GYEREK

Amikor a velociraptor a lábadhoz láncolja magát - dackorszak és szeparációs szorongás egy időben

Nem gondolnád, de felnőttként meg fogja köszönni a gyereked, ha tudatosan kezeled ezt a korszakát!
Solomayer Anna - sassy.hu
2023. július 17.


Megosztom
Link másolása

Nem is leírni vagy megérteni, hanem túlélni nehéz azt a csodálatos, de egyáltalán nem ritka konstellációt, amikor a pár éves gyerek egyszerre akarja magát az anyjával összeférceltetni, és nemet mondani arra is, amit igazából szeretne.

Mivel leginkább az édesanyákat érinti (értsd: darálja péppé) ez az időszak, főleg őket szólítanám meg, mint sorstárs a sorstársat.

Helló, kedves Hősnőtársam, hogy aludtál? Sehogy? Igyál gyorsan egy kávét! Nem hagynak? Ja, igaz, nem tudsz kávézni, mert neked is ott a kis, lassan három vagy még több éves kapcsolatod, ami az utóbbi időben kezd átmenni bántalmazósba.

Ez a kis kapcsolat mostanában, ha tehetné, elvenné a kulcsaid, a telefonod, megszakítaná minden kapcsolatodat a külvilággal és várná, hogy minden negatív gondolatát és érzelmét kitaláld és átéld, HELYETTE.

És, valljuk be, sok anya legszívesebben tényleg átvenné a gyerek minden frusztrációját, csak hogy a kicsi megnyugodjon. Szerencsére vagy sajnos, de ez nem így működik, és kénytelenek vagyunk mindannyian végigasszisztálni azt a nehéz időszakot, amikor a gyerek elkezd küzdeni a belső konfliktusaival, az anyjával alkotott fizikai, lelki és szellemi egység megbomlásának fájdalmával, vagy azzal, hogy az építőkockákra is hat a gravitáció.

Szóval nem könnyű nekünk (se), kedves Hősnőtársam, viszont ha már kávét nem tudok neked főzni, idegereblyéztem magunknak pár infót, aminek tudatában talán könnyebben találunk kapaszkodót a gyereknevelésnek ezen futóhomokos korszakán.

Mire jó a dackorszak a gyereknek?

1. Megtanul nemet mondani arra, ami nem jó neki.

Azok a gyerekek, akik két éves koruk környékén egyáltalán nem dacolnak a felnőttekkel, valószínűleg a szeretetért és elfogadásért cserébe lettek engedelmesek. Ez viszont a saját szelf-érzetük rovására történik, ami hosszú távon nagyon káros lehet az önértékelésükre és a jól funkcionáló szociális kapcsolataik kialakítására.

Mert hát hogy fog az az ember nemet mondani a főnöke túlzó kéréseire vagy egy számára nem szimpatikus ember közeledésére, akinek gyerekként nem volt biztonságos terepe kitanulni ezt a művészetet?

A nemet mondás képessége egyébként nem csak a mindenkori felettesével való egészséges önérvényesítésben lesz majd hasznos a mai kétévesnek. Ezek a „nem”-ek ugyanis már az óvodában, iskolában is segíthetnek a kortárs közösség behatásainak szűrésénél. Azok a gyerekek ugyanis, akik kicsiként „a dac-harcot megharcolták”, könnyebben fognak ellenállni a többség nyomásának, legyen az zenei vagy öltözködésbeli ízlés, politikai vagy vallási nézet vagy akár a drogok.

2. Megtanulja kifejezni a szükségleteit.

Minden dackorszakkal és hisztivel foglalkozó írás hangsúlyozza, hogy igyekezzünk mindig együttérzőek lenni a gyerekkel, és ennek adjunk is hangot. Azzal, hogy helyette megfogalmazzuk az érzéseit, nagyon sokat segítünk neki hosszú távon.

Ahogy annak idején az almapürét, úgy a szavakat is a szájába kell adnunk ahhoz, hogy használni tudja őket.

A „Tudom, hogy szomorú, csalódott, dühös vagy” nem is igazán azért fontos, hogy a gyerek észlelje az együttérzésünket. Sokkal inkább azért kell ezeket ismételni, mert ezáltal megtanulja, hogy az érzelmek verbalizálhatóak, lehet róluk beszélni. Meg kell ismernie a „Fáradt/éhes/szomjas vagyok” vagy a „Melegem van/fázom” kifejezéseket is, hogy egy idő után ő maga is átlássa, hogy adott hiszti, dacoskodás miért alakult ki benne, és így segítséget tudjon kérni.

3. Megtanulja levezetni az érzelmeit.

Ahhoz, hogy egyszer majd eljusson a gyermekünk az érzelmei kezeléséhez, rá kell vezetnünk a saját útjára. Példákat kell neki mutatnunk ehhez, hogy ki tudja őket próbálni és el tudja majd dönteni, neki melyik a testhezálló. Hogy ilyenkor fáradásig püföl egy párnát, vagy lassan iszik pár korty hideg vizet, vagy mély levegőt vesz, és lassan kifújja, teljesen mindegy. Ha magának talál ki működő és bármilyen helyzetben alkalmazható lenyugtatási módszert, annál jobb. A lényeg, hogy segítsük ebben.

Itt fontos megjegyezni, hogy abból is sokat tanul a kicsi, ahogyan mi magunk kezeljük ezeket a helyzeteket.

Ha apa rendszeresen a falhoz vágja a kalapácsot, ha rosszul üti be vele a szöget, esetleg még pár cifrákat is mond hozzá, az bizony beépül a gyerek megoldásrendszerébe. Ahogy az is, ha anya automatikusan átveszi a családtagok aktuális búját-hisztijét, és nem tud kívülállóként segíteni, hanem őt is elragadják az érzelmei, és kiabálni/sírni kezd.

4. Amit pedig szülőként jó, ha tudsz: ez nem csak rajtad múlik.

Ne gondoljuk magunkat omnipotensnek, akármilyen türelmesek, olvasottak, frappánsak vagyunk, biztosan lesz olyan hiszti vagy dac-helyzet, amit nem fogunk tudni szépen kezelni. Emberek vagyunk, nem robotok. Hibázunk mi is. De azokból tanulunk a legtöbbet, ezért nem baj, ha a kicsiket is hagyjuk néha hibázni, hiszti-helyzetbe kerülni.

A folyamatos sikerélmény drogként uralja le az embert nem csak felnőtt, de gyerekkorban is, így minél kevesebbet hagyjuk hibázni őket, annál nagyobb lesz az egyébként elkerülhetetlen pofára esés - átvitt és szó szerinti értelemben is. Meg kell tanulni esni, mint a judoban.

Hogyan kezeld a szeparációs szorongás második korszakát?

A szeparációs szorongásnak ez az emelt szintű fajtája abban különbözik a korábban, általában a babák nyolc hónapos korától tapasztalt változattól, hogy a 2-3 évesnek már emléke van arról, mi fog következni, ha anya elköszön, és ennek hangot is tud adni. Ez a stresszhelyzet ráadásul nem csak akkor léphet fel, ha anya elmegy valahova, hanem sokszor már a bőrkontaktus vagy az osztatlan figyelem hiánya is ki tudja váltani. Ez pedig megterhelő tud lenni anyának és a környezetében lévőknek egyaránt. Viszont ha mindig megadjuk a gyereknek, amit kér, mindig eldobunk mindent, amit épp csinálunk, csak hogy megnyugtassuk őt, megfosztjuk őt egy újabb tanulási folyamattól.

Ugyanis ebben az időszakban kezdhetjük őt rávezetni arra, hogy ő egy önálló valaki, aki azonban soha nincs magára hagyva, még akkor sem, ha az anyja mással foglalkozik.

Meg kell tanulnia bízni másokban is, meg kell tapasztalnia, hogy kitől mire számíthat. És ami szintén nagyon fontos: elkezdi megtanulni a szükségletei kielégítésének késleltetését.

Magyarul megtanul várni.

Kis lépésekben, de el kell kezdeni feldolgozni ezt a leckét. Egy egészséges önállóság és a türelem elsajátításának irányába tett első lépésnek már az is megteszi, ha anya csukott ajtó mögött WC-zik, vagy akkor is megissza ülve a kávét, ha valakinek azonnal szüksége van az építőkockás dobozra.

1.Kezdd el időben, fokozatosan!

Egyszer ezt is el kell kezdeni, de jobb, ha nem rögtön egy kétórás mozi idejére hagyod őt mással. Először mondjuk csak vidd le komótosan a szemetet  (már persze nem úgy, mint a régi Sziget Fesztivál reklámban, hogy egy hét múlva jössz), vagy ugorj le kifliért a sarki boltba. Mindenképpen olyanra hagyd a gyereket, akit ő is kedvel és ismer, amíg egy csecsemőnek könnyebb a jelenre fókuszálva bárkivel kapcsolatot kialakítania, addig egy 2-3 éves már nem nyit olyan könnyen.

2.Rövid, egyértelmű és kedves legyen a búcsú!

Nem biztos, hogy jó ötlet a távozásod előtti órákban folyamatosan arról beszélni a kicsinek, hogy el fogsz menni. Akármilyen kedvesen és megnyugtatóan adod is elő neki a helyzetet, az ő stresszelését csak elnyújtod ezzel.

Nem szabad köszönés nélkül, titokban kiosonni, de az se jó, ha túl hamar  felhergeled őt a távozásod tényével.

Guggolj le hozzá, legyen egy magasságban a szemetek, és mondd el neki röviden, az ő nyelvén, hova mész, mit fogsz csinálni és mikor jössz vissza. („Szia, drágám, Anya elmegy kávét inni Timi nénivel, Te itt maradsz játszani Nagyival, fürdés után Anya megint itt lesz”). Ha pedig elköszöntél, megölelted vagy adtál neki egy puszit, menj el. Ne gyere vissza kulcsért, zsebkendőért, még egy ölelésért, ne integess neki a kapuból: hagyd el a terepet. Minél tovább húzod a helyzetet, annál rosszabb lesz neki és neked is.

3.Tereld el a figyelmét!

Sokszor segít, ha elköszönéskor segítesz másra fókuszálni a figyelmét azzal, hogy adsz neki valami apró feladatot. A kicsik imádnak hasznosak lenni, bezsebelni a dícséreteket és a tapsot. Mondd neki, hogy amíg te elmész, addig ő ügyesen locsolja meg a Nagyival a szobanövényt, vagy adjon enni a macskának. Az otthon maradó is kérheti, hogy segítsen neki megkeresni a joghurthoz a kanalat, vagy hogy mutassa meg, hol találja a nagy tűzoltóautót.

4.Ha elmentél, csak akkor szóljanak, ha ég a ház

Távozás után te is tereld a figyelmedet a saját dolgodra: ha intézkedsz, bevásárolsz, akkor ez nem nehéz. Ha viszont végre feltöltődsz, nagyon könnyű belecsúszni a folyamatos telefoncsekkolásba. Akkor meg, ugye, miért jöttél el. Szóval végy erőt magadon, és ne nézegesd az üzeneteket, és főleg ne hívd fel a kicsit- nem tudja még időben szétválasztani azt, hogy hall téged, de majd csak órák múlva érsz haza.

Még az elsős-másodikosok is sírva fakadnak, ha felhívják őket a szülők az első ottalvós osztálykirándulás estéjén.

Az otthon maradó felnőtt se hívogasson, főleg ne a gyerekkel együtt. Mindenki gyakorolja egy kicsit az „itt és most” megélését.

Csak az hibázik, aki dolgozik

Akármilyen gyakorlottak is vagyunk a dac vagy a szeparációs szorongás kezelésében, néha mindenkinél elszakad a cérna. De ez nem baj, mert ilyenkor a szülő gyakorolhatja a bocsánatkérést.

A felnőttek sokszor gyengeségnek tekintik a hibájuk beismerését, főleg egy gyerekkel szemben, akinél papíron jobbnak, okosabbnak kellene lennünk. Pedig ezzel is csak tanítunk: empátiát, megbocsájtást, érzelmek kifejezését, kommunikációt.

Hosszú távon a kis velociraptorokat ezekkel a nehéz, de nagyon hasznos leckékkel tudjuk egészséges lelkületű, szociálisan érett, boldog sárkányokká nevelni, amivel végső soron mindannyian jól járunk.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása

GYEREK
6 árulkodó jel, ami a gyerek autizmusára utalhat
Sok gyereknél már csecsemőkorban észlelhetőek bizonyos eltérések, mások viszont csak pár év elteltével mutatnak tüneteket. Mutatjuk, mire érdemes figyelni!

Megosztom
Link másolása

Az autizmus egy nagyon speciális feljődési zavar, ami a szociális, kommunikációs kognitív készségekben jelentkezhet. A betegség egy egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet, ami lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot.

Mint kiderült, manapság sokszor csak négy éves kor után jutnak el oda a szülők, hogy szakemberhez vigyék a gyermekeiket. Emiatt csak jóval később sikerül diagnosztizálni őket, ami miatt csak később kapják meg a szükséges segítséget.

Éppen ezért összeszedtük a hat legtipikusabb tünetet, amik jelezhetik, hogy autizmus gyanúja áll fönt.

1. A szemkontaktus kerülése

A szemkontaktus elmaradása egy nagyon árulkodó jel. Sok autista gyermeknél a szemkontaktus kerülése csökkenteni a szorongást - magyarázza Dr. Shah, aki Inside Our Autistic Minds című, 2023-as BBC-dokumentumsorozat első epizódjában szerepelt.

2. Érzékszervi érzékenység

Zavarják a hangok? Nem bírja a hangos vagy a túl színes dolgokat? Ezek mind-mind árulkodó jelek lehetnek. Az érzékszervi érzékenység ugyanis megnehezíti számukra az irreleváns zajok kiszűrését, ami kényelmetlen és nyomasztó érzéshez vezet.

„Általánosságban elmondható, hogy az autista gyermekek különböző dolgokra érzékenyek” - mondta Dr. Shah.

„Ez gyakran kiszámítható dolgokra, például az erős fényekre és a hangos hangokra, de szokatlan színek és minták esetében is megnyilvánulhat. Ez tényleg az adott személytől függ.”

3. Beszédzavar

A szavak és mondatok ismétlése vagy az, hogy nem beszélnek annyit, mint más gyerekek, szintén mutathatják az autizmus jeleit.

Dr. Shah elmondta: „A beszéd általában egy kicsit késik az autista gyermekeknél, de nem mindig. Egy másik jel lehet az ismétlődő hangok vagy beszéd - néha echolália néven ismert -, ami az szintén az autizmus egyik jellemzője.”

A nyelv nagyon szó szerint való átvétele szintén olyan kommunikációs nehézség, amellyel az autista gyerekek gyakran küzdenek. Előfordulhat például, hogy nem értik meg az olyan kifejezéseket, mint például a "lábtörés", és túlságosan szó szerint veszik.

4. Ismétlődő viselkedés

A nagyon szigorú napi rutin betartása, valamint az, ha egy kis változásra is érzékenyen reagálnak, szintén az autizmus egyik jele.

„Jellemzően ez abban nyilvánulhat meg, hogy a napi rutinnak kiszámíthatónak kell lennie és a napi tevékenységeknek szigorúan kell követniük egymást” - mondta a szakértő.

A Child Autism UK szerint azok az autista gyerekek, akik szeretik a rutint és az ismétlődő viselkedés jeleit mutatják, minden alkalommal ugyanúgy játszanak egy játékkal, vagy sorba rakják a tárgyakat.

A jótékonysági szervezet kiemeli, hogy az is jelnek vehető ha csak egy bizonyos tevékenységet csinálnak, például csak sárga ételeket eszik meg, ugyanazt a műsort nézik újra és újra, vagy csak a kedvenc pulóverüket hajlandóak felvenni.

5. Ismétlődő mozgások

Nem csak az ismétlődő rutin lehet azonban gyanús, az autista gyerekek ugyanis hajlamosak bizonyos mozdulatok ismételgetésére is.

Kisgyermekeknél ez úgy jelentkezhet, hogy csapkodnak a kezükkel, csettintgetnek az ujjaikkal vagy ringatják magukat.

6. Az érzelmek félreértése

A Child Autism UK szerint az autista gyermekek számára nehezebb lehet barátokat szerezni, és gyakran inkább egyedül játszanak.

Néhány gyermeknek az is nehezére eshet, hogy kimondja, mit érez, és néha nem érti, mit éreznek mások.

Az érzelmek félreértelmezés és az, hogy látszólag nem értik, mit gondolnak vagy éreznek mások, azonban több állapot jele is lehet.

Dr. Shah elmondta: „Ez valóban személyfüggő, és gyakran inkább az autizmussal átfedő állapotokhoz, például az alexitímiához (vagy érzelmi vaksághoz), mint magához az autizmushoz köthető.”

Forrás: Daily Mail


Megosztom
Link másolása


GYEREK
7+1 módszer, amivel a legfinnyásabb gyereket is ráveheted, hogy mindent megegyen
A dietetikus nem ígér csodát, de ezekkel a lépésekkel a te gyereked is egészséges viszonyt tud majd kialakítani az ételekkel.

Megosztom
Link másolása

Tízből hat szülő személyre szabja a családi ételeket a finnyás gyerekek miatt - derült ki egy új kutatásból. Ez azonban rengeteg energiát igényel, ami kisgyermekes szülőknél amúgy is ritkaság.

Lucy Upton gyermekdietetikus és táplálkozási szakértő most a The Sun-nak mondta el tanácsait, amit minden finnyásgyereket-nevelő szülőnek ajánl.

„Tévhit, hogy a gyerekek életük első évében mindent megtanulnak az ételekről, amit meg kell tanulniuk. Ez nem igaz. Ez egy hosszabb folyamat, úgyhogy ne érezzük magunkat rosszul, ha időbe telik.”

- mondta Upton, aki hasznos tanácsokkal is ellátta a szülőket, hogy a hozzászokás folyamata minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen.

1. Vacsora reggelire:

A társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy reggel reggelizzünk és este vacsorázzunk, de Lucy szerint nem számít, hogy mikor fogyasztjuk el az ételt.

„Beleragadunk ebbe a társadalmi narratívába. De valójában, ha a gyereked csirkét szeretne reggelire, ne mondj neki nemet - hagyd, hogy megegye! Ha zabpelyhet akar vacsorára, az is rendben van! A tápérték vagy az íz nem változik.”

- mondta a dietetikus.

2. Édeset a sóssal:

Míg az érettebb ízlelőbimbók talán megütköznek a gondolattól, Lucy szerint a desszert főfogással való tálalása remek módja annak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy minden étel egyenrangú.

„A kekszek bolognaiba mártogatása számunkra bizarrnak tűnik, de a gyerekeket nem fogja érdekelni, hiszen kísérleteznek, és ez a kulcsa az ételekkel való jövőbeli egészséges kapcsolatuknak.”

Hagyjuk, hadd fedezzék fel, hogy mit mivel szeretnek párosítani.

3. Felejtsd el a jutalmazást:

Lucy szerint, ha jutalmazással tanítod a gyereket arra, hogy egyen, és ne pedig a saját élvezetéért tegye, azzal neki és magadnak is több kárt okozol, mint hasznot.

A szakértő szerint két hét után a gyerekek ráunnak a jutalmazós taktikára és akkor foghatod a fejedet.

4. Biztonságos ételek:

A válogatós gyerekeknél gondoskodni kell arról, hogy egy „biztonságos” étel is kerüljön az asztalra, olyasmi, amit szeretnek és ismernek, amikor egy új ételt tálalunk.

„Ha a gyerek az asztalhoz lép, és nem lát semmilyen számára ismerős ételt, az szorongást okozhat. De ha van ott valami, amit ismer, az arra ösztönzi, hogy bekapcsolódjon és új dolgokat is kipróbáljon.”

- magyarázza Lucy.

5. Gyorskaja:

Ha megtagadunk a gyerekektől egy adott ételt, csak még jobban kívánják azt. Lucy szerint érdemes lazán kezelni a dolgot:

„A valóság az, hogy a gyerekek néha megesznek egy McDonald's szendvcset és ez rendben is van, amíg mindent megteszünk azért, hogy a kiegyensúlyozott étrend részeként szerepeljen”

A dietetikus szerint, ha odafigyelünk, hogy a gyorskaják mellé friss zöldséget is tálaljunk, akkor nem kell bűntudatot éreznünk.

6. Svédasztalos vacsora:

A szakértő úgy véli, hogy sok szülő túlbecsüli, hogy a gyereknek mennyit kell ennie. Ennek eredményeképpen anyu és apu túl sokat ad a kis drágának, ami viszont elriasztja a gyereket az étkezéstől.

„Javaslom, hogy a vacsorát svédasztalos formában tálaljuk. Tegyük az asztalra a különböző elemeket különböző tálakba, és hagyjuk, hogy a gyerek maga döntsön, hogy miből mennyit eszik.”

A gyerekek szeretik ezt a függetlenséget.

7. Ne mondd, hogy finom:

Ha van valami, amit szakértőnk nem kedvel, akkor az, amikor a gyerekeknek azt mondogatjuk, hogy minden finom, hogy rávegyük őket az evésre.

„Ezek a szavak nem tények, hanem vélemények. És a vélemények a gyerekek számára nyomást gyakorolhatnak.”

Szerinte sokkal nagyobb sikert érhetünk el, ha az ételeket vicces, kedves dolgokhoz hasonlítjuk vagy becézve nevezzük őket.

+1. Ne használjunk etetőszéket:

A szakértő szerint nagyjából egy éves koruk után már ne ültessük a gyerekeket etetőszékbe. Ha stabilan tudnak ülni, nekik is jobb élmény lesz egy méretüknek megfelelő kisszéken ülni, ahol leér a lábuk a földre.

Ez stabilitást és szabadságot adhat nekik.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
3 apró trükk, amivel ráveheted a gyerekeket, hogy együttműködőbbek legyenek
A gyereknevelés állandó kihívásokat tartogat, azonban pár egyszerű módszer segítségével könnyebb is lehet.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés óriási kihívás, mire megoldod az egyik felmerülő problémát, máris ott van a következő. Emellett persze vezetni kell a háztartást, és a jobb esetekben életben kell tartani a párkapcsolatunkat is. Persze, akármilyen nehéz is, az ember nem véletlenül vállal gyereket, és ha már ott van(nak), szeretné jól csinálni.

De hogyan veheti rá egy szülő a dackorszakos/kis tini/lázadó tinédzser gyerekeit, hogy azok hallgassanak rá, és együttműködőek legyenek?

Mutatunk 3 apró trükköt, ami segíthet megkönnyíteni a helyzetet:

1. Figyeld meg a helyzetet

„Mielőtt megpróbálnád irányítani a gyerekeidet, lépj hátra egy lépést, és nézd meg, mi történik” - mondja Harwood. Nézd meg, hogyan érzed magad abban a pillanatban.

Frusztrált vagy dühös vagy a gyermekedre? Esetleg felemelted a hangodat, vagy egy kicsit passzív-agresszívan viselkedtél, anélkül, hogy észrevetted volna?

Gondolj a gyermek érzéseire. Hogyan fejezi ki ő jelenleg az érzelmeit? Milyen jeleket mutat, és mit vajon miért érez így?

Várd meg, amíg megnyugszanak, majd beszélgess vele/velük. Mondd ezt: „Szia, észrevettem, hogy korábban frusztrált voltál. Lélegző gyakorlatokat fogok végezni, és ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám”:

Add meg a lehetőséget a gyereknek, hogy kijavítson, vagy csatlakozzon. Mutasd meg, hogyan szabályzod az érzelmeidet.

Ezután összpontosíts arra, hogy többet dicsérd a gyereket, és lehetőleg kevesebbet büntesd. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a pozitív megerősítés motiválhatja őket arra, hogy jobban viselkedjenek.

2. Töltsetek együtt minőségi időt!

Harwood azt mondja, hogy amikor a dolgok kaotikussá válnak, gondoskodik arról, hogy több minőségi időt töltsön a gyerekeivel.

Az időtöltés azonban nem azt jelenti, hogy céltalanul üldögélve a telefonját görgeti a gyerek mellett. Inkább azt, hogy ebben az időben teljesen jelen van és minden energiájával a gyermekre figyel.

A közös lógás és szórakozás bizonyítottan javítja a gyerekek viselkedését és erősíti a kötődést.

Nehezedre esik a minőségi idő töltés a gyerekeiddel? Próbáld ki ezeket a tippeket Dr. Jessica Alvarado professzortól:

- Minden nap szánj valamennyi idő arra, hogy a gyerekeiddel legyél!

- Találj ki különleges rituálét rá. Ilyen lehet akár a közös esti mese olvasás is.

- Fejezd ki a szeretetedet mindennap!

- Vegyél részt olyan tevékenységekben, amit szívesen csinálnak.

- Legyél szórakoztató és bolondos, ez a kis idő nem a tiltásokról és a nevelésről szóljon!

3. Dolgozz a kapcsolatotokon

Ha nehéz együttműködni a gyerekkel, érdemes azzal kezdeni, hogy kitaláld, hogyan érdemes velük úgy beszélni, hogy annak legyen is hatása.

Próbálj meg például ütemtervet készíteni a napi elvárásaiddal. Sorold fel akár rajzzal, akár írásban, hogy miket fognak aznap csinálni a gyermekeid. Ahogy Harwood magyarázza: „Mert így a szabályok a számból a papírra kerülnek. És ha valahogy papíron van, akkor valódibb és kézzelfoghatóbb”.

Családként minden a változásról szól, lesznek olyan időszakok, amikor a gyerekei benne vannak a dologban, és olyanok, amikor nem. Harwood szerint ez nem jelenti azt, hogy szülőként kudarcot vallottál, csak azt, hogy vissza kell kormányoznia a hajót a helyes irányba.

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása