GYEREK

Környezetvédelem a mesékben - mi a fontosabb, az élmény vagy a tudás átadása?

Hol bukkan fel először a környezetvédelem a mesékben, milyen élőlényekkel lehet a legjobban megfogni a gyerekek figyelmét, és ki a nagyobb zöld influenszer: Peppa malac vagy Albert?

Megosztom
Link másolása

Az emberiség számára a természet védelme létkérdés, ezért fontos, hogy a gyerekek is minél hamarabb megismerjék ezzel kapcsolatban a miérteket és a hogyanokat.

Ennek világszintű fel-és elismerése azonban csak a huszadik században történt meg.

Az ENSZ első hivatalos dokumentuma a környezeti nevelésről az 1975-ös Belgrádi Charta volt:

„…a világ népei számára tudatosítani kell azt, hogy a környezet és a hozzá kapcsolódó problémák megoldása és az újabbak megelőzése megfelelő tudást, felkészültséget, készségeket, attitűdöket, indítékokat és együttműködési szándékokat igényel, amelyek biztosítása a környezeti nevelés feladata”.

De hogy jönnek ide a rajzfilmek?

Egész egyszerűen.

A média termékei, főleg a TV-ben vagy az interneten elérhető mozgóképes műsorok megkerülhetetlen szerepet töltenek be a szocializációban.

A gyerekeknek szánt rajzfilmek hozzájárulnak az őket körülvevő világról kialakított képük, és ezáltal önmaguk meghatározásához is.

A Magyarországon szinte minden gyerek számára elérhető mesefilmek és műsorok között pedig egyre több foglalkozik a természet védelmének fontosságával, tanítja a fiatalságot a szelektív szemétgyűjtés vagy az energiatakarékosság környezeti hatására.

De vajon mely tartalmak érintik meg valóban a gyerekeket? Ahhoz, hogy hatással legyen a kicsik természethez való hozzáállására, szükséges-e a mesének magáról a környezetvédelemről szólnia?

Amikor még csak a fejekben mozogtak a zöld képek

A természetvédelem indirekt módon mindig is része volt a gyerekek életének, hiszen az emberek a természetből éltek, legendáik, hagyományaik szorosan kötődnek az őket körülvevő környezethez. Ennek megfelelően a népmesékben is találunk példákat a növények vagy állatok gondozásának kiemelt szerepére. A szorgalmas és a rest leány című magyar népmesében például a dolgos leány meghallja az őt megszólító körtefát és szőlőtőkét, megtisztítja, rendbe teszi őket, jótettéért pedig a növények a hazafelé vezető úton gyümölccsel és borral látják el.

Tovább jött hazafele, s odaért a körtefához. Nagyon meleg volt, mikor odaért, s azt mondja a körtefa neki: - Gyere ide, leányocska, már nagyon sok ideje várlak. Megért a körte. Vegyél és egyél, amennyi jólesik, s haza is vigyél, amennyi kell. 

Ez a népmese a kicsik számára is érthetően mutat rá arra a természetes folyamatra, hogy a növények gondozása nem jár azonnal eredménnyel, várni kell a munka gyümölcsére, legyen az bor, árnyékot adó lomb vagy termés.

Az utolsó mondata pedig kifejezetten fontos: annyit vegyen és vigyen, amennyi jól esik és amennyire szüksége van. Ennél egyszerűbben és szebben talán nem is lehet mesélve tanítani a tudatos fogyasztás fontosságáról.

De nem csak a népmesék, hanem a nagy mesemondók, köztük a dán Hans Christian Andersen is fontosnak tartotta a gyerekek- és rajtuk keresztül a felnőttek- környezeti nevelését.

A 19. század viktoriánus olvasói nagy örömmel fogadták a felgyorsult iparosodás közepette a természet szépségeit ünneplő meséket. A kis fenyőfáról vagy a százszorszépről szóló története a megszemélyesített növényeken keresztül hatott a gyerekek lelkére, hangot adott ártatlan játéknak tűnő tevékenységeik „elszenvedőinek” azáltal, hogy az ő szemszögükből mutatott be olyan hétköznapi dolgokat, mint például a karácsonyfa kivágása, feldíszítése majd tűzifává aprítása.

A nagy tengeri kígyó meséje egy másik fontos ember-természet kapcsolatot boncolgat: a technológia környezeti hatását. Az Atlanti-óceán mélyére kerülő távíró kábel és az őt megfigyelő tengeri állatok történetét meséli el, így hívja fel a figyelmet az emberi tevékenység negatív hatására.

Állatasszisztált érzékenyítés

Andersen halála után nem sokkal a technológia még közelebb hozta a gyerekekhez ezeket az üzeneteket: megjelentek az első rajzfilmek, köztük a Walt Disney-re is nagy hatást gyakorló Gertie, a dinoszarurusz. Winsor McCay 1914-ben alkotta meg az idomított dínó mutatványairól szóló pár perces filmet, aminek főszereplő választása egyébként egy random fogadás eredménye volt.

McCay ünnepelt karikaturista volt, a dínóhoz hasonlóan őt is egyfajta cirkuszi látványosságként adta kézről kézre az akkori elit, hogy összejöveteleiken egyszemélyes Activity keretében rajzoljon le mindent és mindenkit, ami csak a vendégek eszébe jutott.

A dínós rajzfilm is így született, aminek kerettörténetét valódi filmre is felvették. Nem kis mértékben McCay humora és figurái alapozták meg a későbbi mainstream rajzfilmek képi és történeti világát.

A természetvédelem a hatvanas évek mozgalmainak hatására került a rajzfilmek világának közelébe, később pedig megszülettek az első, kifejezetten oktatási céllal készült környezettudatos animációk.

A magyar gyerekekhez ezt a témát talán a Bolygó kapitánya és a Denver, az utolsó dinoszaurusz hozta a legközelebb a kilencvenes évek során, előbbi kifejezetten környezetvédelmi problémák köré épült, utóbbi pedig a zene és a gördeszkázás köré szőtt kalandok mellett igyekezett különféle erkölcsi kérdésekben, többek között az állatokon való kísérletezés terén helyes utat mutatnia nézőknek.

Ezek, de a korábbi mesék is azt mutatják, hogy a legkönnyebben talán az állatokkal lehet a gyerekek figyelmét felkelteni a környezetvédelem iránt. A kicsik ösztönösen érdeklődnek irántuk, az ember maga alapvetően biofil teremtmény, azaz pszichológiai orientációja a többi élő dolog irányába mutat. A legtöbb gyerek egy nála kisebb, esendőbbnek látszó állatot, főleg, ha az kölyök, szívesen vesz védelmébe, gondoskodik róla, mintegy leképezve a szülő-gyerek kapcsolatot.

Többek között ezért is lett akkora siker a Kisvakond, a Futrinka utca  vagy bármelyik állat főszereplős Disney-mese.

Értelem és érzelem

Az eddig tárgyalt alkotások nem azért születtek, hogy megtanítsák a gyerekeknek a környezetvédelmet, vagy hogy konkrét adatokkal és tudással lássák el őket, az érzelmi kötődés révén azon példát tudnak mutatni.

Fontos látni, hogy a környezeti nevelés egyszerre értelmi és érzelmi nevelés egyben, hiszen az objektív tények ismerete mellett fontos az érzelmi bevonódás is.

Az érzelmeken keresztül a gyerekeket sokkal jobban meg lehet szólítani. Sokkal nagyobb hatással van rájuk egy izgalmas, humoros, jól felépített, jó ízlésű képekkel és zenével megkomponált mese, ami mellesleg tartalmaz környezettudatos szálakat is, mint egy bármilyen alapos tudásanyaggal készült, de száraz oktató film.

A Kisvakond a városban meséből szinte minden gyereknek megragad az emlékezetében az a mozzanat, amikor a Vakond és barátai az autók kipufogócsöveibe szafaládét dugdosnak. A történet nem konkrétan a környezetvédelemről szól, mégis számos olyan apró eleme van, ami irányt mutat a nézőknek.

Ennek a szemléletnek az ellenpontját képviseli viszont például az Albert mondja, a természet jobban tudja című magyar-német mesesorozat, ami sokkal inkább oktatási jellegű. A majdnem fél órás részek különböző környezetvédelmi problémákat mutatnak be, konkrét kerettörténet nélkül. A madár fejű és – sokak szerint- hörcsög testű Albert nem is főszereplője, sokkal inkább narrátora a filmeknek, egy rajzfilmesített David Attenborough.

Érzelmi hatást szinte kizárólag csak negatív értelemben vált ki, a minden részben lehetséges végkifejletként, stroboszkóp szerűen mutatott pusztítást, halált megjelenítő képsorok a mostanra felnőtt nézőkben, az Y-generáció tagjaiban is mély nyomokat hagytak.

Azt mondják, könnyebb egy csepp mézzel több legyet lehet fogni, mint egy hordó ecettel. Ez valószínűleg igaz a környezeti nevelésre is.

Néhány nem szájbarágós, jó érzékkel megkomponált példamutató helyzet ábrázolása egy önálló történettel bíró mesében nagyobb hatást érhet el, mint egy konkrétan csak a környezetvédelemről szóló oktató videó.

A különböző üzleti értékek érvényesülése ebben az esetben kifejezetten pozitív hatással van a zöld gondolatok átadásának célba jutására, hiszen egy klasszikus mozifilm hosszúságú mese vagy egy több évadnyira tervezett sorozat figurái sokkal jobban rögzülnek a gyerekekben, erre pedig kifizetődő boltot lehet felhúzni a plüssfiguráktól a társasjátékon át a párnahuzatig.

Egy kereskedelmi értelemben a nevelési célú anyagok utóéletétől független szervezet (mondjuk a viszonylag kevesek által ismert Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács) egészen biztosan nem fog annyi energiát fektetni az üzenet körítésébe, mint mondjuk egy Disney vagy egy Illumination, ahol a profit köré szervesül minden.

Ezért aztán az egész estés rajzfilmek a minőségi kép-és hanghasználat, valamint az izgalmas történetmesélés révén az oktatási céllal készült változatokkal szemben hatásosabbnak bizonyulnak.

A Mentőcsapat a kenguruk földjén szereplői úgy tanították a gyerekeket az állatvilág védelmére, hogy kapcsolatot, élmény-hidat álmodtak nekik egy fenséges állathoz egy művészi igényű filmmel, melyben egy szó sem esik az állatvédelem fogalmáról vagy mikéntjéről.

A Lorax musical-be hajló kamasz love story-ja nem konkrétan a túlfogyasztásról vagy a fák védelméről szól, hanem egy kisfiúról, aki bármit megtesz a szerelme kedvéért, az üzenet mégis átmegy.

Peppa malac vagy Caillou nem a környezetvédelem szuperhősei, de mindennapi cukiságuk mellett komposztálnak, szelektíven gyűjtik a szemetet és felelősen gondoskodnak kedvenceikről.

A humor, az átélhető kaland és a kapcsolódási élmény segítségével pedig úgy csúszik le a gyerekek lelki torkán a sokszor száraz vagy keserű környezetvédelem, mint Mary Poppins neveltjeinél az orvosság.

Szülőként annyi a feladatunk, hogy a lehetőleg minél többször együtt, a gyerekek kezét fogva lépjünk be ezekbe a mesékbe (is), rámutassunk a követendő példákra, értékekre, és persze osztozzunk az élményen.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


GYEREK
Könyörtelen anya: kirakta a házból terhes tinédzser lányát, amikor kiderült, hogy a baba miatt otthagyta az egyetemet
Elég extrém húzás, na de meg fogja-e bánni? Valószínűleg.

Megosztom
Link másolása

Amikor egy tinédzser terhes lesz, az anyák számára hatalmas kihívást jelent, hogy megállapítsák, hogyan segítsenek a gyermeküknek a nehéz időszakban. Egy anyuka most azon tanakodik, hogy helyesen cselekedett-e, amikor

a lányának azt mondta, hogy költözzön ki a házból, miután kiderült, hogy otthagyta a főiskolát, hogy felnevelje a babáját.

Az anya a Reddithez fordult segítségért. Azt mondta, hogy a "kemény szeretet" útját választotta, miután megtudta, hogy hamarosan nagymama lesz. Az anya leírta, hogy lánya mindig kiváló tanuló volt, és ösztöndíjat kapott egy fantasztikus főiskolára.

Néhány hónappal ezelőtt azonban egy olyan fiúval kezdett randizni, akiről az anya úgy gondolta, nem megfelelő a lányának. Annak ellenére, hogy figyelmeztették, a lány továbbra is vele maradt, és végül terhes lett.

Az anya felajánlotta az abortusz lehetőségét és segített volna a lányának az eljárásban és a felépülésben. De a lány nemet mondott és a barátjával maradt.

Az anya ellenezte azt az ötletet, hogy a fiú beköltözzön, és azt tanácsolta lányának, hogy költözzön ki, mivel már elég idős ahhoz, hogy saját magát és a babát eltartsa.

Az anya úgy véli, hogy a lánya döntéseinek következményei már nem az ő vállát terhelik. A nő a saját tapasztalataira hivatkozva mondja, hogy a lánya a múltban is elutasította a segítségét, és most sem hajlandó beszélni vele. Bár nehéz döntést hozott, úgy érzi, hogy a kemény hozzáállás szükséges volt.

Ez egy minden szempontból szörnyű helyzet, de ennek az anyának rá kell jönnie, hogy az együttérzés és a támogatás nagyban hozzájárulhatna ahhoz a kapcsolathoz, amelyet a jövőben nemcsak a lányával, hanem az unokájával is kialakíthat.

Forrás: Your Tango


Megosztom
Link másolása

GYEREK
A Rovatból
Megalázó üzenetekkel zaklatta a feleségét, mert az szoptatni merte a kisbabájukat - A férfi végül el is vált a nőtől
Egészen szürreális beszélgetést hozott nyilvánosságra egy szoptatós édesanya. A férjével chatelt újszülött gyermekük táplálásával és a férfi orvul elvett "játékával" kapcsolatban.

Megosztom
Link másolása

Különböző álláspontok vannak a szoptatással kapcsolatban, például meddig tartson, illetve ott a klasszikus nyilvánosan szabad-e vagy sem téma. Megosztó az is, hogy az anyatej vagy a tápszer-e a jobb egy újszülött csecsemőnek, vagy elég csak akkor mesterséges élelmiszerhez folyamodni, ha az édesanya valamiért nem tudja természetes úton táplálni a gyermekét.

Egy internetes fórumon egészen bizarr beszélgetést osztott meg egy édesanya, ami a férje és közte zajlott,

szúrta ki a Bored Panda.

Az is megérne egy pszichológiai tanulmányt, hogy fontos párkapcsolati dolgokról miért nem face to face beszélnek az emberek, miközben a metakommunikáció és a testbeszéd is fontos része a teljes kommunikációnak, de az apa reakciói az igazán érdekesek. Inkább tűnik verbális és érzelmi bántalmazásnak, mint párbeszédnek.

A megosztott üzenetváltás alatt több kommentelő fejezte ki abbéli véleményét, hogy az édesapa patológiás eset, ami túlmutat a véleménynyilvánítás szabadságán.

A férfi kerek perec kijelentette, hogy nem ért egyet a kisfia, Walter szoptatásával, ezért elválik. Azt pedig egyenesen vérfertőző anya-fia kapcsolatnak tartja, ha a felesége 2 éves kora után fürdeti a gyerekeit.

Megdöbbentő véleményét hosszasan fejtegeti az üzenetváltásban, miközben az anya egyébként hihetetlenül összeszedetten próbál társalogni arról, mi is a baj.

A férfi kikérte magának, hogy bár a felesége tisztában van a véleményével, távollétében mégis megszoptatta a kis Waltert. Ezzel tiszteletlenül semmibe vette őt.

A nő azzal érvelt, hogy azt gondolta, az apának csak az a baja, ha látja a történést. Nem így volt.

A nő egyik üzenetére, hogy rossz anyának gondolja-e a szoptatás miatt, ezt írta a férfi:

"Rossz feleségnek gondollak. Azt gondolom, nem tisztelsz, elvetted a játékom, és még sok minden mást gondolok."

Az elvett játék jelen esetben a nő melleit jelentette, mint később kiderült. Az apánál a tudat, hogy "más férfi szájában" van szeretett kedvesének keble, leverte a biztosítékot. Ennél a pontnál válik igazán világossá, hogy mennyire

szexualizálta a gyermek táplálását, és a saját kisded fiában konkurens férfit látott.

A kompromisszum, hogy az anya akkor eteti gyermekét anyatejjel, amikor ő nem látja, nem jött be neki.

Fotó: BoredPanda
Felháborodott, árulásnak vette, elhordta mindennek a feleségét, és beadta a válópert.

"Gálánsan" felajánlotta, hogy a felesége addig maradhat a közös otthonukban, amíg nem talál más lehetőséget, addig ő meghúzza magát kusfiuk szobájában, anyát gyermekével a hálószobában tudva. De legalább így örülhet, hogy a saját kisfián revansot véve trófeaként a szobája az övé lehet.

A párnak két fia van, a férfi az ügyvédeitől 50-50%-os felügyeleti jogot kér az üzenetváltás szerint.

Az eset után a beszélgetés fotóit közétevő nőt kitiltotta a Reddit, mert az a válási papírokat is feltöltötte, bizonyítandó a chatelés igazságtartalmát. Ezt viszont nem nézte jó szemmel az oldal, és törölte a teljes fiókját, pedig többek véleménye szerint ezt a fajta erőszakos tartalmat azért kell tovább osztani, hogy a szoptatásról kialakult túlszexualizált vagy elavult néphit változni tudjon.


Megosztom
Link másolása


GYEREK
„A gyerekeim kicsit sem hasonlítanak rám, és ezt utálom!” - fakadt ki egy anyuka
Elmondása szerint már rengeteg mindent megpróbált megkedveltetni a gyerekeivel, de ők nem akarnak csinálni semmit, csak otthon ülni, játszani és nassolni.

Megosztom
Link másolása

A gyereknevelés már önmagában is egy nehéz feladat. A megannyi tennivaló, az ilyen-olyan feladatok milliói, és önmagában a nevelés különböző kérdései. Ehhez társul egy csomó kétség, hogy jól csináljuk-e, amit csinálunk, na meg sokszor a megfelelési kényszer.

Most egy anyuka nem bírta tovább és megosztott kételyeit.

„Szomorú vagyok, hogy a gyerekeim ennyire különböznek tőlem.”

- kezdte bejegyzését. A 39 éves nő aztán elárulta, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, hogy ennyire mások a gyerekei.

„A két gyerekem egyáltalán nem hasonlít rám. Én társaságkedvelő vagyok, és szeretek a szabadban lenni, izgalmas ételeket kipróbálni, aktív maradni, nagy összejöveteleket tartani, olvasni, zenét hallgatni vagy alkotni. A fiaim otthonülő emberek, akik inkább a játékot és a nassolást kedvelik.

Bizonyos mértékig tudom, hogy ez a legtöbb gyerekre jellemző, de nem számítottam arra, hogy meg kell majd küzdenem velük azért, hogy megismertessem velük néhány érdeklődési körömet.”

A posztból az is kiderül, hogy a gyerekek 7 és 10 évesek, és hiába próbált megkedveltetni velük egy csomó mindent, mint a síelést, a tandemkerékpározást, szabadtéri koncertre menést vagy éppen csak egy könyvbemutatót, a gyerekeknek egyik sem tetszett.

„Megtanultam, hogy el kell engednem néhány elvárást, és nem kell tovább próbálnom az érdekeimet a gyermekeimre vetíteni. De istenem, annyira szomorú vagyok emiatt.”

- írta.

„Néhány dolgot én is elhalasztottam, amíg nagyobbak lettek, azt gondolván, hogy talán csak fáradtságról vagy ismeretlenségtől való félelemről, vagy éhségről, vagy bármi másról van szó. De, itt nem igazán ez a helyzet. Egyszerűen csak tényleg jobban szeretik a saját otthoni környezetüket és a megszokott kis nassolnivalóikat és játékaikat. Azt hiszem, egyszerűen csak különböző emberek vagyunk.”

A téma úgy tűnik, sok ember érdeklődését felkeltette vagy saját tapasztalataik miatt tudtak vele azonosulni.

„Eddig úgy tűnik, hogy nagyjából semmi közös nincs a két fiammal, és ez időnként egy kicsit kiakaszt.” - írta valamelyik.

Mások felhívták a figyelmet a képernyőidő veszélyeire: „Ez a játék. Nagyon addiktív.”

Megint mások azt tanácsolták, hogy próbáljon meg egyéniségként tekinteni rájuk, saját szükségletekkel és igényekkel.

„Értem, hogy csalódott vagy, de ezt a csalódást te okoztad azzal, hogy elvárásaid voltak, hogy olyanok legyenek, mint te.”

Egy szakértő szerint a legtöbb szülőnek vannak elvárásai a gyerek felé, és szeretnék, ha olyanok lennének mint ők, lehetőleg ugyanazokkal az érdeklődési körökkel. Amikor ez nem így van, természetes, hogy csalódottak lesznek.

Azonban, ahogy az egyik hozzászóló is írta, érdemes figyelemmel lenni a gyerekek személyiségére és tiszteletben tartani azt.

Ugyanis amikor egy gyermek érzi, hogy a szülő csalódott abban, amilyen, az mély sebet ejthet a gyermek pszichéjén, és nagy gondot okozhat az önértékelésében.

Forrás: The Sun


Megosztom
Link másolása


GYEREK
7+1 módszer, amivel a legfinnyásabb gyereket is ráveheted, hogy mindent megegyen
A dietetikus nem ígér csodát, de ezekkel a lépésekkel a te gyereked is egészséges viszonyt tud majd kialakítani az ételekkel.

Megosztom
Link másolása

Tízből hat szülő személyre szabja a családi ételeket a finnyás gyerekek miatt - derült ki egy új kutatásból. Ez azonban rengeteg energiát igényel, ami kisgyermekes szülőknél amúgy is ritkaság.

Lucy Upton gyermekdietetikus és táplálkozási szakértő most a The Sun-nak mondta el tanácsait, amit minden finnyásgyereket-nevelő szülőnek ajánl.

„Tévhit, hogy a gyerekek életük első évében mindent megtanulnak az ételekről, amit meg kell tanulniuk. Ez nem igaz. Ez egy hosszabb folyamat, úgyhogy ne érezzük magunkat rosszul, ha időbe telik.”

- mondta Upton, aki hasznos tanácsokkal is ellátta a szülőket, hogy a hozzászokás folyamata minél gyorsabb és zökkenőmentesebb legyen.

1. Vacsora reggelire:

A társadalom ragaszkodik ahhoz, hogy reggel reggelizzünk és este vacsorázzunk, de Lucy szerint nem számít, hogy mikor fogyasztjuk el az ételt.

„Beleragadunk ebbe a társadalmi narratívába. De valójában, ha a gyereked csirkét szeretne reggelire, ne mondj neki nemet - hagyd, hogy megegye! Ha zabpelyhet akar vacsorára, az is rendben van! A tápérték vagy az íz nem változik.”

- mondta a dietetikus.

2. Édeset a sóssal:

Míg az érettebb ízlelőbimbók talán megütköznek a gondolattól, Lucy szerint a desszert főfogással való tálalása remek módja annak, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, hogy minden étel egyenrangú.

„A kekszek bolognaiba mártogatása számunkra bizarrnak tűnik, de a gyerekeket nem fogja érdekelni, hiszen kísérleteznek, és ez a kulcsa az ételekkel való jövőbeli egészséges kapcsolatuknak.”

Hagyjuk, hadd fedezzék fel, hogy mit mivel szeretnek párosítani.

3. Felejtsd el a jutalmazást:

Lucy szerint, ha jutalmazással tanítod a gyereket arra, hogy egyen, és ne pedig a saját élvezetéért tegye, azzal neki és magadnak is több kárt okozol, mint hasznot.

A szakértő szerint két hét után a gyerekek ráunnak a jutalmazós taktikára és akkor foghatod a fejedet.

4. Biztonságos ételek:

A válogatós gyerekeknél gondoskodni kell arról, hogy egy „biztonságos” étel is kerüljön az asztalra, olyasmi, amit szeretnek és ismernek, amikor egy új ételt tálalunk.

„Ha a gyerek az asztalhoz lép, és nem lát semmilyen számára ismerős ételt, az szorongást okozhat. De ha van ott valami, amit ismer, az arra ösztönzi, hogy bekapcsolódjon és új dolgokat is kipróbáljon.”

- magyarázza Lucy.

5. Gyorskaja:

Ha megtagadunk a gyerekektől egy adott ételt, csak még jobban kívánják azt. Lucy szerint érdemes lazán kezelni a dolgot:

„A valóság az, hogy a gyerekek néha megesznek egy McDonald's szendvcset és ez rendben is van, amíg mindent megteszünk azért, hogy a kiegyensúlyozott étrend részeként szerepeljen”

A dietetikus szerint, ha odafigyelünk, hogy a gyorskaják mellé friss zöldséget is tálaljunk, akkor nem kell bűntudatot éreznünk.

6. Svédasztalos vacsora:

A szakértő úgy véli, hogy sok szülő túlbecsüli, hogy a gyereknek mennyit kell ennie. Ennek eredményeképpen anyu és apu túl sokat ad a kis drágának, ami viszont elriasztja a gyereket az étkezéstől.

„Javaslom, hogy a vacsorát svédasztalos formában tálaljuk. Tegyük az asztalra a különböző elemeket különböző tálakba, és hagyjuk, hogy a gyerek maga döntsön, hogy miből mennyit eszik.”

A gyerekek szeretik ezt a függetlenséget.

7. Ne mondd, hogy finom:

Ha van valami, amit szakértőnk nem kedvel, akkor az, amikor a gyerekeknek azt mondogatjuk, hogy minden finom, hogy rávegyük őket az evésre.

„Ezek a szavak nem tények, hanem vélemények. És a vélemények a gyerekek számára nyomást gyakorolhatnak.”

Szerinte sokkal nagyobb sikert érhetünk el, ha az ételeket vicces, kedves dolgokhoz hasonlítjuk vagy becézve nevezzük őket.

+1. Ne használjunk etetőszéket:

A szakértő szerint nagyjából egy éves koruk után már ne ültessük a gyerekeket etetőszékbe. Ha stabilan tudnak ülni, nekik is jobb élmény lesz egy méretüknek megfelelő kisszéken ülni, ahol leér a lábuk a földre.

Ez stabilitást és szabadságot adhat nekik.


Megosztom
Link másolása