GYEREK

Az évnyitók olyanok, mint a temetések: senki sem emlékszik a beszédekre, de mindenki örül a rég látott barátoknak

Balsors, akit régen tép, a szokás hatalma és a nyitott kérdés: milyen legyen jövőre az évnyitó?
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. szeptember 01.


Megosztom
Link másolása

[sz]Fotó: Fortepan[sz]

Szeptember 1-jén a diákok nem csak a nyarat, a szabadságukat is temetik. A szomorú eseményre „gyászba” (de legalábbis kényelmetlenbe) öltöznek, elbandukolnak az intézménybe, csendben meghallgatják a rítust vezetők pátosszal leöntött konzerv-gondolatait arról, miért is gyűltek össze. Szabadtéri változat esetén sokszor rekkenő hőségben, beltéri esetben pedig fülledt láb-és izzadságszagban töltik azt a pár órát, ami papíron egy örömünnep, gyakorlatilag viszont olyan, mint egy igazából senki által sem kedvelt távoli rokon temetése: személytelen és unalmas.

Az esemény egyetlen élvezhető része pedig a hivatalos rész utáni kötetlen baráti összejövetel.

Cui bono?...Tanárnőkérem, nem tudom.

Három gyerekem közül idén már kettő tölti így az ősz első napját, ennek kapcsán pedig próbáltam magamban a saját emlékeimet felidézni, nem túl sok sikerrel. A férjemről pontosan tudom, hogy óvodai karrierje óta szívből gyűlöl mindenfajta oktatási intézményt és a velük kapcsolatos bárminemű eseményt. Ennek okán csak négyszemközt mertem a témáról kérdezni, mert félő volt, hogy meghallja az értekezést a szelektív hallású középső gyermek, aki a „Fogmosás!” felszólítást nem, de a rá nem tartozó információkat azonnal meghallja, és egy életre elmegy a kedve az iskolától. A gyerek apja adta végül a címbéli frappáns hasonlatot. Ezek után azért a barátokat és ismerősöket is megkérdeztem, ők milyen élményeket őrizgetnek ezzel kapcsolatban, és hamar kiderült: az évnyitó felnőttként visszatekintve is egy semmitmondó és „csak legyünk túl rajta” – esemény.

A visszaemlékezéseket olvasva egyértelművé vált, hogy egy formailag és tartalmilag is egységes, nagy közös traumának vagyunk kis gazdái, hiszen évtizedek óta ugyanazt az gyerekélettel összeegyeztethetetlen műsort kapja a dédestapolcsányi és a bajánsenyei diák is.

Az ünnepség kezdetén nyikorgó mikrofonpróba után igazgató a polgármester úr, a polgármester úr kedves neje, Zsuzsika, az államtitkár úr, a plébános úr, valamint az iskola udvarát borító murvát olcsón szállító helyi tüzépes úr köszöntése után a gyerekeknek is odaszúr egy „Sziasztok!”- ot.

Az énektanár odaperdül a pianínóhoz és igyekszik tiszta zenei kíséretet biztosít a Himnusz garantáltan hamis közös elénekléséhez.

Egy Kovács Pisti a kisdiákok számára gyakorlatilag értelmezhetetlen verset mond, aztán egy Nagy Zsófia félhamisan, de nagy összpontosítás közepette elfurulyázza vagy hegedüli az Örömódát, aztán legalább egy kórista lány kiájul a sorból. Utóbbit irigykedő tekintetek közepette kiviszik a levegőre.

A diákok, mint a nyári felhőnézegetéseknél, igyekeznek a drapériákra tűzőgépezett falevelek csoportjába valami állatot vagy emberfejet belelátni.

Vagy csak bárhova máshova képzelni magukat.

A pódiumról Naftalin Ernő stílusában előre elhangzik minden olyan információ, amit a diákok az osztályfőnöki órákon amúgy is hallani fognak, valamint egy csomó olyan költségvetési és szervezeti tudnivaló, amihez a gyerekeknek semmi köze.

Aztán még egyszer felmegy a színpadra egy Kovács Pisti és elszaval egy másik lelombozó verset, elhangzik „A Szózat eléneklése után az osztályfőnökök vezetésével mindenki fegyelmezetten vonuljon el a saját termébe!” – mondat, majd mindenki megkönnyebbülten rohan a mosdókba az ünnepség előtt elfelejtett dolgát elvégezni.

De hogy kinek jó ez? Azt senki se tudja. Csináljuk, mert így szoktuk.

Szokás, amit megszoktunk

„Szokásnak minősül minden társadalmi jelenség, ha működését az egyöntetűség, az ismétlődés és a szabályozottság jellemzi, még akkor is, ha a szabályozottság nem jelent többet, mint a gyakorlat erős megszokottságát”

-írja a Néprajzi Lexikon.

A szokásnak tehát sajnos szokása, hogy nehezen kopik ki és alakul át, leginkább azért, mert legalább olyan lassan kristályosodnak ki, mint a bórax. A szokás társadalmi szerepe egyébként a hétköznapok változékonyságának, az élet kiszámíthatatlanságának egyfajta ellensúlyozása. Szabályozza, mit és hogyan kell elfogadnia és megélnie az adott társadalmi csoportnak – jelen esetben például a diákok, tanárok, szülők és egyéb érintettek nagy létszámú társulásának. Az évnyitó, mint szokás keretet ad a tanévnek, egyfajta ceremoniális zsilipként választja el az tanulással töltött és az tanulásmentes időszakot és irányt mutat az elvárt viselkedés kérdésében.

Ahhoz, hogy egy ilyen esemény a körülményekhez képest gördülékeny legyen, szükség van egy követhető, kiszámítható, a csoport tagjai által ismert szerkezetre, eszközkészletre, jelrendszerre. Ha pedig ez egyszer kialakult, azon logisztikai és koordinációs okokból nem nagyon szoktunk változtatni. Erre mondja a szakirodalom, hogy a szokásnak van egyfajta tehetetlenségi nyomatéka.

Mert hát demokratikus keretek között hány ember összehangolt munkája kellene ahhoz, hogy egy ilyen szokás, mint az évnyitó, megváltozzon?

És ha egyetértésre is jutna mondjuk egy adott iskola, hány amúgy is kizsigerelt tanár plusz munkájára lenne ahhoz szükség, hogy ez megvalósuljon?

Az Oktatási Hivatal egyébként nagyon kedvesen készített egy mindenkori vonalvezetőt az iskolai ünnepélyek lebonyolításának „modernizálására”. A kiadványban az évnyitót taglaló részből idézünk:

„A gondtalan nyári hónapok után változatos és élményekben gazdag programokkal könnyítsük meg a tanulók számára az átállást. Legyen az első nap mindenki számára emlékezetes! Célunk, hogy a tanulók érezzék jól magukat az iskolában. Teremtsünk együttműködésen alapuló tanulói és pedagógusi viszonyokat, biztonságos, barátságos és gyermekközpontú környezetet!”

Ezek után a segédlet néhány külföldi példát mutat be, majd ötleteket ad az évnyitó ünnepség UTÁNI első órákhoz, amikor már csak egy osztálynyi gyereket kell lefoglalni.

A hivatalos ünnepség lebonyolításának alternatíváiról egy betű sincs benne. Minek is az.

Meg amúgy is, adjuk meg a szokásnak, ami a szokásé, nem érdekes, hogy a felnőttek is ugyanúgy szenvednek tőle, mint a diákok. Miért is tennénk igazi ünneppé ezt a napot mondjuk egy elsős számára?

A teljesen új környezet vagy az ijesztően nagy létszám okozta sokkot biztos felülírja egy gondosan kiválasztott Vörösmarty-idézet, vagy ha a kicsik is hallhatják, hogy az iskola alapítványába tavaly befolyt összegből sikerült kifesteni a tornatermet.

Ja, nem.

Tégláról téglára

Ha valami célja még lehet egy évnyitónak, akkor az az újonnan érkezettek köszöntése, a közösségbe való befogadása. Talán egyetlen értelme ennek az egész kőkorszaki zárványnak annak a kommunikálása, hogy az adott épületben mindenki biztonságban és elfogadva érezheti magát. Ha pedig mindenképpen el akarunk mondani nekik valamit az emelvényről, akkor mondjuk el nekik, mire számíthatnak itt. Nem arra, hogy nézd, legkisebb Kovács Pisti, jövőre már neked kell majd a verset mondanod az ünnepségen, hogy öregbítened kell az iskola jó hírét vagy hogy minél többet tanulsz, annál többre fogod vinni majd a nagybetűsben.

Azt kell neki mondani, hogy nézd, legkisebb Kovács Pisti, tudom, hogy ez most sok neked és félsz is talán, de majd segítünk. Mindenki segít. Nem csak a számokban vagy a betűkben, hanem a barátkozásban, az összeveszés utáni kibékülésben meg a kulturált vitatkozásban is.

Hogy ha szeretnéd, itt segítenek neked megtanulni szaltózni, megérteni a külföldön látott feliratokat, vagy kiszámolni, hány darab deszkát kell venned a kerti kisházad alapjához. Segítünk megtalálni, miben vagy a legjobb, segítünk abban, hogy az is menjen, amiről most azt gondolod, kizárt dolog, hogy valaha is megértsd, és segítünk abban, hogy később te is segíthess másoknak.

Most pedig menj a tanító nénivel az osztályba, vár ott téged egy kis meglepetés.

És egy ilyen beszéd elején lehet Himnusz és a végén lehet Szózat, és lehet fekete-fehér az ünneplő, és lehet Vöröstmarty a vers.

Azokat majd a következő években cseréljük le.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A mesterséges megtermékenyítéssel született babák esetében sokkal gyakoribb ez a betegség
Ráadásul egyre nő a mesterséges megtermékenyítéssel született babák száma.

Megosztom
Link másolása

A mesterséges megtermékenyítéssel fogant babáknak 36%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy komoly szívhibával szülessenek, mint azoknak, akik természetes úton jöttek a világra – derült ki egy friss kutatásból.

Persze, még így is ritkák a szívproblémák, de az adatok azért beszédesek: a természetes úton fogant babáknál ez az arány 1,15%, míg az IVF-es babáknál 1,84%.

Ha többes terhességről van szó, az IVF-es babáknál ez a szám már 2,47%-ra emelkedik.

Ez az egyik legnagyobb kutatás ebben a témában, több mint 7,7 millió születést vizsgáltak meg Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban.

„Korábbi kutatások már jelezték, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fogant babák esetében nagyobb a koraszülés és az alacsony születési súly esélye”

– mondta a kutatás vezetője, Ulla-Britt Wennerholm, a svéd Göteborgi Egyetem professzora. „Most arra voltunk kíváncsiak, hogy a szívfejlődési rendellenességek kockázata is magasabb-e.”

Wennerholm csapata összevetette a természetes úton fogant babákat azokkal, akik IVF-fel, ICSI-vel (amikor egyetlen spermiumot közvetlenül a petesejtbe fecskendeznek), vagy fagyasztott embrióval fogantak. Ezután megvizsgálták, hogy hány babánál diagnosztizáltak súlyos szívhibát a méhen belül vagy az első életév során.

A kutatók az anyai életkortól kezdve a terhesség alatti dohányzáson át a cukorbetegségig és szívproblémákig mindent figyelembe vettek. A céljuk, hogy eredményeik segíthessenek a szívhibák korai felismerésében, így időben megkaphassák a babák a szükséges kezelést. A kutatók remélik, hogy a múlt héten a European Heart Journal című szakfolyóiratban közzétett eredményeik a szívhibák időben történő diagnosztizálásához és életmentő beavatkozáshoz vezetnek.

„A veleszületett szívhibák komoly problémát jelenthetnek, gyakran már nagyon fiatal korban műtétre van szükség, ezért fontos tudni, mely babák vannak nagyobb veszélyben, hogy a lehető legkorábban diagnosztizáljuk őket és biztosítsuk a megfelelő kezelést”

– tette hozzá Wennerholm. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság szerint az Egyesült Államokban minden 40. születés mesterséges megtermékenyítés eredménye.

Dániában az IVF aránya még ennél is durvább: az élveszületések 9%-a mesterséges megtermékenyítésből származik, ami világviszonylatban is a legmagasabb.

Wennerholm szerint ahogy egyre többen választják a mesterséges megtermékenyítést, várhatóan a szívhibás esetek száma is növekedni fog.

„Az a tény, hogy a szívhibák kockázata nagyjából azonos minden típusú mesterséges megtermékenyítésnél, azt sejteti, hogy lehet valamilyen közös tényező a szülők meddősége és a babák szívproblémái között”

– mondta.

Az IVF-et eredetileg az 1970-es években fejlesztették ki olyan nők számára, akiknek elzáródott a petevezetékük, de azóta már más helyzetekben is használják, például férfi meddőségnél, ismétlődő vetéléseknél vagy béranyaság esetén. Az eljárás során a petesejteket laboratóriumban termékenyítik meg spermiumokkal, és az így létrejött embriókat beültetik a méhbe.

Az embriókat genetikai rendellenességekre is tesztelhetik beültetés előtt, hogy növeljék a siker esélyét.

A genetikai tesztek után a sikerarány 60-65%, de ha az anya idősebb, vagy a méhe nem ideális állapotban van, ezek az esélyek csökkennek.

Idén a Kaliforniai Egyetem kutatói egy új, nem invazív módszert mutattak be, amely segít előre jelezni az embriók minőségét az IVF során.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
DNS-tesztet csináltatott az anyuka, mert nem hitték el neki, hogy a szőke kislánya a vér szerinti gyermeke
Utálja, amikor azzal vádolják, hogy csak kölcsönzi a gyereket, és amikor megkérdezik, kié a kislány.

Megosztom
Link másolása

Alex és Rob boldog amerikai pár.

Ám DNS-tesztet végeztettek a legfiatalabb gyermekük, Pudge Pudge miatt, hogy a teszt megerősítse, a kislány tényleg az ő gyerekük.

Az afroamerikai nő és kaukázusi férfi három gyermeket nevel: a hétéves Chub Chub-ot, az ötéves Bubba-t és a kétéves Pudge Pudge-ot. Ám amikor Pudge Pudge megszületett, ők maguk is meglepődtek, hiszen fehér volt a kislány bőre.

Alex a Truly-nak elmondta:

"Azért döntöttünk úgy, hogy elvégezzük a DNS-tesztet, mert annyira fehér volt. Mesterséges megtermékenyítéssel estem teherbe vele, és mivel hibák ennál az eljárásnál is előfordulhatnak, szerettük volna kizárni ezt a lehetőséget."

Alex néhány évvel ezelőtt kezdett el szórakozásképpen posztolni a közösségi médiában.

Miután egy idegen megdicsérte, hogy "milyen jó dadus", posztolt erről, ami után támogató, de negatív kommenteket is kapott.

Sajnos máskor is hasonló élményben volt része.

A háromgyerekes édesanya elárulta, hogy főleg az ehhez hasonló beszólásokat utálja: "Ez kinek a fehér gyereke?". De olyan is akadt, aki azzal vádolta, hogy "kölcsönzi" a fehér gyereket a videók elkészítéséhez. És persze a szokásos rasszista megjegyzések sem hiányoznak.

Míg Alexnek beszólnak a kislánya miatt, fehér bőrű férjének nem, az ő szülői mivoltát nem kérdőjelezik meg, és senki sem ellenőrizgeti.

A pár reméli, hogy a jövő boldogságot tartogat a családjuk számára, a gyereknevelést ugyanis csodálatos dolognak tartják.

Íme, a róluk készült videó:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A 7 éves kislány olyan beszédet mondott a közös játék fontosságáról, amitől leesik az állad
Ha csak egy videót nézel meg ma, ez legyen az!

Megosztom
Link másolása

A mindössze 7 éves Molly Wright kiállt a színpadra, és mindenkit lenyűgözött.

Az ausztrál iskolás lány 2021-ben adott egy inspiráló TED-előadást, amiben a közös játék fontosságáról beszélt a gyermekkori agyfejlődés korai szakaszában.

A kislány olyan magabiztossággal mondta el a hozzáértő felnőttek által összerakott beszédet, hogy azt sokan megirigyelhetnénk.

„Mi lenne, ha azt mondanám, hogy a ’kukucska’ játék megváltoztathatja a világot?”

– kezdi az előadást.

Ezek után egy ismerős kisbaba példáján keresztül mutatta be, milyen hatással van a kicsikre, ha a szülők a rájuk fordított figyelem helyett inkább telefonjukat nyomkodják.

Kutatások kimutatták, hogy a korai fejlődési szakaszban a gyerekeknek rendkívül fontos a megfelelő figyelem és gondoskodás, mert ez az időszak alapozza meg az agy fejlődését és a későbbi érzelmi, szociális, valamint kognitív készségeket.

A figyelemhiányos környezetben felnövő gyerekek gyakran nehezebben alakítanak ki kapcsolatokat. A kötődés hiánya gátolhatja az érzelmi szabályozás képességét, ami növelheti a szorongás, depresszió és más érzelmi problémák kockázatát a későbbi élet során.

A kis Molly előadásából megtudhatjuk, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából mennyire meghatározó az első 5 év. Ebben az időszakban hihetetlen mértékben fejlődik az emberi agy.

A kislány előadása arra világít rá, hogy egy olyan hétköznapi dolog, mint a közös játék, aminek talán nem tulajdonítunk nagyobb jelentőséget, mégis mekkora hatással lehet gyermekeinkre.

„Látjátok, a kukucska tényleg meg tudja változtatni a világot!”

– fejezte be beszédét a kis Molly, aminek üzenete napjainkban is igazán aktuális.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Egyik fülére születése óta siket a kisfiú, aki most új hallókészüléket kapott - nézd meg a videót az első pillanatokról, szem nem marad szárazon
Az egyik fülére siketen született nyolcéves kisfiú boldogsága, arcára kiült döbbenete leírhatatlan.

Megosztom
Link másolása

A manchesteri Henri Turkington egyik fülére siketen született, most nyolc éves. Élete során többféle hallókészüléket kipróbált, amelyek közül egyik sem volt a legjobb számára. Most viszont bekapcsolták neki a tutit!

Egy szívmelengető videót tett közzé a Daily Mail arról, ahogy

Henri arca felragyog, amikor beüzemelik a csonthoz rögzíthető hallókészülékét.

A rezgések segítségével működő eszköz és annak erőssége láthatóan lenyűgözi a kisfiút.

Az erről készült, TikTokon megosztott rövid videón egy nővér beállítja az eszközt, és azt mondja Henrinek, lehet, fütyülő hangot hallat majd a hallókészülék.

"Hallom" - kiáltja. Valaki megkérdezi, jobban hall-e ezzel az eszközzel, mint korábban Henri pedig egy hatalmas, sugárzó vigyorral ad igen választ.

A kisfiú végig nagyon izgatott, és amikor hangosabban kezdenek beszélni mellette a felnőttek, mosolyogva döbben meg azon, mennyire élesen érzékeli ezt.

Henri apja, Lee Turkington elmondta, hogy

fia mindig pozitívan, néha komikus megjegyzésekkel viszonyult a füléhez és az állapotához.

A gyerek fejlődése során derült ki még kicsi korában, hogy a bal oldalára nem is hall. Henri beszéde egyébként nagyon szépen fejlődött, ez a hallókészülék pedig jobban segít majd neki ebben is.

Korábban is szerettek volna számára csonthoz rögzíthető implantátumot, de akkor még túl fiatal volt ehhez a fiú.

Most eljött az ő ideje, és már a koponyájára érkező rezgésekkel hallhat, így ugyanis a belső fülbe jutnak ezek az impulzusok, amivel lenyűgöző tisztaságban és erősségben érzékelheti a fiú a külvilágot.

A koponyához rögzített implantátumot egy kisebb műtét során a koponyához csatlakoztatják. Ez aztán felveszi a hangot, és a fülben lévő hallócsontocskák vibrálásával továbbítja azt a belső fülbe. Az implantátum fel- és lecsatolható, így alváshoz, úszáshoz vagy zuhanyozáshoz levehető.

@leeturkingtonfitness_ Life is precious • Henri has a new hearing aid!! • For those who don’t know, Henri was born with one ear… if you ask him he will tell you a shark bit it off • I am so proud of how Henri embraces how unique and special he really is! • I want to post this to share awareness for not only the @ndcs who support families and children who have hearing difficulties, but to also highlight how important it is to embrace how we all have our own little quirks! #children #deaf #hearing #hearingaid #firsthearingaid #childrendeaf #hearingaidchildren #baha #boneanchoredhearingaid #fyp #fyppage ♬ original sound - LeeTurkingtonfitness_


Megosztom
Link másolása