Ez már ghosting – miért írd le a pasit, ha 72 órára eltűnik?
Ha egy pasi "aktív" randi-stádiumban (gyakori talik, napi kapcsolattartás, esetleg már szex is) minden nyomós ok nélkül. 72 órára eltűnik, azt azonnal pattintani kell. 72 óra, tehát három nap.
Nyomós okon azt értem, hogy mondjuk meghalt. Oké, ennyire azért nem kell szigorúnak lenni, előfordulhat más, SOS helyzet is, de az úgyis kiderül. Viszont azt kell, hogy mondjam: a 72 órás szabály MINDIG bejött. Fájóan mindig, minden általam ismert szituációban. Nálam, barátnőimnél, kolléganőimnél, mindenhol. Végül így vagy úgy, de kiderült, hogy az adott pasinak - hogy is mondjam - nem is kellettünk eléggé, na. Mert ha kellünk, jelentkezik/zett volna. Grönlandról is. A Déli-sarkról is.
Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a tömör, őszinte "bocs, de nem vagy az esetem", vagy a kíméletesebb "most nem akarok komolyabb kapcsolatot" helyett hogy lehet, hogy még mindig, még most is, az eltűnősdi a sláger. Vérciki, sunyi, stílustalan, és mégis.
Félreértés ne essék: nőben, férfiban egyaránt. Az okokat nem kutatom. Elég körülnézni a mai világban, hogy honnan is kúszik-árad mindenfelé, mindenkibe az össznépi stílustalanság. Én csupán annyi jó tanácsot tudok adni minden jóhiszemű, hoppon maradt randizónak: nem benned van a hiba. 72 óra. Utána leves. Ilyen egyszerű a matek. Még most is.