GYEREK

Láthatatlan lelki terhek - még mindig a nőkre hárul az érzelmi házimunka

Kin múlik, hogy jól sikerül-e az ünnep? Hát a kontrollmániás anyákon, de ők ezt amúgy is imádják csinálni, nem?

Megosztom
Link másolása

„Jaj, engedd már el, nem fog összedőlni a ház, ha csak kétféle süti lesz délután! Nekem például elég a kókuszgolyó is. És felesleges volt ennyit vadászni ezt a játékot, hát nem tök mindegy, milyen az a rongybaba?”

„Igen, tudom, de Mariéknál a kisebbik allergiás a kókuszra, az ünnepeltnek meg az epres a kedvence tavaly óta, szóval nem csinálhatok csokitortát. A játékról meg csak annyit, hogy ők is mindig megkérdezik, minek örülne a gyerek ÉS én mit engedek, és tök jól esik, hogy ők legalább tiszteletben tartják a kéréseimet, és nem állítanak be minden alkalommal egy tonnányi műanyaggal, ami a jövő hetet se éri meg. De most kérlek, vedd le azt az inget, nem, nem lesz jó, hát látod, hogy folt van az ujján...És egyébként is örülne a mama, ha felvennéd, amit tőle kaptál, tudod, hogy ez milyen fontos neki. Nem? Nem tudod?”

Közfelelős szuperhős

Az alábbi beszélgetés elhangozhat egy születésnap, egy évforduló, karácsony, ballagás, vagy akár egy hétköznapi vendégség kapcsán is. Tulajdonképpen bármelyik napon, amikor az anyának kell mindenki helyett kisakkoznia és összelogosztikáznia, hogyan lesz a következő 24 óra (és az egész élet) a család aprajának és nagyjának is a legjobb. Vagy ha nem is a legjobb, de a lehető legoptimálisabb. Hogy a feladatokkal elkészüljön és mindenki életben maradjon, sőt, jól is érezze magát aznap és a későbbiekben is.

De hogy az időben még egészen közeli karácsonyt hozzuk példának, arra is neki kell gondolnia, hogy az adott évi közös ünneplés kinek milyen emléket képvisel majd. Hogy ha esetleg jövőre valaki már nem lesz ott az ünnepi asztalnál, akkor nyugodt lelkiismerettel gondoljanak vissza az élők az utolsó közös karácsonyra, mert odament a gyerek puszit adni a dédinek, vagy megette a Laci töltött káposztáját vagy nagyon jót játszott a sógoréktól kapott kirakóssal. Ezzel párhuzamosan pedig az is fontos, hogy a kisgyereknek is jó legyen majd visszaemlékezni ezekre a napokra még 20-30-50 év múlva is.

Gondolnia kell arra, hogy ha a gyerekkori szentestékről/születésnapokról mesélvén könnybe lábad a szeme a most még csak 6 éves Mátékának, azok örömkönnyek lesznek-e vagy inkább fájdalmasak.

Kap-e olyan lelki atombombát, amit sok év terápia sem tud helyre rakni, mert nem ő kapta a hatalmas plüss mackót, hanem az öccse, hogy az egyébként megbízható nagybácsi borgőzösen olyat mesélt neki az aktuális barátnőjéről, amit nem kellett volna, vagy hogy kiderül, nem a Jézuska hozza az ajándékokat.

Döntések láncolatán múlik mindez. De miért is várja el a társadalom (és benne maguk az anyák is), hogy mindig jó döntés szülessen, akár van rá elég idő (ki és mikor kapja a hatalmas plüss mackót), akár nincs (mikor szabad kimenni a konyhába és őrizetlenül hagyni a gyereket)?

Egy anya élete - főleg, amíg kicsik a gyerekei - egyébként is egy megállás nélküli döntéscunami, az ünnepek előtti és alatti extra adag láthatatlan érzelmi házimunka pedig hatványra helyezi ezt. Lehet-e ezeket a döntéshelyzeteket egyszerűsíteni, megvalósítani a mindenféle coach és megmondó ember által szajkózott belelazulást, elengedést, és vajon ezek hol kezdődnek és hol van a megvalósíthatósági határuk? Mert ha mondjuk meg is egyeznek a rokonok, barátok, hogy mindenki csak egy valamihez ragaszkodhat egy ünnep kapcsán, már ahhoz is komoly mikromenedzselés szükséges. Például hogyan döntsük el, kinek van több joga a saját igényeihez? A csecsemőnek, kisgyereknek, aki a kialakított alvási/evési rutintól eltérve nyűgös és ezért ünneprontó lesz? Vagy a dédinek, aki már helyhez és (meg)szokásokhoz kötött, és ki tudja, meddig lesz még velünk? Az ételérzékenynek, az elváltnak, az egyedülállónak, az utolsó idős várandósnak? Esetleg a hétköznapokban güriző apáknak, netán a még hétvégente is güriző anyáknak - mert hát hogy is szól a mondás: ha anya boldog, mindenki boldog?

Akárki is kerül ki győztesként, mindenkinek nem lehet jó. És bárki, akinek nem lesz jó, általában az anyákat okolja: miért nem az ő érdekeit helyezte előtérbe, miért ilyen igazságtalan?

Ez a megoldhatatlan feladat állandó része az anyai létnek, és nem is csak az a baj, hogy szinte kizárólag rájuk hárul, hanem az, hogy sokszor még ők maguk sem tudatosítják, ez mekkora stresszel jár.

Hogy nem tudnak mindenkinek a kedvére tenni.

Hogy nincs olyan, hogy valami egyszerre olcsó, szép és gyorsan készül el, mert a három feltételből egyszerre csak kettő tud teljesülni.

Hogy kivitelezhetetlen a mesekönyvet a saját valóságunkba átültetni.

Hogy azért vannak kipurcanva az anyák már az ünneplés előtt, mert sokszor hónapokkal az esemény előtt elkezdik összeírni a listákat, összeegyeztetni a naptárakat, repülőjáratokat, ételérzékenységeket és aktuális rokoni összeférhetetlenségeket, mindezt persze általában hiába, mert még aznap is változik a menetrend, valaki beteg lesz, nincs a boltban mentes tejszínhab, besértődik a rokon, rosszkor szól a csengő.

Nagyon találóan írja a szerző az alábbi cikkben, hogy a legtöbben mindezt természetesnek veszik,

a kívülállók (értsd nem anyák) ráadásul sokszor úgy gondolják,
ez MINDEN anyának jó, ők ezt SZERETIK és AKARJÁK is csinálni.

Hogy ők ÉLVEZIK, ha ők irányíthatnak, hogy ilyenkor náluk van a kontroll, és ha valaki ebben segíteni szeretne nekik, azt úgyse hagyják, mert az nem lesz olyan.

Amiben sokszor igazuk is van a segíteni vágyóknak, de nem mindig azért, mert az bántaná az anyák egóját vagy összeférhetetlen lenne a perfekcionizmusukkal.

Hanem mert a legtöbb esetben a segítség nem kalkulálja bele azokat a változókat, amiket az anyák sose hagynának ki az egyenletből. A rosszul sikerült kiszervezés utáni plusz munkát, amit aztán megint csak nekik kell elvégezni.

Köszi, hogy segítesz, majd elpakolok utánad!

Mert bizony, az anyák általában így gondolkodnak: ha átengedem másnak a feladatot és az rosszul sül el, azt is nekem kell majd helyrehozni, úgyhogy inkább nem engedem át.

Ha leülök pihenni, de közben kiönti, eltöri, szétszedi, nekem kell rendberakni. Ha más vigyáz rá és baj történik, nekem kell kórházba vinni, megvigasztalni, ápolni. Ha hagyom, hogy ő takarítson, lehet, hogy csak elkeni a koszt, a járólaphoz való szerrel mossa fel a parkettát, 40 fokon mossa ki a gyapjút, nem azt az öblítőt teszi bele, amit ahhoz a mosáshoz szoktunk.

Hogy ha a gyerekre bízza, mit vegyen fel, az egyáltalán nem biztos, hogy az alkalomhoz/időjáráshoz megfelelő lesz.

Hogy ha nem ő pakolja be a kicsinek a váltás ruhát, pelenkát, aktuális kedvenc plüsst, könyvet, akkor nem biztos, hogy mindezek eljutnak a gyerekkel együtt a célhelyszínre, nem jól választ ajándékot, nem úgy csomagolja be… és így tovább.

Ettől a hozzáállástól, az utólagos számonkérésektől persze abszolút érthető módon még annak is elmegy a kedve a segítéstől, akiben meglenne rá a szándék.

Emiatt kívülről sokszor tényleg elég kényszeresnek és kontrollmániásnak tűnnek az anyák,

és nagyon, de nagyon nem segít ezen az, amikor a kívülálló ráhúzz a helyzetre olyan, általános megállapításokat, mint hogy: „Mindamellett, hogy jelen van a tökéletességre törekvő hajlam, valójában egy nagyfokú félelem is meghúzódik a háttérben. Félelem attól, hogy mi történik, ha megszűnik a kontroll és az irányítás.”

Nem, nem attól félnek az anyák, hogy mi lesz, ha megszűnik a kontroll. Hanem attól, hogy mit kell majd nekik adott esetben helyrehozni anélkül, hogy arra fel tudnának készülni.

Attól félnek, hogy ha elengedik az irányítást, akkor otthon marad a sütis tálca, nem kap ajándékot az unokaöccs új barátnője, vagy másfél órás késéssel tudnak csak elindulni, és ki lesz ezért a hibás?

Hát az anyák.

(Aki pedig most azt mondja, hogy ugyan, nem kell foglalkozni a rokonokkal, az próbáljon meg felnevelni 1-2-3-több gyereket rokoni segítség vagy vaskos pénztárca nélkül.)

De hát akkor hogyan enyhíthetjük ezt a terhet?

Kezdésnek talán az is elég, ha elismerjük, hogy ez igenis teher, és el lehet benne fáradni. Hogy mások ezért komoly fizetést, de legalább is elismerést kapnak.

Ahogy az alábbi, ironikusan dalba öntött anyai kifakadásban a szerző megénekli az apák dícséretét, úgy kellene az anyáknak is néhanapján azt mondani a teljesen hétköznapinak látszó kőkemény szellemi és érzelmi házimunkájuk láttán: Olyan jó anya vagy!


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
A Rovatból
Menyét hordta el az óvodások cipőit, kamerával derült fény a tolvaj kilétére - videóval
Módszeresen tűntek el az ovisok cipői egy japán intézményből, a rendőrök biztonsági kamerákat szereltek fel, hogy kiderítsék, milyen beteg elme lop fél pár gyerekcipőket. Hamar fény derült a négylábú tettes kilétére.

Megosztom
Link másolása

Összesen 15 gyerekcipőt tulajdonítottak el a Gosho Kodomo-i óvodából,

egytől egyik kisgyerekek lábbelijének veszett nyoma.

Az óvónők értesítették a rendőrséget is, mert féltették a gyerekeket a bizarr szokású betörőktől. A Guardian cikke szerint a rendőrök rejtett kamerákat telepítettek az oviba, hogy megfigyelhessék és beazonosíthassák a tettest.

Négy nap elteltével sikerült is, mert az visszatért a helyszínre.

A tettes újabb cipőcskékre vadászott, és el is vitt egyet a felvétel tanúbizonysága szerint.

Az elkövető egy menyét volt, ami az ovi előterében akkurátusan, színes fakkokba helyezett cipőkből egyet gondosan kiválasztott, majd boldogan, határozott ugrándozással magával vitte a zsákmányt.

Az állatot nem bántják, már csak azért sem, mert az óvónénik megmutatták a felvételt a gyerekeknek, akik rajonganak a menyétért. A vezetőség azt találta ki, hogy egy hálóval fedik le a cipőtárolót, hátha az távol tartja az illetéktelen behatolót.

Magyarországon sem ritka, hogy vadállatok el-elcsennek az udvarokról ezt-azt, még Budapesten sem.

II. kerületi Facebook csoportokban a cipőmániás rókákról évről-évre kerül elő poszt,

ugyanis az erdei ragadozók előszeretettel lopkodnak el kint hagyott műanyag tárolókat, fonott kosarakat és lábbeliket is.


Megosztom
Link másolása

GYEREK
Hivatalos: megszavazták a közösségi média betiltását Ausztráliában
Megszületett a végleges döntés.

Megosztom
Link másolása

Ahogy korábban mi is megírtuk, Ausztrália a közösségi média betiltását tervezte a fiatal felhasználók számára.

Most az ország parlamentje megszavazta a világ egyik legszigorúbb szabályozását: 16 év alattiak számára betiltották a social media használatát.

A tilalom 2025 tavaszán léphet életbe, és súlyos, akár 50 millió ausztrál dolláros (közel 13 milliárd forint) bírságot szabhat ki azokra a technológiai cégekre, amelyek nem tartják be az előírásokat.

A törvény nem tesz kivételt sem a meglévő felhasználók, sem a szülői beleegyezéssel rendelkező fiatalok esetében, ezzel a világ egyik legkeményebb szabályozását vezeti be - állítja a BBC.

„Azt akarjuk, hogy a gyermekeinknek legyen gyerekkoruk, és tudják, hogy a szüleik mögöttük állnak”

– nyilatkozott ezzel kapcsolatban Anthony Albanese miniszterelnök.

Számos szülői csoport és szakértő egyetértett a kezdeményezéssel, ugyanakkor a kritikusok szerint több kérdés is megválaszolatlan maradt, például a magánélet és a társadalmi kapcsolatok korlátozásának következményei.

A törvény pontosan nem határozza meg, mely platformokat érinti a tilalom. Michelle Rowland kommunikációs miniszter szerint azonban a Snapchat, a TikTok, a Facebook, az Instagram és az X (korábban Twitter) biztosan a szabályozás hatálya alá esik.

Ugyanakkor mentesülnek a játékplatformok, az üzenetküldő alkalmazások és azok az oldalak, amelyek fiók nélkül is hozzáférhetők, például a YouTube.

A kormány koralapú ellenőrzési technológiát tervez bevezetni, amely biometrikus vagy személyazonossági adatokat használhat a felhasználók életkorának igazolására. A részletek kidolgozása még zajlik, és a következő hónapokban tesztelik a megoldásokat.

Az ellenőrzés végrehajtásának felelőssége a közösségi média platformokat terheli.

Az eddigi korlátozott közvélemény-kutatások szerint az ausztrál szülők és gondozók többsége támogatja a törvényt. Sokan úgy vélik, hogy a szabályozás jelentős lépés a gyermekek online biztonságának megteremtésében, bár a törvény hatékonyságát és gyakorlati kivitelezését még kérdések övezik.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
Kylie Jenner megmutatta 7 éves kislányának a videót, amin a születése is látható
A hét esztendős lánya tágra nyílt szemekkel nézte meg azt a videót, amin anyukája várandósan , a szülés közben és utána is látható. A TikTokra is felkerült a felvétel a kislány reakciójáról.

Megosztom
Link másolása

"Azt hittem, eljött az ideje, hogy megmutassam neki a videót. Nem hiszem el, hogy ez hét éve történt"

- írja Kylie Jenner a TikTokra feltöltött családi videóról.

Az édesanya a lánynak, Stormi Websternek mutatta meg most azt a videót, amit a világra jövetelekor osztott meg róla.

Explicit tartalom nem volt benne, a boldog pillanatokat vágták össze a csodás eseményről.

Stormi most 7 esztendős, és először látja, hogyan várta érkezését a családja - sőt, a fél világ.

"Ha tudná, mennyire izgatott volt a világ a születése és a vele való találkozás miatt" - írta az egyik kommentelő. Sokan azt írták a videó alá, ez a reakció a legcukibb dolog, amit valaha láttak.

2022 februárjában Kylie egy fiúnak is életet adott, és neki is készített egy hasonló videót.

@kyliejenner

i thought it was time to show her the ‘to our daughter’ video (can’t believe its been 7 years ) ♬ original sound - Kylie Jenner


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
Fotóval! 1700 év után te is láthatod a Mikulás valódi arcát - te beengednéd ma este a házadba?
Tudósok rekonstruálták a Mikulás valódi arcát, most már tudjuk, ki pakolja tele a cipőket december 5-én éjjel.

Megosztom
Link másolása

Amikor a Mikulásra gondolunk, általában egy vidám, piros ruhás, hosszú fehér szakállú öregember jut eszünkbe, aki valahol az Északi-sarkon él. A világ nagy részén ő hozza a karácsonyi ajándékot, Magyarországon azonban egy kicsit más a helyzet:

hozzánk december 5-én éjjel érkezik, hogy megajándékozza a jól viselkedő gyerekeket – vagy szenet hagyjon a rosszcsontok csizmájában.

A Mikulás karakterét az év során a szülők gyakran használják arra, hogy megfegyelmezzék a gyerekeket, hiszen senki sem szeretne december 6-án reggel csalódottan ébredni.

De vajon valaha elgondolkodtál már azon, hogy az a férfi, aki miatt gyerekként annyira igyekeztünk jól viselkedni, valójában hogyan nézhetett ki? Most úgy tűnik, választ kaptunk erre a kérdésre.

Mielőtt megmutatnánk a Mikulás valódi arcát, egy kis történelemóra következik.

Szent Miklós, vagy Myrai Szent Miklós, 270 és 343 között élt keresztény püspök, aki a mai Törökország területén található Myra (ma Demre) városában szolgált.

Az egyik legismertebb és legkedveltebb szent a keresztény hagyományban, akinek élete köré számos legenda szövődött.

A Mikulás (Santa Claus) alakja is nagyrészt az ő személyéhez köthető. Szent Miklós a gyermekek, tengerészek, kereskedők, diákok és szegények védőszentje. Ünnepe december 6., amely számos európai országban, így Magyarországon is, a Mikulás-nap megünneplésének alapja.

Szent Miklós arról volt híres, hogy ajándékokat adott a rászorulóknak, különösen gyerekeknek. Az évek során Szent Miklós a keresztény kultúrában a gyerekek megajándékozásának szimbólumává vált.

„Szent Miklóst idős emberként írták le, aki megbüntette a rossz gyerekeket, és megjutalmazta azokat, akik jól viselkedtek”

– mondta Cicero Moraes, egy új tanulmány társszerzője.

A Moraes és José Luís Lira által készített tanulmány, amely az OrtogOnLineMag szaklapban jelent meg, Szent Miklós koponyája alapján rekonstruálta az arcát. Moraes az arcot „erősnek és szelídnek” nevezte.

„A koponya nagyon robusztus megjelenésű – mondta Moraes. - Ezért széles az arca.”

Hozzátette, hogy a sűrű, hosszú szakáll és a széles arc nagyon emlékeztet arra az alakra, amelyre ma Mikulásként gondolunk.

Lira, a tanulmány társszerzője szerint Szent Miklós emléke azért maradt fenn, mert gyakran és hatékonyan segített a rászorulóknak.

„Amikor az emberek egy szimbólumot kerestek a jóságához, az inspiráció tőle származott. Emléke univerzális, nemcsak a keresztények, hanem minden vallású nép körében ismert.”

Most már tehát tudjuk, hogyan nézett ki az a férfi, akinek a legendája évszázadokon átívelt, és aki a mai nap egyik legfontosabb alakja – még akkor is, ha tőlünk december 6-án hajnalban továbbáll.


Megosztom
Link másolása