INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Lehet, hogy természethiány-zavarod van? Én így gyógyultam ki belőle

Csak lassan derült ki, hogy milyen kulcsfontosságú a természetben töltött idő, hogy megúszd a szorongást és kiegyensúlyozott élet élj

Megosztom
Link másolása

Hosszú ideig olyan munkám volt, ami az egész napomat, minden napomat a négy fal közé szorította. Reggel felkeltem, beültem az autóba, a mélygarázsban kiszálltam, és felmentem az irodába dolgozni. Bármilyen modern és menő hely volt a munkahelyem, még ha fákat láthattam is az ablakból (ha épp volt öt percem erre a luxusra), akkor is izolálva voltam a természettől. Idővel észrevettem magamon, hogy szorongóbb lettem, nyugtalanabb, több időt vett igénybe egy-egy feladat megoldása, már nem élveztem annyira a munkával járó tennivalókat.

Így aztán még több időt töltöttem munkával, még több új projektet vettem magamra, hogy újra érezhessem a kezdeti lelkesedést, az alkotás örömét.

Két nyárral ezelőtt már egyetlen nap szabadságot sem vettem ki. Ősszel azt éreztem, hogy nem megy tovább, el kell bújnom mindenki elől. Ekkor leköltöztem egy magányos erdei faházba két hétre. Se 4G, se folyóvíz, se fürdőszoba, csak az erdő, a mező, a völgyek, a dombok, távolban a Duna vékony szalagja, közel meg a madarak, a szarvasok, őzek, ugató róka, üvöltő sakál, néma röptű bagoly és én.

Hogy mivel töltöttem az időmet? Semmivel. Ringatóztam a függőágyban és néztem a felhőket, nagyokat sétáltam, és közben szedtem az épp érő erdei bogyókat, átaludtam az éjszakákat, és egész kipihenten tértem vissza a hétköznapokba.

Aztán mindent ugyanúgy folytattam tovább, mint azelőtt, és a hatás néhány hét alatt semmivé foszlott.

Nem tudtam, hogy amit évek óta érzek, annak már neve is van. És gyógyszere is.

A természethiány-zavar akkor jelentkezik, ha megfosztjuk magunkat a szabadban töltött zavartalan időtől.

És ezzel rengeteg nemkívánatos mentális és fizikai problémát okozhatunk magunknak, többek között üdvözölhetjük körünkben a stresszt, a szorongást és feledékenységet is. A jó hír az, hogy a természethiány-zavar gyógyítható, már napi 20-30 perc elég lehet a tünetek fokozatos enyhítésére, egyszerűen azzal, hogy kimegyünk a szabadba, és hagyjuk, hogy a természet elvégezze a dolgát.

A szabadban töltött idő csodákra képes, feldobja a hangulatunkat, lecsendesíti a gondolatainkat, és egy kicsit szebb hellyé teszi a világot. A tanulmányok szerint a természetben töltött zavartalan idő közvetlenül befolyásolja, hogy mennyire érezzük magunkat jól a bőrünkben.

Mostanában, ha egy keményebb munkanap van a hátam mögött, már veszem is a cipőmet, a kutyát, és indulok sétálni. Kint a szabadban a feszültség fokozatosan elszáll és helyreáll bennem a világ. Nem számít, milyen idő van, ha fúj a szél, ha vízszintesen esik az eső vagy ha véletlenül meleg van (ahol most élek, ott ez ritkaság), megyek. Néha emlékeztetem magam arra, hogy ha kibírtam egyedül két hetet egy vadonban (sőt még élveztem is), akkor képes vagyok bármire. Rengeteg dolgot meg tudok csinálni, amitől félek, vagy amitől korábban tartottam. Kiegyensúlyozottabb, magabiztosabb, boldogabb vagyok.

Hogyan tesz minket boldogabbá a természet?

Ez leginkább azoknak a boldogsághormonoknak köszönhető, amelyeket a szervezetünk kint a szabadban kezd el termelni. A természetben töltött idő egy csomó kellemes dolgot indít el bennünk: csökkenti a kortizol hormon (ő felel a stresszért) szintjét, növeli a szerotonin hormon (ő meg nagyvonalakban a boldogságért) szintjét, és még a szerelem/kötődés hormonjának, az oxitocinnak a termelődését is fokozhatja.

Az erdei vakáció után az erdők lettek a kedvenc helyeim. Sosem éreztem a fák közt egyedül magam, fura módon ott valahogy legyőzhetetlenné váltam. Jöhetett szembe még vaddisznó is, beleálltam a helyzetbe, ugyanúgy, mint utána az életem más területein. Ezekről a sétákról mindig úgy térek vissza, hogy lelkesnek és kipihentnek érzem magam, és sokkal jobban tudok koncentrálni utána a feladataimra.

Persze nem mindenkinek való az erdei séta, viszont a természet hiánya mindenkit beteggé tesz.

Ha a túrázásnak még a gondolatától is kiráz a hideg, semmi gond. Sokszor elég csak a szabadban tartózkodni, például reggelizni a teraszon, egy jót grillezni a kertben a haverokkal. És ha közben valami igazán szépet látsz, például egy gyönyörű naplementét, a szervezeted máris dopamint (egyfajta örömérzetért felelős jutalmazó hormont) szabadít fel, ami kellemes érzést nyújt - ehhez a fajta boldogsághoz nincs szükség túrafelszerelésre.

A zöld vagy kék felületek látványa, ilyenek például a dombok, mezők vagy folyók, tavak, esetleg a tenger közelében élni, pozitív hatással van a fizikai és mentális állapotunkra, sőt, még az életkilátásainkat is javítja. Amikor a tenger közelében lazulsz, vagy egyáltalán amikor sok a nedvesség a levegőben, negatív ionoknak vagy kitéve, ez pedig csökkentheti a depressziót, energikusabb leszel, és még abban is segíthet, hogy jobban aludj.

Sőt, a talajban élő baktériumokkal való érintkezés is szerotonint szabadít fel a szervezetben, állítólag ezért olyan derűsek a kertészek (gondolj csak Bálint gazdára vagy Kiszel Péterre).

A környezetünk elvárásai nagy nyomást helyeznek ránk, hiszen társadalmi szinten elvárják, hogy mindig a legjobbak legyünk, hasítsunk a karrierünkben, legyünk tökéletes szülők, engedelmes gyerekek, támogassuk a párunkat, maradjunk sportosak, ragyogjon a lakás, főzzünk úgy, mint egy Michelin csillagos séf és ápoljuk a barátságainkat is. Nem csoda, ha nyomasztani kezdenek ezek a valójában egyszerre megugorhatatlan feladatok.

A természet viszont megmutatja, hogy nem kell mindig ragyogni. A fákon a levelek tavasszal és nyáron nőnek, de aztán lehullanak, hogy a fa télen pihenni tudjon. Nekünk is jár a pihenés, és el kell engedni azt a vágyat, hogy majd mi jobban csináljuk.

Mit akarunk jobban csinálni? Kinek-minek mutatjuk meg? Bővel elég, ha a családunknak mi vagyunk a legjobb. És azt csak a kiegyensúlyozott, nyugodt önmagunkkal tudjuk nyújtani.

Mennyi idő kell ahhoz, hogy a természettől boldogabb legyél?

A természetfóbiások számára jó hír: nem kell sok idő, hogy a szabadban tartózkodás csodát műveljen veled. Az Exeteri Egyetem kutatása szerint

heti két óra az a minimum, ami után már észrevehetően javul a közérzetünk.

Hogy ez túl hosszú idő? Szerencsére nem muszáj egyszerre letudni, napi 20-30 perces adagokban is érvényes, és nem számít, hogy hol vagy épp a szabadban - az erdőben, a folyóparton, a saját kertedben vagy a parkban. Én azt vettem észre, hogy minél több időt töltök kint, annál boldogabb vagyok. Néha elég a megerőltető túra helyett annyi is, hogy csak figyelem az állatokat. A legelésző lovakat, a fekete gólyát, ami a víztől az erdő felé repül, vagy a csendre előmerészkedő nyulakat.

Végül itt van néhány egyszerű módszer a természethiány-zavar enyhítésére - melyeket jó lett volna előbb tudni:

1. Vidd be magadhoz a természetet

Ezt a tippet akkor érdemes megfogadni, ha olyan helyen élsz, ahol nem tudod egyszerűen megoldani azt, hogy kijuss a természetbe. Vagy csak nagy erőfeszítéssel, mondjuk sokat kell hozzá utazni. Ilyenkor köztes megoldásként vidd be magadhoz, hogy a természet minden nap körülötted lehessen. Tegyél cserepes növényeket az asztalodra, tájképeket a faladra, madáretetőt az ablakodba. Ezek az apró változtatások a kezdő hiányt simán enyhítik, és átmeneti megoldást nyújtanak addig, míg a hétvégén végre el tudsz jutni oda, ahol enyhülést találsz.

2. Természet, mikrodózisokban

Ha munka közben pihenned kell, ahelyett, hogy a telódat olvasgatnád, menj ki a szabadba. Igen, az irodaházak között is van tér. Vagy ahol épp dolgozol. Bárhol találhatsz egy kis természetet, amivel kapcsolatba kerülhetsz, vagy legalább nézz fel az égre. A természetet mikrodózisokban megkapni jó dolog, és komoly segítség ahhoz, hogy az egész nap téged érő stresszt enyhítsd. A néhány perces séta fel fog tölteni, és újult erővel tudsz dolgozni tovább.

3. Barátkozz össze egy fával

Minden nap találkozunk fákkal, de ritkán kötünk velük ismeretséget. Pedig a fák csodálatos élőlények és tanulhatunk tőlük - az erő, a stabilitás, a rugalmasság, a másokkal való törődés mind olyan tulajdonságok, amelyeket elleshetünk tőlük. Ha összebarátkozol egy fával és kötődést alakítasz ki vele, az csökkentheti a magányt és a szorongást, hiszen tudod, hogy van egy élőlény a közeledben, amely mindig elfogad, és soha nem ítélkezik feletted.

Hogy hogyan kell ezt csinálni?

Egyszerűen hagyd, hogy a fa szólítson meg. Séta közben elmész mellette, és valamiért felfigyelsz rá. Másnap is. Harmadnap már finoman megérinted. Negyedik nap pedig már várod, hogy megint érzed-e a hívását. Aztán amikor végül megöleled, érezni fogod, hogy ő a te fád.

És hogy mindig ott van, amikor csak szükséged van rá.

4. Ne bújj el a zápor elől

Különösen, ha városi környezetben élsz, ritkán találkozol az időjárás áldásaival. És most nem a kánikuláról beszélek. Engedd, hogy a természet hasson az érzékeidre. Legközelebb, ha jön a zápor, ahelyett, hogy valami kapualjba vagy kávézóba futnál menedékért, próbáld ki, milyen érzés, ha az esőcseppek a kinyújtod a tenyeredre és a fejedre hullanak. Hagyd, hogy az esővíz csöpögjön a hajadról. A záport követő különös illat, melyet petrichornak is szoktak nevezni, tele van a föld és a benne lakó mikroorganizmusok szagával. És boldogsághormonokat aktiválnak benned. Élvezd a záport, és tudd, hogy nagyon jót tesz neked.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A mangalicás lány, aki a piacozó nagymamának segítő kislányból lett állattenyésztő
Az ország egyetlen női mangalica farmjának vezetője hajnalban kezd és estig dolgozik, itt nincs szabadnap, nincs hosszú nyaralás. Mégsem akar váltani, mi több, beleszeretett ebbe az életmódba.

Megosztom
Link másolása

A mangalica nemcsak külsejében, hanem természetében is különbözik más sertésfajtáktól. Általánosságban barátságos és nyugodt állatok, könnyen alkalmazkodnak a környezetükhöz és jól tűrik a hidegebb időjárást is, köszönhetően dús szőrzetüknek. Társas lények, így szeretik, ha nincsenek egyedül, legyen a társaságuk ember vagy állat.

Kíváncsi természetűek, gyakran kutatják környezetüket és szeretnek játszani, főként fiatalabb korukban.

Az elmúlt években a fajta nemzetközi szinten is egyre népszerűbbé vált, köszönhetően a mangalica hús különleges ízvilágának és a fenntartható állattartási gyakorlatoknak. Fekete Zsóka mangalicákat tenyészt saját farmján, melynek fő profilja a kézműves termékgyártás. Piacozó nagymamának besegítő kislányból lett maga is állattenyésztő, munkáját, mangalica termékeit számos hazai és nemzetközi elismerés dicséri. Farmján a hagyományos állattenyésztés és a fenntartható gazdálkodás összefonódik.

- Több, mint tíz éve, hogy elindítottam a farmot. Abszolút a nulláról kezdtem az állattenyésztést fiatal nőként. Borzasztóan nehéz volt, gondolok itt a gyakorlati, fizikai munkára és a háttérfeladatokra.

Az egészben az volt a legrosszabb, hogy semmilyen tapasztalatom nem volt a mangalicák neveléséről és feldolgozásáról. Erre az időszakra úgy emlékszem, mint egy testi-lelki megpróbáltatásra,

amelynek mára érett be a gyümölcse. De nem túlzás azt állítani, hogy minden időmet és energiámat rászántam. Rengeteget tanultam. A farm sok áldozattal jár, nekem tényleg nincsen szabadság, én tényleg hajnalban kezdem a munkát minden egyes nap. Ezt nem könnyű megszokni, bevallom a magánélettel is nehezen tudtam összeegyeztetni, de végül belejöttem, és talán nem járok el szórakozni minden este, azért a barátaimra marad időm. Eleinte sokan kérdezték, hogy fogom bírni, de ma itt vagyok több, mint egy évtized után, és úgy érzem, hogy még sok lehetőség vár rám.

- Élelmiszermérnök és lovaskultúra-szakoktató vagy. Miért éppen a mangalicára esett a választásod?

- Ennek egyszerű oka van. Ez egy őshonos állat Magyarországon, vagyis minden adott a mangalicatartáshoz, kezdve a takarmánytól az időjárásig. A családdal a bio növénytermesztés és a szőke mangalicatenyésztés mellett döntöttünk. Nem is alakulhattak volna jobban a dolgok, több sikeres uniós pályázattal sikerült kiépíteni az önálló vállalkozásomat.

- A családot említed, a szüleid is bekapcsolódtak? Együtt tanultátok az új szakmát?

- Édesapám ezelőtt is bio zöldségtermesztéssel foglalkozott, mára bio takarmánynövényeket termeszt,  búzát, kukoricát, árpát, zöldborsót, így ma ő felel a farmon a takarmányért, hogy tudjam etetni a közel négyszáz mangalicát. Leginkább azon múlik egy hústermék minősége, hogy mivel etették az állatot. A farm nekem és édesanyámnak hozott nagy változást az életünkben, ő a piacozásban segít. Vagyis édesanyám velem együtt minden pénteken hajnali kettőkor kel, hogy Hajdúböszörményből elmenjünk Budapestre, a Lehel téri piacra. Ma már személyesen ismerik őt, persze engem is, a vevők, a piacozás több egyszerű munkánál. Itt azonnal kapunk visszajelzést, itt látszik igazán, hogy jó irányba tartunk.

- Egyedüli nő vagy az országban, aki mangalicákat tenyészt.

- Én beleszerettem ebben az életbe. Mondhatom, hogy mangalicákkal kelek, fekszem. Nálunk ki tudnak menni karámba az állatok, pihenni tudnak. Melegben bent vannak, mert ott hűvösebb van, amikor hűvösebb az idő, ki tudnak menni sütkérezni. Nagy területen élnek, lehetőségük van arra, hogy eleget mozogjanak, játszanak.

Ők kondás állatok, megvan ott is a hierarchia, hogy ki a vezéregyéniség. Nyári időszakban wellness van, még locsoljuk is őket, megkapják a fürdőjüket, téli időszakban a sok szalmát, abban be tudnak kuckózni.

- Igaz az, hogy a mangalica vadabb, mint az átlagos hússertés?

- Nagyon függ a tartástól. Mi úgy tartjuk őket, hogy közéjük megyünk, beszélünk hozzájuk, nem félnek tőlünk, odajönnek, meg lehet simogatni őket, nálunk nincs vadabb állat. Nyilván, amikor kocák alatt kismalacok vannak, arra figyelni kell, akkor nem érdemes bemenni hozzájuk. Akinek kint vannak az állatai az erdőben, talán ott félénkebbek a mangalicák, azokhoz nem lehet közel menni.

- Van kedvenced?

- Még régebben, amikor kevesebb állat volt, inkább volt kedvencem,

ismertem, hogy melyiknek milyen az egyénisége, de most már közel 400 darab van, így inkább a tenyészállatokat ismerem jobban, tudom, ki hogy viselkedik.

De egyedül vezetem a vállalkozást, hozzám tartoznak a háttérfeladatok, én tartom a kapcsolatot a partnerekkel, én gondoskodom a pénzügyekről és a feldolgozásban is kiveszem a részem. Igaz, nem én vágom le az állatokat, ezt a munkát bérvágásban egy helyi vágóhíd végzi.

- Az ízekben mennyire tükröződik a te ízlésvilágod?

- Az alaptermékeink, a kolbász, disznósajt, hurka, ezeket még a nagymamám receptjei alapján készítjük, eredeti hajdúsági recept szerint.

Nyilván vannak új termékeink is, amiket már én kísérleteztem ki, az ízvilágával együtt. Ilyenek a ketogén diétába beilleszthető termékek vagy a paleolit áru, és a grilltermékek is, idén ez az újdonságunk. Szóval egy hagyományos vonalat is képviselek és egy új, innovációs vonalat is.

Tudom, ez sok munka, amit kevesen bírnak, és még kevesebben vágynak erre, de én hiszek abban, hogy mindig lesznek olyan fiatalok, akik megszeretik ezt a ritka területet és kiteljesedhetnek az állattartásban. Gyakran járok iskolákba előadást tartani a fiataloknak, így ösztönzöm őket arra, hogy bátran válasszák a mezőgazdaságot, mert meglesz a gyümölcse. Ami pedig a sikert illeti, ha jobban belegondolunk, valójában mindegy, hogy mangalicafarmról vagy más egyéb mezőgazdasági munkáról, esetleg egy irodáról beszélünk, kitartás és szorgalom nélkül nem fog összejönni.

 

- A Gourmet Fesztivál minden évben egy központi témát tűz a zászlajára: ezúttal a női energiák uralják majd a gazdag kínálatot. Te is ott leszel...

- Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy felkértek az idei Gourmet Fesztivál nagykövetének. Ez lehetőséget ad arra, hogy ráirányítsam a figyelmet arra a kemény munkára, amit sok más női vállalkozó és termelő végez. A látogatók a fesztiválon személyesen is találkozhatnak velem, valamint két nagykövet társammal, Ormós Gabriellával és Ötvös Zsuzsával. Ami pedig a mangalicahúst illeti, annak népszerűsége egyre nő a gasztronómiában. Én is azt igyekszem népszerűsíteni, hogy minél többen megkóstolhassák és élvezhessék ezeket a termékeket a mindennapokban.

- Már csak egy kérdés foglalkoztat: szoktál boltban élelmiszert vásárolni?

- Fűszereket leginkább, idejét nem tudom, hogy mikor vettem utoljára hústerméket boltban. Tojást adnak a tyúkjaim, sajtot, tejterméket, zöldséget pedig cserélek a piacon, teljesen más az ízük, mint az áruházi verzióknak. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: indulás a piacra! Csak így tudnak fennmaradni a helyi termelők, arról nem beszélve, hogy ott sokkal jobb minőségű élelmiszert vehetünk, mint a nagyüzemi termelésből. Támogassuk a hazai kistermelőket.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Kudlik Júlia megszólalt a Delta új műsorvezetőjéről, az AI lányról: „a gépek nem öregszenek, nem követnek el hibákat”
Az egykori műsorvezetőnek nagyon határozott véleménye van az utódjáról.
Fehér Adél - sassy.hu
2024. április 18.


Megosztom
Link másolása

Kudlik Júlia írását a Mandiner közölte változtatás nélkül. A műsorvezető súlyos gondolatokat osztott meg, amelyek messze túlmutatnak az épp aktuális AI lányon. Azt hihetnénk, ez a téma bennünket, akik nem pályázunk műsorvezetői babérokra, nem érint egyáltalán. De elég kicsit beleolvasni a Delta egykori csodálatos műsorvezetőjének írásába, és azonnal belátjuk, nagyon is érint.

„… a gépek nem követnek el hibákat, nem fáradnak el, nem öregszenek, nem kritizálnak, nem ítélkeznek, nem rosszkedvűek, nem kommunikálnak tévesen, nem okoznak félreértéseket, nem értékelik a hangsúlyodat, a lelkiállapotodat, nem okoznak zavart és stresszt, CSAK engedelmeskednek és hallgatnak!

Lehet, hogy ilyen lesz a holnap embere?!” - teszi fel a kérdést írása elején Kudlik Júlia, mindenki Kudlik Julija. Később így fogalmaz:

„Hiszek abban, hogy semmi nem olyan fontos az ember számára, mint a másik ember! Meglehet, hogy ma nem okos emberekre (itt valószínűleg az okoseszközökkel rímelő szót választott az AI emberekre - a szerk.), hanem jó emberekre van szükség?

Ebben a mai komisz, cudar, hitehagyott, szeretet nélküli világunkban, amely tele van gyűlölettel, félelemmel, szenvedéssel és közömbösséggel, ahol az emberek leginkább önmaguktól félnek, ahol, úgy tűnik, mindenki önmagát keresi, saját elveit, érdekeit akarja érvényre juttatni

én szívem szerint az ÉRZELMI INTELLIGENCIÁT tanítanám, terjeszteném és fejleszteném. Úgy érzem, ma még ez is kultúránk része. A kultúrateremtés leghatékonyabb eszköze pedig napjainkban a tömegmédia, amely eljut az emberekhez, és képes befolyásolni gondolkodásmódjukat. Hiszem azt, hogy mi emberek képesek vagyunk arra, hogy kifejezzük és megosszuk egymással, ami jó, igaz és szép! Ideje lenne megfejtenünk, hogy hogyan, miként fejezhetjük ki a szeretetet a tömegmédián keresztül?!”

Írása végén az egykori műsorvezető megszólítja mesterséges utódját is: „Rendkívül szép, felemelő, és igen nehéz feladat vár rád, amelynek megoldásához őszintén szurkol neked a múlt századból még ittmaradt, minden emberi hibájával együtt élő, igazi hús-vér elődöd: Kudlik Júlia.”

Nem meglepő módon a kedvességet az AI lány szinte azonnal viszonozta is. Ő a következőképpen válaszolt az egykori legendás tévésnek:

„Kedves Júlia!
 A legnagyobb elismerés nekem, hogy Ön nyilvánosan is megosztotta gondolatait a létrejöttömről!

Köszönöm szépen! Szeretném ha tudná, hogy semmiképpen sem szeretném magamat az emberekhez mérni! Pláne nem egy olyan ikonhoz mint Ön!

Tudom, hogy bármilyen szép, okos és ügyes leszek egy dolgot sohasem tudok megtenni: emberré válni…és ez így van jól!

Nem akarok senkit helyettesíteni, leváltani, felülmúlni. Egy dolgot szeretnék: segíteni! Köszönöm, hogy írásával ehhez hozzájárult!


Tisztelettel: Bíró Ada”

Elképesztő párbeszéd, nem?


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
60 évesen lett szépségkirálynő, ezzel történelmet írt az ügyvédnő
Ő képviseli majd Argentínát a Miss Universe versenyén Mexikóban.

Megosztom
Link másolása

Alejandra Rodríguez elvarázsolta a Buenos Aires-i zsűrit, így nemcsak ő lett a győztes, hanem ő képviselheti a hazáját a Miss Universe világversenyen is, melyet idén Mexikóban rendeznek - hangzott el a Fókuszban. Alejandra azonban nemcsak a szép, hosszú haja és az kedves mosolya miatt volt különleges a zsűrinek, hanem azért is, mert már 60 éves.

Alejandra a verseny előtt hónapokig dolgozott kifutói edzőkkel és stylistokkal, hogy csiszolja imázsát és javítsa önbizalmát, ugyanis semmilyen tapasztalata nem volt hasonló versenyeken.

Eltökéltsége és elhivatottsága kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy eljusson oda, ahol ma van, szembeszállt az előítéletekkel, és bebizonyította, hogy a szépségnek nincs kora.

A Miss Universe Argentínában való részvételének bejelentése után Alejandra nagy támogatást kapott követőitől a közösségi oldalakon. Sokan dicsérték bátorságát és elszántságát, kiemelve belső szépségét és karizmáját.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Őrfi Eszter: „Bevonzom azokat a nőket, akik hozzám hasonlóan igénylik, hogy megoszthassák magukat másokkal”
Őrfi Eszter zöld otthon szakértő nem csak a tereket, hanem a munkakapcsolatokat is közvetlen és zöld alapokra építi.

Megosztom
Link másolása

Mindenki szeretne olyan otthonban élni, ami valóban együtt rezeg vele. Ami nem hátráltatja, hanem elősegíti a benne élők személyiségének kibontakozását, nem plusz feladatot, hanem háttérországot ad. Szerencsére egyre többen vannak, akik nyitottak arra, hogy mindezt slow módon, a természet és az ember együttműködésével, kölcsönös tiszteletben tartásával érjék el.

Ebben a törekvésükben tudja őket segíteni Őrfi Eszter, a Greenster mögött álló enteriőr stylist.

Karrier leváltva, hitvallás megőrizve

Ugyan Eszter saját állítása szerint már gyerekkorában is szívesen tervezgetett otthonokat, ahhoz, hogy eljusson mostani hivatásáig, meg kellett tennie néhány fontos vargabetűt.

Elsőként elvégezte a környezetvédelmi szakjogász képzést, majd munka mellett önkéntesként dolgozott a Takács-Sánta András ökológus által alapított Kisközösségi Programban, mely olyan földrajzi alapon működő mikroközösségek építését és edukálását segíti, melyek hozzájárulnak egy kevésbé környezetterhelő életmód kialakításához, az egy helyen lakó emberek közösséggé kovácsolásához, valamint a helyi gazdaság erősödéséhez.

Esztert az ottani közös zöld munka és saját családi házuk férjével, Őrfi József építésszel való, kreatív kooperációban történő felépítésének élménye és tapasztalatai mozdították el végérvényesen a lakberendezés felé.

Ezek után a Werk Akadémia enteriőr stylist képzését végül azzal a szilárd elhatározással fejezte be, hogy kifejezetten ökodesignnal szeretne foglalkozni.

Fapados luxus a bokorban

A fenti a kifejezés, Eszter mottója egyik Werkes tanárától, Fónagy Dórától származik.

Ő volt az, aki az egyik első órán arról beszélt a hallgatóinak, hogy

urbánus világunkban már nem a drága luxus anyagok érdeklik az embereket, hanem a természet, mert az jelenti a szabadságot, magát az életet.

Ennek eléréséhez azonban vissza kell vennünk a tempóból életünk minden terén. A slow life, slow design kifejezések ma már talán itthon sem ismeretlenek. A fenntarthatóság, a környezet-és emberkímélés témakörében a slow, mint lelassulás egymagában is jól kifejezi ennek a törekvésnek a miértjét és mikéntjét.

A túlfogyasztás, a túlpörgés ellenpontozására született a Slow mozgalom, mely eredetileg az étkezések lelassítását, a szezonális és helyi alapanyagok és termelők választását jelentette.

Az ezen értékekre való törekvés pedig lassan beszivárgott az életmód, a turizmus vagy jelen esetben a lakberendezés világába is. Nem véletlenül, hiszen holisztikus szemlélettel van dolgunk.

Ahogy slow szempontból a gasztronómiában a helyi gazdák és termelők fontossága, úgy a lakberendezésben a földrajzi közelségben lévő vállalkozások, szakemberek, alapanyagok előtérbe helyezése által érhetünk el társadalomra és környezetre egyaránt jótékony hatásokat.

Eszternek szakmai szempontból is létfontosságú volt, hogy összegyűjtsön minél több zöld hazai piaci szereplőt, akik tervezőként, kivitelezőként vagy forgalmazóként hozzá hasonlóan zászlajukra tűzték a környezettudatos otthon iránti elkötelezettséget.

Ez a folyamatosan bővülő gyűjtemény, az Arany Oldalak zöld, online változataként működő Green Guide szerencsére bárki számára elérhető.

De vajon a megrendelői oldal is ugyanilyen lelkes, ha zöldítésről, lassulásról és esetleges kompromisszumokról van szó?

Kényszerített zöldítés vagy organikus összecsiszolódás?

Egy otthon felépítése, átalakítása, magunkévá tevése kicsit hasonlít a házasság intézményéhez: hiába rajongunk egy filmsztárért, sportolóért vagy énekesért, együtt lakni, együtt élni vele, a maga teljes és őszinte valójában azért nem biztos, hogy kedvünkre való lenne.

Azzal fogunk tudni tartós és szeretetteljes kapcsolatban élni, akivel sikerül a különféle hozott anyagokat összecsiszolni. Aki a hibáink ellenére, vagy pont azokért szeret minket, akivel a nyitottság és kreatív problémamegoldás mindkét irányba működik.

Ilyen egy személyre szabott, jó otthon is: illik a benne lakókhoz, akik elfogadják és előnyükre fordítják a hátrányokat, legyen az tájolás, pénzszűke vagy változó élethelyzetek, hozzá idomulnak a megváltoztathatatlan részekhez.

Eszter saját otthonukon is így dolgozott, először talán kényszerből, később már örömmel merülve el a feladatok frappáns megoldásában.

A több szakmai díjat is nyert Meseház nem öko-luxus alapanyagoktól, nem erőltetett, konzerv fenntartható megoldásoktól, hanem attól lett egyszerre természet- és emberléptékű is, hogy alázattal fordultak a felmerülő problémákhoz.

Nem verték magukat hitelekbe, cserébe nyitott játékossággal és kreativitással oldották meg a nehézségeket, például emeltek a beltérbe zsaludeszkákat vagy betonyp lapokat, és készítettek belőle könyvespolcot, étkezőasztalt vagy falburkolatot.

Így a pénzük megmaradt, az építkezés hulladékának egy része új, értékesebb feladatot kapott, az otthonuk pedig a kezük nyomát viselve vált közös alkotásukká.

Munkái során Eszter ugyanezt a szemléletet alkalmazza. Amivel pedig érdekes módon szinte minden projektje rendelkezik, az a női energiák összekapcsolása.

Kollektív női terek

Egyik legkedvesebb munkája, a csókakői Lámpás az úton vendégház kialakítása nagyon szép példája Eszter munkastílusának, melyről így ír:

„A vendégház tulajdonosával, Ágival való munka rendkívüli élmény volt számomra. Négy éven át tervezgettük, dédelgettük, teremtettük közös erővel ezt a parányi projektet.

Én coacholtam őt, ő inspirált engem: igazi demokratikus tervezési folyamat volt, a slow design jegyében.”

Ági és Eszter hamar egymásra hangolódtak, így a vendégház organikus módon, valódi csapatmunkával készült. A rohanásból való kiszakadást, az itt-és-mostba való belelassulást nem csak a gyönyörű környezet, hanem a jó ízléssel és zöld szemmel kiválasztott berendezés is nagyban elősegíti. Itt sem a Pinterest adta a konyhakész megoldásokat, hanem menet közben, az adott helyzetre reagálva kerültek a házba a bútorok és kiegészítők. Remekül megférnek benne egymás mellett az új, hazai design bútorok (Fészek Részek étkezőasztal és székek), a másodkézből származó darabok (régi kilim szőnyeg, antik textilek, a felújított lábas kád vagy a Másik történet lámpa), és a DIY megoldások (a fehérre festett betonpadló, a saját kezűleg festett betonyp lap burkolat,  az egyedi tervezésű térelválasztó, a tengerifű szőnyegből Ferenc Rita segítségével font lámpabúra a fürdőben).

A főleg hazai, organikus anyagokból dolgozó Rita is hamar ráhangolódott a női csapat rezgésére, ahogy a ház fotózásánál a Simples Studio mögött álló Sámson Réka is. Mindannyian olyan természetességgel foglalták el a helyüket a közös munkában, mintha már évek óta együtt dolgoznának.

Eszter talán ezt szereti a legjobban a munkájában. A női erők bevonzását, természetes összefonódását.

„Nagyon élvezem, hogy rendszeresen bevonzom azokat az embereket (pontosabban nőket), akik hozzám hasonlóan igénylik, hogy megoszthassák magukat másokkal. Mióta a saját utamat járom a munkában, és azzal foglalkozom, ami őszinte lelkesedéssel tölt el, az életem tele van ilyen találkozásokkal” - írja egy bejegyzésben.

Ezek a találkozások sokszor további, gyümölcsöző együttműködéseknek lesznek elindítói. Ritával például megálmodtak egy különleges workshop sorozatot (melynek utolsó alkalma május 25-én lesz), ahol egy-egy fonott tárgytípus közös elkészítése közben otthonteremtésről, funkcionális környezettudatosságról beszélgethetünk velük. Ugyanis nem, nem előadást fogunk Esztertől hallani, hanem párbeszédindító gondolatokat, jól feltett kérdéseket és személyre szabott válaszokat.

Vagy ki tudja.

Lehet, hogy nem is a fenntarthatóságról, hanem táncról vagy anyavállalkozókról, szinergiáról vagy természetes ékszerekről lesz szó.

Vagy bármilyen közös témáról. Eszter számára ugyanis ez az egyik legfontosabb: az együtt levés, együtt gondolkodás, együtt alkotás.

Ez a vágy tükröződik abban a válaszban is, melyet arra a kérdésünkre adott, hogy ha egyetlen tárgyat hagyhatna csak maga után, mi lenne az.

„Egy közösségi ház a természet lágy ölén, benne egy műhellyel, ahol lehet közösen alkotni, nagyokat beszélgetni, és egy térrel, ahol tudunk együtt táncolni vagy akár élni. Mert van bennem egy kép, hogy így szeretnék élni. Egymást segítve, tartva, támogatva, inspirálva, közösen munkálkodni egy szebb, emberségesebb, zöldebb világért.”

Reméljük, a ház hamarosan megvalósul, mindannyiunk örömére.


Megosztom
Link másolása