Miért sétálnak szélben a hollandok, mi a flangálás értelme? – avagy mitől lesz egy szimpla gyaloglásból testet-lelket feltöltő séta?
Gyalog mész vagy elsétálsz a munkába?
Sétálsz egyet a kutyával vagy mentek egyet a tömb körül?
Lementek a gyerekkel a játszótérre ovi után vagy séta közben megálltok egyet csúszdázni?
Talán érezni a fenti példákból, hogy a sétálás nem egyenlő a gyaloglással.
- vallotta Márai Sándor, és ha sétálásról beszélünk, valóban célszerű azt elkülöníteni a gyaloglástól, az A-ból B-be való eszköz nélküli közlekedéstől.
Alapvetően talán abban több a séta a gyaloglásnál, hogy a fizikai helyváltoztatás tényét beburkolja egy jóleső, kellemes érzelmi állapot, egyfajta flow-érzés is. De hogyan lesz a gyaloglásból séta?
Sétálunk, sétálunk... de hogyan?
Először is: a séta jelenlétet kíván. Nem csak fizikai értelemben, de szellemileg és lelkileg is érdemes belemerülni, mert akkor lesz igazán feltöltő tevékenység.
Pontosan emiatt célszerű a séta idejére felszabadítani a kezünket, a szemünket, a fülünket.
Ha az "offline az új luxus", akkor engedjünk meg magunknak belőle legalább negyed órát, és kapcsoljuk ki vagy felejtsük el a telefonunkat egy időre, nem fogunk lemaradni semmiről. Kutatások szerint amúgy is hatékonyabbak a rövidebb, de gyakori séták, ezek
Egy igazán kikapcsoló sétát a legjobb magányosan végezni. Jóga közben se beszélgetünk a mellettünk lefelé néző kutya pózban szuszogó embertársunkkal. Így nem kell máshoz igazítani a tempónkat vagy az útvonalat, teljesen ránk van bízva, hogy mikor merre kanyarodunk, állunk meg nézelődni, vagy ülünk le egy napsütötte padra. Adjuk meg magunknak ezt a negyed óra szabadságot. Most pedig nézzük, mennyit számít a környezet, melyben a sétánkat tesszük!
Városi flangálás
A városi sétálás olyan, mintha belépőt váltanánk egy hatalmas interaktív múzeumba, ahol összeöntve és folyamatos keverésben tartva megtalálható minden kulturális műfaj.
A több emeletnyi házak és építmények szobrok és díszletek, a járművek, gépek és emberek zaja hangverseny, az utcán mozgó tömeg divatbemutató és flashmob, a reklámok, plakátok kavalkádja egyszerre állandó és időszaki grafikai kiállítás.
A városi flangálónak szüksége van arra, hogy a számtalan lehetőség közül mindig hangulatának, habitusának megfelelő útvonalat, látványt, „vizuális csemegét” tudjon választani - ezért egyszerre gourmet és gourmand. Nem véletlen egyébként, hogy a városi flangáló összetett figurájának nemzetközi neve is francia: flâneur.
Baudelaire-t szokták a flâneur keresztapjának nevezni. Ez a XIX. századi figura a modernista nagyváros alakja, aki meglepő hasonlóságot mutat a mai hipszterrel: mindkettő mobilis, urbánus konstrukció, amely először valódi kulturális és társadalmi téttel bíró ellen- és szubkulturális színterek szereplője volt, később pedig a mainstream kultúrába olvadt.
Papíron megkülönböztetünk férfi és női flangálókat: míg a flâneur egy fluid, a maszkulin identitás szabadságához köthető, alapvetően mentalitásbeli és esztétikai problémákat felvető kulturális képződmény, a női flâneuse sokkal inkább politikai, egyenjogúsági kérdéseket feszegető figura. Érdekes ebbe a nemi megkülönböztetésbe belegondolni, hiszen egy nőnek még manapság is indokolni kell a kószáláshoz való jogát. A társadalom egészen máshogy kezel egy magányosan kószáló férfit, mint egy magányosan flangáló (nem gyalogosan közlekedő!) nőt.
A városi sétálás mindenesetre nemtől függetlenül ajánlott annak, akit feltölt a levegőben is érezhető kulturális pezsgés, a vizuális ingercunami, az ingyenes és soha be nem záró 3D mozi kínálta végtelen előadás.
Itt jegyezzük meg, hogy a bizonyos napszakokban kihalt utcák, terek, vagy jellemzően ünnepekre kiürülő intézmények hangulata is megér pár városi sétát. A görög eredetű kifejezés,
Egy hajnali séta az egyébként forgalmas sétálóutcákon egészen más húrokat pendít meg az ember lelkében, mint ugyanaz nappal.
Erdei kószálás
Nem meglepő, hogy ha inkább lecsendesítő sétára vágyunk, szívesebben választjuk az érintetlen természetet, mint bármilyen ember alkotta környezetet.
Fiziológiai-antropológiai szemszögből nézve
A városi környezetben élők száma csak az elmúlt 200 évben növekedett meg ugrásszerűen – 30 millióról majdnem 4 milliárdra. Ennek megfelelően fiziológiai funkcióink és az emberi psziché a legjobban a természetes környezethez illeszkednek. Ezért tudunk az erdei sétákban ilyen könnyen elmerülni.
A sinrin-joku egy japán kifejezés, magyarul erdőfürdőt jelent. Módszere egyszerű: jelen lenni a fák közt, kapcsolatot teremteni az élővilággal az érzékszerveken keresztül. Azáltal, hogy a kötetlen, személyes ritmusra épülő mozgás és légzés közben nem kell váratlan, hirtelen eseményekre számítanunk,
Ezek ellazítása segíti a jobb keringést, a hatékonyabb oxigén-felvételt, így az erdőfürdőzés jól alkalmazható a kiégés, a hangulatzavarok és szorongásos betegségek kiegészítő terápiás kezelésében, valamint a stressz eredetű hormonális megbetegedések (pl. terméketlenség), szív- és érrendszeri megbetegedések, emésztőrendszeri megbetegedések ellen.
Hogy ne csak a japánokat említsük, a hollandoknak is van egy speciális séta-formája, az uitwaaien.
Magyarra úgy szokták fordítani, hogy „kifújni” vagy „sétálni a szélben”, a Google Translator viszont nem kertel, szerinte az uitwaainen azt jelenti: „vegyél egy kis friss levegőt”. Akárhogy is, a hollandok szeretik ezt a kifejezést a gyakorlatban is űzni, a legborzasztóbb időben is képesek kimenni például a tengerpartra, csak hogy kitisztíthassák a fejüket, lelassulhassanak, maguk mögött hagyhassák a tömeget és a zajt.
A séta a lábunkban kezdődik és a szívünkben ér véget
Nyálasan hangzik, de így van.
hogy visszatérve más szemszögből láthassuk őket, néhány ezer lépéssel elérhetjük, hogy ne csak az ebédet, de a délelőtti meeting-et is könnyebben emésszük meg.
Egy emlékezetes séta felidézése évek múlva is segíthet megnyugodni, fókuszt váltani, gatyába rázni a világképünket.
Érdemes egyébként a jól sikerült csavargásokat egy kis csendes üldögéléssel, meleg teával, kávéval lezárni, adni a sétának egy kis „utójátékot”. Így peripatetikus módon tovább róhatjuk a köröket a fejünkben, a lelkünkben.
De ha csak annyit teszünk, hogy mostantól, ha nem kell sietnünk valahova, megpróbálunk belelazulni a gyaloglásba és „csak jelen lenni”, már azzal is sokat tettünk a testük és a lelkünk egészségéért.
