GYEREK

Minden hetedik gyerek mentális zavarral küzd - így ismerheted fel, ha érintett valaki

Az iskolás korú gyerekek 20%-a küzd valamilyen mentális zavarral, ami eddig példátlan arány.

Megosztom
Link másolása

A jelenséget nehéz a helyén kezelni főleg, hogy nem csak egy pszichológus és a gyerek magánügye ez, a környezetnek is ki kell vennie a részét a megoldásból. Az eszköztelenség azonban társadalmi bénultságot okoz, és sokszor nincs kezelve a beavatkozásért kiáltó helyzet. Te mit tennél, ha depressziós vagy épp evészavaros fiatalnál észlelnél tüneteket?

A beavatkozást igénylő tünetek

A pszichés zavarok kialakulása több okra is visszavezethetők a szervezetben lezajló neurológiai folyamatoktól a genetikán át az életmódig, és a környezet is befolyásoló erővel bír. A támogató közeg és az, hogy valakihez fordulhatnak a mentális zavarral küzdők, sokat segít az állapot javulásában, különösen igaz ez a gyerekek esetében.

Ha a környezet felkészült, akár a megelőzésre is lehet esély.

Diagnózist csak orvos adhat, ám vannak olyan jelek, amelyeknél lépni kell. Ilyen, ha önsértés vagy az öngyilkosságnak akár a gondolata is felmerül a fiatalban. Szakemberek kiemelik, hogy a „serdülő bizalmának megőrzése mellett” kell értesíteni ilyenkor a szülőket, adott esetben a 112-t.

Ha a gyerek súlya hirtelen és extrém módon változik, vagy ha kerüli az evéssel járó helyzeteket, az szintén figyelemreméltó esemény. Nem biztos, hogy evészavar áll a háttérben, de nem zárható ki, és ilyenkor is közbe kell avatkozni. Ez nem jelent mást, mint a szülők, pedagógusok bevonását, ám ez egy vékony jég - nagyon oda kell figyelni arra, ezt milyen mértékű empátiával tesszük meg.

Rengeteg olyan tünetet produkálhatnak még a gyerekek, amelyek mögött komoly probléma állhat, páldául ha agresszívvá válik a fiatal, mi csak néhánnyal foglalkozunk. A terrorizálás soha nem nyerő, ezt csírájában kell elfojtani.

Ezen felül jó lenne megakadályozni, hogy az agresszor szerep a bántalmazó gyerek esetében viselkedészavarrá fajuljon. Ehhez is segítség, ha a viselkedési zavarokat a helyükön tudjuk kezelni.

Nem mindegy, mit mondunk egy zavart gyereknek

A WHO adatai szerint minden 7. tíz és tizenkilenc év közti gyerek mentális zavarral küzd, és évről évre egyre több esetet regisztrálnak.

A megoldás nem lehet a szőnyeg alá söprés vagy a normalizálás. A még ma is sokszor tabusított szituációk kezelését hivatott segíteni egy frissen megjelent, ingyenesen letölthető módszertani kézikönyv, amely tanároknak, szülőknek és igazából mindenkinek mankóként szolgál.

A könyv összegzi, milyen mentális zavarokkal küzdenek leginkább a fiatalok, milyen tüneteik vannak és ezekre milyen válaszreakciót érdemes adni otthon a szülőnek, az oktatási intézményben a pedagógusnak, vagy akár a tágabb környezetnek.

Hiszen a környezet nincs felkészítve arra, hogyan lehet helyesen reagálni, ezért van az, hogy a helytelenül megtanult társadalmi mintákat ismételgetjük.

Egy evészavarosnak nem jelent motivációt az „egyél már rendesen” felszólítás, sőt, akár mélyebbre is taszíthatja az állapotában.

Ahogy az sem megoldás, ha nem veszünk tudomást az iskolában egy összevagdosott csuklóról vagy egy folyamatos apatikus állapotról.

„Na, végre rendesen viselkedsz” - ez lehet egy kedvesnek és pozitív visszacsatolásnak ítélt mondat a felnőtt részéről, a mentális zavarral küzdő, esetleg épp gyógyulófélben lévő embernek ez a mondat egy gyomorrúgással érhet fel, és már zuhanhat is vissza a nem kívánt állapotba. Ezért nem elég sajnos a kommunikációs jó szándék, minden szónak súlya van ilyenkor.

Általános tippek, ha zavart látsz

Kiemelten fontos, hogy ha pszichés problémát látsz, ne bagatellizáld el a helyzetet, ne hibáztasd azt, aki épp nehézben van.

Vedd elő a lehető legempatikusabb éned, és viselkedj úgy a gyerekkel, ahogy te szeretnéd, ha kritikus helyzetben bánnának veled.

Vond be a gyereket - diszkréten kérdezd meg, mit tehetsz érte, és meg tudja-e fogalmazni, mire van szüksége. Szólj a szülőknek, szakembereknek, ha ezt fontosnak ítéled meg.

Mit csinálj, ha...

Bullyinggal találkozol - Mindenféleképp értesítsd az iskolapszichológust, ilyenkor ő a kompetens személy. Érdemes tisztázni a gyerekekkel, hogy az iskolai erőszak semmilyen formája nem oké.

Hangulatzavart tapasztalsz – a hangulatzavar általában fásultsággal jár, mindig legyen gyanús, ha egy gyerek szomorú. Beszélgess vele erről, tegyél fel neki kérdéseket, amelyek segítenek neki kifejezni az érzéseit. Ez többet segít, mint hinnéd, sajnos viszont ennyivel nem kezelhetők ezek az állapotok. A gyereknek szüksége van megfelelő, szakképzett pszichoterápiás ellátásra.

Nehéz beismerni, de sokszor a közvetlen családtagoknak is szüksége van ilyenkor kezelésre.

Szorong a gyerek – a nyugodt légkör megteremtése kritikus fontosságú. Jó, ha pszichológus szakemberhez jár a fiatal. A pedagógusok is sokat tehetnek a gyerekért: hogy ne érje kirekesztés, az ültetési rendet folyamatosan lehet változtatni, a szakemberek szerint jót tesz a kiscsoportos feladatvégzés is. Kapacitás függvényében akár személyre is lehet szabni egy-egy röpdolgozatot.

Beüt az ADHD – a figyelemzavar nem egy túlpörgött hisztiroham. A szakértők szerint „az ilyen tanulók nem szándékosan hágják át a szabályokat, előírásokat, hanem az idegrendszerükben nem rendelkeznek megfelelő fékekkel.” Elsősorban a fiatal koncentrációs nehézségein tudsz javítani. Rövid, pontos, jól körülhatárolt szabályok, feladatok szükségesek. Ha lassabb vagy gyorsabb a társainál, kaphat plusz időt vagy plusz feladatot tanárától.

A tanári kompetencia határai

Óriási probléma, hogy a szülők és a pedagógusok sokszor nem tudják, mikor kit kell értesíteni az ellátórendszerben, vagy épp a tanórán hogyan kell kezelni a megjelenő problémákat, milyen jogszabályok milyen lehetőségeket adnak.

A pedagógusnak ugyanis sem feladata, sem joga a diagnózis felállítása.

A tanároknak három dologra kell figyelniük elsősorban.

Észlelni a problémát az iskolában,

helyesen kommunikálni erről a gyerekkel,

majd a szülővel beszélve az ellátórendszer megfelelő tagjára bízni a gyereket.

Felejtsük el a stigmatizálást

Ha a tanár megfelelő eszközökkel rendelkezik a szülőkkel és a gyerekekkel való kommunikációban, akkor a környezet, az osztálytársak is befogadóbbak lesznek, és kevésbé rekesztik ki a beteg vagy gyógyulófélben lévő gyerekeket.

Ha egy olyan összetartó közösség részének érezhetik magukat a gyerekek, ahol a nehézségeket észrevesszük és beszélünk róluk, a biztonságérzetük nő. Ez pedig mindenki érdeke.

Tanári és szülői részről is fontos tájékozódni arról, hogy mely szervezetekhez mikor és mivel lehet fordulni. Mert sokszor erre sincs szeme az embernek egy olyan társadalomban, ahol még mindig tabu a mentális zavarokról beszélni. Ha viszont tudjuk, mi az ellátórendszer feladata, és ebbe hogyan tudunk becsatlakozni, sokkal könnyebben és gyorsabban orvosolhatjuk a fiatalok problémáit.

Tudtad például, hogy diszkalkulia vagy diszlexia esetén is van felkereshető szervezet, aki segít a gyerekeknek a beilleszkedésben? Vagy azt, hogy az autizmus-spektrumzavarral élő tanulók támogatásában már mobilappok is segítenek?

Minél több oldalról érdemes megközelíteni a társadalmi érzékenyítést a fiatalok problémáival kapcsolatban is. Hiszen

nem lesz kevesebb azon gyerekek száma, akik mentális zavarokkal küzdenek,

és a felnőttek, a pedagógusok és szülők felelőssége is kezelni ezen állapotokat a jövőben.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása

GYEREK
6 árulkodó jel, ami a gyerek autizmusára utalhat
Sok gyereknél már csecsemőkorban észlelhetőek bizonyos eltérések, mások viszont csak pár év elteltével mutatnak tüneteket. Mutatjuk, mire érdemes figyelni!

Megosztom
Link másolása

Az autizmus egy nagyon speciális feljődési zavar, ami a szociális, kommunikációs kognitív készségekben jelentkezhet. A betegség egy egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet, ami lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot.

Mint kiderült, manapság sokszor csak négy éves kor után jutnak el oda a szülők, hogy szakemberhez vigyék a gyermekeiket. Emiatt csak jóval később sikerül diagnosztizálni őket, ami miatt csak később kapják meg a szükséges segítséget.

Éppen ezért összeszedtük a hat legtipikusabb tünetet, amik jelezhetik, hogy autizmus gyanúja áll fönt.

1. A szemkontaktus kerülése

A szemkontaktus elmaradása egy nagyon árulkodó jel. Sok autista gyermeknél a szemkontaktus kerülése csökkenteni a szorongást - magyarázza Dr. Shah, aki Inside Our Autistic Minds című, 2023-as BBC-dokumentumsorozat első epizódjában szerepelt.

2. Érzékszervi érzékenység

Zavarják a hangok? Nem bírja a hangos vagy a túl színes dolgokat? Ezek mind-mind árulkodó jelek lehetnek. Az érzékszervi érzékenység ugyanis megnehezíti számukra az irreleváns zajok kiszűrését, ami kényelmetlen és nyomasztó érzéshez vezet.

„Általánosságban elmondható, hogy az autista gyermekek különböző dolgokra érzékenyek” - mondta Dr. Shah.

„Ez gyakran kiszámítható dolgokra, például az erős fényekre és a hangos hangokra, de szokatlan színek és minták esetében is megnyilvánulhat. Ez tényleg az adott személytől függ.”

3. Beszédzavar

A szavak és mondatok ismétlése vagy az, hogy nem beszélnek annyit, mint más gyerekek, szintén mutathatják az autizmus jeleit.

Dr. Shah elmondta: „A beszéd általában egy kicsit késik az autista gyermekeknél, de nem mindig. Egy másik jel lehet az ismétlődő hangok vagy beszéd - néha echolália néven ismert -, ami az szintén az autizmus egyik jellemzője.”

A nyelv nagyon szó szerint való átvétele szintén olyan kommunikációs nehézség, amellyel az autista gyerekek gyakran küzdenek. Előfordulhat például, hogy nem értik meg az olyan kifejezéseket, mint például a "lábtörés", és túlságosan szó szerint veszik.

4. Ismétlődő viselkedés

A nagyon szigorú napi rutin betartása, valamint az, ha egy kis változásra is érzékenyen reagálnak, szintén az autizmus egyik jele.

„Jellemzően ez abban nyilvánulhat meg, hogy a napi rutinnak kiszámíthatónak kell lennie és a napi tevékenységeknek szigorúan kell követniük egymást” - mondta a szakértő.

A Child Autism UK szerint azok az autista gyerekek, akik szeretik a rutint és az ismétlődő viselkedés jeleit mutatják, minden alkalommal ugyanúgy játszanak egy játékkal, vagy sorba rakják a tárgyakat.

A jótékonysági szervezet kiemeli, hogy az is jelnek vehető ha csak egy bizonyos tevékenységet csinálnak, például csak sárga ételeket eszik meg, ugyanazt a műsort nézik újra és újra, vagy csak a kedvenc pulóverüket hajlandóak felvenni.

5. Ismétlődő mozgások

Nem csak az ismétlődő rutin lehet azonban gyanús, az autista gyerekek ugyanis hajlamosak bizonyos mozdulatok ismételgetésére is.

Kisgyermekeknél ez úgy jelentkezhet, hogy csapkodnak a kezükkel, csettintgetnek az ujjaikkal vagy ringatják magukat.

6. Az érzelmek félreértése

A Child Autism UK szerint az autista gyermekek számára nehezebb lehet barátokat szerezni, és gyakran inkább egyedül játszanak.

Néhány gyermeknek az is nehezére eshet, hogy kimondja, mit érez, és néha nem érti, mit éreznek mások.

Az érzelmek félreértelmezés és az, hogy látszólag nem értik, mit gondolnak vagy éreznek mások, azonban több állapot jele is lehet.

Dr. Shah elmondta: „Ez valóban személyfüggő, és gyakran inkább az autizmussal átfedő állapotokhoz, például az alexitímiához (vagy érzelmi vaksághoz), mint magához az autizmushoz köthető.”

Forrás: Daily Mail


Megosztom
Link másolása


GYEREK
3 apró trükk, amivel ráveheted a gyerekeket, hogy együttműködőbbek legyenek
A gyereknevelés állandó kihívásokat tartogat, azonban pár egyszerű módszer segítségével könnyebb is lehet.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés óriási kihívás, mire megoldod az egyik felmerülő problémát, máris ott van a következő. Emellett persze vezetni kell a háztartást, és a jobb esetekben életben kell tartani a párkapcsolatunkat is. Persze, akármilyen nehéz is, az ember nem véletlenül vállal gyereket, és ha már ott van(nak), szeretné jól csinálni.

De hogyan veheti rá egy szülő a dackorszakos/kis tini/lázadó tinédzser gyerekeit, hogy azok hallgassanak rá, és együttműködőek legyenek?

Mutatunk 3 apró trükköt, ami segíthet megkönnyíteni a helyzetet:

1. Figyeld meg a helyzetet

„Mielőtt megpróbálnád irányítani a gyerekeidet, lépj hátra egy lépést, és nézd meg, mi történik” - mondja Harwood. Nézd meg, hogyan érzed magad abban a pillanatban.

Frusztrált vagy dühös vagy a gyermekedre? Esetleg felemelted a hangodat, vagy egy kicsit passzív-agresszívan viselkedtél, anélkül, hogy észrevetted volna?

Gondolj a gyermek érzéseire. Hogyan fejezi ki ő jelenleg az érzelmeit? Milyen jeleket mutat, és mit vajon miért érez így?

Várd meg, amíg megnyugszanak, majd beszélgess vele/velük. Mondd ezt: „Szia, észrevettem, hogy korábban frusztrált voltál. Lélegző gyakorlatokat fogok végezni, és ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám”:

Add meg a lehetőséget a gyereknek, hogy kijavítson, vagy csatlakozzon. Mutasd meg, hogyan szabályzod az érzelmeidet.

Ezután összpontosíts arra, hogy többet dicsérd a gyereket, és lehetőleg kevesebbet büntesd. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a pozitív megerősítés motiválhatja őket arra, hogy jobban viselkedjenek.

2. Töltsetek együtt minőségi időt!

Harwood azt mondja, hogy amikor a dolgok kaotikussá válnak, gondoskodik arról, hogy több minőségi időt töltsön a gyerekeivel.

Az időtöltés azonban nem azt jelenti, hogy céltalanul üldögélve a telefonját görgeti a gyerek mellett. Inkább azt, hogy ebben az időben teljesen jelen van és minden energiájával a gyermekre figyel.

A közös lógás és szórakozás bizonyítottan javítja a gyerekek viselkedését és erősíti a kötődést.

Nehezedre esik a minőségi idő töltés a gyerekeiddel? Próbáld ki ezeket a tippeket Dr. Jessica Alvarado professzortól:

- Minden nap szánj valamennyi idő arra, hogy a gyerekeiddel legyél!

- Találj ki különleges rituálét rá. Ilyen lehet akár a közös esti mese olvasás is.

- Fejezd ki a szeretetedet mindennap!

- Vegyél részt olyan tevékenységekben, amit szívesen csinálnak.

- Legyél szórakoztató és bolondos, ez a kis idő nem a tiltásokról és a nevelésről szóljon!

3. Dolgozz a kapcsolatotokon

Ha nehéz együttműködni a gyerekkel, érdemes azzal kezdeni, hogy kitaláld, hogyan érdemes velük úgy beszélni, hogy annak legyen is hatása.

Próbálj meg például ütemtervet készíteni a napi elvárásaiddal. Sorold fel akár rajzzal, akár írásban, hogy miket fognak aznap csinálni a gyermekeid. Ahogy Harwood magyarázza: „Mert így a szabályok a számból a papírra kerülnek. És ha valahogy papíron van, akkor valódibb és kézzelfoghatóbb”.

Családként minden a változásról szól, lesznek olyan időszakok, amikor a gyerekei benne vannak a dologban, és olyanok, amikor nem. Harwood szerint ez nem jelenti azt, hogy szülőként kudarcot vallottál, csak azt, hogy vissza kell kormányoznia a hajót a helyes irányba.

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása


GYEREK
7+1 módszer, amivel a legfinnyásabb gyereket is ráveheted, hogy mindent megegyen
A dietetikus nem ígér csodát, de ezekkel a lépésekkel a te gyereked is egészséges viszonyt tud majd kialakítani az ételekkel.

Megosztom
Link másolása

Tízből hat szülő személyre szabja a családi ételeket a finnyás gyerekek miatt - derült ki egy új kutatásból. Ez azonban rengeteg energiát igényel, ami kisgyermekes szülőknél amúgy is ritkaság.

Lucy Upton gyermekdietetikus és táplálkozási szakértő most a The Sun-nak mondta el tanácsait, amit minden finnyásgyereket-nevelő szülőnek ajánl.

„Tévhit, hogy a gyerekek életük első évében mindent megtanulnak az ételekről, amit meg kell tanulniuk. Ez nem igaz. Ez egy hosszabb folyamat, úgyhogy ne érezzük magunkat rosszul, ha időbe telik.”

- mondta Upton, aki hasznos tanácsokkal is ellátta a szülőket, hogy a hozzászokás folyamata minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen.

1. Vacsora reggelire:

A társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy reggel reggelizzünk és este vacsorázzunk, de Lucy szerint nem számít, hogy mikor fogyasztjuk el az ételt.

„Beleragadunk ebbe a társadalmi narratívába. De valójában, ha a gyereked csirkét szeretne reggelire, ne mondj neki nemet - hagyd, hogy megegye! Ha zabpelyhet akar vacsorára, az is rendben van! A tápérték vagy az íz nem változik.”

- mondta a dietetikus.

2. Édeset a sóssal:

Míg az érettebb ízlelőbimbók talán megütköznek a gondolattól, Lucy szerint a desszert főfogással való tálalása remek módja annak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy minden étel egyenrangú.

„A kekszek bolognaiba mártogatása számunkra bizarrnak tűnik, de a gyerekeket nem fogja érdekelni, hiszen kísérleteznek, és ez a kulcsa az ételekkel való jövőbeli egészséges kapcsolatuknak.”

Hagyjuk, hadd fedezzék fel, hogy mit mivel szeretnek párosítani.

3. Felejtsd el a jutalmazást:

Lucy szerint, ha jutalmazással tanítod a gyereket arra, hogy egyen, és ne pedig a saját élvezetéért tegye, azzal neki és magadnak is több kárt okozol, mint hasznot.

A szakértő szerint két hét után a gyerekek ráunnak a jutalmazós taktikára és akkor foghatod a fejedet.

4. Biztonságos ételek:

A válogatós gyerekeknél gondoskodni kell arról, hogy egy „biztonságos” étel is kerüljön az asztalra, olyasmi, amit szeretnek és ismernek, amikor egy új ételt tálalunk.

„Ha a gyerek az asztalhoz lép, és nem lát semmilyen számára ismerős ételt, az szorongást okozhat. De ha van ott valami, amit ismer, az arra ösztönzi, hogy bekapcsolódjon és új dolgokat is kipróbáljon.”

- magyarázza Lucy.

5. Gyorskaja:

Ha megtagadunk a gyerekektől egy adott ételt, csak még jobban kívánják azt. Lucy szerint érdemes lazán kezelni a dolgot:

„A valóság az, hogy a gyerekek néha megesznek egy McDonald's szendvcset és ez rendben is van, amíg mindent megteszünk azért, hogy a kiegyensúlyozott étrend részeként szerepeljen”

A dietetikus szerint, ha odafigyelünk, hogy a gyorskaják mellé friss zöldséget is tálaljunk, akkor nem kell bűntudatot éreznünk.

6. Svédasztalos vacsora:

A szakértő úgy véli, hogy sok szülő túlbecsüli, hogy a gyereknek mennyit kell ennie. Ennek eredményeképpen anyu és apu túl sokat ad a kis drágának, ami viszont elriasztja a gyereket az étkezéstől.

„Javaslom, hogy a vacsorát svédasztalos formában tálaljuk. Tegyük az asztalra a különböző elemeket különböző tálakba, és hagyjuk, hogy a gyerek maga döntsön, hogy miből mennyit eszik.”

A gyerekek szeretik ezt a függetlenséget.

7. Ne mondd, hogy finom:

Ha van valami, amit szakértőnk nem kedvel, akkor az, amikor a gyerekeknek azt mondogatjuk, hogy minden finom, hogy rávegyük őket az evésre.

„Ezek a szavak nem tények, hanem vélemények. És a vélemények a gyerekek számára nyomást gyakorolhatnak.”

Szerinte sokkal nagyobb sikert érhetünk el, ha az ételeket vicces, kedves dolgokhoz hasonlítjuk vagy becézve nevezzük őket.

+1. Ne használjunk etetőszéket:

A szakértő szerint nagyjából egy éves koruk után már ne ültessük a gyerekeket etetőszékbe. Ha stabilan tudnak ülni, nekik is jobb élmény lesz egy méretüknek megfelelő kisszéken ülni, ahol leér a lábuk a földre.

Ez stabilitást és szabadságot adhat nekik.


Megosztom
Link másolása