GYEREK

Egy lányos apa vallomása: „A babaszoba az anyukáknak készül”

Babaszobát kialakítani nekünk többszörös kihívás. Csak hogy a két legfontosabbat említsem: nincs ízlésünk és nekünk kell megcsinálni. Egy rutinos apukának viszont már vannak praktikái, ezeket szeretném megosztani.

Megosztom
Link másolása

Alap kiindulási pontnak érdemes leszögezni, hogy a babaszoba nem a babának készül. Ezt most kifejezetten az apukáknak írom, akiknek majd dolguk lesz később (többször) átalakítani a szobát, ahogy majd a gyermek ízlése a későbbiekben váratlan és meglepő fordulatokat vesz.

A babaszoba az anyukáknak készül, elég abból kiindulni, hogy a baba 20-25 cm-re lát el kezdetben, az anyuka pedig ennél sokkal messzebb,

látási viszonyoknak megfelelően. Aztán ahogy telnek a hónapok, az is ki fog derülni, hogy a gyerek pont ott szeret lenni, ahol a szülei vannak, márpedig a szülők a legkevesebb időt a babaszobában töltik el.

Többnyire este, fektetéskor tartózkodunk a babaszobában, és mi van este? Igen, eltalálták: sötét!

Ettől függetlenül tisztelt uraim, sorstársaim, adjunk bele apai-anyait (haha), nincs is szebb látvány, mint egy kismama csillogó szeme, tele ábránddal, a katalógusokban látott baba-mama fotók hangulatáról álmodozva.

Nyilván, ahova a sokadik gyerek érkezik, ott már más szempontok jönnek számításba, így most kifejezetten arról essen szó, ahova az elsőt várják. Szerény esetemben a kedvesemnek az első, nekem pedig már a negyedik lányom van úton, így az ábránd és a tapasztalat egy kellemes elegye alapján írom e sorokat. Szeretnék a szerelmemnek mindenben megfelelni, a gyereknek mindent megadni, de közben csendes praktikákkal is élni, amelyekről nem beszélünk, de jó tudni róluk.

Kezdjük a tervezéssel. Kezdetben a babaszoba többnyire a pelenkázás, tisztába rakás szentélye lesz. Igyekezzünk kedvesünket abba az irányba terelni, hogy a pelenkázó az ajtóhoz közel essen. Minden feleslegesen megtett méter fájdalmasan összeadódik a nap végére! A pelenkázó köré minél több polc és fiók kerüljön, minden legyen karnyújtásnyira. Senki nem akarja a pelenkázón hagyni a gyereket felügyelet nélkül, míg hátat fordít neki egy tiszta kisruháért. Ezzel például napi 4-5 „szívem, gyere segíteni!” felkiáltástól kímélhetjük meg magunkat.

Fotel! Kell egy szülői fotel, amiről azt állíthatjuk, hogy szoptatáshoz lesz, de mi tudjuk, hogy altatásnál, vagy az éjszakai nyugtatásnál fogjuk magunkat jól érezni benne,

már a körülményekhez képest. Így aztán a fotelt a kiságy mellé érdemes tenni, amelyből a megnyugtató simogatást tudjuk végezni. Fontos a fotel tájolásánál az, hogy milyen-kezesek vagyunk, ugyanis szükségünk lesz a jobbik kezünkre a telefon vagy az e-book nyomkodásához. Én szóltam!

Igazán profik egy kis italhűtőt, snack pultot is odatehetnek, de ezt nem tudom mivel lehetne megmagyarázni, idáig még nem merészkedtem.

A szoba kialakítása festéssel, tapétázással kezdődik.

A szépérzékkel és Pinteresttel rendelkező anyukáknál könnyen kialakulhat az az igény, hogy a szoba jól nézzen ki.

Ennek egyik kulcsa lehet a merész falszín- és tapétaválasztás. Kezdjük a falszínnel. Ennél a mozzanatnál szükség lesz némi színészi munkára, amikor is kifejtjük, hogy mi a letisztult, skandináv stílusjegyeket kedveljük, tehát a törtfehér minél világosabb árnyalatait, ami ráadásul a gyermeknek oly fontos fényesség és a tág tér záloga. Mindezt azért tesszük, mert 5-6 év múlva nekünk kell átfestenünk újra a szobát, így gondolnunk kell a következő rétegre jó előre. Egy sötétmályva falat nem olyan egyszerű ám tavaszi-nyíló-barackvirág színűre varázsolni. Ám fordítva sokkal könnyebb. Továbbá szintén hasznos könnyen lemosható festékkel operálni. Egy szorulásos kisbaba légvédelmi rakétát meghazudtoló produkciókra képes. Ha értik mire gondolok.

Tapéta! Itt nyugodtan lehetünk megengedők, jöhet bármi, mi készséggel felnyaljuk a falra. Ám! Ha a használati utasításra az van írva, hogy „ez a tapéta csak az ultrabrutál maxi 10-es ragasztóval vihető fel”, annak ne dőljünk be.

Ez a tapéta simán fent marad a falon az olcsó, hagyományos ragasztóval is, cserébe 5-6 év múlva, amikor a gyerek először szembesül a saját tapétájával és le akarja cseréltetni, nem kell majd vésővel nekilátni.

Helyette önnön előrelátásunk dicsfényében fürdőzve, könnyed mozdulatokkal felvisszük az oldó folyadékot, majd bal kezünkben egy frissen bontott sörrel, jobb kézzel egy laza mozdulattal lerántjuk a komplett miskulanciát. Aztán ugyanez a gyermek kamaszkori igényeinek megfelelően. (Az első két tapéta szintén legyen mosható, a kamaszkori már mindegy, úgyis tele lesz ragasztva.)

Ha megvannak a falak, eljő a vásárlás időszaka. Amit a kismama lát: milyen szép ez a kis komód.

Amit az apuka gondol: ez egy óra autóval, le kell majd hajtani a hátsó üléseket, ahhoz ki kell belőle pakolni, mennyi lehet a csomagolt méret, be fog-e férni, egyáltalán meg tudom-e emelni, fel kell vinnem az emeletre, elfér-e a lépcsőfordulóban, hova pakoltam a fúrót, a fúrószárat, a dűbeleket, össze is kell rakni, ahhoz el kellene férni, stb. stb.

És amit apuka mond: tényleg milyen szép kis komód, vegyük meg. Pro tipp: általában azok a legszebb bútorok, aminek az árában benne van a kiszállítás, vagy ha nincs is benne, annak az ára verseng az üzemanyagköltségünkkel. (Állítom, ezek azok a kivételes esetek, amikor az autónk nagyon sokat fogyaszt.)

A másik bevett bútorbeszerzési móka a svéd bútoráruház. Én eleve hidegrázást kapok ettől a 4 nagy betűtől, és most nem az árucikkekre gondolok, azzal nincs gondom. Amivel van: az egyik, hogy még nem része a híres kék túra útvonalnak, a másik, hogy olyan ügyesen van kitalálva, hogy képtelenség rajta gyorsan, hatékonyan átrobogni. Tettem rá kísérletet, összeírattam otthon, hogy pontosan mi kell, jeleztem, hogy szemellenzővel megyünk be, gyorsan megvesszük és menekülünk… aha. Meg ahogy azt Móricka elképzeli.

Ami nálam bevált módszer, elképzelem, hogy 4-5 órát fogunk benne mászkálni. Mindig nagy öröm, amikor csupán 3-at.

Aztán jöhet az összeszerelés. Speciel engem kikapcsol, gyerekkoromban is szerettem a leírásnak megfelelően összerakni a legó építményeket, ez sem bonyolultabb. Persze tudom, hogy egyeseknek ez kihívást jelent, de ők meg biztos szépen hegesztenek mondjuk. Itt esetleg még pluszban gondoskodjunk a bútorok rögzítéséről is, ugyanis

előbb-utóbb vidámparkká vagy játszótérré alakul át a szoba, ami eddig komód volt, az időszakosan kilátó, a könyvespolc mászóka, minden más pedig trambulin lesz.

A babaszoba végül a kiegészítőkkel, csecsebecsékkel válik a lakás díszévé. Lányos apaként nem tudok a fiús kiegészítőkről beszámolni (bár van elképzelésem), de

a visszafogottan-hercegnős lámpák, a diszkréten-balerinás szőnyegek, a kellemes-tapintású-csillámpónik és hasonlók teszik rá a koronát műre.

Ezek nagyrésze hamarosan eltörik, elromlik, kiszakad, vagy örök folttal gazdagodik majd, de ez már csak ilyen. Mindenképp fotózzunk sokat az első hónapokban, hogy a mű, az alapos gonddal válogatott és kialakított MŰ megmaradjon az utókornak. Tudom, a gyermeket kell fotózni, de kicsit ha távolabbról exponálunk, akkor a szobából is maradnak majd nyomok, amit úgy csodálhatunk, mint ami életművünk egy fontos szeletkéje volt egykor.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása

GYEREK
6 árulkodó jel, ami a gyerek autizmusára utalhat
Sok gyereknél már csecsemőkorban észlelhetőek bizonyos eltérések, mások viszont csak pár év elteltével mutatnak tüneteket. Mutatjuk, mire érdemes figyelni!

Megosztom
Link másolása

Az autizmus egy nagyon speciális feljődési zavar, ami a szociális, kommunikációs kognitív készségekben jelentkezhet. A betegség egy egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet, ami lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot.

Mint kiderült, manapság sokszor csak négy éves kor után jutnak el oda a szülők, hogy szakemberhez vigyék a gyermekeiket. Emiatt csak jóval később sikerül diagnosztizálni őket, ami miatt csak később kapják meg a szükséges segítséget.

Éppen ezért összeszedtük a hat legtipikusabb tünetet, amik jelezhetik, hogy autizmus gyanúja áll fönt.

1. A szemkontaktus kerülése

A szemkontaktus elmaradása egy nagyon árulkodó jel. Sok autista gyermeknél a szemkontaktus kerülése csökkenteni a szorongást - magyarázza Dr. Shah, aki Inside Our Autistic Minds című, 2023-as BBC-dokumentumsorozat első epizódjában szerepelt.

2. Érzékszervi érzékenység

Zavarják a hangok? Nem bírja a hangos vagy a túl színes dolgokat? Ezek mind-mind árulkodó jelek lehetnek. Az érzékszervi érzékenység ugyanis megnehezíti számukra az irreleváns zajok kiszűrését, ami kényelmetlen és nyomasztó érzéshez vezet.

„Általánosságban elmondható, hogy az autista gyermekek különböző dolgokra érzékenyek” - mondta Dr. Shah.

„Ez gyakran kiszámítható dolgokra, például az erős fényekre és a hangos hangokra, de szokatlan színek és minták esetében is megnyilvánulhat. Ez tényleg az adott személytől függ.”

3. Beszédzavar

A szavak és mondatok ismétlése vagy az, hogy nem beszélnek annyit, mint más gyerekek, szintén mutathatják az autizmus jeleit.

Dr. Shah elmondta: „A beszéd általában egy kicsit késik az autista gyermekeknél, de nem mindig. Egy másik jel lehet az ismétlődő hangok vagy beszéd - néha echolália néven ismert -, ami az szintén az autizmus egyik jellemzője.”

A nyelv nagyon szó szerint való átvétele szintén olyan kommunikációs nehézség, amellyel az autista gyerekek gyakran küzdenek. Előfordulhat például, hogy nem értik meg az olyan kifejezéseket, mint például a "lábtörés", és túlságosan szó szerint veszik.

4. Ismétlődő viselkedés

A nagyon szigorú napi rutin betartása, valamint az, ha egy kis változásra is érzékenyen reagálnak, szintén az autizmus egyik jele.

„Jellemzően ez abban nyilvánulhat meg, hogy a napi rutinnak kiszámíthatónak kell lennie és a napi tevékenységeknek szigorúan kell követniük egymást” - mondta a szakértő.

A Child Autism UK szerint azok az autista gyerekek, akik szeretik a rutint és az ismétlődő viselkedés jeleit mutatják, minden alkalommal ugyanúgy játszanak egy játékkal, vagy sorba rakják a tárgyakat.

A jótékonysági szervezet kiemeli, hogy az is jelnek vehető ha csak egy bizonyos tevékenységet csinálnak, például csak sárga ételeket eszik meg, ugyanazt a műsort nézik újra és újra, vagy csak a kedvenc pulóverüket hajlandóak felvenni.

5. Ismétlődő mozgások

Nem csak az ismétlődő rutin lehet azonban gyanús, az autista gyerekek ugyanis hajlamosak bizonyos mozdulatok ismételgetésére is.

Kisgyermekeknél ez úgy jelentkezhet, hogy csapkodnak a kezükkel, csettintgetnek az ujjaikkal vagy ringatják magukat.

6. Az érzelmek félreértése

A Child Autism UK szerint az autista gyermekek számára nehezebb lehet barátokat szerezni, és gyakran inkább egyedül játszanak.

Néhány gyermeknek az is nehezére eshet, hogy kimondja, mit érez, és néha nem érti, mit éreznek mások.

Az érzelmek félreértelmezés és az, hogy látszólag nem értik, mit gondolnak vagy éreznek mások, azonban több állapot jele is lehet.

Dr. Shah elmondta: „Ez valóban személyfüggő, és gyakran inkább az autizmussal átfedő állapotokhoz, például az alexitímiához (vagy érzelmi vaksághoz), mint magához az autizmushoz köthető.”

Forrás: Daily Mail


Megosztom
Link másolása


GYEREK
3 apró trükk, amivel ráveheted a gyerekeket, hogy együttműködőbbek legyenek
A gyereknevelés állandó kihívásokat tartogat, azonban pár egyszerű módszer segítségével könnyebb is lehet.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés óriási kihívás, mire megoldod az egyik felmerülő problémát, máris ott van a következő. Emellett persze vezetni kell a háztartást, és a jobb esetekben életben kell tartani a párkapcsolatunkat is. Persze, akármilyen nehéz is, az ember nem véletlenül vállal gyereket, és ha már ott van(nak), szeretné jól csinálni.

De hogyan veheti rá egy szülő a dackorszakos/kis tini/lázadó tinédzser gyerekeit, hogy azok hallgassanak rá, és együttműködőek legyenek?

Mutatunk 3 apró trükköt, ami segíthet megkönnyíteni a helyzetet:

1. Figyeld meg a helyzetet

„Mielőtt megpróbálnád irányítani a gyerekeidet, lépj hátra egy lépést, és nézd meg, mi történik” - mondja Harwood. Nézd meg, hogyan érzed magad abban a pillanatban.

Frusztrált vagy dühös vagy a gyermekedre? Esetleg felemelted a hangodat, vagy egy kicsit passzív-agresszívan viselkedtél, anélkül, hogy észrevetted volna?

Gondolj a gyermek érzéseire. Hogyan fejezi ki ő jelenleg az érzelmeit? Milyen jeleket mutat, és mit vajon miért érez így?

Várd meg, amíg megnyugszanak, majd beszélgess vele/velük. Mondd ezt: „Szia, észrevettem, hogy korábban frusztrált voltál. Lélegző gyakorlatokat fogok végezni, és ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám”:

Add meg a lehetőséget a gyereknek, hogy kijavítson, vagy csatlakozzon. Mutasd meg, hogyan szabályzod az érzelmeidet.

Ezután összpontosíts arra, hogy többet dicsérd a gyereket, és lehetőleg kevesebbet büntesd. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a pozitív megerősítés motiválhatja őket arra, hogy jobban viselkedjenek.

2. Töltsetek együtt minőségi időt!

Harwood azt mondja, hogy amikor a dolgok kaotikussá válnak, gondoskodik arról, hogy több minőségi időt töltsön a gyerekeivel.

Az időtöltés azonban nem azt jelenti, hogy céltalanul üldögélve a telefonját görgeti a gyerek mellett. Inkább azt, hogy ebben az időben teljesen jelen van és minden energiájával a gyermekre figyel.

A közös lógás és szórakozás bizonyítottan javítja a gyerekek viselkedését és erősíti a kötődést.

Nehezedre esik a minőségi idő töltés a gyerekeiddel? Próbáld ki ezeket a tippeket Dr. Jessica Alvarado professzortól:

- Minden nap szánj valamennyi idő arra, hogy a gyerekeiddel legyél!

- Találj ki különleges rituálét rá. Ilyen lehet akár a közös esti mese olvasás is.

- Fejezd ki a szeretetedet mindennap!

- Vegyél részt olyan tevékenységekben, amit szívesen csinálnak.

- Legyél szórakoztató és bolondos, ez a kis idő nem a tiltásokról és a nevelésről szóljon!

3. Dolgozz a kapcsolatotokon

Ha nehéz együttműködni a gyerekkel, érdemes azzal kezdeni, hogy kitaláld, hogyan érdemes velük úgy beszélni, hogy annak legyen is hatása.

Próbálj meg például ütemtervet készíteni a napi elvárásaiddal. Sorold fel akár rajzzal, akár írásban, hogy miket fognak aznap csinálni a gyermekeid. Ahogy Harwood magyarázza: „Mert így a szabályok a számból a papírra kerülnek. És ha valahogy papíron van, akkor valódibb és kézzelfoghatóbb”.

Családként minden a változásról szól, lesznek olyan időszakok, amikor a gyerekei benne vannak a dologban, és olyanok, amikor nem. Harwood szerint ez nem jelenti azt, hogy szülőként kudarcot vallottál, csak azt, hogy vissza kell kormányoznia a hajót a helyes irányba.

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása


GYEREK
7+1 módszer, amivel a legfinnyásabb gyereket is ráveheted, hogy mindent megegyen
A dietetikus nem ígér csodát, de ezekkel a lépésekkel a te gyereked is egészséges viszonyt tud majd kialakítani az ételekkel.

Megosztom
Link másolása

Tízből hat szülő személyre szabja a családi ételeket a finnyás gyerekek miatt - derült ki egy új kutatásból. Ez azonban rengeteg energiát igényel, ami kisgyermekes szülőknél amúgy is ritkaság.

Lucy Upton gyermekdietetikus és táplálkozási szakértő most a The Sun-nak mondta el tanácsait, amit minden finnyásgyereket-nevelő szülőnek ajánl.

„Tévhit, hogy a gyerekek életük első évében mindent megtanulnak az ételekről, amit meg kell tanulniuk. Ez nem igaz. Ez egy hosszabb folyamat, úgyhogy ne érezzük magunkat rosszul, ha időbe telik.”

- mondta Upton, aki hasznos tanácsokkal is ellátta a szülőket, hogy a hozzászokás folyamata minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen.

1. Vacsora reggelire:

A társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy reggel reggelizzünk és este vacsorázzunk, de Lucy szerint nem számít, hogy mikor fogyasztjuk el az ételt.

„Beleragadunk ebbe a társadalmi narratívába. De valójában, ha a gyereked csirkét szeretne reggelire, ne mondj neki nemet - hagyd, hogy megegye! Ha zabpelyhet akar vacsorára, az is rendben van! A tápérték vagy az íz nem változik.”

- mondta a dietetikus.

2. Édeset a sóssal:

Míg az érettebb ízlelőbimbók talán megütköznek a gondolattól, Lucy szerint a desszert főfogással való tálalása remek módja annak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy minden étel egyenrangú.

„A kekszek bolognaiba mártogatása számunkra bizarrnak tűnik, de a gyerekeket nem fogja érdekelni, hiszen kísérleteznek, és ez a kulcsa az ételekkel való jövőbeli egészséges kapcsolatuknak.”

Hagyjuk, hadd fedezzék fel, hogy mit mivel szeretnek párosítani.

3. Felejtsd el a jutalmazást:

Lucy szerint, ha jutalmazással tanítod a gyereket arra, hogy egyen, és ne pedig a saját élvezetéért tegye, azzal neki és magadnak is több kárt okozol, mint hasznot.

A szakértő szerint két hét után a gyerekek ráunnak a jutalmazós taktikára és akkor foghatod a fejedet.

4. Biztonságos ételek:

A válogatós gyerekeknél gondoskodni kell arról, hogy egy „biztonságos” étel is kerüljön az asztalra, olyasmi, amit szeretnek és ismernek, amikor egy új ételt tálalunk.

„Ha a gyerek az asztalhoz lép, és nem lát semmilyen számára ismerős ételt, az szorongást okozhat. De ha van ott valami, amit ismer, az arra ösztönzi, hogy bekapcsolódjon és új dolgokat is kipróbáljon.”

- magyarázza Lucy.

5. Gyorskaja:

Ha megtagadunk a gyerekektől egy adott ételt, csak még jobban kívánják azt. Lucy szerint érdemes lazán kezelni a dolgot:

„A valóság az, hogy a gyerekek néha megesznek egy McDonald's szendvcset és ez rendben is van, amíg mindent megteszünk azért, hogy a kiegyensúlyozott étrend részeként szerepeljen”

A dietetikus szerint, ha odafigyelünk, hogy a gyorskaják mellé friss zöldséget is tálaljunk, akkor nem kell bűntudatot éreznünk.

6. Svédasztalos vacsora:

A szakértő úgy véli, hogy sok szülő túlbecsüli, hogy a gyereknek mennyit kell ennie. Ennek eredményeképpen anyu és apu túl sokat ad a kis drágának, ami viszont elriasztja a gyereket az étkezéstől.

„Javaslom, hogy a vacsorát svédasztalos formában tálaljuk. Tegyük az asztalra a különböző elemeket különböző tálakba, és hagyjuk, hogy a gyerek maga döntsön, hogy miből mennyit eszik.”

A gyerekek szeretik ezt a függetlenséget.

7. Ne mondd, hogy finom:

Ha van valami, amit szakértőnk nem kedvel, akkor az, amikor a gyerekeknek azt mondogatjuk, hogy minden finom, hogy rávegyük őket az evésre.

„Ezek a szavak nem tények, hanem vélemények. És a vélemények a gyerekek számára nyomást gyakorolhatnak.”

Szerinte sokkal nagyobb sikert érhetünk el, ha az ételeket vicces, kedves dolgokhoz hasonlítjuk vagy becézve nevezzük őket.

+1. Ne használjunk etetőszéket:

A szakértő szerint nagyjából egy éves koruk után már ne ültessük a gyerekeket etetőszékbe. Ha stabilan tudnak ülni, nekik is jobb élmény lesz egy méretüknek megfelelő kisszéken ülni, ahol leér a lábuk a földre.

Ez stabilitást és szabadságot adhat nekik.


Megosztom
Link másolása