„A rendőrség csak akkor hiszi el a bántalmazást, ha az áldozat késsel a hátában sétál be”
Kockázatfelméréssel ki lehetne szűrni a bántalmazó kapcsolatokat és meg lehetne előzni a gyilkosságok nagy részét. Erről a családon belüli bántalmazás egyik elszenvedője beszélt.
A családon belüli erőszak súlyosbodása és a gyilkosságok (mint amilyen az aszódi kettős gyilkosság vagy a tiszaújvárosi gyilkosság volt) nagy része megelőzhető lenne.
A megelőzés elengedhetetlen része, hogy a fizikális vagy más bántalmazást elszenvedett áldozatokkal kockázafelmérő kérdőívet töltetnek ki, nők és gyerekek elleni családon belüli erőszakra specializálódott szervezet segítségével. Amint az is, hogy a bántalmazó ellen távoltartást kérhessenek az áldozatok, és azt meg is kapják, olyan hosszú időre, amennyi szükséges. Vagy az, hogy a bántalmazottakat kimenekítik a bántalmazó kapcsolatból és biztonságba helyezik.
Így kellene legalábbis működnie a gyakorlatban az áldozatvédelemnek az érintettek szerint. Egyikük, Márti, aki hat éve lépett ki a bántalmazó kapcsolatból, és azóta is harcot vív ellene a volt párja, elmondta, milyen tapasztalatokat szerzett az elmúlt években a hivatalos szervek és intézmények útvesztőjében.
- Az elmúlt hat évben a rendőrségen vagy bármelyik hivatalos szervnél találkoztál-e a kockázatértékeléssel? Erre irányuló kérdéseket feltett-e neked bárki?
- Nem, mert csak azt vizsgálta minden szerv, ami éppen akkor ott kérdés volt. Előfordult, hogy ha valamit hozzá akartam tenni az esethez, kiegészíteni információkkal a történteket, a rendőrség azt mondta, hogy ez nem tartozik a vád időszakba, ezért nem érdekli őket.
Az ügyem ugyanis zaklatással kezdődött, annak volt egy vádja, és semmivel nem voltak hajlandók foglalkozni, ami azon kívül esett. Akkoriban két, nőket segítő szervezettel is tartottam a kapcsolatot, ők azt mondták, a rendőrség majd elvégzi a kockázatelemzést, amiből kiderül, mennyire veszélyes a párom.
- Elvégezték a kockázatelemzést?
- Semmilyen ahhoz hasonló kérdést nem tettek fel sem a rendőrségen, sem a gyermekvédelemmel vagy áldozatvédelemmel foglalkozó hivatalokban, nemhogy a konkrét kockázatelemzési kérdőív kérdéseit. Pedig hasznos volna, ha a hatóságnak használnia kellene bántalmazással, családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügyekben. Azokban az ügyekben, amelyekben én segítek más, bántalmazást elszenvedett áldozatoknak, negatív visszajelzéseket hallottam a hatóságról.
- Hasonló tapasztalataik voltak? Nem történt a kihallgatáskor vagy azután kockázatelemzés?
- Így van. Az én esetemben például azután sem történt, hogy elmenekültem a bántalmazó páromtól, és ő SMS-ben fenyegetett meg. Fölhívtam a 112-őt, ott elmondtam, mi történt, a rendőr felolvastatta velem az SMS szövegét, érdeklődött, voltak-e előzmények. Majd a hallottak alapján azt tanácsolta, reggel menjek be a rendőrségre távoltartást kérni.
Reggel 8 órára bementem a rendőrségre, ott azonban azt mondták nekem, hogy „Az csak feltételezés, hogy a volt párom el fogja vinni a gyereket”, és majd akkor szóljak, amikor ténylegesen ott van nálam és valamit csinált is. Még azt is megkaptam, hogy „Tudja maga, hány volt élettárs jön ide hisztizni a kapitányságra?”
Feltettek ugyan pár kérdést, de már nem emlékszem, mit, mert elsírtam magam. Odamentem segítségért, és ezt kaptam, azok után, hogy egy zaklatási ügy már elindult a volt párommal kapcsolatban. Még arra sem méltattak, hogy egy külön szobában beszéljenek velem, ez a jelenet az előtérben zajlott. Sajnos kénytelen voltam később szólni, mert még aznap nekem jött a nyílt utcán, következett a garázdaság és a testi sértés… De még azt követően sem készült az ügyemmel kapcsolatban semmilyen kockázatelemzés.
A kockázatfelmérés, vagyis az elkövető veszélyességének felmérése arra szolgál, hogy megállapítható legyen, ha az áldozatot súlyos bántalmazás fenyegeti.
Ehhez külföldi szakemberek egy 26 kérdésből álló kérdőívet is kidolgoztak. Ezen olyan kérdések szerepelnek, mint például „Előfordult-e már, hogy a bántalmazás miatt orvosi segítségre volt szüksége?”, Bántalmazta-e már Önt szexuálisan? vagy „Gyanakvó, vagy túlzottan féltékeny a partnere, illetve figyeli és kontrollálja-e Önt?”
- Ezek szerint 2018 augusztusa óta nem készült veletek kapcsolatban kockázatelemzés.
- Pontosan, pedig az ügyek még javában tartanak, többek közt polgári per a gyermek elhelyezéséért. Ezen kívül különböző eljárásokat indíttatott ellenem az apa, bosszúhadjáratként.
A nyár folyamán egyébként borzasztóan felkavart Simsik Cynthia kézilabdázó ügye: a nő édesapja arról számolt be, hogy bántalmazó kapcsolatban élt a lánya, de ha nem mondta volna, akkor sem hittem volna el, hogy a gyilkosságnak nem volt semmilyen előzménye.
Sorstársaimmal együtt azt tapasztaltam, hogy amikor bántalmazás áldozataként bemegyünk segítséget kérni egy hivatalba, még egy jegyzőkönyvet sem kapunk, így nyoma sincs annak, hogy ott jártunk. Nem azért nincs, mert nem történt segítségkérés, hanem azért, mert a segítségkérés nem lett iktatva.
Amikor jegyzőkönyvet kérünk, akkor pedig fel vannak háborodva, hogy „Erről nem kell jegyzőkönyvet írni”. Így az előzmények kockázatértékelése egyszerűen lehetetlen.
- Mit tehet ilyenkor az áldozat?
- Egy volt gyámügyes munkatársam azt tanácsolta, kérjem, hogy ott a helyszínen írják le, hogy nem adnak jegyzőkönyvet, de én ott voltam.
A másik, hogy mindenkinek joga van valakit magával vinni, hogy legyen tanú mindenre. Ezen kívül folyamatosan naplózzuk, hogy hol jártunk, melyik ügyintézőnél, melyik nap és hány órakor.
Rosszabb esetben vigyünk diktafont, de ne csak azért, hogy a felvételt felhasználjuk majd hivatali eljárásoknál, hanem azért is, mert a bántalmazottak pszichésen olyan beszűkült állapotba kerülhetnek a bántalmazástól és a félelemtől, hogy nem biztos, hogy mindenre emlékeznek.
Amit a hivatalokban az ügyintézőkben is tudatosítani kellene, az, hogy hatalmas dolog, ha egy bántalmazott felismeri, milyen élethelyzetben van, és segítséget akar kérni, ezért minden támogatást meg kell neki adni. Feszül egyébként egy nagy ellentmondás az egész hivatali rendszerben.
- Pontosan mire gondolsz?
- Arra, hogy amikor a bántalmazottak segítséget kérnek a bántalmazó partner miatt, akkor a hivatalok gyakran érdemi segítségnyújtás nélkül kezdik presszionálni az áldozatokat, hogy lépjenek ki a bántalmazó kapcsolatból, különben kiemelik a gyerekeket a családból. Az nekik mindegy hogyan lépjen ki elegendő pénz, kapcsolatok, illetve a környezete támogatása nélkül, oldja meg, ahogy tudja.
Majd amikor kilép az áldozat a bántalmazó kapcsolatból, kényszerláthatásra kötelezik őket. Vagyis arra, hogy a gyerek újra és újra, kötelező jelleggel találkozzon a bántalmazó szülővel, akitől el kellett menekülniük. Ezzel a bántalmazás nem szűnik meg, csak a rendszere változik. Ilyenkor sajnos az is előfordul; hogy a láthatás ideje alatt a bántalmazó megöli a gyerekeket, vagy a volt párját, vagy mindannyiukat. Nem egy ügy végződött családirtással, biztosan te is emlékszel még a győri esetre.
Az áldozatok szerint hasznos lenne, ha a válásoknál a rendszerben és a bíróságon is megkülönböztetnék a többi ügytől a bántalmazó kapcsolatokat, és ennek fényében döntenének a gyermekelhelyezésekről, illetve a gyermek-szülő kapcsolattartásról.
Azt is szeretnék, ha nem húzódnának hosszú ideig, akár 8-10 évig ezek az ügyek. Az elhúzódó perek ugyanis gyermekjogi kockázatnak számítanak.
Az sem mindegy, hogyan történik a válás. Mint azt a Hintalovon Alapítvány is leírta, önmagában nem a válás, hanem annak minősége traumatizálja a gyermekeket.
Az áldozatok azt is problémásnak látják, hogy a bántalmazót a bírósági döntések értelmében a gyereknevelésre ugyanolyan alkalmas személynek találják, mint a másik szülőt, vagyis azt, akit bántalmazott, és aki emiatt kénytelen volt elmenekülni.
- Említetted, és egy korábbi interjúban is elmondtad, hogy bosszúhadjáratot folytat ellenetek a volt párod.
- Rengeteg jogi eljárással, különféle feljelentésekkel és a gyermekelhelyezési perrel büntet bennünket, amiért nem maradtam a bántalmazó kapcsolatban. Jelenleg egy polgári per van másodfokon, amit első fokon megnyertem. Folyamatban van két büntetőügy, volt két gyámügyi védelembe vételi eljárás, amit az apa indított. Ezen kívül volt 10-12 ideiglenes intézkedés, kapcsolattartási végrehajtás, amiben az apa kérte a gyermeket magához, vagy pénzbüntetéseket akart rám kiszabatni.
Minden esetben, amikor az áldozat elmenekül a kapcsolatból, azután a bántalmazó személynél van a közös gyermek, az kockázatot jelent. Megvan a veszélye, hogy bántani fogja a gyermeket, vagy kioltja az életét. A legtöbb családon belüli gyermekgyilkosság ilyenkor történik.
Ezeknek az eseteknek általában akkor van vége, ha valamelyik fél meghal. Vagy jobb esetben akkor, amikor a gyerek nagykorú lesz.
És ezeket az eseteket gyakran fenyegetőzés előzi meg, tehát a bántalmazó el is mondja, mit fog csinálni, csak a hivatalok nem veszik komolyan az áldozat félelmét és a bántalmazó fenyegetőzését vagy zaklatásait.
Sokaktól hallottam, hogy Magyarországon csak akkor hiszik el a bántalmazást, ha az áldozat késsel a hátában sétál be a rendőrségre…
