GYEREK

Elmész te a…vendégségbe! Gyerekestül! Mert az mindenkinek jót tesz!

Te is és a gyerek is utáltok vendégségbe menni? Kár, mert mindkettőtöknek hasznos lenne gyakorolni ezt a szocializációs játékot. Elmondjuk, miért!
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. szeptember 17.


Megosztom
Link másolása

Sok ember számára a gyerekkel történő vendégeskedés a szeretem-dolgok listáján valahol az éves adóbevallás elkészítése és a négy hete nem látott hétvégi telek füvének lenyírása között áll.

Magyarul nem a kedvencük.

Mert a legtöbbször kínszenvedés már az elindulás is: a gyerek nem akarja az adott ruhát felvenni, nem akar oda menni, nem akarja őket megismerni vagy újra látni, így aztán az egész család percek alatt felhergelődik... pedig nem háborúba mennek, hanem csak meglátogatni a szülők barátait, akiknek történetesen szintén van gyerekük.

Ha csatának nem is, de elit alakulatos kiképző pályának bizony beillik egy-egy vendégség, már ha a gyerek szocializációjának szempontjából nézzük a társadalmi beilleszkedésnek ezen aknákkal bőven megszórt területét. Azonban egyrészt nem kell páncélzat nélkül elindulnunk a…nem, nem csatába, csak kiképző pályára, másrészt pedig egy-egy ilyen esemény meglepően sok hasznos tudással vértezi fel a gyereket a későbbiekre, amit úgy hívunk: együttélés a többiekkel.

Mikroközösségi alapozás

A szocializáció alapja a család. Legyen az apa, anya, meg pár testvér, vagy anya, nagyi és a nagyi megözvegyült nővére, vagy apa és apu, vagy bárkik, akikkel közös otthonban él egy gyerek.

Ők a „Család” fedőnéven emlegetett mikroközösség, akik a mindennapos interakciókon keresztül megtanítják a kicsinek, hogyan kell az embereknek egymással viselkedniük, összedolgozniuk, hogy hogyan működik az „élni és élni hagyni” a gyakorlatban.

Amit ebben a körben lát, hall és tapasztal, az mintául szolgál számára a világ többi emberével való bánásmódhoz.

Viszont pontosan azért, mert egy család csak egyféle mintát tud átadni a gyereknek, szükséges bevonni a mintaszolgáltatásba a társadalom többi részét: a rokonokat, barátokat és Nyuszi üzletfeleit is.

A minta mustra legkézenfekvőbb terepe pedig a vendégség. Direkt nem az intézményeket vagy a játszóteret említjük, ezek a helyek ugyanis kicsit olyanok, mint amikor egy fényképet úgy vágnak szét, hogy csak a főszereplő marad meg belőle, és a háttér, a környezet hiányzik. Egy ilyen kép alapján nagyon nehéz megismerni valakit, megérteni a reakcióit.

Míg az óvoda, iskola vagy a játszótér minden gyerek számára ugyanazt az egységes szerepet kínálja, addig egy vendégségben igazából házigazdák és vendégek lesznek a gyerekek is, ami egészen más hozzáállást kíván tőlük. Ez persze nem azt jelenti, hogy úgy kell viselkedniük, mint egy felnőtt házigazdának vagy vendégnek, de más alapról indul a közös játék. Más lesz a tulajdonjogi viszony (az ottani játékok a házigazda tulajdonát képezik, a vendég által hozott játék pedig az övé), mások a szabályok (az adott lakásban lehet cipővel bent lenni de tilos felügyelet nélkül kimenni a kertbe), és az idő rövidsége miatt ezek elfogadása bizony gondot okozhatnak.

De akármilyen nehéz is nekik (és a szülőknek is), ezeknek a gyors viziteknek a rendszeresítése sokat segít a gyereknek mindkét szerep elsajátításában.

És mielőtt ezt valami gonosz idomításnak gondolnánk: az a gyerek, aki egészen kicsi korától kezdve tanulja és éli a többi emberrel való kapcsolódást, felnőttként sokkal magabiztosabb és sikeresebb lesz mind a munka, mind a magánélet társasjátékában.
Ez pedig gyakorlatilag megfizethetetlen előny.

Ezeknek a készségeknek az elsajátítása felnőtt korban már hatalmas belső munkát kíván, és számtalan kudarc és pszichológusra költött pénz megspórolható lenne, ha már gyerekként, szülői segítséggel sikerülne ráérezni a másokkal való sikeres kommunikációra.

De hogyan segítheti a felnőtt a kicsit ezen az úton? Tervezéssel és világos kommunikációval.

Tájékoztatjuk utasainkat, hogy indulunk Zsoltiékhoz!

Az első és legfontosabb dolog, hogy a gyerek az életkorának megfelelően legyen tájékoztatva. Mi is kiborulunk felnőttként, amikor kész tények elé állít minket mondjuk a MÁV vagy a főnök, miért lennének rugalmasabbak a gyerekek?

2-3 éves kortól már előtte való napokban is beszélhetünk arról, hogy menni fogunk valakihez, mesélhetünk az ott lakókról, hogy milyen játékaik vannak, mivel fogunk odamenni stb. beszélhetünk arról is, hogy mit viszünk oda ajándékba: süteményt, apróságot vagy születésnap esetén valami komolyabbat. Ezt is érdemes megtanítani minél hamarabb, hogy van, amikor neki hoznak ajándékot, és van, amikor ő visz. Ha kapott már attól a családtól ajándékot, azt elő is lehet venni, hogy lássa a dologban a rendszert.

Indulás előtt el lehet mondani neki a részleteket: milyen ruhában megyünk, mivel közlekedési eszközzel, mit viszünk magunkkal. itt érdemes megkérdezni, ő mit szeretne hozni a saját játékai, könyvei közül, ami biztonságot ad neki.

Soknak, szigorúnak tűnik ez az információhalom, de ezek adják a keretet és a kapaszkodót a gyereknek. Mi sem szeretjük, ha a vonatnál nem tüntetik fel, hogy hol lesz átszállás vagy a jegyünkről lemarad a székszám, és kellemetlen helyzetbe kerülünk emiatt.

Pontosan ezért egyébként érdemes a vendéglátókat is ellátni a szükséges információkkal. El lehet nekik mondani, hogy a mi Marcikánk nem szeret puszit adni, de szívesen belecsap bárki tenyerébe üdvözlésképpen, vagy hogy nem szereti a süteményeket, de szívesen eszik almát vagy valami bolti kekszet (ha biztosra akarunk menni étkezés terén, és tudjuk, hogy baj lehet belőle, inkább jelezzük, hogy a gyereknek mi viszünk finomságot, ne toljuk rá a vendéglátókra a felelősséget).

Hello, tourist!

Ha megérkeztünk, és számára ismeretlen vagy régen látott az adott lakás vagy ház, a vendégség elején járjuk körbe a gyerek számára érdekes és releváns helyeket EGYÜTT.

Mutassuk meg, milyen hasonlóságok vannak az adott helyen a mi otthonunkhoz képest („Nézd, nekünk is ilyen a szőnyeg a fürdőszobában!” vagy „Láttad, hogy nekik van komphajó is a favonathoz?”), menjünk el együtt a mosdóba kezet mosni, nézzünk körül a játékok és a mesekönyvek között is.

Beszéljünk neki röviden az aktuális szabályokról, mert nem biztos, hogy amit otthon lehet, azt itt is szabad. Vagy pont fordítva! Lehet, hogy otthon nem szabad a kanapén ugrálni, itt viszont lehet (csak baleset ne legyen belőle). Viszont lehet, hogy otthon szabad a nagytesó szobájába bemenni és kihozni a Lego-t, de itt nem. Adjunk időt neki az akklimatizálódáshoz, de egy idő után üljünk le a felnőttekkel beszélni, nem baj, ha kicsit unatkozik a gyerek. Utazás után mindenkinek kell egy kis pihenő, pár falat étel, egy pohár innivaló, hogy újra nyitni tudjon a környezet felé. Felnőttként egy hosszú út végén mi is szeretjük kicsit komfortba helyezni magunkat. Ha szeretne még mellettünk, akár az ölünkben maradni a gyerek, engedjük neki. Szüksége van arra, hogy fizikailag is érezze: elérhetőek vagyunk számára ezen az idegen, szokatlan helyen is. Bármikor vissza tud térni erre a bázisra, hogy feltöltődjön.

Duty free shop

Talán a vendégség képes a lehető legtisztább képet adni egy adott család működéséről, belső szabályairól, főleg, ha kisgyerek is van. Egy gyerek ugyanis biztosan nem fog vélt vagy valós elvárásoknak megfelelni, ő még a József Attila-i „Ordítottam, toporzékoltam”- igazságában él. Jó esetben ugyanis egy gyerek otthon érzi magát a legnagyobb biztonságban, ezért ott engedi el magát a leginkább.

Ezért szülőként kifejezetten hasznos tud lenni, hogy egy-egy gyerekes vendégség kapcsán bepillantást nyerhetünk más szülők otthoni rendszerébe.

Felszabadító tud lenni, amikor a szülő a saját nevelési hibáit máshol is látja, megnyugtató érzés, hogy hiába volt az érkezéskor rend, a gyerekek itt is 5 perc alatt csinálnak csatateret a nappaliból.

Egy vendégség kapcsán ráadásul nem csak a sorsközösség érzését vihetjük haza magunkkal, hanem ajándékötleteket is. Ha rendszeresen gondot okoz, mit vegyünk a gyereknek, ami nem csak a kirakatból tetszik meg neki, hanem élőben is hosszasan el fog vele játszani, figyeljük meg, milyen játékkal játszik másoknál. A cikk írója egyszer például kizárólag azért vette meg az általa egyébként borzalmasnak vélt Szuper Mágikus Jinnt, mert az akkor két és fél éves, nem túl bőbeszédű gyereke egy vendégségben szinte kizárólag ezzel a figurával játszott… és beszélgetett! Azóta a játék hosszú autóutakra is velünk jön, és kitűnően szórakozunk azon, ha nem találja ki a Jinn, hogy a kardszárnyú delfinre vagy az ananászra gondoltunk.

Ugyanígy, lehet, hogy pont a következő vendégség kapcsán látunk egy olyan problémamegoldást, amire mi nem is gondoltunk. Mondjuk, hogy a másik családnál a gyerek ahelyett, hogy folyton a felnőttek szavába vágna, egy közösen kialakított jelzést használ arra, ha a felnőttek épp beszélgetnek, de neki valami nem életbevágó, de fontos mondanivalója akad. Mondjuk odamegy az apjához, és háromszor megkopogtatja a hátát, majd miután apa vette az adást és visszajelez neki szintén három kopogással, a gyerek vár. Mert egyszer bevezették ezt a megoldást, és tudja, hogy ilyenkor két percen belül sorra kerül, és nem lesznek mérgesek a felnőtek, hogy ő közbeszól. És természetesen fordítva is működik a dolog, lehet, hogy a mi egyik megoldásunk lesz az, aminek hallatán a vendéglátó család a homlokára csap: ó, hogy ez nekünk nem jutott eszünkbe!

Ezerszer többet ér a gyereknevelés terén egy-egy ilyen életszagú, hús-vér példa, mint száz szakmai könyv elolvasása.

Úgyhogy ha eddig ódzkodtunk a kisgyerekes vendégségektől, vágjunk bele azzal a tudattal, hogy hosszú távon ebből mindenki csak profitálhat. Ha mást nem, tanulságot.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
Nem fogsz hinni a szemednek! Így néz ki most a világ legerősebb kissráca - 24 évvel később
Így él ma a „kis Herkules”: a világ legerősebb kisfiúja felnőve egy teljesen más útra lépett. Mutatjuk a képet róla!

Megosztom
Link másolása

Richard Sandrakot mindössze nyolcévesen nevezték el Kis Herkulesnek, és sokan azt várták, hogy ő lesz a testépítés következő nagy neve.

Az ukrán-amerikai fiú azonban nem azt az utat választotta, amit sokan vártak tőle. Idővel teljesen hátat fordított a súlyemelésnek, ami meglepte azokat, akik figyelemmel követték élettörténetét.

Richard, aki harcművész világbajnok édesapja, Pavel Sandrak, és aerobik sztár édesanyja, Lena Sandrak gyermekeként született, először 2000-ben került reflektorfénybe, amikor szülei megmutatták különleges izomzatát a világnak.

 

Szupererős kiskrapek

Gyerekkorában szigorú edzésprogramot követett, a szülei szerint teljesen önként:

naponta akár 600 fekvőtámaszt és felülést, valamint 300 guggolást végzett, mert „csatlakozni akart” édesapja edzéseihez.

Nem csoda, hogy nyolcéves korára valóságos izompacsirta volt.

Az izmos kisfiú, akinek kockahasát és kidolgozott karjait, lábait mindenki csodálta, lenyűgözte a világot. Ekkor kapta a Kis Herkules becenevet is, mert ennyi idősen képes volt fekve nyomásban kinyomni 95 kilót.

Három évvel később elnyerte a „Világ legerősebb kisfiúja” címet, és ahogy kamaszodni kezdett, még izmosabb lett.

Képes volt saját testsúlyának háromszorosát megemelni, miközben harcművészeti jártasságát is továbbfejlesztette, és mestere lett a karaténak.

Egészségügyi kockázatok és kritikák

Intenzív edzésének köszönhetően Richard testzsírszázaléka mindössze 1%-ra csökkent, ami rendkívül veszélyes. A Men’s Journal szerint

az ilyen alacsony testzsír komoly egészségügyi problémákhoz vezethet, például súlyosan legyengíti az immunrendszert és szívproblémákat okozhat.

Az izmok drasztikus gyengülése is bekövetkezhet, ami akár a mindennapi életet is megnehezítheti.

A történetét bemutató dokumentumfilm után szülei durva kritikákat kaptak. Sokan etikátlannak tartották, hogy ilyen szigorú edzésre kényszerítették fiukat.

Egyes orvosok szerint Richard életkorában nem termelődhet még elegendő tesztoszteron ahhoz, hogy ilyen fizikumot érjen el

természetes módon. Felmerült a szteroidhasználat gyanúja is, amit édesanyja határozottan tagadott.

Herkules egy új úton

Bár sokan azt gondolták, Richard felnőttként is megőrzi elképesztő izomzatát, ő mindenkit meglepett azzal, hogy teljesen más életet választott. 2015-ben adott interjújában elárulta, hogy már nem emel súlyokat.

„Az emberek próbáltak úgy beállítani, mintha valami természetellenes csodabogár lennék, de rengeteg gyereknek van hasonló fizikumuk”

– mondta.

Bár gyerekként sokszor kirekesztve érezte magát, Richardnak nincs oka megbánni a múltját: „Nagyon büszke vagyok arra, ami volt, de nem akarom, hogy az határozza meg a jelenemet.”

Ma, 32 évesen Richard a Universal Studios Hollywood Waterworld show-jában dolgozik kaszkadőrként. Bár továbbra is jó formában van, ma már inkább kardióedzéseket és gördeszkázást választ a testépítés helyett.

Az interjúban elárulta, hogy álma a NASA mérnökeként dolgozni.

„Nincs okom azt gondolni, hogy ez nem valósulhat meg”

– mondta, és ezzel újabb bizonyítékot adott arra, hogy a „Kis Herkules” tettvágya és energiája továbbra is határtalan.

Via LadBible


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
DNS-tesztet csináltatott az anyuka, mert nem hitték el neki, hogy a szőke kislánya a vér szerinti gyermeke
Utálja, amikor azzal vádolják, hogy csak kölcsönzi a gyereket, és amikor megkérdezik, kié a kislány.

Megosztom
Link másolása

Alex és Rob boldog amerikai pár.

Ám DNS-tesztet végeztettek a legfiatalabb gyermekük, Pudge Pudge miatt, hogy a teszt megerősítse, a kislány tényleg az ő gyerekük.

Az afroamerikai nő és kaukázusi férfi három gyermeket nevel: a hétéves Chub Chub-ot, az ötéves Bubba-t és a kétéves Pudge Pudge-ot. Ám amikor Pudge Pudge megszületett, ők maguk is meglepődtek, hiszen fehér volt a kislány bőre.

Alex a Truly-nak elmondta:

"Azért döntöttünk úgy, hogy elvégezzük a DNS-tesztet, mert annyira fehér volt. Mesterséges megtermékenyítéssel estem teherbe vele, és mivel hibák ennál az eljárásnál is előfordulhatnak, szerettük volna kizárni ezt a lehetőséget."

Alex néhány évvel ezelőtt kezdett el szórakozásképpen posztolni a közösségi médiában.

Miután egy idegen megdicsérte, hogy "milyen jó dadus", posztolt erről, ami után támogató, de negatív kommenteket is kapott.

Sajnos máskor is hasonló élményben volt része.

A háromgyerekes édesanya elárulta, hogy főleg az ehhez hasonló beszólásokat utálja: "Ez kinek a fehér gyereke?". De olyan is akadt, aki azzal vádolta, hogy "kölcsönzi" a fehér gyereket a videók elkészítéséhez. És persze a szokásos rasszista megjegyzések sem hiányoznak.

Míg Alexnek beszólnak a kislánya miatt, fehér bőrű férjének nem, az ő szülői mivoltát nem kérdőjelezik meg, és senki sem ellenőrizgeti.

A pár reméli, hogy a jövő boldogságot tartogat a családjuk számára, a gyereknevelést ugyanis csodálatos dolognak tartják.

Íme, a róluk készült videó:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Csak hiszti vagy az ADHD jele? – Ezek lehetnek az árulkodó tényezők
Hozzáértő szakvéleménye nélkül azért nem érdemes elhamarkodott ítéletet hozni!

Megosztom
Link másolása

A legfrissebb vizsgálatok, köztük az Edinburghi Egyetem által vezetett tanulmány, az érzelmi szabályozás korai mintázatai és az iskoláskorú gyermekek mentális egészsége közötti összefüggéseket vizsgálják.

A kutatás szerint azok az óvodáskorú gyermekek, akik nehezen kontrollálják érzelmeiket és viselkedésüket, nagyobb valószínűséggel mutatnak ADHD-tüneteket hétéves korukra.

Azok a három és hét év közötti gyerekek, akik lassabban sajátítják el az érzelmek kezelésének képességét, szintén nagyobb kockázatot mutatnak az ADHD-hoz kapcsolódó problémák kialakulására, valamint hajlamosabbak a belső érzelmi nehézségekre, például szomorúságra és aggodalmakra.

Bár az ADHD-t gyakran a hiperaktivitással azonosítják, az érzelmi diszreguláció szintén gyakori tünet gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt.

Ez azt jelenti, hogy az érintettek intenzív érzelmeket tapasztalhatnak, amelyek aránytalanok a helyzethez képest, vagy nehezen nyugszanak meg egy stresszes esemény után.

Az ADHD előfordulása, amely egy krónikus mentális zavar, az elmúlt évtizedekben jelentősen növekedett. A University College London által végzett kutatás, amely 7 millió, 3–99 év közötti embert vizsgált, kimutatta, hogy az ADHD diagnózisok száma húszszorosára nőtt 2000 és 2018 között.

Dr. Aja Murray, az Edinburghi Egyetem Filozófia, Pszichológia és Nyelvtudományi Karának vezető kutatója szerint az érzelmi szabályozási készségek már korán kialakulnak, és fokozatosan erősödnek a gyermekkor során.

„A gyermekek azonban eltérő ütemben sajátítják el ezeket a készségeket, és a lassabb fejlődés jelezheti a neurofejlődési és mentális egészségi problémákat. Eredményeink azt sugallják, hogy az érzelmi szabályozás fejlődési pályájának követése segíthet azonosítani azokat a gyerekeket, akik kockázatot hordoznak mentális egészségi problémákra”

– mondta Dr. Murray.

Az ADHD tünetei gyermekeknél

Az ADHD-t gyakrabban diagnosztizálják fiúknál, mint lányoknál. A tünetek két fő kategóriába sorolhatók: figyelmetlenség (koncentrációs nehézségek) és hiperaktivitás-impulzivitás.

Az NHS szerint a lányoknál valószínűbb, hogy csak a figyelmetlenség tünetei jelentkeznek, és kevésbé mutatnak zavaró viselkedést, ami miatt az ADHD tünetei kevésbé egyértelműek, és így ritkábban kerül sor diagnózisra.

A figyelmetlenség három fő jele:

• rövid figyelemidő és könnyű elterelhetőség,

• nehézségek az utasítások követésében,

• tevékenységek vagy feladatok folyamatos változtatása.

A hiperaktivitás-impulzivitás három fő jele:

• képtelenség nyugodtan ülni, különösen csendes környezetben,

• beszélgetések félbeszakítása,

• kicsi vagy semmilyen veszélyérzet.

Via


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Válóperes nonszensz: az apa még a gyerek cipőjét is bepoloskázta, hogy információkat gyűjtsön az anyáról
Gyomorforgató módon használta fel gyermekét egy kecskeméti apa arra, hogy megfelelő pozícióba kerüljön a válás során. Úgy látszik, a lehallgatósdi divat lett.

Megosztom
Link másolása

A kiskorú gyermeke kabátjába és cipőjébe is lehallgatókészüléket tett az apja, hogy az éppen zajló válóper alatt információkhoz jusson.

A férfi azt akarta megtudni, mit mond az anya a jelenléte hiányában.

Amellett, hogy ez masszívan kimeríti a kontrollmánia fogalmát, bűntett is. A Kecskeméti Járási Ügyészség tiltott adatszerzés bűntette miatt állítja bíróság elé a férfit, írta meg a 24.hu.

A Bács-Kiskun Vármegyei Főügyészség közleményt adott ki az esetről. Eszerint polgári peres eljárás volt folyamatban ekkor a férfi és a nő közt, egyrészt

a válópert indították meg, másrészt a gyermek elhelyezéséről kellett dönteni.

Amíg zajlott az eljárás, a gyerek az apánál volt hétköznap, a hétvégéket pedig az anyánál töltötte február óta. A lehallgatósdit márciusban kezdte meg a férfi.

Ekkor a kabát bélésébe helyezte el akkurátusan az eszközöket, amit az anya viszont észre vett, és eltávolított. Azonban

a gyerek cipőjébe is került 1-1 mini hangrögzítő,

az apa a cipőket meghekkelve a sarokrészbe helyezte a diktafonokat. Ezekkel az anya beszélgetéseit rögzítette. A nő egy héttel később találta meg ezeket a hangrögzítőket.


Megosztom
Link másolása