Ezt az öt mondatot soha ne mondd a gyerekednek, ha igazán szereted!
Nézzük sorban, hogy melyiknek milyen következményei lehetnek:
1. Ne sírj!
Egy síró kisgyereket a kezünkben tartva alig jut más az eszünkbe, mint hogy azt dünnyögjük a fülébe: ne sírj, kicsi. Ezt hallva a legtöbb gyerek szeretetből megpróbál megfelelni nekünk, és inkább elnyomja az érzéseit.
Ha azt mondjuk neki, hogy hagyja abba, azzal azt az érzést keltjük benne, hogy az ő érzelmei nem érvényesek.
Eszerint az iskola szerint tehát a szülőknek inkább azt kellene mondaniuk a feldúlt gyereknek, hogy megértik az érzéseit, aztán meg kell próbálni elterelni a kicsi figyelmét valamivel, egy játékkal, könyvvel, különösen, ha a sírás épp egy hiszti része.
2. Katona dolog!
Szülőként gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy csak nézzük a zokogó gyereket, de igazán nem értjük, ez az apróság miért dúlja fel annyira. Legyen az egy apró szúrás az ujján, egy tesó által lenyúlt Túró Rudi, vagy egy esés a puha fűben.
Ehelyett a szülőknek inkább azzal kellene megnyugtatniuk a gyereküket, hogy megölelik, és azt mondják, én itt vagyok neked, gyere, beszélgessünk, miért fájt neked ez ennyire?
3. Megmondtam, hogy ne csináld!
Ezt a mondatot általában a ‘miért nem figyeltél jobban?’ szokta követni, és olyankor használjuk, amikor tisztán látjuk előre, hogy baj lesz valamiből, de a határait próbálgató gyerek fittyet hány ránk.
A sor végtelen, a reakció véges: Megmondtam, hogy ne csináld! A szakemberek szerint azonban ezzel pont nem azt érjük el, hogy máskor hallgasson ránk, csak azt, hogy ha máskor történik vele valami, azt lehetőleg nem fogja elmondani nekünk.
Ha hibáztatjuk vagy megszégyenítjük a bajáért, még nem fog tanulni a leckéből. Hogy mi a helyes mondat ilyenkor? Egyszerűen lássuk el a sebét, és mondjuk el neki, hogy szeretjük.
4. Ne félj!
Rémálom éjszaka, szörnyek az ágy alatt, vicsorgó kutyák, hatalmas teherautók az úton, pók a falon, ezer oka lehet, hogy egy gyerek (és tegyük hozzá, egy felnőtt) félhet.
Csak mi legfeljebb rávágjuk, hogy könnyű azt mondani! De ez a mondata még nincs készen egy gyereknek, ő csak azt érzi, hogy egyedül maradt a félelmével, mert nem kap tőlünk támogatást. Magányosnak és még elveszettebbnek érzi majd magát, a félelem tárgya meg egyre ijesztőbb lesz.
Mindenki jobban jár, ha komolyan vesszük a félelmeit, beszélgetünk róluk és megpróbáljuk a kritikus helyzeteket kedvesen orvosolni.
5. Fel a fejjel!
Szomorú vagy? Fel a fejjel! Elköltözött a legjobb barátod? Fel a fejjel! Meghalt a kiskutyád? Fel a fejjel! - Működhetnek ezek a mondatok? Kizárt. Csak azt üzenjük velük, hogy bennünket nem érdekel a lelkiállapota, nyomja el nyugodtan a fájdalmát, itt nem szabad senkinek szomorúnak lenni (csak nekünk, ugye?). Pedig szabad.
Beszélgessünk vele a bánatáról, hallgassuk meg akkor is, ha szerintünk jelentéktelen a problémája. Neki akkor ott épp az egész világa omlik össze. Szülőként igazán mellette állhatunk ilyenkor.