FONTOS

„Béranyától születtem, anyám sosem tudott kötődni hozzám…” - Olivia megrendítő története tönkretett életéről

Egyre több híresség dönt úgy, hogy már a terhességet is kiszervezi, béranyát vesz igénybe. Hogy mik az ő szempontjaik, azt el tudjuk képzelni. De hogy mit él át egy gyerek, aki béranyától született? Az eddig senkit nem érdekelt…

Megosztom
Link másolása

Olívia az első béranyától születő gyerekek egyike. A most 31 éves francia nő egész életét beárnyékolta születésének titka, de sokáig nem tudta, miért képtelen kötődni a szüleihez, és azok miért olyan ridegek vele. Boldogtalan volt a gyerekkora, pedig jólétben, gazdagságban nőtt fel. Csak egy valami hiányzott. De azt nem kaphatta meg. Most azért vállalta a nyilvánosságot, azért állt elő a saját történetével, hogy megpróbája megértetni a világgal, milyen embertelen ez az egyre inkább elharapózó gyakorlat.

„Az első naptól kezdve nem működött a kötődés köztem és az anyám közt, így a gyerekkorom boldogtalan volt. Ezért szeretném olyan erősen, hogy ezt a kegyetlen és erkölcstelen gyakorlatot tiltsák be”

- nyilatkozta a MailOnline-nak. Olivia így mesélte el megrendítő történetét:

„Sosem értettem, miért születtem az amerikai Louisville-ben. A születési anyakönyvi kivonatomban ott volt feketén-fehéren, de ennek így nem volt semmi értelme. Szüleim sosem éltek Kentucky-ban, nem voltunk amerikaiak, és semmilyen családi kötődésünk sem volt a helyhez.

Amikor megkérdeztem anyámat, azt válaszolta, hogy a kedvenc filmje, az Elfújta a szél játszódik ott (ami nem igaz), és mindig is azt akarta, hogy gyereke egy ilyen romantikus helyen szülessen. Ezért nevezett el engem Oliviának, Olivia de Havilland után. Akkoriban úgy gondoltam, ez egy gyönyörű történet, olyan, mint egy mese. Sok évvel később aztán kiderült, ennek a mesének a fele sem igaz; Kentuckyban születtem, mert egy amerikai béranya ott hozott világra.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Olivia Maurel (@sunshine_livi) által megosztott bejegyzés

Alig pár másodperccel a születésem után elvettek attól a nőttől, aki velem terhes volt - a saját petesejtjét termékenyítették meg - és kilenc hónapon át hordott engem. Ahelyett, hogy az én biológiai anyám karjaiban tettek volna, hogy gondoskodjon rólam és szeressen, egy férfi és egy nő vett át, akik sok pénzt fizettek értem. Harmincegy évvel ezelőtt a születésem ugyan lezárta ezt a pénzügyi tranzakciót, de csak a kezdete volt mindannak a traumának, mellyel azóta is küzdenem kell.”

Magyarországon az egészségügyi törvény kizárólagos módon sorolja fel azokat a humán reprodukciós eljárásokat, amelyeket legálisan lehet választani, és ezek között nincs feltüntetve sem a dajkaanyaság sem a béranyaság, mégis virágzik az üzlet.

Mivel rokonok között megengedett a petesejt adományozása, ezért a módszer egyszerű: a világhálón egymásra találó donor és gyerekre váró pár együtt elmegy a közjegyzőhöz, ott nyilatkoznak arról, hogy ők valójában rokonok, és onnantól legálisan ültethetik be (akár a donorba is) a megtermékenyített petesejtet.

Olívia így folytatja a történetét: „Míg a szívem mélyen együttérzek minden nővel, aki vágyik egy gyerekre, de nem tud természetes úton szülni, nem tudok örülni azoknak a híreknek, hogy épp kinek született béranyától gyereke. A tapasztalataim szerint a béranya szolgáltatása nem más, mint kegyetlenség - egy erkölcsileg aggályos dolog, amely életre szóló károkat okozhat.

Amikor én is szülő lettem - teljesen természetes úton, a húszas éveim közepén - csak megerősített ebben a tudatban. Az anya és a baba közötti kötelék szerintem olyasmi, amit nem szabadna megpiszkálni. Amikor az örökbefogadott gyerekek traumáiról írnak, néhány pszichológus az érzelmi és fizikai elszakadást 'ősi seb'-nek nevezi. Úgy hiszem, hogy ugyanez vonatkozik a béranya segítségével született gyerekekre is.

Nem csoda, hogy olyan boldogtalan emlékeim vannak a gyerekkoromból. Már kisgyerekként azt éreztem, hogy valami nem stimmel a családommal. A szüleim nagyon gazdagok voltak, az időnket a floridai Palm Beach és Franciaország déli része között osztottuk meg, fantasztikus házakban, teljes személyzettel és dadákkal.

A legjobb, legdrágább iskolákba jártam, olyan vakációkra mentünk, amelyekről mások csak álmodozhatnak.

Anyagilag semmiben sem szenvedtem hiányt. De érzelmileg egészen más volt a helyzet.

Egyik szülőm sem ölelgetős típus, az egymást váltogató dadák, különböző nők hada gondoskodott rólam az idő nagy részében.”

Olívia tehát mindent megkapott, amit pénzen meg lehet venni, ahogyan a ma béranyák által szült szupersztárok gyerekei kapnak és fognak kapni. Mégis boldogtalan volt. Mégsem kapott meg egy valamit, amit pont pénzért nem lehet megvenni. Így beszél erről:

„Anya 49 éves volt, amikor megszülettem; lehet, hogy az életkora nehezítette számára, hogy a szeretete elmélyüljön, vagy a hiányzó biológiai kapcsolat köztünk. Bármi is volt az oka, az első naptól kezdve nem működött a kötődés.

Gyerekként olyan erős szeparációs szorongásom volt, hogy sikoltva üvöltöttem, amikor szüleim elhagyták a házat.

A helyzet végül olyan rossz lett, hogy el kellett vinniük magukkal engem és egy dajkát, ha csak elmentek vacsorázni a barátaikkal, akkor is. Az iskolában sem lett jobb a helyzet, ott annyira kapaszkodtam a barátaimba, hogy szinte megfojtottam őket ezzel, így hamar meguntak és otthagytak.

Ahogyan idősebb lettem, felismertem, mennyire szokatlan — és valószínűtlen — az anyám életkorában gyereket szülni. És nem tudtam kiverni a fejemből Louisville-t és Kentucky-t. Amikor 16 éves voltam, az interneten kezdtem kutakodni. Rájöttem, hogy az Elfújta a szél című film nem Kentuckyban játszódik — hanem Georgia államban. Ami viszont folyamatosan felbukkant az kereséseim során, az az volt, hogy Louisville fontos központja a béranyaságnak. Ekkor összeállt a kép.

További kutatások során azt is megtudtam, hogy a béranyaság Franciaországban illegális — ma is. Az a felismerés, hogy egész életemben hazugságban éltem, csak még jobban megviselt.

Az aggodalmaimat magamban tartottam; nem beszéltem erről a szüleimnek. Magányos és zavarodott voltam, nem csoda, hogy mindez az az önpusztítás felé vitt.

Nagyon sokat ittam, folyamatosan buliztam, bármit megpróbáltam, hogy megállítsam azokat a gondolatokat, amelyek gyötörtek. Az anyám valóban az én anyám? Ki vagyok én?

Szüleim azt gondolták, hogy amit látnak, az a szokásos tinédzserkori lázadás, és majd rendbe jön minden idővel. De súlyosan depressziós lettem. Miután elköltöztem otthonról, több öngyilkossági kísérletem is volt, amiről szüleim semmit sem tudtak.

20 évesen Franciaországban egy este, miután az annyit ittam, hogy alig tudtam magamról, megerőszakoltak. A rendőrség nem volt opció, mert annyira szégyelltem magam és önmagamat hibáztattam. Végül rájöttem, hogy ha nem csinálok valamit, végem. Felkerestem egy terapeutát, és az ő segítségével leszoktam az italról és a drogokról.

Aztán találkoztam Matthiassal, a férfival, aki a férjem lett. Ő volt az én megmentőm és pszichológusom egy személyben. Nélküle, azt hiszem, ma már nem lennék itt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Olivia Maurel (@sunshine_livi) által megosztott bejegyzés

24 évesen házasodtunk össze, és hamarosan teherbe estem Eleanor lányommal, aki már hatéves. Mivel engem egy idősebb anya nevelt fel, biztosan tudtam, hogy én fiatal anya akarok lenni.

Bár akkoriban semmilyen bizonyítékom nem volt arra, hogy béranya szült, amikor teherbe estem, minden sejtemmel éreztem. Még meg sem született a lányom, már tudtam, hogy bármennyi pénzt kínálhatnának nekem, sosem adnám oda őt másnak. Szinte földöntúli élmény volt az a gondolat, hogy ez a kis lélek ilyen közel van hozzám a testemben. Ugyanezt éltem át a későbbi terhességeim során is: a fiam, Theodore és August, ma már négy és kétévesek.

Talán érthető, hogy azt akartam, hogy a saját gyerekeim születése tökéletes legyen.

Mindegyiket otthoni szerettem volna megszülni (bár a lányommal végül kórházban kötöttünk ki), és azt akartam, hogy azonnal tegyék a testemre őket.

Az anyósom volt az, aki végül segített megtudni az igazságot. A 30. születésnapomra 2022-ben vett nekem egy olyan DNS tesztet, amelyet az ilyen típusú problémák megoldásához használnak. Mielőtt megcsináltam a tesztet, úgy döntöttem, hogy beszélek erről az apámmal. Egy nap, miközben a nyaralónk felé hajtottunk a hegyekbe, azt mondtam neki:

„Apa, tudom, hogy béranyától születtem. Tudom, hogy nem Anya szült meg, el kell mondanod, mert megérdemlem az igazságot.”

Ő azt válaszolta: „Meg kell beszélnem anyáddal, mielőtt elmondhatnék neked bármit is.”

Ez elég volt; ezzel a mondattal gyakorlatilag megerősítette a félelmeimet. Vártam, hogy ő vagy Anya szóbahozza később mindezt és elmondja a teljes történetet, de sosem tették meg, és nem látom már értelmét, hogy újra megkérdezzem.

Elküldtem a DNS-mintámat, és nagyon gyorsan megjött az eredmény, kiderült, hogy van egy unokatestvérem, aki Amerikában él.

Üzenetet küldtem neki, és elmondtam, hogy úgy gondolom, én béranyától születtem.

Bár kellemetlen volt ezt megkérdezni tőle, feltettem a kérdést: Tud arról, hogy valaki a családjában béranyaként működött?

Azonnal válaszolt: „Ismerek valakit.” Az életem ebben a pillanatban megváltozott: idegesség, izgalom és igen, fájdalom öntött el. Ő kötött össze az egyik féltestvéremmel, aki aztán összeismertetett a többi három féltestvéremmel.

Nagyon kedvesek voltak, és hajlandóak voltak válaszolni az összes kérdésemre. Lassan megtudtam mindent. Az ő anyukájuk volt az a béranya, aki megszült, és ugyanúgy a biológiai anyám volt, mint nekik.

A legtöbb béranya nincs biológiailag rokonságban a kisbabával. De az én szülőanyám a saját petesejtjét adta, és azt mesterségesen megtermékenyítették az apám spermájával.

38 éves volt, amikor megszült engem, és már volt öt gyereke. A legfiatalabb gyerekük egy tragikus balesetben halt meg kétéves korában.

Ezután lépett kapcsolatba a béranya ügynökséggel. Olyan mélyen gyászolt, hogy nem lett volna szabad elfogadni őt jelöltnek - főleg, mert eleinte még a férjének sem mondta el a tervét.

De mivel a béranya szolgáltatás során komoly összegek cserének gazdát, könnyen figyelmen kívül hagyják a szülő anyák testi-lelki állapotát.

Egy idő után kiderült, hogy a biológiai anyám is kapcsolatba szeretne lépni velem.

Elkezdtünk levelezni. Először haragot éreztem. Meg akartam kérdezni tőle: „Miért tartottál meg öt gyereket, és engem eldobtál? Miért nem voltam elég jó ahhoz, hogy megtarts?”

Ehelyett inkább megkérdeztem, mi a kedvenc színe. Lila. Ugyanaz, mint nekem.

Küldött képeket magáról, abból az időből, amikor várandós volt velem. Pont úgy nézett ki, mint én: a szeme, a haja, az állvonala. Ő volt az anyám, biztos lettem benne.

Az volt az első alkalom, hogy úgy éreztem, hasonlítok valamelyik rokonomra.

Elmondta, hogy minden évben, a születésnapomon imát mond értem. Szeretnék hinni neki, de ezeket a szavakat olyan könnyű kimondani valakinek, aki kétségbeesetten szeretné hallani őket.

Azt is megtudtam, hogy a születésnapomat is úgy választották ki - a szülést megindították, hogy december 10-én szülessek meg, egy olyan napon, amely beleillett szüleim utazási terveibe. A béranyámat megkérdezték, hogy kézbe akar-e venni engem, de azt mondta a szülésznőnek: „Nem, nem bírom. Ha megteszem, tudom, hogy sosem engedném el.”

Néhány hét után a levelezés abbamaradt. Nem hiszem, hogy újra kapcsolatba lépünk egymással. Azt hiszem, hogy mentális problémákkal küzd.

Ettől függetlenül megmaradt a kapcsolatom a unokatestvéremmel, az ő anyjával (azaz az én nagynénimmel), és a féltestvéreimmel. Ők lettek az a család, amit mindig is kerestem, és remélem, egyszer mindannyian találkozhatunk majd személyesen.

Végre, ennyi gyanakvás után, bizonyosságot szereztem arról, ki vagyok én, mi történt velem.

Mégsem szembesítettem mindezzel a szüleimet. Úgy éreztem, mintha ezzel az arcukba vágnék.

Sok pénzt fizettek értem, felneveltek, és még mindig ragaszkodom hozzájuk. Reméltem, hogy az igazság felszabadít majd. Ehelyett az igazság depresszióba taszított, és újra pszichológushoz kellett fordulnom.”

Olívia tehát nem talált megnyugvást, hiába tudta meg, hogyan is jött a világra, ki az édesanyja. Úgy érezte tehát, a problémájáról beszélnie kell. A TikTokra tett fel egy videót, amiben elmondta, min ment keresztül. Természetesen az, hogy felvállalta, ami vele történt, megváltoztatta a kapcsolatát a szüleivel: „Tudtam, hogy amint nyilvánosan megszólalok, elidegenedem a szüleimtől. Sajnos pontosan ez történt. Találkoznak az unokáikkal, de többé nem beszélünk. Ettől függetlenül szeretem őket, és én nem haragszom rájuk.”

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Olivia Maurel (@sunshine_livi) által megosztott bejegyzés

Később kapcsolatba került azokkal a szervezetekkel, amelyek a béranyaság betiltásáért küzdenek. Úgy véli, nincs kivétel, a pénz nélküli béranyaság egy kamu. Akkor is hatalmas pénzeket fizetnek a gyermekre vágyók a béranyának, legfeljebb illegálisan.

„Az igazság az, hogy a nő testét akkor is kibérelik és a gyerek akkor is el lesz választva születési anyjától. Szerintem nem számít, hogy a béranya nem biológiai anya. Az ő méhe táplálta a gyereket.

Az ő hangját hallotta a baba napról napra, ahogy növekedett. Hozzá érezte kötve magát. És bár mélyen együttérzek azokkal, akik nem tudnak gyerekeket vállalni, a szomorú valóság az, hogy nem mindig kaphatjuk meg az életben azt, amit szeretnénk.”

Cikkünket vitaindítónak szántuk. A jövő héten azt járjuk körbe, kik, hol és mennyiért veszik igénybe ezt a szolgáltatást.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
Bizonyítékot találtak rá, hogy lehallgatnak az air fryerek - ezek a márkák érintettek
A szakértők figyelmeztetnek, hogy jelentések szerint bizonyos air fryerek lehallgathatnak akár téged is, adatokat gyűjtve a mindennapjaidról és a beszélgetéseidről. Ijesztő? Egyben a valóság is.

Megosztom
Link másolása

Az adat hatalmat ad, és ezt jó ideje tudják már bizonyos mobiltelefon-gyártók is, akikre a megfigyelés árnyéka vetült.

A telefonok tekinthetők potenciális lehallgatókészüléknek egyes márkák esetében, de azt nem láttuk jönni, hogy a konyhai eszközök ugyanerre a sorsra juthatnak.

Az air fryerek körül kialakult hype miatt egyre népszerűbbek a készülékek, bár mint korábban írtuk, bizonyos esetekben használatuk kifejezetten egészségkárosító. A mértékletes használat kiemelten fontos esetükben, és ennek újabb vetülete az is, hogy nem a közelükben kell megbeszélni a titkokat.

A What? fogyasztói tanácsadó cég kutatása bizonyítékot talált az okos air fryerek megfigyelő képességére és adatgyűjtésekre.

Az air fryerek sokszor engedélyt kértek a beszélgetések lehallgatására úgy, hogy a felhasználó ezt nehezen (vagy sehogy) értelmezve feljogosította erre a készüléket.

A tanulmány a kínai Xiaomi, Tencent és Aigostar márkák három sütőjét vizsgálta. Megállapították, hogy az eszközök a telefonos applikációkhoz kapcsolódva hangot rögzítenek.

Az ügyfelek nem kaptak konkrét indoklást arra vonatkozóan, hogy a főzőeszközök miért akarták rögzíteni a hangot, de állítólag az Aigostar és a Xiaomi sütők is jelezték adatvédelmi közleményeikben, hogy az emberek személyes adatait kínai szerverekre küldik.

A kutatás azt is megállapította, hogy a Xiaomi sütőhöz készült alkalmazás a Facebook nyomkövetőihez, valamint a TikTok for Business-en használt Pangle hirdetési hálózathoz kapcsolódik.

Az Aigostar air fryerek által kért további információk között szerepelt a tulajdonos neme és születési ideje a kutatás szerint, de az erre adott válasz nem volt kötelező.

Mindhárom készülék tudni akarta a légsütőt használó ügyfél pontos tartózkodási helyét is.

Az eredményeket kommentálva Harry Rose, a Which? magazin szerkesztője elmondta:

"A kutatás azt mutatja, hogy az intelligens technológiai gyártók és a velük együttműködő cégek jelenleg hogyan képesek adatokat gyűjteni a fogyasztóktól, és a rendszer gyakran kevéssé vagy egyáltalán nem átlátható."

Rose sürgeti a megfelelő iránymutatások kidolgozását, és a gyártóknak is fontos lenne tűpontosan informálni a felhasználókat, hogy mit vesznek meg az intelligens gépekkel.

Az Egyesült Királyság Információs Biztosának Hivatala például 2025 tavaszán új iránymutatást ad ki az adatvédelmi törvények betartásáról.

Stephen Almond, az ICO szabályozási kockázatokért felelős ügyvezető igazgatója figyelmeztetést adott ki a hír nyomán, hangsúlyozva, hogy a fogyasztók nem feltétlenül csak pénzzel fizetnek bizonyos termékek vásárlásakor.

A Sky Newsnak nyilatkozva a következőket mondta: "Végül azt látjuk, hogy a fogyasztók kétszer fizetnek. Először a megvásárolt termékért, másodszor pedig az adataikkal.

Ezeket az adatokat célzott reklámozásra használják fel,

és több információt gyűjtenek a piaci fejlődéshez. A vásárlónak kétszer meg kell gondolnia, mit vásárol, majd utána mire ad engedélyt az okoseszköznek.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Egy tanulmány szerint a hasnyálmirigyrákos betegek túlélése megduplázódott ennek a gyakori vitaminnak köszönhetően
Ennek a vitaminnak a nagy dózisa áttörést hozhat a rák kezelésében.

Megosztom
Link másolása

A University of Iowa Health Care Carver College of Medicine nemrégiben közzétette egy randomizált, második fázisú klinikai vizsgálat eredményeit, amely a nagy dózisú C-vitamin hatását vizsgálta intravénás kemoterápiával kombinálva hasnyálmirigyrákos betegeknél.

A kutatók azt találták, hogy heti három alkalommal 75 gramm C-vitamin adagolása megduplázta a késői stádiumú, áttétes hasnyálmirigyrákban szenvedő betegek túlélési idejét: nyolc hónapról tizenhat hónapra nőtt.

A tanulmány, amely a Redox Biology című szaklapban jelent meg, azt is kimutatta, hogy a betegség progressziómentes túlélési ideje négy hónapról hat hónapra emelkedett.

Húsz év kutatás eredménye

A kutatás vezetője, Dr. Joseph Cullen, az Iowa Egyetem sebészeti és sugárterápiás professzora a Fox News Digitalnak elmondta, hogy az áttörő eredmények a C-vitaminról szóló húszéves kutatásuk eredményei.

„A laboratóriumi tesztek során azt tapasztaltuk, hogy a C-vitamin nagy dózisban való alkalmazása rendkívül hatékony a rákos sejtek elpusztításában”

– mondta Cullen. „Ezekben a magas dózisokban az aszkorbát [C-vitamin] hidrogén-peroxidot termel, amely elpusztítja a rákos sejteket.”

A második fázisú, az FDA által jóváhagyott klinikai vizsgálatban részt vevő betegek a kutató szerint jobban tolerálták a kemoterápiás kezelést, így hosszabb ideig és nagyobb dózisban kaphattak kemoterápiát, ami tovább fokozta a tumorok pusztítását.

Új lehetőségek más ráktípusok kezelésében

Cullen szerint az intravénás C-vitamin más ráktípusok, például tüdő- és agyrák kezelésében is ígéretes lehet. Dr. Georgios Georgakis, a New York-i Stony Brook Medicine sebész-onkológusa, aki nem vett részt a kutatásban, azt nyilatkozta, hogy ezek az eredmények potenciálisan áttörést jelenthetnek a rákbetegek számára.

„Úgy tűnik, hogy szinergiában működik a kemoterápiával”

– mondta Georgakis. Dr. Joshua Strauss, a New Jersey-i Atlantic Medical Group hematológus és onkológus szakértője szintén támogatta az új módszert.

„Az ilyen kisebb klinikai vizsgálatok izgalmas és következetes jeleket mutatnak arra, hogy a C-vitamin – amely olcsó és jól tolerálható – javíthatja a kemoterápia hatékonyságát, miközben a betegek életminőségét is megőrzi” – nyilatkozta Strauss.

Hogyan működik a nagy dózisú C-vitamin?

A C-vitamin, vagy más néven aszkorbinsav, alapvető tápanyag, amely számos élelmiszerben, például citrusfélékben, paradicsomban, burgonyában, brokkoliban, eperben és spenótban található meg. Alacsony dózisban antioxidánsként működik, segítve a szövetek növekedését és regenerálódását, a kollagéntermelést, a sebgyógyulást és az immunrendszer támogatását.

Az FDA napi ajánlása 75–90 milligramm, de a test csak annyi C-vitamint szív fel, amennyire szüksége van; a felesleg a veséken keresztül távozik.

Nagyon magas dózisban, például 75 grammnál azonban a C-vitamin pro-oxidánsként működik, ami reaktív oxigénfajták képződéséhez vezet – ezek pusztítják el a rákos sejteket.

Ahhoz, hogy egy nagyobb, harmadik fázisú klinikai vizsgálat is elindulhasson, amely több millió dolláros költséget jelentene, szükség lenne egy gyógyszercég támogatására – mondta Cullen. Addig is azt tanácsolja a rákbetegeknek, hogy konzultáljanak onkológusukkal, ha érdeklődnek az intravénás C-vitamin kezelés iránt.

Dr. Strauss dicsérte a kutatókat és a Nemzeti Rák Intézetet, de óvatosságra is intett. „A hasnyálmirigyrák rendkívül nehezen kezelhető, és mindig reménykeltő, ha pozitív eredményeket látok egy második fázisú tanulmányból. Azonban a kutatásnak több korlátja van, ezért az eredményeket óvatosan kell értelmezni.”


Megosztom
Link másolása


FONTOS
A Rovatból
Elkapták a gyilkosság előtt mosolyogva flörtölő manhattani elkövetőt
Elfogták Luigi Mangione-t, és hivatalosan megvádolták Brian Thompson, a UnitedHealthcare vezérigazgatójának meggyilkolásával. A fiatalember eszméiről döbbenetes részletek kerültek napvilágra.

Megosztom
Link másolása

A TMZ is beszámolt róla, hogy a múlt heti manhattani gyilkossággal vádolt Luigi Mangione-t elfogták. A bírósági jegyzőkönyvek szerint Mangione-t

hétfőn késő este fogták el egy altoonai McDonald's-ban, ahol hamis igazolványokat mutatott a rendőröknek.

Mangione ellen több vádat is emelnek New Yorkban, beleértve a gyilkosságot és a fegyver birtoklást is. Úgy gondolják, a férfi az egyedüli elkövető, és társak nélkül gyilkolta meg a UnitedHealthCare vezérigazgatóját.

Mangione unokatestvére, Nino Mangione marylandi republikánus küldött,

aki Baltimore megye egyes részeit képviseli. A politikus kevesebb mint egy órával a nyilvánosságra került New York-i vádak előtt kiadott egy nyilatkozatot, amelyben azt írta, hogy a család nem kommentálhatja a Luigival kapcsolatos híreket. Azt is hozzátette, hogy csak annyit tudnak ők is, amit a médiában olvasnak, és a hír „megsemmisítette” őket.

Bármi, amit az internetre feltöltünk, annak nyoma marad, ez a törvény Luigi Mangionét sem kerülte el. A középiskolai évkönyvéből is előkerültek neki tulajdonított idézetek, amiben gyilkossággal fenyegetőzik. Ezek egyike (ami nyelvezete miatt vélhetően nem került be az évkönyvbe), amelyben

a számára antipatikus vitatársának írta, hogy le kellene lőni az utcán, mert degenerált.

A rendőrség állítólag talált Mangionénál egy kézzel írott nyilatkozatot, amelyben azzal vádolta a biztosítótársaságokat, hogy csak az amerikai ügyfelek rovására szerzett hatalmas haszonnal törődnek.

Az irományt állítólag a Fed-nek címezték, és ez állt még benne:

"A valóság az, hogy ezek a (cégek) túlságosan erősek lettek, és továbbra is visszaélnek országunkkal hatalmas haszonszerzés céljából. Őszintén szólva, ezek a paraziták egyszerűen megszülettek"

- írta a férfi. Azt is leírta ebben, hogy sajnálja az általa okozott károkat és traumákat, de ezt a gyilkosságot "meg kellett tenni", írja a Unilad.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Mit ünneplünk advent harmadik vasárnapján és miért rózsaszín a mai gyertya?
Az adventi koszorún a harmadik vasárnap gyertyája egy mélyebb üzenetet hordoz.

Megosztom
Link másolása

Az adventi koszorú négy gyertyája mindegyik vasárnapon egy-egy fontos üzenetet hordoz. Advent harmadik vasárnapján a rózsaszín gyertya meggyújtásával az öröm vasárnapját ünnepeljük – de mit is jelent ez valójában?

Az öröm vasárnapja

Advent harmadik vasárnapját a keresztény hagyományban Gaudete vasárnapnak nevezik, amely a latin „gaudete” szóból származik, jelentése „örvendezzetek!”. Ez az öröm szimbolikus megjelenítése az adventi időszakban, amikor a hívők megállnak egy pillanatra, hogy a karácsony közeledtét ünnepeljék.

A rózsaszín gyertya ebben az időszakban különleges jelentőséggel bír.

Míg az advent többi vasárnapján lila gyertyákat gyújtunk – amelyek a bűnbánatot és az elmélyülést jelképezik –, a rózsaszín az öröm színe, amely enyhülést hoz az elmélkedés időszakában.

A harmadik vasárnap liturgikus üzenete az örömteli várakozás. Arra emlékeztet, hogy a legnehezebb időkben is van remény és öröm. Nemcsak a karácsonyi ünneplésre való várakozásról szól, hanem a belső béke megtalálásáról.

Hogyan ünnepeljük ma?

Bár az advent harmadik vasárnapja egyházi hagyományokban gyökerezik, az öröm ünneplése ma is sokféle formát ölthet. Íme néhány ötlet arra, hogyan hozhatjuk be életünkbe az öröm szellemiségét:

- Adventi gyertyagyújtás: Gyújtsuk meg a rózsaszín gyertyát az adventi koszorún, és álljunk meg egy pillanatra, hogy hálát adjunk azokért az örömökért, amelyeket az életünkben tapasztalunk.

- Jótékonykodás: Az advent a szeretet és az adakozás időszaka is. Egy jótékony gesztus vagy apró figyelmesség a környezetünkben élők felé örömet hozhat mások és a saját szívünkbe is.

- Családi együttlét: Szervezzünk egy meghitt adventi délutánt a családdal, süssünk együtt mézeskalácsot, készítsünk karácsonyi díszeket vagy akár nézzünk meg egy klasszikus karácsonyi filmet.

- Belső béke keresése: Az adventi időszak a belső elcsendesedésről is szól. Egy séta a természetben, egy meditáció, valami csendes alkotó munka segíthet újra megtalálni a lelki egyensúlyt.

Miért fontos az öröm megélése?

A mindennapok rohanásában könnyű megfeledkezni az öröm apró pillanatairól.

Az advent harmadik vasárnapja emlékeztet arra, hogy meg kell állnunk, és tudatosan helyet kell adnunk a szívünkben az örömnek.

Az ünnepi készülődés közepette ne csak a külsőségekre figyeljünk, hanem adjunk teret az igazán fontos értékeknek is.

Az advent harmadik vasárnapja tehát nem csupán egy gyertya meggyújtásáról szól, hanem egy mélyebb üzenetet hordoz: bármi is történjen az életben, az öröm mindig ott van, ha nyitott szívvel járunk.


Megosztom
Link másolása