Egymásnak eső kommentelők - túlérzékeny vagy, vagy csak a határaid húzod meg, ha nem hagyod magad??
Almási Kitti pszichológus legújabb videójában.
Hoz egy olyan példát, amikor valamit kiposztolunk egy csoportba, ami például nem oda való, de azt mi mindenképpen szeretnénk, ha a csoport megtartaná. Erre rátámad arra az egyre mindenki, hogy nem tartja be a közösség szabályait, és jó esetben csak törlésre kerül a bejegyzés, rosszabb esetben a csoport megválik tőle.
Ilyenkor mi fogalmazódhat meg bennünk?
Az adminisztrátor a hibás, vagy az egész közösség, nem tudják értékelni a kreativitásom, a többiek pedig persze úgy vehetik, hogy nem tartja a tiszteletben az az egy ember a szabályokat, amit a többiek meg igenis betartanak.
Akkor most kinek van igaza?
Almási Kitti egyfajta gázláng effektust hoz példaként ezekre a helyzetekre, amikor a sértett fél elkezd abban kételkedni, hogy ő jól látja-e azt az adott helyzetet, elbizonytalanodik önmagát illetően. Aki magára veszi, az a másikról le is veszi a terhét annak, hogy ő elgondolkodjon azon, hogy esetleg ő a felelős.
Hova vezet ez?
A pszichológus szerint ez tipikusan a bántalmazó-bántalmazott szerepekben való megmaradást erősítik. Vagyis a bántalmazó (csoport) ha legközelebb ilyen van, vagy kitiltással, vagy ledominálással reagál. Aki pedig részt szeretett volna venni egy közösség életében (egyén) pedig nem mer a későbbiekben reagálni, mert attól fél, hogy megint valami olyat mond, ami a közösségnek árt.
Ez igaz lehet máshol is?
Igen, mégpedig a párkapcsolatban. Ott is lehet ilyen, de fontosabb itt az, hogy meghúzzuk a határainkat. Ha van egy álláspontunk, akkor azt védjük meg, de ne olyan módon, hogy alá megyünk a saját meggyőződéseinknek, hanem csak addig a pontig, amíg komfortosan érezzük magunkat.
Címkép:pixabay.com
