GYEREK

Gyerekek az esküvőn: igen vagy nem?

"A gyerekem nélkül egy lépést se!" vagy "Gyerekesek kíméljenek!"? Négy felállás, négy megoldás, számtalan lehetőség.
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. július 08.


Megosztom
Link másolása

 

Vigyük, ne vigyük, hívjuk, ne hívjuk? Érvek és ellenérvek gyerekmentes-esküvő témában!

A gyerek a miénk és szeretnénk, ha ott lenne

Ha van már gyereked, akkor valószínűleg túl jól ismered a „Szülő tervez, gyerek közbetesz” közmondást. A szülő B, C és ZS tervet is bekészítve indul neki egy-egy eseménynek, előre kalkulál a 40 fokos tűző napsütéssel és a hirtelen lecsapó jégesővel, három napi hideg élelem és váltás ruha van nála, a gyerek mégis tud olyat produkálni, amit „nem látott jönni.”

Éppen ezért, egy esküvő, ahol a megérkezéstől kezdve a távozásig legalább tíz, időponthoz kötött tevékenység várható, nem a legbiztonságosabb terep a kisgyerekesek számára.

A nehezített pálya ellenére a legtöbben mégis azt szeretnék, ha a csimota is részese lenne a nagy napnak: láthassák őt parádéba vágva a távoli rokonok, bandázhasson a rég látott unokatesókkal, meg egyáltalán, szocializálódjon.

Utóbbiról szól Gábor Huba ceremóniamester nagyon is találó kérdése:

„Hogyan tanulja meg a gyerek a társas viselkedést, akár az esküvők hagyományát, ha sose viszik el oda?”

Egy esküvő ráadásul alapvetően családi esemény. A családba pedig beletartozik a kilencven éves déditől kezdve a két hónapos csecsemőig mindenki, tehát hivatalosan nem is lehetne kérdés, hogy mehetnek-e. És hogy ne csak gyerek nevelésének szemszögéből nézzük a dolgot: egy kisgyerekes anyukának (és apukának) is óriási feltöltődés lehet egy olyan nap, amikor ugyan gyerekkel együtt, de a mókuskerékből kiszabadulva újra csinosba öltözhet, amikor nem neki kell menedzselni a család étkeztetését, amikor családtagok és barátok között lehet, akik közül

mindig van egy gyerektelen, aki örömmel megy egy kört a babakocsiban alvó picivel, amíg a szülők olyan ritka örömöknek hódolhatnak, mint a saját tányérból való meleg étel megszakításmentes elfogyasztása és hasonlók.

Persze nem bazírozhatunk egy ilyen napot ismeretlenek/ismerősök kegyeire, ezért is jó, ha szülőként végiggondoljuk a szokásos A, B és Zs terveket az adott eseményre aktualizálva.

  • Mennyire kell ragaszkodunk a hétköznapi rutinokhoz? A gyerekünket mi ismerjük a legjobban, ezért sejthetjük, hogyan és mennyit fog bírni a kötött programokból. Ha az egyévesünk olyan típus, aki órákig elvan a kedvenc rágókájával az ölünkben egy hang nélkül (irigyeik sokan vannak), akkor nem kell a legszélső helyeket vadásznunk a szertartás vagy az ültetett vacsora idejére. Ha viszont tudjuk, hogy inkább hangosabb, mozgást igénylő gyerek, akkor senki se fog megsértődni, ha az ajtó közelében táborozunk le, vagy a nászmise alatt a templomhoz közeli játszótéren fárasztjuk őket.
  • Érdemes előre kitudakolni, lesznek-e puffer zónák, mind időben, mind térben, amikor és ahova mondjuk el tudunk menni szoptatni, pelenkázni, altatni, nagyobb gyereket lefoglalni. Ezekre nyugodtan kérdezzünk rá a jegyespárnál. Nekik is megnyugtató előre tudni, hány etetőszék, csendes szoba vagy komplett játszóház kellhet a szertartás vagy a lakodalom helyszínén.
  • Készüljünk fel minden felkészülhetőre. Vigyünk babakocsit, tabletet, takarót, színezőt, nedves törlőkendőt, ragtapaszt és maszkolószalagot, és amúgy is mindig mindenből legyen nálunk még kettő, legyen az a saját ruhánk vagy a gyerek kedvenc kisautója. És mivel úgyse tudunk mindenre felkészülni, engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy napra eltekintünk a bevált megoldásoktól, szabályoktól, és engedjük a dolgokat a maguk medrében megoldódni.
  • Az egyik típusú vendég végigtáncolja az estét az aznap megismert új barátokkal, a másik egész este ül az asztalnál és a tortáját piszkálja. Igen, ez egyszerre igaz gyerekre és felnőttre is. Egyikkel sincs baj, szülőként pedig a mi dolgunk, hogy az egyik vagy a másik típust támogassuk akár a saját érzéseiben, akár mások elvárásaival szemben.

A gyerek a miénk, de nem szeretnénk, ha ott lenne

Ha végignézünk pár régi esküvői fotót mondjuk a Fortepan-on, nem nagyon látunk rajtuk 3-4 évesnél fiatalabb gyereket. Régen csak az a gyerek vehetett részt egy ilyen eseményen, amelyik már kvázi felnőttként tudott viselkedni. A frissen szült anyák meg a magas gyerekhalandóság miatt nem kockáztattak: ha úgy jött ki a szülés és a gyerekágyas időszak, akkor bizony kimaradtak az esküvőkből.

Ma már ugyan sokkal mobilisabbak a kismamák, mégis vannak, akik alkalomadtán nem hogy a pár hónapos, de sokszor az iskolás gyerekeiket is inkább otthon hagyják, ha meghívót kapnak egy számukra fontos ember esküvőjére.

Teljesen érthető egyébként, hogy mondjuk egy anya néha a gyerekei nélkül szeretne szórakozni.

Jogos igénye az évi 365 napos 0-24 órás készültségből néha kilépni, és csak a saját létfenntartására koncentrálni. Esetleg még arra, hogy hány Gin Tonic-ot tud elalvás vagy idő előtti asztalon táncolás nélkül elfogyasztani.

Sok édesanyának ezek az alkalmak jelentik az egyetlen lehetőséget a hétköznapokból való kiszakadásra, hiszen egy esküvői meghívást nem magának intéz az ember, úgymond passzív elszenvedője/élvezője a dolognak, amire viszont joggal hivatkozhat a férjnél/nagymamánál („Nem sérthetem meg Timiéket, ott kell lennem, meg amúgy is, csak én tudom Pista bácsit helyre tenni, ha belelovalná magát a politikai/vallási nézeteinek megosztásába, az meg gyerek mellett biztos nem fog menni.”)

Viszont ha szülőként úgy döntesz, hogy gyerek nélkül mész egy esküvőre, azt vállald fel mások és magad előtt is!

Ne magyarázkodj a vidéki/pesti rokonoknak, miért nem hoztad el azt az édes kis gyereket, és csapj a kezedre, ha percenként csekkolnád a telefonod, hogy hívtak-e otthonról.

Ha rábíztad valakire a gyereked, akkor bízz meg benne, és élvezd ki, hogy felnőtt témákról felnőtt emberekkel beszélgethetsz, vagy aludj egy jót az egyik kényelmesebb karosszékben.

A gyerek nem a miénk, de szeretnénk, ha ott lenne

Ha főszereplőként tárt karokkal várod a meghívott vendégeid apraját is, akkor számodra nem csak a kettőtök közti kötelék, hanem a hozzátok tartozókból álló kapcsolati háló is fontos.

Mivel ritkán esik egy esküvő két ember háttérországának olyan időszakára, ahol épp senkinek sincs kisgyereke, nem is lenne túlzottan fair az aktuálisan ebben az életszakaszban lévőket kategorikusan távol tartani. Engedd csak, hogy minden szülő maga dönthessen a saját gyerekei hollétéről, és ha úgy döntenek, csapatostul járulnának hozzá a jó hangulathoz, segítsd őket ebben!

  • Érdemes a szülőket előre tájékoztatni a nagy nap részletes forgatókönyvéről, mikor vannak a fix programpontok, mik azok az időszakok, amikor mondjuk el tudnak menni gyereket altatni, átpelenkázni, stb. A helyszínekről is küldjetek részletes leírást, hol találják majd a mosdókat, elvonulásra alkalmas szobákat vagy mondjuk a játszószobát.
  • Extra jófejség tőletek, ha készültök olyan étellel, amit biztosan megesznek a kicsik is: a rántott hús+sült krumpli ÉS ketchup valószínűleg mindenkinek bejön majd.
  • Animátort, arcfestőt, bábjátékost fogadni is jó ötlet, de a legjobb egy gyerekbarát DJ-t keríteni, aki pontosan tudja, mik azok a slágerek, amiket a felnőttek és a gyerekek is ismernek és szeretnek.
    A gyerekek által a Madagaszkárból ismert „I like to move it”, a Trollokban felcsendülő Justin Timberlake-nóta, a „ Can’t stop the feeling!” vagy a Gru első részét aláfestő, Pharrel Williams által előadott „Happy” szinte minden táncos lábút a parkettre csábít.

Mindentől függetlenül azért abban is adhatsz nekik útmutatást, hogy mik azok a számotokra fontos pillanatok, amiknél nem szeretnétek kiabáló vagy síró gyerekeket. Ilyen lehet az IGEN-ek kimondása, a kreatív fotózás, a nyitótánc vagy egy vetítés- bármi, ami nektek fontos. Hiszen végül is akármilyen cukik a gyerekek, ti vagytok a nap főszereplői.

A gyerek nem a miénk és nem szeretnénk, ha ott lenne

Menyasszonyok rémálma, amikor felfokozott hangulatban, az örömkönnyeket visszatoloncolva kimondaná az ember lánya a boldogító igent, mire felsír egy csecsemő vagy bejelenti egy hároméves, hogy „Kakilni kell”.

Vagy amikor valakinek, mondjuk a fotósnak vagy egy lelkes nagymamának eszébe jut, milyen jópofa lenne egy olyan csoportkép, ahol az összes gyerek fogja a menyasszony fátylát, aztán a gyerekek összevesznek azon, ki melyik részt tartja és csak a megfelelő lélekjelenléttel rendelkező többi felnőttön múlik, hogy egy darabban marad a ruha.

Hogy a fél percre átadott kisbaba lebukja a koszorúslány nagy gonddal varratott ruháját.
Hogy a cukorsokkot kapott ovisok széttrollkodják a nyitótáncot.
Hogy leöntik, kitépik, eltapossák, összekenik azt a napot, amire talán évek óta készül a menyasszony.

Na szóval igenis meg lehet érteni azokat, akik előre paráznak az ilyen helyzetektől, és nem szeretnék ezek megoldásával tölteni életük tervezetten egyik legszebb napját.

Meg lehet érteni, ha valaki nem akar még azzal is sakkozni, hogy hogy lesz jó a kisgyerekeseknek. Aki azt szeretné, ha mindenki csak magáért felelne. Ha csak a saját érzéseit kellene kordában tartania, vagy kiszabadulásuk esetén kezelnie. Ha mindenki felnőtt módjára viselkedne.

És itt szokott egy kicsit sántítani a dolog. Hogy miért nem viseljük el a gyerektől, ha gyerekesen viselkedik, és miért nézzük el a felnőttnek, amikor alkohollal vagy anélkül, de bizony gyerekesen viselkedik.

Ezért aztán ha valakinek fontos, hogy csak a részegen politizáló nagybácsi vagy a házi pálinkát mégsem annyira bíró koszorúslány okozzon felejthetetlenül kínos pillanatokat, az tényleg ne hívjon gyereket az esküvőre.

Vagy ha ők is zavarnának, rendezzünk elopement esküvőt, és utána egy olyan bulit a megválogatott VIP körnek, amit nem hívunk lakodalomnak.

Úgy általában véve pedig mindenki csak olyat hívjon meg az esküvőjére, akit kortól függetlenül, bármilyen állapotában szeretettel el tud viselni arra a pár órára.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
A mesterséges megtermékenyítéssel született babák esetében sokkal gyakoribb ez a betegség
Ráadásul egyre nő a mesterséges megtermékenyítéssel született babák száma.

Megosztom
Link másolása

A mesterséges megtermékenyítéssel fogant babáknak 36%-kal nagyobb esélyük van arra, hogy komoly szívhibával szülessenek, mint azoknak, akik természetes úton jöttek a világra – derült ki egy friss kutatásból.

Persze, még így is ritkák a szívproblémák, de az adatok azért beszédesek: a természetes úton fogant babáknál ez az arány 1,15%, míg az IVF-es babáknál 1,84%.

Ha többes terhességről van szó, az IVF-es babáknál ez a szám már 2,47%-ra emelkedik.

Ez az egyik legnagyobb kutatás ebben a témában, több mint 7,7 millió születést vizsgáltak meg Dániában, Finnországban, Norvégiában és Svédországban.

„Korábbi kutatások már jelezték, hogy a mesterséges megtermékenyítéssel fogant babák esetében nagyobb a koraszülés és az alacsony születési súly esélye”

– mondta a kutatás vezetője, Ulla-Britt Wennerholm, a svéd Göteborgi Egyetem professzora. „Most arra voltunk kíváncsiak, hogy a szívfejlődési rendellenességek kockázata is magasabb-e.”

Wennerholm csapata összevetette a természetes úton fogant babákat azokkal, akik IVF-fel, ICSI-vel (amikor egyetlen spermiumot közvetlenül a petesejtbe fecskendeznek), vagy fagyasztott embrióval fogantak. Ezután megvizsgálták, hogy hány babánál diagnosztizáltak súlyos szívhibát a méhen belül vagy az első életév során.

A kutatók az anyai életkortól kezdve a terhesség alatti dohányzáson át a cukorbetegségig és szívproblémákig mindent figyelembe vettek. A céljuk, hogy eredményeik segíthessenek a szívhibák korai felismerésében, így időben megkaphassák a babák a szükséges kezelést. A kutatók remélik, hogy a múlt héten a European Heart Journal című szakfolyóiratban közzétett eredményeik a szívhibák időben történő diagnosztizálásához és életmentő beavatkozáshoz vezetnek.

„A veleszületett szívhibák komoly problémát jelenthetnek, gyakran már nagyon fiatal korban műtétre van szükség, ezért fontos tudni, mely babák vannak nagyobb veszélyben, hogy a lehető legkorábban diagnosztizáljuk őket és biztosítsuk a megfelelő kezelést”

– tette hozzá Wennerholm. Az Amerikai Reproduktív Orvostudományi Társaság szerint az Egyesült Államokban minden 40. születés mesterséges megtermékenyítés eredménye.

Dániában az IVF aránya még ennél is durvább: az élveszületések 9%-a mesterséges megtermékenyítésből származik, ami világviszonylatban is a legmagasabb.

Wennerholm szerint ahogy egyre többen választják a mesterséges megtermékenyítést, várhatóan a szívhibás esetek száma is növekedni fog.

„Az a tény, hogy a szívhibák kockázata nagyjából azonos minden típusú mesterséges megtermékenyítésnél, azt sejteti, hogy lehet valamilyen közös tényező a szülők meddősége és a babák szívproblémái között”

– mondta.

Az IVF-et eredetileg az 1970-es években fejlesztették ki olyan nők számára, akiknek elzáródott a petevezetékük, de azóta már más helyzetekben is használják, például férfi meddőségnél, ismétlődő vetéléseknél vagy béranyaság esetén. Az eljárás során a petesejteket laboratóriumban termékenyítik meg spermiumokkal, és az így létrejött embriókat beültetik a méhbe.

Az embriókat genetikai rendellenességekre is tesztelhetik beültetés előtt, hogy növeljék a siker esélyét.

A genetikai tesztek után a sikerarány 60-65%, de ha az anya idősebb, vagy a méhe nem ideális állapotban van, ezek az esélyek csökkennek.

Idén a Kaliforniai Egyetem kutatói egy új, nem invazív módszert mutattak be, amely segít előre jelezni az embriók minőségét az IVF során.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
Felbukkantak a gyerekek, akik szökésben lévő apjukkal együtt tűntek el három éve
Terepmintás ruhában túrázva szúrták ki őket helyi farmerek.

Megosztom
Link másolása

A 37 éves Tom Phillips 2021 szeptemberében szökött meg Új-Zélandon két lányával és fiával együtt, a 11 éves Jaydaval, a 9 éves Maverick-kel és a 8 éves Emberrel, miután állítólag kirabolt egy bankot.

Az eltűnt gyerekeket azóta nem látták, de szerdán a rendőrség közölte, hogy „hiteles észlelést” kapott Tomról és a gyerekekről, akiket az ország északi részén láttak.

A négytagú csapatot, akik egy magánterületen kóboroltak terepmintás felszerelésben, egy csapat sertéstenyésztő vette észre, akik képeket is készítettek róluk – írta meg a The Sun.

Az egyik farmer a Stuff.co.nz-nek elmondta, milyen beszélgetés folytatott az egyik lánnyal:

„Mondtam, hogy ’Ez magánterület’, mire ő csak annyit mondott: ’Ja... és?!’ Aztán megkérdeztem: 'Tudja valaki, hogy itt vagytok', mire ő azt mondta: 'Nem, csak ti'”.

A gyerekek édesanyja, Cat teljesen összetört a történtek kapcsán. Szerinte lánya üzenni akart az elmondottakkal.

„Ez egy segélykiáltás. Ez a 'Tudja valaki, hogy itt vagyunk? Jön értünk valaki?'. Nem halljuk a hangszínét, de számomra ezt jelenti. Olyan, mintha megpróbálna mondani valamit anélkül, hogy ténylegesen mondana valamit, mert az apja ott van, és aggódik, hogy rosszat mond, és rosszul fogalmaz. Aggódik a későbbi következmények miatt.”

– mondta a kétségbeesett anya.

Az összetört nő azt mondta, úgy érzi, a rendőrség nem tett eleget azért, hogy hazahozza a gyermekeit. Ő bármit megtenne, hogy ártatlan gyermekei újra hazatérjenek. Ennyi idő után már azt sem tudja, hogy néznek ki a gyermekei, de legalább a tény, hogy még életben vannak reményt ad neki.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„És akkor egyszer csak feltűnt, hogy már nem tudja betéve a kedvenc meséjét"
Vannak a gyerekkornak tudományosan mérhető mérföldkövei, és vannak, amiket csak a szülők ismernek. De léteznek-e a szülőségben is fejlődési lépcsőfokok, és ha igen, miért érdemes velük foglalkozni?

Megosztom
Link másolása

- Hogy átérezte-e mások érzéseit a fiam, amikor két éves volt?

Talán őt kéne erről megkérdezni.

- Öt évesen többször bukfencezett-e előre anélkül, hogy oldalra eldőlt volna?

A kérdést sem értem.

- Tudott-e játékban, versenyben veszíteni, amikor hét éves volt?

Százalékot mondjak vagy ez egy eldöntendő kérdés?

A fentiekhez hasonló kérdésekre adott válaszok egyébként a hazai védőnőket szokták éredekelni, az éves szűrővizsgálatnál ugyanis ezekre és még számos hasonló mérföldkőre kíváncsiak a szakemberek.

Ezek a sokszor furcsa információk azonban nagyon fontosak, az esetleges neurológiai, ortopédiai vagy egyéb problámákat segítenek időben felismerni, hogy a kicsik minél hamarabb megkaphassák a megfelelő fejlesztést.

Viszont amint túlesnek a megnyugtató válaszokon, a legtöbb szülő el is felejti őket.

A közfelfogás szerint ezek helyett legtöbbjüknek sokkal inkább az olyan mérföldkövek maradnak meg erős emlékként, mint az első mosoly, az első viccesen mondott szavak, vagy például az óvodai/iskolai lét első napja.

Azonban sok olyan fordulópont létezik a szülő-gyerek kapcsolat fejlődésének során, amit csak azok ismernek, akik már átélték ezeket a kívülről lényegtelennek vagy egyenesen bizarrnak tűnő pillanatokat.

Már nem kell szőlőt félbevágni, beiratkozást intézni

A tudomány, főleg a  pszichológia szakemberei már sokféleképpen igyekeztek különböző szakaszokra bontani a gyerekkort.

A különböző iskolák eltérően közelítik meg a gyermeki fejlődést, de egy dologban mindegyik egyetért: a gyerekkor tele van olyan kulcsfontosságú életszakaszokkal, amelyek meghatározzák a felnőtté válás folyamatát. Ezek a szakaszok nemcsak a gyerekek testi, hanem lelki és szociális fejlődésére is hatással vannak. Erik Erikson a pszichoszociális fejlődés szakaszait a különböző krízisek szempontjából állította fel. A csecsemőkori bizalom – bizalmatlanság vagy az 1 és 3 éves kor között autonómia – szégyen, kétely  tengelyen való elhelyezkedés problematikája minden szülő számára ismerős, ha nem is ilyen komoly tudományos magasságokban,

a „Nahát, csak most tűnik fel, hogy hetek óta senki sem ordít a fürdőszoba ajtaja előtt, amíg zuhanyzom!” - típusú ráeszméléseken keresztül mindenképpen.

Jean Piaget tanuláselmélete (melynek a mai komplex matematika tanítást is köszönhetjük) szerint a 2 és 7 éves kor közötti időszak (Műveletek előtti szakasz) során a gyerekek még nem rendelkeznek a megfordítás képességével, gondolkodásukat a vizuális ingerek uralják, nem értik, hogy pl. a víz mennyisége egy magas, keskeny pohárból egy alacsony, szélesebb pohárba átöntve megmarad.

A szülők számára ennek egyik látványos példája, amikor a gyerek már nem borul ki, ha ugyanazt a mennyiségű édességet egy kisebb vagy egy nagyobb tálban kapja meg.

A tudomány mindig talál valami új és fontos (vagy annak látszó) nézőpontot a gyerekek fejlődésének vizsgálatában, felállít hozzá különféle mérhető rendszereket és megugorható léceket. A legtöbb szülő azonban ennek az élethosszig tartó folyamatnak túlnyomó részt a számszerűsítehetetlen oldalával találkozik.

Mert hát ki tudja azt megmérni, vagy akár csak megmagyarázni, mi játszódik le egy anyában vagy apában az olyan mérhetetlen mérföldkőnek számító pillanatokban, mint amikor mondjuk először hányja le őt a gyermek, vagy amikor először mondja neki azt, hogy „Utállak!”

(Hogy ne csak mindig a pozitív eseményekről emlékezzünk meg.)

Hogyan lehetne mérhető adattá változtatni azokat az élményeket, amikor valami először történik meg a gyerekkel és/vagy a szülővel? Hogyan tudná bárki tudományos vizsgálatnak alávetni az olyan ráeszméléseket, mint amikor már hetek óta nem kéri a 7 éves, hogy vágjuk le neki a lekváros kenyér héját, felezzük meg a szőlőt vagy hámozzuk meg az uborkát?

Megkérdeztünk néhány szülőt, nekik milyen hasonló, személyes rácsodálkozásuk volt a gyerekükkel kapcsolatban, ami egyszerre volt felszabadító és egyben szívszorító is.

„Tavaly volt egy ilyen: Anya, képzeld ma beiratkoztam a könyvtárba! - ekkor jött a felismerés, hogy már nélkülem is elintéz dolgokat, van az életének egy része, amiben nem vagyok jelen.

A másik ilyen, ami annyira természetesen és fokozatosan történt, hogy észre sem vettem, de már nem jön át hajnalban, hogy szundítson még egy kicsit hozzámbújva.”

„Amikor a rongyosra nézett, kívül belül megtanult és tudományos pontossággal ismert Thomas a gőzmozdonyból idézek egy tipikusat és először látom az arcán, hogy nem emlékszik.”

„A legkisebb most tanulta meg magát segítség nélkül bekötni. Addig áthajoltam felette, becsatoltam, aztán puszizás. Most beugrik mindenki a helyére, és indulás. A puszi meg sehol. Erre most ébredtem rá. Úgyhogy külön puszizást kell beiktatnom.”

„Utoljára mostam ki a második gyerek után az ovis ágyneműt és utána odaadtam az óvónőnek, hogy legyen az ovinak pót. Mindketten megkönnyeztük.”

És kifejezetten léleksimogató volt, amikor már felnőtt gyerekek szülei válaszoltak arra a kérdésre, milyen furcsa, keserédes pillanatokat tudnak okozni a már többdiplomás, kétméteres csetemék is:

„Gyerekszobába teregetni.

Egyszer csak a kiürült szekrénybe saját cuccot pakolni.

Gyerekét dajkálni.”

Szülői mérföldkövek

És itt eljutunk egy fontos kérdéshez: nem kellene a kicsik méricskélése mellett a szülőség mérföldköveivel is foglalkozni?

Nem kellene őket ugyanígy mérni, vizsgálni, tanulmányozni, sőt, ünnepelni?

Nem lenne ugyanolyan fontos mérföldkőként fel-és elismerni, amikor mondjuk egy anya először megy bankba, postára, ügyeket intézni a gyerekkel?

Vagy amikor egy apa először marad otthon egyedül az esti fektetésre?

A személyiségfejlődésben a legnagyobb ugrás állítólag a huszas és a negyvenes éveink között történik. Dr. Sasha Heinz fejlődéspszichológus, a felnőttkori fejlődés kutatója szerint nem csak azért fontos ezekkel a korszakváltó pillanatokkal tisztában lennünk, hogy bölcsebbek és érettebbek legyünk. Az élethosszig tartó szülői önismereti utazás hozzásegíthet minket ahhoz, hogy egyre könnyebben tudjuk kezelni a gyerekneveléssel járó nehéz helyzeteket.

A szakértő azt ajánlja, érdemes a belső munkát azzal kezdenünk, hogy számba vesszük az összes, általunk követett szülői szabályt. Ha ez kész, nézzünk egy-egy adott szabály mélyére: honnan származik? Saját gyerekkorunkból hozzuk, vagy pont annak ellentéteként került fel a listánkra?

A környezetünk várja el tőlünk az adott szabály betartását? Ha nem lenne, milyen lenne a szülői magatartásunk? Van értelme ennek a szabálynak? Egyáltalán tetszik ez a szabály? Az őszinte válaszokból sok mindent megtudhatunk magunkról.

Fontos megjegyezni, hogy szabály alatt nem csak a korlátozásokat értjük. Ugyanannyi időt és energiát igényelnek a szülőségünk képéhez kapcsolódó pozitív elvárások is. Például lehet ez az a kép, hogy „A boldog/elégedett/követendő családok minden évben elmennek nyaralni” vagy hogy az olyan klasszikus kisbabás időszakra vonatkozó szabályok, mint az együttalvás- nem együtt alvás témaköre vagy a hozzátáplálás tankönyvi megvalósítása. Ezeket a „szabályokat” is át lehet világítani.

A fejlődésünk mérföldköveinek feldolgozása megköveteli, hogy elengedjük a családunktól, kultúránktól vagy a médiától szerzett prioritásokat. Mi dönthetjük el, hogy „elég jók” vagyunk-e.

És itt jön be még egy nagyon fontos kérdés: mi magunk hogyan definiáljuk a sikeres szülőséget? Mit jelent számunkra jó szülőnek lenni? Heinz azt tanácsolja, legyen reális képünk magunkról és családunkról, és megugorható elvárásokat támasszunk mind saját magunk, mind szülőtársunk, és természetesen a gyerek irányába is.

Ehhez nagy segítség lehet egy már komolyabb múlttal rendelkező, általunk jól ismert másik szülő példája: neki mik (voltak) a saját szabályai, hogyan oldja vagy oldotta meg a szabály áthágások problémáját vagy a szabályok priorizálást, stb. Ez a személy lehet a saját felmenőink közül valaki, de az is előfordulhat, hogy a másik szülő rokonságából, baráti körből találunk valakit, akinek inspirló a szülősége.

A „felnőttkori fejlődés” gyakorlatára érdemes úgy gondolni, mint az öngondoskodás eszköztárának egy fontos elemére.

És ne feledjük: nem az a cél, hogy a valaha volt legjobb szülő legyünk. Hanem az, hogy szülői mivoltunkban is képesek legyünk az önreflexióra és a folyamatos fejlődésre és a saját gyerekünk számára a körülményekhez képest a lehető legjobb szülők legyünk.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
Egyik fülére születése óta siket a kisfiú, aki most új hallókészüléket kapott - nézd meg a videót az első pillanatokról, szem nem marad szárazon
Az egyik fülére siketen született nyolcéves kisfiú boldogsága, arcára kiült döbbenete leírhatatlan.

Megosztom
Link másolása

A manchesteri Henri Turkington egyik fülére siketen született, most nyolc éves. Élete során többféle hallókészüléket kipróbált, amelyek közül egyik sem volt a legjobb számára. Most viszont bekapcsolták neki a tutit!

Egy szívmelengető videót tett közzé a Daily Mail arról, ahogy

Henri arca felragyog, amikor beüzemelik a csonthoz rögzíthető hallókészülékét.

A rezgések segítségével működő eszköz és annak erőssége láthatóan lenyűgözi a kisfiút.

Az erről készült, TikTokon megosztott rövid videón egy nővér beállítja az eszközt, és azt mondja Henrinek, lehet, fütyülő hangot hallat majd a hallókészülék.

"Hallom" - kiáltja. Valaki megkérdezi, jobban hall-e ezzel az eszközzel, mint korábban Henri pedig egy hatalmas, sugárzó vigyorral ad igen választ.

A kisfiú végig nagyon izgatott, és amikor hangosabban kezdenek beszélni mellette a felnőttek, mosolyogva döbben meg azon, mennyire élesen érzékeli ezt.

Henri apja, Lee Turkington elmondta, hogy

fia mindig pozitívan, néha komikus megjegyzésekkel viszonyult a füléhez és az állapotához.

A gyerek fejlődése során derült ki még kicsi korában, hogy a bal oldalára nem is hall. Henri beszéde egyébként nagyon szépen fejlődött, ez a hallókészülék pedig jobban segít majd neki ebben is.

Korábban is szerettek volna számára csonthoz rögzíthető implantátumot, de akkor még túl fiatal volt ehhez a fiú.

Most eljött az ő ideje, és már a koponyájára érkező rezgésekkel hallhat, így ugyanis a belső fülbe jutnak ezek az impulzusok, amivel lenyűgöző tisztaságban és erősségben érzékelheti a fiú a külvilágot.

A koponyához rögzített implantátumot egy kisebb műtét során a koponyához csatlakoztatják. Ez aztán felveszi a hangot, és a fülben lévő hallócsontocskák vibrálásával továbbítja azt a belső fülbe. Az implantátum fel- és lecsatolható, így alváshoz, úszáshoz vagy zuhanyozáshoz levehető.

@leeturkingtonfitness_ Life is precious • Henri has a new hearing aid!! • For those who don’t know, Henri was born with one ear… if you ask him he will tell you a shark bit it off • I am so proud of how Henri embraces how unique and special he really is! • I want to post this to share awareness for not only the @ndcs who support families and children who have hearing difficulties, but to also highlight how important it is to embrace how we all have our own little quirks! #children #deaf #hearing #hearingaid #firsthearingaid #childrendeaf #hearingaidchildren #baha #boneanchoredhearingaid #fyp #fyppage ♬ original sound - LeeTurkingtonfitness_


Megosztom
Link másolása