GYEREK
A Rovatból

A szar mindenképp kifolyik a pelenkából – Így égünk ki anyaként, és így ne égj ki te

Jól figyelj, készülj fel a kilövésre. Tíz, kilenc, nyolc... szülni fogsz. És utána a legtöbben azt várják majd tőled, hogy folyton boldog légy. Fehér blúzban, mosolyogva.

Megosztom
Link másolása

Most elmesélem, milyen volt eljutni anyaként a kiégésig. Ha szeretnél te is kiégni, elveszíteni az önmagadba vetett hitedet, ha volt vagy van olyanod - tegyél fel minél több olyan kérdést magadnak, ami a történetben megjelenik. Vagy inkább ne. Nyilván nem szeretnél. Nem is fogsz, ha elfogadod, elég, ha jelen vagy. Ez nagyon kevésnek hangzik, pedig elég. Még sok is. Nézzétek meg ezt a filmet. Meg olvassatok tovább, ha van kedvetek.

Minden akkor kezdődött, amikor betoltak a műtőbe, hogy császár lesz. Mi van, ha baj lesz? Nem igaz... Nem akkor kezdődött minden. Nehéz megfogni ezt. Minden akkor kezdődött, amikor megtudtam, hogy babát várok.... Nem. Minden akkor kezdődött, amikor azt hittem, jól csinálhatom majd egyszer az anyaságot, illetve nem, amikor már előre alig hittem el, hogy jól csinálhatom. Vagyis nem, akkor nem akkor kezdődött... Talán akkor, amikor frusztrálttá váltam huszonévesen, hogy milyen sokan szültek körülöttem, és én még nem...  Nem, nem akkor. De, akkor is. Aztán harminc lettem, és még frusztráltabb.

Akkor most ez a feladat? - ezt gondoltam. Mindig is imádtam a gyerekeket. De nem éreztem magam rá késznek. Még most sem érzem sokszor, és tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül.

Vagy lehet, hogy akkor kezdődött, amikor tízévesen féltem a sötétben, és azon gondolkodtam éjjel, vajon másnap helytállok-e a suliban? Akkor, amikor már gyerekként azt hittem, mindent csak tökéletesen lehet csinálni, különben nem lesz jó? Akkor is. Az önbizalomhiány egyenes úton vezethet az anyai kiégésig. Akkor kezdődhetett?

Meg akkor is, amikor eldöntöttem, hogy most már "kéne" szülni. Mert az kellett ahhoz, hogy gyerekem legyen. Attól még az egyik legjobb döntésem utólag, de "kéne"??? Ti be meritek vallani, mi motivált a szülésre? Anyu, apu, férj, barátnő, belső zsigeri vágy? Mind együtt? Egyik sem baj... Azt tudtam, hogy vágyom babára, de rettegtem a terhességtől, rettegtem közben, és aztán megszültem a gyereket.

Akit végtelenül szeretek, de ez nem annyira tartozik ide, és szerencsére már abban a generációban élek, amely már nem szégyelli kimondani, hogy annyira szereti a gyermekét, amit korábban elképzelni sem tudott, és természetes, hogy ezt kimondja.

És az is talán kezd egyre természetesebb lenni, de még mindig nem eléggé, hogy bevalljuk: nem olyan az egész, mint a tejszelet-reklámokban, vagy a folttisztító-reklámokban, vagy a húslevespor, meg mittudomén-milyen reklámokban, amikben az anyák tisztára vasalt fehér blúzban, lebbenő, tiszta hajjal mosolyognak ki a kertben idillien játszó gyerekeikre a konyhából. Nem minden tiszta és idilli. Sőt.

Miért próbálják sokszor ma is elhitetni velünk, hogy valami, ami az élet, tiszta és idilli lehet 24/7-ben? Miért lenne az anyaság, a gyermekvállalás, ami leginkább a tömény élet, valamiféle folyamatosan euforikus, szüntelenül csodás dolog, amikor maga a "sima" élet is néha koszos, néha fáj, néha elviselhetetlen?

És mi miért akarunk néha még mindig megfelelni ennek? Mikor voltam utoljára fehér, kivasalt blúzban? Egyáltalán, vágyom rá? 

Mert az anyaság szent, a kismamaság szent és tiszta jelenség a társadalmi elvárások szerint, az anyai energia maga a szeretet, a végtelen türelem. Az anya archetípusa a körülölelő melegség, a biztonság, a szépség, a finomság. A közös, sérthetetlen aura a gyermekkel. Az anya a védelmező oroszlán is közben és erős és megtörhetetlen. De... mikor is lettünk anyaként szentek emberek helyett? Mikor váltunk sebezhető, érzékeny, saját nyomorunkkal megáldott, gondjainkkal küzdő emberi lényekből isteni vagy angyali minőségű, csodaerőre képes teremtményekké? Félreértés helyett: az anya valóban csodákra képes. De egyrészt: az apa is. Másrészt nem mindig.

Az anya is bőg. (Komolyan, ezt le kell írnom 2023-ban? - kérdezi a türelmetlen énem, naná, hogy bőg, sőt, üvölthet is). Az anya is utálatos (az apa is tud). Az anyának is fáj, ami másnak. És a legfontosabb: az anya - már a terhesség szóban is belefoglaltatik, - önkéntes terhet vállal, az anyaságét,

a babavárásét, a teste megváltozásáét, a hátralévő életében éber odafigyelésre való igyekezet többnyire önként vállalt terhét. Nem Szűz Máriák vagyunk, vállaltuk, akartuk, és nem vagyunk szentek, ergo tökéletlenek vagyunk, és ez így jó. Miért is tesszük akkor még azt a terhet magunkra, hogy tökéletesnek akarunk látszani? Ki előtt? A többi tökéletesnek látszani akaró előtt? Akik otthon szintén bőgnek, ha este lefejték a tejet, és nem alhatnak, mert lázas a nagyobb, vagy éjjel tanulnak munka után, hogy jobb munkájuk legyen, reggel meg kelnek reggeliztetni, és közben szenvednek a fáradtságtól, valami nagyobb célért?

A többi sokszor szintén szenvedő anya előtt kozmetikázzuk magunkat? Az kinek lesz jobb? Erősít az erő látszata? A zsigeri erő más. Azt nem kell bizonyítani.

Önbizalomhiánnyal indulni a startmezőről viszont nem könnyű, de nem is menthetetlen helyzet. Csak nehéz. Valakinek meg fél szeme van, nekem épp ez jutott. Én úgy érzem, a gyengeség felvállalásával erősítjük egymást. Ez talán ellentmondásnak hangzik, de valójában logikus, és szerencsére talán egyre többünk tapasztalata. Szarul vagy? Baszki, mindenki szarul van olykor, és milyen világban élünk... Aggódsz te is, mert a gyereked talán még ilyenebb világban fog élni, szomorú vagy, egyedül vagy, rosszfej vagy, bűntudatod van? - Ember vagy.

Szóval nem tudom, mikor kezdődött. Talán amikor megtanultam pelenkázni. Hogy ne jöjjön ki a kaki, így kell tökéletesen ráilleszteni a pelenka oldalsó szárnyát a pelusra középen. Elárulom, és ez legyen szimbolikus: a szar akkor is ki fog folyni valamikor, akármilyen tökéletesen is igyekszünk mindent jól csinálni. Ott is kezdődhetett, amikor elhittem, hogy tökéletesen kell csinálni mindent. Dehogy kell, a tökéletesség egy kamu, ha még a legszebb arc sem szimmetrikus, akkor miért kell mindennek ragyognia körülöttünk?

Egy barátnőm fogalmazta meg, hogy ő már nem teszi annak a terhét sem magára, hogy még amiatt is szarul legyen, hogy épp szarul van, és ez másokat is érint. "A gyerekem azt szokta mondani, hogy tudom, hogy ha ideges vagy, nem nekem szól, anya, rossz napod van."

Persze ez egy különösen empatikus gyerek, de valahova oda kéne eljutni, hogy első körben magunkban fogadjuk el, hogy ha nem vagyunk jól, az nem minősít minket anyaként. Természetesen a nehéz létezéssel együtt járó nehéz közérzet nem ment fel a mások iránti felelősség alól. Csak legalább magunkat ne büntessük miatta. Mi van, ha nem megy? A felesleges, de sajnos logikusan megjelenő, sok anya és nő szívéből zsigerien felpattanó kérdés. Pedig megy. Aki hasonlóan volt önbizalomhiányos gyerek és felnőtt és anya, annak most mindnek küldök egy nagy ölelést.

Szóval azért megy, mert itt vagyunk, jelen. Ha néha csak ennyit tudunk, jelen lenni, akkor ennyi is elég. Szóval nem tudom, pontosan mikor kezdődött. Valamikor talán akkor, amikor elhittem, hogy nem sikerülhet minden, és aztán már azt hittem, talán semmi sem sikerülhet. Pedig majdnem mindig sikerült. És aztán előre is attól tartottam, a következő dolog nem sikerülhet majd.

Mi lesz, ha nem vesznek fel? Mi lesz, ha...? Felvettek. Persze. Ez is sikerült. Jól voltam közben? Nem. De ez baj: kit érdekel, mi hogy sikerül, ha közben nem vagy jól? Anyaként sokszor, sokaknak nehéz jól lenni. De nagyon jót tesz mindenkinek körülötted, ha jól vagy, és nyilván neked is.

Képes vagyok helytállni? Képes voltam. Mégis jött a következő kérdés. A következő, tök felesleges kérdés. Ezeket a kérdéseket mennyi nő teszi fel magának nap mint nap. Mi lesz a gyerekkel, ha...

Azt hiszem, talán akkor kezdődött, amikor nyolcévesen, hétévesen vagy tízévesen, vagy húszévesen, mindegy, mikor, de megkérdeztem, mi van, ha nem megy. Körülnézek, és látom, mennyi nő arcán van ugyanez a kérdés. Mennyi önbizalomhiány, és közben milyen nagy lelkek. Ott van annak a lánynak az arcán is abban az üzletben, akivel múlt héten találkoztam, és az első nyári munkáját végezte.

Ha a félelmeinket kimondanánk, és mindig lenne ott valaki, aki válaszol, a jelenet úgy nézett volna ki, hogy az ijedt tekintetű, tizenhat éves lány rámnéz és megkérdezi: Mi van, ha nem megy? Miből fizetem ki az októberi külföldi osztálykirándulást, ha kirúgnak? Mi van, ha nem megy? Ránéztem volna, és annyit mondtam volna, hogy: Figyelj, megy. Itt állsz, és csinálod. Megy. Egy perce is ment. Egy perc múlva is fog. De nem beszéltünk, csak rámosolyogtam, talán elhitte. Amúgy meg talán, ha legközelebb megkérdezi magától, mi van, ha nem megy, rájön, hogy: de hiszen megy. Itt vagyok. Ezt az egyet kell anyaként is: jelen lenni, úgy, ahogy épp tudunk. Minden anyának, aki azt hiszi, hogy ő nem elég jó, vagy kevés, üzenem, épp azért nem az, mert ettől tart. És bőven elég, ha próbálkozik.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
Ez a két fő módja annak, ahogy a szülők nárcisztikussá tehetik a gyerekeiket
Nem mindegy, hogyan neveljük a gyerekeinket. Van két fő irány, amire azonban különösen érdemes odafigyelni.

Megosztom
Link másolása

Senki sem mondta, hogy szülőnek lenni könnyű, azt meg pláne nem, hogy mekkora kihívás egy érzelmileg stabil gyerekeket nevelni. Szülőként persze folyamatosan rettegünk attól, hogy elrontjuk valahol, és a gyermekeink érzelmileg destruktívak lesznek.

Az egyik legrosszabb kimenetel, amit a legtöbb szülő el tud képzelni az az, hogy a gyermekük nárcisztikus lesz. De vajon megelőzhetjük-e ezt valahogyan?

A Transforming Together című podcastban a műsorvezető Andrea Miller és Dr. Stan Tatkin pszichológus pont erről beszélgettek, és két fő okot neveztek meg, melynek köszönhetően a szülők akarva akaratlanul is nárcisztikussá tehetik gyerekeiket.

1. Megtanulják, hogyan kell irányítani és manipulálni az imádott szülőket.

A legnagyobb lecke, amit szülőként meg kell tanulnod, hogy hogyan állj ki a gyermekeiddel szemben. Meg kell tanulni határokat szabni.

De mi történik akkor, ha nem tudunk következetesek lenni velük?

„Mi történik, ha nem ezt tesszük? Amikor nem állunk ki? A gyerek egyszerűen elveszíti a tiszteletét irányodba”.

A gyermeked emiatt majd úgy nő fel, hogy gyengének és inkompetensnek tart téged, ennek köszönhetően elkezd kevésbé tisztelni, majd azt is megtanulja, hogyan manipulálhat és irányíthat téged, mint szülőt.

A határszabásra szükség van, ezzel teremtjük meg számukra a kiszámíthatóságot és a biztonságot. A gyerekek persze gyerekek, és folyton feszegetik ezeket, de ilyenkor is tartania kell magát a szülőnek, különben a fent írtak válnak valóra.

Ha változtatni szeretnél, kezd el megmutatni a gyereknek, hogy vannak határok, a tetteinek pedig következményei vannak. Ez nem egyenlő a büntetéssel, félreértés ne essék, egyszerűen csak az életkorának megfelelően vond felelősségre, ha megszegi a szabályokat, esetleg tiszteletlenül viselkedik.

Emellett nagyon fontos, hogy elfogadd az érzéseit, mégha bagatellnek is tartod, ezzel mutatsz neki jó példát a jövőre nézve.

2. Túlságosan szigorú szülői magatartás

A túlságosan szigorú vagy tekintélyelvű, rugalmatlan és rideg szülő szintén hozzájárulhat ahhoz, hogy a gyermek nárcisztikussá váljon.

Figyelembe veszed a gyereked érzéseit? Tudja a gyereked értelmezni a saját érzéseit? Ha nem tudja, akkor valószínűleg egész életében másokat fog eltaposni, mert nem alakult ki benne az empátia vagy a tisztelet mások irányába.

Ezért fontos odafigyelni a nevelés során a szeretet és a szigor közötti kényes egyensúlyra.

A gondoskodó szülők érzékenyek és támogatóak, ugyanakkor határozott határokat szabnak gyermekeik számára. A szabályok magyarázatával, megbeszéléssel és érveléssel próbálják irányítani a gyerekek viselkedését. Meghallgatják a gyermek álláspontját, de nem mindig fogadják el azokat.

Mint minden más dologban az életben, itt is egyensúlyra van szükség. És a valóság az, hogy nem várhatod el a gyermekedtől, hogy tiszteljen téged, ha nem viselkedsz úgy. A másik oldalon viszont nem várhatod el a gyermekedtől, hogy érzelmileg biztonságban legyen, ha te sem érzed magad abban, és nem tudod ezt megteremteni számára sem.

Forrás: YourTango


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
Cukros üdítőt töltött még a cumisüvegébe is, megölte vele saját lányát egy nő Ohio államban
Ítélet született az anya ügyében, aki Mountain Dew üditővel itatta a 4 éves kislányát. A gyermek a cukorbetegség szövődményeibe halt bele, rövid életében pedig nagyrészt szenvedett.

Megosztom
Link másolása

Börtönbüntetésre ítélték az ohiói anyát, aki nagyrészt Mountain Dew-t adott a gyerekének, más élelmiszert szegény kislány alig látott.

A 41 éves Tamara Bankst legalább kilenc év börtönbüntetésre ítélték, miután korábban bűnösnek vallotta magát 4 éves lánya, Karmity 2022-es haláláért.

A vád nem szándékos emberölés volt.

Karmity még 2022-ben halt meg. A nő és a gyerek apja, Christopher Hoeb szólongatták, de nem reagált, ekkor hívták a 911-et. Bár a mentőknek sikerült újraéleszteniük, a kórházba szállítás után agyhalottnak nyilvánították. Pár nappal később kapcsolták le a lélegeztetőgépről.

A halottkém a lány halálának okát diabéteszes ketoacidózisként állapította meg, amely a cukorbetegség súlyos szövődménye.

A Clermont megyei ügyész, Mark Tekulve azt nyilatkozta, hogy a kislány a rövid élete nagy részében szenvedett szülei elhanyagolása és bántalmazása miatt.

Szülei megtagadták tőle a megfelelő táplálkozást és az orvosi ellátást is.

A kislánynak nem diagnosztizált cukorbetegsége volt.

Egyrészt még 4 évesen is cumisüvegből etették, amibe némi csecsemőknek való tápszert és cukros üdítőitalt kevertek.

A FOX 19 arról számolt be, hogy Karmity fogai teljesen tönkrementek ettől a "diétától", és a bizonyítékok alapján nagy a valószínűsége, hogy fogorvos sem látta őt soha.

"Ez az egyik legtragikusabb eset, amivel valaha találkoztam" - nyilatkozta Clay Tharp, a Clermont megyei ügyész-helyettes.

A tárgyaláson elhangzott, hogy a tragédia megelőzhető lett volna, ha a diabéteszt időben diagnosztizálják és kezelik, nem mellesleg helyesen táplálják és gondozzák a gyermeket.

A gyerek anyja a bírónak azt mondta a bíróságon: "Azt hittem, vigyázok rá."

A párnak egyébként idősebb gyerekei is vannak, akikkel szintén nem bántak jól a szülők. Egyikük szintén négy éves korában kómába esett szintén nem diagnosztizált cukorbetegség miatt. Miután felépült a kómából, az orvosi vizsgálatokra nem jártak a gyerekkel.

Banks és Hoeb ellen gyilkosság, nem szándékos emberölés és kétrendbeli gyermekveszélyeztetés miatt emeltek vádat. A gyilkossággal és a gyermek veszélyeztetésével kapcsolatos vádakat később elutasították.

Bankshoz hasonlóan Hoeb is bűnösnek vallotta magát a nem szándékos emberölésben.

Bár Bankst kilenc év börtönbüntetésre ítélték, de ha magatartása nem kielégítő, az ohiói állam törvényei értelmében meghosszabbítható a büntetés, így akár 13 és fél évig is börtönben lehet.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
A Rovatból
Sosem mosta meg kétéves kislánya haját ez az anyuka - mindennek lehordták a trollok
Az anyuka szerint a sampon csak marketingfogás, a kislánya haja így sem zsírosodik.

Megosztom
Link másolása

Egy anyuka érdekes tényt osztott meg TikTok-csatornáján. Videójában ugyanis arról mesél, hogy

samponnal még sosem mosta meg kétéves kislánya haját, kizárólag vízzel szokta leöblíteni.

Persze azért azt is elárulta, hogy időnként argán olajat ken rá, illetve hetente vagy kéthetente hajmaszkot is használ.

„Ui.: soha nem zsírosodik!”

- írta a videóhoz.

Posztja azonban drámaian megosztotta a nézőket, és sokan szidni kezdték az édesanyát.

„Ez undorító!”

- írta például valaki, amire Echika elmondta, hogy szerinte nem az, ő ugyanis hajspecialista volt egy fodrászcégnél, így tisztában van vele, hogy a víz mindent leöblít, a haj saját természetes olajai pedig elvégzik a munka többi részét.

Persze azért kommentben többen rákérdeztek arra is, hogy

ugye tudja, hogy a víz nem távolítja el a koszt és a baktériumokat, de Echika erre azt válaszolta, hogy szerinte a sampon csak egy jó marketingfogás.

„És mivel az emberek hozzászoktak, a hajad minden alkalommal zsíros lesz, így újra használni fogod.” - írta hozzá.

Szerinte a hajra került ételt is tökéletesen eltávolítja a víz, de egy kis hajpakolással vagy olajjal lehet még rajta segíteni.

„A sampon csak megöli az összes jó olajat.” - tette hozzá.

@itsechika My tips! ❤ 1. Wash/rinse only with water 2. Use argan oil occasionally 3. Use a hair mask once a week/every 2 week Let your toddler enjoy long luscious hair without knots ❤ PS. IT NEVER GETS GREASY! #hairtips #longhair #fyp #toddlersoftiktok ♬ Isn't She Lovely - UNDRESSD & Ellie May

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása


SZÍNES
Kakis pelenkában kapta meg Vinted rendelését egy nő
Mi sem hisszük el ezt a sztorit, de screenshotok bizonyítják, hogy az eset megtörtént. Egy gyanútlan vevőt bizony kellemetlen meglepetés ért, mikor a Vinted rendelését kibontotta.

Megosztom
Link másolása

Amikor kisgyermekes anyaként az ember kapkod néhány kialvatlan nap után, nem biztos, hogy a megfelelő eszközhöz nyúl, amikor mondjuk fél kézzel még egy használt ruha rendelést ad fel.

A gyanútlan vásárló a Vinted felületén turkált magának ezt-azt, többek közt egy 3 fontos crop topot, írja a DailyStar. Az adás-vétel új értelmet adott az újrahasznosított csomagolásnak,

a nő rendelését egy használt, bűzlő pelenkába csomagolva kapta meg.

Állítólag öklendezett, amikor kibontotta a furcsa pakkot, azonnal és felháborodva írt az eladónak, és követelte az anyagi kárpótlást.

A vevő és az eladó közötti eszmecseréről készült képernyőképeket közzétették az X-en is.

„A topot egy használt pelenkában adtad fel? Ez undorító” - kezdődött az egyébként kis szócsatába torkolló beszélgetés.

Az eladó válasza az volt, hogy ugyan pelenkát használt a csomagoláshoz, de az tiszta volt.

Képes bizonyítékot kért arra, hogy a vevő használt pelenkával találkozott, mert nem hitt neki.

Kapott is egy fotót a gusztustalan csomagolásról.

Az eladó ezután elhárította a felelősséget, mondván, reggel hétkor állt neki csomagolni, és nem látta, mit vesz a kezébe, mert nem akarta zörgéssel, villanykapcsolással vagy bármi mással felébreszteni a férjét. Egyébként is, valószínűleg a férje hagyta ott a kakis pelenkát.

Azt javasolta a vevőnek, mossa ki a felsőt, utána már hordható lesz.

„3 fontot fizettem a felsőért,

ne gondold, hogy még tisztítóba is viszem”

- írta erre a vásárló, aki azonnali pénzvisszafizetést kért.

Az eladó ebbe beleegyezett, de aztán eltűnt, és nem válaszolt a vásárlónak, aki 18 órával később küldött egy capslock-kal írott HELLO????? szót rengeteg kérdőjellel. A poszt tanúsága szerint válasz azóta sem jött.


Megosztom
Link másolása