FONTOS

Keresztek, kőhalmok, zoknik – kéretlen nyomaink a természetben

A környezetkárosításhoz vezető út is jószándékkal (és egy nagy adag egóval) van kikövezve.
Solomayer Anna - sassy.hu
2024. január 21.


Megosztom
Link másolása

Ki ne érezte volna egy csodálatos erdei kirándulás végén, hogy ezt az érzést jó lenne az örökkévalóságba is átmenteni?

Emléket állítani az együtt töltött időnek, saját korlátaink legyőzésének, a természet szépségének, vagy annak, aki talán ezt az egészet alkotta.

Ezek az érzések teljesen természetesek és minél több van belőlük, annál jobb.

Az viszont már más kérdés, hogy tárgyi megörökítésükkel jól jár-e a természet vagy rajta keresztül a többi ember.

Az én keresztem a Természet keresztje

Az egyik legelterjedtebb tárgy, amellyel az európai ember évszázadok óta jelet hagy maga után a természetet járva, a kereszt.

A kereszténység jelképének hegycsúcsokon történő elhelyezése Jézus keresztjétől eredeztethető, hiszen egy magaslaton, a Golgota- hegyen feszítették meg.

Az 431-es epheszosz-i zsinat után a kereszt lett Krisztus legfőbb szimbóluma, melyet azóta az apró medáltól a szobor méretű emlékműig számos méretben és formában használnak a hívők.

A keresztes lovagok útjelző céllal állították fel a fából vagy vasból készült kereszteket, sok helyen, főleg az Alpokban kisebb-nagyobb keresztekkel jelölték a különböző határmezsgyéket, és természetesen sokan emeltek hálából is különféle feszületeket.

A romantika idején nagy divat lett a túrázás, természetjáró egyesületek születtek, ezzel párhuzamosan pedig az emlékállítás is egyre elterjedtebb lett, a dátummal és névvel ellátott keresztek egyfajta korai szelfiként hirdették az állíttatók hírét-nevét.

1880-ban az Osztrák Alpesi Klub, Európa legnagyobb hegymászó egyesülete engedélyt kért az akkori uralkodótól, Ferenc Józseftől a birodalom legmagasabb hegycsúcsának megtalálására és kereszttel történő megjelölésére. Így került vaskereszt a Großglockner csúcsára, emléket állítva a császár és Sissi 25. házassági évfordulójának.

A világháborúk után a túlélők és az áldozatok hozzátartozói is számos keresztet emeltek a hősök tiszteletére, ezeket pedig a leszármazottak vagy az erre alakult szervezetek folyamatosan karbantartják.

A keresztek pedig azóta is csak szaporodnak. Hivatalos vagy kevésbé hivatalos úton kerülnek felállításra még üres területeken vagy már egészen zsúfolt hegytetőkön, nem egyszer kiemelt védettségű élőhelyeken.

Egyre többen szeretnék, ha az ő meggyőződésük, kezük munkája, emléke is helyet kapna egy-egy fenséges helyen.

Abba viszont csak igen kevesen gondolnak bele, hogy ezzel (a valahol tulajdonképpen eléggé exhibicionista) tevékenységükkel esetenként mekkora kárt tesznek az adott környezetben.

Ki itt belépsz: viselkedj vendégként!

A természetjárás sajnos nem mindig jár kéz a kézben a természet tiszteletével is. A túrázók illemtanát sokan nem ismerik vagy nem tartják be. Pedig mindannyiunk számára üdvös lenne, ha legalább egyet betartana belőle mindenki: úgy járjunk a természetben, hogy annak ne legyen nyoma. Se szemét, se letépett virág, se fába vésett szerelmes vallomás formájában.

Ahogy vendégségben sem tologatjuk át a bútorokat a saját ízlésünk szerint, úgy az erdők-mezők berendezését sem illik átalakítani, még akkor sem, ha a végeredmény valóban esztétikai élményt nyújt.

A kőrakások emelése nagyon jó példa erre.

A zen kerteket idéző, egymásra rakosgatott kövek igazán megkapó látvány nyújtanak, elkészítésük sokszor felér egy meditációval, a környezetre nézve azonban egyáltalán nincsenek jó hatással.

A kövek mozgatása ugyanolyan káros az élővilágra nézve, mintha letaposnánk egy védett növényt vagy eldobálnánk a szalámis szendvics csomagolását.

Nem vagyunk hozzászokva ahhoz, hogy tekintettel legyünk az általunk megszokott méretaránynál kisebb élőlényekre, pedig a kövek alatt rejtőző kisebb-nagyobb állatok, növények, gombák és más talajlakók életterének tiszteletben tartása nagyon is fontos lenne.

A kőrakások felépítéséhez megbolygatott kavicsok és sziklák helyváltoztatásával számunkra talán láthatatlan, de értékes élettereket teszünk tönkre.

Azt gondolnánk, ugyan, az a pár kő mit számít.

Csakhogy ha mindenki így gondolja, akkor elkerülhetetlenek az olyan, akár extrém esetek, mint mondjuk a Wales-i tengerpartot ellepő emlékkavicsok és zoknik problémája. A Harry Potter és a Halál ereklyéi első részéből ismert helyszínt 2022-re olyan mértékben ellepték a film egyik szereplőjének, a házimanó Dobby tiszteletére elhelyezett zoknik, festett vagy festetlen kavicsok és egyebek, hogy a természetvédelmi területként működő partszakaszért felelős hatóságnak lépnie kellett.

Az olyan tárgyak, mint a zoknik, csecsebecsék és a festett kavicsokról származó festékdarabkák bekerülhetnek a tengeri környezetbe és a táplálékláncba, és veszélyeztethetik az élővilágot.

– áll a National Trust, egy brit természetvédelmi jótékonysági szervezet közleményében.

Mi is ugyanúgy szeretjük Dobby-t, mint bármelyik Potter-rajongó, de senkinek sem lenne szabad az Egyesült Királyság partjait ruhaneműkkel összeszemetelnie egy kitalált manó tiszteletére.

A Madarasi Hargita csúcsát ellepő kopjafák és keresztek is hasonló károkat okoztak azzal, hogy divat lett a nyolcvanas években még csak csendes, a kommunizmus vallási jelképellenességével való szembeállásból.

Pontosan ezeket a hosszútávú hatásokat hagyja figyelmen kívül minden jószándékú emlék-hagyó: hogy nem lehet előre látni, hányan követik majd a példáját, vagy hogy mivé növi majd ki magát akár a Dobby emléke előtt való tisztelgés vagy a hálából emelt kereszt elhelyezésének egyszerű ténye.

 Az Esztergom és Pilismarót között található Hosszú-hegy keresztjét például egy helyi gazda, Nagy Mihály emelte még 1874-ben, hálából azért, hogy családját elkerülte az akkor tomboló pestisjárvány.

Egészen biztos, hogy nem gondolt arra, hogy évszázadokkal a halála után minden év április 24-én körmenet keretében fognak odazarándokolni a környékbeliek Szent György napja alkalmából, és az izzasztó hegymenet után a hideg szeles hegytetőn mindig lesz olyan, aki megfázik, ennek kapcsán pedig a nép a „Hideglelős” jelzőt aggasztja a keresztre.

Biztosan nem gondolt arra, hogy ezt a kockázatot sokan azért vállalják majd, mert úgy hiszik, ha háromszor megkerülik a keresztet, védelmet nyernek az influenza ellen.

Arra meg aztán egészen biztos, hogy nem gondolt, hogy mindezeket egyesek majd természetkárosító tevékenységnek fogják tartani.

Pedig ma már a legtöbb ilyen terület komoly védettségre szorul, és egyáltalán nem mindegy, hogy a már ott lévő építményekhez milyen rendszeres emberi tevékenység kapcsolódik, hogy elősegítik vagy gátolják a nagyobb terhelést. A túrázáshoz, turizmushoz való egyéni és kollektív hozzáállásnak például nagyon nagy szerepe van ebben.

Viszlát, turiszt?

A turizmus környezetterhelő hatásával ma már a legtöbben tisztában vannak. Szerencsére a turisztikai szervezetek is egyre inkább arra törekednek, hogy egészséges egyensúly alakuljon ki az érintett területek, a gazdasági-, a társadalmi-kulturális és a környezeti érdekek között. A pandémia utáni fellendülést különböző korlátozásokkal igyekeznek fenntarthatóvá tenni, így sok ország létszámlimitet vagy új turizmushoz kapcsolódó adókat vezet be annak érdekében, hogy a felkapott üdülőhelyek regenerálódni tudjanak.

  • Szardínia külön turisztikai adót is bevezet a zsúfoltabb nyári szezonban.
  • Francia Polinézia egyszerűen megállapított egy 280 000 fős éves turisztikai felső határt.
  • Mallorca azt tervezi, hogy a rendelkezésre álló szállodai ágyak számát mindössze 430 000-re csökkenti az egész szigeten.

De nem csak mondjuk az évente 2 millió látogatót vonzó Macchu Picchu környezetét kellene a folyamatos emberi amortizálástól megóvni.

A közelünkben lévő, egészen kicsi természetes élőhelyeknek is ugyanolyan szerepe van az ökoszisztéma működésében, ezek védelme pedig a helyi civilek és állami szervezetek közös feladata. Az itthoni turistáskodást is lehet és kellene környezettudatosabb szemmel nézni.

A hétköznapi ember viszont nem attól lesz környezettudatosabb, hogy a természetet járva minél több emberi alkotásba, új keresztekbe, még szebb kilátókba botlik.

Talán inkább az újabb élőhelyek közös kialakításával, azok helyes használatának megtanulásával és közös gondozásával lehetne elősegíteni , hogy felelősen gondolkodjanak a környezetükről. Amit magáénak tud és érez az ember, arra hajlamos jobban vigyázni.

A csúcson való fotózkodás, a teljesítmény hajszolás és dicsőítés helyett az olyan tevékenységeket kellene divatba hozni, mint a sportolást szemétszedéssel kombináló plogging, a  fák örökbe fogadása vagy tudatos belelassulás a legegyszerűbb erdei sétába.

Ha már saját egónkat szeretnénk fényezni, tegyük azt környezetkímélő módon.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Vigyázat! Az Európa-szerte kapható összes tonhalkonzerv hatalmas egészségügyi kockázatot jelenthet!
150 mintából 148 bizonyult egészségre ártalmasnak. Mondjuk, mi a probléma velük.

Megosztom
Link másolása

Figyelmeztetést adtak ki a tonhalkonzervekkel kapcsolatban, amelyek egy olyan anyagot tartalmazhatnak, ami „óriási közegészségügyi kockázatot” jelenthet.

150 Európában véletlenszerűen tesztelt konzervből 148-ban higanyt találtak, amely bizonyos ráktípusokkal is összefüggésbe hozható.

A termékek több mint fele meghaladta az EU-ban engedélyezett 1 mg/kg határértéket.

A toxikus fém különösen veszélyes lehet várandós nőkre, mert károsíthatja a magzati agy fejlődését és tüdőkárosodást okozhat.

Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország tonhalkonzervjeit is megvizsgálták; Párizsban egy konzervben például rekordmagas, 3,9 mg/kg higanyszintet mértek.

A Bloom a Foodwatch France-szal közösen végezte a kutatást, és sürgős felhívást intézett a kormányokhoz az eredmények alapján. Felszólították az országokat, hogy „aktiváljanak egy védelmi záradékot” a 0,3 mg/kg feletti termékek értékesítésének megakadályozására.

Emellett kérték, hogy minden tonhalkonzervet távolítsanak el az iskolai menzákról, bölcsődékből, szülészetekről, kórházakból és idősotthonokból.

Karine Jacquemart, a Foodwatch France vezetője hozzátette:

„Ami végül a tányérunkon landol, egy óriási közegészségügyi kockázat, amelyet nem vesznek elég komolyan.

Nem adjuk fel, amíg nem lesz egy szigorúbb európai szabvány.”

Egy átlagos európai évente körülbelül 25 tonhalkonzervet fogyaszt, ami jelentős higanykitettséget jelenthet.

A higany különböző emberi és természetes forrásokból, például szén égetésével kerül a légkörbe. A higany mintegy 80%-a az óceánba jut, ahol a tengeri élőlények fogyasztják el. A tápláléklánc csúcsán végül olyan ragadozókban halmozódik fel, mint a tonhal.

A magas higanyszint kevésbé ismert hatásai közé tartozik a látás, a vesék és az idegrendszer károsodása is.

Patkányokon és egereken végzett kísérletek azt mutatták, hogy a higany fogyasztása különböző daganatokat is kiválthat - írja a The Sun.

A higanymérgezés különösen azok körében okoz aggodalmat, akik évek óta nagy mennyiségnek vannak kitéve.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Felháborító! Szülés előtt álló kismamáknak azt írják, előre főzzenek a férjüknek, és vasaljanak rájuk, mielőtt szülni mennek
Tényleg ennyire életképtelenek a férfiak, vagy csak hülyének nézik őket? És miért lenne a háztartás egyedül a nő gondja?

Megosztom
Link másolása

Döbbenetes poszt jelent meg a "Nem tehetsz róla, tehetsz ellene" Facebook-oldalon.

Egy olvasó küldött be egy fotót.

A kép egy kiadványról készült, amiben a szülés előtt álló kismamáknak azt javasolják, hogy mielőtt kórházba vonulnak, még gondoskodjanak a férjükről: főzzenek nekik több napi ételt, és vasalják ki az ingeiket.

Az olvasó a következő szavakkal tolmácsolta:

"Nemrég milyen csodálatos szóróanyagot fedeztem fel a védőnőtől kapott kismamapakkomban, avagy prioritások a szülés előtti pillanatokban."

A kommentelők közül páran is ezt firtatták, de mi is megkérdeznénk:

Aki ezt a kiadványt írta, melyik évezredben él? Miért is lenne a háztartás egyedül a nő gondja? Egy férfi már az ingét sem tudja kivasalni, és felöltözni sem tud egyedül? És tényleg ennyire hülyének és életképtelennek nézik a férfiakat, hogy előre megfőzött több napi élelem nélkül egyszerűen éhen halnak? És valóban ez lenne a legfontosabb egy szülés előtt álló nőnek, hogy még robotoljon egy sort, mielőtt egy több kilós gyermeket présel át a testén?

Emberek, hol élünk?

Íme, az eredeti poszt:


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Reagált a szülni készülő nőket vasalásra, főzésre buzdító írásra az államtitkár, aki maga is „egy 5 gyerekes apuka, aki maga vasalja az ingjeit"
Kijelentése nem csillapította a közhangulatot.

Megosztom
Link másolása

Ahogy mi is megírtuk, felháborító üzenetet közvetítő prospektus terjed a kismamák körében. Egy újdonsült anyuka a védőnői szolgálattól kapott kismamapakkjában fedezte fel a kiadványt, ami az alábbi kijelentést tartalmazza:

„Gondokodjunk előre Apáról is! Nem árt felkészülni otthonra több napi étellel és néhány kivasalt inggel.”

Ezt a nőket lekicsinylő és férfiakat is megalázó prospektust a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon osztotta meg egy felháborodott olvasó.

A hír futótűzként terjed azóta a neten. Nem rég pedig Takács Péter egészségügyi államtitkár is reagált a leírtakra.

Kommentjében kiemelte, ő, mint „egy 5 gyerekes apuka, aki maga vasalja az ingjeit" szintén felháborítónak tartja, hogy ez a kijelentés nyomtatásba került, és több kismamához eljuthatott.

Állítása szerint ez egy magáncég kiadványa, az abban leírtak „semmilyen formában nem tükrözik az egészségügyi kormányzat álláspontját” – szemlézte a 444.hu.

Hozzátette, ő maga is mindent megtesz, hogy „csak szakmailag korrekt, üzleti érdektől mentes, családbarát szempontoknak megfelelő kiadványokat” kapjanak a védőnők.

Halász Noémi, a Momentum szegedi alelnöke nyílt levélben reagált Takács Péter hangzatos ígéreteire:

„Ahogy Ön is írja, ez egy tájékoztató anyag, mely egyelőre nem tiszta milyen úton, hány nőhöz jutott el. […] Felmerül ugyanakkor az, hogy hogyan juthat egyáltalán el a kismamákig egy ellenőrizetlen anyag! Önök, mindent központosítottak, a védőnői hálózatot sorra rombolták az elmúlt évek során. Nem elvárható, hogy a túlterhelt védőnők ellenőrizgessenek minden továbbadásra kapott anyagot! Az Önök feladata lenne, hogy szabályozott keretek között tartsák a kiadványokat, és csak szakmailag megalapozott, minden hasonlóan soviniszta megjegyzéstől mentes anyagokat juttassanak el a kismamákhoz! Mi lett volna, ha kifejezetten káros, veszélyes tanács van az anyagban?”

A képviselőnő kifejtette továbbá, hogy ha a kormánynak arra van kapacitása, hogy a gyerekvédelem jegyében könyvek tucatjait fóliázza be, akkor, hogy történhet meg, hogy a kismamáknak átadott anyagokat nem ellenőrzik?!

Halász továbbment az ügyben, egyenesen a prospektust kiadó cég ügyvezetőjét kereste fel. Ők készségesen vállalták, hogy a kiadványból az ominózus mondatot eltávolítják, sőt az egész kiadványt újraszerkesztik - derül ki a politikus legutóbbi Facebook-posztjából.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Káros trend terjed a fiatalok között, a sadfishing, amire a szülőknek is oda kell figyelniük
Ha valaki hosszú ideig vadászik mások figyelmére, együttérzésére és támogatására, az magával és másokkal is kitol.

Megosztom
Link másolása

Sajnos amióta létezik közösségi média, azóta terjednek időnként ijesztő, kifejezetten káros trendek és kihívások.

Az egyik ilyen, pár éve terjedő jelenség a sadfishing.

A sadfisher olyan manipulátor, olyan típusú energiavámpír, aki kifejezetten mások együttérzésére, sajnálatára, figyelmére vadászik. Sadfishing az a jelenség a közösségi médiában, amikor valaki szándékosan oszt meg szomorú vagy drámai tartalmakat – például a valós vagy valósnak beállított nehézségeit, csalódásait, veszteségeit, szomorúságát, magányát – annak érdekében, hogy figyelmet és támogatást váltson ki másokból.

A sadfishing lehet akár őszinte megnyilvánulás is, ám gyakran előfordul, hogy a sadfisher a valósnál drámaibb helyzetet mutat be, hogy a reflektorfénybe kerüljön, és reakciót kapjon.

Egyik változata az, amikor mások gyászát fordítja valaki lájkokra, reakciókra, például rendszeresen oszt meg hírességek vagy ismerősök haláláról szóló posztokat, és így hívja fel magára a figyelmet.

Miért káros a sadfishing?

Például azért, mert gyakorlott manipulátorok is használhatják. Ha felkeltik tinik, fiatalok figyelmét, akkor az együttérzésükön keresztül férkőzhetnek a közelükbe, és réveheti őket különböző dolgokra.

Egy másik káros következménye az, ha a sadfishing révén valaki kihasználja a környezetét.

A harmadik veszély abban rejlik, hogy egy idő után azok hitelét is rontja a sadfisher, akik valós problémákkal küzdenek, és segítségre szorulnak. Például elvonhatjáák a figyelmet a mentális problémákkal küzdő, közösségi oldalakon segélykiáltásnak beillő posztokat közzétevő tinikről.

És az is a kockázatok közé tartozik, hogy aki beleáll a sadfishingbe, az úgy járhat, mint a farkast kiáltó fiú. amikor tényleg gond van, már nem veszik komolyan.

Tehát hosszú távon pont az ellenkező hatást érik el a sadfishing-posztok.


Megosztom
Link másolása