Kőnig doki: „Sokkal több türelmem van a gyerekekhez, mint a felnőttekhez”
Dr. Kőnig Róbert praktizáló gyermeksebész, aki népszerű YouTube csatornát is visz a hátán. Videóiban óriási hangsúlyt helyez a gyermekek és szüleik egyszerű, közérthető edukációjára és a megelőzésre, amelyek megkönnyíthetik az orvosi ellátást. Egy sebészetre betérni, ha nem vagy felkészítve semmire, hasonló lehet, mint egy menet a vágóhídon, de lehet egy félelem nélküli élmény is. Utóbbihoz már mesekönyvben is ad támpontokat, az Ilyen egy kórház megmutatja, hogyan ne féljünk az intézménytől. Kőnig Róberttel beszélgettünk:
- Gyerekként hogy viszonyult az orvosokhoz, kórházakhoz?
- Nekem speciális a helyzetem, orvos családba születtem. Édesanyám gyermekgyógyász, neonatológus (újszülöttgyógyász), de nagyjából minden orvosi szak képviseltette magát nálunk. Számomra a kórház, a betegségek és a gyógyulások magától értetődő témák.
- Mi vezetett oda az életében, hogy gyermeksebész legyen?
- Egészen korán, 4 évesen döntöttem el, hogy orvos, sőt sebész leszek. Egy szappanopera a Klinika hatására, amely akkor ment nagyot. Az egyetemen gyorsan hamar világossá vált, hogy
Jobban érzem magam, miközben őket gyógyítom, és ők is elfogadnak engem. Adta magát a gyermeksebészet.
- Hogyan jutott el a praxistól a YouTube csatornájáig?
- Már a szakorvosi létem elején feltűnt, hogy nagyon sok olyan orvos-beteg találkozó van, amit kis oktatással, gyakorlással el tudnánk kerülni, és az ellátó személyzet, a szülők, a gyerekek is jobban járnának. Emiatt indítottam el közösségi média platformjaimat, és jutottunk el pár év alatt a YouTube-csatornáig. A tájékoztatás, az edukáció a cél, fontos ugyanakkor, hogy ez egy profi csapat munkája, nem egy one-man-show.
- Milyen visszajelzések érkeznek a videókkal kapcsolatban? Milyen személyes sztorikat osztanak meg önnel?
- Nagyságrendileg 400 ezres megtekintésnél járnak a videók, ami önmagában egy jó visszajelzés, de az az igazi, amikor
De a videókból legtöbbet a szülők tanulnak - és ezt ők maguk állítják. A gyermekek mintakövetőek, magyarul úgy fognak viszonyulni saját egészségükhöz, ahogyan azt a szüleiktől látják.
A prevenció a legjobb gyógyítási forma, ez pedig véleményem szerint a nulladik lépés.
- Mi történik, amikor az ember először szembesül az egészségügyi ellátórendszer ismeretlen, akár ijesztő világával?
- Az én tapasztalatom akár saját életemből, akár a kórházak világából az, hogy az ismeretlentől félünk a legjobban. Kiszolgáltatottabbnak érezzük magunkat, ami feszültséget, bizalmatlanságot, türelmetlenséget szül.
Ráadásul a gyerekek könnyebben megijednek ilyen helyzetben, de szerencsére könnyebben is megnyugszanak, ha előismerettel rendelkeznek például a kórházról vagy az ellátásról.
- Enyhíthető a gyerekek szorongása például a mesekönyvét olvasva?
- A gyermekpszichológusokkal egyetértésben én is azt gondolom, hogy a könyvek olvasása az egyik legjobb dolog, ami a gyerekekkel történhet. Játszva tanulnak, fejlődik a fantáziájuk, az agyi képességeik. Tökéletes feszültségoldó módszer. Fontos ugyanakkor, hogy nem akkor kell ehhez a módszerhez hozzányúlni, mikor már megtörtént a baj – bár akkor is nagyon nagy segítség. Itt is a megelőzés a fontos, és akkor éri a legtöbbet, ha még nincs kórház a látótérben.
- Mi lehet az, ami fokozhatja a szorongást?
- A szorongás azzal oldható fel, ha ismerős a helyzet, ha tudom, mire számíthatok.
Attól a szülő is megnyugszik, ami egy pozitív megerősítési kör. Valójában ez lenne az ideális minden szülői helyzetben, nem?
- Praxisa során mit lát, melyek a legelterjedtebb panaszok a gyerekek körében, és ez miben változott az elmúlt években?
- Én a sebészeti, traumatológiai és urológiai szegmensről tudok nyilatkozni. Itt a balesetek vezetnek, melynek életkori sajátosságai vannak. Másképp sérül egy csecsemő és egy kamasz, más a mechanizmus és más a gyógyulás. Ami viszont feltűnő, hogy
- Hogy látja, nehéz ma beteg gyerekként orvosi ellátást kapni Magyarországon, vagy hol lenne érdemes még kalapálni az ellátórendszeren?
- Az ellátórendszer egy folyamatosan fejlesztés alatt álló, nagyon bonyolult és drága rendszer. Az lenne a cél, hogy ez folyamatosan adaptálódjon az igényekhez. Ami sajnos nem egyszerű.
- Mi a három legfontosabb lépés, amivel segítheti egy felnőtt a gyerekek egészségügyi edukációját/ jóllétét?
- Mutassunk példát! Vegye fel a felnőtt a sisakot biciklizéshez, és akkor a gyerek is fel fogja.
Emellett fordítsunk figyelmet a megelőzésre: készüljünk fel előre a nehéz szituációkra, és beszélgessünk ezekről a dolgokról. Így oldódik a mi feszültségünk, és a kicsiké is.
