GYEREK
A Rovatból

„Félek, hogy a lányom meggyűlöl, ha megtudja, hogy spermadonortól született, és az apja nem az, akit annak hisz”

Nehéz döntés előtt áll az az anya, aki férje termékenységi problémái miatt, ám annak kérésére végül spermadonort használt a fogantatáshoz.

Megosztom
Link másolása

Egy anyuka a Daily Mail cikkében mesél arról, hogy van egy 13 éves kislánya, akivel mindennél közelebb állnak egymáshoz, elképesztően jó a kapcsolatuk, de emiatt csak még rosszabbul érzi magát, mert van egy titka.

Lizzie, a lánya minden este beszélget édesanyjával, aki az ágy végében ülve figyeli a tinédzsert. Szóba kerül a házi feladata, a barátai és a jövőre vonatkozó tervei is.

A 13 éves lány elmondja, hogy a lefekvés előtti beszélgetéseik mindig a legjobb része a napjának. „Szerencsés vagyok, nevet - nem sok tinédzser beszélne úgy az anyukájával, mint ő.”

Emiatt azonban még nagyobb a lelkiismeretfurdalás édesanyjában, amiért titkolózni kényszerül gyermeke előtt.

A férfi, akit Lizzie mindig is apának hívott, Richard, ugyanis nem a biológiai apja. Lizzie mesterséges megtermékenyítéssel fogant, spermadonor segítségével.

Richard nem akarta, hogy bárki megtudja, hogy termékenységi problémái vannak, ezért titokban tartották a fogantatás körülményeit. Először úgy tervezték, hogy ez csak addig lesz így, amíg Lizzie elég idős nem lesz ahhoz, hogy megértse, és Richardnak addig lesz ideje megbékélni a módszerrel. De a titok gyorsan elhatalmasodott és áthidalhatatlan szakadékot ütött a házasságukban, majd végül hozzájárult ahhoz, hogy elváltak, amikor a kislány hét éves volt.

„Később ez lett az elefánt a hálószobában, amikor jó éjt puszit adtam a lányomnak, és ez a fájdalom a lelkiismeretemben, amit most még élesebben érzek, mivel a termékenységi törvények változásai hamarosan életbe lépnek.”

A petesejt- és spermadonorok korábban névtelenek voltak, de 2005 áprilisában az Egyesült Királyságban megváltozott a törvény, és a mesterséges úton fogant gyermekek 18 éves korukban megtudhatják, hogy kik a donoraik. A múlt hónapban az első, így született csecsemők elég idősek lettek ahhoz, hogy megtehessék ezeket az életüket is megváltoztató, óriási lépéseket. Mindeközben ez azt is jelenti, hogy az ehhez hasonló családok közül egyre többnek kell majd szembenéznie azzal a dilemmával, hogy mit és mikor mondjanak el gyermekeiknek a fogantatásukról.

Az Emberi Megtermékenyítési és Embriológiai Hatóság (HFEA) adatai szerint a donor spermából született gyermekek száma több mint megháromszorozódott, a 2006-os 900 alatti értékről 2019-re több mint 2800-ra emelkedett, amikor a donorfogantatás 170 születésből egyet tett ki.

„Ezzel szemben nincs jogi kötelességem elmondani Lizzie-nek, hogy mesterséges úton fogant. De erkölcsi kötelességem, hogy tudassam vele, hogy az apa, akit imád, nem áll vérségi kapcsolatban vele - és ha felnőttként gyanút fog a származását illetően, már nem mi leszünk az egyetlenek, akik közölhetik vele ezt a hírt.”

„A gyermekkorában oly ártatlanul hordozott identitásával kapcsolatos tények felnőve talán kínzó kételyekké alakulnak át. Miért barna a szeme, amikor az enyém és Richardé kék? Honnan a tudomány és a szögletes állkapocs iránti szeretete? Miért nem született egynél több gyermekünk?”

A technológia fejlődése azt jelenti, hogy ha mégis úgy döntene, hogy utánajár a dolognak, egy egyszerű, interneten megrendelt DNS-teszt felfedné a titkot, míg egy online kérelemmel a HFEA-nál Lizzie megtudhatná a donor nevét, születési dátumát és utolsó ismert címét is - olyan információkat, amelyekhez szülei nem férnek hozzá.

„Ha Lizzie nem tőlem, hanem valaki mástól tudná meg a fogantatását, az összetörné a szívemet. „Mégis, minden év elteltével egyre nehezebb közölni a hírt, amely nemcsak az ő világát döntené romba, hanem a volt férjem dühét is kiváltaná, aki úgy tűnik, úgy akar tenni, mintha a donorunk nem is létezne.”

Az apának hitt férfi ragaszkodott a gyerekhez

Az anya és volt férje 2004-ben egy partin találkoztak, 8 év különbség volt köztük. A férfi azonnal világossá tette, hogy számára az apaság kulcsfontosságú kérdés, de ez nem okozott számukra problémát, 2007-ben össze is házasodtak. A fogamzásgátlással nem foglalkoztak sokat, lesz, ami lesz alapon várták a csodát. Ehelyett azonban, nagyjából 6 hónappal az esküvő után Richard dühöngve jött haza, és elmondta, egy orvos szerint alacsony a spermiummozgékonysága. Benne van, hogy nem lehet gyereke.

„Átkaroltam, tudtam, hogy mennyire meg fog zuhanni. Csak utólag csodálkoztam el azon, hogy miért keresett ilyen hamar orvosi tanácsot, anélkül, hogy ezt nekem megemlítette volna. Ma már úgy gondolom, hogy már azelőtt tudta, hogy baj van, mielőtt összeházasodtunk.”

További vizsgálatok megerősítették a diagnózist, ami miatt a férj depresszióba zuhant. Veszekedni kezdtek, szexuális életük megromlott, majd Richard bedobta a spermadonor ötletet.

„Richard annyira ragaszkodott a gyerekhez, hogy aggódtam, ha megtagadom tőle ezt a lehetőséget, azzal helyrehozhatatlan kárt okozok neki - és nekünk”

- mesélte az édesanya.

Így hát belevágtak és egy közeli termékenységi klinikán olyan donort választott, aki külsőre kicsit hasonlított hozzá. Tudományos karriert futott be, és önzetlenségből adományozott. Richard passzívan végigülte ezeket a kezdeti találkozókat, szinte úgy, mintha úgy próbálna tenni, mintha nem is történne semmi.

A megtermékenyítés nehezen ment, végül a szülés is traumatikus élmény volt.

„Az első években túlságosan törékenynek éreztem magam a házassági problémáim és az új baba követelményei miatt ahhoz, hogy foglalkozzam Lizzie fogantatásának kérdésével. Most már tudom, hogy egy egyszerű magyarázat, amikor még kisgyermek volt, előkészíthette volna az utat a későbbi könnyebb beszélgetéshez.”

Végül kapcsolatuk annyira megromlott, hogy a kislány 5 éves korában szétköltöztek, később el is váltak.

„Néhány évvel ezelőtt, amikor Lizzie már régen túl volt azon a szakaszon, hogy megtudja, hogyan születnek a babák, küldtem Richardnak egy e-mailt, hogy ideje lenne elgondolkodni azon, hogy elmondjuk neki, hogy donortól va. Dühömre - bár nem voltam meglepve - nem válaszolt. Bizonyára tudja, hogy igazam van, de azt is, hogy nehezen fogom elkezdeni a beszélgetést.”

A dilemma tehát továbbra is tart, az édesanya fél lánya dühétől, amiért ilyen sokáig eltitkolták előle az igazságot. Mindemellett valószínűleg elég kíváncsi lenne ahhoz, hogy megkeresse biológiai apját, ami nyilván feldúlja majd Richardot, hiszen azzal úgy érezné, szégyent hoznak rá.

„Néha azt kívánom, bárcsak pici lányként mondtam volna el neki, amikor még feltétel nélkül elfogadta volna a szavaimat. Máskor meg örülök, hogy hagytam, hogy olyan hagyományos gyerekkorban nőjön fel, amennyire csak lehet.”


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Könyörtelen anya: kirakta a házból terhes tinédzser lányát, amikor kiderült, hogy a baba miatt otthagyta az egyetemet
Elég extrém húzás, na de meg fogja-e bánni? Valószínűleg.

Megosztom
Link másolása

Amikor egy tinédzser terhes lesz, az anyák számára hatalmas kihívást jelent, hogy megállapítsák, hogyan segítsenek a gyermeküknek a nehéz időszakban. Egy anyuka most azon tanakodik, hogy helyesen cselekedett-e, amikor

a lányának azt mondta, hogy költözzön ki a házból, miután kiderült, hogy otthagyta a főiskolát, hogy felnevelje a babáját.

Az anya a Reddithez fordult segítségért. Azt mondta, hogy a "kemény szeretet" útját választotta, miután megtudta, hogy hamarosan nagymama lesz. Az anya leírta, hogy lánya mindig kiváló tanuló volt, és ösztöndíjat kapott egy fantasztikus főiskolára.

Néhány hónappal ezelőtt azonban egy olyan fiúval kezdett randizni, akiről az anya úgy gondolta, nem megfelelő a lányának. Annak ellenére, hogy figyelmeztették, a lány továbbra is vele maradt, és végül terhes lett.

Az anya felajánlotta az abortusz lehetőségét és segített volna a lányának az eljárásban és a felépülésben. De a lány nemet mondott és a barátjával maradt.

Az anya ellenezte azt az ötletet, hogy a fiú beköltözzön, és azt tanácsolta lányának, hogy költözzön ki, mivel már elég idős ahhoz, hogy saját magát és a babát eltartsa.

Az anya úgy véli, hogy a lánya döntéseinek következményei már nem az ő vállát terhelik. A nő a saját tapasztalataira hivatkozva mondja, hogy a lánya a múltban is elutasította a segítségét, és most sem hajlandó beszélni vele. Bár nehéz döntést hozott, úgy érzi, hogy a kemény hozzáállás szükséges volt.

Ez egy minden szempontból szörnyű helyzet, de ennek az anyának rá kell jönnie, hogy az együttérzés és a támogatás nagyban hozzájárulhatna ahhoz a kapcsolathoz, amelyet a jövőben nemcsak a lányával, hanem az unokájával is kialakíthat.

Forrás: Your Tango


Megosztom
Link másolása

Ajánljuk
GYEREK
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása

Ajánljuk

GYEREK
7+1 módszer, amivel a legfinnyásabb gyereket is ráveheted, hogy mindent megegyen
A dietetikus nem ígér csodát, de ezekkel a lépésekkel a te gyereked is egészséges viszonyt tud majd kialakítani az ételekkel.

Megosztom
Link másolása

Tízből hat szülő személyre szabja a családi ételeket a finnyás gyerekek miatt - derült ki egy új kutatásból. Ez azonban rengeteg energiát igényel, ami kisgyermekes szülőknél amúgy is ritkaság.

Lucy Upton gyermekdietetikus és táplálkozási szakértő most a The Sun-nak mondta el tanácsait, amit minden finnyásgyereket-nevelő szülőnek ajánl.

„Tévhit, hogy a gyerekek életük első évében mindent megtanulnak az ételekről, amit meg kell tanulniuk. Ez nem igaz. Ez egy hosszabb folyamat, úgyhogy ne érezzük magunkat rosszul, ha időbe telik.”

- mondta Upton, aki hasznos tanácsokkal is ellátta a szülőket, hogy a hozzászokás folyamata minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen.

1. Vacsora reggelire:

A társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy reggel reggelizzünk és este vacsorázzunk, de Lucy szerint nem számít, hogy mikor fogyasztjuk el az ételt.

„Beleragadunk ebbe a társadalmi narratívába. De valójában, ha a gyereked csirkét szeretne reggelire, ne mondj neki nemet - hagyd, hogy megegye! Ha zabpelyhet akar vacsorára, az is rendben van! A tápérték vagy az íz nem változik.”

- mondta a dietetikus.

2. Édeset a sóssal:

Míg az érettebb ízlelőbimbók talán megütköznek a gondolattól, Lucy szerint a desszert főfogással való tálalása remek módja annak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy minden étel egyenrangú.

„A kekszek bolognaiba mártogatása számunkra bizarrnak tűnik, de a gyerekeket nem fogja érdekelni, hiszen kísérleteznek, és ez a kulcsa az ételekkel való jövőbeli egészséges kapcsolatuknak.”

Hagyjuk, hadd fedezzék fel, hogy mit mivel szeretnek párosítani.

3. Felejtsd el a jutalmazást:

Lucy szerint, ha jutalmazással tanítod a gyereket arra, hogy egyen, és ne pedig a saját élvezetéért tegye, azzal neki és magadnak is több kárt okozol, mint hasznot.

A szakértő szerint két hét után a gyerekek ráunnak a jutalmazós taktikára és akkor foghatod a fejedet.

4. Biztonságos ételek:

A válogatós gyerekeknél gondoskodni kell arról, hogy egy „biztonságos” étel is kerüljön az asztalra, olyasmi, amit szeretnek és ismernek, amikor egy új ételt tálalunk.

„Ha a gyerek az asztalhoz lép, és nem lát semmilyen számára ismerős ételt, az szorongást okozhat. De ha van ott valami, amit ismer, az arra ösztönzi, hogy bekapcsolódjon és új dolgokat is kipróbáljon.”

- magyarázza Lucy.

5. Gyorskaja:

Ha megtagadunk a gyerekektől egy adott ételt, csak még jobban kívánják azt. Lucy szerint érdemes lazán kezelni a dolgot:

„A valóság az, hogy a gyerekek néha megesznek egy McDonald's szendvcset és ez rendben is van, amíg mindent megteszünk azért, hogy a kiegyensúlyozott étrend részeként szerepeljen”

A dietetikus szerint, ha odafigyelünk, hogy a gyorskaják mellé friss zöldséget is tálaljunk, akkor nem kell bűntudatot éreznünk.

6. Svédasztalos vacsora:

A szakértő úgy véli, hogy sok szülő túlbecsüli, hogy a gyereknek mennyit kell ennie. Ennek eredményeképpen anyu és apu túl sokat ad a kis drágának, ami viszont elriasztja a gyereket az étkezéstől.

„Javaslom, hogy a vacsorát svédasztalos formában tálaljuk. Tegyük az asztalra a különböző elemeket különböző tálakba, és hagyjuk, hogy a gyerek maga döntsön, hogy miből mennyit eszik.”

A gyerekek szeretik ezt a függetlenséget.

7. Ne mondd, hogy finom:

Ha van valami, amit szakértőnk nem kedvel, akkor az, amikor a gyerekeknek azt mondogatjuk, hogy minden finom, hogy rávegyük őket az evésre.

„Ezek a szavak nem tények, hanem vélemények. És a vélemények a gyerekek számára nyomást gyakorolhatnak.”

Szerinte sokkal nagyobb sikert érhetünk el, ha az ételeket vicces, kedves dolgokhoz hasonlítjuk vagy becézve nevezzük őket.

+1. Ne használjunk etetőszéket:

A szakértő szerint nagyjából egy éves koruk után már ne ültessük a gyerekeket etetőszékbe. Ha stabilan tudnak ülni, nekik is jobb élmény lesz egy méretüknek megfelelő kisszéken ülni, ahol leér a lábuk a földre.

Ez stabilitást és szabadságot adhat nekik.


Megosztom
Link másolása

Ajánljuk

GYEREK
3 apró trükk, amivel ráveheted a gyerekeket, hogy együttműködőbbek legyenek
A gyereknevelés állandó kihívásokat tartogat, azonban pár egyszerű módszer segítségével könnyebb is lehet.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés óriási kihívás, mire megoldod az egyik felmerülő problémát, máris ott van a következő. Emellett persze vezetni kell a háztartást, és a jobb esetekben életben kell tartani a párkapcsolatunkat is. Persze, akármilyen nehéz is, az ember nem véletlenül vállal gyereket, és ha már ott van(nak), szeretné jól csinálni.

De hogyan veheti rá egy szülő a dackorszakos/kis tini/lázadó tinédzser gyerekeit, hogy azok hallgassanak rá, és együttműködőek legyenek?

Mutatunk 3 apró trükköt, ami segíthet megkönnyíteni a helyzetet:

1. Figyeld meg a helyzetet

„Mielőtt megpróbálnád irányítani a gyerekeidet, lépj hátra egy lépést, és nézd meg, mi történik” - mondja Harwood. Nézd meg, hogyan érzed magad abban a pillanatban.

Frusztrált vagy dühös vagy a gyermekedre? Esetleg felemelted a hangodat, vagy egy kicsit passzív-agresszívan viselkedtél, anélkül, hogy észrevetted volna?

Gondolj a gyermek érzéseire. Hogyan fejezi ki ő jelenleg az érzelmeit? Milyen jeleket mutat, és mit vajon miért érez így?

Várd meg, amíg megnyugszanak, majd beszélgess vele/velük. Mondd ezt: „Szia, észrevettem, hogy korábban frusztrált voltál. Lélegző gyakorlatokat fogok végezni, és ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám”:

Add meg a lehetőséget a gyereknek, hogy kijavítson, vagy csatlakozzon. Mutasd meg, hogyan szabályzod az érzelmeidet.

Ezután összpontosíts arra, hogy többet dicsérd a gyereket, és lehetőleg kevesebbet büntesd. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a pozitív megerősítés motiválhatja őket arra, hogy jobban viselkedjenek.

2. Töltsetek együtt minőségi időt!

Harwood azt mondja, hogy amikor a dolgok kaotikussá válnak, gondoskodik arról, hogy több minőségi időt töltsön a gyerekeivel.

Az időtöltés azonban nem azt jelenti, hogy céltalanul üldögélve a telefonját görgeti a gyerek mellett. Inkább azt, hogy ebben az időben teljesen jelen van és minden energiájával a gyermekre figyel.

A közös lógás és szórakozás bizonyítottan javítja a gyerekek viselkedését és erősíti a kötődést.

Nehezedre esik a minőségi idő töltés a gyerekeiddel? Próbáld ki ezeket a tippeket Dr. Jessica Alvarado professzortól:

- Minden nap szánj valamennyi idő arra, hogy a gyerekeiddel legyél!

- Találj ki különleges rituálét rá. Ilyen lehet akár a közös esti mese olvasás is.

- Fejezd ki a szeretetedet mindennap!

- Vegyél részt olyan tevékenységekben, amit szívesen csinálnak.

- Legyél szórakoztató és bolondos, ez a kis idő nem a tiltásokról és a nevelésről szóljon!

3. Dolgozz a kapcsolatotokon

Ha nehéz együttműködni a gyerekkel, érdemes azzal kezdeni, hogy kitaláld, hogyan érdemes velük úgy beszélni, hogy annak legyen is hatása.

Próbálj meg például ütemtervet készíteni a napi elvárásaiddal. Sorold fel akár rajzzal, akár írásban, hogy miket fognak aznap csinálni a gyermekeid. Ahogy Harwood magyarázza: „Mert így a szabályok a számból a papírra kerülnek. És ha valahogy papíron van, akkor valódibb és kézzelfoghatóbb”.

Családként minden a változásról szól, lesznek olyan időszakok, amikor a gyerekei benne vannak a dologban, és olyanok, amikor nem. Harwood szerint ez nem jelenti azt, hogy szülőként kudarcot vallottál, csak azt, hogy vissza kell kormányoznia a hajót a helyes irányba.

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása

Ajánljuk