Nem kell hozzá szaltó, hogy baj legyen a trambulinból – hogyan lett az inuitok vadászeszközéből csonttörő gyerekjáték?

"Nicht ugri-bugri, hanem langsam spazieren!" A Moldova György kamionsofőrös riport-könyvéből (is) ismert idézet szólhatna a gyerekorvosok szájából is, amikor arról kérdezik őket, hogyan előzhetőek meg a szünidei balesetek.

Dr. Szakolczai Annamária, Szentendre gyermek háziorvosának tapasztalata alapján ugyanis a klasszikus napszúrás, kullancs csípés vagy szalmonella okozta megbetegedések mellett a legtöbb ellátást igénylő nyári balesetet a trambulinok okozzák. De honnan indult ez a népszerű sporteszköz, mire kell figyelni az otthoni használatnál és ha mégis baj történik, mekkora összeggel segíti az állam a felépülést?

Három másodperces magasles vagy rituális eszköz?

Kutatások szerint a minden második kertes házban ott kéklő vagy feketéllő trambulinhoz hasonló eszköz születésénél az inuitok bábáskodtak.

A levegőbe emelkedés lehetősége ugyanis egyet jelentett számukra az élelemforrás energiagazdaságos helymeghatározásával. A sikeres rozmár-és bálnavadászat az inuitok lakta magaslatokat nélkülöző sík terepen távcső nélkül sokszor csak a szerencsén múlott. Ezért minden lehetőséget megragadtak az elejtendő vad minél kevesebb keresgéléssel való becserkészéséhez.

A távcső megjelenésével aztán ez a messzelátást elősegítő funkció okafogyottá vált, és a levegőbe dobálás a sikeres vadászat utáni „bálnator” közösségi játékává alakult. A hagyományőrzésnek ezen formája ráadásul a szimpla ügyességi megmérettetésen túl nagyon erős identitás -és közösségépítő erővel is bír. Az Eszkimó olimpián a mai napig emberek helyettesítik a trambulin rugóit, 40-50 fős csapatokban dobálják a versenyzőket a levegőbe, az eredmény- a magasság és a pontos landolás- pedig nagyban függ a lent állók összehangolt munkájától.

A hagyományos tavaszi bálnavadászatot követő fesztivál , a Nalukataq központi elemeként szolgáló levegőbe hajigálást az eszkimókat kutatók a drog-és alkoholproblémákkal való küzdelemmel állítják párhuzamba:

Az inuit trambulin mellett persze a régészek a világ más pontjain is találtak olyan ábrázolásokat, piktogrammokat- többek között a mai Kína, Irán és Egyiptom területén - amelyek hasonló eszközöket ábrázolnak. A tűzoltóktól ismert életmentő funkció mellett rituális célokra is használhatták őket, az ugrálás okozta idegrendszeri változások és a különböző boldogsághormonok felszabadulása ugyanis a kerengő dervisekéhez hasonló állapotot idéz elő az agyban.

Mit trambulinnak hívunk, bárhogy nevezzük, éppúgy veszélyes

Maga a kifejezés származhat a ,,Du Trampoline” néven ismert 19. századi francia artistától. Ő volt az, aki felfedezte, hogy a védőeszközként használt háló kellő feszítés mellett nem csak elkapja, de vissza is dobja a bele eső mutatványost.

A ma is használt sporteszköz viszont biztos, hogy két amerikai tornász, Larry Griswold és George Nissen találmánya, a nevet pedig a spanyol trampolín (ugródeszka) szó után kapta. A gimnasztikai eszközt 1936-ban látványos marketingfogással a Central Parkban közepén mutatták be, egy élő kenguru közreműködésével. A bemutató valószínűleg jól sikerült, hiszen pár évtizeddel később olimpiai sportág lett a (kenguru nélküli) ugrálásból.

És el is érkeztünk a cikk egyik legfontosabb részéhez: a trambulinozás egy sport. A sport pedig kellő tudás és fizikai felkészültség nélkül veszélyes.

A felhőtlen ugrabugrálásnak ugyanis nagyon sokszor ficam vagy zúzódás a vége, de nem ritka a csonttörés sem. A koronavírus-járvány alatt gombamód kezdtek szaporodni a kertes házakban a trambulinok, amik a karanténban rekedt ifjúság felhalmozódott energiáit voltak hivatottak levezetni. Ebben az időszakban Nagy Britanniában 30%-kal kevesebb gyermekbaleset történt, viszont a trambulinozással összefüggő sérülések száma 168%-ot ugrott. Ezek a balesetek legtöbbször akkor következnek be, amikor egyszerre több gyerek használja a sportszert, a megfelelő védőháló hiánya vagy nyitva hagyott rés miatt leesnek róla, vagy az eszköz alá kerülnek. Sajnos Magyarországon is egyre több csukló-, alkar-, könyök- vagy lábszártöréssel végződő sérülést kell az orvosoknak ellátni, gyakran altatásos műtéttel. Amerikában és Kanadában már legalább 20 éve hangoztatják az orvosok, hogy a trambulinok veszélyesek, 6 év alatti gyerekeknek pedig egyenesen tiltják a használatát.

Megdöbbentő, de a statisztikák alapján nagyságrendileg ugyanannyi gyermek szorul műtéti ellátásra trambulinos baleset, mint kerékpáros baleset miatt. Ezért nagyon fontos rendeltetésszerűen és körültekintően használni ezeket a spoteszközöket. A teljeség igénye nélül csak néhány jótanács Dr. Kőnig Róbert gyermeksebésztől:

– Egyszerre csak egy gyerek legyen bent. (Ha ugyanis többen vannak, akkor összekoccanhat a fejük, fellökhetik egymást vagy egymásra eshetnek.)

– Tegyünk a rugókra szivacsokat. (A rugók sok bőrsérülést okozhatnak, ha ráesnek.)

– Szereljük fel a hálókat. (Előfordul ugyanis, hogy kiesnek belőle a gyerekek és az okoz balesetet)

– A trambulint ne tegyük fa alá. (A gyerekek beütik a fejüket a faágakba.)

– Ne a legmagasabb pontra állítsuk fel. (Nagyobbat eshetnek, ha kirepülnek.)

– Semmiképp ne másszon be a trambulin alá a gyerek. (Törvényszerű, hogy rá fognak ugrani.)

– Csak folyamatos szülői felügyelet mellett használják a gyerekek a trambulint. (Nem jó babysitter, ez az akrobatikus eszköz.)

Ha viszont minden igyekezetünk ellenére megtörténik a baj, jó tudni, milyen anyagi támogatásra számíthatunk egy kéz-vagy lábtörés esetén.

Törött kézért családi fagyizás

Szerintem sok szülő nem tud róla, hogy a 3 és 18 év közötti gyermeke a magyar állam által finanszírozott általános gyermek- és ifjúsági balesetbiztosítással rendelkezik. Mondjuk ezzel a tudással se lenne sokkal előrébb, hiszen az erről szóló kormányrendelethez 2003 óta nem nyúltak hozzá.

A biztosítás maga egyébként automatikusan, a szülő mindenféle közreműködése nélkül jön létre az állam és a biztosító között. Kétévente közbeszerzési eljárásban dől el, melyik biztosító vagy biztosítók szerződhetnek rá. 2022. január 1-től 2023. december 31-ig a Groupama és a CIG Pannónia nyújtja a szolgáltatást. A csonttörés vagy 1-9% fokú rokkantságot okozó baleset esetén járó 3000 forint viszont legalább egyformán jár otthon vagy intézményben, Magyarországon vagy külföldön történt sérülés esetén is.

Ahhoz, hogy ez az összeg kifizetésre kerüljön, szükséges a biztosítók honlapjáról letölteni a megfelelő nyomtatványt és az orvosi dokumentumokat hozzácsatolva eljuttatni az adott céghez.

Aki viszont szeretné, hogy gyermeke széleskörűen (és komolyan vehető összegekkel) legyen biztosítva, annak érdemes körülnéznie a biztosítási piacon. Az elmúlt évek eseményei mind a tudatosságot, mind a kockázatokra való érzékenységet erősítették az emberekben, így sokan kötnek biztosítást nem csak maguk, de a család legfiatalabb tagjai számára is.

And now my watch begins

A gyerekorvosok és a statisztika is azt mondja, hogy a gyerekbalesetek nagyon nagy százaléka megelőzhető odafigyeléssel. Ez az állandó készenlétiség, a veszélyforrások folyamatos monitorozása azonban nagyon kimerítő tud lenni, és minden elővigyázat és odafigyelés ellenére is meg tud történni a baj. Ilyenkor a legfontosabb, hogy nyugodtak maradjunk, és mondjuk egy esővíz gyűjtő dézsába esett gyerek mellől ne fussunk el a másik irányba segítségért kiáltozva.

A gyermek őre lesz. A tűz lesz, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely a gyermek birodalmát védelmezi. A Gyermek Őrségnek ajánlja az életét és becsületét az első éjszakára és mindegyikre, amely azután következik.

Védelmezi őt nem csak (a) Másoktól, de önmagától is. Nem engedi felügyelet nélkül ugrálni, konnektorba nyúlkálni, és később is igyekszik a nagyobb bukásoktól megóvni őt. Jó esetben végül nem kell érte adnia az életét, és egy idő után az eskü tárgya egyszercsak átveszi az őrséget. De addig is a jó őrző mindig legalább két és fél szemmel figyel.