Neked mi a trükköd, ha fél órád van rendbe szedni a lakást? - íme pár hasznos tipp
Kulcsra zárt „kupiszoba”, sütőbe rejtett mosatlan edények…Ilyen és ehhez hasonló trükköket tanultam, amikor merő kíváncsiságból megkérdeztem az ismerőseimet, mit tesznek, ha csak fél órájuk van rendbe tenni a lakást a vendégek érkezése előtt. A legtöbben természetesen elsőként a WC-t pucolnák ki, azután elpakolnának a nappaliban, vagy ahol vélhetően tartózkodni fog a társaság. Ezek után a konyhapultot, mosogatót tennék rendbe, végezetül egy nagy kosárral vagy dobozzal a kezükben végigjárnák a lakást, összegyűjteni a helyüket vesztett ruhákat, gyerekes lakás esetén a játékokat.
A cikk végére hagytam még pár meglepő és hasznos utolsó perces rendrakós tippet, de addig is beszéljünk arról, mi végre egyáltalán a rendrakás, kinek kellene elvégeznie, és honnantól kóros a rend szeretete vagy negligálása.
Őrizd a rendet, és a rend megőriz téged
A fenti, Szent Benedek regulájából eredő mondást az ősember még nem ismerhette, de arra valószínűleg hamar rájött, hogy a rend a barátja. Hiszen könnyebben boldogul, ha a mindennapi élethez szükséges személyes holmiját, eszközeit hamar megtalálja, az esetlegesen keletkezett szemetét pedig vagy máshova viszi, vagy elköltözik mellőle, és nem betegszik meg tőle.
A praktikum és a higiénia mellett pedig a rendszerkereső, a szimmetriát biztonságosként és megnyugtatóként kódoló agyunk is arra ösztönözte őseinket, hogy rendet és tisztaságot tartsanak maguk körül.
Az emberiség története során ezek fenntartása hol rabszolgák, hol fizetett hivatásos szakemberek, hol pedig az adott ingatlan szabad kapacitással rendelkező lakóinak feladata volt.
Akinek kevesebb tárgya, kisebb lakótere volt, az hamarabb végzett a dologgal (illetve ideje híján kevésbé vitte túlzásba a tevékenységet), az impozáns ingatlannal és berendezéssel rendelkezők viszont kénytelenek voltak a sokszor több emberes munkát fixen kiszervezni.
A mai háztartások többségében azonban megborult az egyenlet: ugyan a rengeteg ingósághalmaz- bútorok, tárgyak, ruhák, eszközök- sokszor túl is szárnyalja a régi gazdagokét, napi szintű hivatásos takarító azonban nincs hozzájuk. Így pedig a „rendfenntartás” komoly problémaforrássá válhat.
Mi vagyok én, cseléd?
Száz évvel ezelőtt egy polgári családban senki se takarított. Arra tartották a cselédet, szobalányt, bejárónőt vagy a számtalan más munkaköri megnevezés alatt dolgozó, nem a családba tartozó női alkalmazottat. A cseléd a polgári háztartások „kötelező szereplője” volt, a család női tagjai ugyanis logisztikai feladataikon túl gyakorlatilag csak reprezentatív szereppel bírtak.
Sokkal komolyabb státuszszimbólum volt egy mindenes cseléd „birtoklása”, mint mondjuk az, hogy minden nap étteremből hozatták az ebédet.
Ma már egy család női tagjai hivatalos munkájuk mellett gyakorlatilag egy személyben végzik a cseléd, a szakácsnő, a házvezetőnő és a takarító munkáját, gyermekkel rendelkező család esetében pedig értelemszerűen a gondozói, nevelőnői teendőket is (lásd: láthatatlan munka ). Hogy végül egy adott otthonban együtt élő felnőttek hogyan osztják le ezeket a feladatokat, az nagyon változó. A legtöbb helyen azonban még mindig a nőkre hárul a takarítás, rendrakás terhe, az otthon „Insta-kompatibilis” állapotban tartása. A média és a társadalom ráadásul úton-útfélen azt sugallja, hogy az állandó rend és tisztaság, a dekoratív otthon olyan alapvető szükséglet és elvárás, mint a mindennapi kenyér. Hogy csak ott van „kosz és kupi”, ahol nincs igény ezek ellenkezőjére, vagy ahol már betegségről beszélünk.
Kóros végletek
Mint mindent, úgy a takarítást, a rendrakást is lehet betegesen szeretni vagy betegesen elhanyagolni.
Előbbire, vagyis amikor valakinek szinte minden gondolata a tisztaság és a rendezett környezet körül mozog, ma már sokszor bedobjuk a három betűs rövidítést: OCD, vagyis obszesszív-kompulzív betegség. Pedig a szakemberek különbséget tesznek azok között, akik komoly szorongást élnek át kényszeres tisztaság- és rendmániájuk miatt és azok között, akik számára ez nem teher, hanem gyakorlatilag életcél. Utóbbiakra használja a szakirodalom az OCPD rövidítést, ami nem betegséget, hanem személyiségzavarart takar. Ők a rendszerezésben, a perfekcionizmusban az irányítást élvezik, sokszor olyannyira, hogy a környezetükben élőktől is elvárják ugyanezt. Rendszerint túlvállalják magukat mind a munkahelyi, mind a magánéletben, a tökéletességre való törekvésük ugyanis nem összeegyeztethető a valós lehetőségeikkel.
A tisztasághoz és a lakás általános állapotához való viszony másik végletében élőket is ugyanezért nehéz, szinte lehetetlen kimozdítani kóros helyzetükből. A különbség annyi, hogy utóbbiak az OCD-s esetekhez hasonlóan orvosi értelemben is betegek. Demencia, depresszió, skizofrénia és még számtalan pszichiátriai vagy pszichológiai zavar állhat amögött, hogy egy akár jól szituált, magasan képzett ember is egyszer csak életvitelszerűen mocsokban és felfordulásban éljen a saját lakásában.
Ebben az esetben is különböző szindróma-nevek szoktak repkedni, ezért fontos megjegyezni, hogy a kóros felhalmozás, a Hoarding- vagy Messie-szindróma nem azonos a Diogenész-szindrómával. Utóbbi, a személyes és környezetre vonatkozó higiénia és rend teljes elhagyásában jelentkező betegség enyhe vagy erősebb paranoia, alkoholizmus és fronto-temporális demencia esetén is jelentkezhet.
Utóbbi esetben zavarodottságból, az érintett agyi területek diszfunkciója miatt viselkedik így a beteg, ez a beszédéből is hamar ki szokott derülni. Ha viszont jól felépített érvekkel indokolja a helyzetét, akkor általában inkább valamiféle trauma okozza a társadalomtól való ilyetén elidegenedését. Akárhogy is, sajnos mindig a környezetnek kell megfelelő segítséget találnia a betegség leküzdésére vagy kezelésére.
Végezetül, utóbbi esetekre itt a beígért rapid-rendrakós ötlettár!
Szemfényvesztő rendrakó tippek
A cikk elején említett kosárral való körbejárás, majd a púposra pakolt kosár zárható helyiségbe való elhelyezése igazából mindenkinél alkalmazott technika. Ezt mondjuk egy zsúfolt előszoba esetén érdemes az ottlakók kabátjainak és táskáinak eltűntetésével is kiegészíteni, hogy az érkezők könnyebben le tudják rakni a sajátjaikat. A nappaliban lévő plédeket, párnákat érdemes kirázni és „felpofozni”, a huzatokat és a terítőket feszesre húzni, a szemmagasságban lévő növények leveleit letörölni.
Ami még hasznos lehet:
- Minden szemetes kiürítése, nem csak a szagok miatt!
- Alapos szellőztetés után egy kellemes illatú gyertya meggyújtása.
- Hely híján egy adag szennyes ruha mosógépbe helyezése. (De a gépet lehetőleg csak a vendégek távozása után kapcsoljuk be)
- Látható felületek végigtörlése egy nedves kendővel.
- Bevált villámsüti készítése (már ha az előző pont nem játszik), amitől ráadásul rögtön jó illat lesz.
- Kávé, tea, üdítő előkészítése.
- Poharak, bögrék és valami készleten lévő rágcsálnivaló tálcára rendezése.
- Kerttel rendelkezőnek pár szál friss virág vázába helyezése.
- FONTOS! Ha maradt időnk, akkor sem kezdünk bele ágyneműcserébe, fűnyírásba, ruhahajtogatásba, hanem magunkat tesszük rendbe.
Végezetül a személyes gyűjtésem két kedvence: a szétlocsolt Domestos, aminek a szagától mindenki komolyabb takarítást feltételez,
illetve a jolly joker: a vendégség áthelyezése a legközelebbi kávézó/pékség/cukrászda területére.
