GYEREK

Sokszor széllel szemben pisilnek, de a számok őket igazolják – Ők a mosipelusos anyukák!

A mai ötvenes-hatvanas generáció még maga mosta a gyerekei pelenkáját, de aztán olyan könnyedén tért át a világ a kényelmes és popsikímélő eldobható pelusra, mintha nem is létezett volna előtte hipós vödör.

Megosztom
Link másolása

A legtöbben értetlenül állunk a jelenség előtt: mi okból vállalja egy édesanya, hogy a bármelyik sarki boltban kapható eldobható pelenka helyett a mosással, kakivakarással és folyamatos előre tervezéssel járó mosható verzió mellett teszi le a voksát?

Az autentikus válaszok érdekében ezért kérdőívet tettünk közzé, többek között a Mosható pelusok eladás vétel és társalgó csoport-ban, melynek vezetője a főleg magyar mosipelus márkákat forgalmazó PelenKaland bolt tulajdonosa, Csákyné Bognár Aliz.

A válaszokból szépen kirajzolódik, hogy milyen nehézségek igen, és milyenek nem tartoznak a mosis életérzéshez, ezért nem csak a hezitálóknak, de a szilárdan ellenállóknak is érdemes beleolvasni a cikkbe.

Hogyan ismerkedtél meg a mosipelus fogalmával és gyakorlati használatával?

A válaszadók túlnyomó többsége nem meglepő módon az interneten találkozott a mosható pelenka fogalmával, blogon, kismamákra specializálódott tematikus oldalakon, influenszerek közvetítésével Youtube-on vagy TikTok-on, esetleg Facebook-csoportban látott először ilyet.

Kismama újság, babaexpo is szerepelt a válaszok között, de

szerencsére sokan voltak olyan szerencsés helyzetben, hogy családtag vagy barátnő indíthatta el őket a mosizás rögös útján.

Ez hatalmas előnyt jelent, hiszen minden kérdésüket bátran fel tudták tenni, és élő segítséget is többször (és ingyen!) kaphattak, ellentétben a magányos farkasként indulókkal.

Az internetnek ugyanis egyszerre előnye és hátránya az információbőség. Mire egy kezdő anyuka végig bogarássza a számtalan variációt – zsebes vagy csónakos, újszülött vagy all-in-one – egy idő után telítődik és erőt vesz rajta a döntéskényszer okozta stressz. Az anyaság pedig amúgy is egy végnélküli stresszforrás (hol pozitív, hol negatív értelemben), így érthető, ha sokan már az utánajárás során feladják az egészet.

Ezt ússzák meg azok, akiknek van a környezetükben haladó vagy profi mosipelust használó anyuka.

A többiek vagy átrágják magukat a tömérdek infón és saját szakállukra kezdenek el kísérletezni a fazonokkal, méretekkel, vagy elmennek/meghívnak magukhoz egy erre szakosodott tanácsadót, befizetnek egy bemutatóra vagy keresnek egy olyan anyukás kört (hurciklubot, baba-mama klubot), ahol mindezt megtanítják nekik.

Az egyik válaszadó így írt saját útjáról:

-Interneten tájékozódtam, ami nagyon nehézkes volt. Majdnem 2 hétbe telt a megfelelő információk megtalálása, értelmezése, átültetése a gyakorlatba.

Kellő külső támogatás híjján tehát nagyon elszántnak kell lenni ahhoz, hogy valaki a nulláról kezdjen neki a mosizásnak.

Mielőtt belekezdtél, milyen kételyeid voltak? Ezek hogyan változtak meg azután, hogy belejöttél a dologba?

Új dologba belevágni egyszerre izgalmas és nyomasztó, hiszen nem tudhatjuk, menet közben milyen nehézségeink lesznek. Nincs ez másként a mosipelussal sem.

Minden kezdőben ott lapulnak a jogos kérdések: mennyit kell majd mosni, hogy fog ez beleférni az időnkbe, mennyire fogja bent tartani a kakit/pisit az adott fazon, és egyáltalán: hogy fogom bírni ezt a sok kaki közeli élményt?

A válaszadók őszintén, kertelés nélkül írtak a kezdeti nehézségekről is, amelyek egy jól kialakított saját rutin sikerélményei után gyakorlatilag eltörpülnek. Volt, aki a kezdeti kudarcok után egy ideig abba is hagyta, majd újrapróbálkozott, és végül sikerrel járt.

-Kezdhettem volna hamarabb, rutinnal kb. napi fél óra plusz teendő - írta az egyik anyuka.

Azért pedig senkit nem vitt még el a Mosipelus rendőrség, mert adott alkalommal esetleg rákényszerült az eldobható pelenkára.

Többen megjegyezték, hogy valószínűleg a többség túlmisztifikálja a dolgot, és csak el kellene kezdeni, aztán menet közben úgyis mindenkinek kialakul a maga rendszere.

Mi a legnagyobb pozitívuma a mosipelusnak? És mi a legnagyobb negatívuma?

Aki aztán egyszer belejött, az nem véletlenül szokta megjegyezni, hogy nem is érti, mások miért nem így csinálják.

A mosható pelenka ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem csak azért jó, mert nem terheljük a környezetet 500 év alatt lebomló műanyagokkal.

Egyik legfontosabb előnye a környezetvédelmen túl a gazdaságossága, használatukkal ugyanis több százezer forintot spórolhatunk.

Egy alap készlet 30-60.000 forintból kijön, ami konkrétan a bilizésig elég lehet (hacsak nem gyűjtő az illető, és rendszeresen elcsábítja egy-egy új minta vagy fazon). Ezzel szemben eldobható pelenkára 3 év alatt akár több, mint 400.000 forintot is eltapsol az ember.

Mindebbe még bele sem számoltuk a baba fenekére elkent mindenféle kenőcsöket, amik a műanyagok okozta irritációt hivatottak enyhíteni. Sokan egyébként végül pont emiatt kötöttek ki a mosizásnál, hiszen itt nincs semmiféle irritáció, és nincs szükség krémekre.

-Nincs szemét, csak szép fenék! - ahogy mondják.

A készlet kialakítása után akár egy világjárvány alatt sem kell azon görcsölni, elfogyott-e a pelenka, ráadásul a legtöbb mosipelusos baba sokkal hamarabb lesz szobatiszta.

Mindennek a jónak persze ára van, ezt a válaszadók sem tagadták: ki kell alakítani és tartani magunkat a mosási rendszerhez, ha nincs segítségünk az elején, belefuthatunk nem megfelelő típusú pelenkákba és akkor újat kell venni (bár a nem használtakat nagyon könnyű eladni!) és utazáshoz is nagyobb hellyel kell számolni.

Az internet nyújtotta vásárlási lehetőségekkel is óvatosan kell bánni, mert sok kínai gyártó is meglátta a potenciált a mosikban, a gyártáshoz használt vegyszerekre azonban nem fordít kellő figyelmet.

Milyen más környezetvédő és milyen környezetszennyező szokásod van?

A mosható pelenka környezetkímélő tulajdonságairól más esett szó, a válaszadók is egyöntetűen azért döntöttek mellette, hogy gyermekeiknek és a jövőnek ne kelljen még több vegyi terheléssel szembenézniük. Azt gondolnánk, aki vállalja az ezzel járó plusz munkát, az már régóta ezt a szemléletet követi az életének többi területén is.

Azonban érdekes módon többen is azt írták, a mosipelus egyfajta kapudrogként működött náluk: csak a mosizás kapcsán kezdtek el foglalkozni behatóbban a természetvédelemmel, a fenntarthatósággal.

-A mosi által elkezdtünk átállni egy tudatosabb életre. - írta egyikük.

Többen például a mosizást megismerve kezdtek el mosható mensturációs betétet használni, vagy saját életkörülményeikhez igazodva átalakítani egyes környezetszennyező szokásukat.

Persze bőven akadt olyan is, akik már régóta a zöld utat járja, komposztál, vegyszermentesen takarítja az otthonát, saját maga keveri a kozmetikumait, pálmaolajmentes termékeket vásárol, és így tovább. De mindenki tudott még olyan területet említeni, amit tudna tovább zöldíteni.

Öröm volt a válaszok között (és mögött) látni az őszinteséget, a kudarcok elismerését, a saját életük zöldebbre szabásának egyéni útjait. Van, akinek nem járható, hogy tömegközlekedve intézze a nagybevásárlást, de igyekszik ezt azzal kompenzálni, hogy kerüli a repülőgéppel történő utazást. Aki panelben lakik, értelemszerűen nem tud az egész családnak elegendő friss szezonális zöldséget termeszteni a balkonon, cserébe beltéri komposztálót, bokashi-t használ, amit a kerületben fellelhető közösségi kertekben tud kiüríteni.

Ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma környezetkímélő út sem, ami az egyiknek könnyű, a másiknak lehet, hogy kivitelezhetetlen.

Az utolsó előtti kérdés erre irányult.

Van-e olyan környezetvédelmi szokás, amit a mosipelusnál nehezebben megugorhatónak gondolsz?

A vegán életmód, a csomagolásmentes vásárlás vagy a több gyerekkel történő bevásárlás tömegközlekedéssel való megoldása sok válaszban felmerült. Ugyanígy, a kitöltők szerint komoly erőfeszítést igényel a helyi élelmiszerek előnyben részesítése, a textilzsepi családi szintű használata vagy mondjuk a víztakarékosság.

Az egyik legkonkrétabb válasz szerint viszont a mosipelusnál már csak a fűrészporos WC a nehezebben kivitelezhető szokás.

Ugyanakkor többen megjegyezték, hogy igazából minden mást nehezebbnek látnak, hiszen a mosizás egy egyszeri beruházás és egy egyszeri rendszerkialakítás után gyakorlatilag önjáró dolog, és nem jár további lemondással vagy folyamatos önkontrollal.

A környezeted támogat/támogatott-e a mosipelus használatban, akár kezdőcsomagokkal, akár gyakorlati segítséggel vagy más módon?

Erre a kérdésre szomorú módon a legtöbb válasz az volt, hogy nem, senki sem támogatta őket. Sem magában az elhatározásban, sem a gyakorlati kivitelezésben, sem máshogy.

A címben említett széllel szemben pisilés problematikája is sok helyen felbukkant, volt, ahol a környezet, a család kifejezetten ellen tartott a törekvésnek.

Hát, innen szép a győzelem. A válaszadók ugyanis ennek ellenére, saját igazuk tudatában beleálltak a dologba, és nem csak magukat, de legtöbbször a környezetüket is sikerült végül meggyőzniük a mosipelus használatának fontosságáról és kivitelezhetőségéről.

Ha egyetlen mondattal kellene meggyőznöd valakit a mosipelus használatának fontosságáról, mi lenne az?

Az utolsó kérdésre adott válaszok közül párat változtatás nélkül közlünk, kiemelve, hogy a válaszadók mindegyike végigment már a mosható pelenka használatának rögös útjain, tehát nem zöld kanapéhuszárok írták őket.

  • Spórolj velünk, költs tudatosan.
  • Mi 1,5 évesen szobatisztultunk.
  • Egy gyerek kb. 1 tonna eldobható pelenkát termel, ami évszázadokig nem bomlik le.
  • Próbáld ki, maximum eladod a készletet, ha nem tetszik ez az egész.
  • Ha megvan a számodra jó készlet és rutin, semmiben nem érzed tehernek, a része lesz mindennapjaidnak. 3 gyerekkel már simán 1-1,5 milliónál járok spórolásban.
  • Nincs szemét, csak szép fenék!
  • Baba bőrének ez a legjobb módszer.

És ami talán a legmeggyőzőbb:

Ne gondold túl, segítek!


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
A mesterséges megtermékenyítéssel született babák esetében sokkal gyakoribb ez a betegség
Ráadásul egyre nő a mesterséges megtermékenyítéssel született babák száma.

Megosztom
Link másolása

A mesterséges megtermékenyítéssel fogant babáknak 36%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy komoly szívhibával szülessenek, mint azoknak, akik természetes úton jöttek a világra – derült ki egy friss kutatásból.

Persze, még így is ritkák a szívproblémák, de az adatok azért beszédesek: a természetes úton fogant babáknál ez az arány 1,15%, míg az IVF-es babáknál 1,84%.

Ha többes terhességről van szó, az IVF-es babáknál ez a szám már 2,47%-ra emelkedik.

Ez az egyik legnagyobb kutatás ebben a témában, több mint 7,7 millió születést vizsgáltak meg Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban.

„Korábbi kutatások már jelezték, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fogant babák esetében nagyobb a koraszülés és az alacsony születési súly esélye”

– mondta a kutatás vezetője, Ulla-Britt Wennerholm, a svéd Göteborgi Egyetem professzora. „Most arra voltunk kíváncsiak, hogy a szívfejlődési rendellenességek kockázata is magasabb-e.”

Wennerholm csapata összevetette a természetes úton fogant babákat azokkal, akik IVF-fel, ICSI-vel (amikor egyetlen spermiumot közvetlenül a petesejtbe fecskendeznek), vagy fagyasztott embrióval fogantak. Ezután megvizsgálták, hogy hány babánál diagnosztizáltak súlyos szívhibát a méhen belül vagy az első életév során.

A kutatók az anyai életkortól kezdve a terhesség alatti dohányzáson át a cukorbetegségig és szívproblémákig mindent figyelembe vettek. A céljuk, hogy eredményeik segíthessenek a szívhibák korai felismerésében, így időben megkaphassák a babák a szükséges kezelést. A kutatók remélik, hogy a múlt héten a European Heart Journal című szakfolyóiratban közzétett eredményeik a szívhibák időben történő diagnosztizálásához és életmentő beavatkozáshoz vezetnek.

„A veleszületett szívhibák komoly problémát jelenthetnek, gyakran már nagyon fiatal korban műtétre van szükség, ezért fontos tudni, mely babák vannak nagyobb veszélyben, hogy a lehető legkorábban diagnosztizáljuk őket és biztosítsuk a megfelelő kezelést”

– tette hozzá Wennerholm. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság szerint az Egyesült Államokban minden 40. születés mesterséges megtermékenyítés eredménye.

Dániában az IVF aránya még ennél is durvább: az élveszületések 9%-a mesterséges megtermékenyítésből származik, ami világviszonylatban is a legmagasabb.

Wennerholm szerint ahogy egyre többen választják a mesterséges megtermékenyítést, várhatóan a szívhibás esetek száma is növekedni fog.

„Az a tény, hogy a szívhibák kockázata nagyjából azonos minden típusú mesterséges megtermékenyítésnél, azt sejteti, hogy lehet valamilyen közös tényező a szülők meddősége és a babák szívproblémái között”

– mondta.

Az IVF-et eredetileg az 1970-es években fejlesztették ki olyan nők számára, akiknek elzáródott a petevezetékük, de azóta már más helyzetekben is használják, például férfi meddőségnél, ismétlődő vetéléseknél vagy béranyaság esetén. Az eljárás során a petesejteket laboratóriumban termékenyítik meg spermiumokkal, és az így létrejött embriókat beültetik a méhbe.

Az embriókat genetikai rendellenességekre is tesztelhetik beültetés előtt, hogy növeljék a siker esélyét.

A genetikai tesztek után a sikerarány 60-65%, de ha az anya idősebb, vagy a méhe nem ideális állapotban van, ezek az esélyek csökkennek.

Idén a Kaliforniai Egyetem kutatói egy új, nem invazív módszert mutattak be, amely segít előre jelezni az embriók minőségét az IVF során.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
DNS-tesztet csináltatott az anyuka, mert nem hitték el neki, hogy a szőke kislánya a vér szerinti gyermeke
Utálja, amikor azzal vádolják, hogy csak kölcsönzi a gyereket, és amikor megkérdezik, kié a kislány.

Megosztom
Link másolása

Alex és Rob boldog amerikai pár.

Ám DNS-tesztet végeztettek a legfiatalabb gyermekük, Pudge Pudge miatt, hogy a teszt megerősítse, a kislány tényleg az ő gyerekük.

Az afroamerikai nő és kaukázusi férfi három gyermeket nevel: a hétéves Chub Chub-ot, az ötéves Bubba-t és a kétéves Pudge Pudge-ot. Ám amikor Pudge Pudge megszületett, ők maguk is meglepődtek, hiszen fehér volt a kislány bőre.

Alex a Truly-nak elmondta:

"Azért döntöttünk úgy, hogy elvégezzük a DNS-tesztet, mert annyira fehér volt. Mesterséges megtermékenyítéssel estem teherbe vele, és mivel hibák ennál az eljárásnál is előfordulhatnak, szerettük volna kizárni ezt a lehetőséget."

Alex néhány évvel ezelőtt kezdett el szórakozásképpen posztolni a közösségi médiában.

Miután egy idegen megdicsérte, hogy "milyen jó dadus", posztolt erről, ami után támogató, de negatív kommenteket is kapott.

Sajnos máskor is hasonló élményben volt része.

A háromgyerekes édesanya elárulta, hogy főleg az ehhez hasonló beszólásokat utálja: "Ez kinek a fehér gyereke?". De olyan is akadt, aki azzal vádolta, hogy "kölcsönzi" a fehér gyereket a videók elkészítéséhez. És persze a szokásos rasszista megjegyzések sem hiányoznak.

Míg Alexnek beszólnak a kislánya miatt, fehér bőrű férjének nem, az ő szülői mivoltát nem kérdőjelezik meg, és senki sem ellenőrizgeti.

A pár reméli, hogy a jövő boldogságot tartogat a családjuk számára, a gyereknevelést ugyanis csodálatos dolognak tartják.

Íme, a róluk készült videó:


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„És akkor egyszer csak feltűnt, hogy már nem tudja betéve a kedvenc meséjét"
Vannak a gyerekkornak tudományosan mérhető mérföldkövei, és vannak, amiket csak a szülők ismernek. De léteznek-e a szülőségben is fejlődési lépcsőfokok, és ha igen, miért érdemes velük foglalkozni?

Megosztom
Link másolása

- Hogy átérezte-e mások érzéseit a fiam, amikor két éves volt?

Talán őt kéne erről megkérdezni.

- Öt évesen többször bukfencezett-e előre anélkül, hogy oldalra eldőlt volna?

A kérdést sem értem.

- Tudott-e játékban, versenyben veszíteni, amikor hét éves volt?

Százalékot mondjak vagy ez egy eldöntendő kérdés?

A fentiekhez hasonló kérdésekre adott válaszok egyébként a hazai védőnőket szokták éredekelni, az éves szűrővizsgálatnál ugyanis ezekre és még számos hasonló mérföldkőre kíváncsiak a szakemberek.

Ezek a sokszor furcsa információk azonban nagyon fontosak, az esetleges neurológiai, ortopédiai vagy egyéb problámákat segítenek időben felismerni, hogy a kicsik minél hamarabb megkaphassák a megfelelő fejlesztést.

Viszont amint túlesnek a megnyugtató válaszokon, a legtöbb szülő el is felejti őket.

A közfelfogás szerint ezek helyett legtöbbjüknek sokkal inkább az olyan mérföldkövek maradnak meg erős emlékként, mint az első mosoly, az első viccesen mondott szavak, vagy például az óvodai/iskolai lét első napja.

Azonban sok olyan fordulópont létezik a szülő-gyerek kapcsolat fejlődésének során, amit csak azok ismernek, akik már átélték ezeket a kívülről lényegtelennek vagy egyenesen bizarrnak tűnő pillanatokat.

Már nem kell szőlőt félbevágni, beiratkozást intézni

A tudomány, főleg a  pszichológia szakemberei már sokféleképpen igyekeztek különböző szakaszokra bontani a gyerekkort.

A különböző iskolák eltérően közelítik meg a gyermeki fejlődést, de egy dologban mindegyik egyetért: a gyerekkor tele van olyan kulcsfontosságú életszakaszokkal, amelyek meghatározzák a felnőtté válás folyamatát. Ezek a szakaszok nemcsak a gyerekek testi, hanem lelki és szociális fejlődésére is hatással vannak. Erik Erikson a pszichoszociális fejlődés szakaszait a különböző krízisek szempontjából állította fel. A csecsemőkori bizalom – bizalmatlanság vagy az 1 és 3 éves kor között autonómia – szégyen, kétely  tengelyen való elhelyezkedés problematikája minden szülő számára ismerős, ha nem is ilyen komoly tudományos magasságokban,

a „Nahát, csak most tűnik fel, hogy hetek óta senki sem ordít a fürdőszoba ajtaja előtt, amíg zuhanyzom!” - típusú ráeszméléseken keresztül mindenképpen.

Jean Piaget tanuláselmélete (melynek a mai komplex matematika tanítást is köszönhetjük) szerint a 2 és 7 éves kor közötti időszak (Műveletek előtti szakasz) során a gyerekek még nem rendelkeznek a megfordítás képességével, gondolkodásukat a vizuális ingerek uralják, nem értik, hogy pl. a víz mennyisége egy magas, keskeny pohárból egy alacsony, szélesebb pohárba átöntve megmarad.

A szülők számára ennek egyik látványos példája, amikor a gyerek már nem borul ki, ha ugyanazt a mennyiségű édességet egy kisebb vagy egy nagyobb tálban kapja meg.

A tudomány mindig talál valami új és fontos (vagy annak látszó) nézőpontot a gyerekek fejlődésének vizsgálatában, felállít hozzá különféle mérhető rendszereket és megugorható léceket. A legtöbb szülő azonban ennek az élethosszig tartó folyamatnak túlnyomó részt a számszerűsítehetetlen oldalával találkozik.

Mert hát ki tudja azt megmérni, vagy akár csak megmagyarázni, mi játszódik le egy anyában vagy apában az olyan mérhetetlen mérföldkőnek számító pillanatokban, mint amikor mondjuk először hányja le őt a gyermek, vagy amikor először mondja neki azt, hogy „Utállak!”

(Hogy ne csak mindig a pozitív eseményekről emlékezzünk meg.)

Hogyan lehetne mérhető adattá változtatni azokat az élményeket, amikor valami először történik meg a gyerekkel és/vagy a szülővel? Hogyan tudná bárki tudományos vizsgálatnak alávetni az olyan ráeszméléseket, mint amikor már hetek óta nem kéri a 7 éves, hogy vágjuk le neki a lekváros kenyér héját, felezzük meg a szőlőt vagy hámozzuk meg az uborkát?

Megkérdeztünk néhány szülőt, nekik milyen hasonló, személyes rácsodálkozásuk volt a gyerekükkel kapcsolatban, ami egyszerre volt felszabadító és egyben szívszorító is.

„Tavaly volt egy ilyen: Anya, képzeld ma beiratkoztam a könyvtárba! - ekkor jött a felismerés, hogy már nélkülem is elintéz dolgokat, van az életének egy része, amiben nem vagyok jelen.

A másik ilyen, ami annyira természetesen és fokozatosan történt, hogy észre sem vettem, de már nem jön át hajnalban, hogy szundítson még egy kicsit hozzámbújva.”

„Amikor a rongyosra nézett, kívül belül megtanult és tudományos pontossággal ismert Thomas a gőzmozdonyból idézek egy tipikusat és először látom az arcán, hogy nem emlékszik.”

„A legkisebb most tanulta meg magát segítség nélkül bekötni. Addig áthajoltam felette, becsatoltam, aztán puszizás. Most beugrik mindenki a helyére, és indulás. A puszi meg sehol. Erre most ébredtem rá. Úgyhogy külön puszizást kell beiktatnom.”

„Utoljára mostam ki a második gyerek után az ovis ágyneműt és utána odaadtam az óvónőnek, hogy legyen az ovinak pót. Mindketten megkönnyeztük.”

És kifejezetten léleksimogató volt, amikor már felnőtt gyerekek szülei válaszoltak arra a kérdésre, milyen furcsa, keserédes pillanatokat tudnak okozni a már többdiplomás, kétméteres csetemék is:

„Gyerekszobába teregetni.

Egyszer csak a kiürült szekrénybe saját cuccot pakolni.

Gyerekét dajkálni.”

Szülői mérföldkövek

És itt eljutunk egy fontos kérdéshez: nem kellene a kicsik méricskélése mellett a szülőség mérföldköveivel is foglalkozni?

Nem kellene őket ugyanígy mérni, vizsgálni, tanulmányozni, sőt, ünnepelni?

Nem lenne ugyanolyan fontos mérföldkőként fel-és elismerni, amikor mondjuk egy anya először megy bankba, postára, ügyeket intézni a gyerekkel?

Vagy amikor egy apa először marad otthon egyedül az esti fektetésre?

A személyiségfejlődésben a legnagyobb ugrás állítólag a huszas és a negyvenes éveink között történik. Dr. Sasha Heinz fejlődéspszichológus, a felnőttkori fejlődés kutatója szerint nem csak azért fontos ezekkel a korszakváltó pillanatokkal tisztában lennünk, hogy bölcsebbek és érettebbek legyünk. Az élethosszig tartó szülői önismereti utazás hozzásegíthet minket ahhoz, hogy egyre könnyebben tudjuk kezelni a gyerekneveléssel járó nehéz helyzeteket.

A szakértő azt ajánlja, érdemes a belső munkát azzal kezdenünk, hogy számba vesszük az összes, általunk követett szülői szabályt. Ha ez kész, nézzünk egy-egy adott szabály mélyére: honnan származik? Saját gyerekkorunkból hozzuk, vagy pont annak ellentéteként került fel a listánkra?

A környezetünk várja el tőlünk az adott szabály betartását? Ha nem lenne, milyen lenne a szülői magatartásunk? Van értelme ennek a szabálynak? Egyáltalán tetszik ez a szabály? Az őszinte válaszokból sok mindent megtudhatunk magunkról.

Fontos megjegyezni, hogy szabály alatt nem csak a korlátozásokat értjük. Ugyanannyi időt és energiát igényelnek a szülőségünk képéhez kapcsolódó pozitív elvárások is. Például lehet ez az a kép, hogy „A boldog/elégedett/követendő családok minden évben elmennek nyaralni” vagy hogy az olyan klasszikus kisbabás időszakra vonatkozó szabályok, mint az együttalvás- nem együtt alvás témaköre vagy a hozzátáplálás tankönyvi megvalósítása. Ezeket a „szabályokat” is át lehet világítani.

A fejlődésünk mérföldköveinek feldolgozása megköveteli, hogy elengedjük a családunktól, kultúránktól vagy a médiától szerzett prioritásokat. Mi dönthetjük el, hogy „elég jók” vagyunk-e.

És itt jön be még egy nagyon fontos kérdés: mi magunk hogyan definiáljuk a sikeres szülőséget? Mit jelent számunkra jó szülőnek lenni? Heinz azt tanácsolja, legyen reális képünk magunkról és családunkról, és megugorható elvárásokat támasszunk mind saját magunk, mind szülőtársunk, és természetesen a gyerek irányába is.

Ehhez nagy segítség lehet egy már komolyabb múlttal rendelkező, általunk jól ismert másik szülő példája: neki mik (voltak) a saját szabályai, hogyan oldja vagy oldotta meg a szabály áthágások problémáját vagy a szabályok priorizálást, stb. Ez a személy lehet a saját felmenőink közül valaki, de az is előfordulhat, hogy a másik szülő rokonságából, baráti körből találunk valakit, akinek inspirló a szülősége.

A „felnőttkori fejlődés” gyakorlatára érdemes úgy gondolni, mint az öngondoskodás eszköztárának egy fontos elemére.

És ne feledjük: nem az a cél, hogy a valaha volt legjobb szülő legyünk. Hanem az, hogy szülői mivoltunkban is képesek legyünk az önreflexióra és a folyamatos fejlődésre és a saját gyerekünk számára a körülményekhez képest a lehető legjobb szülők legyünk.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Egyik fülére születése óta siket a kisfiú, aki most új hallókészüléket kapott - nézd meg a videót az első pillanatokról, szem nem marad szárazon
Az egyik fülére siketen született nyolcéves kisfiú boldogsága, arcára kiült döbbenete leírhatatlan.

Megosztom
Link másolása

A manchesteri Henri Turkington egyik fülére siketen született, most nyolc éves. Élete során többféle hallókészüléket kipróbált, amelyek közül egyik sem volt a legjobb számára. Most viszont bekapcsolták neki a tutit!

Egy szívmelengető videót tett közzé a Daily Mail arról, ahogy

Henri arca felragyog, amikor beüzemelik a csonthoz rögzíthető hallókészülékét.

A rezgések segítségével működő eszköz és annak erőssége láthatóan lenyűgözi a kisfiút.

Az erről készült, TikTokon megosztott rövid videón egy nővér beállítja az eszközt, és azt mondja Henrinek, lehet, fütyülő hangot hallat majd a hallókészülék.

"Hallom" - kiáltja. Valaki megkérdezi, jobban hall-e ezzel az eszközzel, mint korábban Henri pedig egy hatalmas, sugárzó vigyorral ad igen választ.

A kisfiú végig nagyon izgatott, és amikor hangosabban kezdenek beszélni mellette a felnőttek, mosolyogva döbben meg azon, mennyire élesen érzékeli ezt.

Henri apja, Lee Turkington elmondta, hogy

fia mindig pozitívan, néha komikus megjegyzésekkel viszonyult a füléhez és az állapotához.

A gyerek fejlődése során derült ki még kicsi korában, hogy a bal oldalára nem is hall. Henri beszéde egyébként nagyon szépen fejlődött, ez a hallókészülék pedig jobban segít majd neki ebben is.

Korábban is szerettek volna számára csonthoz rögzíthető implantátumot, de akkor még túl fiatal volt ehhez a fiú.

Most eljött az ő ideje, és már a koponyájára érkező rezgésekkel hallhat, így ugyanis a belső fülbe jutnak ezek az impulzusok, amivel lenyűgöző tisztaságban és erősségben érzékelheti a fiú a külvilágot.

A koponyához rögzített implantátumot egy kisebb műtét során a koponyához csatlakoztatják. Ez aztán felveszi a hangot, és a fülben lévő hallócsontocskák vibrálásával továbbítja azt a belső fülbe. Az implantátum fel- és lecsatolható, így alváshoz, úszáshoz vagy zuhanyozáshoz levehető.

@leeturkingtonfitness_ Life is precious • Henri has a new hearing aid!! • For those who don’t know, Henri was born with one ear… if you ask him he will tell you a shark bit it off • I am so proud of how Henri embraces how unique and special he really is! • I want to post this to share awareness for not only the @ndcs who support families and children who have hearing difficulties, but to also highlight how important it is to embrace how we all have our own little quirks! #children #deaf #hearing #hearingaid #firsthearingaid #childrendeaf #hearingaidchildren #baha #boneanchoredhearingaid #fyp #fyppage ♬ original sound - LeeTurkingtonfitness_


Megosztom
Link másolása