A jelenséget nehéz a helyén kezelni főleg, hogy nem csak egy pszichológus és a gyerek magánügye ez, a környezetnek is ki kell vennie a részét a megoldásból. Az eszköztelenség azonban társadalmi bénultságot okoz, és sokszor nincs kezelve a beavatkozásért kiáltó helyzet. Te mit tennél, ha depressziós vagy épp evészavaros fiatalnál észlelnél tüneteket?

A beavatkozást igénylő tünetek

A pszichés zavarok kialakulása több okra is visszavezethetők a szervezetben lezajló neurológiai folyamatoktól a genetikán át az életmódig, és a környezet is befolyásoló erővel bír. A támogató közeg és az, hogy valakihez fordulhatnak a mentális zavarral küzdők, sokat segít az állapot javulásában, különösen igaz ez a gyerekek esetében.

Diagnózist csak orvos adhat, ám vannak olyan jelek, amelyeknél lépni kell. Ilyen, ha önsértés vagy az öngyilkosságnak akár a gondolata is felmerül a fiatalban. Szakemberek kiemelik, hogy a „serdülő bizalmának megőrzése mellett” kell értesíteni ilyenkor a szülőket, adott esetben a 112-t.

Ha a gyerek súlya hirtelen és extrém módon változik, vagy ha kerüli az evéssel járó helyzeteket, az szintén figyelemreméltó esemény. Nem biztos, hogy evészavar áll a háttérben, de nem zárható ki, és ilyenkor is közbe kell avatkozni. Ez nem jelent mást, mint a szülők, pedagógusok bevonását, ám ez egy vékony jég - nagyon oda kell figyelni arra, ezt milyen mértékű empátiával tesszük meg.

Rengeteg olyan tünetet produkálhatnak még a gyerekek, amelyek mögött komoly probléma állhat, páldául ha agresszívvá válik a fiatal, mi csak néhánnyal foglalkozunk. A terrorizálás soha nem nyerő, ezt csírájában kell elfojtani.

Ezen felül jó lenne megakadályozni, hogy az agresszor szerep a bántalmazó gyerek esetében viselkedészavarrá fajuljon. Ehhez is segítség, ha a viselkedési zavarokat a helyükön tudjuk kezelni.

Nem mindegy, mit mondunk egy zavart gyereknek

A WHO adatai szerint minden 7. tíz és tizenkilenc év közti gyerek mentális zavarral küzd, és évről évre egyre több esetet regisztrálnak.

A megoldás nem lehet a szőnyeg alá söprés vagy a normalizálás. A még ma is sokszor tabusított szituációk kezelését hivatott segíteni egy frissen megjelent, ingyenesen letölthető módszertani kézikönyv, amely tanároknak, szülőknek és igazából mindenkinek mankóként szolgál.

A könyv összegzi, milyen mentális zavarokkal küzdenek leginkább a fiatalok, milyen tüneteik vannak és ezekre milyen válaszreakciót érdemes adni otthon a szülőnek, az oktatási intézményben a pedagógusnak, vagy akár a tágabb környezetnek.

Hiszen a környezet nincs felkészítve arra, hogyan lehet helyesen reagálni, ezért van az, hogy a helytelenül megtanult társadalmi mintákat ismételgetjük.

Ahogy az sem megoldás, ha nem veszünk tudomást az iskolában egy összevagdosott csuklóról vagy egy folyamatos apatikus állapotról.

„Na, végre rendesen viselkedsz” - ez lehet egy kedvesnek és pozitív visszacsatolásnak ítélt mondat a felnőtt részéről, a mentális zavarral küzdő, esetleg épp gyógyulófélben lévő embernek ez a mondat egy gyomorrúgással érhet fel, és már zuhanhat is vissza a nem kívánt állapotba. Ezért nem elég sajnos a kommunikációs jó szándék, minden szónak súlya van ilyenkor.

Általános tippek, ha zavart látsz

Kiemelten fontos, hogy ha pszichés problémát látsz, ne bagatellizáld el a helyzetet, ne hibáztasd azt, aki épp nehézben van.

Vond be a gyereket - diszkréten kérdezd meg, mit tehetsz érte, és meg tudja-e fogalmazni, mire van szüksége. Szólj a szülőknek, szakembereknek, ha ezt fontosnak ítéled meg.

Mit csinálj, ha...

Bullyinggal találkozol - Mindenféleképp értesítsd az iskolapszichológust, ilyenkor ő a kompetens személy. Érdemes tisztázni a gyerekekkel, hogy az iskolai erőszak semmilyen formája nem oké.

Hangulatzavart tapasztalsz – a hangulatzavar általában fásultsággal jár, mindig legyen gyanús, ha egy gyerek szomorú. Beszélgess vele erről, tegyél fel neki kérdéseket, amelyek segítenek neki kifejezni az érzéseit. Ez többet segít, mint hinnéd, sajnos viszont ennyivel nem kezelhetők ezek az állapotok. A gyereknek szüksége van megfelelő, szakképzett pszichoterápiás ellátásra.

Szorong a gyerek – a nyugodt légkör megteremtése kritikus fontosságú. Jó, ha pszichológus szakemberhez jár a fiatal. A pedagógusok is sokat tehetnek a gyerekért: hogy ne érje kirekesztés, az ültetési rendet folyamatosan lehet változtatni, a szakemberek szerint jót tesz a kiscsoportos feladatvégzés is. Kapacitás függvényében akár személyre is lehet szabni egy-egy röpdolgozatot.

Beüt az ADHD – a figyelemzavar nem egy túlpörgött hisztiroham. A szakértők szerint „az ilyen tanulók nem szándékosan hágják át a szabályokat, előírásokat, hanem az idegrendszerükben nem rendelkeznek megfelelő fékekkel.” Elsősorban a fiatal koncentrációs nehézségein tudsz javítani. Rövid, pontos, jól körülhatárolt szabályok, feladatok szükségesek. Ha lassabb vagy gyorsabb a társainál, kaphat plusz időt vagy plusz feladatot tanárától.

A tanári kompetencia határai

Óriási probléma, hogy a szülők és a pedagógusok sokszor nem tudják, mikor kit kell értesíteni az ellátórendszerben, vagy épp a tanórán hogyan kell kezelni a megjelenő problémákat, milyen jogszabályok milyen lehetőségeket adnak.

A pedagógusnak ugyanis sem feladata, sem joga a diagnózis felállítása.

Észlelni a problémát az iskolában,

helyesen kommunikálni erről a gyerekkel,

majd a szülővel beszélve az ellátórendszer megfelelő tagjára bízni a gyereket.

Felejtsük el a stigmatizálást

Ha a tanár megfelelő eszközökkel rendelkezik a szülőkkel és a gyerekekkel való kommunikációban, akkor a környezet, az osztálytársak is befogadóbbak lesznek, és kevésbé rekesztik ki a beteg vagy gyógyulófélben lévő gyerekeket.

Tanári és szülői részről is fontos tájékozódni arról, hogy mely szervezetekhez mikor és mivel lehet fordulni. Mert sokszor erre sincs szeme az embernek egy olyan társadalomban, ahol még mindig tabu a mentális zavarokról beszélni. Ha viszont tudjuk, mi az ellátórendszer feladata, és ebbe hogyan tudunk becsatlakozni, sokkal könnyebben és gyorsabban orvosolhatjuk a fiatalok problémáit.

Tudtad például, hogy diszkalkulia vagy diszlexia esetén is van felkereshető szervezet, aki segít a gyerekeknek a beilleszkedésben? Vagy azt, hogy az autizmus-spektrumzavarral élő tanulók támogatásában már mobilappok is segítenek?

Minél több oldalról érdemes megközelíteni a társadalmi érzékenyítést a fiatalok problémáival kapcsolatban is. Hiszen

és a felnőttek, a pedagógusok és szülők felelőssége is kezelni ezen állapotokat a jövőben.