Gyerekek az esküvőn: igen vagy nem?
Vigyük, ne vigyük, hívjuk, ne hívjuk? Érvek és ellenérvek gyerekmentes-esküvő témában!
A gyerek a miénk és szeretnénk, ha ott lenne
Ha van már gyereked, akkor valószínűleg túl jól ismered a „Szülő tervez, gyerek közbetesz” közmondást. A szülő B, C és ZS tervet is bekészítve indul neki egy-egy eseménynek, előre kalkulál a 40 fokos tűző napsütéssel és a hirtelen lecsapó jégesővel, három napi hideg élelem és váltás ruha van nála, a gyerek mégis tud olyat produkálni, amit „nem látott jönni.”
Éppen ezért, egy esküvő, ahol a megérkezéstől kezdve a távozásig legalább tíz, időponthoz kötött tevékenység várható, nem a legbiztonságosabb terep a kisgyerekesek számára.
Utóbbiról szól Gábor Huba ceremóniamester nagyon is találó kérdése:
„Hogyan tanulja meg a gyerek a társas viselkedést, akár az esküvők hagyományát, ha sose viszik el oda?”
Egy esküvő ráadásul alapvetően családi esemény. A családba pedig beletartozik a kilencven éves déditől kezdve a két hónapos csecsemőig mindenki, tehát hivatalosan nem is lehetne kérdés, hogy mehetnek-e. És hogy ne csak gyerek nevelésének szemszögéből nézzük a dolgot: egy kisgyerekes anyukának (és apukának) is óriási feltöltődés lehet egy olyan nap, amikor ugyan gyerekkel együtt, de a mókuskerékből kiszabadulva újra csinosba öltözhet, amikor nem neki kell menedzselni a család étkeztetését, amikor családtagok és barátok között lehet, akik közül
Persze nem bazírozhatunk egy ilyen napot ismeretlenek/ismerősök kegyeire, ezért is jó, ha szülőként végiggondoljuk a szokásos A, B és Zs terveket az adott eseményre aktualizálva.
- Mennyire kell ragaszkodunk a hétköznapi rutinokhoz? A gyerekünket mi ismerjük a legjobban, ezért sejthetjük, hogyan és mennyit fog bírni a kötött programokból. Ha az egyévesünk olyan típus, aki órákig elvan a kedvenc rágókájával az ölünkben egy hang nélkül (irigyeik sokan vannak), akkor nem kell a legszélső helyeket vadásznunk a szertartás vagy az ültetett vacsora idejére. Ha viszont tudjuk, hogy inkább hangosabb, mozgást igénylő gyerek, akkor senki se fog megsértődni, ha az ajtó közelében táborozunk le, vagy a nászmise alatt a templomhoz közeli játszótéren fárasztjuk őket.
- Érdemes előre kitudakolni, lesznek-e puffer zónák, mind időben, mind térben, amikor és ahova mondjuk el tudunk menni szoptatni, pelenkázni, altatni, nagyobb gyereket lefoglalni. Ezekre nyugodtan kérdezzünk rá a jegyespárnál. Nekik is megnyugtató előre tudni, hány etetőszék, csendes szoba vagy komplett játszóház kellhet a szertartás vagy a lakodalom helyszínén.
- Készüljünk fel minden felkészülhetőre. Vigyünk babakocsit, tabletet, takarót, színezőt, nedves törlőkendőt, ragtapaszt és maszkolószalagot, és amúgy is mindig mindenből legyen nálunk még kettő, legyen az a saját ruhánk vagy a gyerek kedvenc kisautója. És mivel úgyse tudunk mindenre felkészülni, engedjük meg magunknak azt a luxust, hogy egy napra eltekintünk a bevált megoldásoktól, szabályoktól, és engedjük a dolgokat a maguk medrében megoldódni.
- Az egyik típusú vendég végigtáncolja az estét az aznap megismert új barátokkal, a másik egész este ül az asztalnál és a tortáját piszkálja. Igen, ez egyszerre igaz gyerekre és felnőttre is. Egyikkel sincs baj, szülőként pedig a mi dolgunk, hogy az egyik vagy a másik típust támogassuk akár a saját érzéseiben, akár mások elvárásaival szemben.
A gyerek a miénk, de nem szeretnénk, ha ott lenne
Ha végignézünk pár régi esküvői fotót mondjuk a Fortepan-on, nem nagyon látunk rajtuk 3-4 évesnél fiatalabb gyereket. Régen csak az a gyerek vehetett részt egy ilyen eseményen, amelyik már kvázi felnőttként tudott viselkedni. A frissen szült anyák meg a magas gyerekhalandóság miatt nem kockáztattak: ha úgy jött ki a szülés és a gyerekágyas időszak, akkor bizony kimaradtak az esküvőkből.
Ma már ugyan sokkal mobilisabbak a kismamák, mégis vannak, akik alkalomadtán nem hogy a pár hónapos, de sokszor az iskolás gyerekeiket is inkább otthon hagyják, ha meghívót kapnak egy számukra fontos ember esküvőjére.
Teljesen érthető egyébként, hogy mondjuk egy anya néha a gyerekei nélkül szeretne szórakozni.
Sok édesanyának ezek az alkalmak jelentik az egyetlen lehetőséget a hétköznapokból való kiszakadásra, hiszen egy esküvői meghívást nem magának intéz az ember, úgymond passzív elszenvedője/élvezője a dolognak, amire viszont joggal hivatkozhat a férjnél/nagymamánál („Nem sérthetem meg Timiéket, ott kell lennem, meg amúgy is, csak én tudom Pista bácsit helyre tenni, ha belelovalná magát a politikai/vallási nézeteinek megosztásába, az meg gyerek mellett biztos nem fog menni.”)
Viszont ha szülőként úgy döntesz, hogy gyerek nélkül mész egy esküvőre, azt vállald fel mások és magad előtt is!
Ha rábíztad valakire a gyereked, akkor bízz meg benne, és élvezd ki, hogy felnőtt témákról felnőtt emberekkel beszélgethetsz, vagy aludj egy jót az egyik kényelmesebb karosszékben.
A gyerek nem a miénk, de szeretnénk, ha ott lenne
Ha főszereplőként tárt karokkal várod a meghívott vendégeid apraját is, akkor számodra nem csak a kettőtök közti kötelék, hanem a hozzátok tartozókból álló kapcsolati háló is fontos.
Mivel ritkán esik egy esküvő két ember háttérországának olyan időszakára, ahol épp senkinek sincs kisgyereke, nem is lenne túlzottan fair az aktuálisan ebben az életszakaszban lévőket kategorikusan távol tartani. Engedd csak, hogy minden szülő maga dönthessen a saját gyerekei hollétéről, és ha úgy döntenek, csapatostul járulnának hozzá a jó hangulathoz, segítsd őket ebben!
- Érdemes a szülőket előre tájékoztatni a nagy nap részletes forgatókönyvéről, mikor vannak a fix programpontok, mik azok az időszakok, amikor mondjuk el tudnak menni gyereket altatni, átpelenkázni, stb. A helyszínekről is küldjetek részletes leírást, hol találják majd a mosdókat, elvonulásra alkalmas szobákat vagy mondjuk a játszószobát.
- Extra jófejség tőletek, ha készültök olyan étellel, amit biztosan megesznek a kicsik is: a rántott hús+sült krumpli ÉS ketchup valószínűleg mindenkinek bejön majd.
- Animátort, arcfestőt, bábjátékost fogadni is jó ötlet, de a legjobb egy gyerekbarát DJ-t keríteni, aki pontosan tudja, mik azok a slágerek, amiket a felnőttek és a gyerekek is ismernek és szeretnek.A gyerekek által a Madagaszkárból ismert „I like to move it”, a Trollokban felcsendülő Justin Timberlake-nóta, a „ Can’t stop the feeling!” vagy a Gru első részét aláfestő, Pharrel Williams által előadott „Happy” szinte minden táncos lábút a parkettre csábít.
Mindentől függetlenül azért abban is adhatsz nekik útmutatást, hogy mik azok a számotokra fontos pillanatok, amiknél nem szeretnétek kiabáló vagy síró gyerekeket. Ilyen lehet az IGEN-ek kimondása, a kreatív fotózás, a nyitótánc vagy egy vetítés- bármi, ami nektek fontos. Hiszen végül is akármilyen cukik a gyerekek, ti vagytok a nap főszereplői.
A gyerek nem a miénk és nem szeretnénk, ha ott lenne
Menyasszonyok rémálma, amikor felfokozott hangulatban, az örömkönnyeket visszatoloncolva kimondaná az ember lánya a boldogító igent, mire felsír egy csecsemő vagy bejelenti egy hároméves, hogy „Kakilni kell”.
Vagy amikor valakinek, mondjuk a fotósnak vagy egy lelkes nagymamának eszébe jut, milyen jópofa lenne egy olyan csoportkép, ahol az összes gyerek fogja a menyasszony fátylát, aztán a gyerekek összevesznek azon, ki melyik részt tartja és csak a megfelelő lélekjelenléttel rendelkező többi felnőttön múlik, hogy egy darabban marad a ruha.
Na szóval igenis meg lehet érteni azokat, akik előre paráznak az ilyen helyzetektől, és nem szeretnék ezek megoldásával tölteni életük tervezetten egyik legszebb napját.
Meg lehet érteni, ha valaki nem akar még azzal is sakkozni, hogy hogy lesz jó a kisgyerekeseknek. Aki azt szeretné, ha mindenki csak magáért felelne. Ha csak a saját érzéseit kellene kordában tartania, vagy kiszabadulásuk esetén kezelnie. Ha mindenki felnőtt módjára viselkedne.
És itt szokott egy kicsit sántítani a dolog. Hogy miért nem viseljük el a gyerektől, ha gyerekesen viselkedik, és miért nézzük el a felnőttnek, amikor alkohollal vagy anélkül, de bizony gyerekesen viselkedik.
Vagy ha ők is zavarnának, rendezzünk elopement esküvőt, és utána egy olyan bulit a megválogatott VIP körnek, amit nem hívunk lakodalomnak.
Úgy általában véve pedig mindenki csak olyat hívjon meg az esküvőjére, akit kortól függetlenül, bármilyen állapotában szeretettel el tud viselni arra a pár órára.