Ezt kaptuk eddig a méhlegelőktől - tapasztalatok és tanácsok, ha saját „beporzó rezervátumra” vágyunk
Ahhoz, hogy ne jussunk az elhíresült kézzel (pontosabban csirketoll-seprűvel) porzó kínai körtetermelők sorsára, sok nyugati országhoz hasonlóan hazánkban is szükséges felhívni a figyelmet a beporzók védelmére. Fontos beszélni róluk, hiszen a gyökér- és levélzöldségeken kívül szinte valamennyi termesztett zöldségnövény esetén szükség van rovarbeporzásra.
A városi környezetben élők számára a figyelemfelkeltésnek az egyik legkézenfekvőbb, és több szempontból is hasznos formája a méhlegelő.
A szakemberek szerencsére igyekeznek minél többször és minél sokrétűbben tájékoztatni a lakosságot a méhlegelők céljáról, a bevont területeken történő változásokról és a további tervekről, bár sokszor kénytelenek egyes információkat visszatartani (például, hogy melyik kerületben bukkant fel egy növénykülönlegesség, a méhbangó), a kialakult törékeny élettér megőrzése érdekében.
Az óvodás korba lépett budapesti méhlegelőkkel kapcsolatos eddigi tapasztalatokból igyekeztünk összeszedni a legközérdekűbb és leghasznosabb tudnivalókat, legyen ez a parlagfű vagy toklász kérdése, a tavaszi hagymások szerepe vagy az, mit érdemes szem előtt tartani, ha beszállnánk a bogárhotel bizniszbe.
Kinek jó ez egyáltalán?
Talán nem meglepő módon, mindenkinek.
Egy méhlegelő persze értelemszerűen elsősorban az állat-és növényvilágnak kedvez, hiszen elkerített rezervátumként otthont adhat számos olyan fajnak, melyek máshol nehezen vagy sehogy sem találnak élőhelyet.
„Paradox módon az utóbbi évtizedekben a mezőgazdasági vegyszerhasználat miatt a nagyvárosok zöldfelületei lettek a beporzók ökológiai menedékei” - nyilatkozta még 2022-ben Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze.
A ritka jószágot a XII. kerület egyik, pontosan meg nem nevezett méhlegelővé alakított részén figyelték meg.
Ezekhez az eredményekhez azonban sokszor szerencse, és még többször nagy türelem szükséges. Egy évekig, évtizedekig fűkaszált vagy géppel nyírt terület átalakítása során óhatatlanul megjelennek azok a pionír növények, melyek az allergiásoknak vagy a kutyatulajdonsoknak okoznak nem kis bosszúságot.
A fajgazdagság mellett nem elhanyagolható tény, hogy minden ilyen érintetlen zöld terület pozitív hatással van az adott város környezet klímájára, ami az egyre erősödő aszályos nyarakat látva nem elhanyagolható előny.
Dr. Szigeti Viktor biológus szerint a jövőben a kutatók szeretnék a lakosság érdeklődő tagjait, mint segítőket bevonni a méhlegelőkkel kapcsolatos adatgyűjtésbe, meghonosítva ezzel itthon is a citizen science műfaját. Egy már most is futó kezdeményezés, a Pollinátor motinoring néven futó projekt például örömmel látja a lelkes jelentkezőket. Ha pedig saját kertünkből kerítenénk el egy kisebb darabot a hasznos rovarok számára, a kutatók szerint erre érdemes figyelnünk:
Szakaszos böjt helyett szezonális svédasztal
Ahogy mi emberek is szeretünk az év minden napján élelemhez jutni, úgy a beporzók sem szívesen böjtölik ki a kora tavaszi vagy késő őszi napokat. A méhlegelőkről legtöbbünknek a tavasz végén vetett egynyári virágok vagy ilyenkor virágzó évelők jutnak eszünkbe, pedig kiemelten fontos, hogy a lehető legszélesebb időintervallumban táplálékot tudjon nyújtani a benne élőknek az adott legelő.
A hóvirág, a téltemető, a sáfrányok és a hunyorok fontos élelemforrásai a tavaszi időszaknak, őket követik a különböző nárciszok, díszhagymák, jácintok. Ezeket nyugodtan ültethetjük lombhullató cserjék és fák alá is, a gyümölcsfák beporzásának elősegítéséhez kifejezetten ajánlják a kertészek a tövükbe ültetett nárciszokat, krókuszokat, hiszen ha ezekhez „odaszoknak” a beporzók, a fák virágzására is biztosan visszatérnek majd.
Fontos a fényviszonyoknak megfelelő növényeket választani, és ugyan a legtöbb rovar a napfényesebb területeket preferálja, vannak, melyek az árnyékban érzik jól magukat, és ha van rá mód, ott is táplálkoznak. Számukra érdemes a kert árnyékosabb pontjaira árnyékliliomot, haranglábat , nefelejcset ültetni, de jó választás a tüdőfű, az ibolya vagy a szellőrózsa is. Az éjszakai lepkéknek pedig az éjjel nyíló estikék kínálnak táplálékot.
Szerencsére ma már hazánkban is egyre több kertészet külön is jelzi a kifejezetten jól mézelő növényeket, ami megkönnyíti a választást.
Aki pedig veteményessel büszkélkedik, annak talán még könnyebb dolga van, hiszen a legtöbb beporzó csalogató növény egyszerre szép és hasznos a termés számára, és nem okoz gondot virágozni hagyni néhány tő petrezselymet vagy kaprot, a paradicsom alá bársonyvirágot, az uborka alá sarkantyúkát, borágót és bazsalikomot vetni, hiszen ezek nem csak szépek és hasznosak a rovarvilág számára, de finomak is.
Az évelő fűszernövény közül a rozmaring, a kakukkfű, a citromfű is népszerűek a rovarok körében, sőt, a csalánt is érdemes egy-egy kevésbé frekventált helyen meghagyni, mert ezek sok lepkefaj hernyókori tápláléknövényei.
Föld alatti bunker vagy több emeletes társasház
Ahány rovar, annyiféle lakhatási preferencia. Vannak, melyek a földbe vájt magányos üregekben élnek, vannak, akik családostul élvezik a magaslati helyeket, ezért jól tesszük,
A kert sarkában meghagyott rőzsehalmok, farönkök, levélkupacok számos rovarnak nyújtanak fészkelő- és búvóhelyet, ezért jó, ha az elszáradt növényeket csak tavasszal, és csak óvatosan távolítjuk el, vagy kifejezetten méhlegelőnek szánt területen nem is nagyon piszkáljuk őket.
Remek lakóhely lehet egy általunk készített rovarhotel is.
Kialakításukban oda kell figyelni, hogy száraz és árnyékos helyre kell elhelyezni, legalább egy méter magasan a földtől, úgy, hogy előtte ne legyen növényzet, amely eltakarja az üregek, fészkek bejáratait.
Legyen kellően masszív, szélnek, esőnek álljon ellen, és kizárólag olyan anyagokból épüljön, amik nem veszélyesek a kis lakókra, tehát sem lakkot, festéket vagy más vegyszer ne használjunk a készítésükkor.
Ehhez egy sekély mélyedés is elég, amiben álló vagy lassan folyó víz van. Ha sár is társul hozzá, azzal nagyban segítjük a sárból készült fészket rakó rovarok megtelepedését is.
Ha pedig semmi időnk hasonló dolgokkal pepecselni, akkor elég, ha például áprilisban vagy májusban kimenőt adunk magunknak és a fűnyírónknak is, ugyanis a klasszikus angol pázsit nem csak a karizmainkat meg a pénztárcánkat, de a biodiverzitást is a földbe döngöli.