INSPIRÁLÓ

Orosz György: „Ha te hamarabb vagy vicces, mint ahogy téged kigúnyolnak, meg tudod előzni, hogy bántsanak”

Rádiós műsorvezetőből lett stand-upos, még abban az időben, amikor minden fellépéskor meg kellett harcolni a közönség elismeréséért. Ma sem gondolja, hogy a csúcson lenne. Azt mondja, ez még az alaptábor.

Megosztom
Link másolása

Orosz Gyuri nemcsak humorista, de még Mensa HungarIQa tag is, így joggal merült fel a kérdés, hogy az „intelligens humorból” hogy lesz közérthető humor és egyáltalán mivégre és hogyan kell azt előállítani. Rutai Gábor interjúja.

- Különösebben nem kell bemutatni, sokat szerepelsz a tévéképernyőn, mint humorista. A humoristák nyáron mit csinálnak? Körülbelül úgy kell elképzelni, mint a színészeket, hogy nyáron megy a hakni, fellépések mindenfelé, és szeptembertől meg beáll az évad?

- Pihen az ember ilyenkor, most két nappal ezelőtt még Majorkán a tengerparton feküdtem, de ezen kívül persze munkával telik. A Covid időszak alatt egy kicsit felborult a rend, mert abban az időben szabadtéren jobban lehetett előadásokat szervezni, ezért olyankor nyáron mentünk inkább, télen zárt térben nem lehetett, vagy egy idő után maszkban, de az meg nem volt olyan kényelmes. De alapvetően persze a klub fellépések azok a színházi évadhoz hasonlóan működnek, tavasszal, ősszel, télen vannak előadások. Nyáron most mi kerthelyiségben vagyunk, van klub fellépésünk, hiszen szeptember-októberben jönnek a televízió még felvételek, rádiókabaré-felvételek, és addigra igazából oda már olyan műsort viszünk, ami ki van gyakorolva. Ezekben a kis klubokban folyik a műhelymunka a stand-up comedy esetében. 
Persze vannak olyanok, akik asztalnál is egész jól meg tudják szinte készre írni a műsoraikat, de szerintem nagyon sokat segít az, ha ott ül velünk szemben a közönség, látjuk az arcát, látjuk a reakciót, tudjuk, hogy mi az a határ, ameddig elmehetünk, és születnek a spontán poénok, amit később utána be is építünk a műsorunkba.

- Úgy 20 éve a rádióműsoromba két akkor népszerű és a mai napig működő humorista fiút hoztak be a stúdióba, hogy egy fél órát beszélgessek velük. Mondom de jó, akkor itt majd biztos egy jókedvű beszélgetés lesz. Úgy nem csesztem föl magam se előtte, se utána, mint akkor, mert alig szólaltak meg. Körülbelül annyi volt a teljesítményük, hogy: igen, hát nem tudom, nem. A mai napig nem jövök rá, hogy ez azért volt, mert nekik még új volt ez a szitu, hiszen akkor indultak a pályán, és most rádióban kellett megszólalni vagy ők ezt úgy gondolták, hogy egyszerűen megtehetik.

- Nem feltétlenül nagyképűség lehetett ez,

nagyon sok zárkózott ember van a humoristák közt. A humornak az egyik alapja valamilyen fajta zárkózottságból vagy kirekesztettségből fakad. Ez egy eszköz, ez egy kard, egy pajzs az életben.

- Tehát vagy erős vagy az iskolában, vagy vicces?

- Ha jó a humorod, akkor igen. Ha te hamarabb vagy vicces, mint ahogy téged kigúnyolnak, akkor meg tudod előzni, hogy bántsanak. Én ilyen szempontból egy kicsit speciális vagyok, én a műsoraimat is nagyon speciálisan állítom össze, írom, készítem el, másképpen működnek az előadásaim. Rádiós műsorvezető voltam tíz éven keresztül, tehát alapvetően, hogyha kommunikálni kell, akkor azzal nincs problémám a való életben sem. Valószínűleg velük ez lehetett a gond, meg voltak rémülve még ott az elején. Lehet, hogy egy kicsit visszahúzódóbbak, nem saját terepen voltak.

- Jó, akkor ezt most elfogadom így, egy régi mély sebet sikerült most összevarrni. Nem alszom emiatt álmatlanul, csak most eszembe jutott.
De tegyük rendbe a hazai stand-up szcénát, mert nekem ez kissé zavaros.

- Menjünk vissza egészen akár Maksa Zoliig, mert nekem egyébként ő nagy mentorom, sokáig léptem fel vele. Szoktam is mondani, hogy a mi társulatunk a magyar humorból fakad, és a magyar humor felé megy. Maksa Zoli a saját idejében új generációnak számított, például őt Nagy Bandó András vitte magával, és előadások előtt-után felléphetett vele. Egyébként pont Maksa Zoli mesélte, hogy egy szilveszteri rádiókabaré után

az anyukája bement a szobájába és mondta, hogy gyere fiam, mert itt áll az ajtóban Nagy Bandó András. Előtte ők még nem találkoztak. Mondja a Maksa, hogy miért állna itt a Nagy Bandó András - de tényleg ott állt,

és mondta Zolinak, hogy pakolj össze, öt perc múlva indulunk, megyünk Szegedre fellépni a főiskolára. De hát, azt mondja, mit fogok mondani? Azt felelte, majd azt a kocsiban megbeszéljük.
Tehát ő volt akkor az új generáció. Ők egy picit meg is járták, hogy mint új generáció megérkeztek, és amikor igazából jött volna nekik 35 éves koruk környékén a pálya nagyobb felívelése, akkor megjelent a stand-up comedy Magyarországon, és a 18-20 évesek lényegében azt a generációt teljesen lenyomták.

- Sőt, azt a generációt már a fiatalok nagyon porosnak, avíttasnak, néha még akár kínosnak is titulálják.

- Pedig szenzációsan nagy szakemberek, és nagyon sokat lehet tőlük tanulni. A mai napig fellépünk velük, és nagyon sok előadást is szervezünk Maksának és Ihos Józsinak is. Ők abszolút aktívak stand-uposként is, át tudtak váltani erre a műfajra. Abban az időben a rádiókabaréban jelent meg pár olyan fiatal stand-upos, akik nem kaptak ott sok lehetőséget.

Megvolt ennek a menete, nyolc évente volt a Humorfesztivál, nyolc évet adtak egy embernek, hogy a kis fellépésekből egyszer csak ő is kiállhat a mikrofon elé.

Ezt a nyolc évet nem nagyon szerették volna végig várni, úgyhogy erős nyomulás érkezett. Sokan Fábry Sándorhoz kötik az egész stand-up comedy műfajt, nyilván ő egy stand-upos volt, de igazából ő nem is alapítója a társulatoknak.

- Ő egy felület.

- Lejárt a Godot-ba fellépni a stand-uposokkal, és nyilván így a Fábry Show kapcsolatba került ezzel az egész szakmával. A Fábry Show-n belül volt egy kis műsor, amiben bemutatkoztak a stand-uposok, és utána lett a Showder Club műsora. Akkor még egyetlen egy társulatként a Dumaszínház adta a stand-uposokat. 
Én ennél 5 évvel később érkeztem. Rádiós műsorvezető voltam Debrecenben és mondták, hogy ezt a stand-upot próbáljuk ki. Csináltunk egy társulatot, ez a Mindenkinek jár az unalom, kicsit abszurdabb nevű társulat lett, meg elkezdtünk csinálni az öcsémmel egy rádióműsort. Aztán gondoltuk, nézzük meg Budapesten, mit ér ez a tudás amit itt összeszedtünk, és így érkeztem én ide Budapestre, és végül a TV2 humorbajnokságát megnyertem.

Hirtelen megkeresett a Comedy Central, Showder Club, Dumaszínház mindenki, de az összes társulat, televízióműsor, rádiókabaré ilyen hosszú papírokat adtak, hogy ezeket a szabályokat kell betartani, ezeket nem lehet csinálni, ezeket nem lehet mondani.

Nem rasszizmusról, politikáról, szexről, ilyenekről akartam beszélni, nem ez volt az én gondom. Elkezdtek formailag, tartalmilag szabályrendszereket elém tenni, és mondtam, hogy normálisak vagytok? Ezt akarod nekem ideadni? Hát hagyjál engem békén! 
Aztán egy idő után úgy láttam, hogy egy kicsit megrekedt a szakma.

Lett egy húsz fős csapat, és olyan érzésem volt, hogy ebbe a húsz fős csapatba senki nem tud már bekerülni. Ez itt kész, ezt itt bezártuk, most ez a húsz ember, harminc évig ők lesznek Magyarországon a humoristák.

Viszont én rengeteg, nagyon tehetséges, ügyes fiatallal találkoztam, és úgy gondoltam, hogy nyissuk meg a színpadokat, nyissuk meg ezt az egész világot, ne legyen ennyire zárt. Annyi mindent nem hoztak a rádiókabaré idejéből át a stand-uposok, és valahogy ezt a zártságot, ezt mégis hozták magukkal.
 Ezzel a sok szabállyal nagyon jól le tudták zárni ezt az egészet, uralták a felületeket, nem értettem. 
Akkor elkezdtük ezt a tehetséggondozás, tehetségkutatás programot, a Humortechnikumot. Gondoltam, építsünk fel egy csapatot, próbáljuk ki, ne egyetlen lehetőséget adjunk egy embernek, hanem adjunk egy teljes évet.

- Gyakorlatot is kell szerezni, gondolom.

- Persze! Mi inkább írókat kerestünk, nem előadókat. Az előadást azt meg lehet tanulni rutinnal, de írni nem tudsz megtanulni, a kreativitás nem tanulható. Elkezdtük építgetni a csapatot, és így jött létre a Stand Up Comedy Humortársulat, aminek egyébként a feleségem lett a producere, menedzsere. Most 28 fővel megyünk, évente megrendezzük a Humortechnikumot, és jelen pillanatban több mint egyharmadát adjuk a Showder Club szereplőinek.

Tudod, amikor már valaki magasabban fenn van a Mount Everest-en, három lépésre a csúcstól, akkor már nagyon óvatos, onnan már nem akar leesni. Mi még az alaptáborban vagyunk, mi még azt csinálunk, amit akarunk.

- Köszönöm szépen, hogy ezt rendbe raktad. Megmondod őszintén, nem vagyok nagy stand-up néző, az ember néha belesodródik egy stand-upos estbe, vagy a tévén odakapcsol és ott ragad, körülbelül szerintem az átlagemberek így találkoznak a műfajjal.
Most nem feltétlenül fogsz szeretni, de nem is ez a cél, hogy egymást simogassuk. Szóval például a verseknek van egy nagyon jó tulajdonságuk, hogy a nagy részüket a verskedvelők be tudják azonosítani. Ha hallanak egy verset, akkor nagyjából érzik, hogy ki a költő, de legalább meg tudják mondani, hogy egy nyugatos költő volt, vagy hogy körülbelül hova lehet őt elhelyezni. Nekem ez az egyik fő kritikám a stand-uppal kapcsolatban - és szerintem most meg fogsz cáfolni -, hogy ezt ott annyira nem érzem. Hogyha csak a szöveget olvasnám, és nem látnám azt, hogy ki az előadó, nem tudnám megmondani, hogy ez most kinek a szövege. Nincs igazi karakter a szövegek mögött.

- Maga a poén, az egy logikai feladvány. Leírták ezt tudományosan, tizenkétféle poentírozási technika van. Tudok olyan humoristát, aki ebből mondjuk kétfélét vagy háromfélét használ, így egy kicsit tudsz mondjuk stílusban különbséget tenni. Vagy azt, hogy milyen szavakat használ. Ha nézzük a Tra Barnát, nézzük az Aranyosit, amikor már élőszóban beszélnek, akkor azonnal tudod, hogy kiről van szó. Leírva nem. A stand-up, az nem egy írott műfaj.

- Az oké, de ha már az általad említett Nagy Bandót, de akár Laár Andrást...

- …Boncz Gézát például! A Boncz Géza írásait pontosan tudod, hogy ő írta. Nekem ő a példaképem.

- Erre akarok kilyukadni, hogyha ezeket az embereket említem, akkor ők szöveg alapján felismerhetőek.

- Boncz Gézához is kellett, hogy halld, kellett, hogy lásd. Nem volt elég a leírva. Ragaszkodsz a leírt anyaghoz?

- Nem, nem ragaszkodok a leírt anyaghoz, csak azt mondom, hogy a karaktert esetleg a nyers szöveg alapján is lehessen azonosítani, de lehet, hogy ez eggyel nehezebb feladat a humornál. 
Én például nagyon szeretek szellemes, humoros könyveket olvasni. Ha mondjuk egy Kurt Vonnegut-ot olvasnék vakon, a harmadik oldalnál már lejönne, hogy ő írta. De ez számos egyéb szerzőnél is hasonló.

- Igen, én is írok szövegeket, forgatókönyvet, sok mindent, olyat is, amit inkább csak a pénz miatt csinál az ember. Ez este van, Ilyenkor szeretek egyedül lenni.

- Éjjeli bagolyként működsz?

- Elsősorban, igen. Amikor fellépek, ahhoz igazítom az ébredést, hogy akkor legyek a topon. Tehát ha este 8-10-kor van a fellépés, akkor nem kelhetek reggeli 8-kor. Ilyenkor előtte sokáig fent vagyok és amikor rám tör a nyugalom, a csendesség, leszáll a nap, akkor jobban tudok dolgozni.

- Tudtad, hogy mi klubtársak vagyunk? Mindketten tagok vagyunk a Mensában.

- Jaj, az nagyon jó! Lehet, hogy azért tudunk jót beszélgetni.

- Lehet. Ez mennyire van benned, és mennyire tudsz és akarsz élni ezekkel a nagyközönség előtt?

- Általában, hogyha ezt a fajta humorérzékemet veszem elő, erre azt szokták mondani, hogy ez hülye vicc. Sőt, idegesítőnek szokták találni.

Ha otthon vagyok a családommal, csak ezt a humort használom, nem vagyok hajlandó populáris, mindenki által érthető humort összerakni, és mindenkit idegesítek, a feleségemet, a családomat, a barátaimat.

Ezért egy érdekes stratégiát választottam, nagyon sokszor rakok úgy össze egy poént, hogy van először egy első hulláma, ami még nagyon bonyolult, nem biztos, hogy mindenki értené.

- Vagyis ami neked szórakoztató.

- Igen. Van egy második hulláma, amit az általános aggyal rendelkező emberek megértenek, és mindig van egy lecsengése, hogy mindenki értse. De például elmentem egy Mensa találkozóra, kétszázan voltak körülbelül, és egy stand-up műsort kértek tőlem, meg utána egy órás beszélgetést. (Akkor még nem voltam Mensa tag, ott szúrtak ki, hogy jó lenne, ha megcsinálnám a tesztet.) És akkor

elmondtam a műsort, és az első poénnál már az egész közönség nevetett. Annyira élveztem, hogy nem kell magyarázni, nem kell odatenni még egy mondatot.

De igazából a poén, a vicc, a humor, azok logikai feladványok, hiszen az ember attól nevet, hogy meglepődik, és a meglepettségét nevetéssel palástolja. Tehát ha most biológiailag megnézzük, hogy ez hogyan működik, akkor ez így működik.
 Egyébként matematikusnak készültem, amit a stand-upban is használtam a legelején, amikor elkezdtem ebben működni. Megnéztem, milyennek kell lenni egy műsornak matematikailag. Megnéztem a népszerű előadókat, hány poént mondanak percenként, így le tudtam mérni a saját műsoromat, hogy tart-e már ott, ahol tartania kell.

- Na jó, ez tipikus Mensás viselkedés. És mi a jó „humorsűrűség”?

- A legsűrűbbek, a 8-9 mp/poén, azok már elég sűrűek, de ők gyorsan is beszélnek. A 10-13 mp, azt mondom, azok a jó előadók, akik annyi poént belevisznek. Vannak azok az előadók, akik akkor kezdték a színpadon a pályájukat, amikor még nem voltak ismertek. Sok ilyen előadó van, az Aranyosi Péter is hasonló, és én is ilyen vagyok.

Álltunk úgy színpadon, majdnem hogy tíz évig, hogy amikor kimentünk, a közönségnek fogalma nem volt róla, hogy ki vagyok. Ezért nekem először a közönséget meg kellett vennem, be kellett magam mutatni. Dolgoznom kellett érte.

És csak utána jött a népszerűség, de a kezdeteket soha nem felejti az ember. Még ha mindenki ismer az országban, akkor is úgy megyek ki a színpadra, hogy az, aki ott ül, azt először teljesen megfogom, és nagyon-nagyon foglalkozom a közönséggel.
Viszont vannak olyan előadók, akik hirtelen bekerültek a televízióba, egy ország megismerte őket, és azóta állnak színpadon. Ők úgy gondolják, „én ez az előadó vagyok, tudjátok, hogy mit tudok, te ülj be rám, te nézz meg engem, csak neked adok elő.” Ezek az emberek például egy rossz közönség előtt, vagy egy nem működő közönség, vagy egy fáradt közönség, a munkából jövő ideges közönséggel nem tudnak mit kezdeni. Mert ők nem tanulták meg, hogy hogyan kell bármilyen közönséget magadhoz édesgetni.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Bill Gates 15 dolgot jövendölt meg 25 évvel ezelőtt - és mindegyik valóra vált
Lehet, hogy ő az új Nostradamus, elképesztő, mennyire pontosan lát a jövőbe.

Megosztom
Link másolása

Íme, a Microsoft agyának, Bill Gates-nek 15 fontos jóslata az ezredfordulóról - amelyek azóta mind valóra váltak.

Sokan állítják magukról, hogy ők az új Nostradamus vagy a következő Baba Vanga, de ritkán találnak el bármit is abból, ami ránk vár.

Az egyik személy, akinek sikerült csatlakozni a Simpson család alkotóinak jövőbelátó csapatához, a technológiai mogul Bill Gates, aki 1999-ben megjelent Business @ the Speed of Thought című könyvében merész állításokat tett a technológiai fejlődésről.

Igaz, a 68 éves férfi a Microsoft társalapítójaként a legtöbbünkhöz képest előnnyel indult, de még így is lenyűgöző, hogy ennyi jóslata végül valóra vált.

A Netflix új dokumentumfilmjének, a What's Next? The Future with Bill Gates című dokumentumfilmje nyomán 15 olyan jóslatot tekintünk át, amelyek ma már mindennapi életünk alapkövei:

Ár-összehasonlító oldalak

Az olyan ár-összehasonlító oldalak, mint az Ár-Gép, Árfigyelő, Cashmap, és az Árukereső a hitelkártyától kezdve az új edzőcipőkön át az utasbiztosításig mindenre a legjobb ajánlatot találták meg. Íme, mit mondott erről Gates:

„Automatizált ár-összehasonlító szolgáltatásokat fogunk kifejleszteni, amelyek lehetővé teszik, hogy az emberek több weboldal árait is láthassák, így minden iparágban könnyedén megtalálhatják a legolcsóbb terméket”.

Mobiltelefonok

Ez az első tárgy, amit reggelente előkapunk, és amin életünk nagy részét tároljuk, de 1999-ben a legtöbb mobiltelefonnal rendelkező ember Nokia, Siemens vagy Phillips készülékeket hordott magánál.

Lehet, hogy lehetett rajtuk Snake-et játszani, de a mai piaci kínálathoz képest ezek a készülékek semmit sem érnek.

Gates minden bizonnyal meglátta a mobilokban rejlő lehetőségeket, amikor könyvében megosztotta gondolatait a témáról. A háromgyermekes apa azt mondta: „Az emberek olyan kis eszközöket fognak magukkal hordani, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjanak és elektronikus ügyeket intézzenek, bárhol is legyenek. 

„Képesek lesznek ellenőrizni a híreket, megnézni a lefoglalt repülőjegyeket, információkat szerezni a pénzügyi piacokról,

és szinte bármi mást is megtehetnek majd ezeken az eszközökön.”

Online pénzügyek

Valamikor régen a helyi bank volt a legmegfelelőbb hely minden nagyobb pénzügyi tranzakció lebonyolítására, de ezek az idők már rég elmúltak.

Ma már az interneten keresztül fizethetünk árukért, küldhetünk pénzt a barátainknak, és útközben is ellenőrizhetjük a banki egyenlegünket

- ahogy Gates mondta.

Azt is felvetette, hogy az orvosi terület egyes aspektusai is haladni fognak a korral, és az internetre kerülnek, ami szintén jó tipp volt - mivel a vállalkozások ma már dátumvezérelt egészségügyi ellátást, online konzultációkat és digitális recepteket kínálnak.

A Microsoft társalapítója jósolta: „Az emberek az interneten keresztül fogják fizetni a számláikat, intézni a pénzügyeiket, és kommunikálni fognak az orvosaikkal”.

Virtuális asszisztensek

Bár azt nem mondta, hogy mindannyian torkunk szakadtából kiabáljuk majd, hogy „Alexa”, és megkérünk egy kis kör alakú eszközt, hogy mondjon nekünk egy viccet, Gates azt jósolta, hogy mostanra már lesz egy automatizált kis segítőnk.

A technológiai mogul úgy vélte, hogy a „személyes társak” az elkövetkező években mindenki életét megkönnyítik majd, mondván: „Okosan összekapcsolják és szinkronizálják majd az összes eszközt, akár otthon, akár az irodában vannak, és lehetővé teszik, hogy adatokat cseréljenek.

„Az eszköz ellenőrizni fogja az e-maileket vagy az értesítéseket, és bemutatja a szükséges információkat. Amikor elmegy a boltba, megmondhatja neki, milyen recepteket szeretne elkészíteni, és az készülék elkészíti a listát a hozzávalókról, amelyeket be kell szereznie.

„Az összes általad használt eszközt tájékoztatja a vásárlásaidról és az időbeosztásodról, így azok automatikusan alkalmazkodnak ahhoz, amit éppen csinálsz”.

Otthoni felügyeleti rendszerek

Kiderült, hogy Gates már messziről látta az olyan technológiákat, mint a Ring ajtócsengő és a Google Nest technológiái, a technológiát a CCTV-kamera továbbfejlesztett változatának látta.

„Általánossá válnak majd a házad folyamatos videóképei, amelyek tájékoztatnak, ha valaki meglátogat, miközben nem vagy otthon”

- írta.

Lehet, hogy azt nem tudta megjósolni, hogy a bejárati ajtónkat egy mobilalkalmazásból fogjuk tudni figyelni, de így is elég pontos.

Közösségi média

1999-ben általában vezetékes telefonon kellett felhívni a barátaidat, vagy személyesen meglátogatni őket. Ez azonban nem akadályozta meg Gates-t abban, hogy egy olyan világot képzeljen el, ahol a világ minden táján mindenki hiperkapcsolatban van.

„A barátok és a családtagok privát weboldalai általánossá válnak, amelyek lehetővé teszik a csevegést és az események megtervezését”

- írta.

Igaz, a közösségi média nem éppen egy „privát weboldal”, de az olyan alkalmazások, mint a Twitter, az Instagram és a TikTok, valamint az olyan üzenetküldő platformok, mint a WhatsApp és a Telegram lehetővé teszik, hogy folyamatosan kapcsolatban maradjunk kisebb és nagyobb csoportokkal egyaránt.

Automatikus hirdetések

Az automatikusan generált hirdetések térnyerését előrevetítve a következőket írta: „Egy szoftver, amely tudja, ha lefoglaltál egy utazást, és ezt az információt arra használja, hogy tevékenységeket javasoljon a helyi úti célnál. Tevékenységeket, kedvezményeket, ajánlatokat és olcsóbb árakat javasol mindazokra a dolgokra, amelyekben részt szeretne venni”.

Intelligens hirdetések

A hirdetések manapság mindenhol jelen vannak. Lehet, hogy arról beszélsz egy barátodnak, hogy szeretnél egy új pár cipőt, a következő pillanatban pedig a Google edzőcipők képeit mutatja neked - Gates ezt is megjósolta.

„Az eszközökön intelligens reklámok lesznek”

- mondta Gates. „Ismerik majd a vásárlási trendjeidet, és olyan hirdetéseket fognak megjeleníteni, amelyek a preferenciáidra vannak szabva”.

Online beszélgető weboldalak

Gates 1999-ben tette meg a jóslatot: „Miközben egy sportversenyt nézel a televízióban, a szolgáltatások lehetővé teszik majd, hogy élőben megvitasd, mi történik, és részt vegyél egy versenyen, ahol szavazhatsz arra, hogy szerinted ki fog nyerni”.

Ebből manapság a fiatalok profitálnak a legtöbbet, hiszen ők a számítógépes játékokat is így játszák már.

Linkek az élő televíziós közvetítésekhez

Gates minden bizonnyal előre látta a reklámok dominanciáját az életünkben, és azt jósolta, hogy a jövőben a reklámok olyan linkeket fognak tartalmazni, amelyek segítségével a nézők online kereshetnek, QR-kódot olvashatnak be, vagy követhetik a márkát a közösségi médiában.

Ezt írta könyvében: „A televíziós adások olyan releváns weboldalakra és tartalmakra mutató linkeket fognak tartalmazni, amelyek kiegészítik azt, amit éppen nézünk”.

Virtuális vitafórumok

„A városok és országok lakói internetes alapú vitákat folytathatnak majd az őket érintő kérdésekről, például a helyi politikáról, a várostervezésről vagy a biztonságról” - írta.

A közösségi média térnyeréséhez hasonlóan Gates azt jósolta, hogy az internet lehetővé teszi majd számunkra, hogy virtuálisan tartsuk a kapcsolatot, és megvitassuk barátainkkal és szomszédainkkal a számunkra legfontosabb kérdéseket.

Online közösségek

Gates az emberi kapcsolatok jövőjét is látta, amely lehetővé teszi, hogy az emberek világszerte megosszák érdeklődési körüket, és a világ másik felén is találjanak hasonlóan gondolkodó embereket, akiket a távolság nem korlátoz többé.

„Az online közösségeket nem a tartózkodási hely, hanem az érdeklődés fogja befolyásolni”

- mondta.

Ki gondolta volna, hogy Bill Gates megjósolta a Reddit felemelkedését?

Projektmenedzsment szoftver

A modern munkahelyet minden bizonnyal megkönnyítette az olyan alkalmazások feltalálása, mint a Slack, a Google Workspace és a Microsoft Teams - kiderült, hogy Gatesnek már 25 évvel ezelőtt is volt egy terve az iroda digitalizálására.

A projektmenedzsment-szoftverekkel kapcsolatos elképzeléseit megosztva a következőket írta: „A projektmenedzserek, akik egy csapatot szeretnének összeállítani, képesek lesznek online belépni, leírni a projektet, és ajánlásokat kapnak a rendelkezésre álló, az igényeiknek megfelelő emberekre”.

Online toborzás

A Linkedin minden bizonnyal megváltoztatta a játékot az új álláskeresés és a jelenlegi és korábbi munkatársaiddal kapcsolatos szakmai eseményekkel való naprakészség terén, valamint kész önéletrajzot ad a toborzók számára. Gates határozottan meglátta a piaci rést a szakmai kapcsolatteremtés terén is, és ezt a jóslatot a könyvében is megfogalmazta.

„Hasonlóképpen, a munkát kereső emberek is képesek lesznek online álláslehetőségeket találni érdeklődésük, igényeik és speciális képességeik bejelentésével” - írta.

Üzleti közösségi szoftver

Gates az üzleti közösségi szoftverekkel kapcsolatban a következő jóslatot tette könyvében:

„A vállalatok képesek lesznek pályázni munkákra, legyen szó építkezési projektről, filmgyártásról vagy reklámkampányról.

Ez hatékony lesz mind a nagyvállalatok számára, amelyek olyan munkákat akarnak kiszervezni, amelyekkel általában nem szembesülnek, mind az új ügyfeleket kereső vállalkozások számára, mind pedig azon vállalatok számára, amelyeknek nincs az említett szolgáltatáshoz megfelelő szolgáltatójuk”.

Manapság olyan oldalak állnak rendelkezésünkre, mint az Upwork, a Fiverr és a Craigslist, amelyek lehetővé teszik a kisvállalkozások számára, hogy ügyfeleket és szabadúszókat vásároljanak.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - nem hittem a szememnek: így néz ki a szerződés, ha a brit királyfi a tulaj
A vidéki Anglia bája lenyűgöző, főleg, hogy végre becuccolhattunk a farmházba, ami félig üresen is rabul ejtett.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

A szerződés és a marketplace

Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy a miénk lesz a ház. Van az a helyzet, amikor már annyira belefáradsz valamibe, hogy elfelejtesz örülni a jó hírnek is. Viszont ennek megvan az az előnye, hogy utána aztán folyamatosan örülsz. Mindennek. Minden pillanatban.

Igazán akkor fogtam fel, hogy tényleg igaz, és Vilmos herceg háza a mi otthonunk lesz, amikor

postai úton megérkezett egy nagyon vaskos boríték, benne egy 20 oldalas szerződéssel, súlyos, merített papíron, kemény, fényes borításban. Ennek a második oldalát foglalta el félig a herceg neve és címeinek felsorolása

ott, ahol a tulajdonos nevének kell állnia. Nem emailben küldtek át két oldalt, nem egy géppapírra nyomták és adták a kezünkbe - ami megjárja a trónörökös hivatalát, annak úgy is kell kinézni, mint ami ott járt. Drága papír, elegáns dizájn, alapos leírás:

Így érkezett meg a szerződés, ez a fedőlapja

Az a gondolat, hogy a herceg saját maga hagyta jóvá, hogy Molli kutyusom (név szerint is megemlítve a szerződésben) velem éljen a házban, kifejezetten megnevettetett. Szinte láttam magam előtt, ahogy Katalinnal egy este megbeszélik: Figyu, lenne itt egy bérlő, van neki egy Molli nevű kutyája, megengedjük, hogy bevigye a házba? Hát - fordult képzeletemben Vilmoshoz Katalin -, egyetlen kutya, ha jól nevelt, nem okozhat akkora kárt, és mi is mennyire szeretjük a sajátunkat, aki Lajoska ágyában alszik. A nagyid meg egyenesen bolondult a kutyákért… Rendben, akkor aláírom a szerződésüket, de lovat nem tarthatnak! - adta meg magát Vilmos.

Hogy mire tért még ki a szerződés? Mindenre.

Nem tudnál olyat kérdezni, amire ne lenne benne egy passzus.

Sőt, mellékletek is érkeztek, azok is huszonoldalakkal, bennük a ház különböző felméréseinek az eredményei szerepeltek, hivatalos, céges aláírásokkal. Még arra is kitértek, hogy a farmon a felmérések szerint korábban hol találtak azbesztet és azzal mi történt. Eléggé megnyugtató volt olvasni.

A farmház az átadáskor egészen üres volt. Úgy értem, hogy teljesen, leszámítva a konyhát, ahol volt szekrény meg fiókok, de ahogy írtam, nem volt se tűzhely, se hűtő, se mosógép, egyáltalán nem volt semmi.

Az angol házakban megszokott beépített szekrények sem könnyítették meg az ember dolgát, pedig legalább a hálóban jól jöttek volna.

Azt nem mondom, hogy eredetileg sem voltak, mert láttam már néhány György-korabeli házat belülről, és bizony de. Csakhogy ezt a miénket néhányszor már átépítették, és valahogy mindig egyre kevesebb dolog maradt benne.

A csodálatos fával burkolt ablakfülke csak a nappaliban élte túl a XX. századot,

a többi szobában szépen lefejtették a falról, a belső spalettákkal együtt. Gondolom, egyszerűbb volt, mint felújítani, vagy kicserélni az elkorhadt részeket.

Az ajtók eredetiek, a zárszerkezetekbe bele lehet szeretni

Hasonlóan jártak a kandallók is. Eredetileg minden szobában volt egy-egy, de a központi fűtés beszerelését követően egyszerűen legipszkartonozták őket (a beugrók árulkodnak a helyükről), csak a nappaliban hagyták meg, bár nem a régi, embermagas, besétálható méretben, de betettek egy cuki öntöttvas kályhát. Na nem nagyon nagyot, ha a fahasáb 25 centinél szélesebb, azt már nem rakod bele sehogysem.

Azóta voltam a két szomszéd bérlő házában is, ők ebből a szempontból szerencsésebbek, ugyan bejátszották hozzájuk is a vaskályhát, de

meghagyták az eredeti kandallókat, azokat az óriásiakat, amikbe tényleg be lehet sétálni, és az egész mikulás-sztori a kéménnyel sokkal érthetőbbé válik:

Hosszúhétvége után, egy kedd délelőtt vehettük át a kulcsokat. Előzőleg eléggé el voltam keseredve, hogy az első napokban még aludnunk is a földön kell majd - azzal vigasztaltam magam, hogy legalább süppedős padlószőnyeg fedi a padlót, sem fázni nem fogunk, sem nyomni nem nyom majd annyira.

De végül nem kellett a földön aludni, mert a szerencse megint ránk mosolygott:

pont a kritikus hétvégén volt hatalmas leárazás a helyi bútorbolt online részlegén. 20 százalék mindenből! Az egész hétvégét azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk magunknak összerakni a legolcsóbb, de a lehetőségekhez képest legkényelmesebb ágyat.

Én egy fekete vaságyat választottam, mert előzőleg ehhez hasonlóakban aludtunk, amikor a hercegség más, többszáz éves kis házaiban nyaraltunk. Mondjuk azok az ágyak legalább 100 évesek voltak :) A házhozszállítás is ingyen volt, és keddre kértük.

A lányom talált az egyik használt cuccokat kínáló csoportban egy csodás étkezőasztalt negyed áron. Lecsaptunk rá.

Tovább böngészve a marketplace-t, felbukkant egy villanytűzhely. Kicsit használtas, de az eladó azt mondta, hogy fél éves. Negyedáron? Naná, hogy kell!

Nemsokára feltett valaki egy eladó mosógépet. Ráírtunk, adja, mondta, de csak pénteken, mert még használja. Ha használja, az jó hír, akkor üzemképes. Semmi gond, péntekig megleszünk mosás nélkül! Két órával később ugyanő meghirdetett egy hűtőt is. Hűtő 60 fontért? Már repült is az email. Hát, kicsit bizalmatlan lett, hogyhogy nekünk minden kell, de aztán az előleg átutalása után megnyugodott. Csakhogy a hűtő is csak pénteken érkezik majd. Ezen kicsit elgondolkoztunk. Végül is három és fél nap hűtő nélkül még kibírható. A vaj nem romlik meg a kilencven centis kőfalak mögött, a tojás sem, tejet meg majd nem iszunk, a mélyhűtött borsónkat pedig otthagyjuk a másik lakásban. Majd örül neki, aki utánunk jön. Ha a többi ételt mindig frissen vesszük, simán megleszünk.

Ez a használtcikk piac itt nagyon komoly dolog. Konkrétan bármit kifoghatsz a helyi lakosok zárt csoportjában, még nem is kell a marketplace-re menned.

Láttam már egy teljes 1800-as évekbeli optikus szettet a hozzá tartozó gyönyörű eredeti fadobozban, antik traktort (ebbe konkrétan beleszerettem), ingyen elvihető zongorát és rengeteg szép viktoriánus bútort.

Persze eladó a ballagási öltöny is épp úgy, mint a megunt szörfdeszka, csak résen kell lenni, mert a legjobbakat nagyon hamar el is viszik az ember orra elől.

A csodálatos traktor, ami mindenki fantáziáját meg tudja mozgatni

Mindenesetre a költözés napjának estéjén már nem voltam teljesen kétségbeesve. Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Igaz, hogy ez a mondás már nem állná ki a modern idők próbáját, de ez jutott eszembe, tisztelegve az ősök előtt, akiktől évtizedekkel ezelőtt hallottam. Ezt a házat ők is nagyon szeretnék, ebben biztos voltam.

@ourcornishfarmhouse The details of our garden #fyp #cornwall #garden #cottagecore #aesthetic #summer #xyzbca #foryou #viral ♬ som original - gii

Ahhoz képest, hogy nyolc hónapot húztam le egy teljesen berendezett házban, amiben minden volt, ezért nem kellett venni még egy kanalat sem, a pakoláskor kiderült, hogy meglepően sok cucc gyűlt össze végül. Nem fért be a bőröndbe, főleg a konyhai dolgok: egy teljes sorozat fűszer, tortaformák, kézi robotgép, kávéfőző, olajak, lekvárok, cuki poharak, kedves bögrék, formás teáskanna, a karácsonyi bejgli sütéséhez vásárolt sodrófa, és még rengeteg minden várt becsomagolásra, nem is vettem észre, hogy ennyi dolgot összehordtam már. Persze amikor bevittük Vilmos herceg házába, szinte elveszett benne mindez.

Körbenéztem, hogy állunk: a ruhák a bőröndben maradnak, a nappali totál üres, van még egy szobánk, ami teljesen üres, a hálókban egy-egy ágy.

Most egyelőre ennyi volt a bútorozás. Vízforralót, kenyérpirítót és mikrót vettünk, tehát a konyha üzemelni fog addig is, amíg a bele való nagygépek felszabadulnak és ideérnek.

Folytatás jövő vasárnap, amikor Viktória királynő lábnyomába lépünk.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - ilyen az élet magyarként a brit trónörökös birtokán
Mindig is imádtam a vidéki Angliát, de sosem gondoltam, hogy egyszer egy igazi farmházban élhetek, ráadásul Viktória királynő lábnyomában járva.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem postai címe, hanem neve van? Elmesélem.

A házkeresés - 1. rész

Amikor kiköltöztem Angliába, csak néhány hétre jöttem. Sok dolog történt előtte, már nem segített az sem, ha napi 7-8 kilométert gyalogoltam a közeli erdőben a kutyámmal, szóval változtatni kellett. Kapóra jött, hogy a gyerek épp akkor indult vissza Cornwallba az egyetemére, csatlakoztam hozzá.

Cornwallt úgy képzeljétek el, mint a horvát tengerpart legfelkapottabb partszakaszát, vagy a Balaton-felvidéket. Ez Nagy Britannia legkedveltebb nyaralóhelyeinek egyike, ha nem pont a legmenőbb. Nyaranta a félmillió lakos mellé megérkezik még egymillió látogató, valójában a mezőgazdaság mellett a turizmus élteti. Az ügyesek összefuthat itt Jason Momoával, aki most építi éppen a házát, Stanley Tuccival, aki jó ideje itt él, Cate Blanchett miatt ki vannak a szomszédok, mert olyan zajjal alakíttatja át épp az otthonát, hogy nem lehet megmaradni a közelében, van nyaralója itt Jamie Dornannak, és pont a napokban járt erre a Pókember és a csaja is (Tom Holland és Zendaya). A helyiek alig kapják fel a fejüket, ha mellettük harap bele a pasty-ba Sofia Vergara, ha Dua Lipa haját fújja a szél előttük, amíg a tengerben gyönyörködnek, vagy a boltban összefutnak Warwick Davisszel, maxi azon, hogy milyen menő a segway, amin mászkál. Ja, és természetesen magával Vilmos herceggel is össze lehet akadni, például a strandon.

Ennek megfelelően még a kertek fáskamrái is kiadóakká válnak nyaranta, nem véletlenül tűnik lehetetlennek, ha lakást akar itt valaki találni.

Van egyébként, szép is rengeteg, de extrém drágán és csak rövidtávú megoldásokat kínálva, az Airbnb mindent visz.

Szerencsére amikor úgy döntöttem, hogy kiköltözöm, már kifutott a szezon, gondoltam, hogy ha a turisták hazamennek, és a tulajok kiadják télire a nyaralóikat, azzal elleszek, amíg kell. Napokig kerestem, kerestünk, írtunk minden létező fazonnak, akinek az Airbnb szerint a következő hónapban üres volt a lakása, de mindenhonnan lepattantunk. Végül egy olyan városban találtunk kiadó lakást néhány hétre, amiről sosem hallottam előtte, hiába jártuk Cornwallt már 10 éve nyaranta, ez valahogy teljesen kiesett. Oké, nézzük meg, mit nyújt a következő egy hónapra ez a hely - gondoltam kevés lelkesedéssel.

Vicces volt, mert első pillantásra beleszerettem, pedig mindenben más volt, mint amiért addig rajongtam Cornwallban.

Nyüzsgő, laza, bohém település a nyugati parton (mások szerint északin, ezen mindig jót lehet vitázni), tele fiatallal, tele szörfössel, tele élettel, tele mosollyal, tele kutyával, tele stranddal.

Nyolc strandja van konkrétan, és mind gyakorlatilag a városban.

Az első sokk a bolt parkolójában ért, amikor kiszálltam a kocsiból mindjárt a legelső napon. Az a kilátás a tengerre azóta is a telefonom háttérképe.

Éreztem, hogy én innen nem akarok elmenni, én ebben a városban akarok élni. Csakhogy ez itt édeskevés, hiszen csak néhány hétre sikerült megoldani a lakáshelyzetet. Aztán, épp mielőtt hazaindultam, a kiköltözés előtti napon szólt vissza az ügynök, hogy a tulajdonos beleegyezett: mégis maradhatok tovább a teljesen berendezett lakásban, egészen március 8-ig. Winter let - tanultam meg a szót. Megkönnyebbültem: a március még nagyon messze van.

Októberben elkezdtem nézegetni az ingatlanos oldalakat, a hosszútávra kiadó lakásokat.

Akkor döbbentem rá, hogy mit is jelent pontosan az a lakhatási válság, amiről egész Európában beszélnek.

Hogy alig van hosszútávra kiadó lakás. Hogy ami mégis kiadó, az elképesztően rossz állapotban van, lelakott, dohos és csillagászati összegeket kérnek érte. Már viccelnek is vele az ingatlanügynökök. Körbevisznek valami házban, mutatják az ablaktalan másfél négyzetméteres helyiséget, majd kacsintva mondják, hogy Londonban ezért 800 fontot kérnek. De nagyon nem vicces. Mert tényleg így van.

Maguk az ingatlanok is nagyon mások, mint amiket otthon megszoktunk.

Először is minden elképesztően kicsi. De tényleg. A két hálószobás (plusz nappali) kertes sorház 50-60 négyzetméter. Maximum. A három hálós néha eléri a 75-öt. De csak néha.

Ha valaki bérelni szeretne, ne lepődjön meg, ha az ingatlanügynök olyan épületbe tessékeli be, ahol egy 175 centis ember feje már koppan az ajtófélfában, ahol a plafont kényelmesen eléri kézzel, és ahol a keskeny és meredek lépcsők miatt azt mutatják meg először, hogy melyik deszkákat kell kiemelni a konyha mennyezeti részén, ha ágyat akar feljuttatni valahogy az emeletre.

Mellesleg azt is elárulják, hogy régen a halottakat is ott engedték le, ha az élet úgy hozta.

Folytatás jövő vasárnap.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Vilmos herceg bérlője vagyok - fekete-arany címer és magánút vezet a házig, de akadt néhány probléma
Mindig minden az utolsó pillanatban jön össze: megkaptam a házat, de micsoda kanyarral! Lesznek képek és egy kicsit Vilmosról is mesélek.

Megosztom
Link másolása

Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.

Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.

Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.

Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.

Megvan a ház!

Ahogy a múlt héten írtam, nagyon nem egyszerű a lakáskérdés Cornwallban. Az első hónapokban még lelkes voltam, minden szebb meghirdetett lakásban láttam magunkat, de egyiket sem én (vagyis a kutyával együtt mi) kaptam meg. Aztán egy jóindulatú ügynök felvilágosított:

egy-egy lakásra minimum 40, de sokszor 80 jelentkező jut. Közülük egy lesz az a szerencsés, aki kibérelheti, a többiek gyakorlatilag egy az egyben mennek rá a következő kiadó lakásra.

Azok vannak jobb helyzetben, akik épp bérlők, és van hol kivárniuk, amíg rájuk mosolyog a szerencse. Én, a magam winter let megoldásával nem tartoztam közéjük…

Márciusban kikönyörögtem egy újabb hónapot a tulajtól. Aztán áprilisban egy utolsó 30 napot.

Addigra már eléggé feladtam, hogy itt éljek, kezdtem látni magam újra otthon. Elfáradtam.

Április 20.-án (hogy Cseh Tamást idézzek) nem lehet tévedés, ott volt a hirdetés. Egy kiadó ház a város mellett, a fotókon azok az ablakok, amelyeket annyira imádtam, tágas terek, oké, fullra üres konyha, még tűzhely sem volt benne, de nem érdekelt.

Ez a házunk! - küldtem át a hirdetést a lányomnak. Itt van!

Jelentkeztünk rá.

Az üres konyha, a gyönyörű, fekete kőlapokkal a padlón

Azzal együtt három lakás volt még játékban. Kettőt már láttam. Az egyikből visszaszóltak, hogy sajnos, nem én kapom. A másik egy apró sorház, zsúfolt környék, fekete, csillámos, smirgli-szerű tapétával borított pici fürdőszoba, a fedett teraszt szobaként számolták be. Amint megtudta a tulaj, hogy az előző években nem Angliában dolgoztam, sőt valójában most is távmunkában dolgozom, köddé vált és többé nem volt elérhető. Már csak az a ház maradt, amire a legkisebb esélyt láttam, de a legjobban vágytam.

Egy héttel később írtak a Cornwalli hercegségtől, hogy beválogattak azok közé, akik megnézhetik a farmházat. Túl voltunk az első rostán!

De mi is valójában a Cornwalli hercegség (Duchy of Cornwall)?

Ez Vilmos herceg magánvagyonának kezelője, annak a vagyonnak, ami nemrég még Károly herceg magányvagyonának számított.

A Cornwalli hercegséget 1337-ben alapította III. Edward, hogy anyagi függetlenséget biztosítson fiának, a Fekete hercegként is emlegetett trónörökösnek (lásd a Lovagregény című filmet). Egy korabeli oklevél rendelkezett arról, hogy Cornwall összes jövőbeli ura az aktuális uralkodó legidősebb fia, vagyis a trónörökös legyen.

És hát Angliában élünk, itt egy 687 éves rendelet természetesen még érvényben van.

Erzsébet királynő idején Károly volt a cornwalli herceg, aki ráadásul egy rekordot is fenntart: ő viselte eddig a leghosszabb ideig ezt a címet. A jelenlegi herceg pedig Vilmos maga. Ő a 25. a birtok történetében.

A hercegség 7 538 hektár földterülettel rendelkezik, van kb. 50 farmháza, amibe hosszú távú bérlőket fogad, ők többnyire a házhoz tartozó földeket is bérlik, a bérlők ritkán lépnek le, ezért üres ingatlant kifogni elég nehéz.

A Duchynak van még számos nyaralója, melyeket jó pénzért bárki kibérelhet. Ezek azért elég jól néznek ki:

A Duchy of Cornwall Lostwithielben található nyaralóházainak egyike (Penlyne)

Plusz a herceg fennhatósága alá tartoznak a helyi bányák és Cornwall teljes tengerpartja is. Nemrég történt, hogy egy befektető a tökéletes és elvehetetlen panoráma érdekében közvetlenül a szirtekre akart építeni egy hotelt, emiatt nekilátott a terület átalakításának, omlásveszélyt okozva és veszélyeztetve az ott élő madarak fészkelő helyét.

Miután hiába tiltakoztak a helyiek az önkormányzatnál, levelet írtak Vilmos hercegnek, aki hallva a természetkárosítást, egy mozdulattal leállíttatta az egész építkezést. Ilyen is van…

Mindenesetre a Cornwalli hercegségből származó bevételeket Vilmos és családja a köz-, magán- és jótékonysági tevékenységeinek finanszírozására használja.

A lányommal az első pillanattól úgy beszéltünk a farmházról, mint ami a „mi házunk”.

Sosem használtunk feltételes módot, hogy mi lesz, HA megkapjuk. Mindig úgy beszéltünk róla, hogy mi lesz akkor, AMIKOR megkapjuk.

Hogy mi lesz? Mondjuk meg kéne gyógyulnom, mert covidos lettem.

Már nem voltam lázas aznap, amikor megnézhettük, de a covid totál elvette a szaglásom, szóval vak orral érkeztem a megtekintésre. Ennek annyiban van jelentősége, hogy a régi házak errefelé is sokszor dohosak, penészesek - jó, az újabbak egy része is. Ezért az ember orra nagy segítség egy ház első felmérésekor: akarok-e egy dohos, penészes házban élni, vagy inkább elengedem?

Magamtól akkor sem találtam volna meg a házat, ha száz évig élek, mert ez a név-téma nekem még nem ment. Utcákhoz és házszámokhoz szoktam, és még a Google térkép sem segített. Az irányítószám alapján megvolt a környék, de sehogysem volt meg a ház. Végül a megtekintés előtt kevéssel nekem, mint idegennek, segítségként elküldték a koordinátákat is. Azt követve döbbenten kanyarodtam le egy keskeny útra, ami Magyarországon inkább bicikliútnak számítana, és

a fekete-arany hercegi címeres kiírást követtem egy magánúton, egészen a házig. A György korabeli épület élőben még lenyűgözőbb volt, mint a képeken.

Két kedves nő fogadott, és vezettek körbe a gyönyörűen felújított, 200 éves épületben. A bejárattól balra nyílt a nappali, kandallóval és egy római rolós ablakfülkével, amibe be lehet kuckózni és nézni a tájat, vagy épp olvasni valami jó könyvet.

Az üres ház ezzel a látvánnyal fogadott: az ablakfülke és a roló

A konyha padlója fekete, hatalmas táblákban lerakott kőlapokból állt, az emeleten rengeteg szoba (3), tágasak, fényesek - azt éreztem, hogy hazaértem.

Izgalmamban alig értettem a kérdéseket, amiket feltettek. Hogy laktunk-e már ilyen öreg házban? Hát… nem? Igen? Nem. Hogy szeretjük-e a meleget? Tényleg ezt kérdezte? Micsoda hülye kérdés ez. Imádjuk. Mert hogy itt fűteni kell télen, különben felüti a fejét a penész - mondták. Hát én nem tudok 15 fokos házban élni, mint itt sokan. Én ezt a telet is 22 fokban töltöttem - válaszoltam nekik.

Hazafelé aztán tépelődtem: rosszat feleltem, biztosan mást kellett volna mondanom.

Csakhogy hamarosan papírokat küldtek, sokat. Mindenre kíváncsiak voltak. Munkahely adatai, főnökök, kollégák, bankszámla száma, tartalma…

Ezek szerint túl voltunk egy újabb rostán… Aztán amikor szóltak, hogy miénk lehet a ház, HA át tudok menni egy... hmmm… talán vagyonellenőrzésnek fordítanám - újabb vizsgán, komolyan berezeltem. Szóval mindent le fognak ellenőrizni, bankszámlákat, azon a forgalmakat 3 hónapra visszamenőleg, adósságokat (ha van), munkahelyet, kellenek emberek, akik jót állnak értem, hogy tisztességes vagyok, és igen, fel is hívják majd őket.

Tudtam, hogy nem mehetek át ezen a credit checkken, hiszen nincs angol bankszámlám.

Angol bankszámlád akkor lehet, ha van igazolt angol lakcímed. Angol lakcímed akkor lehet (vagyis akkor bérelhetsz házat), ha van angol bankszámlád… nem folytatom.

Csakhogy a Duchy of Cornwall dolgozói végre elfogadták a magyar bankszámla kivonatait, a magyar munkahelyet, és valószínűleg az sem ártott, hogy véletlenül az utolsó tíz évben (a Covidot leszámítva) az ő nyaralóházaikba jártunk nyaralni. Ez egy olyan referencia volt, amit nem lehetett meghekkelni.

Folytatás a jövő vasárnap.


Megosztom
Link másolása