Egy lányos apa vallomása: „A babaszoba az anyukáknak készül”
Alap kiindulási pontnak érdemes leszögezni, hogy a babaszoba nem a babának készül. Ezt most kifejezetten az apukáknak írom, akiknek majd dolguk lesz később (többször) átalakítani a szobát, ahogy majd a gyermek ízlése a későbbiekben váratlan és meglepő fordulatokat vesz.
látási viszonyoknak megfelelően. Aztán ahogy telnek a hónapok, az is ki fog derülni, hogy a gyerek pont ott szeret lenni, ahol a szülei vannak, márpedig a szülők a legkevesebb időt a babaszobában töltik el.
Ettől függetlenül tisztelt uraim, sorstársaim, adjunk bele apai-anyait (haha), nincs is szebb látvány, mint egy kismama csillogó szeme, tele ábránddal, a katalógusokban látott baba-mama fotók hangulatáról álmodozva.
Nyilván, ahova a sokadik gyerek érkezik, ott már más szempontok jönnek számításba, így most kifejezetten arról essen szó, ahova az elsőt várják. Szerény esetemben a kedvesemnek az első, nekem pedig már a negyedik lányom van úton, így az ábránd és a tapasztalat egy kellemes elegye alapján írom e sorokat. Szeretnék a szerelmemnek mindenben megfelelni, a gyereknek mindent megadni, de közben csendes praktikákkal is élni, amelyekről nem beszélünk, de jó tudni róluk.
Kezdjük a tervezéssel. Kezdetben a babaszoba többnyire a pelenkázás, tisztába rakás szentélye lesz. Igyekezzünk kedvesünket abba az irányba terelni, hogy a pelenkázó az ajtóhoz közel essen. Minden feleslegesen megtett méter fájdalmasan összeadódik a nap végére! A pelenkázó köré minél több polc és fiók kerüljön, minden legyen karnyújtásnyira. Senki nem akarja a pelenkázón hagyni a gyereket felügyelet nélkül, míg hátat fordít neki egy tiszta kisruháért. Ezzel például napi 4-5 „szívem, gyere segíteni!” felkiáltástól kímélhetjük meg magunkat.
már a körülményekhez képest. Így aztán a fotelt a kiságy mellé érdemes tenni, amelyből a megnyugtató simogatást tudjuk végezni. Fontos a fotel tájolásánál az, hogy milyen-kezesek vagyunk, ugyanis szükségünk lesz a jobbik kezünkre a telefon vagy az e-book nyomkodásához. Én szóltam!
A szoba kialakítása festéssel, tapétázással kezdődik.
Ennek egyik kulcsa lehet a merész falszín- és tapétaválasztás. Kezdjük a falszínnel. Ennél a mozzanatnál szükség lesz némi színészi munkára, amikor is kifejtjük, hogy mi a letisztult, skandináv stílusjegyeket kedveljük, tehát a törtfehér minél világosabb árnyalatait, ami ráadásul a gyermeknek oly fontos fényesség és a tág tér záloga. Mindezt azért tesszük, mert 5-6 év múlva nekünk kell átfestenünk újra a szobát, így gondolnunk kell a következő rétegre jó előre. Egy sötétmályva falat nem olyan egyszerű ám tavaszi-nyíló-barackvirág színűre varázsolni. Ám fordítva sokkal könnyebb. Továbbá szintén hasznos könnyen lemosható festékkel operálni. Egy szorulásos kisbaba légvédelmi rakétát meghazudtoló produkciókra képes. Ha értik mire gondolok.
Tapéta! Itt nyugodtan lehetünk megengedők, jöhet bármi, mi készséggel felnyaljuk a falra. Ám! Ha a használati utasításra az van írva, hogy „ez a tapéta csak az ultrabrutál maxi 10-es ragasztóval vihető fel”, annak ne dőljünk be.
Helyette önnön előrelátásunk dicsfényében fürdőzve, könnyed mozdulatokkal felvisszük az oldó folyadékot, majd bal kezünkben egy frissen bontott sörrel, jobb kézzel egy laza mozdulattal lerántjuk a komplett miskulanciát. Aztán ugyanez a gyermek kamaszkori igényeinek megfelelően. (Az első két tapéta szintén legyen mosható, a kamaszkori már mindegy, úgyis tele lesz ragasztva.)
Ha megvannak a falak, eljő a vásárlás időszaka. Amit a kismama lát: milyen szép ez a kis komód.
És amit apuka mond: tényleg milyen szép kis komód, vegyük meg. Pro tipp: általában azok a legszebb bútorok, aminek az árában benne van a kiszállítás, vagy ha nincs is benne, annak az ára verseng az üzemanyagköltségünkkel. (Állítom, ezek azok a kivételes esetek, amikor az autónk nagyon sokat fogyaszt.)
A másik bevett bútorbeszerzési móka a svéd bútoráruház. Én eleve hidegrázást kapok ettől a 4 nagy betűtől, és most nem az árucikkekre gondolok, azzal nincs gondom. Amivel van: az egyik, hogy még nem része a híres kék túra útvonalnak, a másik, hogy olyan ügyesen van kitalálva, hogy képtelenség rajta gyorsan, hatékonyan átrobogni. Tettem rá kísérletet, összeírattam otthon, hogy pontosan mi kell, jeleztem, hogy szemellenzővel megyünk be, gyorsan megvesszük és menekülünk… aha. Meg ahogy azt Móricka elképzeli.
Aztán jöhet az összeszerelés. Speciel engem kikapcsol, gyerekkoromban is szerettem a leírásnak megfelelően összerakni a legó építményeket, ez sem bonyolultabb. Persze tudom, hogy egyeseknek ez kihívást jelent, de ők meg biztos szépen hegesztenek mondjuk. Itt esetleg még pluszban gondoskodjunk a bútorok rögzítéséről is, ugyanis
A babaszoba végül a kiegészítőkkel, csecsebecsékkel válik a lakás díszévé. Lányos apaként nem tudok a fiús kiegészítőkről beszámolni (bár van elképzelésem), de
Ezek nagyrésze hamarosan eltörik, elromlik, kiszakad, vagy örök folttal gazdagodik majd, de ez már csak ilyen. Mindenképp fotózzunk sokat az első hónapokban, hogy a mű, az alapos gonddal válogatott és kialakított MŰ megmaradjon az utókornak. Tudom, a gyermeket kell fotózni, de kicsit ha távolabbról exponálunk, akkor a szobából is maradnak majd nyomok, amit úgy csodálhatunk, mint ami életművünk egy fontos szeletkéje volt egykor.
