INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Téli kerti teendők: ciderbe áztatott kenyérszeletek felaggatása, gyümölcsfák fenyegetése, ünneplés

Régi hiedelmek, újjáéledő szokások a fák és a környezet védelmében.

Megosztom
Link másolása

A legtöbb hobbi kertész az ünnepek utáni időszakot csendes, beltéri tevékenységgel tölti: magkatalógust nézeget, kitalálja, hogy idén hova kerüljön a paradicsom, vagy csak várja, hogy melegebb legyen az idő.

Eleink azonban nem vesztegették a drága idejüket ilyen kényelmes, benti időtöltésekkel, hanem hóval-faggyal dacolva igyekeztek elősegíteni a következő szezon bőséges termését: hol fenyegetéssel, hogy megvesztegetéssel, hol faültetéssel.

Gyümölcsöző párbeszéd

A fák, különösképpen a gyümölcsfák időtlen idők óta különleges helyet foglalnak el az emberiség szívében.

Levegőt és árnyékot, gyümölcsöt és alapanyagot kapunk tőlük, ennek köszönhetően pedig volt, amikor felsőbbrendűként, de mindenképpen nélkülözhetetlen társként tiszteltük őket.

A fákkal való kapcsolatunk átszövi a mitológiánkat is, különféle istenek, jó és rossz szellemek használták őket lakhelyként vagy változtak át maguk is fákká.

Ezen természetfeletti erőket aztán az ember a fákon keresztül próbálta elérni (vagy elüldözni), és különféle rítusok, babonák segítségével igyekezett a maga hasznára hajtani a fák médiumként való működését.

Ennek egyik legelterjedtebb példája a lekopogás, mely szokás abból eredeztethető, hogy a régi, pogány időkben a szent fákban lakozó szellemeket ily módon figyelmeztették arra, hogy a kimondott szó varázsát ne rontsák el, a kívánságaik teljesülésében segítségükre legyenek vagy ártó szellem esetén el ne vigyék jószerencséjüket.

Nem ennyire ismert, viszont legalább ennyire elterjedt rítus a gyümölcsfák termékenységet fokozó megbűvölésének gyakorlata.

Dömötör Tekla, 1987-ben elhunyt néprajzkutató A népszokások költészete című könyvében egy egészen hosszú részt szentel ennek a szokásnak.

A téli időszakban a gazdák felkeresték gyümölcsfáikat, és fenyegetéssel - például: Kiváglak, ha nem lesz rajtad gyümölcs! – vagy szó szerinti lekenyerezéssel igyekeztek termőre bírni a növényeket.

Utóbbi változatnál például a karácsonyi sütemények morzsáit szórták a fák tövébe, vagy bort öntöttek rájuk, jó egészséget kívánva nekik - akárcsak egy pohárköszöntő során. Sok helyen a kifőtt ünnepi tészta főzőlevét öntötték a fákra, ami egyébként babonától függetlenül hasznos, hiszen tele van a növény számára hasznos tápanyagokkal. Az angolszász vidékeken almaborba mártott kenyeret aggattak rájuk, ezzel egyébként a hasznos kerti madár hírében álló vörösbegynek is igyekeztek kedvezni.

A másik módszer a fenyegetőzés volt: ha valamelyik fa nem hozott elég termést, azt ilyenkor megfenyegették - szóval, baltával, vagy a nadrágszíjukkal. Hitük szerint ilyenkor a fa annyira megretten az esetleges kivágástól, hogy minden erejét a gyümölcstermelésre fogja fordítani.

A fákkal való ilyetén egyezkedés hagyománya érdekes módon Japántól Indonézián át Európa szinte minden területén megfigyelhető volt.

„A morva parasztasszony megsimogatja a gyümölcsfát a karácsonyi tészta készítésétől ragadós kezével és azt mondja: Fácska, hozz sok gyümölcsöt!

„A maláj varázsló baltát fog és néhány erős csapást mér a legkevesebbet termő fa törzsére, mondván:

- Nos akarsz-e teremni vagy sem? Ha nem lesz gyümölcsöd, kidöntelek!

A fa erre egy másik férfin keresztül válaszol:

- Igen, most már teremni fogok. Kérlek, ne vágj ki!”

A régen széles körben elterjedt szokás manapság leginkább angolszász területen éli reneszánszát: ez a wassailing.

Cider gőzös garden party

Januárban egyre több angol és amerikai gyümölcsösből hallatszik vidám zeneszó és ének. A közösségi esemény résztvevői forró cider-t vagy fűszeres almalevet kortyolgatnak, Morris-táncosok előadását figyelik vagy csak kellemes társalgás közepette melegednek az örömtüzeknél, amíg a gyerekek cider-be mártott kenyérszeleteket aggatnak a fákra.

Varázsolnak.

Jó termést, jó egészséget, jó közösséget.

A fenti idillikus kép szinte ugyanilyen formában volt látható évszázadokkal ezelőtt is, a kutatók ugyanis a wassailing hagyományát egészen a 8. századig vezetik vissza.

A waes hael kifejezés annyit tesz: Légy egész, vagyis Légy egészséges - anglo-saxon nyelven.

Ilyenkor különböző énekekkel és maskarákkal igyekeztek megnyerni a fák jó szellemeinek kegyét, elűzni a rosszat és a betegséget, sokszor nem csak a gyümölcsösből, hanem az emberek házából is.

A regöléshez vagy a souling-hoz hasonlóan a wassailing eredetileg olyan alakos rituálé volt, melynek során a résztvevők házról házra jártak, énekükkel bőséget és egészséget kívántak a ház lakóinak, cserébe pedig ételt, ital, pénzt kaptak.

A tehetősebbek ilyenkor egy wassail kupában fűszeres-almás sört, a lambs wool néven futó italt adták körbe a vendégek között, a szegényebbek egy szalagokkal díszített, de üres változatot vittek körbe a szomszédságban, abban a reményben, hogy jókívánságaik ellenében kapnak bele némi alamizsnát.

Vidéken aztán a gazdák ezt a fajta házi áldást saját jószágaikra is kiterjesztették: kivitték a kupát a földekre és a gyümölcsösbe, hogy azok is egészségesek és termékenyek legyenek az év során.

Egyes vidékeken a gyerekeknek külön forgatókönyve volt a rituáléra. Ők egy dobozkát vittek házról házra, és kopogás nélkül belépve az ajtón elkezdték énekelni a God rest ye merry gentlemen’ kezdetű karácsonyi éneket. Amikor befejezték, megkérdezték a házigazdákat, kívánja-e valaki megtekinteni, mi van a dobozban. Ha a válasz nemleges volt, szó nélkül elmentek, ha viszont igen, kinyitották a dobozkát, amiben két kis bábu volt, akik Máriát és Jézust jelképezték.

Manapság főleg a cider-t termelő települések rendeznek hasonló eseményeket, a szép hagyomány ápolásán túl a covid utáni közösségépítést és a helyi gazdálkodók támogatását is elősegítve.

A fák új éve

A zsidó nép számára a fák, főleg a gyümölcsfák annyira fontos szerepet töltöttek be, hogy a naptárban is kiemelt helyet kaptak.

A zsidó újév, a Rós Hásáná talán többek által ismert ünnep. De azt már kevesen tudják, hogy van még másik három új év is, amit számon tartanak. Ezek közül az egyik a fák új éve, a Tu Bisvát, mely nevét az ünnep dátumáról kapta (svát hónap tizenötödike, idén ez január 24. estéjétől január 25. estéjéig tart).

A Talmud bizonyos mezőgazdasági törvények miatt határozza meg Tu Bisvátot új évnek: a fák gyümölcsét ugyanis a hívőknek az ültetésük utáni három évben még nem szabad elfogyasztani.

Az egyszerűség kedvéért (hiszen ki tudná észben tartani az egyes fák ültetésének dátumait?) közös születésnapot tűztek ki minden fának.

Az ünnep akkor kapott nagyobb hangsúlyt, amikor a diaszpórában élők közül egyre többen tértek vissza Izraelbe, ahol szükség volt a mezőgazdaság megerősítésére, köztük minél több fa ültetésére.

Ez a nap így nem csak a fák és az egész növényvilág védelmére és tiszteletére hívja fel a figyelmet, hanem az Izrael földjével való személyes kapcsolat szorosabbra fűzésére is.

Ilyenkor az iskolákban a hazai Madarak és fák napjához hasonló programokon vesznek részt a diákok: fát ültetnek, madáretetőket helyeznek ki. Este pedig a családok a Pészah-i széderhez hasonlóan meghatározott rendben fogyasztják el az ünnepi étkeket. Ilyenkor szokás a Tóra által megnevezett hétféle terményből enni, ezek a búza, az árpa, a szőlő, a füge, a gránátalma, az olajbogyó és a méz (datolya). Vannak oly közösségek, ahol tizenötféle gyümölcsöt esznek, utalásul a hónap tizenötödik napjára.

A kabalisztikus Tu Bisvát szédert az elmúlt években itthon is újra felfedezték és manapság sok vallásos és szekuláris zsidó is követi ezt a szertartást. Különleges szertartáskönyvek is készültek rá, például ez a Bálint Ház munkatársai által készített változat, melyben útmutatást kaphatunk az ételek, imák és szellemi táplálékként szolgáló, gondolatébresztő idézetek sorrendjéhez.

Ezek közül az egyik gondolat, Rabbi Jochánán ben Zákkáj szavai igazán szépen, a gyökerénél ragadják meg azt, ahogy a fákhoz és a környezethez mindannyiunknak viszonyulnunk kellene:

Ha éppen faültetéssel vagy elfoglalva, és azt mondják, jön a Messiás, akkor előbb fejezd be az ültetést, és csak utána menj fogadni őt.

Saját érdekünkben, fontos lenne, hogy hitbéli meggyőződéstől és világnézettől függetlenül mindannyian ilyen kiemelt fontossággal kezeljük ezeket az élőlényeket.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása