GYEREK

Egy lányos apa vallomása: „A babaszoba az anyukáknak készül”

Babaszobát kialakítani nekünk többszörös kihívás. Csak hogy a két legfontosabbat említsem: nincs ízlésünk és nekünk kell megcsinálni. Egy rutinos apukának viszont már vannak praktikái, ezeket szeretném megosztani.

Megosztom
Link másolása

Alap kiindulási pontnak érdemes leszögezni, hogy a babaszoba nem a babának készül. Ezt most kifejezetten az apukáknak írom, akiknek majd dolguk lesz később (többször) átalakítani a szobát, ahogy majd a gyermek ízlése a későbbiekben váratlan és meglepő fordulatokat vesz.

A babaszoba az anyukáknak készül, elég abból kiindulni, hogy a baba 20-25 cm-re lát el kezdetben, az anyuka pedig ennél sokkal messzebb,

látási viszonyoknak megfelelően. Aztán ahogy telnek a hónapok, az is ki fog derülni, hogy a gyerek pont ott szeret lenni, ahol a szülei vannak, márpedig a szülők a legkevesebb időt a babaszobában töltik el.

Többnyire este, fektetéskor tartózkodunk a babaszobában, és mi van este? Igen, eltalálták: sötét!

Ettől függetlenül tisztelt uraim, sorstársaim, adjunk bele apai-anyait (haha), nincs is szebb látvány, mint egy kismama csillogó szeme, tele ábránddal, a katalógusokban látott baba-mama fotók hangulatáról álmodozva.

Nyilván, ahova a sokadik gyerek érkezik, ott már más szempontok jönnek számításba, így most kifejezetten arról essen szó, ahova az elsőt várják. Szerény esetemben a kedvesemnek az első, nekem pedig már a negyedik lányom van úton, így az ábránd és a tapasztalat egy kellemes elegye alapján írom e sorokat. Szeretnék a szerelmemnek mindenben megfelelni, a gyereknek mindent megadni, de közben csendes praktikákkal is élni, amelyekről nem beszélünk, de jó tudni róluk.

Kezdjük a tervezéssel. Kezdetben a babaszoba többnyire a pelenkázás, tisztába rakás szentélye lesz. Igyekezzünk kedvesünket abba az irányba terelni, hogy a pelenkázó az ajtóhoz közel essen. Minden feleslegesen megtett méter fájdalmasan összeadódik a nap végére! A pelenkázó köré minél több polc és fiók kerüljön, minden legyen karnyújtásnyira. Senki nem akarja a pelenkázón hagyni a gyereket felügyelet nélkül, míg hátat fordít neki egy tiszta kisruháért. Ezzel például napi 4-5 „szívem, gyere segíteni!” felkiáltástól kímélhetjük meg magunkat.

Fotel! Kell egy szülői fotel, amiről azt állíthatjuk, hogy szoptatáshoz lesz, de mi tudjuk, hogy altatásnál, vagy az éjszakai nyugtatásnál fogjuk magunkat jól érezni benne,

már a körülményekhez képest. Így aztán a fotelt a kiságy mellé érdemes tenni, amelyből a megnyugtató simogatást tudjuk végezni. Fontos a fotel tájolásánál az, hogy milyen-kezesek vagyunk, ugyanis szükségünk lesz a jobbik kezünkre a telefon vagy az e-book nyomkodásához. Én szóltam!

Igazán profik egy kis italhűtőt, snack pultot is odatehetnek, de ezt nem tudom mivel lehetne megmagyarázni, idáig még nem merészkedtem.

A szoba kialakítása festéssel, tapétázással kezdődik.

A szépérzékkel és Pinteresttel rendelkező anyukáknál könnyen kialakulhat az az igény, hogy a szoba jól nézzen ki.

Ennek egyik kulcsa lehet a merész falszín- és tapétaválasztás. Kezdjük a falszínnel. Ennél a mozzanatnál szükség lesz némi színészi munkára, amikor is kifejtjük, hogy mi a letisztult, skandináv stílusjegyeket kedveljük, tehát a törtfehér minél világosabb árnyalatait, ami ráadásul a gyermeknek oly fontos fényesség és a tág tér záloga. Mindezt azért tesszük, mert 5-6 év múlva nekünk kell átfestenünk újra a szobát, így gondolnunk kell a következő rétegre jó előre. Egy sötétmályva falat nem olyan egyszerű ám tavaszi-nyíló-barackvirág színűre varázsolni. Ám fordítva sokkal könnyebb. Továbbá szintén hasznos könnyen lemosható festékkel operálni. Egy szorulásos kisbaba légvédelmi rakétát meghazudtoló produkciókra képes. Ha értik mire gondolok.

Tapéta! Itt nyugodtan lehetünk megengedők, jöhet bármi, mi készséggel felnyaljuk a falra. Ám! Ha a használati utasításra az van írva, hogy „ez a tapéta csak az ultrabrutál maxi 10-es ragasztóval vihető fel”, annak ne dőljünk be.

Ez a tapéta simán fent marad a falon az olcsó, hagyományos ragasztóval is, cserébe 5-6 év múlva, amikor a gyerek először szembesül a saját tapétájával és le akarja cseréltetni, nem kell majd vésővel nekilátni.

Helyette önnön előrelátásunk dicsfényében fürdőzve, könnyed mozdulatokkal felvisszük az oldó folyadékot, majd bal kezünkben egy frissen bontott sörrel, jobb kézzel egy laza mozdulattal lerántjuk a komplett miskulanciát. Aztán ugyanez a gyermek kamaszkori igényeinek megfelelően. (Az első két tapéta szintén legyen mosható, a kamaszkori már mindegy, úgyis tele lesz ragasztva.)

Ha megvannak a falak, eljő a vásárlás időszaka. Amit a kismama lát: milyen szép ez a kis komód.

Amit az apuka gondol: ez egy óra autóval, le kell majd hajtani a hátsó üléseket, ahhoz ki kell belőle pakolni, mennyi lehet a csomagolt méret, be fog-e férni, egyáltalán meg tudom-e emelni, fel kell vinnem az emeletre, elfér-e a lépcsőfordulóban, hova pakoltam a fúrót, a fúrószárat, a dűbeleket, össze is kell rakni, ahhoz el kellene férni, stb. stb.

És amit apuka mond: tényleg milyen szép kis komód, vegyük meg. Pro tipp: általában azok a legszebb bútorok, aminek az árában benne van a kiszállítás, vagy ha nincs is benne, annak az ára verseng az üzemanyagköltségünkkel. (Állítom, ezek azok a kivételes esetek, amikor az autónk nagyon sokat fogyaszt.)

A másik bevett bútorbeszerzési móka a svéd bútoráruház. Én eleve hidegrázást kapok ettől a 4 nagy betűtől, és most nem az árucikkekre gondolok, azzal nincs gondom. Amivel van: az egyik, hogy még nem része a híres kék túra útvonalnak, a másik, hogy olyan ügyesen van kitalálva, hogy képtelenség rajta gyorsan, hatékonyan átrobogni. Tettem rá kísérletet, összeírattam otthon, hogy pontosan mi kell, jeleztem, hogy szemellenzővel megyünk be, gyorsan megvesszük és menekülünk… aha. Meg ahogy azt Móricka elképzeli.

Ami nálam bevált módszer, elképzelem, hogy 4-5 órát fogunk benne mászkálni. Mindig nagy öröm, amikor csupán 3-at.

Aztán jöhet az összeszerelés. Speciel engem kikapcsol, gyerekkoromban is szerettem a leírásnak megfelelően összerakni a legó építményeket, ez sem bonyolultabb. Persze tudom, hogy egyeseknek ez kihívást jelent, de ők meg biztos szépen hegesztenek mondjuk. Itt esetleg még pluszban gondoskodjunk a bútorok rögzítéséről is, ugyanis

előbb-utóbb vidámparkká vagy játszótérré alakul át a szoba, ami eddig komód volt, az időszakosan kilátó, a könyvespolc mászóka, minden más pedig trambulin lesz.

A babaszoba végül a kiegészítőkkel, csecsebecsékkel válik a lakás díszévé. Lányos apaként nem tudok a fiús kiegészítőkről beszámolni (bár van elképzelésem), de

a visszafogottan-hercegnős lámpák, a diszkréten-balerinás szőnyegek, a kellemes-tapintású-csillámpónik és hasonlók teszik rá a koronát műre.

Ezek nagyrésze hamarosan eltörik, elromlik, kiszakad, vagy örök folttal gazdagodik majd, de ez már csak ilyen. Mindenképp fotózzunk sokat az első hónapokban, hogy a mű, az alapos gonddal válogatott és kialakított MŰ megmaradjon az utókornak. Tudom, a gyermeket kell fotózni, de kicsit ha távolabbról exponálunk, akkor a szobából is maradnak majd nyomok, amit úgy csodálhatunk, mint ami életművünk egy fontos szeletkéje volt egykor.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
A mesterséges megtermékenyítéssel született babák esetében sokkal gyakoribb ez a betegség
Ráadásul egyre nő a mesterséges megtermékenyítéssel született babák száma.

Megosztom
Link másolása

A mesterséges megtermékenyítéssel fogant babáknak 36%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy komoly szívhibával szülessenek, mint azoknak, akik természetes úton jöttek a világra – derült ki egy friss kutatásból.

Persze, még így is ritkák a szívproblémák, de az adatok azért beszédesek: a természetes úton fogant babáknál ez az arány 1,15%, míg az IVF-es babáknál 1,84%.

Ha többes terhességről van szó, az IVF-es babáknál ez a szám már 2,47%-ra emelkedik.

Ez az egyik legnagyobb kutatás ebben a témában, több mint 7,7 millió születést vizsgáltak meg Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban.

„Korábbi kutatások már jelezték, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fogant babák esetében nagyobb a koraszülés és az alacsony születési súly esélye”

– mondta a kutatás vezetője, Ulla-Britt Wennerholm, a svéd Göteborgi Egyetem professzora. „Most arra voltunk kíváncsiak, hogy a szívfejlődési rendellenességek kockázata is magasabb-e.”

Wennerholm csapata összevetette a természetes úton fogant babákat azokkal, akik IVF-fel, ICSI-vel (amikor egyetlen spermiumot közvetlenül a petesejtbe fecskendeznek), vagy fagyasztott embrióval fogantak. Ezután megvizsgálták, hogy hány babánál diagnosztizáltak súlyos szívhibát a méhen belül vagy az első életév során.

A kutatók az anyai életkortól kezdve a terhesség alatti dohányzáson át a cukorbetegségig és szívproblémákig mindent figyelembe vettek. A céljuk, hogy eredményeik segíthessenek a szívhibák korai felismerésében, így időben megkaphassák a babák a szükséges kezelést. A kutatók remélik, hogy a múlt héten a European Heart Journal című szakfolyóiratban közzétett eredményeik a szívhibák időben történő diagnosztizálásához és életmentő beavatkozáshoz vezetnek.

„A veleszületett szívhibák komoly problémát jelenthetnek, gyakran már nagyon fiatal korban műtétre van szükség, ezért fontos tudni, mely babák vannak nagyobb veszélyben, hogy a lehető legkorábban diagnosztizáljuk őket és biztosítsuk a megfelelő kezelést”

– tette hozzá Wennerholm. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság szerint az Egyesült Államokban minden 40. születés mesterséges megtermékenyítés eredménye.

Dániában az IVF aránya még ennél is durvább: az élveszületések 9%-a mesterséges megtermékenyítésből származik, ami világviszonylatban is a legmagasabb.

Wennerholm szerint ahogy egyre többen választják a mesterséges megtermékenyítést, várhatóan a szívhibás esetek száma is növekedni fog.

„Az a tény, hogy a szívhibák kockázata nagyjából azonos minden típusú mesterséges megtermékenyítésnél, azt sejteti, hogy lehet valamilyen közös tényező a szülők meddősége és a babák szívproblémái között”

– mondta.

Az IVF-et eredetileg az 1970-es években fejlesztették ki olyan nők számára, akiknek elzáródott a petevezetékük, de azóta már más helyzetekben is használják, például férfi meddőségnél, ismétlődő vetéléseknél vagy béranyaság esetén. Az eljárás során a petesejteket laboratóriumban termékenyítik meg spermiumokkal, és az így létrejött embriókat beültetik a méhbe.

Az embriókat genetikai rendellenességekre is tesztelhetik beültetés előtt, hogy növeljék a siker esélyét.

A genetikai tesztek után a sikerarány 60-65%, de ha az anya idősebb, vagy a méhe nem ideális állapotban van, ezek az esélyek csökkennek.

Idén a Kaliforniai Egyetem kutatói egy új, nem invazív módszert mutattak be, amely segít előre jelezni az embriók minőségét az IVF során.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
DNS-tesztet csináltatott az anyuka, mert nem hitték el neki, hogy a szőke kislánya a vér szerinti gyermeke
Utálja, amikor azzal vádolják, hogy csak kölcsönzi a gyereket, és amikor megkérdezik, kié a kislány.

Megosztom
Link másolása

Alex és Rob boldog amerikai pár.

Ám DNS-tesztet végeztettek a legfiatalabb gyermekük, Pudge Pudge miatt, hogy a teszt megerősítse, a kislány tényleg az ő gyerekük.

Az afroamerikai nő és kaukázusi férfi három gyermeket nevel: a hétéves Chub Chub-ot, az ötéves Bubba-t és a kétéves Pudge Pudge-ot. Ám amikor Pudge Pudge megszületett, ők maguk is meglepődtek, hiszen fehér volt a kislány bőre.

Alex a Truly-nak elmondta:

"Azért döntöttünk úgy, hogy elvégezzük a DNS-tesztet, mert annyira fehér volt. Mesterséges megtermékenyítéssel estem teherbe vele, és mivel hibák ennál az eljárásnál is előfordulhatnak, szerettük volna kizárni ezt a lehetőséget."

Alex néhány évvel ezelőtt kezdett el szórakozásképpen posztolni a közösségi médiában.

Miután egy idegen megdicsérte, hogy "milyen jó dadus", posztolt erről, ami után támogató, de negatív kommenteket is kapott.

Sajnos máskor is hasonló élményben volt része.

A háromgyerekes édesanya elárulta, hogy főleg az ehhez hasonló beszólásokat utálja: "Ez kinek a fehér gyereke?". De olyan is akadt, aki azzal vádolta, hogy "kölcsönzi" a fehér gyereket a videók elkészítéséhez. És persze a szokásos rasszista megjegyzések sem hiányoznak.

Míg Alexnek beszólnak a kislánya miatt, fehér bőrű férjének nem, az ő szülői mivoltát nem kérdőjelezik meg, és senki sem ellenőrizgeti.

A pár reméli, hogy a jövő boldogságot tartogat a családjuk számára, a gyereknevelést ugyanis csodálatos dolognak tartják.

Íme, a róluk készült videó:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„És akkor egyszer csak feltűnt, hogy már nem tudja betéve a kedvenc meséjét"
Vannak a gyerekkornak tudományosan mérhető mérföldkövei, és vannak, amiket csak a szülők ismernek. De léteznek-e a szülőségben is fejlődési lépcsőfokok, és ha igen, miért érdemes velük foglalkozni?

Megosztom
Link másolása

- Hogy átérezte-e mások érzéseit a fiam, amikor két éves volt?

Talán őt kéne erről megkérdezni.

- Öt évesen többször bukfencezett-e előre anélkül, hogy oldalra eldőlt volna?

A kérdést sem értem.

- Tudott-e játékban, versenyben veszíteni, amikor hét éves volt?

Százalékot mondjak vagy ez egy eldöntendő kérdés?

A fentiekhez hasonló kérdésekre adott válaszok egyébként a hazai védőnőket szokták éredekelni, az éves szűrővizsgálatnál ugyanis ezekre és még számos hasonló mérföldkőre kíváncsiak a szakemberek.

Ezek a sokszor furcsa információk azonban nagyon fontosak, az esetleges neurológiai, ortopédiai vagy egyéb problámákat segítenek időben felismerni, hogy a kicsik minél hamarabb megkaphassák a megfelelő fejlesztést.

Viszont amint túlesnek a megnyugtató válaszokon, a legtöbb szülő el is felejti őket.

A közfelfogás szerint ezek helyett legtöbbjüknek sokkal inkább az olyan mérföldkövek maradnak meg erős emlékként, mint az első mosoly, az első viccesen mondott szavak, vagy például az óvodai/iskolai lét első napja.

Azonban sok olyan fordulópont létezik a szülő-gyerek kapcsolat fejlődésének során, amit csak azok ismernek, akik már átélték ezeket a kívülről lényegtelennek vagy egyenesen bizarrnak tűnő pillanatokat.

Már nem kell szőlőt félbevágni, beiratkozást intézni

A tudomány, főleg a  pszichológia szakemberei már sokféleképpen igyekeztek különböző szakaszokra bontani a gyerekkort.

A különböző iskolák eltérően közelítik meg a gyermeki fejlődést, de egy dologban mindegyik egyetért: a gyerekkor tele van olyan kulcsfontosságú életszakaszokkal, amelyek meghatározzák a felnőtté válás folyamatát. Ezek a szakaszok nemcsak a gyerekek testi, hanem lelki és szociális fejlődésére is hatással vannak. Erik Erikson a pszichoszociális fejlődés szakaszait a különböző krízisek szempontjából állította fel. A csecsemőkori bizalom – bizalmatlanság vagy az 1 és 3 éves kor között autonómia – szégyen, kétely  tengelyen való elhelyezkedés problematikája minden szülő számára ismerős, ha nem is ilyen komoly tudományos magasságokban,

a „Nahát, csak most tűnik fel, hogy hetek óta senki sem ordít a fürdőszoba ajtaja előtt, amíg zuhanyzom!” - típusú ráeszméléseken keresztül mindenképpen.

Jean Piaget tanuláselmélete (melynek a mai komplex matematika tanítást is köszönhetjük) szerint a 2 és 7 éves kor közötti időszak (Műveletek előtti szakasz) során a gyerekek még nem rendelkeznek a megfordítás képességével, gondolkodásukat a vizuális ingerek uralják, nem értik, hogy pl. a víz mennyisége egy magas, keskeny pohárból egy alacsony, szélesebb pohárba átöntve megmarad.

A szülők számára ennek egyik látványos példája, amikor a gyerek már nem borul ki, ha ugyanazt a mennyiségű édességet egy kisebb vagy egy nagyobb tálban kapja meg.

A tudomány mindig talál valami új és fontos (vagy annak látszó) nézőpontot a gyerekek fejlődésének vizsgálatában, felállít hozzá különféle mérhető rendszereket és megugorható léceket. A legtöbb szülő azonban ennek az élethosszig tartó folyamatnak túlnyomó részt a számszerűsítehetetlen oldalával találkozik.

Mert hát ki tudja azt megmérni, vagy akár csak megmagyarázni, mi játszódik le egy anyában vagy apában az olyan mérhetetlen mérföldkőnek számító pillanatokban, mint amikor mondjuk először hányja le őt a gyermek, vagy amikor először mondja neki azt, hogy „Utállak!”

(Hogy ne csak mindig a pozitív eseményekről emlékezzünk meg.)

Hogyan lehetne mérhető adattá változtatni azokat az élményeket, amikor valami először történik meg a gyerekkel és/vagy a szülővel? Hogyan tudná bárki tudományos vizsgálatnak alávetni az olyan ráeszméléseket, mint amikor már hetek óta nem kéri a 7 éves, hogy vágjuk le neki a lekváros kenyér héját, felezzük meg a szőlőt vagy hámozzuk meg az uborkát?

Megkérdeztünk néhány szülőt, nekik milyen hasonló, személyes rácsodálkozásuk volt a gyerekükkel kapcsolatban, ami egyszerre volt felszabadító és egyben szívszorító is.

„Tavaly volt egy ilyen: Anya, képzeld ma beiratkoztam a könyvtárba! - ekkor jött a felismerés, hogy már nélkülem is elintéz dolgokat, van az életének egy része, amiben nem vagyok jelen.

A másik ilyen, ami annyira természetesen és fokozatosan történt, hogy észre sem vettem, de már nem jön át hajnalban, hogy szundítson még egy kicsit hozzámbújva.”

„Amikor a rongyosra nézett, kívül belül megtanult és tudományos pontossággal ismert Thomas a gőzmozdonyból idézek egy tipikusat és először látom az arcán, hogy nem emlékszik.”

„A legkisebb most tanulta meg magát segítség nélkül bekötni. Addig áthajoltam felette, becsatoltam, aztán puszizás. Most beugrik mindenki a helyére, és indulás. A puszi meg sehol. Erre most ébredtem rá. Úgyhogy külön puszizást kell beiktatnom.”

„Utoljára mostam ki a második gyerek után az ovis ágyneműt és utána odaadtam az óvónőnek, hogy legyen az ovinak pót. Mindketten megkönnyeztük.”

És kifejezetten léleksimogató volt, amikor már felnőtt gyerekek szülei válaszoltak arra a kérdésre, milyen furcsa, keserédes pillanatokat tudnak okozni a már többdiplomás, kétméteres csetemék is:

„Gyerekszobába teregetni.

Egyszer csak a kiürült szekrénybe saját cuccot pakolni.

Gyerekét dajkálni.”

Szülői mérföldkövek

És itt eljutunk egy fontos kérdéshez: nem kellene a kicsik méricskélése mellett a szülőség mérföldköveivel is foglalkozni?

Nem kellene őket ugyanígy mérni, vizsgálni, tanulmányozni, sőt, ünnepelni?

Nem lenne ugyanolyan fontos mérföldkőként fel-és elismerni, amikor mondjuk egy anya először megy bankba, postára, ügyeket intézni a gyerekkel?

Vagy amikor egy apa először marad otthon egyedül az esti fektetésre?

A személyiségfejlődésben a legnagyobb ugrás állítólag a huszas és a negyvenes éveink között történik. Dr. Sasha Heinz fejlődéspszichológus, a felnőttkori fejlődés kutatója szerint nem csak azért fontos ezekkel a korszakváltó pillanatokkal tisztában lennünk, hogy bölcsebbek és érettebbek legyünk. Az élethosszig tartó szülői önismereti utazás hozzásegíthet minket ahhoz, hogy egyre könnyebben tudjuk kezelni a gyerekneveléssel járó nehéz helyzeteket.

A szakértő azt ajánlja, érdemes a belső munkát azzal kezdenünk, hogy számba vesszük az összes, általunk követett szülői szabályt. Ha ez kész, nézzünk egy-egy adott szabály mélyére: honnan származik? Saját gyerekkorunkból hozzuk, vagy pont annak ellentéteként került fel a listánkra?

A környezetünk várja el tőlünk az adott szabály betartását? Ha nem lenne, milyen lenne a szülői magatartásunk? Van értelme ennek a szabálynak? Egyáltalán tetszik ez a szabály? Az őszinte válaszokból sok mindent megtudhatunk magunkról.

Fontos megjegyezni, hogy szabály alatt nem csak a korlátozásokat értjük. Ugyanannyi időt és energiát igényelnek a szülőségünk képéhez kapcsolódó pozitív elvárások is. Például lehet ez az a kép, hogy „A boldog/elégedett/követendő családok minden évben elmennek nyaralni” vagy hogy az olyan klasszikus kisbabás időszakra vonatkozó szabályok, mint az együttalvás- nem együtt alvás témaköre vagy a hozzátáplálás tankönyvi megvalósítása. Ezeket a „szabályokat” is át lehet világítani.

A fejlődésünk mérföldköveinek feldolgozása megköveteli, hogy elengedjük a családunktól, kultúránktól vagy a médiától szerzett prioritásokat. Mi dönthetjük el, hogy „elég jók” vagyunk-e.

És itt jön be még egy nagyon fontos kérdés: mi magunk hogyan definiáljuk a sikeres szülőséget? Mit jelent számunkra jó szülőnek lenni? Heinz azt tanácsolja, legyen reális képünk magunkról és családunkról, és megugorható elvárásokat támasszunk mind saját magunk, mind szülőtársunk, és természetesen a gyerek irányába is.

Ehhez nagy segítség lehet egy már komolyabb múlttal rendelkező, általunk jól ismert másik szülő példája: neki mik (voltak) a saját szabályai, hogyan oldja vagy oldotta meg a szabály áthágások problémáját vagy a szabályok priorizálást, stb. Ez a személy lehet a saját felmenőink közül valaki, de az is előfordulhat, hogy a másik szülő rokonságából, baráti körből találunk valakit, akinek inspirló a szülősége.

A „felnőttkori fejlődés” gyakorlatára érdemes úgy gondolni, mint az öngondoskodás eszköztárának egy fontos elemére.

És ne feledjük: nem az a cél, hogy a valaha volt legjobb szülő legyünk. Hanem az, hogy szülői mivoltunkban is képesek legyünk az önreflexióra és a folyamatos fejlődésre és a saját gyerekünk számára a körülményekhez képest a lehető legjobb szülők legyünk.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Egyik fülére születése óta siket a kisfiú, aki most új hallókészüléket kapott - nézd meg a videót az első pillanatokról, szem nem marad szárazon
Az egyik fülére siketen született nyolcéves kisfiú boldogsága, arcára kiült döbbenete leírhatatlan.

Megosztom
Link másolása

A manchesteri Henri Turkington egyik fülére siketen született, most nyolc éves. Élete során többféle hallókészüléket kipróbált, amelyek közül egyik sem volt a legjobb számára. Most viszont bekapcsolták neki a tutit!

Egy szívmelengető videót tett közzé a Daily Mail arról, ahogy

Henri arca felragyog, amikor beüzemelik a csonthoz rögzíthető hallókészülékét.

A rezgések segítségével működő eszköz és annak erőssége láthatóan lenyűgözi a kisfiút.

Az erről készült, TikTokon megosztott rövid videón egy nővér beállítja az eszközt, és azt mondja Henrinek, lehet, fütyülő hangot hallat majd a hallókészülék.

"Hallom" - kiáltja. Valaki megkérdezi, jobban hall-e ezzel az eszközzel, mint korábban Henri pedig egy hatalmas, sugárzó vigyorral ad igen választ.

A kisfiú végig nagyon izgatott, és amikor hangosabban kezdenek beszélni mellette a felnőttek, mosolyogva döbben meg azon, mennyire élesen érzékeli ezt.

Henri apja, Lee Turkington elmondta, hogy

fia mindig pozitívan, néha komikus megjegyzésekkel viszonyult a füléhez és az állapotához.

A gyerek fejlődése során derült ki még kicsi korában, hogy a bal oldalára nem is hall. Henri beszéde egyébként nagyon szépen fejlődött, ez a hallókészülék pedig jobban segít majd neki ebben is.

Korábban is szerettek volna számára csonthoz rögzíthető implantátumot, de akkor még túl fiatal volt ehhez a fiú.

Most eljött az ő ideje, és már a koponyájára érkező rezgésekkel hallhat, így ugyanis a belső fülbe jutnak ezek az impulzusok, amivel lenyűgöző tisztaságban és erősségben érzékelheti a fiú a külvilágot.

A koponyához rögzített implantátumot egy kisebb műtét során a koponyához csatlakoztatják. Ez aztán felveszi a hangot, és a fülben lévő hallócsontocskák vibrálásával továbbítja azt a belső fülbe. Az implantátum fel- és lecsatolható, így alváshoz, úszáshoz vagy zuhanyozáshoz levehető.

@leeturkingtonfitness_ Life is precious • Henri has a new hearing aid!! • For those who don’t know, Henri was born with one ear… if you ask him he will tell you a shark bit it off • I am so proud of how Henri embraces how unique and special he really is! • I want to post this to share awareness for not only the @ndcs who support families and children who have hearing difficulties, but to also highlight how important it is to embrace how we all have our own little quirks! #children #deaf #hearing #hearingaid #firsthearingaid #childrendeaf #hearingaidchildren #baha #boneanchoredhearingaid #fyp #fyppage ♬ original sound - LeeTurkingtonfitness_


Megosztom
Link másolása