GASZTRO

A világ legcsábítóbb ünnepi süteményei és hihetetlen történeteik

Kevés dolog dobja fel úgy a karácsonyi hangulatot, mint a sütemény. Az évszázadok során a legtöbb, karácsonyt ünneplő ország már tökéletesítette a saját ehető boldogság-receptjét: panettone, fekete sütemény, pavlova, lássuk, hol mivel fogadják a vendégeket a nagyvilágban.

Megosztom
Link másolása

Fatörzs, bejgli, zserbó vagy mézes krémes? Nehéz a döntés, de mindent mégsem süthetünk meg arra a három napra, vagy mégis? Ha megnézed, milyen különleges desszertekkel várják az ünnepet a Föld népei, még az is lehet, hogy idén egy új süti kerül az asztalodra.

Most ezzel az összeállítással tisztelgünk a klasszikusok előtt, miközben mutatunk néhány kevésbé ismert isteni finomságot is. A következőket a világ a legjobb karácsonyi sütemények között tartja számon.

Panettone - Olaszország

Lehet, hogy minél finomabb egy sütemény, annál több legenda övezi keletkezését? Ez igaz lehet a foszlós, gyümölccsel teleszórt kalácsra, amelynek első említése az 1470-es évekből való. A számos eredettörténet közül a legkedvesebb egy Toni nevű mosogatófiút emleget. Amikor a milánói herceg szakácsa odaégette a karácsonyi süteményt,

Toni a maradék tésztából és gyümölcsökből készült édes kenyérrel sietett a segítségére.

A rögtönzött édesség olyan nagy tetszést aratott a hercegnél, hogy rögtön el is nevezte a fiúról, így a sütemény Panettone (azaz Toni kenyere) néven vált ismertté.

A panettone hosszú évszázadokon keresztül lapos kalács volt. A tészta emelkedése 1919-ben kezdődött, amikor Angelo Motta milánói cukrászmester élesztőt adott hozzá, és hagyta, hogy a tészta háromszor 20 órán át keljen, mielőtt egy tornyos, kupola alakú kalácsot sütött belőle. Nem sokkal később a gyümölcsös kalácsokat már ipari mennyiségben sütötték a milánói pékségek. A panettone világszerte népszerűvé vált, mivel az észak-olasz kivándorlók magukkal vitték a receptet mindenhová.

Ma már ugyanolyan népszerű Londonban, mint Peruban és Brazíliában - sőt,

a brazil Bauducco a világ legnagyobb panettone-gyártója, évente több mint 200 000 tonnát állít elő, aminek csak 10 százalékát exportálják, a többit a brazilok maguk eszik meg.

A globális változatok nem tisztelik az eredeti receptet, Peruban például kólalisztet és kandírozott papayát is tesznek bele, az olasz pékek azonban szigorúan ragaszkodnak az autentikus verzióhoz, amely szerint az igazi panettone-nak legalább 20 százalék kandírozott gyümölcsöt és 16 százalék vajat kell tartalmaznia, nem beszélve a kelesztés hosszú és fáradtságos munkájáról.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Paris chez Sharon (@parischezsharon) által megosztott bejegyzés

Fatörzs - Franciaország, Kanada (Quebec)

A legtöbb karácsonyi hagyományhoz hasonlóan a bűche de Noël (karácsonyi fatörzs) is pogány eredetű. A kora középkori Franciaországban karácsony este a családok szokása volt, hogy egy gyümölcsfáról származó fahasábot helyeztek a kandallóba, hogy az újévben bőséges termést biztosítsanak.

Miután sót, szentelt vizet és/vagy bort hintettek rá, a fahasábot meggyújtották, és ha mázlijuk volt, legalább három napig égett.

Az extra szerencse érdekében a családtagok a megmaradt hamut és parazsat használták a villámcsapás elleni védelemre. Ez a hagyomány Franciaországban és Québecben is folytatódott egészen az 1800-as évekig, amikor a kandallók fokozatosan átadták helyüket a kályháknak. Ezt követően az ünnepi rönköket a vacsoraasztalok díszítésére használták, aztán ez egyre interaktívabbá vált, később pedig az ehető változat ihletője lett. A XIX. század végi Párizsban feltalált Fatörzs minden fatörzs sütik anyja: egy könnyű piskóta alappal készült, amelyet csokis krémmel megkentek és felcsavartak, a fatörzs hasonlóság érdekében kakaós vajkrémmel vonták be, és egy villával megkarcolva a külsejét, adták meg a fához hasonló textúrát. A habcsókgombák és marcipánlevelek extra botanikus hangulatot adtak neki.

Ma már számtalan változata létezik a klasszikus receptnek. Az innovatív verziók gyümölcsöket is használnak a krémhez, például körtét vagy szárított citromot.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Nils (@basilic_et_citron_vert) által megosztott bejegyzés

Stollen - Németország

A legtöbb ember a stollent egy sűrű, fűszeres, citrusfélék kandírozott héjával, mazsolával és marcipánnal telepakolt német karácsonyi süteménynek ismeri. Nemcsak a tésztája vajas, hanem a németek képesek a szeleteket vajjal megkenni és porcukorral meghinteni.

Az eredeti stollent, amelynek legkorábbi említése 1474-ből, Drezdából származik, nem ez a vajas bujaság határozta meg.

Az adventi böjt idején kínált stollenek liszt, élesztő és víz határozottan nem ünnepi keverékéből álltak.

Nem, édesítés szóba sem került. Abban az időben a katolikus egyház bűnös élvezetnek tekintette a böjt idején az olyan luxuscikkeket, mint a vaj, de Ernest herceg, Szászország választófejedelme felmentést kért a pápától e szigorú szabály alól, és csodálatos módon a pápa engedett, így 1491-ben a pékeknek lehetővé tették, hogy vajat és más finom összetevőket is adjanak a stollenhez. A hercegnek tulajdonképpen komoly érdeke fűződött mindehhez;

egy drezdai hagyomány szerint karácsonykor az uralkodókat hatalmas méretű stollenekkel lepték meg

(a hagyomány 1730-ban érte el csúcspontját, amikor Augustus választófejedelem számára 100 pék 1,8 tonnás stollent sütött). És határozottan kellemesebb volt elmajszolni a gyömülcsös-vajas verziót, mint a fojtósan szigorú elődjét.

Ma már számos változat létezik ebből a finom süteményből. Az eredeti, Dresdner Christstollen néven ismert változat azonban védett státuszt élvez. Az Európai Bizottság által elismert verzió még mindig az eredeti, XV. századi recept szerint készül, amely Hans Röckenwagner szakértő szerint

„többnyire gyümölcsökből áll, amelyeket egy kis sütemény tart össze”.

Az egymást követő kelesztési, pihentetési és érlelési időszakok miatt a teljes stollen elkészítése négy napot vesz igénybe - de persze jóval kevesebbet az elfogyasztása.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

BROTPROFI RICARDO FISCHER (@brotprofi) által megosztott bejegyzés

Karácsonyi gyümölcskenyér - Anglia

A modern kori gyümölcskenyér, más néven karácsonyi torta, legalább akkora ellenszenvet vált ki hazájában, mint amekkora rajongást. A Smithsonian Magazine az ellenszenv nagy részét a XX. század eleji, tömegesen gyártott, és postai úton kiszállított változatoknak tulajdonítja, amelyek kéretlenül - és szárazon, állottan - jelentek meg az emberek küszöbén. A brit karácsonyi sütemények rajongói azonban tudják, hogy ha hűek az eredeti, házi recepthez, akkor ez a desszert verhetetlen.

A klasszikus, viktoriánus angol gyümölcstorta tojásban és vajban gazdag, jó minőségű aszalt gyümölcsökkel van tele, és most jön a lényeg: whiskyben vagy brandyben ázik.

Az ókori rómaiaknak is volt egy satura nevű sütemény-változata, amely árpapüré, mazsola, fenyőmag és gránátalmamag keveréke volt, mézes borral és fűszerekkel megöntözve. Beszédes, hogy egy másik római találmányt - a szatírát - ez az édes-savanyú édesség ihlette.

A ma ismert angol gyümölcstorta a XVII. század közepén jelent meg. Bár számtalan változata létezik (cukros mázzal a tetején és anélkül), az egyetlen állandó dolog benne, hogy a sosem lehet elég ideig érlelni. A sütés módjánál (lassan, alacsony hőfokon) sokkal fontosabb, hogy hogyan tároljuk: hűvös helyen, szeszes itallal átitatott vászonba csomagolva és szorosan lefedve hetekig vagy akár hónapokig is karácsony előtt. Ebben nagyon hasonlít az angol karácsonyi pudingra, csak szeletelhető verzióban.

Karácsonyi torta (Sri Lanka)

Vannak olyan karácsonyi sütemény fanatikusok, akik már a világ minden lehetséges sütiváltozatát kipróbálták, majd a szerencse, az utazás vagy házasság révén rábukkannak a Srí Lanka-i sütemény titkára. Rachel Bartholomeusz gasztronómiai író azt állítja, hogy

a Srí Lanka-i karácsonyi sütemény sokkal lelkesebben terjedt el a szigetországban, mint maga a kereszténység

(amelyhez a lakosságnak mindössze 7 százaléka ragaszkodik). Ennek ellenére a Srí Lanka-i kis keresztény közösség olyan örökséggel büszkélkedhet, amely tükrözi a sziget portugál, holland és brit gyarmati uralom alatti összetett történelmét. A sokféle hatás egy olyan karácsonyi süteményben összegződik, amelyben a gyarmati kulináris örökség keveredik a hazai hagyományokkal és összetevőkkel.

Ez a süti alapvetően különbözik sok más ünnepi desszerttől abban, hogy búzaliszt helyett nedves rulangot (egyfajta búzadara) használ, valamint rengeteg darált kesudiót (ezt például a portugálok hozták be a szigetre). Az elképesztő mennyiségű tojás - recepttől függően 12 és 55 között - és még több tojásfehérje biztosítja, hogy a sütemény rendkívül dús legyen.

A brit gyarmatosítók eperdzsem iránti vonzódása magyarázza, hogy miért adnak egész üvegekkel a helyi gyümölcsökhöz (és zöldségekhez!), köztük a sütőtökhöz és a chow chow-hoz.

A fűszerek kifejezetten ázsiaiak: a gyömbér, a fahéj és a kardamom keveredik a vaníliával és a rózsavízzel. A süteményt hagyományosan marcipánnal vonják be, amelyet a szokásos mandula alap helyett helyi kesudióból készítenek. Nem csoda, hogy decemberben az is ezt eszi Sri Lankán, akinek semmi köze a keresztény hagyományokhoz.

Fekete sütemény (Karibi szigetvilág)

A karibi édesség sötétebb, mélyebb és összességében magával ragadóbb, mint bármely más gyümölcsös karácsonyi süti a világon. A szigeteken a gazdag, sötét nádmelasz és a barna karamell mellett saját termesztésű barnacukrot is használnak ehhez a fantasztikus édességhez. A fekete sütemény receptje az angol karácsonyi sütemény alapjára épül, amelyet a gyarmatosítók hoztak a brit karibi szigetekre. A süteményben a helyi ananász és mangó helyett (drága és importált) mazsolát és aszalt szilvát használnak, és ezeket a fényűző összetevőket néha hónapokig is rumban áztatják. Sütés előtt az áztatott, megpuhult gyümölcsöt pépesítik, ettől a sütemény selymes állagú és mély ízű lesz.

A karácsony előtt sütött fekete süteményt a karácsonyi vacsorához szolgálják fel. A maradék aztán büszkén díszeleg az ünnepi asztalon év végéig is (ha addig kitart).

Nem kell attól tartani, hogy a napokig takarás nélkül kiállított sütemény kiszárad, ha véletlenül mégis ez történne vele, megvan a helyiek tökéletes megoldása: egyszerűen még több rumot kell ráönteni.

Pio Quinto karácsonyi torta (Nicaragua)

A nicaraguai Pio Quinto torta egy másik, ugyancsak rummal átitatott karácsonyi sütemény, amely az Egyenlítő közeléből származik. A közép-amerikai süteményt egy XVI. századi pápa nevét őrzi, aki kemény eretnekellenes álláspontjáról volt ismert, de a névadás oka homályba vész. Az azonban nem titok, hogy a torta miért vált a nicaraguaiak kedvenc ünnepi édességévé.

A Pio Quinto torta saját szentháromsággal rendelkezik.

Az alapját egy sütemény képezi, amelyet búzaliszt és finom fehér kukoricaliszt keverékéből, valamint kakaóporból, fahéjból és tejből sütnek. A mazsolával és aszalt szilvával fűszerezett rumot sűrű sziruppá főzik, ezt sopa borracha néven (ami részeges levest jelent) ismerünk, és amelybe a megsült süteményt áztatják. Ezt követően a tocsogó tésztát egy réteg gazdag tejes, fahéjjal ízesített pudinggal fedik be, majd mazsolával és aszalt szilvával díszítik. A lenyűgöző látványon kívül az így kapott hármasról az a hír járja, hogy olyan bűnösen finom, hogy még a névadó V. Pius sem tudott volna ellenállni neki, hírhedt szigorúsága ellenére sem.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Jocy Hernandez (@beawesomesweets) által megosztott bejegyzés

Bibingka (Fülöp-szigetek)

Ki mondta, hogy a karácsonyi süteménynek desszertnek kell lennie, vagy hogy egyáltalán édesnek? A Fülöp-szigeteken a bibingka egy kedvelt karácsonyi rizstorta, amelyet a hajnali mise utáni reggelinél kínálnak, sőt, gyakran árulják a templomok előtt.

A bibingka elkészítésének klasszikus folyamata kissé bonyolult. A hagyományos tészta galapóngból, egy enyhén erjesztett, ragadós rizstésztából és kókusztejből áll.

A terrakotta edényeket banánlevelekkel bélelik ki, amelyeket a rizskeverék köré tekernek, majd forró parázsra helyezik.

Míg a modern sütőben sütés gyorsabb és kevésbé macerás - konkrétan bibingka formákban sül, ami hasonlít a muffin formára -, a régi módszerrel lapos, mégis zamatos süteményt kapunk, amelynek felülete finoman elszenesedik, és átjárja a pirított banánlevél íze.

A dolgok különösen érdekessé válnak, ha feltétet adnak hozzá. A variációk végtelenek. Édesek és sósak egyaránt, az alaptól (vaj, cukor, kókuszreszelék) a ritkaságokig (jackfruit, durian, sózott kacsatojás) terjed a skála. A bibingkát melegen eszik, és gyakran kísérik forró csokival vagy gyömbérteával. A hagyományos karácsonyi sütemények tengerében pedig csodával határos módon gluténmentes.

Kurisumasu Keki (Japán)

A karácsonyi sütemények valóságos jelenségnek számítanak Japánban, és mind az ínyenc pékségekben, mind az áruházakban árulják őket. Pedig a japánoknak csak körülbelül egy százaléka keresztény. Valójában a karácsony még csak nem is hivatalos ünnep náluk, mégis ünneplik. Az egyik kedves karácsonyi rituáléjuk, amelyet a japánok december 24-én végeznek, hogy összegyűlnek, és együtt kajálnak a KFC-ből, majd megeszik a karácsonyi sütemény saját verzióját.

A legtöbb karácsonyi süteménytől eltérően a japán Kurisumasu Keki könnyű és egyszerű, piskóta alapra tejszínhabcsúcsokat nyomnak, és művészien elrendezett, rubinvörös eperrel díszítik.

A süteménynek nincs vallási jelentősége, inkább a kereskedelem és a jólét szimbóluma.

Bár a piskótatészta a XVII. század óta ismert volt a szigetországban, a legfontosabb tortaösszetevők - cukor, tej és vaj - ritka luxuscikknek számítottak. A II. világháború után Japán gazdaságilag nem állt jól, nagy volt az élelmiszerhiány. Az édes finomságok, például azok, amelyeket az újjáépítésében segédkező amerikai katonák osztogattak, nagyon keresettek voltak. Ezek az amerikai típusú sikeres élet szimbólumaivá váltak, amelyeket a japánok utánoztak, a karácsony kereskedelmi változatával együtt,

ennek szimbóluma lett a piros-fehér színű kerek sütemény, ami a nemzeti zászló formáját és színeit utánozza.

Hogy mennyire népszerű és fontos nekik, azt mutatja az is, hogy a mobiltelefonodon a karácsonyi tortát is megtalálod az emojik között.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

okawari by azusa (@okawaribyazusa) által megosztott bejegyzés

Pavlova (Új Zéland és Ausztrália)

A pavlova népszerűségéről tanúskodik, hogy egy évszázaddal a feltalálása után az új-zélandiak és az ausztrálok még mindig azon vitatkoznak, hogy melyik ország cukrászai készítették el először ezt a klasszikus karácsonyi desszertet. A feljegyzések szerint Anna Pavlova, orosz balerina 1926-os turnéja során mindkét országban megfordult, és ez egybeesett a desszert helyi receptkönyvekben való megjelenésével. Az eredettől eltekintve, az alapreceptben az ausztrálok és az új-zélandiak is egyetértenek: ropogós habcsókalap, mályvacukrosan puha belsővel, tetején a tejszínhabtengerből kiemelkedő szezonális gyümölcsökkel.

Egy kutatócsoport két éven át 20 000 újság és 10 000 szakácskönyv átvizsgálásával próbálta véglegesen tisztázni a recept eredetét.

Arra a következtetésre jutottak, hogy a pavlova nem csupán jóval a névadó balerina turnéja előtt ismert volt már, de a XIX. századi amerikai habcsók-őrületből ered, amelyet a kézi habverő feltalálása indított el.

Viszont, azzal mindkét hadviselő fél vigasztalódhat, hogy a Pavlova-ihlette ételek közül (Pavlova-fagylalt az Egyesült Államokban, a békacomb à la Pavlova Franciaországban) az egyetlen étel, amely ma népszerűbb, mint valaha, az a kiwi és/vagy ausztrál pavlova. Mert ez a desszert kivételes: könnyű és habos, nem tölti meg a hasat, így mentőcsónak lehet a karácsonyi vacsorában fuldoklók számára.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Conor Curran (@creamy_confusion) által megosztott bejegyzés

Mákos bejgli, és más közép-európai verziói a mákos kalácsnak

Kétségtelen, hogy vannak olyan karácsonyi süteményimádók, akiknek a rajongása a függőség határát súrolja, de csak a mi bejglink elfogyasztása képes pozitív drogtesztet produkálni.

A bejgli, ki ne tudná, egy felcsavart mákos sütemény, amely a közép-európai asztalokon annyiban tér el egymástól, hogy milyen tésztából készül. Lehet puha, kelt, lehet zsírosabb, tömörebb, a lényeg, hogy nem túl édes. Míg maga a tészta is elég finom, a fő attrakció mégis a mák. A sűrű, gazdag pasztává főzött, citromhéjjal, cukorral ízesített csillogó, koromfekete krém feltűnő kontrasztot alkot a halvány színű süteménytésztával.

Az alapreceptet minden család a maga módján variálja, egy dologban azonban mindenki egyetért: minél több a mák, annál jobb.

Ez nem csak azért van így, mert a mák tele van nagyon hasznos tápanyagokkal. És nem is csak azért, mert jól tudjuk, hogy a mák fogyasztása szerencsét és jólétet hoz a ház népének. A mákfogyasztástól a világ más tájain eléggé tartanak az emberek, mióta tudják, hogy az ópium, a morfium és a heroin is a mák egyes részeiből készül. Úgyhogy ha a világ más tájairól érkeznek vendégek hozzátok karácsonykor, érdemes másfajta édességet is kitenni az asztalra, mert csak kevesen olyan vállalkozó szelleműek, hogy megkóstolják a legeslegfinomabb karácsonyi süteményt.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

@vivkonyha által megosztott bejegyzés


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GASZTRO
A Rovatból
Vegán péntek Steiner Kristóffal: „az a ropogós sült krumpli, amit pár éve készítettetek nekünk – nem bírok nem gondolni rájuk”
Ha elkezdenéd a növényi alapú táplálkozást, kipróbálnád, vagy egyszerűen csak kicsit másra vágysz, pont jó helyen jársz.

Megosztom
Link másolása

Az emberek gyakran kérdezik tőlünk, hogy nem unatkozunk-e  egy kis tengerparti faluban Görögország dél-keleti csücskében, egy apró félszigeten, amely az évek során egyre inkább feledésbe merült és szinte elhagyatott lett.

És a válasz az, hogy… nem! Először is azért, mert

itt vagyunk egymásnak, és mert keményen dolgozunk azon, hogy jó kapcsolatokat alakítsunk ki saját önmagunkkal, de azért is, mert hihetetlenül jó barátaink vannak.

Akikkel mindig azon viccelünk, hogy lehet valami közös vonás mindannyiunkban, hiszen a legtöbb ember számára nem magától értetődő választás, hogy egy ilyen Isten háta mögötti helyen építsen otthont.

Ezúttal Gittit, Tomast és gyönyörű szőrös kislányukat, a négylábon járó Junát mutatom be. Amikor nem Svájcban tartózkodnak, és sí- és snowboard felszerelést és ruházatot árulnak, egy csodaszép helyen, kis sétatávolságra laknak otthonunktól, egy hagyományos, régi falusi házban, amelyet Gitti gyönyörűen felújított, saját tervei alapján.

Mindketten imádjuk Gitti ízlését, nagyra értékeljük egyszerűségét, színkombinációit és a különleges érzéket, hogy az apró részletekre is odafigyel.

Ételei olyanok, mint az otthona: egyszerű ízek, izgalmas színekkel és részletekkel, amitől minden örömteli és nagyon finom lesz.

Legutóbbi összejövetelünkre készülvén arra kért minket, hogy készítsük el „azt a ropogós sült krumplit, amit pár éve készítettetek nekünk – nem bírok nem gondolni rájuk”.

Íme - egyszerűen, szeretettel:

Rázott krumpli sütőben ropogósra sütve

Hozzávalók:

10/15 kis méretű burgonya, vagy 6/8 nagy burgonya 4-be vágva.

¼ csésze olívaolaj

6 gerezd fokhagyma

Egy teáskanál mustár

Egy teáskanál füstölt paprika

Fél csésze sörélesztő (opcionális)

2 evőkanál kukoricadara

zsálya / kakukkfű / rozmaring

só és bors

 

Elkészítés:

A sütőt 180 fokra előmelegítjük.

A burgonyát csak megmossuk, mert az élet rövid, nem vesztegetünk időt a hámozásra.

A krumplit egy lábosban megfőzzük 2 evőkanál sóval. Nem akarjuk, hogy túl puhává váljanak.

Lecsepegtetjük, és visszatesszük az edénybe. Az összes fent említett hozzávalót ráöntjük a burgonyára, és a fedővel a tetején az egészet alaposan összerázzuk.

A burgonyát tepsire borítjuk anélkül, hogy bármelyik takarná a másikat, és 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük 45 percre.

Opcionális öntet: 2 evőkanál tahini, fél csésze víz, 2 citrom, 1 kanál olívaolaj, kanál élesztő, só és bors… vagy csak egy jó fokhagymás majonéz.

További receptek szakácskönyveinkben, vagy ingyenesen a YouTube csatornánkon: Kristóf’s Kitchen, és Instán: @kristofsteiner & @nimrodagan


Megosztom
Link másolása

GASZTRO
A Rovatból
Vegán péntek Steiner Kristóffal: „Nem is egy, három recept érkezik, egy izgalmas saláta összeállításhoz” 
Ha elkezdenéd a növényi alapú táplálkozást, kipróbálnád, vagy egyszerűen csak kicsit másra vágysz, pont jó helyen jársz.

Megosztom
Link másolása

„Annyi izgalmas és komplex fogás után Steiner Kristóf salátákat hoz nekünk?!” Már látom is a csüggedt arcokat – pedig a saláta, ha megfelelő öntettel párosítja az ember, fergeteges lehet főfogásként is. Itt most nem arra kell gondolni, hogy elrágcsálunk néhány szomorú levélkét, hanem fantasztikus, tartalmas, fő fogásoknak is beillő salátákra, ínycsiklandozó öntetekkel.

Itt nálunk, Görögországban már visszafordíthatatlanul berobbant a tavasz - a tenger közel húsz fokos, a hat macskánk minduntalan a napon henyél, és már minden nap locsolnom kell a kis zöldségeskertünket, ha nem akarom, hogy kitikkadjanak a zöldfűszerek.

Az új évszakhoz új étrend is párosul - búcsút mondunk a nehéz, hosszasan készülő fogásoknak, és előkerül a salátástál.

Ilyenkor képtelen vagyok brutál adag kajákat, vagy elnehezítő fogásokat fogyasztani, de ezek a szuper, egyszerre laktató és frissítő falatok napi szinten kerülnek terítékre – energiát adnak, jókedvre derítenek, ráadásul egy tikkasztó napon semmi sem hozza úgy össze a jó barátokat, mintha egy friss, ropogós salátát, és egy kancsó hűvös, mentás-citromos vizet rakok az asztal közepére.

Amikor azt mondjuk: „saláta”, az emberek nagy része egy zöld levelekből álló cuccra gondol, ami a köret köretének a köreteként fogyasztható. Vagy egy nullás méretű lány képe ugrik be, aki valami rémes fogyókúrát követ. Volt idő, mikor én is azt hittem, hogy a saláták unalmasak, és semmiképp sem lehetnek főételként tálalva, ám ez a sali-triumvirátus bárkit meggyőz az ellenkezőjéről. Mondanom sem kell: nem értek egyet az „antisalátizmussal”.

Egy színes, illatos sali felér egy frissen sülttel, vagy egytál étellel! Az itt bemutatottak a legnagyobb kedvenceim, mert ellentmondanak minden törvénynek, amit a salátákról megalkottak a gyűlölők.

Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy néhai kutyusom, Özge mindig akkor indult rá a kajára, ha ezeket tálaltam fel. Az uborka szeletelés illatát a szomszéd szobából is megérezte.

Jamie Oliver „Superfood” salátája, veganizálva

Hozzávalók, személyenként:

Egy marék friss koriander (de petrezselyem is megteszi)

1 avokádó (ennek hiányában cukkíni)

1 marék friss zöld salátalevél – például madársaláta

1 kis szem édesburgonya (de sima krumpli, vagy egy kis sütőtök is remek)

1 csipet szárított csili pehely

1 csipet őrölt koriandermag

1 csipet fahéj

bors

100 gramm kinoa, vagy vadrizs

6 rózsa brokkoli

1 marék dióféle – brazil, pekán, mandala, bármi megteszi

½  gránátalma – ennek hiányában 2 evőkanál szárított áfonya vagy goji bogyó

1 marék friss csíra

4 szelet aszalt mangó, ennek hiányában sárgabarack

Az öntethez:

A gránátalma egyik fele (ha nincs gránátalmám, az öntethez agave vagy juharszirupot használok)

1 citrom vagy lime

balzsamecet

olívaolaj

Így készül:

Előmelegítem a sütőt 200 fokra, majd a megmosott, de nem meghámozott édesburgonyát cikkekre vágom. Ha nincs avodkádóm, és cukkínit használok, kövér karikákra vágom, majd megfelezem őket, és a brokkoli rózsákat harapható méretűre bontogatom. Bemasszírozom őket egy kis olívaolajjal, sóval, borssal, korianderrel, és szárított csilivel, és már mehetnek is a sütőpapírral bélelt tepsibe, majd a katlanba 15 percre.

A kinoát kétszeres vízben főzöm meg – a közhidedelemmel ellentétben nem kötelező beáztatni. Előbb felforralom a vizet a kinoával együtt, majd takaréklángon, fedővel lazán lefedve 15 percig főzöm.

Addig is egy salátástálban összekutyulom a többi összetevőt – kivéve a magvakat, a friss koriandert, és gránátalmám egyik felét. Minden más mehet a bödönbe, az avokádó is, kimagozva, cikkekre végva – a gránátalma magjaival együtt a leve is kifolyik majd, ez így van rendjén.

Míg hül a kinoa és a sült zöldségek, összedobom a szószt: mindent alaposan összekavarok, sózom, borsozom, és megkínálom egy kis fahéjjal is.

Végül egybeforgatom a salátámat – megfejelve a magvakkal és apróra vágott korianderzölddel. Frissen az igazi – a csíra veszít a ropogós-friss érzésből, ha áll a hűtőben -, de ha jó előre el akarom készíteni, egyszerűen kihagyom a zöld leveleket és a csírákat, majd közvetlen tálalás előtt adom hozzá őket. Köszi, Jamie!

Cékla és kaliforniai paprika saláta pirított dióval

Hozzávalók személyenként:

1 fej főtt cékla

fél piros kaliforniai paprika vékony csíkokra vágva

negyed lila hagyma vékony holdacskákra vágva

Egy fél marék dió

Egy marék vegyes salátalevél - de bébispenóttal is lenyűgöző

1 nagy csokor korianderzöld és petrezselyem vegyesen, apróra vágva

A dresszinghez:

1 evőkanál tahini

2 evőkanál víz

1 evőkanál citromlé

bors

1 gerezd fokhagyma préselve

Így készül:

A céklát dobókockányi darabokra vágom, a paprikát kicsumázom és csíkokra vágom, a hagymát meghámozom, és vékony holdacskákra szeletelem.

Száraz serpenyőben kissé megprítoma  diót - vigyázva, negogy odakozmáljon.

Minden összetevőt - egy kis diót kivéve - alaposan összeforgatok, megkínálom egy kis olívaolajjal és sóval, majd megszórom a maradék dióval és korianderzölddel.

A dresszinghez a tahinit felengedem 2 evőkanál vízzel, és erőteljes mozdulatokkal keverni kezdem. Előbb megkeményedik, majd könnyű krémmé változik. Ha továbbra is túl durva, adok hozzá még vizet, de csak apránként, nehogy túlságosan felhíguljon. A tahinit mindig variálhatom: apríthatok bele petrezselymet vagy korianderzöldet, de akár újhagymát is. A kedvenc tahini-kiegészítőm a savanykás, sötétlila, szumák nevű fűszer, amelyhez itthon török fűszerboltokban lehet hozzájutni.

A szósszal az oldalán, rozskenyérrel tálalom. Az édes cékla, az aromás paprika, a pikáns koriander és a krémes tahini felejthetetlen ízharmóniát alkotnak.

Tabule - mentás kuszkusz-saláta dióval, aszalt áfonyával

Hozzávalók, személyenként:

3 maréknyi vegyes zöldfűszer - friss menta, friss petrezselyem, friss korianderzöld, friss kapor változó arányú keveréke ízlés szerint

3 evőkanál kuszkusz

1 szál újhagyma

1 marék dió

2 evőkanál aszalt áfonya

Az öntethez:

fél zöldcitrom

2 evőkanál olívaolaj

fekete bors

1 késhegynyi mustár

1 csepp ecet - én fehérbor, vagy almaecetet használok

pár csepp agavé, vagy juharszirup

Így készül:

A kuszkuszt egy bögrébe szórom, másfélszeres, forrásban lévő vízzel leöntöm, majd letakarom egy kistányérral öt percre.

A dresszinghez mindent alaposan összekeverek egy kis csészében.

A diót kissé megpirítom száraz serpenyőn, és az áfonyát durván felvagdosom, nagyjából fele-méretű darabkákra.  A zöldfűszereket egészen apróra vagdosom

Egy salátás tálban a fűszereket, diót és áfonyát egymásra halmozom, a kuszkuszról lekapom a "fedelet", villával fellazízom, hogy ne rögökben kerüljön a salátába, majd az összetevőket összeforgatom.

Meglocsolom az öntettel, ismét fellazítom a villámmal, majd frissiben tálalom.

Mégtöbb recept szakácskönyveinkben, a Kristóf’s Kitchen YouTube csatornán, és az Insta oldalainkon: @kristofsteiner és @nimrodagan.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A Rovatból
Mautner Zsófi: „Tíz éven belül oda lesz a barackos pite a klímaváltozás miatt”
Mautner Zsófi szerint a fügés gombócé a jövő, már az alföldön is inkább fügebokrokat ültetnek, a barack egyre kevésbé bírja ezt a klímát. Kényszerből jöhet tehát a hazai gasztroforradalom.

Megosztom
Link másolása

Mautner Zsófi a 24.hu Filéző című podcastjében osztotta meg gondolatait arról, hogy egyre kevésbé találni jó barackot a piacon, és bizony

a nagyi hagyományos sütije lassan nem a barackos pite, hanem a fügés gombóc lesz.

Mautner Zsófival legutóbbi szakácskönyve, Az én falusi konyhám megjelenésének apropóján beszélgettek elképesztő széles témaskálán. Szóba került a rohanó életmód és a divattáplálkozások, a falusi gasztronómia jövője a koreai és magyar konyha rokonsága, és a klímaváltozás gasztronómiára tett hatása is. A gasztroblogger ennél a pontnál kongatta meg a vészharangot, hogy a változások nem beláthatatlan időn belül érkeznek el.

"Nem harminc év múlva, nem ötven év múlva, hanem itt és most, mert egyre kevesebb sárgabarack terem.

(…) Az alföldi házak kertjében is már fügebokrot ültet mindenki, mert strapabíróbb, és bírja ezt a mediterránabb jellegű klímát és sok termést hoz. Elég esélyes, hogy tíz év múlva a fügés pite és a fügés gombóc lesz a nagymamájukhoz járó gyerekeknek és fiataloknak az az érzelmi étel, ami nekünk még a barackos gombóc volt."

Mautner a könyvéhez végzett kutatás során mélyült el a fügebokor-témában, amit az Alföldön pár tíz éve soha nem volt hagyomány ültetni, most viszont egyre inkább felváltja a sárgabarack fákat, mert a szárazabb, zordabb körülményeket is bírja.


Megosztom
Link másolása


GASZTRO
A legjobb TikTok hack: így jön le a főtt tojás héja gyorsan és tökéletesen!
A profi séf kipróbálta és szerinte is 100 %-ban működik.

Megosztom
Link másolása

Akár rakott krumpli készül, akár csak egy kis saláta, a tojásfőzés legrosszabb része a keményre főtt tojások megpucolása. Egy TikTok-videó azonban azt állítja, hogy megvan a tojás hámozásának végső és tökéletes módja - és nem kell hozzá a kezedet sem használni.

A TikTok videó készítője, @themodernnonna osztotta meg a videót, és lépésről lépésre megmutatja, hogyan lehet könnyedén eltávolítani a tojáshéjat.

@themodernnonna Ultimate Egg Hack #egghack ♬ original sound - THEMODERNNONNA

A hack forró víz és hideg víz kombinációját használja, hogy olyan környezetet hozzon létre, amely lehetővé teszi, hogy a héj szinte magától lecsússzon.

Miután 10 percig főzted a tojásokat, az tiktoker azt javasolja, hogy egyből egy jeges vízzel teli műanyag edénybe tedd őket. Olyanba, aminek jól záródó fedele van.

„Csukd le a fedelet, rázd meg alaposan, és a héj azonnal lejön - magyarázta. - Ez a legjobb módja a főtt tojás hámozásának.”

Christopher Kimball séf, az America's Test Kitchen és a Cook's Country egyik alapítója, a magazin vezetőjeként szintén megosztott egy hasonló hacket, amely szerint a jeges víz a szent grál a könnyen hámozható tojásokhoz.

„A trükk a nagy jégfürdő három percig. Kisebb lesz tőle a tojás belseje, és most már könnyű lesz meghámozni”

- mondta saját TikTok-videójában.

A séf hozzátette:

„Tessék, végül a szent grál az, hogy nyolc percig főzzük őket, és három percre tegyük be egy nagy adag jégbe. És minden tojás, nem 80 százalék, nem 90 százalék, minden tojás könnyen hámozható lesz.”


Megosztom
Link másolása