„Valaki a folyópartra csalta a lányaimat és kegyetlenül megölte őket” - állítja a Skóciában eltűnt magyar ikrek gyászoló édesapja
Ez a tragédia megrázta Aberdeent – és Magyarországot, most mindenki kétségek között várja a válaszokat, hogy mi is történhetett valójában a két elhunyt testvérrel.
2025. január 7-én, kedd hajnalban Aberdeen dermesztő éjszakai csendjében éles hangok hasítottak a levegőbe a Dee folyó irányából. Kiáltások voltak? Segélykiáltások? Mára talán mindenki elfelejtette volna ezt a rövid, nyugtalanító incidenst, ha a városban közben ki nem derül, hogy pontosan ekkor tűnt el két fiatal magyar testvérvérpár.
A két lány, ahogy a fényképeik mutatják, szinte tükörképei voltak egymásnak. A 32 éves Eliza és Henrietta együtt éltek, hasonlóan gondolkodtak, és a beszámolók szerint tökéletesen kiegészítették egymást ebben az óceánparti skóciai városban, amely gyökeresen eltért attól a magyarországi kis falutól, ahol felnőttek.
Miután megérkeztek Skóciába, úgy tűnt, minden a terveik szerint alakul. Mindketten találtak munkát, és bárki, aki kapcsolatba került velük, kiegyensúlyozottnak, megfontoltnak és szorgalmasnak látta őket – legfeljebb kissé zárkózottnak.
Egészségügyi vagy anyagi gondokra semmi sem utalt. Mindez csak még rejtélyesebbé teszi a január 6-án és 7-én történteket.
Vajon öngyilkossági szándék húzódik meg a két testvér halála mögött, esetleg valamilyen szörnyű véletlen katasztrófa vezetett a tragédiához? Vagy – ahogyan a lányok könnyeivel küzdő édesapja sejteti – egy harmadik félnek is köze lehetett a halálukhoz?
Bár a Police Scotland (Skócia Rendőrsége) továbbra sem talált semmiféle gyanús körülményt, mindhárom elmélet valós lehetőségként merül fel.
A testvérpár életének utolsó 12 órájában történt események a legzavarbaejtőbb kérdéseket vetik fel.
Ebben az időszakban ugyanis kétszer is a Dee folyó déli partján jártak. Először visszasétáltak a belvároson keresztül a bérelt lakásukba, amely körülbelül egy mérföldre volt a folyótól, a Charlotte Streeten.
A második látogatásuk után azonban már nem tértek haza. Soha többé nem látták őket élve. Az aberdeeni térfigyelő kamerarendszer felvételein látható, ahogy január 7-én hajnali 2 óra 12 perckor a Victoria Bridge-en átkelve haladnak a Dee túloldalára.
Ugyanebben a pillanatban, 2.12-kor érkezett egy SMS is Henrietta telefonjáról a főbérlőjüknek. A szöveg szerint nem szándékoztak visszatérni a lakásba.
Az a felvételeken nem látszik, hogy séta közben valóban ők küldenek-e üzenetet.
Amikor azonban a főbérlő ezt az üzenetet elolvasta, azonnal a helyszínre sietett, ahol megtalálta a lányok legtöbb személyes tárgyát, köztük Eliza telefonját is. Tehát nyoma sem volt végleges kiköltözésnek – és az üzenetet küldő mobiltelefon azóta már nem volt elérhető a hálózaton. A megdöbbent főbérlő rögtön értesítette a rendőrséget.
Egy hónappal később már tudjuk, hogy a testvérpár halott. Amit azonban nem tudunk, az az, hogy miért történt mindez. A lányok édesapja, Miklós ugyanezt a kérdést feszegeti, és a rendelkezésére álló információk alapján saját következtetéseket von le.
„Fogalmam sincs, mi történt a lányaimmal, de biztos vagyok benne, hogy nem követtek el öngyilkosságot” – mondta a 63 éves a Daily Mail szerint.
„Úgy hiszem, nem ők küldték az SMS-t a főbérlőjüknek, hanem valaki vagy valakik becsapták és elrabolták őket.” Hozzátette:
„Meg vagyok győződve arról, hogy valaki a folyópartra csalta őket, és kegyetlenül megölte a lányaimat.”
A gyászoló édesapa arról beszélt is, hogyan tudta meg a megsemmisítő hírt:
„A fiam telefonált, hogy valószínűleg megtalálták Henriettát. Van egy angyal tetoválása, és az alapján azonosították. Még soha nem éreztem ilyen fájdalmat. Edit, a harmadik lányom is teljesen összeomlott.”
Az ikrek a tragédia előtti szombaton, január 4-én 40 percig beszéltek az édesanyjukkal, és a hívás során mindketten teljesen rendben lévőnek tűntek. Vajon titkoltak valamit a család elől? Mi vihette őket kétszer is a folyó partjára az ezt követő napokban? Ez az ügy legrejtélyesebb pontja.
A lányok életében láthatóan semmi sem utalt komoly változásra. Henrietta – aki egyesek szerint kicsit nyitottabb volt, mint Eliza – az egyik Costa Coffee üzletben dolgozott, Aberdeen Bon Accord nevű bevásárlóközpontjában.
Eliza korábban, egészen a múlt nyárig, egy Abz Cleaning Solutions nevű takarítócégnél dolgozott. A cégvezető, Scott Bousfield így emlékezett rá:
„Soha nem tűnt lehangoltnak vagy szomorúnak. Mindig mosolyogva köszönt, és megkérdezte: »Hogy vagy, minden rendben?«
Szinte soha nem hiányzott a munkából, azt hiszem, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor fordult elő hat év alatt. Mindig a legjobb tudása szerint végezte a feladatait.”
Eliza tavaly augusztusban küldött neki egy üzenetet, hogy talált másik állást, és a két hét felmondási idő letelte után kilép.
„Ez nem az a fajta üzenet volt, hogy »holnaptól nem jövök be«, amit néha kapunk a takarítóktól. Nagyon is korrekt, összeszedett levél volt, pontosan megjelölve a dátumot, hogy mikor kezdődik és meddig tart a felmondási ideje”
– mesélte Bousfield. Látszik tehát, hogy nem az ő stílusuk a hirtelen SMS.
Így maradtak tehát a lányok Aberdeenben, látszólag minden rendben volt, egészen a sötét, hideg januári éjszakáig. Aztán valami történt, amiért máig nem talál magyarázatot a rendőrség, a helyiek és a család sem.
A kérdések megválaszolatlanok:
Miért mentek kétszer is a folyóhoz?
Miért küldtek furcsa SMS-t?
Hogyhogy hátra hagyták személyes tárgyaik egy részét, köztük Eliza telefonját is?
És vajon tényleg öngyilkosság volt, baleset, vagy – ahogy a gyászoló apa mondja – valaki igazából a folyópartra csalta és meggyilkolta őket?
