GYEREK
A Rovatból

Melyik szó idegesít jobban: a babuci, a gazdisodás vagy az üccsi? És mi a helyzet a mozival?

A debreceni rockzenészek szlengje és Csehov drámái is tartalmaznak tündibündi szavakat. De mit kell róluk tudni ahhoz, hogy elviseljük őket?

Megosztom
Link másolása

Mindenkinek van egy nyelvi kriptonitja, ami bárhol és bármikor ki tudja billenteni a béketűréséből: van, akinek a kisbabás szülők kifejezései, van, akinek az aktuális kamasz szleng vagy éppen a zöldségesek ubi-pari-cserkó feliratai emelik olyan magasságokba a vérnyomását, amit mások 4 dupla kávéval érnek el.

De van-e olyan becézett vagy rövidült kifejezés, ami ma már senkit sem idegesít?

A cuki tacsi tegnap már az idi gazdijánál vacsizott

Vagyis az aranyos tacskó tegnap már az ideiglenes gazdájánál vacsorázott. Leírni is hosszú, hát még kimondani.

Sokszor az utóbbi ok, tehát a rövidítés, a gyorsítás igénye áll a hasonló, gügyögésnek hangzó szavak keletkezése mögött. Ez természetes fejleménye felgyorsult világunknak, gondolhatnánk, pedig rövidíteni nem a 2000-es években kezdtünk el.

Az állítólag Heltai Jenőtől származó mozi szavunk például 120 éve került először nyomtatásba, a kicsinyítő képzős cafka kifejezést pedig 1782-ben jegyezték fel a hajdú városokban elfogott vásári tolvajok argójának leírásában.

Ugyan a második szót egyáltalán nem gondolnánk kedveskedő, becéző kifejezésnek vagy rövidítésnek, a nyelvészek számára nagyon is sok közös vonást mutat a mozi-val, ugyanis a szleng, az argó, a becéző dajkanyelv vagy a különböző csoportnyelvek kifejezéseit a szakma általában együtt tárgyalja.

Ezek mindegyikében megtalálható a kicsinyítés használata, természetesen nem azonos célból. Ennek kétféle érzelmi iránya lehet: az egyik a közelítő becézés, melynél pozitív értelembe vett érzelmi kötődés áll fenn.

Ilyen az édesanyák által használt dajkanyelv számos kifejezése (anyuci babukája), a szerelmesek becézése (nyuszikám, kismackóm) vagy akár a házikedvencekkel való kommunikációnk is (Itt a kutyuka vacsija).

A másik változat pedig a távolító lekicsinylés: ilyenkor a fizikai értelembe vett kicsinyítés, például a ház-házikó helyett pejoratív, erkölcsi értelembe vett kisebbítés történik (nő-nőcske). Bár érdekes módon például a családi becézéseket utóbbira is lehet használni, amikor például idegenekhez intézve hangzik el az anyukám, apuskám kifejezés.)

A kicsinyítés használata egyébként gyakran az udvariasság egyik jele, enyhítheti egy kérés vagy parancs szigorúságát (Van egy szabad órácskád?)

A holland nyelvben például az ilyenfajta kicsinyítés kötelező eleme az udvarias társalgásnak, ha kávét kínálnak vagy kérnek, azt rendszerint az egy csésze kávé (een kop koffie) kifejezés helyett az egy csészécske kávé -val (een kopje koffie) teszik.

Az oroszokról pedig Csehov drámái nyomán mi is tudjuk, hogy a formális társalgás meghatározó elemeként akár idegenek és férfiak is előszeretettel hívják egymást galambocskámnak, kedveskémnek vagy szívecskémnek.

Csiripöri nokival és ubisalival

 A fenti mondatot sok ember énekóráról vagy kóruspróbáról ismeri, mint vicces beéneklő dalocskát.  A többieknek pedig a strandbüféből, a sarki kifőzdéből a piacról lehet ismerős.

Ebben az esetben a becézésnek látszó rövid szavak a szűkös felirathely és a hosszadalmas, kézzel és krétával történő, sokszor naponta változó feliratozás kiküszöbölésére születtek.

A zöldségesek pari, nari, cserkó feliratainak helyszínhez való viszonyára annak idején Lackfi János is felhívta a figyelmet az alábbi, általa csak tündibündi nyelvnek hívott jelenségre reflektáló írásában:

„A magyar ember járt egyszer egy budapesti aluljáróban, ahol a fal mellett heverésztek szegény hajléktalanok, míg a rend jegyében ki nem terelték őket szépen az utcára megfagyni, hogy mindenki jobban érezze magát.

A csavargóktól pár méterre a zöldséges nem átallotta táblácskájára kiírni: CSÖVI KUKI KAPHATÓ.”

Az írás-spóroló megoldások végül a beszélt nyelvbe is átszöktek, gyorsítva ezzel a szakma csoportjainak - zöldségtermesztők, áruszállítók és értékesítők - egymás közti kommunikációját. És itt a kulcsszó: csoportok.

A csoportnyelv (szakszleng), vagyis a különböző szakmák vagy hobbik képviselőinek csoporton belül használt argója ugyanis teljesen elfogadott, és kevés kivételtől eltekintve csak a kívülállók számára idegesítő.

Csoportnyelve ugyanúgy lehet például a kismamáknak és a gamer-eknek is, ahogy a zöldségeseknek vagy a debreceni rockzenészeknek. A csoportok sajátos kifejezései persze egy másik csoportból nézve feleslegesnek és irritálónak tűnhetnek.

Egy kívülálló számára az informatikában használt proci vagy vinyó, az italozókban használatos söci vagy vegyigyümi kifejezések ugyanolyan idegesítőek tudnak lenni, mint egy gyerekkel nem rendelkező számára a tentézés vagy az alvóka.

De természetesen, mivel valahol a köznyelv is csoportnyelvnek számít (csak egészen nagy nagynak) keletkeznek olyan szavak is, amik valamelyik csoportnyelvből átkerülnek a köznyelvbe, először általában a beszélt, majd később az írott változatba, majd ott rögzülnek. Ilyen számos mozaikszó (APEH, Nébih), az olyan összevont vagy összerántott szóalakok, mint a művház és a szocdem, vagy a szórövidülésnek olyan ismert formái, mint a mozi, a labor vagy a fotó, amik használatától már senkit nem ráz ki a hideg.

Ha te azt mondod merdzsó, én azt mondom: király!

Akármilyen és akárhány csoportnyelvet is használjunk, van egy szleng, amit valaha mindannyian beszéltünk: a gyereknyelv.

„Nem a felnőttek nyelvének egy kevésbé tökéletes formája, hanem egy olyan rendszer, amely előre meghatározható stádiumokon keresztül fejlődve mindinkább megközelíti a felnőttek beszédét"

A nulláról indulva számos nehézséggel kell megküzdenie a kicsiknek, hogy az emberek számára oly fontos nyelvi kommunikációt lépésről lépésre el tudják sajátítani. A kisbabák és a gyerekek saját fizikai és átvitt értelembe vett hangjuk keresése közben nem egyszerűen átveszik a felnőttek nyelvét: megteremtik, megformálják azt, majd a felnőttekéhez igazítják.

Ezért sincs két egyforma gyereknyelv még akkor sem, ha az egyes beszélt változatoknak sok a közös vonása, hiszen a célnyelv és a nyelvelsajátítók is hasonlóak.

Jó esetben az ember elsősorban az édesanyjától, a családjától és a gondozóitól tanul beszélni. Ahogy nőnek a gyerekek, úgy alakulnak velük a beszédszervek is, melyek hatással vannak például a hangmagasságra vagy a hangszínre is. A fizikai fejlődés mellet egyre több, jellemzően kortárs személy és élmény lesz hatással a beszédükre. Az iskolába kerüléssel aztán az írás és olvasás elsajátítása fogja leginkább befolyásolni a szókincs gyarapodását, még akkor is, ha ez a mindennapi élet párbeszédeiből nem is mindig tűnik ki, hiszen a passzív szókincsünk mindig nagyobb az aktívnál.

A felnőttek és a nyelvészek világából nézve aztán a sokszor szidott kamaszkor nyelve a legnehezebben érthető és viselhető.

Az 1988-as helyzetről így írt egyik nyelvészünk:

„Végül a kamaszironizálás, értékmegvonás az utóbbi évtizedben a gyermeknyelvi becézés gügyögésével bővült. A diri, suli, lufi mintájára jött az édi, a ruci, […] a lovi (lóverseny) és rengeteg társa. E gyermeteg nyelvhasználat felnőttek, főleg idegenek között visszatetsző, bizalmaskodó, s a kamaszmagatartást még lejjebb szállítja a kisgyermekek szintjére a felnőttek között. Divatjának terjesztésében [az argó szavak közismertté válásához hasonlóan] szintén a középrétegek, hivatalnokok, eladók s közöttük is a nők jártak az élen.”

A nyelvész ezen megállapításában érezhetünk némi ellenszenvet, melyet igyekszik minél több csoportnyelvre - és az azt használók feltételezett homogén csoportjára - ráönteni. Saját csoportját, a felnőtteket is egy kalap alá veszi, akik szerinte egy emberként undorodnak minden gyermeteg kifejezéstől.

Holott elég lenne annyit megállapítania: a kamaszok csoportnyelve, akár a dajkanyelv, általában életkorhoz és szituációhoz kötődik, és a felnőttkorral, az iskolák befejezésével elhalványul, és passzív szókincs részévé válik.

Hogy végül ebből mikor és hol bukkan fel egy-egy kifejezés, vagy milyen újabb becézések, rövidítések vagy új szóalkotások kerülnek melléjük, az szakmai szempontból csak érdekes vagy érdektelen lehet, rossz vagy jó soha.

Egy nyelvész szubjektív fülét bánthatja egy formális társalgási helyzetben szokatlan, közvetlenkedő piaci koviubi vagy egy étterem felszolgálójának szájából kiugró üccsi, lehet egyik vagy mindkettő a maga nyelvi kriptonitja.

Ez azonban nem jogosítja fel az ítélkezésre. Ugyanis ha őszintén magába néz, biztosan talál olyan nyelvi gerendát, ami valaki másnak a fülét bizony szúrhatja.

Mondjuk, hogy fiacskámnak hívja a hallgatóit.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása

GYEREK
6 árulkodó jel, ami a gyerek autizmusára utalhat
Sok gyereknél már csecsemőkorban észlelhetőek bizonyos eltérések, mások viszont csak pár év elteltével mutatnak tüneteket. Mutatjuk, mire érdemes figyelni!

Megosztom
Link másolása

Az autizmus egy nagyon speciális feljődési zavar, ami a szociális, kommunikációs kognitív készségekben jelentkezhet. A betegség egy egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet, ami lehet igen súlyos, járulékos fogyatékosságokkal halmozott sérülés, illetve többé-kevésbé kompenzált (ritkán jól kompenzált) állapot.

Mint kiderült, manapság sokszor csak négy éves kor után jutnak el oda a szülők, hogy szakemberhez vigyék a gyermekeiket. Emiatt csak jóval később sikerül diagnosztizálni őket, ami miatt csak később kapják meg a szükséges segítséget.

Éppen ezért összeszedtük a hat legtipikusabb tünetet, amik jelezhetik, hogy autizmus gyanúja áll fönt.

1. A szemkontaktus kerülése

A szemkontaktus elmaradása egy nagyon árulkodó jel. Sok autista gyermeknél a szemkontaktus kerülése csökkenteni a szorongást - magyarázza Dr. Shah, aki Inside Our Autistic Minds című, 2023-as BBC-dokumentumsorozat első epizódjában szerepelt.

2. Érzékszervi érzékenység

Zavarják a hangok? Nem bírja a hangos vagy a túl színes dolgokat? Ezek mind-mind árulkodó jelek lehetnek. Az érzékszervi érzékenység ugyanis megnehezíti számukra az irreleváns zajok kiszűrését, ami kényelmetlen és nyomasztó érzéshez vezet.

„Általánosságban elmondható, hogy az autista gyermekek különböző dolgokra érzékenyek” - mondta Dr. Shah.

„Ez gyakran kiszámítható dolgokra, például az erős fényekre és a hangos hangokra, de szokatlan színek és minták esetében is megnyilvánulhat. Ez tényleg az adott személytől függ.”

3. Beszédzavar

A szavak és mondatok ismétlése vagy az, hogy nem beszélnek annyit, mint más gyerekek, szintén mutathatják az autizmus jeleit.

Dr. Shah elmondta: „A beszéd általában egy kicsit késik az autista gyermekeknél, de nem mindig. Egy másik jel lehet az ismétlődő hangok vagy beszéd - néha echolália néven ismert -, ami az szintén az autizmus egyik jellemzője.”

A nyelv nagyon szó szerint való átvétele szintén olyan kommunikációs nehézség, amellyel az autista gyerekek gyakran küzdenek. Előfordulhat például, hogy nem értik meg az olyan kifejezéseket, mint például a "lábtörés", és túlságosan szó szerint veszik.

4. Ismétlődő viselkedés

A nagyon szigorú napi rutin betartása, valamint az, ha egy kis változásra is érzékenyen reagálnak, szintén az autizmus egyik jele.

„Jellemzően ez abban nyilvánulhat meg, hogy a napi rutinnak kiszámíthatónak kell lennie és a napi tevékenységeknek szigorúan kell követniük egymást” - mondta a szakértő.

A Child Autism UK szerint azok az autista gyerekek, akik szeretik a rutint és az ismétlődő viselkedés jeleit mutatják, minden alkalommal ugyanúgy játszanak egy játékkal, vagy sorba rakják a tárgyakat.

A jótékonysági szervezet kiemeli, hogy az is jelnek vehető ha csak egy bizonyos tevékenységet csinálnak, például csak sárga ételeket eszik meg, ugyanazt a műsort nézik újra és újra, vagy csak a kedvenc pulóverüket hajlandóak felvenni.

5. Ismétlődő mozgások

Nem csak az ismétlődő rutin lehet azonban gyanús, az autista gyerekek ugyanis hajlamosak bizonyos mozdulatok ismételgetésére is.

Kisgyermekeknél ez úgy jelentkezhet, hogy csapkodnak a kezükkel, csettintgetnek az ujjaikkal vagy ringatják magukat.

6. Az érzelmek félreértése

A Child Autism UK szerint az autista gyermekek számára nehezebb lehet barátokat szerezni, és gyakran inkább egyedül játszanak.

Néhány gyermeknek az is nehezére eshet, hogy kimondja, mit érez, és néha nem érti, mit éreznek mások.

Az érzelmek félreértelmezés és az, hogy látszólag nem értik, mit gondolnak vagy éreznek mások, azonban több állapot jele is lehet.

Dr. Shah elmondta: „Ez valóban személyfüggő, és gyakran inkább az autizmussal átfedő állapotokhoz, például az alexitímiához (vagy érzelmi vaksághoz), mint magához az autizmushoz köthető.”

Forrás: Daily Mail


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Már a második babáját szülte meg egy anyuka a tengerben, ott, ahol „a hullámok szelídebbek”
Két hónapra odaköltöztette az egész családját, hogy senki ne maradjon le az élményről. Majd egy nap, hajnali kettőkor, mindenféle beavatkozás nélkül a vízben adott életet ötödik babájának.

Megosztom
Link másolása

Egy nicaraguai nő, Josy Cornelius egészen elképesztő történettel került a hírekbe. Josy a szabad, beavatkozás-mentes szülés híve, de ennek is egy extrémebb formáját kedveli igazán.

Josy ugyanis nemrég hozta világra az ötödik gyermekét, a baba születéséhez pedig a Karib-tengert választotta.

Emiatt két hónapra átköltöztette egész családját egy szigetre, hogy mindeni részese lehessen a nagy élménynek.

„A nőknek ugyanúgy kellene megtervezniük a terhességüket és a szülést, ahogyan az álomesküvőjüket tervezik: nincs túl nagy távolság, nincs túl szűkös költségvetés, nincs túl konkrét elképzelés”

- mondta el véleményét az anyuka.

„Ez a legjobb előfeltétele az álomszületésnek. A legutóbbi szülést aprólékosan megterveztem. A felkészülés több mint 70 hétig tartott. Az első óceánbabánk mindössze ötnapos volt, amikor elképzeltem, hogy a következő babánk a Karib-tengerben fog megszületni.”

És ez így is történt, Maui 2023. szeptember 11-én, helyi idő szerint hajnali 2 óra körül született a Karib-tengerben,

a családja nyolc pedig hét szabadságot vett ki, hogy együtt várhassák az érkezését.

„Egyetlen befektetés sem volt túl nagy ahhoz, hogy ez a felejthetetlen, életünket meghatározó pillanat valóra váljon” - mondta Josy, majd elmesélte, azért döntött a Karib-tenger mellett, mert ez „a víz más nyelvet beszél”, mivel „a hullámok szelídebbek” és „a színek élénkebbek”.

Josy szerint a Karib-tenger „más nyelvet beszél”, mivel „a hullámok szelídek” és „a színek élénkebbek”.

A szülés szerencsére komplikációmentesen zajlott le, és csodálatos élményként maradt meg az anyukában, aki egy videót is posztolt nem sokkal a baba születését követően.

Természetesen egy ilyen húzás sok emberből ellenszenvet vált ki, de Josy nem törődik ezekkel.

„Túl sokáig tekintették fenyegetésnek a szülést, és orvosilag úgy kezelték, mintha halálos betegség lenne.” - mondta, de ő meg van róla győződve, hogy a tengervízben való szülés az egyik legbiztonságosabb módja a születésnek mind az anya mind a gyermek számára. Ezzel együtt megérti, ha ez így valakinek túl sok, mindenesetre mindenkit arra bíztat, hogy higgyen magában, mert a beavatkozás-mentes, természetes szülés igenis biztonságos.

Forrás: LadBible


Megosztom
Link másolása


GYEREK
3 apró trükk, amivel ráveheted a gyerekeket, hogy együttműködőbbek legyenek
A gyereknevelés állandó kihívásokat tartogat, azonban pár egyszerű módszer segítségével könnyebb is lehet.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés óriási kihívás, mire megoldod az egyik felmerülő problémát, máris ott van a következő. Emellett persze vezetni kell a háztartást, és a jobb esetekben életben kell tartani a párkapcsolatunkat is. Persze, akármilyen nehéz is, az ember nem véletlenül vállal gyereket, és ha már ott van(nak), szeretné jól csinálni.

De hogyan veheti rá egy szülő a dackorszakos/kis tini/lázadó tinédzser gyerekeit, hogy azok hallgassanak rá, és együttműködőek legyenek?

Mutatunk 3 apró trükköt, ami segíthet megkönnyíteni a helyzetet:

1. Figyeld meg a helyzetet

„Mielőtt megpróbálnád irányítani a gyerekeidet, lépj hátra egy lépést, és nézd meg, mi történik” - mondja Harwood. Nézd meg, hogyan érzed magad abban a pillanatban.

Frusztrált vagy dühös vagy a gyermekedre? Esetleg felemelted a hangodat, vagy egy kicsit passzív-agresszívan viselkedtél, anélkül, hogy észrevetted volna?

Gondolj a gyermek érzéseire. Hogyan fejezi ki ő jelenleg az érzelmeit? Milyen jeleket mutat, és mit vajon miért érez így?

Várd meg, amíg megnyugszanak, majd beszélgess vele/velük. Mondd ezt: „Szia, észrevettem, hogy korábban frusztrált voltál. Lélegző gyakorlatokat fogok végezni, és ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám”:

Add meg a lehetőséget a gyereknek, hogy kijavítson, vagy csatlakozzon. Mutasd meg, hogyan szabályzod az érzelmeidet.

Ezután összpontosíts arra, hogy többet dicsérd a gyereket, és lehetőleg kevesebbet büntesd. Az Amerikai Pszichológiai Társaság szerint a pozitív megerősítés motiválhatja őket arra, hogy jobban viselkedjenek.

2. Töltsetek együtt minőségi időt!

Harwood azt mondja, hogy amikor a dolgok kaotikussá válnak, gondoskodik arról, hogy több minőségi időt töltsön a gyerekeivel.

Az időtöltés azonban nem azt jelenti, hogy céltalanul üldögélve a telefonját görgeti a gyerek mellett. Inkább azt, hogy ebben az időben teljesen jelen van és minden energiájával a gyermekre figyel.

A közös lógás és szórakozás bizonyítottan javítja a gyerekek viselkedését és erősíti a kötődést.

Nehezedre esik a minőségi idő töltés a gyerekeiddel? Próbáld ki ezeket a tippeket Dr. Jessica Alvarado professzortól:

- Minden nap szánj valamennyi idő arra, hogy a gyerekeiddel legyél!

- Találj ki különleges rituálét rá. Ilyen lehet akár a közös esti mese olvasás is.

- Fejezd ki a szeretetedet mindennap!

- Vegyél részt olyan tevékenységekben, amit szívesen csinálnak.

- Legyél szórakoztató és bolondos, ez a kis idő nem a tiltásokról és a nevelésről szóljon!

3. Dolgozz a kapcsolatotokon

Ha nehéz együttműködni a gyerekkel, érdemes azzal kezdeni, hogy kitaláld, hogyan érdemes velük úgy beszélni, hogy annak legyen is hatása.

Próbálj meg például ütemtervet készíteni a napi elvárásaiddal. Sorold fel akár rajzzal, akár írásban, hogy miket fognak aznap csinálni a gyermekeid. Ahogy Harwood magyarázza: „Mert így a szabályok a számból a papírra kerülnek. És ha valahogy papíron van, akkor valódibb és kézzelfoghatóbb”.

Családként minden a változásról szól, lesznek olyan időszakok, amikor a gyerekei benne vannak a dologban, és olyanok, amikor nem. Harwood szerint ez nem jelenti azt, hogy szülőként kudarcot vallottál, csak azt, hogy vissza kell kormányoznia a hajót a helyes irányba.

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása