Makány Márta a párkeresés nehézségeiről: „az utolsó 25 évben három ember volt, aki előfordult, nem egy hadsereg”
Van az a pont, amikor az ember feladja. Amikor azt mondja: „jó, hát ilyen férfi tényleg csak a filmekben van.” Aztán kiderül, hogy nem. Van. Él, lélegzik, színházba jár magától, és még beszélgetni is hajlandó. Napközben. Hosszú órákon át. Ilyesmit mesélt Makány Márta az Egy ritmusban Ábel Anitával című YouTube-műsorban, ahol a pasikeresés, a Tinder és a nőknek túl fényesen világító nimbuszok is szóba kerültek. „Megtaláltam a tökéletes férfit” – mondta ki a mondatot, amit ilyenkor szokás inkább félhangosan mormogni, nehogy elriasszuk a szerencsénket.
„Nagyon tanulságos, mindenkinek ajánlom a Tindert! Mert ott először magaddal szembesülsz. Egyrészt előtte gondoltál valamit, hogy te milyen vagy, meg milyen pasiknak fogsz tetszeni, hát azoknak már nem tetszel… És akkor tudod, te mit szeretnél, vagy legalább megtanulod, hogy kimondd magadnak, hogy mit nem szeretnél. Ez így szűkül és szűkül…”
„Akkor mondtam, hogy ilyen van?! Tehát önállóan, egyedül, felnőtt ember módjára? És beszélgetünk színházról, tényleg?”
A divattervező szerint ez ma már ritka, mint a kézzel írt szerelmeslevél. Elmondása alapján a legtöbb férfi csak erőteljes unszolásra ül be egy előadásra, és ott is maximum a szünetet várja. De most végre van valaki, akit nem kell győzködni. És ez nemcsak szokatlan, de megnyugtatóan normális is.
„Ha ez megvan, onnantól kezdve a többi már nem számít.”
Persze az út nem volt zökkenőmentes. Márta arról is őszintén beszélt, milyen falakba ütközött korábbi kapcsolataiban – és hogy Makány Mártával járni nem mindenki gyomrának való.
„Hát azért én egy energiatúltengéses valaki vagyok, és azt egy férfinek nehéz elviselnie, hogy a Makány Márta a csaja.
„Te vagy valami nagy ember, vagy okos ember, és akkor van ez a nő, aki neked a feleséged, másnak meg a művésznő, ezt azért nagyon nehéz feldolgozni annak, aki benne van.”
A dologban van némi tűz is:
„De egyébként én nagyon gyorsan szétmegyek, ha valakivel nem működik ez a dolog. De az utolsó 25 évben azért három ember volt, aki előfordult, nem egy hadsereg…”