Elmondása szerint nagyon örült volna, ha nem kellett volna húsz éven át önvédelmet oktatnia azért, mert a nők féltek az erőszaktevő férfiaktól.

„Nem arról szól a dolog, hogy inkább egy medvetámadást vagy egy férfitámadást élnél-e túl, hanem az, hogy melyikkel találkoznál szívesebben”

- próbálta elmagyarázni a helyzetet néhány adattal kiegészítve.

Az USA területén, a fekete-, a barna- és a grizlimedvék hazájában 2020-ban hét nő halt meg egy év alatt a ragadozók támadásának köszönhetően. Szemben ezzel

havonta 70 nő hal meg otthon, a háztartásban elkövetett családi erőszak áldozataként.

Ebbe nem számolta bele az idegenek által a parkokban, erdőkben, plázákban, gyakorlatilag bárhol elkövetett erőszakot.

Kijelentette azt is, hogy ez nem azt jelenti, hogy minden férfi veszélyes lenne a nőkre.

„De a statisztikák szerint a férfiak nagyobb veszélyt jelentenek rájuk, mint a medvék."


Megosztom
Link másolása