5+1 környezetbarát mítosz a szójaviasztól a földlabdás karácsonyfáig
A zöld szemlélet nagyon helyesen már a legtöbb háztartás alapvető része, de sok ponton össze lehet zavarodni abban, mi számít környezetbarátnak és mi nem. Lehet, hogy felhasználóként megvan a jobbító szándék, de ez valahol félúton környezetszennyezésbe csúszik. Néha a termékek, amelyeket fenntarthatónak hiszünk, valójában rejtenek magukban természetkárosító kockázatot, sőt.
Álljon itt 5+1 környezetbarát termék árnyoldala, valamint egy-két fokkal fenntarthatóbb alternatíváik:
1. Szójaviasz gyertya
A paraffin gyertyáknál egészségügyi szempontból minden jobb, az alapanyagát ugyanis kőolajból desztillálják, és nagyon nehezen bomlik le a természetben. Fő égésterméke a benzol és a toluol, amelyek asztmatikus megbetegedésekkel és allergiával is összefüggésbe hozhatók. Emellett a paraffintermelés CO2 kibocsátása éves szinten 2 millió tonna, de például vízhasználata és éves növekedési rátája alacsony.
Alternatívaként a piac ontja magából a színes-szagos „természetes” gyertya alapanyagokat, egyre kelendőbb például a szójaviasz.
A szójaviasz valóban lehet természetes, ugyanakkor a szójatermesztés elsődleges rákfenéje az, hogy esőerdők négyzetkilométereit gyújtják fel azért, hogy megfelelő mennyiségű takarmány, tofu és gyertyaalapanyag keletkezzék.
Azt pedig ne gondolja senki, hogy ugyanennyi fát telepítenek helyette máshol.
Innen nézve a szójaviasz semmiféleképpen nem barátja a környezetnek, emellett növekedési rátája 11% körül mozog, borzalmasan vízigényes a termesztése, noha CO2 kibocsátása valóban csak közepes a viaszrangsorban, 500 ezer tonna évente.
A repceviasz alternatívaként szintén kérdéses, mert peszticidek és gyomirtó szerek kerülhetnek a termesztés során a vizekbe, de még mindig kisebb a környezeti terhelése a szójáénál.
ami például feleannyi földhasználatot igényel, mint a szójaviasz.
CO2 kibocsátása messze elmarad a többi alternatívától (100 ezer tonna évente, az összes viaszhoz képest a legkisebb), kevés hulladéktermeléssel és vízhasználattal jár kinyerése, bár a méhpopulációra gyakorolt hatása aggályos. A méhviasz a paraffinhoz képest
és negatív ionok kibocsátásával tisztítja a levegőt.
2. Turkálóban vásárolt ruha
Hogy a turkálós ruhák környezetbarátak vagy sem, nem egyszerű kérdés. Ha például sikerül kifogni egy természetben lebomló szövetet, amit többször viselve adtak be second hand értékesítésre, akkor még jó is lehet. A legtöbb turkálós ruha azonban poliészter vagy viszkózkeverék, vagy hasonló, mosás során mikroműanyagokat a vízbe juttató szövet.
Sőt mi több, ha megfigyeled,
A fast fashion és annak bármilyen vetülete pedig az egyik legkörnyezetkárosítóbb dolog, ami a divatiparral történhet, mert a rövid életciklust és a felhalmozást hirdeti.
„Az, hogy melyik termék a fenntarthatóbb, a second-hand vagy az eleve természetes vagy fenntartható alapanyagból készült és gyártott termék, összetett kérdés.
- nyilatkozta Mányiné Dr. Walek Gabriella, a Nemzeti Divat Liga elnöke, utalva arra, hogy a körforgásos divat iránt lenne jó elköteleződni a jövőben.
Ez ellenben nagyon nehéz, a divatipar ugyanis addig nem tud jottányit sem zöldülni, amíg a természetbarátság tételmondatát nem érvényesítjük:
Teljesen mindegy, milyen ruháról van szó, redukálni kell, mert a folyamatos gardróbbővítés, még csak lenvászon vásárlása esetén is óriási ökolábnyommal jár.
a világ teljes CO2-kibocsátásának pedig 2-4%-áért a ruhaipar a felelős. Ezek brutálisan magas arányok.
2017-ben nagyot ment az a megállapítás, hogy ha a divatipar egy ország lenne, az lenne az üvegházhatású gázok hatodik legnagyobb kibocsátója a világon. Emellett a leginkább vegyszerigényes iparágról van szó, megúszhatatlan a méreganyagok használata - még természetes anyagok választása esetén is.
Mindez úgy is lélegzetelállító szám, hogy a divatipar leginkább a nem megújuló forrásokra támaszkodik: szintetikus anyagok, kőolaj, vegyipar, ami az erőforrások kimerülésének elsődleges katalizátora. Minden évben, egyre korábbi hónapban olvashatók a hírek arról, aktuálisan mikor használtuk el az egy évre elegendő erőforrásainkat. A divatipar nagy volumenű, állandó növekedésének is köszönhető, hogy
A turkáló vs. természetes anyagú ruhák világában nincs alternatíva. Egyszerűen kevesebb hangsúlyt kell fektetni az öltözködésre, eltolni a szükségleteket a kapszulagardróbok, a jól variálható alapdarabok irányába. Ez nem mellesleg az önismereti fejlődést, az énkép pozitívabb alakulását is magával húzza.
3. Gabonatejek
Megkérdőjelezhetetlen, hogy a gabonaitalok karbonlábnyoma összességében jóval kisebb, mint az állati eredetű tejé, a húsfogyasztásé, satöbbi. De azt is vegyük számításba, hogy amikor literszám isszuk, az nem teljesen természetbarát.
Ha otthon készítjük, az alapanyag akkor is bír energiaforrás igénnyel, és vannak negatív környezeti hatásaik is. Itt inkább azt érdemes megnézni, melyik növényi italnak a legkisebb ez a hatása.
Egy összehasonlítás során a földhasználatot, az üvegházhatású gázkibocsátást, a vízhasználatot és az eutrofizációt - nagyjából az elalgásodást, vagyis az ökoszisztéma tápanyaggal való túltelítettsége miatti szennyezést vizsgálták annak érdekében, hogy megtalálják a legkörnyezetbarátabb növényi tejet.
A mandulatej például alacsonyabb üvegházhatású gázkibocsátást tudhat magáénak a szójához képest, de több vizet igényel, és magasabb eutrofizációt eredményez a termesztése.
A rizs a földterület használatban jól teljesít, de minden további mérésszámban a legkevésbé környezetbarát növényi ital címért versenyez. A zabital konszolidáltan hozza minden vizsgált szegmensnél a középszernél kicsit jobb eredményeket. Ha ehhez hozzáadjuk például, ha sikerül magyar kistermelőtől bio zabot szereznünk, és otthon készíteni belőle zabitalt, egy kicsit talán elhúzhat irányába a szív.
Tökéletesen természetbarát megoldás ebben az esetben sincs, talán a mértékletességre érdemes törekedni. Mondjuk nem a napi öt tejeskávéban pótolni a tejet zöldborsóitallal, hanem csökkenteni (nota bene teljesen elhagyni) a kávéfogyasztást.
4. Kókuszzsír-olívaolaj tengely
Az étolajok környezetre gyakorolt hatása jelentős, legyen szó bármelyik fajtáról. A kókuszolaj és az olíva marketingje kiváló, ezért nem is gondolnánk, hol szerepelnek a fenntarthatatlansági skálán. Az már köztudott, hogy a pálmazsír fogyasztás okozza az orángutánok tömeges pusztulását, és sodorta őket a kihalás szélére. Márpedig pálmazsír az édesipar legtöbb termékében, de még a rúzsban is benne van.
Az Exeteri Egyetem egy átfogó tanulmánya szerint a kókuszolaj-termelésből eredő erdőirtás egymillió liter olajra vetítve 20 veszélyeztetett növény- és állatfajt érint, míg a pálmazsír is csak 3,8 fajt, az olíva pedig 4,1-et millió literenként.
Ha már itt tartunk, Toszkána csodálatos és illatos növénye, az olíva fája rettentő vízigényes, hogy bő termést és minőségi olajat adjon.
Ez teszi extrém módon fenntarthatatlanná. Földhasználat tekintetében egyébként nem teljesít rosszul, és erdőket se irtanak érte, szemben a pálmával és kókusszal.
Ha mindenképp külföldi olajat vásárolunk, a károsanyag-kibocsátást a termelés és elosztás minden pontján csökkentő verziókat válasszuk, ezeket különböző plecsnik jelzik a csomagoláson.
5. Újrahasznosítható zacskó-étkészlet-szívószál
Itt érik be a gyümölcs azoknak, akiket a ható igékkel ki lehet kergetni a világból. Az ugyanis, hogy valami újrahasznosítható, sokszor egy fogyasztóra tolt felelősséghárítás a gyártó részéről. Hogy milyen körülmények közt újrahasznosítható az árult termék, már kevésbé egyértelmű, és sokszor a fogyasztó által meg sem teremthetők a feltételek.
Az elviteles kávés poharakat sokszor vízálló polietilénnel vonják be, így bár tartalmaznak papírt, nem újrahasznosíthatóak. A papírcsomagolást amúgy is összefüggésbe hozták már erdőirtással ázsiai és európai országokban is, ráadásul az előállításhoz a legtöbb esetben új alapanyagot használnak, nem újrahasznosítottat.
Ha a teljes előállítási láncot nézzük, a kukoricából készült zacsik első hátránya, hogy a kukoricához óriási földterület kell, ráadásul monokultúráról van szó, befigyelhet a nem megfelelő talajhasználat és a vegyszerezés is. Amikor eljutunk a zacskóig, szembesülhetünk azzal, hogy
Az sem mindegy, hogy biológiailag lebomló vagy komposztálható kifejezést aggatnak a csomagolásra, de igazából az a lényeg: kerüljük el a műanyag alternatíváiként felkínált, „környezetbarátnak” mondott termékeket is. Nem kell papírszívószál, nem kell kicsi zacskó, és nem kell papírtányér se. Józan paraszti ésszel megoldható ezek pótlása tartós eszközök használatával.
+1 - Földlabdás vs. műfenyő
Karácsony közeledtével a természetbarát szív dilemmázik, hogy az ünnepi dekorációtól való teljes elzárkózás és a csiricsáré közt hol helyezze el magát. Örök kérdés, hogy a többször használható, ám mégis műanyagból legyártott dekorfenyő, az ezért termesztett, de mégis csak vágott fenyő, vagy a földlabdás, később kiültethető fa legyen a karácsony legszebb éke.
Mindegyik mellett és ellene is szólnak érvek, Ürge-Vorsatz Diana klímakutató még egy 2022-es posztjában döbbentett meg a modern kor fősodrával teljesen ellentétes megállapítását, miszerint
„Minél több karácsonyfát vásárolunk, annál nagyobb földterületből annál többen élnek meg Magyarországon olyan tevékenységből, ami alapvetően a természetet támogatja, és élőhelyet biztosít, a lokális klímát szabályozza, a tárolt szén-dioxiddal a kibocsátásainkat mérsékli, a biodiverzitást elősegíti, az aszályt csökkenti, a talajvizet tárolja, és élőhelyet biztosít” - írta akkor, utalva a mesterséges erdőkre, mert a karácsonyfát nem az érintetlen vadonból varázsolják tündérek a nappaliba.
„Ha nem erre költjük a pénzünk, valamire el fogjuk – és gyakorlatilag bármi más költés, tehát fogyasztás, sokkal nagyobb környezeti kárt fog okozni, míg ez (a vágott fenyő vásárlása - a szerk.) környezeti hasznot hoz.”
hogy a talaj szerkezetét károsítja, ami nem csak talajerózióhoz, hanem a flóra-fauna felborulásához vezethet az adott területen, miközben a kertbe mi is invazív fajokat telepíthetünk, eltolhatjuk a fenyővel a talaj pH-ját.
A műfenyő 100% vagy ahhoz közeli tartalmú műanyag, ennek környezeti ártalmait csak érintjük. Dr. Chris Weston ökoszisztéma-ökológus szerint a Melbourne-i Egyetem egyik kutatása is azt hozta ki, hogy az élő fák jobbak a műanyagnál. Lebomlók, felhasználhatók akár komposztként vagy a szén megkötésére. Típustól függően 6-20 év a műanyag fák élettartama, aztán a szeméttelepen végzik, és szépen lassan mikroműanyaggá válnak. Addig és ezután is pedig végig életellenes a jelenlétük.
Konklúzió - mi a megoldás?
Akkor is lesz ökológiai lábnyomunk, és szennyezés forrásai leszünk, ha valóban a természettel összhangban szeretnénk élni, hiszen fogyasztunk.
Bármennyire használunk is környezetbarát (vagy annak mondott) terméket, azok túlfogyasztása is természetkárosító. Nem kell minden nap gyertyát égetni, nincs szükség papír- vagy kukoricaszívószálra, extra ruhákra meg aztán pláne nem. Ha tudatosak vagyunk a vásárlásaink során, az pedig sosem árt.
